Népszabadság, 1980. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-05 / 3. szám

10 A Béke és Szocializmus Béke és----­decemberi számából Socializmus A 34 nyelven megjelenő, 145 ország­­ban terjesztett folyóiratnak ebben a szá­­mában Németh Károly arról ír, hogy társadalmi rendszerünk fejlődésében mi-­­­lyen döntő szerepe volt a párt és a tö-­­SIö-megek kölcsönös kapcsolatának. — A kanadai Peter Boychuck ismerteti a Szovjetunió új békekezdeményezését ,en­nek lényegét és a megvalósításáért foly- -----\Z--------­tatott harcot. Jupp Angenfort és Jörg________________ Heimbrecht, a Német Kommunista Párt vezetőségének tagja a környezetvédelmi mozgalom eredmé­nyeire és távlataira hívja fel a figyelmet; a szovjet Fjodor Konsztantyinov akadémikus Lenint, a politikai gondolkodót mu­tatja be. Több testvérpártunk életéről is képet kaphat az olvasó. Nicolas Chaoui, a Libanoni Kommunista Párt elnöke a párt legutóbbi kongresszusáról számol be, John Pittman az Egye­sült Államok Kommunista Pártjának XXII. kongresszusán el­fogadott fontosabb határozatokat ismerteti, Dávid Khenin pedig Izrael Kommunista Pártjának hatvanéves múltjára tekint visz­­sza. A Vita—eszmecsere rovatból kiemeljük a folyóirat szer­kesztőségének és a bécsi Nemzetközi Békeintézetnek a bizton­sághoz vezető útról szóló kerekasztal-értekezletét és az angol Ben Fine-nek a kapitalista szabályozás módszereinek válságá­ról írt cikkét. A latin-amerikai körképben ezúttal Cheddi Jagan, a Gu­yanai Népi Haladó Párt főtitkára országának gazdasági hely­zetéről szól, a chilei Orlando Millas az Egyesült Államok ku­darcra ítélt latin-amerikai stratégiájáról fejti ki véleményét, az argentin Juan Rosales a latin-amerikai püspöki tanára III. konferenciájának állásfoglalását ismerteti, nőké huszonhatszorosára emelke­dett. 1973-ban már ők adták a felsőfokú végzettségűek harma­dát. Minőségi változás 1949-től következett be: 1949 és 1989 kö­zött több mint háromszorosára, az ezt követő évtizedben mintegy két és félszeresére nőtt a felsőfo­kú végzettségű aktív kereső nők száma. A foglalkozások szerinti meg­oszlást tekintve szembeötlő, hogy 1930-hoz képest alig változott a hagyományosan női értelmiségi pályák sorrendje: pedagógus, gyógyszerész, orvos. A jelek szerint a hagyományos munkamegosztáson a műszaki­mezőgazdasági végzettségű nők számának és arányának jelentős növekedése üthet rést. Jól látszik ez a tendencia, ha figyelembe vesszük, hogy az ilyen végzettsé­gű 25—29 évesek között a 20 szá­zalékot is meghaladja a nők ará­nya. Balog Miklósné egy nagyszabású felmérés eddigi tapasztalatait ösz­­szegezve a Demográfiában (1979. 2—3. szám.) adatokkal bizonyítja, hogy a férfiak között ugyan egé­szében kevesebb a szellemi dol­gozó, mint a nők között, a szelle­mi pályákon dolgozó férfiak azon­ban túlnyomórészt vezetők vagy szakemberek, míg a hasonló fog­lalkozású nők zöme szakképzet­­len irodai dolgozó. Ugyanez a helyzet a munkásoknál is. A férfiak többsége szakmunkás,­­a nőknél pedig még mindig a beta­nított munkás szintje a jellemző. Az össztársadalmi foglalkozta­tási szerkezetből következik, hogy kevés olyan család lehet, amely­ben a férj és a feleség társadal­mi-foglalkozási helyzete azonos. Meglehetősen gyakori — a vizs­gált családok 45 százalékában volt így —, hogy a férj munkája, be­osztása jóval kedvezőbb a fele­­ségéénél. Fordított helyzettel rit­kán — az eseteknek csak 6 száza­lékában —­­találkozhatunk. SZAKSZERVEZETI SZEMLE A szocialista demokráciáról gazdaság TÁRSADALMI SZEMLE A munkahelyi demokrácia kér-­­­dései okkal állnak napjaink poli­tikai érdeklődésének homlokteré­ben, hiszen tökéletesítésével — írja Kiss Art­húr a Szakszerveze­ti Szemlében (1979. 4. szám) — az emberek tevékenységének leg­lényegesebb részét, a munkával összefüggő Demokráciát fejleszt­jük. Az MSZMP XI. kongresszusa óta jelentős lépések történtek a szocialista demokrácia, s ezen be­lül a munkahelyi demokratizmus fejlesztésében, ám az is megálla­pítható, hogy az eddig megvalósí­tott intézkedések alapjában véve előkészületi jellegűek, csupán a továbblépéshez teremtik meg a feltételeket. A munkahelyi de­mokrácia még nem érte el a a k kí­­vánatos és lehetséges fejlettségi szintet, s lényegi tartalmát ille­tően is sok a fogyatékossága. En­nek az egyik fő oka — írja a szer­ző —, hogy sokan a munkahelyi demokráciát valamiféle különle­ges többletfeladatnak, formális teendők összességének tekintik. A formális hozzáállás főképp abból származik, hogy sokan ma sem látják a szocialista demokrácia óriási jelentőségét és azt, hogy az adott konkrét történelmi körül­mények között milyen fontos esz­köz soron levő céljaink elérésé­hez. Mód Aladárné írása a Gazda­ságban (1979. 3. szám) egy, nagy­­, üzemekben végzett széles körű j­ó felmérés kapcsán egyebek közt­­ arra a következtetésre jut, hogy­­ fejlődésünk adott szakaszán ma­­­­guknak a munkásoknak az összes­sége által közvetlenül gyakorolt üzemi demokrácia megvalósítása­­ a legfontosabb soron következő­­ feladat. Ahhoz, hogy ezen a területen nagyobb eredményt érjünk el — írja a szerző —, a szakszerveze­tek szerepének bizonyos változ- :­­­tatására van szükség. Ahogyan a­­ gazdasági életben a központi irá­­­­nyítás és vállalati önállóság, a­­­j szakszervezetek esetében a tér- e­melést segítő és a munkásérdeket­­ képviselő tevékenység megfelelő­­ aránya a fejlődésünk által napi­rendre tűzött döntő kérdés. Többek között a szocialista de-­­ mokrácia előbb említett funkció­­j­­ára is felhívja a figyelmet Fo­­­­dor Gábor (Társadalmi Szemle,­­ 1979. 12. szám), amikor a demok­rácia összefüggésében a nyilvá-­­ nosságról és a felelősségről szól­ ; Í­va hangsúlyozza, hogy a szocia- ,­­ lista demokrácia nem csupán ön- !­álló érték, az ember politikai lé- 1 tezésének, kiteljesedésének nél- j j külözhetetlen intézménye, hanem i ] egyszersmind az érdekek feltárul-­­ ! hozásának és közvetítésének sem- | ! mi mással nem helyettesíthető i . eszköze is. A nők politikai, gazdasági és társadalmi helyzete, közéleti ak­tivitásuk kibontakozásának lehe­tősége szorosan összefügg a tár­sadalom fejlettségével. Szocialis­ta társadalmunk jelentős vívmá­nya, hogy a nők tömegeit kap­csolta be a termelésbe, megte­remtve ezzel egyenjogúságuk gaz­dasági alapjait. Napjainkban — írja Fejti György a Pártéletben (1979. 12. szám) — a nők foglal­koztatása csaknem teljes. A mun­kaképes korú nők 78 százaléka dolgozik, s arányuk az aktív ke­resők között 44,5 százalék. A fog­lalkoztatásba bevontak számának növekedésével egyidejűleg tovább módosult az aktív kereső nők osz­tály- és rétegtagozódása. Napja­inkban a munkásosztályhoz tar­tozik a dolgozó nőknek csaknem 50 százaléka, a szellemi foglalko­­zásúaknak mintegy 35 százaléka. Bár a nők tömeges foglalkozta­tása jelentős változást hozott tár­sadalmi és családi kapcsolataik­ban, életmódjukban, ezzel koránt­sem szűntek meg az egyenjogú­sággal kapcsolatos gondok és problémák. Közöttük elsőként kell említeni a szakmai képzettségben való elmaradásukat. Napjainkban a szocialista iparban foglalkozta­tott nőknek csaknem 21 százalé­ka, a mezőgazdaságban dolgozók­nak pedig mindössze 8 százaléka szakképzett. A kereseti arányta­lanságokban ez is tükröződik. A nők társadalmi helyzetében a legutóbbi három évtizedben be­következett gyökeres változásokat jól szemléltetik a diplomások ará­nyában végbement eltolódások. Mint Molnárné Venyige Júlia ta­nulmányából megtudjuk (Szocio­lógia, 1979. 2. szám.) 1920—1973 között mintegy ötszörösére nőtt a diplomások száma, s ezen belül a Meditációk a gazdaságrólVALÓSÁG Ha a „fórum” kifejezést látva az olvasó a fogalomhoz elsőként a televízió népszerű kérdezz—fe­lelek műsorát társítja, nem csaló­dik a Valóság Gazdasági fórumá­ban. A felcím után közölt öt cikk összességében és egyenként is gazdaságunknak szinte az egészé­ből villant fel gondolatokat, még­pedig olyan kérdésekről, amelyek amúgy is „a levegőben vannak”, gazdasági szakemberek és laiku­sok mindennapos beszédtémái. És a cikkek még valamiben emlé­keztetnek a tévés fórumokra: nél­külözik a kinyilatkozások olykor kétes értékű magabiztosságát. A szerzők nem „elméleteiket” akar­ták megírni, hanem vállalva a té­vedés lehetőségét is, hozzászólnak úgyszólván egész társadalmunkat érintő kérdésekhez. Csupán a témajelzésekre szorít­kozva: Barta Imre három gazda­ságpolitikai kérdéshez szól hoz­zá: a szocializmus építésének je­lenlegi szakaszában milyen irá­nyítási rendszer tekinthető a leg­megfelelőbbnek; hogyan lehet népgazdaságunk fejlődését új növekedési pályára vezényelni; gazdaságfejlesztési stratégiánk­ban milyen álláspontra helyez­kedjünk a nyitottsággal és a fej­lesztések követő vagy úttörő jel­legével kapcsolatban. Hétköznapi és éppen ezért meg­döbbentő példákból kiindulva bontja ki gondolatait és érezteti fojtott indulatait Erdélyi Sándor a mellékállástól a szabályos lo­pásig kiterjedő, úgynevezett má­sodlagos elosztás okairól, mére­teiről és formáiról írt cikkében. Kényes és kusza témához nyúl Angyal Ádám is: cikke a vállala­tok népgazdasági megítéléséről szól; Marosi János rövid írása a gazdasági vezetővel és általában a vezetéstudománnyal kapcsolatos felfogás megváltozására hívja fel a figyelmet; Gonda Irén pedig a mezőgazdasági kistermelés hely­zetéről és sok rendezetlen kérdé­séről mond véleményt. Papp Gábor PÁRTÉLET A nők helyzete szociológia DEMOGRÁFIA NÉPSZABADSÁG 1980. január 5., szombat rímsmmm A szakszervezeti tisztségviselők jogán Petrák István (Nyergesújfalu) arról érdeklődik, a Munka Tör­vénykönyve új rendelkezései sze­rint a dolgozókat érintő milyen kérdésekben kell a szakszervezeti bizalmi véleményét kikérni, to­vábbá: milyen védelem illeti meg a szakszervezeti tisztségviselőket? A Munka Törvénykönyve ren­delkezései szerint a vállalat szak­­szervezeti szervének egyetértése szükséges a dolgozó személyi alap­bérének megállapításához, a mi­niszteri vagy magasabb szintű ki­tüntetésre vonatkozó javaslatté­telhez, valamint jutalmazással, továbbá fizetett rendkívüli sza­badságban vagy jutalomszabad­ságban való részesítéshez, ,s végül vállalati lakás vagy lakástámo­gatás, valamint szociális juttatás adásához. A szakszervezet mun­kahelyi szerve ezt a jogát a szak­­szervezeti bizalmi (főbizalmi) út­ján gyakorolja. Ha az intézkedés­re a munkáltató magasabb egy­ségének vezetője jogosult, a bi­zalmival (főbizalmival) együtt tett javaslat alapján, az említett egységnél működő szakszervezeti szerv egyetértése szükséges. Egyet­értés hiánya esetén a munkálta­tó felsőbb vezetője és szakszer­vezeti szerve együttesen dönt. A szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védelmére a jogszabá­lyok kimondják: a közvetlen fel­sőbb szakszervezeti szerv egyet­értése szükséges a szakszervezet választott tisztségviselőjének más munkahelyre beosztásához, továb­bá munkaviszonyának a vállalat által való megszüntetéséhez, va­lamint áthelyezés esetén új mun­kahelye elfoglalása időpontjának megállapításához. A változó mun­kahelyre alkalmazott választott szakszervezeti tisztségviselő más munkahelyre beosztásáról a fel­sőbb szakszervezeti szervet előze­tesen értesíteni kell. A választott szakszervezeti tisztségviselőt­­meg­illető munkajogi védelem a tiszt­ségviselő megbízatásának idejére és az annak lejártát követő két év tartamára szól. Kivétel ez alól, ha a tisztségviselőt érdem­telenség miatt hívják vissza. A munkajogi védelem időtartama alatt a közvetlen felsőbb szak­­szervezeti szerv egyetértése szük­séges a tisztségviselő elleni fe­gyelmi eljárás megindításához is. Fiatalkorúak pótszabadsága Feleségem 16 éves, írja Deme­ter István Mohácsról. Azzal, hogy férjhez ment, nagykorúvá vált. Emiatt munkáltatója vitatja jo­gát a fiatal kor címén járó pót­­szabadságra. Helyes-e ez? Választ kér arra is: a szabad szombatok­ra való tekintettel hány napot le­het levonni a szabadságból? Felesége, házasságkötése miatt jogilag valóban nagykorúvá vált. A munkajogban azonban fiatal­korú mindenki, aki tizennyolca­dik életévét még nem töltötte be, ezért a fiatalkorúakat érintő ren­delkezések reá ugyanúgy vonat­koznak, mint a többi fiatalkorú­ra. Jár teh­át részére az évi 12 nap alapszabadságon felül a pót­­szabadság is. Ez 16 éves korig 12 munkanap, 16-tól 18 éves korig pedig hat munkanap évente. A 12 munkanap pótszabadság ab­ban az évben jár utoljára, ame­lyikben a fiatalkorú a tizenhato­dik, a hat munkanap pedig ab­ban, amelyikben a tizennyolcadik életévét betöltötte. A szabadság kiadása tekinteté­ben a hét minden napja munka­nap, a dolgozó heti pihenőnapját és a munkaszüneti napokat kivé­ve, függetlenül attól, hogy a dol­gozónak a munkáltató munka­idő-beosztása szerint mindegyiken munkát kell-e végeznie. E jog­szabály szerint a szabadság ki­adásánál a szabad szombat is munkanapnak számít, ami azt je­lenti, hogy hetenkénti szabad szombat esetén a fizetett szabad­ság minden hatodik napját, két­hetenkénti szabad szombat esetén pedig a fizetett szabadság minden tizenkettedik napját kiadottnak kell tekinteni, vagyis az évi sza­badságból le kell vonni. Néhány sorban válaszolunk A második munkaviszonyt ak­kor kell másodállásnak tekinte­ni, ha a dolgozó munkaideje az egyes munkaviszonyokban azo­nos időtartamra esik. Ha az egyes munkaviszonyokban a mun­kaidők nem esnek azonos időtar­tamra, a további munkaviszony mellékfoglalkozás. (K. Nagy Pé­ter kérdésére, Ajka.) A megbízás alapján munkát végző nyugdíjas nyugdíját addig kell korlátozás nélkül folyósítani, amíg keresete a naptári év fo­lyamán a 12 000 forintot nem ha­ladja meg. (Mucsi Györgynek, Budapest) Ha a vállalat a tanulmányi szerződésben kötelezi magát, hogy a dolgozót a főiskola eredményes elvégzése után képesítésének megfelelő munkakörbe helyezi, s ezt nem tartja meg, szerződéssze­gést követ el. Ha a dolgozó mun­kaviszonyát emiatt felmondja, a vállalat a nyújtott támogatás el­lenértékét nem követelheti visz­­sza. (Sz. Lászlóné levelére, Mo­hács) Működési engedélyt javító-szol­gáltató kisipari tevékenységre a munkaviszonyban álló dolgozó is kérhet, ha vállalatától erre enge­délyt kapott. (Papp Gábor leve­lére, Komárom) Próbaidőt meghatározott időre szóló munkaviszony esetén is ki lehet kötni. A próbaidő tartama 30 nap, de a felek a munkasze­r­­ződésben ennél rövidebb vagy hosszabb, de legfeljebb három hónapig terjedő próbaidőben is megállapodhatnak. A próbaidőt csak írásban lehet kikötni, s meghosszabbítani nem lehet. (Ke­resztes Mária, budapesti olvasónk kérdésére) A csoportvezetői pótlék jutta­tásának feltételeit és annak mér­tékét a kollektív szerződésben kell meghatározni. Ha azonban a csoportvezető minőséget a dolgo­zó személyi alapbérének vagy a rá vonatkozó teljesítményköve­telmények megállapításánál fi­gyelembe vették — ezen a címen, a dolgozó részére bérpótlék nem fizethető. (Géczi Istvánné levelé­re, Békés) A terhes nőt átlagkeresete ak­kor is megilleti, ha az állapotá­nak egészségügyi szempontból megfelelő körülmények megte­remtése végett munkafeltételeit — például munkahelyét vagy munkaidő-beosztását —munkakö­rének megváltoztatása nélkül mó­dosítják. (Kővágó Jánosnénak, Szentes) A Posta rendelkezései szerint a kétezer forint feletti nyugdíj át­vételéhez az átvételre jogosult­nak — ha járandóságát valami­lyen oknál fogva saját kezűleg nem tudja felvenni — meghatal­mazást kell adnia annak, akit a pénz felvételével megbíz. A meg­hatalmazást mind a meghatalma­­zónak, mind pedig a meghatalma­zottnak alá kell írnia. A meghatal­mazó saját kezű aláírását igazol­tatni kell. (Lajtai Gyula levelére, Győr) Annak a dolgozónak, akinek négy vagy több általa eltartott családtagja van, és a családjában más önálló keresetű személy nincs, csak különösen indokolt esetben mondhat fel a vállalat. Ha a vál­lalatnál van olyan munkakör, amelynek ellátására az ilyen kö­rül­mények között levő dolgozó alkalmas, a munkaviszonyt mind­addig nem lehet felmondással megszüntetni, amíg ilyen munka­helyre áthelyezhető, feltéve, hogy ezt elvállalja. (Sátori Antalnak Szeged.) Ha a dolgozó évi szabadsága ki­számításánál töredéknap keletke­zik, a fél munkanapot elérő tö­redék egész munkanapnak szá­mít. (Nagy Géza kérdésére, Má­tészalka.)

Next