Népszabadság, 1977. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-29 / 151. szám
4 KAMBODZSA Rizs és fejlődés Tavaly júliusban, egy vietnami újságíró-küldöttségnek adott nyilatkozatában Pol Pot miniszterelnök így foglalta össze Kambodzsa győzelem utáni első esztendejét: „Pillanatnyilag nincsenek rendkívüli eredményeink, kivéve a forradalmi tömegmozgalmat. Ezzel a mozgalommal könyvelhetjük el első siketünket, haladásunkat 1975- höz képest.” Alig egy évvel később leng Sary külügyminiszter malaysiai látogatása során megkérdezte vendéglátóitól, vevők lennének-e százezer tonna kambodzsai rizsre. És miért ne? Kuala Lumpurban éppúgy, mint Délkelet-Ázsia más országaiban, emlékeznek még rá, hogy a háború előtti Kambodzsa milyen jó minőségű rizst exportált. Érdekesebb a kivitel potenciális lehetősége, amely egyébként már korábban is felmerült, a Phnom Penh-i rádió egyik adása alapján: „Ebben az évben népünk annyi élelmiszert termel, hogy önmaga ellátásán túl felesleg is keletkezik, s ez tőkéül szolgál majd országunk építésére”. Élelmiszer és biztonság Régi alapigazság: rombolni könnyebb, mint építeni. Kambodzsa újkori történelmének ölt „amerikai” esztendeje a totális pusztulás időszaka volt. A helyreállítás bonyolult társadalmi-politikai feltételek között folyik. A győzelem utáni tennivalók két pontban sűrűsödtek: 1. Az élelmiszerhiány égető gondjának felszámolásában. 2. A politikai biztonság megszilárdításában. Annak idején Phnom Penh, Kompong Thom, Battambang s a többi város kiürítése épp e két legsúlyosabb probléma egy sajátos megoldási kísérlete volt Deleng Sary épp a közelmúltban fejtette ki a nyugatnémet Spiegel tudósítójának, hogy vége a kiürítés időszakának, a városok ismét benépesülnek. Az újjáépítés első sikere. Tény, hogy a háború megnyomorította Kambodzsa rendkívül szegény ország, történelmi öröksége sovány, fejletlen termelőerőd, gyenge, s részben megsemmisült ipari bázis. Az ország lakosságának 80—85 százaléka hagyományosan a mezőgazdaságban lelt létalapra. S minthogy az amerikai bombázások a mezőgazdaságot is alapjaiban megrendítették, csupán az, hogy Kambodzsa 1977-ben, két évvel a győzelem után rizsfelesleget produkál, figyelemre méltó teljesítmény. Sőt, a kaucsukültetvények helyreállítása olyan gyors ütemű, hogy húszezer tonna természetes gumi kivitelére is gondolnak már az idén. Ebben a viszonylag nagy területű és kis lélekszámú országban a közlekedés alapvető fontosságú. Ez év májusára újjáépítették a Phnom Penh —Kompong Thom közti 250 kilométeres, s a Phnom Penh—Battambang közötti 350 kilométeres vasútvonalat. Ha még jó időbe is telik a háború előtti évek termelőkapacitásának teljes helyreállítása, de az újjáépítés nehézségeinek optikáján át e kezdeti eredmények is hallatlan erőfeszítéseiket sejtetnek. — Éhezés nincs többé — mondta a külügyminiszter, de a malária és más betegségek még gyötrik Kampuchea népét. Kambodzsa új társadalmat akar teremteni — fejtegette. — E rendszer alapsejtjeit önellátó szövetkezeti közösségek alkotnák, az áru- és pénzviszonyok feltételezett kikapcsolásával, Ieng Saiy azt is hangsúlyozta, hogy mindez egyelőre kísérlet. Realista gondolkodásmódra vall, hogy a kambodzsai vezetés, az ország adottságainak megfelelően, elsősorban a mezőgazdaságot akarja fejleszteni, modernizálni. De hozzáteszik: a belső ellátást saját erőforrásokra támaszkodva szeretnék megoldani. A felgyorsult változások korában azonban az autarkia csak ideig-óráig tartható fenn. Noha Phnom Penhnek — Pol Pot szavai szerint — nincsenek nagyra törő iparosítási tervei, a fejlettségbeli hátrány ledolgozása, a technikai-technológiai haladás nyilván nem nélkülözheti a külső forrásokat sem. A rizs meg a gumiexport ennek biztosíthatná a pénzügyi fedezetét. Élénkülő külpolitika Phnom Penh megtette már az első óvatos lépteket a külgazdasági kapcsolatok feltámasztásához. Hongkongban kereskedelmi irodát nyitott, hasonló terveket fontolgat Szingapúrral kapcsolatban is. Az eleddig uralkodó külgazdasági szemlélet lassú módosulásával párhuzamosan Phnom Penh külpolitikája is aktivizálódik. A Demokratikus Kampuchea Hangja rádióállomás szokásos hírbulletinjében nemrég közreadta a győzelem második évfordulóján, a diplomáciai testület vezetői előtt elhangzott külügyminiszteri beszédet. Kitetszett belőle, hogy Kambodzsa továbbra is a fejlődő világ államaival, az el nem kötelezett országokkal való kapcsolatok bővítését szorgalmazza. E céltól vezéreltetve képviseltette magát az el nem kötelezett országok colombói csúcsértekezletén, az ENSZ 31. közgyűlésén. „Kormányküldöttségünk sikeres látogatása Délkelet-Ázsia és Dél- Ázsia öt államában (Malaysia, Szingapúr, Burma, Sri Lanka és Pakisztán) jelzik erőfeszítéseinket, hogy minden, közeli és távoli országgal, politikai rendszerüktől függetlenül, egyaránt jó kapcsolatokat teremtsünk” — adta tudtul a rádió. Két ország neve azonban nem hagzott el a beszédben: két indokínai szomszéd államé, Vietnamé és Laoszé. Igaz, Kambodzsa átalakulási folyamata sok tekintetben különbözik akár Vietnamétól, akár Laoszétól. Phnom Penh is meg Hanoi és Vientiane is egyetért azonban abban, hogy a három országot — a társadalmigazdasági építés sajátosságai, lényeges eltérései ellenére — összeköti a közösen kiharcolt győzelem, a történelmi múlt éppúgy, mint a jelen aktuális gondjai. Elég csak arra gondolnunk, hogy a három, új útra lépett indokínai állam ma sem építheti jövőjét nyugodtan, zavarmentesen. Thaiföld mindhárom ország életében igyekszik zavarokat kelteni, szüntelenül zaklatni őket. Már csak ezért is az előrelépés kulcsa az együttműködés, a regionális összefogás. A kelet-európai népek Dunája Indokínában a Mekong. Nagy kincs. Termékennyé teheti a földeket, energiát és halat adhat. Ez is, mint errefelé annyi más dolog, csak együttes erővel állítható az ember szolgálatába. Győri Sándor BALATONI FÜRDŐTÚRA július 2.és szeptember 3.között, minden szombaton garantáltan indul Részvételi díj: . Jelentkezés az IBUSZ irodákban. 1977. június 29., szerda NÉPSZABADSÁG Béremelés több mint negyedmillió dolgozónak A ruházatipar dolgozóinak fokozott anyagi megbecsülései A kormány határozata alapján július 1-ével átlagosan 4 százalékos béremelésben részesülnek a ruházatipar fizikai dolgozói. Az intézkedés hatálya kiterjed a textilipari, a textilruházat-ipari, a bőr-, szőrme-, cipőipari vállalatok és szövetkezetek munkásaira és bedolgozóira, valamint a kézműipari és háziipari vállalatok és szövetkezetek ruházatipari tevékenységet végző fizikai dolgozóira és bedolgozóira, összesen 260 ezer emberre. A központi béremelést az tette szükségessé, hogy az érintett szakmák dolgozóinak keresete — a munka nehézségéhez, intenzitásához, a munkakörülményekhez mérten — indokolatlanul alacsony volt. A július 1-vel életbe lépő intézkedés segíti az elmaradás felszámolását, javítja a bérarányokat, feltehetően mérsékli az érintett szakágazatok munkaerő-ellátási gondjait. S mert olyan szakágazatokról van szó, amelyekben túlnyomórészt nők dolgoznak, egyszersmind jelentősen hozzájárul az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének fokozott érvényesüléséhez. A 4% — átlag Átlagosan négyszázalékos béremelésről van szó, ám a felosztásnál ágazatonként, vállalatonként, sőt dolgozónként erős differenciálás érvényesül, azoknak a szempontoknak az alapján, amelyek a központi intézkedést indokolják. Az átlagosnál valamivel nagyobb arányban emelik a bért a minisztérium felügyelete alá tartozó nagyiparban, ahol a rekonstruált, nagy értékű, magasabb hatékonyságú termelőberendezéseken a munka nehezebb, intenzívebb, a keresetek elmaradása és a munkaerőhiány a legnagyobb. Átlagos mértékű béremelést kapnak a tanácsi felügyelet alá tartozó vállalatok, s az átlagnál valamivel kevesebbet a szövetkezetek. Az így kialakított arányok az egyes szakmák közti elosztásban tovább differenciálódnak, a szóródás mértéke 3,75 százalék és 5,74 százalék közt van, a legnagyobb központi fejlesztést, 5,74 százalékot a kötszövőipar kapja. A szakmákon belül a vállalatok között még nagyobb, 3-tól 7,4 százalékig lehet az eltérés, figyelembe véve a végzett munka nehézségét, intenzitását, a dolgozók szakmai felkészültségét, valamint a keresetek színvonalát. Végül, de nem utolsósorban a vállalaton belüli elosztásnál is érvényesül a különbségtétel a dolgozók helytállása, szorgalma szerint. Műszakpótlék és alapbéremelés A munka szerinti elosztás fokozott érvényesülését segíti, hogy ugyancsak július elsejével életbe lép a kormány határozata a műszakpótlék emeléséről. A ruházatiparban 150 ezer munkást és közvetlen termelésirányítót érint ez az intézkedés. A kormányrendelet szerint a második műszakban ledolgozott időre a törzsbér és a rendszeres prémium 20 százalékát, a harmadik műszakra a törzsbér és a prémium 40 százalékát kell fizetni, s a folytonos munkarendben dolgozók további 10 százalékos pótlékot kapnak. E pótlékokat részben központi támogatás, részben a vállalatok saját anyagi forrása fedezi. A kormányrendelet úgy szól, hogy a központi támogatást azok a vállalatok is megkapják, amelyek már eddig is megközelítették, elérték, vagy akár meghaladták a július elsejétől érvényes 20—40 százalékos pótlékot. A ruházatiparban, ahol a több műszak igen elterjedt, s arra az esetek többségében eddig is számottevő pótlékot fizettek, több vállalat igen kedvező helyzetbe került ezáltal, mert a július 1-től kötelező pótlék fizetéséhez nem kell felhasználnia a teljes központi támogatást, csupán annak egy részét, a többit az alapbérek emelésére fordíthatja. Erre annál is inkább szükség van, mert a korábban fizetett pótlékok miatt eddig nem jutott elég pénz az alapbérek emelésére. Természetesen az alapbéremelésből sem maradhatnak ki azok, akik több műszakban dolgoznak, hisz éppen az ő munkájuk révén jut a vállalat központi támogatáshoz A ruházatipari vállalatok tehát 1977-ben három forrásból — a központi, átlagosan 4 százalékos béremelésből, a műszakpótlék központi támogatásból és saját eszközeikből — emelhetik a dolgozók bérét, javíthatják a kereseti arányokat. Tekintve, hogy a ruházatipar vállalatai átlagosan ötszázalékos bérfejlesztést terveztek erre az évre, a vállalatok többségénél a több műszakban dolgozók mintegy 18—20 százalékos béremeléssel számolhatnak. Persze lesz, aki ennél többet, vagy kevesebbet kap, aszerint, hogy hány műszakot vállal, mennyit tesz a vállalat előtt álló feladatok megoldásáért, az eredmény növeléséért. A fedezet: a hatékonyabb munka A központi támogatást a vállalatok a termelési költségek terhére számolják el. A költségek növekedése viszont a nyereséget csökkenti. Ezt a nyereségcsökkentő hatást hatékonyabb, jobb munkával kell ellensúlyozni, ami egyformán megköveteli a költségek csökkentését és a nyereség növelését célzó kezdeményezéseket. Az a vállalat, az a kollektíva tudja ezt megtenni, amelyik a bérfejlesztés számottevő lehetőségeit a termelékenység növelésének, a minőség javításának ösztönzésére használja fel, s az átlagot meghaladó mértékben becsüli meg azokat, akik legtöbbet tesznek e célok megvalósításáért. S. E. KÉT KERÉKEN A minap az M 7-es autópályán ------------- kissé kapatos férfiú tolta kerékpárját, s időnként, ha integetésére megállt egy-egy autós, élénken érdeklődött az iránt, merre is van Székesfehérvár. Magánügy, hogy ki-ki tudja-e, merre tart, a dolog nem is ezért érdemel említést. Sokkal inkább azért, mert a jámbor „közlekedő” többszörösen megsértette az előírásokat — szándékosan vagy akaratlanul. Mert hiszen aki bármilyen járművön, legyen az akár kerékpár, részt vesz a közlekedésben, nem vonhatja ki magát a mindenkire vonatkozó rendelkezések alól. A szabályok megtartása ugyanis egyet jelent a biztonságos közlekedéssel. Tudjuk, halljuk elégszer, már a könyökünkön jön ki — mondhatja bárki, s bizony nem ok nélkül. Tény, hogy kevés ilyen örökzöld témája van az újságírónak, mint a kifogásolható közlekedési magatartás. Naponta hallani erről a rádióban, a televízióban, ír róla az újság, a téma visszaköszön plakátról, tájékoztatókból, oktató filmekről. Mondhatjuk-e, hogy elégszer, hogy mindenkit meggyőzve, dicsekedhetünk-e azzal, hogy e tekintetben betöltötte már feladatát a propaganda? Sajnos egyetlen kérdésre sem válaszolhatunk igennel. Szomorú tény, hogy a múlt évben ezerhatszázhetven négy biciklis okozott közlekedési balesetet, százan életüket vesztették, 721-en súlyosan, 853-an könnyebben megsérültek. Tanácstalan az okokat kereső, pedig nagyon jól ismerjük azokat. A közlekedés, a gyalogosénál gyorsabb helyváltoztatás különösen a gyerekeknek élmény. Miért mondom ezt? A mindent tudó statisztikák arról sem hallgatnak, hogy elsősorban a legfiatalabb és az idősebb korosztály kerékpárosai vétenek az életüket óvó szabályok ellen. A gyerekek számára a bringa több közlekedési eszköznél a szórakozás. Belefeledkezve sokszor nem is veszik észre a rájuk leselkedő veszélyeket. A felnőtté a felelősség, neki kell vigyáznia. Sokszor kevés ez is. A fizika törvényei nem engedelmeskednek a szándéknak. Nem lehet üresen is súlyos teherautóval — ha csak 30— 40 kilométeres sebességgel halad is — néhány méteren belül megállni. Mi lehet a következménye teherautó és kerékpáros összeütközésének? Látott már valaki ilyen tragédiát? Agya rögzítette filmként az előtte lejátszódó képsorokat? Nem lehet elfelejteni! Az emlékekből örökké előhívható a sofőr arcára kiülő riadalom, a fékek sikoltása, hogyan szól, ha fém a fémmel csattan. S föltolakszik egy ottfelejtett tárgy is: félretaposott gyerekcipő a kövezeten. Nem lehet elfelejteni? Szétoszlik a tömeg, jár a hír szájról szájra, napokra-hetekre észrevehetően hatáskeltőn. Óvatosabban lép a járdáról le a gyalogos, kerekező gyerekeket nem látni, tilalmat mondott ki rá a szülői szigor. Telik-múlik az idő, eljárt a tiltás felett is, láthatsz ismét, ha arra jársz, önfeledten kerékpározó gyerekeket. Vigyázz tehát! Ért valamit a szülő szigora? Na---------------- pokra, hetekre bizonyosan. S azon túl? Elárulhatom: nem szépülnek a statisztikák. A szülő, aki büszke rá, mennyi midenre tanítja gyermekét, jó, ha egy kicsit közlekedési szakemberré is lesz, a kor megköveteli. Mert nemcsak járni, közlekedni is meg kell tanítani a legkisebbeket. Igaz, ez nehezebb, bonyolultabb, mint tiltani, felkészültebb embert kíván, de hatásosabb. A háromkerekű biciklit felváltja a kétkerekű, azt a segédmotor, majd az igazi: a motorkerékpár. Mesélő kedvű nagyanyám gyerekként még ámulva futott hasonló korú társaival, ha hírét vette, hogy biciklisták érkeztek a faluba. Faluhelyen apám gyerekkorában sem ment sokkal kisebb csodaszámba a két keréken guruló utazó. A ma gyerekei lóerőkről, motor- és autómárkákról vitatkoznak egymás szavába vágva. Hangjáról ismerik föl a kocsikat, s szaktekintélyek, ha egy motorkerékpár végsebessége kerül szóba. Csoda-e, ha szívesen átnyergelnek segédmotorra, robogóra? Csoda-e, ha néhány esztendő elteltével ezeket a motorkerékpár váltja föl majd? Miért lenne az, telik erre is, arra is: csaknem négyszázezer segédmotoros kerékpár és hétszázezer motorkerékpár fut országútjainkon. Tavaly hat kisgyermek okozott közúti balesetet motorkerékpárral. Egyikük sem volt még 14 éves, tehát még segédmotorkerékpárt sem vezethettek volna. A hegyhez tapadó kicsi falu erdésze autót vett, Skodát. A régi, kiszolgált Pannónia azontúl hetedikes fiáé lett, hajtotta is rendesen a község fél kézen megszámlálható utcáiban. „Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik” — vélekedtek a bölcsek. Az apa egy idő után nem fogadta a tanító köszönését: „Minek avatkozik ez a ... bele a dolgomba. Tud az én fiam motorozni.” Nem örült senki, amikor a fia megcáfolta ebben. Toronyi képez a grafikon, segédmotor-kerékpárral 15—18, motorkerékpárral 19—22 éves kor között történik a legtöbb baleset. Visznek utast az együléses járművön, s a könnyű szerkezet, megváltozott