Népszabadság, 1980. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
4 1980. július 13., vasárnap NÉPSZABADSÁG ARATNAK CSABÁN Csütörtök délután egy óra ebédidő. Egymás után állnak le a gépkolosszusok a műhelykocsi meg a lakókocsi szomszédságában. Vezetőik a bujkáló napsütés elől az árnyékba húzódnak, s ott merítik kanalukat a lebbencslevesbe, amit székelykáposzta követ. Közben-közben elhangzik egy-egy mondat. — A fékolajam folyott el, azért kellett megállnom. — Annyit már arattam, amenynyi a család fejadagja lenne. — Az nem sok. — Az a baj, hogy a búza szára nagyon nyers, mindig eltömi a behordócsigát. — Én négy esztendővel ezelőtt az aratás napján még annyi búzát sem vágtam le, hogy egyszer megteljen a kombájn magtartálya, mert csak javítottam a gépet, mégis első lettem abban az esztendőben. Ezt Jancsó András mondja, aki már tizenhatodik esztendeje ül nyaranta kombájnra. A Békéscsabai Állami Gazdaság E-3-as táblájának szélén beszélgető kombájnvezetők szavaiból kiérteni: ma álltak munkába, s még csak az első próbák vannak mögöttük. A gépet most kell véglegesen beállítani, a javítás után bejáratni, kipróbálni. Ilyenkor — mint ezt már sok év tapasztalata mutatja — szinte óráról órára követik egymást a kisebb hibák. Van tehát dolga vezetőnek, szerelőnek egyaránt. De aztán, amikor „összerázódik” a szerkezet, haladhat majd folyamatosan a munka. Egyelőre különben sem kell sietniük. Nem mintha nem maradt volna későre az idei aratás. — Tavaly július ötödikén kezdtünk — emlékezik a múlt évre Eperjesi Mihály, a gazdaság IV. kerületének igazgatója, aki most a csaknem 12 ezer hektáros gazdaságban az aratás vezetője —, ma pedig tizediké van. — De tavaly a kezdéskor huszonnégy százalékos volt a szemek nedvességtartalma, most meg 29—30 százalékot mértünk — veti közbe Rózsa Pál, a vetőmagüzem irányítója, a szárítás, a tárolás, a vetőmag-előkészítés felelőse. Ez a magas nedvességtartalom tehát az oka annak, hogy senki nem sürgeti a munkát. Hiszen minden búzát szárítani kell, s a szárítás nem olcsó mulatság, még a liszt minőségének sem használ. Bár ez a 93 hektáros tábla, amelyben a szovjet SZK kombájnokkal dolgozó brigád elkezdte a munkát, takarmánybúzát ad. Kisvártatva megérkezik a gyulai részről a főgépész. Ott már szerdán kezdtek, csütörtökön azonban nem folytatták, annyira nagy volt a búza nedvességtartalma. — Azért, ha meleg, száraz napok jönnek, meg egy kis szél is fúj, akkor néhány nap, és teljes erővel mehetünk — bizakodik Oláh István, az egyik kombájn vezetője, aki régi traktorvezető és új kombájnos. Máskülönben az ősz óta nem is az állami gazdaság dolgozója, hanem a művelődési ház műszaki karbantartója. Az aratás idejére azonban kikérték, mert kell a kombájnra a hozzáértő ember. , ,Sok gépünk dolgozik ilyenkor. A nyolcszáz hektár zöldborsónak eddig hatvan százalékát arattuk le. Oda is kellenek a kombájnok. Nyolc Class-Dominator a gyulai terület búzatábláit kapták meg, folyik a lucerna második lekaszálásának betakarítása — sorolja a napirenden levő tennivalókat Eperjesi Mihály, s ez egyben jelzi, hogy sok ember kell a gépekre. Szavaiból kibontakozik az aratás szervezete is. A búzában dolgozó 16 kombájnt — teljesítményüknek megfelelően — két csoportba osztották. Mindegyik csoport mellől annyi teherautó, pótkocsis vontató viszi el a szemet, amennyi a folyamatos munkához kell. Valamennyi csoport munkáját egyegy szakember irányítja. Az SZK brigád műszakvezetője, Nátor Béla egyébként ágazatvezető a gazdaságban. — Mennyi idő alatt tudnak végezni a búzával? — A tizenhat kombájn naponta — ha az időjárás engedi — közepes teljesítménnyel is kilencszáz tonna búzát arat le, csépel el. Tervünk szerint az idén 12 600 tonna búza terem. Elméletileg tehát két hét alatt simán végezhetünk — beszél a lehetséges teljesítményről Eperjesi Mihály. — Amikor minden jól halad ezerkétszáz tonna, vagy még több is lehet a napi teljesítmény — folytatja a gondolatot Bátor Béla. — Igen, ha jó a búza, s teljesen rendben van a gép, akkor egyszer-egyszer hetven tonnán felül lehet egy ember napi teljesítménye — számol a kombájnvezető Jancsó András, aki még hozzáteszi: tavaly megtörtént, hogy délutántól estig hetven tonna búzát vittek el a kombájnomtól. — A teljesítmény nem minden. Az ilyen búzában, amelyik megadja hektáronként a hatvan mázsát is, nem lehet nyargalni. Hogyan ösztönöz a gazdaság a szemveszteség csökkentésére? Több kombájnvezető is tollba mondja az adatokat: minden száz kilogramm búza után 40 fillér az alapbér, 11 fillér jár akkor, ha a szenveszteség két százalékon alul marad, öt fillér a megfelelő tisztaság prémiuma, hat fillér pedig, ha a tarló nem magasabb tíz centiméternél, összesen tehát száz kilogramm búza betakarításáért 62 fillért lehet fizetni. Aki eléri a hatszáz tonnát, az kap ezer forintot, s minden további 50 tonnáért újabb száz-száz forintot — teszi teljessé a premizálási rend ismertetését Szikora Lajos, aki, amikor vége lesz az aratásnak, ismét szerelőként dolgozik, majd ősszel a cukorrépabetakarító kombájnra ül. — Az lenne jó, ha már itt tartanánk — szól közbe nevetve Oláh István, miközben ő is, társai is kászálódnak az ebédtől, beszélgetéstől, hogy gépre üljenek, s haladjanak a hatszáz tonnás összteljesítmény felé. Nem könnyű a munkájuk, bár az E—3-as táblán kalászt érlelő jugoszláv fajta, a Száva áll a lábán. Szalmája azonban a szokottnál is erősebb, több. Tavaly nemcsak a szemtermés volt országosan gyenge, hanem a szalmatermés is. Az idén — ezt látni az Alföldön, a Dunántúlon, az ország minden vidékén — a kalászokkal együtt sok szalmát kell a kombájnoknak átengedniük a dobon. S ez bizony lassítja a munkát. A múlt esztendőben, amikor országosan mindössze 3261 kilogramm volt a búza hektárhozama. Az idén 5300 kilogrammot terveztek. Becslések szerint ennél többet takarítanak be. Az pedig bizonyos, hogy a kalászokban több van. Reménykednek abban, , hogy kevés veszteséggel kerül magtárba a búza. S nemcsak reménykednek, tesznek is érte. Azért kezdték ilyen magas víztartalommal az aratást, hogy a gépek a teljes érés kezdetére lehetőleg százszázalékos teljesítménnyel dolgozhassanak, s hogy mennél kevesebb búzát kelljen túléretten, a legkedvezőbb aratási idő után betakarítani. Ekkor ugyanis nő a nagyobb szemveszteség veszélye. A termés fajsúlya s ezzel a tényleges súlya pedig bizonyosan csökken. Ezért igyekeznek, ezért szervezték meg jól az aratást és a hozzá kapcsolódó munkákat, köztük a búza értékesítését, átadását is. — A gabonaforgalmival megállapodtunk — mondja Pepó Pál, a gazdaság termelési főosztályának helyettes vezetője —, hogy mi éjszaka szállítunk. Naponta 300—400 tonnát fogadnak tőlünk sötétedés után, s bizonyos, hogy nem lesz fennakadás. — Hogyan szervezik meg a lisztminőséget javító étkezési búza átadását? — Aratás előtt azokról a táblákról — a terület nagyjából harmadáról —, amelyek nem vetőmagot s nem takarmánybúzát adnak, magmintát veszünk, amit a gabonaforgalmi megvizsgál. Ha az adott tábla termése minőségjavító, akkor azt mi külön tároljuk, s csak később szállítjuk be, hogy ne keveredjen a kommersz búzával. A búza adja a csabai gazdaságban a növénytermesztés teljes termelési értékének a negyedét, s a nyereségnek még ennél is nagyobb hányadát. Érthető, ha esztendőn át nagy figyelmet fordítanak a termesztésére. S ha már megvan a jó termés, ha a végeredmény csak a betakarítástól függ, akkor valóban egy tennivaló marad: minden megtermett búzát betakarítani, a lehető legkisebb szemveszteséggel. A Békéscsabai Állami Gazdaságban ezt a gyakorlatot követik. Szöveg: Almási István Kép: Bánhalmi János Filipini János arra is ügyel, hogy teherautójáról lehetőleg egyetlen szem se hulljon le. Nagy kalászokat, telt szemet érlel a búza. Ezt állapítja meg Eperjesi Mihály, Rózsa Pál és Nátor Béla. Helyzetkép a Szabadság-hídról A jövő héttől kétszer 12 órás műszak az építkezésen Négy hete, június 16-án 0 óra 40 perckor haladt át az utolsó villamos a Szabadság-hídon, akkor kezdődött a forgalomelterelés, a híd felújítása. Melyek az első tapasztalatok, milyen munkát kell elvégezniük az építőknek a következő hónapokban? Erről kérdeztük dr. Dalmy Tibort, a hídépítés kormánybiztosát. — Az eddigiek azt igazolják — hangzott a válasz —, hogy a vártnál kedvezőbb helyzetet teremtett a forgalomelterelés az első napok tapasztalatai nyomán végrehajtott apróbb módosítások révén. Ugyanakkor, előzetes várakozásunkkal ellentétben, nem nőtt a zsúfoltság az Erzsébet-hídon; a közúti közlekedés zömét a Petőfi-híd vette át. A vártnál viszont nagyobb a Szabadság-hídon a gyalogosan közlekedők száma. Ami a munkát illeti, már szétbontották a híd pályaszerkezetét. Kiderült, hogy néhány helyen a korrózió a vártnál erősebben pusztított a híd acélszerkezetében. Most folyik a rozsda homokszórással való eltávolítása, a hídszerkezet tisztítása, ezt követi majd a méretek ellenőrzése. A héten megkezdték a híd két végén levő ellensúlyok kiemelését is, ezeknek egy részét majd a híd fő tartójáig vissza kell helyezni. Most a támasztó szerkezetek láthatók a híd végein. A kormánybiztos végül elmondta, hogy amíg a munkaterületet felszabadítják, az építkezésben részt vevő vállalatok munkásai kétszer 12 órás műszakban dolgoznak, erre várhatóan már a jövő héten sor kerül. Emellett megkezdték a felújítás ütemtervének felülvizsgálatát is, hogy a műszaki tapasztalatokat értékelve alakítsák ki a végleges menetrendet. A pillanatnyi helyzet. Vasutasnapi ünnepségek országszerte / A IIj MAV-lisszeket avattak Budapesten Szombaton folytatódott a 30. vasutasnap ünnepségsorozata. A fővárosban, a Déli pályaudvar utascsarnokában megnyitották a vasutas fiatalok III. országos alkotó ifjúság pályázatának kiállítását. A pályaudvar előtti fellobogózott kerengőben tartották meg a hagyományos tisztavató ünnepséget, amelyen az új tisztek családtagjain, a közlekedés, a MÁV vezetőin kívül megjelent Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese is. A vasutas tisztképző most végzett százkilencvenöt növendéke tett ünnepélyes fogadalmat. Ezután a MÁV tiszti tanfolyam hallgatóinak, az úttörővasutasoknak és a jubileumi szakasznak, a 30 éve végzett tiszteknek látványos díszfelvonulása következett, majd Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgatója mondott avatóbeszédet. A MÁV területi igazgatóságain, csomópontjain és a nagyobb állomásokon is ünnepséggel köszöntötték a vasutasnapot. Fadd-Dombori üdülőhely fejlődése Dr. Bercsényi Vince, a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője azt kéri: ne nevezzük Fadd-Domborit üdülőhelynek, mert a besorolás szerint még csak hétvégi házas telep. Hogy miért? Mert a szennyvíz elvezetését még nem oldották meg. Nemrégiben készült el a terv, s mintegy 30 millió forintot követel majd a kiépítés ... Tapasztalom azonban, hogy átlépi a nómenklatúrákat: úgy látom, hogy a tolnaiak kifli alakú állóvize — melynek ma már semmi köze a Dunához, hiszen holtág — igazi vízi paradicsom. Partja — szennyvízelvezetés ide vagy oda — kulturáltabb, mint sok felkapott üdülőhelyé, holott itt nincs annyi kerítés, csak végtelen mező, sok fa és virág és három szabadstrand. Rendezett és viszonylag tiszta a közterület. Persze valószínű, hogy a kulturáltságban nem kis szerepet játszik, hogy nincs tumultus. A hatvanas évek elején a megyei KISZ-esek fedezték föl Fadd község területét, Domborít és rendezték ifjúsági táboraikat. Őket követték az engedély nélküli honfoglalók, okmányok nélkül épülni kezdtek a hétvégi házak. A Tolna megyei tanács hamar megálljt parancsolt a folyamatnak és elkészítette a telep részletes rendezési tervét, amelyet többé-kevésbé sikerült is megtartani. A mintegy 600 kisebb-nagyobb magán üdülő mellé építkezni kezdtek a vállalatok is. Több Tolna megyei intézmény létesített itt üdülőházat — a legfiatalabbat és a legimpozánsabbat a Balaton partja is megirigyelhetné: idén nyílt meg pécsi építészek tervei alapján a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat csodálatosan szép üdülője. A Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal egy kempinget, két motelt és egy kisszállodát tart fenn Domborin és mindenütt kapni még helyet, mert ugyan igaz, hogy egy-egy hétvégén 10—15 ezren is megfordulnak itt, ám hoszszabb időre kevesen maradnak. Pedig érdemes! Bár az ellátás nem osztályon felüli, de kifogástalan és az árak sem csillagászatiak. Az éttermen kívüli bisztrók, lángos-, pecsenye- és palacsintasütők várják a vendégeket. Lehet kajakot, csónakot bérelni (ez utóbbinak kölcsönzési díja egy órára mindössze 10 forint!), s horgászjegyeket is árusítanak — jó időben tehát édes itt a pihenés. Mi hiányzik még? Néhány szabadtéri zuhanyozó, sportpálya és kiváltképp egy kellemes esti szórakozóhely. T. E.