Népszabadság, 1974. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-20 / 42. szám
0 Mit és hogyan szerveznek a nehézipari vállalatok? A nehézipar több ágazata, iparága — amint a KSH nemrégiben közzétett 1973. évi jelentéséből is kiderül — rendkívül dinamikusan fejlődik. A többi között ez a magyarázata annak, hogy a vállalatok 1975-ig szóló középtávú szervezésfejlesztési programjában a feladatok 54%-a a korszerű technológiák alkalmazásához és új szervezési megoldásokhoz kapcsolódik. Már a beruházások elkészítésénél A fejlesztésekkel összefüggő szervezőtevékenység jelentőségének megértése azonban (az említett példa ellenére) még nem mindenütt tükröződik a szervezési tervekben, s a vállalati közgondolkodásban. Ezért a minisztérium A vállalati szervezés fejlesztése a beruházások előkészítésénél címmel a múlt év közepén külön rendelkezést adott ki. Ez arra mutat rá, hogy más tennivalókat tesz szükségessé a már működő folyamatok szervezettségének javítása, és ismét más igényeket támaszt a szervezéssel szemben a gyártmányok, a termelési eljárások folytonos megújulása, a fejlesztés. Valamely vállalatot, üzemet nem lehet egyszer s mindenkorra megszervezni, mivel a fejlesztés kapcsán időről időre módosulnak a gazdálkodás súlypontjai és a munka technikai feltételei. A korszerű munkahely-kialakítást, a modern üzemszervezési módszereket ezért már a beruházások előkészítésénél figyelembe kell venni, mert ha ez nem történik meg, akkor a szervezetlenség hatékonyságrontó problémái „bővített” színvonalon újratermelődnek. Érdekes új vonása a most ki- bontakozó vállalati munkának, hogy a tervszerű munkaerő-gazdálkodás, az úgynevezett emberi tényezők figyelembevétele kezd az általános szervezési tevékenység alapjává válni. A programokban a munkaszervezés és az „emberi tényező” azonban nem különül el, hanem a termelésszervezés, beruházásszervezés, karbantartás vagy igazgatásszervezés és más témakörökhöz kapcsolódik. Több vállalatnál foglalkoznak például a nődolgozók helyzetének szociológiai vizsgálatával. Tanulmányozni akarják az üzemi zaj, hő és világítás hatását a dolgozók egészségére, munkájára, hogy az e területen feltáruló problémák megoldását szervezési eszközökkel is segítsék. Munkaszervezés, munkaintenzitás A vállalati szervezésfejlesztési koncepciókban fontos helyet kaptak az élőmunka-hatékonyság növelését célzó feladatok. Ilyenek például a munkaidőalap jobb kihasználása, a technikai felszereltség növelése és így tovább. A technikai felszereltség — a gépesítés és automatizálás — fejlődésétől várt hatékonyságjavulás természetesen csak akkor következhet be, ha a munkások szakképzettsége, a létszám összetétele megfelelő. A vállalatok azonban, a jelek szerint, nem veszik eléggé számításba az e területen meglevő és a jövőben valószínűleg még fokozódó ellentmondásokat és a saját teendőiket. Még mindig inkább „kész” emberek felvételére törekednek, ahelyett, hogy maguk is eszközölnének „élőmunka-beruházásokat”. Például következetesebben támogatnák a dolgozók általános iskolai alapképzettségének megszerzését, tervszerűbben szerveznék a szakmai továbbképzést és így tovább. Manapság már nincs véleménykülönbség a tekintetben, hogy a létszámgondok enyhítése a többi között a munkaintenzitás növelésétől várható. Ez az esetek többségében nem a munkások fizikai erő kifejtésének fokozását igényli, hanem főképpen a munkaszervezés, a folyamatszervezés színvonalának javítását teszi szükségessé. Sok a tennivaló az alkalmazotti s ezen belül a szellemi munka szervezésében is. Itt elég általánosan jellemző, hogy magasan kvalifikált szakemberek sok időt kénytelenek képzettségüknél alacsonyabb szintű, tehát kevéssé hatékony munkára fordítani. Az ok többnyire a munkamegosztás fejletlensége, a segéd- és a kisegítő erők, a technikai eszközök hiánya, az információs rendszer korszerűtlensége. A magam részéről ezért legfőképpen nem is a sokat vitatott alkalmazotti létszámarányt tartom problematikusnak, hanem azt, hogy a foglalkoztatottak jelentékeny része „értékével” nem arányos munkát végez, s amit tesz, azsem kielégítően szervezett. Egyoldalú számítógép-szemlélet Kétségtelen, hogy a vállalatok anyagi, szellemi erőforrásainak ésszerűbb felhasználásához, a termelési, a gazdálkodási folyamatok magas színvonalú megszervezéséhez, általában a korszerű módszerek és technikai eszközök — például a számítógépek — a legmegfelelőbbek. Ezzel kapcsolatban két dolgot kell szóvá tenni. Az egyik az, hogy a nagyon költséges gépi eszközök alkalmazását gyakran nem előzi meg alapos és átgondolt előkészítés és szervezés. Jellemző, hogy a következő években a nehézipar 94 vállalatánál akarják megvalósítani az elektronikus adatfeldolgozásra épülő belső információt, de csak 21 gazdálkodó egységnél készítik elő az egész vezetési rendszert átfogó, s valóban csak így hatékony számítástechnikai módszerek bevezetését. A másik probléma az, hogy az elektronikus számítógép igénybevételét sok helyütt azonosítják a szervezés fejlesztésével. Arra is hivatkoznak, hogy a hagyományos eszközök és módszerek már nem célravezetőért. Ez teljesen egyoldalú és hamis nézet. Rendet teremteni a vállalati információs rendszerben, a hatásköri kérdésekben még akkor is érdemes és szükséges, ha a vállalat a számítógépre csak esetleg évek múltán számíthat. Vajon nincs-e mega ,,hagyományos” szervezési lehetőség már ma a teljesítménykövetelmények korszerűsítésére a munkafegyelem és a munkakörülmények javítására, a termelési folyamatok zavartalanságának biztosítására? Mindannyian tudjuk: van elegendő, csak akarni kell! Az általunk feldolgozott mostani és régebbi adatok összevetése azt igazolja, hogy a szervezettségi színvonal az átlagosnál magasabb azoknál a vállalatoknál, ahol a szervezésnek hagyományai vannak. Náluk nem hiányoznak a szervezettségi helyzetfelmérések és alapvető feltételek (normák, normatívák, folyamatszabályzatok, szervezeti-működési előírások, bizonylati rendszerek stb.), s elvégzik folyamatos kiegészítésüket, rendben tartásukat is. Évről évre értékelik a szervezettség helyzetét, igyekeznek biztosítani a személyi feltételeket, illetve fontos feladatnak tekintik a szervezési szakember-apparátus megerősítését. (1973-ban a nehézipari vállalatok szervezői létszáma mintegy 620 fő volt, százzal több, mint 1970-ben.) A tervezett szer,vezési feladatok végrehajtásába a hivatásos szervezők tevékenységének támogatására sok vállalatnál bevonják a középszintű és munkahelyi vezetőket, a szervezési ismeretekkel rendelkező mérnököket és közgazdászokat, s a saját munkaterületükön a szocialista brigádokat is. A vállalatok szervezési tevékenységének szélesebb körű kibontakozását hátráltatja belső irányítási rendszerük sok megoldatlan problémája (a hatáskörök nem kielégítő megosztása, anyagi érdekeltségi rendszerük merevsége stb.). Elmarad a követelményektől sok vezető szervezési felkészültsége s a szervezési munkát végzők módszertani tájékozottsága. Sok középtávú szervezésfejlesztési tervből hiányzik a feladatok évi ütemezése, s a megvalósításra szánt eszközök felhasználásának pontos előirányzata. A programokból sokszor csak általánosságban lehet következtetni a várható gazdasági eredményekre. A minisztérium hármas feladata A minisztériumra a következő időszakban az alábbi hármas feladat megoldása hárul: 1. a vállalatok szervezési tevékenységének segítése; 2. a végrehajtás ellenőrzése; és 3. ágazati koordinálása. Figyelmünk mindenekelőtt az ország ipari termelésének jelentős részét előállító 50 állami vállalat, tröszt között szereplő nehézipari gazdálkodó egységekre irányul. A tartalékok feltárásának és a hatékonyság szervezési eszközökkel való növelésének ezen a területen kiemelkedő jelentősége van. Igényesebben kell kezelnünk a szervezési feladatokat és problémákat a központi fejlesztési programok megvalósításában részt vevő gazdálkodó szervezeteknél is. A minisztérium szervezési tanácsa ülésein folyamatosan napirendre tűzzük az érdekelt vállalatok üzem- és munkaszervezési koncepcióinak megvitatását és velük együtt megfogalmazzuk majd a főbb tennivalókat. Nagy figyelmet fordítunk a mintaszervezésekre, a szervezési intézetek és vállalatok e tekintetben szükséges jó együttműködésére. Az elért eredmények elemzése kapcsán egyértelművé akarjuk tenni, melyek azok a szervezési, módszertani megoldások, amelyek tipizálhatók és eltérő feltételek között is jól adaptálhatók. A vállalati szervezési tevékenység segítésére széleskörűen megvizsgáljuk a közvetlen termelőüzemek és azok működési feltételeit biztosító tevékenységek (a vállalati belső infrastruktúra) fejközötti összefüggéseket, és ez már az eddigi vizsgálatok is bizonyítják, hogy a nem gazdaságos gyártás okai általában nem önmagában a termelésben, hanem igen gyakran a fő profilt kisegítő tevékenységek elmaradottságában rejlenek és csak rendszerszemléletű szervezéssel szüntethetők meg. Ellenőrzési munkánkban különös gonddal akarjuk vizsgálni a szervezési szükségesség és lehető összhangját azért, hogy a vállalatok ne irányozzák elő olyan feladatok elvégzését (és főleg ne kalkuláljanak ennek kedvező anyagi hatásával), amelyek megvalósításához nincsenek meg a szükséges feltételek. A tervek szakszerűsége és tartalmi helyessége elbírálásában jelentős — a minisztériumnak elsősorban javaslattevő — szerepet szánunk a NIM Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézetének. Az intézkedések végrehajtásának ellenőrzésében pedig a vállalatoknál működő felügyelő bizottságokra hárulnak felelősségteljes feladatok. A vállalatok közötti koordináció keretében tapasztalatcseréket szervezünk, azonban nem általában, hanem főképp egy-egy alágazaton belül — és olyan egységek között, amelyek azonos vagy rokon témákon dolgoznak. Segíteni kívánjuk továbbá az egymással kooperáló vállalatok szervezési együttműködését a tárca területén belül és azon kívül is. Dr. Trethon Ferenc a Nehézipari Minisztérium főosztályvezetője A kedvezőtlen adottságú tsz-ek állami támogatásának módosítása A negyedik ötéves terv megkezdésekor kidolgozták a kedvezőtlen adottságú tsz-ek megkülönböztetett támogatásáról szóló rendszert. Tavaly a PM és a MÉM módosította ugyan a támogatási rendszert, de ez a változás csak a technikai, elszámolási szabályok egyszerűsítését szolgálta, és lehetővé tette a juhtenyésztés kedvezőbb feltételeinek megteremtése érdekében, hogy a kedvezőtlen adottságú tsz-ek a gyapjútermelés után magasabb árkiegészítésben részesüljenek. Szabó Ferencnek, a MÉM közgazdasági főosztályvezető-helyettesének a tájékoztatása szerint a pénzügyminiszter és a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 3/1974. sz. együttes módosító rendelete most sem változtatta meg a megkülönböztetett támogatási rendszer lényegét, ugyanis arra nem volt szükség, mivel ez a rendszer megfelelően szolgálja a gazdaságpolitikai célkitűzéseket. A módosításra azért volt szükség, mert a megkülönböztetett állami támogatási rendszer életbe léptetésekor az egyes támogatási formák feltételeit eltérő időszakokra állapították meg. Az árkiegészítést például az egész ötéves terv időszakára, a jövedelemkiegészítések támogatásfeltételeit viszont 1973. december 31-ig hirdették meg. Ezért szükségessé vált a jövedelemkiegészítések támogatási formáinak az 1974 és 1975-re érvényes feltételeinek és mértékének meghatározása. A rendelet továbbra is a kedvezőtlen termőhelyi adottságú és az egyéb okból kedvezőtlen adottságú tsz-ek fogalmát különbözteti meg. Változás azonban az, hogy az árkiegészítéses támogatási formában részesülő kedvezőtlen termőhelyi adottságú szakszövetkezetekben nemcsak a közös gazdaságban, hanem a tagok egyéni gazdaságában termelt egyes termékekre is kiterjed a támogatás. Tehát a támogatásban részesíthető gazdaságok köre nem változott, a korábbi időszakhoz képest azonban a támogatás (árkiegészítéses szélesebb gazdálkodási területet érint. A megjelent rendelet bővítette az árkiegészítésben részesíthető termékek körét. Részletesen felsorolja, mie adható és milyen feltételekkel számolható el az árkiegészítés. Kimondja a rendelet, hogy a kedvezőtlen termőhelyi adottságú tsz-ek részére jövedelemkiegészítő támogatást 1974. és 1975-ben az 1971. évre megállapított változatlan összegben kell folyósítani azokban a megyékben, ahol a jövedelemkiegészítő támogatást a szőlő- és gyümölcstermékek után járó árkiegészítés növekedése miatt a megyei tanács végrehajtó bizottsága nem csökkenti. E csökkentést az indokolja, hogy eddig a szövetkezetek nem részesültek a szőlő- és gyümmölcstermelés után árkiegészítésben, ezért némelyik gazdaság jelentős jövedelemkiegészítő támogatásra szorult. Most miután bevonták az árkiegészítésbe a szrlőt és a gyümölcsöt, ha nem csökkentenék a jövedelemkiegészítésüket, akkor indokolatlan előnyhöz jutnának a többi gazdasággal szemben. Jelentős változás van az egyéb okból kedvezőtlen adottságú tsz-ek jövedelemkiegészítéses támogatásban. A következő években azoknak az egyéb okból kedvezőtlen adottságú gazdaságoknak adható jövedelemkiegészítő támogatás, amelyek szántóterületének katasztrális holdanként aranykorona értéke 8—10 között van. Az engedélyezhető jövedelemkiegészítő támogatás mértéke azonban nem haladhatja meg az 1973. évben a gazdaságnak ilyen címen folyósított öszszeget. Nem változtattak a fejlesztési hozzájárulás igénylésének és engedélyezésének feltételein, mégis itt van a legjelentősebb változás, mert az ilyen célra felhasználható pénzügyi keretek jelentősen növekedtek. Új forma a visszafizetendő fejlesztési támogatás, amely a kedvezőtlen termőhelyi adottságú tsz-ek tagjainak a nem mezőgazdasági termelésben való foglalkoztatását kívánja elősegíteni. A visszafizetendő fejlesztési támogatás csakis a vonatkozó kormányhatározatnak megfelelő kiegészítő tevékenységek beruházásaira és tartós forgóeszközszükségletére adható. A támogatás összege az azzal megvalósított, illetve megvalósítandó tevékenységi körben foglalkoztatottak egy felére vetítve a 100 ezer forintot nem haladhatja meg. Ha a tsz visszafizetendő fejlesztési támogatásban részesült, a beruházás üzembe helyezésétől számított egy évet követően a jövedelemkiegészítő támogatást csökkenteni kell.