Népszabadság, 1980. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-16 / 12. szám
10 NÉPSZABADSÁG 1980. január I11., szerda Korszerű termékszerkezet, hatékony export GYÓGYSZERIPARI TAPASZTALATOK A gyógyszergyártás termékszerkezetét alapvetően az határozza meg, hogy tevékenységének fő célja a betegségek gyógyítására és megelőzésére szolgáló eszközök kifejlesztése és előállítása. Tevékenysége ennek következtében szorosan összefügg az élő szervezetben végbemenő biológiai, biokémiai folyamatokkal. Az új gyógyszerek felfedezése és kifejlesztése biológiai mechanizmusok, és azok kémiai hatásokra történő változásainak kutatására épül. Valamely gyógyszer akkor tekinthető korszerűnek, ha tulajdonságai előnyösebbek a hasonló területen alkalmazott más készítményekénél. A korszerű termékösszetétel az iparban általában a realizált gazdasági eredmény nagyságában is kifejezésre jut. Az új gyógyszerek nagyobb használati értéke azonban — legalábbis kezdetben — rendszerint nem hoz a forgalomban levő gyógyszerekhez képest nagyobb nyereséget, sőt az elért gazdasági eredmény gyakran az átlagos alatt marad. Ennek a jelenségnek okát a gyógyszeripar sajátos helyzetében kell keresnünk. A kutatás, a fejlesztés költségei Egy-egy eredeti új gyógyszer kifejlesztésének költségei a legutóbbi években ugrásszerűen növekedtek — elérik a 10—15, esetleg 20 millió dollárt —, és a kísérleti munka kezdetétől a forgalomba hozatalig szükséges idő a fejlett országokban — Magyarországon is — általában 8—10 évre terjed, esetenként ennél hosszabb. Ezt tovább növeli az az időtartam, amely az eredeti előállító országban való bevezetés után,a külföldi forgalomba hozatalig eltelik, különös tekintettel arra, hogy alegfejlettebb országokban a vizsgálatok nagy részét meg kell ismételni vagy ki kell egészíteni. A gazdasági verseny következtében az árakban a kutatási-fejlesztési költségeknek általában csak egy részét lehet realizálni. Ez azt jelenti, hogy az eredeti készítmények kifejlesztési költségeit jelentős részben a hagyományos, illetve régebben bevezetett termékeken elért eredményből kell fedezni. Hogyan értelmezzük ezek után a korszerű termékszerkezetet? Kell-e törekedni új, hatékony gyógyszerek kifejlesztésére, amikor ezek a bevezetés idején (de különösen a kutatás és fejlesztés időszakában) a vállalati eredményt nem növelik, hanem fogyasztják? A kérdésre egyértelműen igennel kell válaszolni. A gyógyszeripar alapvető feladata, hogy az egészség megőrzésére és helyreállítására a gyógyítás mind tökéletesebb eszközeit hozza létre. Egyidejűleg azonban a gyógyszeripari vállalatoknak el kell érniük, hogy a tevékenységük alapján képződő gazdasági eredmény ne csak a fejlesztés költségeit, hanem a fejlődés egyéb szükségleteit is fedezze, és megfelelő mértékben járuljon hozzá az ország nemzeti jövedelméhez. A gyógyszergyártásra világméretekben jellemző a termékszerkezet gyors megújulása, ami a magyar gyógyszeriparban számszerűen azzal fejezhető ki, hogy évek óta az adott év forgalmából kb. 50%-ot képviselnek az előző tíz évben forgalomba hozott termékek. Az utóbbi években az összes forgalomnak 10—11%-át adták az eredeti készítmények. A hatékony eredeti gyógyszerek az igen nagy fejlesztési ráfordítások ellenére hosszabb távon az átlagosnál nagyobb gazdasági eredmény realizálását teszik lehetővé, különösen akkor, ha előnyös tulajdonságaik mellett legalább a fejlett országokban szabadalmi védelmet is élveznek. Szemléltetően bizonyítja ezt a Kőbányai Gyógyszerárugyár néhány, adata is: 1978-ban az eredeti készítmények aránya a vállalat árbevételében mintegy 9% volt, ezzel szemben a vállalati nyereségből való részesedésük 12,5%-ot tett ki. Az 1979. évi várható adatok szerint az eredeti készítmények az árbevételből mintegy 11%-ban részesednek, nyereségük aránya viszont 2000 körül lesz. Az eredeti gyógyszerek számának és a vállalatok forgalmában való részesedésének növekedése nemcsak korszerűségi követelmény, hanem — amint az előzőekből kitűnik — tartós gazdasági eredményt is eredményez. A hatékony eredeti gyógyszerek jelentősége azonban túlnő a közvetlen tudományos és gazdasági eredményeken. Mai gyógyszerkülkereskedelmünk döntő eszközeivé váltak, mert a bennük megvalósult ,szellemi érték révén lehetővéválik, hogy kedvező feltételekkel vegyünk részt a nemzetközi munkamegosztásban, a legnagyobb külföldi vállalatokkal egyenrangú partnerként előnyös megállapodásokat kössünk, megteremtsük a külföldön kifejlesztett legfontosabb készítmények forgalmazási, illetve előállítási jogát. A magyar gyógyszeripar termelésének a legutóbbi években mintegy 70%-a külföldön értékesült, 60—05%-a a szocialista országokban, 35—40%-a pedig nem szocialista piacokon. Az 1978. évi nem szocialista kivitelben 64%-ot képviseltek a fejlett és 36%-ot a fejlődő országok. 1978-ban a nem rubelviszonylatú gyógyszerexport az 1938. évi 8,5-szeresát érte el. A kivitel gyors ütemű növekedése sok esetben gazdasági áldozatokkal jár, főleg olyan körülmények közt, amikor az importés exportárarányok kedvezőtlenül alakultak. Magyarországon a gyógyszergyártás aránylag jelentős importráfordítással jár, s elsősorban konvertibilis devizáért beszerezhető nyersanyagok behozatalát igényli. 1978-ban 1 db gyógyszerexport 0,13 $, 1 $ export 0,33 $ közvetlen importot tartalmazott. Ezekhez az árarányokhoz az is hozzájárult, hogy 1974 és 1978 között a gyógyszerek árai nagyobb mértékben csökkentek, mint a felhasznált importanyagok árai. Ennek ellenére az export devizaigényessége nem nőtt, és devizakitermelés költségei javultak, ami egyrészt a termékszerkezet kedvező változásának, másrészt ez importmegtakarítással járó technológiai fejlesztésnek és más takarékossági intézkedéseknek volt köszönhető. A versenyképesség döntő feltétele A devizakitermelés költségeinek további csökkentése, az export gazdasági eredményének növelése elengedhetetlen feltétele a gyógyszeripar világpiaci versenyképessége erősítésének. Ebből a szempontból különösen nagy jelentőségű az az igény, hogy az eredeti gyógyszerek rohamosan növekvő kifejlesztési költségeinek finanszírozására újabb forrásokat találjunk. A megoldás alapvető követelménye a gyógyszeripar termékszerkezetének folyamatos fejlesztése. A hatékony eredeti gyógyszerek arányának növelésén kívül — mely az előzőek szerint csak hosszabb távon vezet számottevő eredményre — első helyen a nagyobb feldolgozottságú és általában gazdaságosabban értékesíthető kiszerelt gyógyszerek részesedésének emelését kell célul kitűzni. A belföldi forgalom és a szocialista országokba szállított termékek túlnyomó részét kész gyógyszerek alkotják, arányuk évek óta alig változik. Ezzel szorosan öszszefügg a tb-kitermelés kedvező alakulása. A tőkés országokkal való kereskedelemben viszont a kész gyógyszerexport aránya korábban csekély volt. A készgyógyszer-eladás lényegesen munkaigényesebb tevékenység, mint a hatóanyagok értékesítése, nagyobb feladatokat ró a kereskedelmi hálózatra, de mindenekelőtt a gyártók minőség-ellenőrzési és orvosi részlegeire. Céltudatos erőfeszítések eredményeként a készgyógyszer-export jelenleg már gyorsabban nő, mint a forgalom egésze — részaránya az 1978. évi felszámolású kivitelben elérte a 14%-ot, s 1979- ben tovább nőtt. A gyártási ág kibővítése A termékszerkezetet azonban nemcsak eredeti és kiszerelt termékekkel lehet javítani,- hanem olyan hatóanyagokkal — sőt egyes hatóanyagok úgynevezett kulcsintermedierjeivel —, melyeket kevesen állítanak elő, noha jelentős bennük a kereslet. Fokozza a gazdaságos export lehetőségét, ha az intermedier eladásával együtt a végtermék előállításának technológiáját is át tudjuk adni. Ehhez az esetek többségében szabadalmi védelem szükséges. A termékszerkezet átalakulásának további jellegzetessége a diverzifikáció, a gyártási ág kibővítése, elsősorban a mezőgazdaság kemizálását szolgáló termékek gyártásának irányába. Ide tartoznak az állatgyógyászati, súlyhozamnövelő, takarmánykiegészítő készítmények, valamint a növényvédő szerek. Az állattenyésztés fejlesztését szolgáló készítmények a gyógyszeripar palettájában még nem foglalják el azt a helyet, mely a hazai és nemzetközi igényeknek és gyógyszeriparunk hagyományainak, valamint általános fejlettségének megfelel. Részben ennek az elmaradásnak felszámolására jött létre a Chinoin, a Kőbányai Gyógyszerárugyár és a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát közös vállalataként a BCR, amely már eddig is előrehaladást ért el az állattenyésztés fejlesztését szolgáló korszerű nagyüzemi premixgyártás megszervezésében. A növényvédőszer-gyártás teljesen új és a hagyományos gyógyszerstruktúrától sok szempontból eltérő gyártási profil megvalósítását jelenti. Ezt a gyógyszeripar viszonylag gyorsan elsajátította. 1978- ban a növényvédőszer-forgalom részaránya az árbevételben már 15%-ot tett ki. Mind a szocialista, mind a nem szocialista országokban nő a növényvédő szerek iránti kereslet. Részarányuk 1979- ben a gyógyszeripar Ab-exportjában ll°/a-át, $-elszámolású kivitelében csaknem 14%-ot ért el. A termékszerkezet fejlesztése önmagában elégtelen, ha nem párosul a termelési szerkezet egyéb elemeinek korszerűsítésével. Korszerű terméket is lehet nagy anyag- és munkaóra-ráfordítással gyártani, magas importhányaddal termelni. Szükséges tehát, hogy ne csak a termék, hanem előállításának módja is megfelel a korszerű követelményeknek. A termelési szerkezet korszerűsítésének feladata természetszerűleg nem korlátozódik az új készítményekre, hanem kiterjed a hagyományos termékekre is, és ezáltal a hatékonyság növelésének legfontosabb eszközévé válik. A termelési szerkezet javításának, az exportgazdaságosság és ajövedelmezőség növelésének döntő feltétele az e célok elérését jól szolgáló szabályozó rendszer kialakítása. A szabályozó rendszer az évek alatt végrehajtott különféle módosítások után is a nyereség növelésében való érdekeltségen alapul és 1980-tól is . Áruszállítás közlekedési ágak szerint Az áruszállítás 1970 óta — amint a grafikonon jól látható — arányaiban a közúti, a vízi és a csővezetékes szállítás felé tolódott el. A belföldi forgalom nagy hányadát a vasút és a közút bonyolítja le. A behozatali forgalomban nagy szerepe van a csővezetékes, illetve a vízi úton történő szállításnak. Kivitelünk nagy többségét vasúton és vízi úton szállítjuk. Az átmenő forgalom főként vasúton és vízi úton bonyolódik le. Az adatok a kis volumenű repülőgépes szállítás adatait nem tartalmazzák, csak az ún. „közhasználatú közlekedés”, tehát a szállítási ágazatba tartozó állami vállalatok és szövetkezetek árutonna-kilométerben számított, százalékos adataira terjednek ki, olyan szállításokra, melyeket bárki igénybe vehet. Ily módon nem foglalják magukba az egyéb gazdálkodó egységek — ipari, építőipari vállalatok stb. — és a lakosság szállításait. 100% Csővezetékes szállítás Magyar-szovjet műtrágyaszállítási szerződés A Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat egyik legnagyobb szovjet partnerével, a moszkvai Szojuzpromexporttal aláírta az 1980. évre szóló műtrágya- és műtrágyaalapanyag-szállításra kötött importmegállapodást, amelynek értéke kereken 71 millió rubel. A január elején megkötött szerződés értelmében a Szovjetunió olyan mennyiségben szállít az idén nyersfoszfátot, káliműtrágyát, nitrogénműtrágyát, foszforműtrágyát és ammóniumfoszfátot Magyarországra, hogy az mintegy 10%-ban fedezi mezőgazdaságunk műtrágyaszükségletét, illetve biztosítja a hazai műtrágyaipar alapanyagellátását. (Világgazdaság) bázishoz képest elért eredmény fokozását ösztönzi. Ez egyértelműen olyan intézkedésekre, fejlesztésekre sarkallja az ipart, amelyek hatása rövid távon érvényesül. Erre az egyensúly javítása végett vitathatatlanul szükség van. Számolni kell azonban az eredeti gyógyszereknek nemzetközileg is csak hosszú távon eredményt adó fejlesztésével, mely rövid távon esetleg gazdasági áldozatokat követel, a fejlődés dinamikáját átmenetileg lassíthatja, és a fejlesztő vállalat számára mindenképpen jelentős kockázattal jár. Most még nem látható, hogy a távlati fejlesztés költségeinek, kockázatának vállalása hogyan hangolható össze a szabályozó rendszer által diktált érdekeltséggel, de nem kétséges, hogy erre megfelelő megoldást kell találni. Az érdekeltség ellentmondásai A forintban kifejezhető exportgazdaságosságnál nem kevésbé jelentős kérdés a devizabevételek és -kiadások egyenlegének alakulása. A devizaszaldó és különösen az elsőrendű fontosságú tőkés devizaegyenleg javítása nem mindig párhuzamos a forintban mért gazdaságossággal, sőt esetenként azzal ellentétes irányban mozog. Optimális eredmény akkor van, ha a kétféle mutató egyidejűleg a legkedvezőbb. A devizaegyenleg javításának az export növelése mellett az importtakarékosság a legfontosabb tényezője. A gyógyszeriparban a közelmúltban ismét bevezetett szaklógazdálkodás ehhez nagyon kevéssé hatékony ösztönzéssel szolgál. Közvetett módon a forintban mért nyereség növelésében való érdekeltség is elősegítheti az importanyagok megtakarítását főleg, ha a tőkés import helyettesítésére olcsóbb hazai vagy szocialista beszerzési forrás kínálkozik, vagy ha a technológia javítása, a fajlagos — egységnyi — anyagfelhasználás csökkentése a behozatal mérséklését eredményezi. Ennél súlyosabb kérdés, hogy vegyipari vállalatoknál már megszervezett, sőt egyes helyeken a kellően ki nem használt kapacitásokban előkészített intermediergyártás általában nemcsak menynyiségileg, esetleg minőségileg sem képes kielégíteni az igényeket, hanem termelői árai — a partner vállalatok rezsijével és nyereségével terhelten — lényegesen magasabbak a gyógyszervállalatokon belül kalkulálható költségeknél. Amunkamegosztás bővülése tehát a végtermék drágulását és látszólag gazdaságtalanná válását eredményezi. Ez pedig nem ösztönzi, hanem inkább fékezi az ésszerű munkamegoszlást, mely nemcsak az importtakarékosságnak, de a hatékonyabb exportnak is feltétele lenne. Az előttünk álló feladatok megoldásánál azt is tekintetbe kell venni, hogy a gyógyszeripar jövedelmezősége összességében lényegesen kedvezőbb, mint a vegyipar átlagáé.1977-ben a gyógyszeriparban egy forint tisztajövedelem előállítása körülbelül feleannyi erőforrást igényelt, mint a vegyiparban. Túlságos elégedettségre azonban nincs ok. Egyrészt tovább kell lépnünk mind az egyes termékek, mind az egész termelési szerkezet fejlesztésében. El kell érnünk, hogy exportunk hatékonysága ne csak a kiemelkedő termékekben, hanem egészében is elérje a nemzetközi színvonalat, figyelembe véve, hogy az egy lakosra jutó gyógyszerexportban Magyarország ma az előkelő második helyet foglalja el. Másrészt — amint erre már utaltam — biztosítani kell azokat a forrásokat, amelyek a lényegesen kiterjedő kutatási, fejlesztési tevékenység költségeinek fedezésére szükségesek. Mindezt főképp a gyógyszeripar saját erőfeszítéseivel lehet és kell elérni. Ha az iparban meglevő erőforrások jobb hasznosítása párosul a szelektív iparfejlesztés követelményeinek következetes érvényesítésével, az említett célokat jobban szolgáló gazdasági ösztönzéssel, akkor a gyógyszeripar a termelés és az export hatékonyságának további jelentős fokozásával 1980-ban és a VI. ötéves terv időszakában is azt fogja nyújtani a népgazdaság számára, amit jogosan elvárnak tőle. Dr. Varga Edit a Kőbányai Gyógyszerárugyár igazgatója