Népszabadság, 1974. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-01 / 26. szám

2 FOLYTATÓDTAK A SZOVJET-KUBAI TÁRGYALÁSOK (Folytatás az 1. oldalról.) Válás beszéd­ében Leonyid Brezs­­nyev köszönetet mondott a magas kitüntetésért, és a többi közt ki­jelentette: — A Szovjetuniót és Kubát egyesítő barátság fejlődését és elmélyülését a Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bi­zottsága, a szovjet állam mindig lankadatlan figyelemmel fogja kí­sérni A magam részéről mindent megteszek, hogy hozzájáruljak eh­hez a nemes ügyhöz. A kitüntetést a Szovjetunió és a szocialista Ku­ba közt létesült szilárd, őszinte ba­rátság és megbonthatatlan testvé­riség jelképeként fogadom. Minden külpolitikai erőfeszíté­sünk arra irányul, hogy biztosít­suk a tartós békét, megbízhatóan megvédjük mindazt, amit a nép alkotott és alkotni szándékozik. Ez az önök országának, a többi test­véri szocialista országnak és kommunista pártjaiknak politiká­ja is. Mindenki egyért m­egy min­denkiért: ez a nemes szabály tel­jességgel alkalmazható a szocia­lista országok közti kapcsolatokra. A barátság megkétszerezi erőin­ket. Nincs szebb és nemesebb en­nél a barátságnál. Csütörtökön, a látogatás negye­dik napján Leonyid Brezsnyev és a kíséretében levő szovjet szemé­lyiségek folytatták az előző na­pokban megkezdett hivatalos tár­gyalásokat Fidel Castróval és más kubai vezetőkkel. A tárgyalások­ról Leonyid Brezsnyev a tisztele­tére adott szerda esti fogadáson kijelentette: " Megbeszéléseink jól haladnak — majd egy kérdés­re válaszolva így folytatta: — nincsenek titkaink. Arról és ab­ban a szellemben folytatódnak a tárgyalások, amiről és ahogyan a kedd esti nagygyűlésen beszél­tünk. (Egy kérdésre válaszolva, megjegyezte: — Februárban vá­rom a Szovjetunióban Pompidou francia elnököt.) Az SZKP KB főtitkárának kísé­retében levő Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és Konsz­­tantyin Katusen, az SZKP KB tit­kára szerdán tárgyalásokat foly­tatott Carlos Rafael Rodriguezzel, a Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága titkárságának tagjával, Raul Roa külügyminisz­terrel, a központi bizottság tagjá­val és Osmani Cienfuegosszal, a központi bizottság tagjával. Havannában csütörtökön szov­jet—kubai polgári légügyi együtt­működésről szóló jegyzőkönyvet írtak alá. Ez az együttműködés továbbfejlesztését irányozza elő a légi szállítás, a mezőgazdasági repülés, a légi közlekedés, a re­pülőtéri berendezések, a szakem­berképzés fejlesztésében. Szovjet részről Borisz Bugajev polgári re­pülésügyi miniszter, kubai rész­ről pedig Alvarez Bravó, a polgá­ri repülésügyi intézet vezérigaz­gatója írta alá. A kubai főváros közvéleményét még két nappal a keddi milliós tömeggyűlés után is az ott el­hangzott beszédek főbb tételei foglalkoztatják. Különösen azt emelik ki, hogy a mindennapi munkában elért sikerekkel kell megőrizni és továbbfejleszteni a kubai forradalom eddigi eredmé­nyeit. Az olyan egyszerű munká­sok, akik a forradalom győzelme előtt még írni-olvasni sem tud­tak, rögtönzött összejöveteleiken mély politikai érettséggel beszél­nek arról, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország interna­cionalista segítsége nélkül Kuba nem élhette volna túl az ellen­­forradalmi támadásokat, az im­perializmus blokádját, és most a forradalom fejlődésének olyan szakaszába érkeztek, amelyben a szocialista országok testvéri segít­ségével és az együttműködés ki­szélesítésével újabb és magasabb célokat tűzhetnek ki. Árkus István Patolicsev cikke a KGST feladatairól­ ­Nyikolaj Patolicsev, a Szovjet­unió külkereskedelmi minisztere cikket írt a Novoje Vremja című hetilapban a KGST megalakulá­sának 25. évfordulója alkalmá­ból. Ebben a többi között hang­súlyozza: a Szovjetunió a jövő­ben is fejleszteni fogja a sokolda­lú együttműködést a szocialista közösség országaival. „A testvéri szocialista országok új típusú kapcsolatai, tervgazdál­kodási rendszerük, a kölcsönös segítségnyújtás és együttműködés biztosítja a szükséges feltételeket a nemzetközi szocialista munka­­megosztás számára, a termelői, a nyersanyagtartalékok, a műsza­ki és tudományos erőforrások op­timális felhasználása számára. A nemzetközi szocialista munka­­megosztás társul a nemzetgazda­ságok komplex fejlődésével, min­den ország belső lehetőségeinek legteljesebb felhasználása mel­lett. Ezen az alapon végbemegy a KGST-tagállamok gazdasági fejlettségi színvonalának fokoza­tos közeledése.” „A testvéri államok gazdasági együttműködése — mutat rá Pa­tolicsev — most minőségileg új fokra emelkedik. A KGST-orszá­gok már több mint két esztende­je sikeresen megvalósítják a szo-­­­cialista gazdasági integráció komplex programját.” „Most végzik a KGST-tagálla­­mok 1976—1980-as népgazdasági terveinek koordinálását. Tekin­tettel e munka óriási jelentőségé­re a komplex program megvalósí­tása szempontjából, a KGST 27. ülésszaka megbízta a KGST meg­felelő szerveit, hogy tevékenysé­güket az olyan hatékony módsze­rek kidolgozására összpontosítsák, amelyek révén a legfőbb energia­­fajtákból biztosítható a testvéri országok szükségleteinek kielégí­tése, és amelyek elmélyítik az együttműködést a nyersanyagipar fejlesztésében” — írja végezetül Nyikolaj Patolicsev. (MTI) A bolíviai hadsereg megtörte az áremelések ellen tiltakozó parasztok ellenállását A bolíviai fővárosból érkezett jelentések szerint a kormánycsa­patok szerda éjjel megtörték a felkelő parasztok ellenállását és visszafoglalták a Cochabambába vezető három főútvonalat. Az áremelések miatt tüntető farmerek ellen szerdán már re­pülőgépeket vezényeltek a 150 ezer lakosú Coohabamba körzetébe. A felkelők és a katonák között ösz­­szecsapás zajlott le, amelyben — hivatalos jelentés szerint — öt pa­raszt életét vesztette. A félhivata­los jelentések azonban nyolc ha­lottról s több tucat sebesültről számolnak be. Carlos Alcoreza Melgarejo, a fegyveres erők egyesített parancs­nokságának vezetője szerdán saj­tóértekezleten jelentette be, hogy kormányellenes katonai összees­küvést lepleztek le, élén a bolíviai hadsereg egykori magas rangú tisztje, Eladio Sanchez Giranda tábornok áll. Melgareto tábornok a sajtóértekezlet után néhány órával kijelentette, hogy az ösz­­szeesküvés és a parasztok felke­lése közt nincs összefüggés. (MTI) Japán terroristák robbantása Singapore-ban A merénylők hat túszt tartanak fogva Négy japán fegyveres csütörtö­kön felrobbantotta a Shell olaj­­társaság singapore-i olajfinomító­jának egyik tartályát. Az olajfino­mító a várostól fél mérföldnyire, egy szigeten van. Sebesülés nem történt, a tüzet sikerült eloltani. A négy terrorista, miután ha­talmába kerített egy kis komp­hajót, nemzetközi vizekre távo­zott. A kikötői rendőrség megpró­bálta feltartóztatni a hajót, de kénytelen volt szabad utat bizto­sítani a terroristák számára, mi­vel azzal fenyegetőztek, hogy meg­ölik a hajón túszként fogva tar­tott, hatfőnyi legénységet és ma­gukat is. A négy merénylő ugyanannak az ultrabaloldali szervezetnek a tagja, amelynek emberei 1972-ben Tel A­viv nemzetközi repülőterén meggyilkoltak 27 embert, 80-at pedig megsebesítettek. A singapore-i kormány a japán nagykövettel folytatott konzultá­ció után úgy döntött, hogy szabad elvonulást biztosít a terroristák­nak, repülőgépet bocsátanak ren­delkezésükre, s azzal tetszésük szerinti országba távozhatnak. A singapore-i belügyminiszter titkára, aki személyesen tárgyalt a terroristákkal, sajtóértekezleten közölte, hogy a négy támadó kö­zül kettő japán, a másik kettő nemzetiségi hovatartozását még nem sikerült megállapítani. A Georges Habbas vezette szél­sőséges Palesztinai szervezet nyi­latkozatot adott ki, amelynek ér­telmében a szervezet az akcióért a „Japán Vörös Hadsereg” elneve­zésű szélsőséges terrorszervezettel együtt vállalja a felelősséget. (MTI) 1974. február 1., péntek NÉPSZABADSÁG KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — nétuvig aorian Raymond Guyot-nak, az FKP KiB tagjának, a francia és a nem­zetközi kommunista és munkás­mozgalom kiemelkedő alakjának a Szovjetunió párizsi nagykövet­ségén átnyújtották a Népek Ba­rátsága Érdemrendet. Guyot a ma­gas kitüntetést hetvenedik szüle­tésnapja alkalmából a nemzetkö­zi forradalmi mozgalomban, a bé­ke megszilárdításában és a szov­jet—fr­ancia barátság elmélyítésé­ben szerzett érdemeiért kapta. (TASZSZ) A luxemburgi delegáció vezető­je elnökölt csütörtökön Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről tárgyaló nemzetközi értekezlet 19. plenáris ülésén. Az ülésen is­mét csak egy felszólaló volt, ezúttal C. M. Rose nagykövet, az angol delegáció ve­zetője. (MTI) Éhségsztrájkba kezdett Para­guayiban 1300 politikai fogoly, a brutális bánásmód és a rossz fel­tételek elleni tiltakozásul. Több foglyot megkínoztak, mert tilta­koztak egy fogolytársuk meggyil­kolása miatt és hivatalos vizsgá­latot követeltek a börtön vezető­ségétől. Az ANP paraguayi hír­­ügynökség jelentése szerint a bör­tönt rendőrkordon zárja el a kül­világtól. (ADN) Több mint tízezer paraszt tün­tetett a dél-franciaországi Agen­­ben szerdán a kormány mező­­gazdasági politikája ellen. A tün­tetők az állattenyésztőknek fize­tett termelői árak felemelését sürgették. (MTI) A Grivasz tábornok által létre­hozott EOKA-szervezet nem oszlik fel, tagjai nem szolgáltat­ják be fegyverüket a rendőrség­nek — jelentette ki csütörtökön Nicosiában a szervezet egy szó­vivője. „Harcunk az enoziszért tovább folytatódik” — fűzte hoz­zá. (AFP) Két halottja van a belfasti terrorakciónak Három súlyos sebesült A több mint négy év óta tartó észak-írországi zavargások egyik legkegyetlenebb terrorakcióját hajtották végre csütörtökön Belfastban. Két fegyveres férfi behatolt egy építkezésre, az ott dolgozó munkásokat felsorakoz­tatta, majd tüzet nyitott rájuk. A munkások közül ketten életüket vesztették, hárman súlyosan meg­sebesültek. A merénylők ezután gépkocsin elmenekültek. A rend­őrség később csak az elhagyott gépkocsit találta meg. (Reuter) GENF: LÉPÉSISMÉTLÉS? Az európai biztonsági és együtt­­­működési konferencia genfi szakaszának résztvevői december közepén azzal váltak el és kíván­tak egymásnak boldog új évet, hogy 1974. január közepén a kon­ferencia okmányainak, dokumen­tumainak megszerkesztésével, írá­sos rögzítésével folytatják mun­kájukat. Most, január végén, több mint két héttel a genfi ülésezé­sek felújítása után a hírügynök­ségi jelentésekben mégsem lehet találni utalásokat arra, hogy a szövegszerkesztés állna a munka középpontjában. Ezzel szemben egyes nyugati képviselők újabb és újabb javaslatokkal, már ismétel­ten megtárgyalt részletek megvi­tatásának ajánlásával állnak elő, amelyek nélkül — úgymond — nem kezdődhet el a dokumentu­mok szerkesztése. A szocialista országok magatar­tása — amelett, hogy rendkívüli türelmet tanúsítanak — változat­lanul arra irányul, hogy a konfe­rencia munkatempója ne lassul­jon le, vagyis mielőbb létrejöhes­senek a záródokumentumok meg­szerkesztésének feltételei. Ezután össze lehetne hívni a biztonsági konfer­encia harmadik szakaszát, amelyen az államok magas szin­tű — a szocialista országok véle­ménye szerint a legmagasabb szintű — képviselői aláírásukkal emelnék nemzetközi jogi érvé­nyűvé a kontinensünk békéjét biztosító egyezményt. Ha csupán a genfi konferencia­­központ falain belül keresnénk e nyugati magatartás okait, nehéz lenne rájuk magyarázatot találni, jóllehet olyan konferencián, ame­lyen 35 országnak kell a legap­róbb részletekben is egyetértésre jutni, nem nehéz új és új vita­témákat találni. A genfi tanácskozások azonban nem légüres térben folynak; a konferencia előrehaladására vagy stagnálására hatással vannak a nemzetközi politika eseményei. A nyugati országokat pedig — mint a híradásokból napról napra ki­tűnik — a legkülönfélébb ellen­tétek osztják meg, amelyek be­folyásolják ezen országok Genf­ben tárgyaló képviselőinek maga­tartását is A kapitalista világ, különösen a Közös Piac, az Európa-konfe­rencián kezdettől fogva az egység demonstrálásának igényével vesz részt. Ez már a helsinki előké­szítő szakaszban is megnyilvánult, amikor például a Közös Piac nem kevesebbet kívánt, mint hogy sa­ját jogon, külön képviselővel le­hessen jelen a tanácskozáson. A Közös Piac egységét azonban a múltban, a jelenben és várhatóan a jövőben is a legkülönbözőbb ér­dekellentétek teszik ki kisebb­­nagyobb megpróbáltatásoknak. Ha az európai béke és biztonság feltételeinek megteremtésére irá­nyuló törekvések szüntelenül ilyen akadályokba ütköznek, félő, hogy a közös cél, a záródokumentumok megfogalmazása a kívánatosnál és a szükségesnél tovább tolódik. Ugyanez vonatkozik az Egye­sült Államok és a Közös Piac közti problémák genfi befolyásá­ra. Az európai biztonság megte­remtése azonban nem várhat ad­dig, amíg a tőkés világ valameny­­nyi belső ellentmondása feloldó­dik, annál is inkább, mert — mint a legutóbbi eseménysorozat, az energiagondok, a pénzügyi krí­zis stb. — ismételten bizonyítot­ták, ezek a válságjelenségek mind­jobban állandósulnak. Európa népei sürgetően követe­lik, hogy Génfben a béke és biz­tonság iránti felelősség fölébe ke­rekedjék az akadályoknak, és a konferencián a meddő viták he­lyét ismét az alkotó munka fog­lalja el­ ­. Tóth Béla | WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL | Az energiaválság és nemzetközi kérdések Nixon kongresszusi üzenetének fő témái Nixon amerikai elnök szerda este a törvényhozás két házának együttes ülésén, a kormány és a legfelsőbb bíróság tagjainak, va­lamint a diplomáciai testület ve­zetőinek jelenlétében mondta el hagyományos kongresszusi üzene­tét az unió helyzetéről. A kong­resszus 93. ülésszaka elé terjesz­tett üzenet belpolitikai síkon fő­képp az energiaválság megoldá­sával, a nemzetközi politika terü­letén pedig a tartós béke megte­­teremtésével foglalkozik. Beszéde elején hangoztatta, hogy tizenkét év óta első alka­lommal fordul elő, hogy az Egye­sült Államok elnöke a béke kö­rülményei között terjesztheti elő üzenetét az unió helyzetéről. — Öt éve az Egyesült Államok még háborút folytatott Délkelet- Ázsiában — mondotta —, fenn­állt a konfrontáció veszélye a Szovjetunióval, ellenséges elszi­geteltségben volt Kínával. Több mint tíz év után az amerikai csa­patok visszatértek Délkelet-Ázsiá­­ból.­­ Nixon ezután a jelenlevő Dobrinyin szovjet nagykövet felé fordulva kiemelte, hogy az Egye­sült Államok és a Szovjetunió a konfrontáció politikájától a tár­gyalások politikája felé fordult, és — a második világháború óta először — a világ két legerősebb hatalma együtt dolgozik a világ békéjének megteremtésén. Kö­zölte, hogy idén folytatják a tár­gyalásokat a Szovjetunióval a nukleáris stratégiai fegyverek to­vábbi csökkentéséről, a szövetsé­gesekkel és a Varsói Szerződés tagállamaival pedig a kölcsönös haderőcsökkentésről Európában. Állást foglalt „a Biztonsági Ta­nács 242-es és a 338-as határoza­tának bázisán megteremtendő kö­zel-keleti igazságos és tartós bé­ke” mellett. A béke új struktúrájának meg­teremtésével összefüggésben han­goztatta, hogy a „béke ára az erős hadsereg”. Ezzel próbálta megokolni és elfogadhatóvá ten­ni, hogy az új hadiköltségvetés — békeidőben — minden eddigi háborús költségvetésnél maga­sabb lesz. Az elnök üzenetében többször is említette, hogy az ország belső ügyei között az elsőbbséget az energiaválság megoldásának biz­tosítja. Hangsúlyozta, hogy a kö­zel-keleti baráti országok vezetői biztosították az olajembargó kö­zeli megszüntetéséről. Az elnök közölte: mindent meg fognak ten­ni, hogy elkerüljék a benzinjegy­­rendszer bevezetését. Megismétel­te, hogy az Egyesült Államnok 1980- ra egyetlen államitól sem akar füg­­geni, ezért az energia-önellátás biztosítására az elkövetkezendő öt év alatt 10 milliárd dollárt fordí­tanak a központi alapból és 200 milliárdot magánberuházásokból. Az új energiaforrások felkutatá­sára és az új technológia fejlesz­tésére fordítandó magánberuhá­zások összegét a következő tíz év­re 500 milliárd dollárban jelölte meg az elnök. Nixon az unió helyzetéről­ szóló üzenetét azzal zárta, hogy az Egyesült Államok befejezte törté­netének leghosszabb háborúját, és elkezdte leghosszabb békéjét. A kongresszus tagjai ekkor fel­álltak és indultak ki a teremből, de az elnök még „egy személyes megjegyzést” is tett a Watergate­­ügyről. Közölte, hogy az 1973-as év nehéz volt neki és családjának, s az 1974-es esztendő sem lesz men­tes a gondoktól. Egy Watergate-év elég — mondotta. Együttműködést ígért a vád alá helyezés előkészí­tésével megbízott jogi bizottság­nak az ő felelősségének megálla­pításában. Ismét határozottan le­szögezte, hogy nincs szándékában lemondani arról a posztról, amely­re megválasztották. Együttműkö­désre hívta fel a kormányt, a kongresszust az ország előtt álló belső és békefeladatok megol­dására, hogy 1974-ben „példa nél­kül álló haladást érhessenek el az amerikai prosperitás biztosításá­ban és a világ tartós békéjének építésében”. Kovács István

Next