Népszabadság, 1981. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-18 / 65. szám
régebbi példa, mai aktualitás. Néhány évvel ezelőtt az egyik nagy nyugatnémet vállalat, amelytől folyamatosan és jelentékeny összegben vásárolunk, bemutatta magyar partnerének komputerrendszerét. A konszern képviselői ismertették a fejlett adatfeldolgozást, kereskedelmi gyakorlatuk egyik fontos módszerét pedig így fogalmazták meg: „Mi mint nagy cég természetesen nagy vásárlók is vagyunk a piacon. Amikor egy-egy nagyobb üzlet létrejön, már másnap reggel megjelenik az eladók asztalán a vásárlás összege és a szállító cég neve. Elvárjuk, hogy a mi eladónk felkeresse partnerünket, hivatkozzék a két vállalat közötti jó kapcsolatra, és azzal érveljen, hogy joggal megkívánhatjuk, hogy partnerünk a neki szükséges árut, amelyet viszont mi gyártunk, tőlünk vásárolja.” Persze mindig olyan árukról van szó — ezt már mi tesszük hozzá —, amelyek a piacon versenyképesek, s amelyekre az adott vállalatnak amúgy is szüksége van. Éppen ezért az így létrejövő megállapodásokat legtalálóbban kölcsönösségi üzletnek lehetne nevezni, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a kereskedelmi kapcsolatok ilyen építése megfelel a világpiaci szokásoknak. Ezeknek követésére a magyar külkereskedelem kiváló helyzetben van. Vállalataink legtöbbször egyegy árucsoportban az ország egész szükségletét vagy jó részét fedezik az importból, és így még a legnagyobb európai vállalatoknál is a legfontosabb vevők közé tartoznak. A külkereskedelem állami monopóliumának az üzletek ilyen koncentráltsága nagy előnye, és ezt kulturált, okos üzletpolitikával igen jól ki lehet használni. Helytelen azonban — mutattak rá a Magyar Kereskedelmi Kamara egyik legutóbbi tagvállalati ülésén —, ha egyikmásik üzletkötőnk — a kölcsönösségre hivatkozva és a kényelmesebb megoldást keresve — olyan árut igyekszik rátukmálni a nekünk eladó tőkés cégre, amelyre annak nincs szüksége. A piaci kapcsolatoknak ilyen értelmezése egyébként ellentétes a Külkereskedelmi Minisztériumnak azzal a már régebben leszögezett álláspontjával, amely kimondja, hogy a magyar külkereskedelemnek nem módszere az export és az import mesterséges összekapcsolása. Mégpedig azért nem, mert az valójában nem erősíti, hanem inkább gyengíti az exportáló vállalat piaci pozícióit, s az ilyen üzletekre végül is ráfizetünk. A tőkés export fokozásának az útja tehát semmiképpen nem az árukapcsolás, a „barter”, nem a kompenzáció, hanem az eladó és a vevő érdekeit kölcsönösen szem előtt tartó jó és hasznos üzletpolitika. Dr. Virág Miklós Kereskedelempolitika A kölcsönösségi üzletek KÖZGAZDASÁG CSEPEL FÉMMŰ: Rekonstrukciós tanulságokkal Két évvel ezelőtt úgyszólván a csőd szélére került, alaphiányossá vált az ország legnagyobb színesfémgyártó vállalata, a Csepel Fémmű. 1980-ban azonban megfordult a helyzet, javult a gazdálkodás minősége, s a Fémmű az első helyre került a Csepel Művek vállalatai rangsorában. Ezt a helyezést, a jelek szerint, ezentúl is megtartja. Milyen okok, körülmények és erőfeszítések játszottak közre ebben a viszonylag rövid idő alatt végbement nagyarányú változásban? — Erről beszélgetünk Mosonyi Árpáddal, a Fémmű gazdasági igazgatójával, aki először a piaci helyzetről ad áttekintést. — A hetvenes évek első felében a piaci előrejelzések egyértelműen jó kilátásokkal, kedvező exportértékesítési lehetőségekkel kecsegtettek — mondja. — Az időközben bekövetkezett gazdasági receszszió ezeket a várakozásokat nagyrészt keresztülhúzta. Jelenleg a kohászat világszerte válságokkal, értékesítési nehézségekkel küzd, sok a kihasználatlan kapacitás, s a közös piaci diszkriminatív hátrányok miatt színesfémkohászati exportunk gazdaságossága is kedvezőtlenebb a vártnál. Új döntés a hitel törlesztésére Ebben az időszakban vállalatunknál 2,5 milliárdos rekonstrukciós fejlesztés folyt, éppen exportbővítési céllal. A megváltozott piaci viszonyokhoz igazodó gyors és rugalmas döntés született. Eszerint a Fémmű az eredetileg exportfejlesztő beruházásra felvett bankhitelek meghatározott részét a külkereskedelmi egyensúlyt javító importkiváltással is törlesztheti. Ez lehetővé teszi a kapacitások megfelelő kihasználását s azt, hogy az átlagnál gyorsabbanfejlődő gépipari ágazatok, az erősáramúgép-gyártás, a vákuum- és híradástechnikai ipar, a telefongyártás színesfémfélgyártmány-igényét az eddigi nagyarányú tőkés import helyett a csepeli gyár elégítse ki. A rekonstrukció megvalósításával, több régi üzemünk korszerűsítésével és újabbak létesítésével a Fémmű termelési kapacitása a korábbinak másfél-kétszeresére nőtt. A legfontosabb üzemeinkben nagy termelékenységű automatikus berendezések kerültek a század eleje óta működő régi gépeink helyére. Megteremtettük tehát a versenyképes gyártás alapvető műszaki technikai feltételeit, és megkezdtük a nehezebbé vált piaci viszonyok közt is jól eladható, korszerű új termékek kifejlesztését, a nem gazdaságos gyártmányok részarányának csökkentését. — Nyilván volt ennek ára is? — A kedvező holnap előkészítése a mát súlyos gondokkal terhelte. A rekonstrukció megvalósítása azt jelentette, hogy éveken át egyszerre kellett termelni és beruházni. „Élő” üzemben kellett elvégezni a szükséges átépítéseket és gépcseréket, bejáratni az új berendezéseket, elhárítani az üzemzavarokat. A gyártás egymásba kapcsolódó vertikális folyamatában döntő fontosságú szalaghengerdéink felújításánál 1979-ben ezek a körülmények különösen súlyos bonyodalmakat idéztek elő. Az egyik, szerelés közben tönkrement vezérlőberendezést újból meg kellett tervezni, a régi helyett újat kellett készíteni és üzembe helyezni, ami hat-nyolc hónap váratlan időkiesést és 40-50 millió forint veszteséget okozott. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy termelési és értékesítési terveinket nem tudtuk teljesíteni, s a vállalati eredmény a mélypontra zuhant. Móri telepünkön az újonnan felépített kézi ívhegesztő elektródagyártó üzemünk megindításánál a munkaerőhiány okozott váratlan nehézségeket és termeléskiesést. Az általunk még 1975-ben számba vett szabad munkaerőt ugyanis felszívták az időközben újra megnyitott közeli szénbányák. Egyetlen megoldás kínálkozott: az ugyancsak Móron levő színesfémgyártásunk 600 dolgozójából 160-at sürgősen át kellett csoportosítani, hogy az új elektródaüzemet 1979 végén valahogy megindíthassuk. A nehézségeket tetézte a Fémmű készleteinek nagyarányú növekedése, s a körülbelül 100 millió forintra rúgó, 30 napon túli, be nem folyt követelés. A vállalat sorba állt a banknál, állandó fizetési nehézségekkel küzdött, s így 1979. évi tervezett nyereségének csak kb. negyedét érte el. Milyen tanulságokat vontak le a súlyos és sok tekintetben előre nem várt fejleményekből? — A tanulságok számunkra ma már elég világosak: ameddig egy vállalat nem tud úrrá lenni a korszerű technika bevezetésének nehézségein, addig annak csak a negatív következményei jelentkeznek a gazdálkodásban. Különösen nagy súllyal esik a latba az emberi tudás. A Csepelen létesült új vörösrézhuzal-gyártó üzemünkben például 35 embert kellett kiválasztanunk a régi, tapasztalt dolgozók közül a nagyon modern, automata berendezések kezelésére. A kulcsfontosságú posztokra kijelölt munkások és műszakiak átlagosan kétszer két hétig tanultak Amerika és Jugoszlávia hasonló üzemeiben. Amikor hazajöttek, vizsgaköteles tanfolyamokon kellett beszámolniuk szakmai tapasztalataikról, s azóta az itthoni gyakorlatban is bizonyítják jó felkészültségüket. Korántsem ilyen kedvező a helyzet a már említett móri elektródagyártó üzemünkben, ahol a licencadó svéd céggel ellentétben mi túl optimistán ítéltük meg a termelés felfutási idejét. Nem számoltunk eléggé azzal, hogy az itt is igen magas színvonalú automatizált gyártást kevésbé felkészült szakemberekkel kell megvalósítanunk, s ez akkor sem egyszerű feladat, ha a legfontosabb posztokra kerülő dolgozóink betanításáról idejében gondoskodunk. Nem utolsósorban ez az oka, hogy Móron még a múlt év végén is igen nagy volt a szervezetlenség, sok volt az állásidő, s ezért az évi 30 ezer tonnás elektródagyártó-kapacitásnak csak körülbelül 50%-át tudtuk kihasználni. — Hol tart ma a Fémmű a gazdaságos termékszerkezet kialakításában? — Körülbelül a félúton. 1980-ban a nemzetközi élvonalba tartozó, a vállalati átlagnál jövedelmezőbb termékeink részarányát az előző évi 32%-ról 41,6%-ra növeltük, a nem gazdaságos gyártmányaink arányát pedig 38%-ról körülbelül 24%-ra csökkentettük. A termékszerkezet korszerűsítése a múlt évben mintegy 40 millió forinttal járult hozzá a vállalati nyereség növeléséhez, lehetővé tette nem szocialista exportunk versenyképességének erősítését, a hazai igények jobb kielégítését és körülbelül 34 millió forint értékű tőkés import helyettesítését. Ezek azonban még csak szerény kezdeti eredményei az e téren ránk háruló nagy munkának. Nemzetközi csúcsteljesítmények — Melyek a gyártmányfejlesztés alapvető műszaki-gazdasági követelményei? — Az amerikai General Electric cég licence alapján dolgozó vörösrézhuzal-üzemünkben például már képesek vagyunk világszínvonalú termékek gyártására. A lehetőségek jobb kihasználása végett együttműködünk a Magyar Kábel Művekkel, a Fémmű termékeinek egyik legnagyobb felhasználójával, különleges kábelekhez szükséges nagy méretpontosságú, 0,14 milliméter vékonyságú rézszalagok előállításában. A mennyiség kicsi, évi körülbelül 100 tonna, de hallatlanul munkaigényes. A finomkohászatban ilyen speciális tulajdonságú — ún. koaxiális — rézszalag előállítása nemzetközi csúcsteljesítménynek számít. A bonyolult technológia kialakítására körülbelül egy évig tartó kísérletekre van szükség. Aztán fog kiderülni, hogy mennyire érdemes erre a termékre ráállnunk, vagy ugyanezen a kapacitáson esetleg mást kell gyártanunk. A fő cél az, hogy más területeken is képesek legyünk az említetthez hasonló nemzetközi szintű teljesítményekre, kevesebb anyagot és több szellemi munkát, szaktudást tartalmazó, értékes és keresett termékek kifejlesztésére. Az indok kézenfekvő: az alapanyagok feldolgozásával létrehozott úgynevezett hozzáadott érték például a 0,5 milliméter vastagságú színesfémhuzaloknál tonnánként körülbelül ezer forint, de 0,1 milliméternél már 10 ezer forint. S az ilyen korszerű termékek eladási ára és exportgazdaságossága is lényegesen kedvezőbb. Hasonló céllal kooperálunk a Dunai Vasművel. Velük együttműködve 1980-ban már kidolgoztuk a különleges nikkel és vas-nikkel ötvözetű fémszalaggyártmányok technológiáját, hogy a régebben gyártott termékeket jobbal, korszerűbbel váltsuk fel. A kísérletek eredménye jó, a nagyüzemi gyártást már az idén megszervezzük, elsősorban a híradástechnikai ipar igényeinek kielégítésére, de exportra is. Milyen szerepe van a vállalat ár- és piacpolitikájának a jövedelmezőség javulásában? — 1980 óta importárkövetők vagyunk. Termelői árainkat a szabályok szerint akkor igazíthatjuk a világpiaci árakhoz, ha az importtermékek árváltozása tartósan, azaz legalább negyedéven át érvényesül. Ebből a múlt évben az a furcsa ellentmondás adódott, hogy az átmenet megkönnyítését célzó első negyedévi árstop idején körülbelül 80 millió forint árveszteség érte a Fémműt. Amikor viszont mi az előző negyedévi nemzetközi árszínvonalat alapul véve árat emeltünk, akkor a színesfémipari termékek világpiaci ára már csökkent. Ezért ért olyan vád bennünket is, hogy drágán termelünk, és termékeink többe kerülnek, mint az import. A későbbiekben sorra kerülő árcsökkentésekkel azonban a negyedik negyedévre már kialakult az importanyagok beszerzési — világpiaci — árát reálisan tükröző belföldi átlagos árszínvonal. Ezt, valamint a Fémmű kezdeti árveszteségeinek kiegyensúlyozását nagymértékben előmozdította vállalatunk és az importőr Metallimpex együttműködése: közös kockázatvállalás a tőzsdei árfedezeti — taktikai — vásárlásokban, a színesfém-alapanyagok olcsóbb beszerzési forrásainak felkutatásában, illetve a vételi időpontok helyes megválasztásában. Szeretném még megemlíteni, hogy az 1979. évi mélypontról való viszonylag gyors elmozdulásban, a vállalat pénzügyi helyzetének megszilárdításában jelentős szerepe volt és van a már egy-két évvel korábban kidolgozott vállalati intézkedési programok megvalósításának, a készletezési és felhasználási normák bevezetésének, az anyag- és energiatakarékosság eredményeinek, az egyenletesebb ütemű gyártás és termékkibocsátás megszervezésének. De ezek is csak kezdeti eredmények. Feladatok öt évre — Hogyan tovább az új ötéves tervben? — A dinamikusan fejlődő gépipari ágazatok igényeit és tőkés kivitelünk jelenlegi körülbelül 15%-os részarányának megtartását, esetleg némi növelését is figyelembe véve, a VI. ötéves tervben a Fémmű termelésének évi 10—12°/6-os növekedésével számolunk. A kohászati termékek piacán különösen kiélezett verseny közepette a korábbi előrejelzéseknél ugyan szerényebb, de a külkereskedelmi egyensúly szempontjából mégis igen jelentős és nagy erőfeszítéseket kívánó exportcélokat tűztünk magunk elé. Ezek megvalósítása nagymértékben segítheti, hogy a múlt évi fejlődés tartós irányzattá váljon. Oroszi István Acéltermelés, 1979 A nemzetközi szervezetek és a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1979-ben a világ acéltermelése 718 millió tonna volt A világ acéltermelésének több mint felét három ország, a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Japán adja. Jelentős az acéltermelése még az NSZK-nak, a Kínai Népköztársaságnak, Olaszországnak, Franciaországnak, az Egyesült Királyságnak, Lengyelországnak, Kanadának. Magyarország 1979-ben 3,9 millió tonnával a világ országai között a 26. helyet foglalta el, az egy lakosra jutó termelés tekintetében a 18—19. helyen állt Szovjetunió USA Japán NSZK A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Svéd áramért A norvég olaj Norvégia és Svédország energiaellátási együttműködéséről egyezett meg a két ország kormányfője Koppenhágában a skandináv országokat tömörítő Északi Tanács 29. ülésszakán. A nemrég zárult megbeszéléssorozaton Brundtland norvég és Falldin svéd miniszterelnök megállapodott, hogy Svédország évente kétmilliárd kilowattóra elektromos áramot ad majd át Norvégiának hárommillió tonna északi-tengeri olajért cserébe. Ez az olajmenynyiség Svédország évi olajszükségletének 15%-val egyenértékű. A megállapodás bejelentésével csaknem egy időben látták el kézjegyükkel az érintett vállalatok és kutatóintézetek azt az okmányt, amely a két ország között olaj- és földgázkutatási együttműködést irányoz elő. (Reuter, Norinform) Lakossági csekkek Bulgáriában A bolgár minisztertanács módosította az állampolgárok takarékbetétjeiről és átutalásos elszámolásairól szóló rendelkezéseket. Eszerint idén januártól a bolgár állampolgárok az áram-, víz-, fűtési és telefondíjakat, az adókat és illetékeket, az igénybe vett szolgáltatásokat, a vásárolt árucikkeket nemcsak az állami takarékpénztárnál elhelyezett átutalási betétjükből fizethetik, hanem közvetlenül csekkekkel is. Pénz helyett csekkel lehet fizetni a gazdasági szervezetekben, a postahivatalokban, sőt lehet egyes személyek részére is. Az állami takarékpénztárnál elhelyezett átutalási betét terhére kiadott csekk hivatalos fizetőeszköz, és fizetőeszközként való elfogadását nem szabad megtagadni. Ily módon az átutalási betét lesz gyakorlatilag az állampolgárok legfontosabb betétje az állami takarékpénztárnál. Az átutalási betét tulajdonosai saját kérésükre csekk-könyveket kaphatnak, ha legalább 300 leva betétjük van. (Ikonomicseszkij Zsivot) Új szovjet vegyipari gyárak A lettországi Livani biokémiai kombinát keretében létesített évi 13 200 tonna kapacitású lizinüzem elérte teljes kapacitását. (A lizin egyike a legfontosabb aminosavaknak, s állati takarmányozás céljára használják fel.) A gyár által alkalmazott technológiát lett tudósok dolgozták ki, az eljárás zöldnövények és a cukoripar hulladékának feldolgozásán alapul. A folyó ötéves terv időszakában Lettországban háromszorosára emelkedik a lizin előállítása. Novodzsambulban elkészült a foszforüzem második szakasza, amelyben ugyancsak keveréktartományok előállításához készítenek majd foszfátadalékanyagokat. Felépült Cserkassziban az Azot karbamidüzem, amely hamarosan elkezdi a granulált karbamid előállítását ammóniából. Ennek teljes évi kapacitása 300 ezer tonna. Dzsambulban már dolgozik az ottani szuperfoszfát-kombinát új kénsavgyára, amely a tervezettnél három hónappal előbb érte el a teljes kapacitást. A cserepoveci műtrágyagyárban felszerelt automatikus gyártósor segítségével évenként 600 ezer tonnával több komplex műtrágyát fognak előállítani. (European Chemical News.) Bemutatjuk a Soproni Szőnyeggyárat Árusítással egybekötött szőnyegbemutató a RÖLTEX-nél ! m Megtalálható a Soproni Szőnyeggyár teljes választéka, a hagyományos szőnyegektől, március a legújabb SOPILÉN termékekig. C. 4- ' \ OI • A bemutató színhelye: V., Tanács krt. 18., VI., Lenin krt. 62. 10*101 ^ 1"Ig