Népszabadság, 1977. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-04 / 233. szám
1917. október 4., kedd NÉPSZABADSÁG Ünnepség a Nemzeti Múzeumban és a Széchényi Könyvtárban A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki a két jubiláló intézményt Az ünneplők sokaságát fogadta hétfőn, alapításának 175. évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár. A jubiláló intézményeknek a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a haladó nemzeti kultúra ápolásában és terjesztésében kifejtett történelmi jelentőségű tevékenységükért, valamint a szocialista művelődéspolitika megvalósításában betöltött szerepükért a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést a múzeum dísztermében rendezett ünnepségen Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke nyújtotta át. Az ünnepségen részt vett Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese és Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Orbán László, az Országos Közművelődési Tanács elnöke, S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront országos tanácsának titkára. Jelen volt Luis Monreal, az Unesco mellett működő nemzetközi múzeumi szervezet, az ICOM főtitkára, és képviseltették magukat a Magyar Nemzeti Múzeummal kapcsolatot tartó belgrádi, berlini, moszkvai, nürnbergi, pozsonyi és prágai társintézetek. Fülep Ferencnek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának megnyitója után Molnár Ferenc kulturális államtitkár ünnepi beszédében méltatta azt a szerepet, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár fennállása óta a magyar közművelődésben betöltött. Hangoztatta: a felszabadulás a múzeum és a könyvtár életében is nagy jelentőségű fordulatot hozott. Szocialista államunk erkölcsi és anyagi támogatásával nagyarányú kutató, feltáró és gyűjtő munka kezdődött, s ma a Nemzeti Múzeum csaknem egymillió műtárgyat őriz. Tovább gazdagodott a Széchényi Könyvtár állománya is. A múzeumnak a legutóbbi 32 évben bemutatott kiállításait 15 millió látogató tekintette meg, s közkinccsé lett a könyvtár gazdag anyaga. A 175 éves intézmény most még fokozottabban bontakoztathatja ki legfőbb hivatását, amikor szocialista államunkban törvény írja elő a közművelődés további fejlesztésének szükségességét. Az évforduló alkalmából a múzeum kertjében megkoszorúzták az alapító Széchényi Ferenc szobrát. Koszorút helyeztek el a szobor talapzatán a Hazafias Népfront országos tanácsa és budapesti bizottsága, a Kulturális Minisztérium, a fővárosi tanács, a Magyar Nemzeti Múzeum, valamint az Országos Széchényi Könyvtár képviselői. Jóború Magda, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, jubileumi emlékkiállítást nyitott meg a múzeumban. Itt a díszterem ad helyet a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött kincsek legjavának és a múzeumból az idők folyamán kivált, önállósodott intézmények: a néprajzi, az iparművészeti, a szépművészeti múzeum, valamint a Nemzeti Galéria gazdag gyűjteményeit reprezentáló tárgyi dokumentumoknak. Külön teremben mutatják be az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményének legértékesebb részét: a vitrinekben egyebek között Corvinák is láthatók. A látogatók elé tárják a kiállításon a Természettudományi Múzeum gyűjteményének értékes darabjait is. Művészeti ösztöndíjat alapított a debreceni városi tanács A debreceni városi tanács vég j az írók, költők, képző- és iparrehajtó bizottsága művészeti ősz-művészek, népművészek, fotó- és töndíjat alapított. Ezzel is támo- zeneművészek, művésztanárok,gatni kívánják a városban élő színészek, rendezők nyerhetik el művészek alkotó tevékenységét és a minden év januárjában és szépsegítséget nyújtani fiatal pályatemberében meghirdetett pályakezdő művészeknek. Az ösztöndízat útján. A RÁDIÓZENEKAR MAGYAR ESTJÉT Lehel György filozofikus hangulatban vezényelte. Ez a lelkiállapot kétségtelenül előnyére vált a műsor egy részének, illetve az előadott kompozíciók némely részletének. Karmesteri szempontból Kodály Zoltán Két ének című alkotásának megszólaltatása hozta a hangverseny egyértelmű csúcspontját. Lehel bemutatos intenzitással formálta meg a dalok zenekari foglalatát, olyannyira, hogy Berzsenyi (A közelítő tél) aranybarna színeit, Ady (Sírni, sírni, sírni) éjfeketéjét valójában a zenekar tárta fel teljes szépséggel, s ezzel a dalok főszereplőjévé lépett elő. Gáti István, a szólista, ezúttal főképp énektechnikai megoldásaira irányította a figyelmet. A tehetséges művésztől sokkal szabadabb és átéltebb szöveg- és dallamformálást, tisztább karakterizálást vártunk volna, annál is inkább, mert a dalok hangszeres megformálása eszményi keretet adott az énekes szólamnak A hangverseny bevezetéséül, a Dohnányi-centenáriumra emlékezve, hangzott el a Szimfonikus percek című öttételes szvit. Ez a muzsika 1933-ból való, zenei anyaga mindazonáltal a múlt századot idézi, s még csak nem is a századvég forrongásait. E darab ízléses, kulturált társalgási hangvételét könnyedén, oldottan fogalmazta újjá Lehel és együttese. A lassú II. tételben, a hodályosan csengő angolkürtszóló tájékán azonban egyszeriben szubjektívvé vált, személyessé forrósodott fel az előadás. Kodály Háry Jánosszvitje előadói szempontból korántsem sikerült ilyen egységes színvonalon. A zenekar meglepően sok kisebb-nagyobb hibával játszott, a bizonytalanságok közös gyökere azonban nem a jeles testület felkészültségében, hanem karmesterének a műről alkotott felfogásában keresendő. A vontatott komorság épp a muzsika mesehangvételét kérdőjelezte meg. Valami nagy tragédia sűrűsödött már a Kezdődik a mesetételben is, súlyossá vált a Bécsi harangjáték kedves játékossága, s valóságos gyászinduló-karakterrel szólalt meg a verbunkos közzene. Liszt Esz-dúr zongoraversenyének előadását Kocsis Zoltán különleges szólistateljesítménnyel avatta valódi fesztiválélménnyé. Nagyszerű technikai erőnlét, művészi aktivitás, személyes, szuggesztív hangvétel volt e produkció lenyűgöző hatásának forrása. Az oly gyakran játszott darabot Kocsis — hogy megszabaduljon minden modorosságnak tetsző megoldástól — nyilvánvaló aprólékossággal elemezte végig. Előadását mégsem a hagyománnyal való leszámolás, hanem a hagyomány megtisztításának és újjáteremtésének szándéka jellemezte. Liszt nagy hősi és kitárulkozóan lírai gesztusai szépségük teljes varázslatával keltek új életre ezen az estén. Az ifjú művész ismét megmutatta, hogy a legnépszerűbb remekművek, a leggyakrabban játszott kompozíciók is megtölthetők új tartalommal, kifejezéssel. Játéka méltán aratott viharos sikert. A ZENEI VILÁGNAPON nyitotta meg a Budapesti Kamaraegyüttes a Korunk zenéje immár negyedszer sorra kerülő idei ciklusát. A Mihály András által alapított s vezetett együttes tizedik évadját kezdte meg ezen a napon. h Úgy látszik, e szerény, ám mégsem elhanyagolható jubileumról sem az együttes, sem más meg nem emlékezik. A kiváló muzsikusok eme társulását köszöntse legalább a hangversenyeiket a kezdettől figyelő kritikus. Mihály András és zenészei jelentős változást vittek végbe előadóművészetükben és zenei közgondolkozásunkban egyaránt. Nem maradt következmények nélkül, hogy zenekultúránk történetében a Budapesti Kamaraegyüttes a legelső olyan alakulat, amely századunk magyar és külföldi zenéjének terjesztésére alakult. Egyszerű létével is, ám még inkább művészi színvonalával, tagjainak és vezetőjének vonzó muzikalitásával teremtette meg a kortársi zene klasszikusainak és új mestereinek előadói hagyományát. A magyar zenének valóságos műhelyévé vált a Budapesti Kamaraegyüttes; fóruma azoknak a komponistáinknak, akik bár atyáik vívmányaival nem érik be többé, nem fordítanak hátat a hagyománynak, a hangok emberi üzenetének sem. Ez az együttes nem egyetlen nemzedéké, hanem a közös törekvésé inkább. Felkérésére komponált a maholnap 75 éves Kadosa Pál és — legújabban — a húszegynéhány esztendős Szunyogh Balázs. A szellemében fiatal Budapesti Kamaraegyüttesnek ezúton kíván a recenzens további termékeny évtizedeket. Webern és Sztravinszkij műveinek keretében két magyar bemutatót is tartott a Budapesti Kamaraegyüttes. Láng István Hullámok I. és Hullámok II. című ikerkompozíciója — az első darab énekre és vibrafonra, a második fuvolára, cimbalomra és gitárra — egyazon zenei mozdulat, egyazon lírai hang kétféle megfogalmazása. A cím ezúttal nem henye dísze a partitúrának; valóban egyetlen apró gesztus, finoman fodrozódó dallamtöredék fokozódik széles hullámveréssé, s a kinyílást — akárcsak a szívverés ritmusában — összeszűkülés követi. A kompozíció minden ízében megszerkesztett és zenei fogantatásé. Felismerni benne a zeneszerző vonzódását a gesztusos muzsikáláshoz, ám mintha tisztábbak, leszűrtebbek volnának e szép páros darab hatáselemei. Érezhető szeretettel tanította be és vezényelte Mihály András Szunyogh Balázs Variációit. Van is mit szeretni ebben a zenében. A fiatal szerzőnek legalább két irigylésre méltó tulajdonsága van: kristálytiszta formaérzéke és a zenei anyaggal kapcsolatos hamvas elfogulatlansága. Az öt variáció arányait, karaktereit biztos kézzel mérte ki, a mű időtartama valóságos zenei idő, belső cselekmény, dramaturgiai mozgás tölti ki a ciklust. Szunyogh előítéletektől mentesen hallgat bele a zene hangzó világába, nem retten vissza nemrég még elkoptatottnak vélt hangközöktől, dallamfordulatoktól sem. Szép és emberi ez az alkotás, a fiatal muzsikus meglepően érett ítélőképességére, máris választékos stílusára vall. Breuer János : ZEnEI KRÓNIKA| Ady-emlékkiállítás Moszkvában Ady Endre-emlékkiállítás nyílt meg hétfőn a moszkvai Állami Irodalmi Múzeumban a költő születésének 100. évfordulója alkalmából. A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai Ady-kéziratokból, műveinek első magyar és orosz nyelvű kiadásaiból, a költő életét bemutató fényképfelvételekből állították össze a kiállítás anyagát. 7 KÖNYVSZEMLE Ha egyszerűen csak a fegyveres erők napjának aktualitásához kapcsolódva ismertetnénk néhány katonapolitikai könyvújdonságot, akkor is nemes feladat szolgálatába sz állítanánk a szemlézést. Aki azonban figyelmesen tallózgat a ZRÍNYI KIADÓ széles skálájú — hadtudományi és pedagógiai szakmunkáktól publicisztikai és szépirodalmi művekig terjedő — termésében, jó érzéssel állapíthatja meg, hogy a kötetek többsége mentes az alkalomszerűség nyűgétől. A szorosabban vett szakkiadványok bemutatása nem a mi tisztünk; szívesen és elismeréssel szólunk viszont — ezúttal — két olyan könyvről, melyet elvi meggondolásból és belső értékeik miatt ajánlhatunk az olvasók figyelmébe. Grecsko marsall hadtörténeti tanulmánya (A Kárpátokon át) nemcsak számszerűen gyarapítja a szovjet hadvezérek tollából való memoárirodalmat, hanem tárgyi és elméleti tekintetben is figyelemre méltó többlettel gazdagítja. A 4. Ukrán Fronthoz tartozó 1. gárdahadsereg parancsnokaként vezette azokat a hadműveleteket, amelyeknek — a háború befejező szakaszában — Csehszlovákia és számos lengyelországi körzet felszabadítása volt a célja és eredménye. Bár Grecsko marsall sokkal régebbtől töltötte be parancsnoki funkcióját, ennek a csapásnak az ismertetésére és elemzésére összpontosította írói figyelmét — nemcsak a hadászati és a politikai események sűrűsödése miatt, de (és elsősorban) azért is, mert a szovjet hadsereg népfelszabadító harcainak és a különféle nemzetiségű partizánok mind szervezettebb rajtaütéseinek összehangoltsága nyújtja az egyik legfontosabb tanulságot. Fegyelmezett és rendkívül dinamikus egyéniségű parancsnok emlékiratát kaptuk kézhez. Tömören, szigorúan és kommunista felelősségtudattal tekintett vissza a múltra. Úgy figyelt a tettekre, hogy a részletek gondos — jelentéktelent nem ismerő — analíziséből bontotta ki az erők mozgatását, s a hadtudomány elméleti és gyakorlati fejlesztésének forrásául emlékeztetett a történelemre. Háború és politika sokszor drámai kapcsolódásának különös modelljeivel találkozunk D Dél-Amerika múltjában és jelenében. Az ottani hadseregek és junták szerepét és nem ritka pálfordulásait elemzi Árkus István bőséges anyagú és gördülékeny könyve: Egy kontinens egyenruhában. Jól sikerült megragadnia az évszázadok óta kusza eseménysorozatokból az eleinte önkéntesekből toborzódott és függetlenségi programú, majd a néptől elidegenedő éskaszttá szerveződő hadseregek történeti szerepváltását , nem utolsósorban pedig az észak-amerikai nagytőke hol leplezetlenül erőszakos, hol zsarolással és vesztegetéssel manipuláló térnyerését. A kontinens északi sávjától eltekintve, mindenhol tábornoki-ezredesi garnitúra áll az államok élén, ami szinte szervezetileg is garantálja a diktatórikus uralmat. Árkus differenciáltan tekinti át a legjellemzőbb vonulatokat —■ a fasiszta vagy fasizoid rendszerektől kezdve (bár Paraguay példáját alig említi), a chilei áruláson át, Argentína és Peru más-más előjelű modelljéig. Indokoltan vonta be tárgykörébe Kuba forradalmi néphadseregének megteremtését is, azt a mozzanatot, amelynek példája és kisugárzása csak erősödik az idő múlásával. Óceánok vizénél több az a vér, amelyet az emberek ontottak soksok évezred háborúiban. Erőt, az alkotóktól pedig művészi tehetséget is kíván, hogya rettenetek megidézése ne csupasz bánatot, de tettvágyat fakasszon. Két ilyen szellemű KÜLFÖLDI REGÉNY csatlakoztatásával térhetünk a szépirodalom felé. Dzsingisz kán idejébe és világába vezet a cseh Miloslav Fábera regényének (Hét mongol paripa) hőseposzokra emlékeztető meséje. A világot rontó kán legdicsőbb, kemény és szikár lelkű hadvezérének, Szubutáj Bagaturnak háborús kalandjait, megpróbáltatásait és végső kiábrándulását ábrázolja. Hol a szolgai cselekedetek véres szikrái, hol a mondák és népmesék szép tüzű csillagai ragyogják be a hős útszakaszait. Az elbeszélés tárgyi kisrealizmusából bomlik ki az a mitikus fennköltség, amely a sokáig vakon engedelmeskedő Szubutáj életalkonyán könnyeket is képes kibuggyantani. A jelzések mondái sűrűje nehezíti ugyan tájékozódásunkat, de a háborúra és habzsolásra nemet mondó kibontakozás meghatóan szép. (Madách,Európa.) Tadeusz Konwicki, a" három regényének fordításából már nálunk is ismert lengyel író könyvében (Szerelmi krónika) szintén a végveszély tragikuma zilálja össze a sorsokat és lelkeket. A második világháború előestéjén Wilnóban játszódik a két fiatal története. A téma — az ellentétes világokhoz tartozó Romeo és Júlia modernizálása — akár öröknek is mondható, élettel és igazsággal telíteni azonban annál nehezebb. Nyirkos ködök boronganak Konwicki „krónikájában”. A társadalmi indulatokkal és félelmekkel szembeni kiszolgáltatottság csak a lázálmokban és a pusztulásra ítélt, zsenge szerelemben talál írt. Szomorúan gyúródik egymásba a köznapi valóság és a fantázia, az ideges és halálihletésű líra hangjain. (Európa.) Elporladnak a csontok, fű növi be az ismertek és ismeretlenek sírjait , s ha "rájuk emlékezünk, bizony röstelkednünk kell, hogy idillikus áhítattal tudunk gyönyörködni a régi kultúrák emlékeiben. Vigasz-e vagy önigazolás, hogy az élet törvényének és megtartó erőnek mondjuk? Csak az bizonyos, hogy a régi irodalmak és a MÚZEUMI KINCSEK megismerése az ámulatnak és emberi mivoltunk kiteljesítésének is segítője. Ez utóbbiak külföldi világába pillanthatunk be két albumot lapozgatva. — Konwicki regényéhez kapcsolva vesszük előre A krakkói Wawel gyűjteményei című kötetet, a lengyel kultúra világhírű fellegvára kincseinek második, bővített kiadású áttekintését. Csaknem 300, részben színes képét világos tagolásban szemlélgethetjük. Az európai művészet emlékeiből a fali kárpitok, a németalföldi iskolákból származó táblaképek és az iparművészeti tárgyak gyűjteménye a legjelentősebb, s a keleti gyűjtemény is ékessége a várnak. (Corvina—Arkady.) Hatvannégy, XIX—XX. századi mester képeiből nyújt bőséges ízelítőt a Nyugat-európai festészet az Ermitázsban című album. A világhírű képtár e jelentős — bár nem legrangosabb — részlegének francia anyaga tetszik leggazdagabbnak. Számos kép egyedi esztétikumánál is megkapóbb a történeti vonulatok folyamatosságának és korszakok szerinti különbözőségének dús érzékeltetése. (Auróra— Corvina.) F. R.