Népszabadság, 1973. március (31. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-01 / 50. szám
1913. március 1.- csütörtök NÉPSZABADSÁG Kádár János fogadtatt CGT küldöttségét Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első tikára szerdán az MSZMP székházában fogadta a hazánkban tartózkodó Francia Általános Munkásszövetség (CGT) küldöttségét, amelyet Georges Séguy, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a CGT főtitkára vezet. A szívélyes, baráti elvtársi eszmecserén részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára is. Új eljárási rend a helsinki értekezleten A munkabizottság ma kezdi meg az első napirendi pont kérdéseinek elemzését Az európai biztonsági értekezletet előkészítő helsinki nagyköveti tanácskozás csütörtöktől új munkarendre tér át: a napirendi pontok tartalmának gyakorlati meghatározását kisebb létszámú munkabizottság fogja végezni. A legközelebbi plenáris ülésre csak jövő kedden kerül sor. A kedden létrejött elvi magállapodás már másnap jótékonyan éreztette hatását: a kétórás munkaülésen a nagykövetek a tárgyszerű együttműködés légkörében, különösebb vita nélkül állapodtak meg a munkabizottság működési szabályaiban. A bizottság az első napirendi „kosár” tartalmát, az európai biztonság megszilárdításával, az államok közti kapcsolatok elveivel foglalkozó javaslatokat elemzi majd. Ennek során egységbe foglalja a hasonló mozzanatokat és felsorolja az ezektől eltérő álláspontokat, valamint a javasolt témákat is. Előszerkesztő munkájának eredményét jelentésben terjeszti a plenáris ülés elé. A munkabizottság tevékenységében minden ország részt vehet. Az első bizottsági ülés elnöke — sorshúzás alapján — Malcev szovjet nagykövet lett. A továbbiakban a francia ábécé sorrendjében mindennap más ország képviselője elnököl. A bizottság munkarendje egyebekben teljesen megegyezik majd a plenáris ülésekével. A nagykövetek abban is megállapodtak, hogy a bizottsági ülésekről sem adnak ki hivatalos tájékoztatást, tehát folytatódik az a gyakorlat, hogy az egyes delegációk szóvivői az ülés után nem hivatalos tájékoztatókat tartanak a sajtó számára. Diplomáciai körökben jelentős eredménynek tartják, hogy a konzultáció harmadik fordulójának elején ilyen gyorsan sikerült áttérni egy hatékonyabb — és gyorsabb előrehaladást ígérő — ügyrendi formára. Hangsúlyozzák, hogy mindhárom eddigi ülésen konstruktív, jó munkalégkör uralkodott, a delegátusok gyorsan reagáltak egymás javaslataira és tárgyalás közben nemegyszer módosították is saját álláspontjukat. (MTI) * A legnagyobb kedvezmény elvének megadása a normalizálás feltétele Konferencia Washingtonban a szovjet—amerikai kereskedelemről (Washingtoni tudósítónktól.) Washingtonban konferencia kezdődött a szovjet—amerikai kereskedelem fejlesztésének lehetőségeiről, a részvevők széles köre — több mint 800 üzletember van jelen — az amerikai üzleti körök növekvő érdeklődését tükrözi. A konferencián megjelent és felszólalt Flanigan, Nixon elnök gazdasági tanácsadója és Casey, a külügyminisztérium nemzetközi gazdasági ügyekkel foglalkozó államtitkára. Mindketten hangoztatták, hogy a szovjet—amerikai kereskedelmi megállapodások átültetése a gyakorlatba amerikai érdek, mert új munkaalkalmakat is biztosít és javíthatja az ország fizetési mérlegét. Utaltak arra is, hogy ha bizonyos kongresszusi körök tartósan megakadályozzák a legnagyobb kedvezmény elvének megadását — ez veszélyeztetheti a függő pénzügyi kérdések rendezését, a kereskedelem fejlesztését. Az üzletemberek konferenciáján jelen van Dobrinyin szovjet nagykövet és Arbatov, az Egyesült Államok kérdéseivel foglalkozó szovjet kutatóintézet vezetője is. Arbatov a tanácskozás sajtóértekezletén elmondotta, hogy a Szovjetunió a kereskedelmi ügyleteken túlmutató hosszú távú, kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokra törekszik az Egyesült Államokkal, s így a legnagyobb kedvezmény elvének megtagadása akadályt gördítene az egész enyhülési folyamat útjába. Figyelmeztetett: a Szovjetuniónak módjában van más országokkal gyorsabb ütemben fejleszteni kereskedelmét, ha az Egyesült Államok továbbra is fenntartja a kereskedelem mesterséges korlátozását. Vajda Péter Jozef Lenárt Szlovákia fejlődéséről (Prágai tudósítónktól.) Szlovákia gyors ütemű iparosodásáról, a szocialista építés 25 éve alatt elért sikerekről számolt be Jozef Lenárt, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára a kb plénumán elhangzott és most nyilvánosságra hozott referátumában. A ipari termelés 1948-hoz viszonyítva tizennégyszeresére emelkedett, s a szlovákiai országrésznek egész Csehszlovákia termelésében való részesedése elérte a 33 százalékot a második világháború előtti 23 százalékhoz képest. A csehszlovák gazdasági élet lendületes fejlődése lehetővé tette a szlovákiai dolgozók életszínvonalának tetemes növekedését. 1948-hoz képest a személyi fogyasztás megháromszorozódott, a második világháború után Szlovákiában több mint 660 ezer lakást építettek — ez az összes lakások 60 százaléka. A szocialista iparosítás, a mezőgazdaság kollektivizálása és a kulturális fejlődés hatására mélyreható változások mentek végbe a szlovák társadalom szerkezetében: az iparban dolgozók száma 650 ezerre emelkedett, vagyis megháromszorozódott. A párt internacionalista politikájának megnyilvánulásaként — mondotta Lenárt — sokoldalúan továbbfejlődött a magyar és az ukrán nemzeti kisebbség élete. A politikai és közéletben való fokozottabb részvétel, a közoktatás minőségi és mennyiségi javítása és fejlesztése megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy a magyar és az ukrán nemzeti kisebbség tagjai egyenjogú állampolgárokként érvényesülhessenek a közös szocialista hazában — jelentette ki Jozef Lenárt. 3 Pártmegbízatás és pártmunka Kőbányán a pártépítési munkabizottság 16 pártszervezetben vizsgálta meg legutóbb, hogyan hajtják végre az MSZMP X. kongresszusának határozatát, amely kötelezően írja elő valamennyi kommunistának a pártmegbízatások vállalását. A tapasztalatokról tanácskozott a kerületi párt-végrehajtó bizottság és megállapította, hogy a kongresszus útmutatásait kivétel nélkül mindegyik alapszervezet taggyűlésén ismertették, de a pártmegbízatások értelmezése körül mégis csak parázs viták árán sikerült nézetazonosságot teremteni.*• Személyes felelősséggrl Korábban ugyanis sokan úgy vélték, hogy kizárólag a választott tisztségekhez kötődő feladatok vagy kifejezetten állandó jellegű mozgalmi teendők tekinthetők csupán pártmegbízatásnak. E nézetek mögött vitathatatlanul fellelhető a jó szándék, hiszen a pártmegbízatás rangját kívánják tulajdonképpen hangsúlyozni, mégis visszájára fordítják céljainkat. Az ilyen mérce eleve kirekeszti a párttagok zömét a pártmegbízatást vállalók és teljesítők köréből, és tulajdonképpen a funkciót viselőknek biztosít különleges előjogokat, holott efféle kiváltságok a valóságban nincsenek és nem is lesznek. A pártszervezetek mai értelmezése szerint a pártmegbízatás körébe tartozik minden olyan személyes felelősséggel ellátható politikai, állami, gazdasági vagy akár kifejezetten nevelési jellegű feladat, amely a párthatározatok megvalósulását eredményesen segítheti. Nyilvánvaló, hogy ez a felfogás már közelebb visz a lényeghez, egyaránt elkerüli az öncélú statisztikai látványosságokra törekvést, és az üres formalitást is; helyesen a párt érdekeinek szolgálatára helyezi a hangsúlyt. A pártmegbízatás rangját nem csupán a vállalt feladat politikai vagy gazdasági súlya, de a személyes kötelezettség is fémjelzi. E kedvező szemléleti változások sem szüntették meg azonban mindenütt az egyes esetek megítélésénél a bizonytalanságot és a félreértéseket sem. *Nem is ritkán vitatott például még ma is, hogy pártmegbízatásnak elfogadható-e az egyéni vagy csupán alkalmi feladat. Egy szocialista brigád vezetése pártmegbízatásnak tekinthető vagy sem? Pártmegbízatás, ha egy párttagot továbbtanulásra ösztönöznek? Az ilyen jellegű nyitott kérdések mellett fellelhetjük a formalitás nyomait is, a pártépítési munkabizottság is találkozott csupán a kimutatásokban, de a valóságban már nem létező feladatokkal. Akadt például alapszervezet, ahol a pártmunka nyilvántartásában „általános agitátorként” tartottak számon olyan párttagokat, akiknek valóságos tartalmú feladat nem jutott. Gyakori gond Az ilyen szórványos jelenségek mellett jelentkeznek nehezebb fajsúlyú és gyakoribb gondok is. Elsősorban ezek közé tartozik, hogy többnyire ma még a szükség uralkodik a pártmegbízatások kijelölésénél. Sok helyütt egyszerűen nem jut figyelem és energia az egyes emberek képességeinek, adottságainak mérlegelésére, és így alakult ki az a gyakorlat, amely szerint bármelyik feladat megoldására bárki megfelel. így találkozhatunk azonban olyan alapszervezeti vezetőségi tagokkal is, akiket az utóbbi két évben már valamennyi reszorttisztséggel megbíztak, mégis képtelenek voltak egyetlen feladatkörben is bizonyítani, de ezt mindmáig senki sem mondta meg nekik. Az effajta mechanikus gyakorlat nem csupán azért káros, mert fontos közérdekű feladatok megoldását késleltetheti, de ugyanakkor megkeserítheti egyes emberek életét is. Enyhén szólva, lelkiismeretlenség is egyáltalán nem „testreszabott” feladatokkal következetes kudarcokra kényszeríteni jó szándékú, segítőkész embereket, akik más jellegű tennivalók közepette bizonyosan helytállnának, és nem vesztenék el társaik tiszteletét, de önbecsülésüket sem. " Szerencsére mind szélesebb körben tudatos törekvés tapasztalható a pártmunka e buktatóinak elkerülésére. A pártmegbízatások egyre következetesebben a pártszervezetek munkaterveiben megjelölt feladatokra és konkrét párthatározatok valóra váltására épülnek. Több nagyüzemben például a helyi teendőik sokaságára „fordították” a párt nő- és ifjúságpolitikai határozatát, és nem egy párttag éppen e feladatkörben találta meg a képességeinek legjobban megfelelő, nagyon is valóságos tartalmú, örömmel vállalt kötelezettségét. Így derült ki, hogy tulajdonképpen a statisztika se szorít egyetlen alapszervezetet sem formalitásokra. Egyebek között például valóban hasznos pártmegbízatás, ha a munkahely körülményeit, lehetőségeit alaposan ismerő, de semmilyen tisztséget nem viselő kommunistákat is felkérnek a szóban forgó üzem vagy műhely vezetői beszámoltatásának előkészítésére. Egyaránt értékes segítséget nyújthatnak ily módon a gazdasági és az alapszervezeti vezetőknek is. Bizonyított tény, hogy ahol a pártmunka ilyen gyakorlata tapasztalható, ott nemcsak az egyes kommunisták lelik fel értelmét,célját feladataiknak, de törvényszerűen növekszik a pártszervezetek tekintélye is, mert valóban be tudják tölteni igazi hivatásukat, egyre erőteljesebben befolyásolják munkahelyük közösségének politikai hangulatát, a helyi közéleti légkört. E körülménynek jelentőségét pedig úgy véljük, nem szükséges különösebben bizonygatni. Fokozottabb ellenőrzés A tapasztalatok elemzésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogyan történik napjainkban végül is a pártmegbízatások elszámolása. Nem csupán a vizsgált 16 pártszervezetben, de Kőbányán mindenütt általános gyakorlat a X. pártkongresszus óta, hogy évenként egyszer előbb pártcsoportüléseken, majd ezt követően valamennyi párttag — tehát a tisztségviselők is! — taggyűlésen ad számot a megbízás teljesítéséről. A helyi vezető párttestületek év végi beszámolóikban külön is értékelik a pártmegbízatások végrehajtását. Éppen ez a helyes gyakorlat, a párttagok munkájának személyre szóló nyilvános értékelése segítette a közelmúltban, és jól segíti ma is kiszűrni a felszínességet a pártélet e nagyon fontos pontjain. A semmitmondó, valójában tartalom nélküli, csupán a jelentéseknek szóló pártmegbízatások nyilvános értékelése tulajdonképpen a helyi vezetés szegénységi bizonyítványa a tagságelőtt — a módszer tehát mindenképpen jó irányba ösztönöz. De nem utolsósorban említhetjük e megoldás mellett érvként, hogy törvénnyé honosította a pártszervezetek életében: valamennyi párttag azonos fórumon köteles számot adni feladatának teljesítéséről, amely előtt a megbízást kapta. E szabály egyaránt növeli mindkét fél felelősségét, a pártmegbízatást vállaló kommunista személyes számadási kötelezettségét, és nem mindegy senkinek sem, hogy a jól végzett munka tudatában állhat-e elvtársai elé. A pártszervezet vezetőségét is fokozottabb gondoskodásra készteti e gyakorlat, mindenekelőtt arra ösztönzi, hogy folyamatosan segítse és ellenőrizze a pártmunka tennivalói közepette a különböző feladatokkal megbízott elvtársakat. Széles körű elismerést Úgy véljük, joggal sorolhatók mindezek az eredmények a kedvező változások mellé, hogy mindinkább a múlté a tisztség- és feladathalmozás, egyesek embertelen túlterhelése. Azért is kell erről szólni, mert éppen a pártmegbízatások nyilvános értékelése alkalmával derült ki a legtöbb pártszervezetben, hogy a méltánytalan munkamegosztás tovább tűrhetetlen. Egyesek évekig nem tesznek jóformán semmit, mások pedig erejüket megfeszítve, nemegyszer egészségüket is kockáztatva, tíz helyett is dolgoznak, közös céljainkért. Igaz, nem volt könnyű e helyzetem változtatni, és gyakran éppen a többet vállalók nehezítették a rendteremtést. Közülük ugyanis nem egy attól tartott, hogy ha felmentik korábbi feladatai alól, akkor a munkahely közössége előtt alkalmatlan, vagy éppen bukott embernek tűnhet. Ezeket az aggodalmakat korántsem lehetett csupán kézlegyintéssel elintézni — nem is egyszer valóban így fogadta a műhely vagy üzemrész kollektívája a pártmegbízatások igazságosabb elosztásának rendjét. És itt kell szólnunk róla, hogy ma már fordulat tapasztalható e tekintetben is. Nemcsak azért, mert az emberek mindinkábbmegértik, hogy a megbecsülés mértéke nem azonosítható a tisztségek listájával. Ennél is fontosabb eredmény, hogy a pártmegbízatás vállalása és teljesítése, a párt politikájának és érdekeinek hűséges, eredményes szolgálata nem kizárólag a pártszervezet körében szerez elismerést a kommunistáknak. Párton kívüli dolgozótársaik tisztelete kíséri őket munkájuk végzésénél, mert úgy érzik, hogy értük is fáradoznak. És vitathatatlanul igazuk van. Sólyom József Befejeződtek a termelőszövetkezeti zárszámadó közgyűlések A tavalyi gazdálkodási eredményeket összegező termelőszövetkezeti zárszámadó közgyűlések február végére országszerte befejeződtek. A közös gazdaságok tavaly eredményes évet zártak. Bruttó termelésük 7 százalékkal nőtt, miközben a termelési költségek 5 százalékkal lettek nagyobbak. A munkadíj és a munkabér egy év alatt 4 százalékkal lett nagyobb és a vállalati eredmény — a mérleg szerinti nyereség és veszteség egyenlege — 15 százalékkal magasabb értéket mutat az egy évvel ezelőttinél. A gazdaságokban a fogyasztás-felhalmozás aránya egészséges módon a fejlesztési alap javára tolódott el, ami a tsz-ek vezetőinek előrelátását, biztonságos termelésre való törekvését bizonyítja. A termelőszövetkezetek taglétszáma egy év alatt 20 ezerrel csökkent, ezt azonban a termelékenység növekedése kellőképpen ellensúlyozta. Kétszázharminc-kétszáznegyven közös gazdaság zárta veszteséggel a gazdasági évet. Ezek az üzemek részben kedvezőtlen természeti tényezők miatt kerültek ilyen helyzetbe, másrészt az okozta a pénzügyi hiányt, hogy nagyobb fejlesztésre vállalkoztak, mint amilyen lehetőségeik voltak. A veszteséges és alaphiányos termelőszövetkezetekben a megyei tanács vb-k bizottságai az új szanálási jogszabály szerint járnak el A rendelet alapján esetenként állami dotációt, vagy visszatérítendő állami juttatást — kedvező kamatokkal —, illetve szanálási hitelt vehetnek igénybe a gazdaságok. A szanálási bizottságok szakemberei egyszersmind felülvizsgálják a gazdaság egész tevékenységét, hogy megállapítsák: hogyan számolhatják fel az üzemek a ráfizetéses gazdálkodás következményeit. (MTI)