Népszabadság, 1981. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-29 / 99. szám

1 KÖZGAZDASÁG Kedvezőtlen adottságok között A KISKUNMAJSAI JONATHÁN TSZ TAPASZTALATAI A kiskunmajsai Jonathán Tsz tízezer hektáron gazdál­kodik, kedvezőtlen termőhe­lyi adottságok között. A tez­nek kétezer tagja van, kö­zülük ezer nyugdíjas. Alkal­mazottainak létszáma 600. A termelőszövetkezet terüle­tén ezer tanya található szét­szórtan. Azzal kezdem, ami a múlt­ból a mába vezet és megmu­tatja, hogyan és honnan in­dultunk. Szövetkezetünk 1969- ben kidolgozta tízéves távlati fejlesztési tervét. A terv 50 millió forintos fejlesztéssel számolt az 1971—1980. közötti években. 1969-ben a közös va­gyonunk értéke mindössze 28 millió forint, gazdaságunk ár­bevétele 26 millió, a nyereség kétmillió, a munkabér ötmillió forint volt. Az 50 milliós fej­lesztés tehát — beruházás és korszerűsítés — már csak a kedvezőtlen adottságok miatt is nagyon bátor, túl kockáza­tosnak látszó kezdeményezés volt, amelyért annak idején sok kritikát kaptunk. A fő célnak azt tekintettük, hogy földterületünket eredmé­nyesen hasznosítsuk, és mező­­gazdasági termékeinket fel­dolgozva adjuk el — tehát ér­tékesebb áruval jelenjünk meg a piacon —, mert így na­gyobb bevételhez juthatunk. Elhatároztuk, hogy a szőlőt például feldolgozzuk és a bort adjuk el; a háztáji baromfit szintén feldolgozott formában értékesítjük, továbbá a na­gyobb részt háztájiból szár­mazó zöldséget, gyümölcsöt osztályozva, válogatva adjuk át az exportáló vállalatnak. Az első társulások 1973-ig terveinknek megfe­lelően fejlesztettük a közös gazdaságot. Akkor azonban rá­jöttünk: ahhoz, hogy a kitű­zött célokat elérjük és jöve­delmezőségét javítsuk, gyorsí­tanunk kell az ütemet,­s ki kell használnunk a társulások­ban rejlő lehetőségeket. Így sikerült megállapodnunk a megyei pincegazdasággal 300 hektár szőlő közös telepítésé­ben, s a Magyar Édesipari­ Vál­lalattal 90 hektár meggy kö­zös telepítésében. Mindkét te­lepítésnél a költségek 49 szá­zalékát az állami partnervál­lalat vállalta. Ez az együtt­működés lehetővé tette, hogy szövetkezetünk 300 hektár gyenge minőségű földet nagy értékű szőlővel hasznosítson. Olyan szőlőfajtát telepítettünk ugyanis, amelyből kitűnő mi­nőségű bor készíthető hazai fogyasztásra és exportra. A pincegazdaság számára is hasz­nos volt a telepítés, mert így jobban ki tudta használni a feldolgozó- és tárolókapacitást. Az édesipari vállalattal ki­alakult együttműködés, a 90 hektáros meggyfatelepítés ugyancsak a gazdaságos föld­­hasznosítást szolgálta. Ezen túl a tanyavilágban élő embe­reinket is foglalkoztatni tud­juk, mert új élelmiszeripari ágazatot hozhattunk létre a gazdaságunkban. Már a tele­pítéskor felmerült ugyanis az a gondolat, hogy a megtermelt meggyet alkoholba elrakjuk, tehát lényegében előfeldolgo­­zottan adjuk át az édesipar csokoládégyárainak. Az iménti megállapodások megvalósítására 1974-től fo­lyamatosan került sor, így gazdaságunk saját fejlesztési lehetőségei ezen a területen szinte megduplázódtak. 1978-ig befejeztük a szőlő és a meggy telepítését. Időközben azonban az együttműködés további bő­vítésére is lehetőség nyílt. A pincegazdasági együttmű­ködésünk révén ugyanis ki­alakult a szőlőtermesztés és -feldolgozás teljes vertikuma, amelyben a termelés minden szakasza a két gazdaság anya­gi erejével, technikájával, és piaci kapcsolatai alapján va­lósul meg. S mivel e közös vállalkozásban a mi befekte­téseink részesedése a nagyobb, a társulás gesztora a szövetke­zetünk, a Jonathán Tsz lett. A közös vállalkozás haszna Az édesipari együttműködé­sünk is bővült. A vállalat a mi vidékünkön eredetileg egy új gyárat szeretett volna léte­síteni, de aztán kiderült, hogy ehhez nincs elég munkaerő. Ekkor mi kérdőívet küldtünk ki a szövetkezetünk tagjaihoz azzal, hogy ha édesipari üze­met létesítenénk, ki vállalna ott munkát. A kétezres tag­ságból csaknem 200 olyan asz­­szony és lány jelentkezett, és adott pozitív választ a kérdés­re, aki korábban a háztartás­ban és a háztáji termelésben dolgozott, nagyobbrészt a ta­nyákon. Így kezdtük meg a tárgyalást 1976-ban az egyik csokoládégyár vezetőivel a to­vábbi együttműködésről, s megállapodtunk abban, hogy az általunk megtermelt, szesz­ben elrakott gyümölcsből ko­nyakos meggyet fogunk gyár­tani, évente növekvő mennyi­ségben. A közös vállalkozás­hoz mi adtuk az épületet , a munkaerőt, a szociális ellátást, a csokoládégyár pedig a gépe­ket, a gyártási eljárást. 1976-ban még csak 30 ton­na készterméket gyártottunk, 1980-ban már 380 tonnát, és 1985-ig fokozatosan 600 tonna késztermék előállítására le­szünk képesek. A konyakos­­meggy-készítő üzemünkben 150 lányt és asszonyt foglal­koztatunk két műszakban. A baromfifeldolgozó üze­münk az első időszakban csak a háztáji gazdaságokból érté­kesítésre felkínált különféle állatokat (csirke, tyúk, kacsa, liba, pulyka) dolgozta fel. 1974- től a háztájin kívül a nagyüze­mi baromfitelepünkről is meg­kezdtük a feldolgozást. Több termelőszövetkezettel, állami gazdasággal kötöttünk szerző­dést a kapacitás folyamatos kihasználására, így 1977-ig 500 tonnára nőtt a feldolgozott ba­romfi mennyisége. Az igény azonban nagyobb volt, mert jó minőségű árut tudtunk szállí­tani megrendelőinknek, és így azok (nagyobb részt budapesti Közért-vállalatok) még több terméket kértek. Akkor ha­tároztuk el a feldolgozó üzem rekonstrukcióját, amellyel a termelést háromszorosára le­het növelni. Ahhoz, hogy a felújítást megvalósítsuk, és a baromfi­üzem termelését szövetkeze­tünk növelhesse, együttműkö­dési szerződést kötöttünk egy másik termelőszövetkezettel. Az együttműködésre vállalko­zó tsz a közös beruházás 40 százalékához biztosította a fej­lesztési alapot, és vállalta, hogy hasonló arányban termel feldolgozásra alkalmas jó mi­nőségű vágóbaromfit, így a korszerűsített feldolgozó üzem termelése két év alatt megkét­szereződött. Az együttműkö­dést a vállalt kötelezettségek kölcsönösen korrekt teljesíté­se jellemzi. A partner terme­lőszövetkezet már az együtt­működés kétévi eredményei­ből visszakapta a közös vállal­kozásba behozott anyagi esz­közeinek kétharmad részét. Mivel a rekonstrukció a vá­gási kapacitást erőteljesen megnövelte, ezzel lehetőség nyílt egy olyan húsüzem ki­alakítására is, amely nagyobb részt baromfihúst, kisebb részt sertéshúst és ipari szalonnát dolgoz fel. Az új üzemben kol­bász- s más töltelékáruk, tu­busos és dobozolt krémhúsok gyártását tervezzük. A további célunk az, hogy húskészítmény­­gyártásunkat évi 1000 tonnára növeljük. Ezzel a hazai válasz­tékot bővíthetjük, és exportra is termelhetünk. Az újabb együttműködési és társulási le­hetőségről mostanában kezd­tünk tárgyalni egy termelőszö­vetkezettel, és két állami vál­lalattal. Zöldségfeldolgozás Gazdaságunkban — különö­sen a kedvezőtlen adottságok és a nagy tanyavilág miatt — 1975-től kezdődően folyamato­san növekedett a zöldségter­melés. Szövetkezetünk 1977- ben már 340 hektáron termelt fűszerpaprikát a háztájiban és a nagyüzemben. Ezenkívül sok zöldpaprikát, paradicsomot és káposztát is termeltünk. Gon­dot okozott azonban, hogy amikor zöldségből sok termett, az értékesítés bizonytalanná vált, a termelés pedig nem volt gazdaságos. Ezért elhatá­roztuk, hogy a frissen nem ér­tékesíthető zöldséget a jövő­ben szárítani fogjuk, és feldol­gozzuk értékesebb áruvá. 1980- ban egy másik termelőszövet­kezettel társulva olyan mo­dern szárítót építettünk, amelyben zeller- és petrezse­lyemlevelet, fűszer- és prita­­minpaprikát, póré- és vörös­hagymát, sárgarépát, zellergu­mót, gyökeret és másféle zöld­séget dolgozunk fel, s a kész­termék 95 százalékát dollárel­számolású exportra vihetjük. A folyamatos alapanyag-el­látást szolgálja a több más tsz­szel és a megyei Zöldért-vál­­lalattal kötött együttműködé­si szerződésünk, így a szárító­üzem termelése biztonságos, a kertészeti termékeink jól elad­hatók. A termelési költségek növekedése s az előző évinél alacsonyabb exportárak azon­ban csökkentik a zöldségfel­dolgozás és -értékesítés gazda­ságosságát. Az új szárítóüzem­ről mégis elmondhatjuk: jó hatással volt a zöldségterme­lés fejlődésére. Nálunk például a nagyüzemi zöldségterület ta­valy már 120 hektárra növe­kedett, és a szárító ellátására is termelt. Az élelmiszer-termelés nö­velése végett együttműködünk a budapesti Közért-vállalattal is. A Közért fejlesztési alap­pal segíti munkánkat, mi pe­dig növekvő mennyiségű ter­méket szállítunk a vállalat­nak. Dinamikus növekedés A cikkben csak vázlatosan ismertetett együttműködések, társulások, amelyekben na­gyobb részt állami vállalatok, kisebb részt termelőszövetke­zetek vesznek részt, nagyon eredmény­esek. Mi legalábbis így értékeljük. Ennek is kö­szönhető, hogy termelésünket gyors ütemben fejleszthetjük, s hogy szövetkezetünk közös vagyona 1980-ban már megha­ladta a 350 millió forintot (az 1969. évinek ez több mint ti­zenkétszerese), az árbevéte­lünk csaknem 500 millióra, a szövetkezeti bruttó jövedelem pedig 70 millió forintra nőtt. Gazdaságunk alapító tagja egy borászati közös vállalat­nak. Ez a jelenleg 15 tagú kö­zös vállalat exportálja borun­kat. Borexportunk tavaly el­érte a 15 ezer hektolitert. A közös vállalat működéséhez fo­lyamatosan 400 ezer forint fej­lesztési alappal járultunk hoz­zá. Közreműködtünk egy labo­ratóriumi közös vállalat lét­rehozásában is, amelynek fel­adata talaj-, növény-, táp- és termékvizsgálatok elvégzése. Mind a két közös vállalat évek óta eredményesen dolgozik. Ezenkívül tagjai vagyunk több szövetkezeti vállalkozásnak, amelyek a beszerzésben és az értékesítésben nyújtanak se­gítséget. Kölcsönösen előnyös együtt­működést akarunk megvalósí­tani egy jugoszláv gazdaság­gal is húsipari és szárított zöld­ségtermékek termelésére. A cél: egymás kölcsönös támoga­tása, a technikai tapasztalatok kicserélése és a kishatármenti forgalom lehetőségeinek a ki­használása. A mi tapasztalataink egyér­telműen bizonyítják, hogy a kedvezőtlen termőhelyi adott­ság ellenére is fejlődhet a me­zőgazdasági üzem, ha kiterjesz­ti tevékenységét, s termékeit feldolgozva értékesíti. Ehhez azonban nemcsak vállalkozó­készség, hanem a társulások adta lehetőségek kihasználása is szükséges. Dr. Vedres Ferenc a kiskunmajsai Jonathán Tsz elnöke Félbeszakadt az ENSZ Tengerjogi Konferenciája Megegyezés hiányában au­gusztus 3-ig elnapolták az ENSZ III. Tengerjogi Konfe­renciájának 10. ülésszakát. A most félbeszakadt ülésszak fel­adata eredetileg az lett volna, hogy a­­több mint hét éve hú­zódó alkudozások után végle­ges formába öntse a tengerfe­nék kiaknázását szabályozó nemzetközi törvénytervezetet. Erre azonban az amerikai kül­döttség állásfoglalása miatt nem kerül sor: a Carter-kor­­mányzat még elfogadhatónak ítélte a 9. ülésszakon elfoga­dott törvénytervezetet, az új amerikai vezetést képviselő küldöttség azonban halogatja annak elfogadását. Az ameri­kai delegáció szerint több hó­napot is igénybe vesz, amíg tüzetesen áttanulmányozzák a tervezet szövegét, véleményt ősz előtt semmiképpen nem tudnak mondani róla, s elfo­gadására is legkorábban csak jövőre kerülhet sor. Az Egyesült Államok maga­tartása felháborította a har­madik világból érkezett kül­döttségeket, amelyek vádolták Washingtont: a monopóliu­mok nyomására döntött a kés­leltetés mellett, hiszen mint mondják, a monopóliumok el­lenzik a tengerfenéken rejlő kincsek kiaknázásának ellen­őrzését. Az ENSZ égisze alatt kidol­gozott, végleges formát még nem öltött egyezmény fő cél­ja, hogy a tengerfenéken he­verő, ércekben — főleg nik­kelben, rézben, kobaltban és magánban — dús rögök fel­színre hozását szabályozza, méghozzá oly módon, hogy a konvenciót aláíró valamennyi ország egyenlő feltételekkel juthasson hozzájuk (a szerző­dés előkészítésében 158 ország vesz részt). A tervek szerint valamennyi állami és nem állami bánya­itársaságnak jutalékot kellene fizetnie az ENSZ-nek a tenge­ren folytatott bányatevékeny­ség után. Az ENSZ is létesí­tene egy bányatársaságot En­terprise néven, amely azt a technológiát használná a ten­ger alatti bányászathoz, ame­lyet a nem állami bányacégek adnának el cserébe a nekik juttatott helyért. Az Enterpri­se bevételeinek, illetve az ENSZ kasszájába befolyó ju­talékoknak egy részét a fej­lődő országok között osztanák szét. (Reuter—AP—DJ, MTI) A külkereskedelmi forgalom A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján készült ábra százalékos jelzőszámai (indexei) jól tükrözik, hogy az elmúlt évtizedben a kivitel dinamikája — összehasonlító áron — jó­val nagyobb ütemben nőtt, mint a behozatalé. Ennek ellenére az esetek többségében behozatali többlet keletkezett, azért, mert az importtermékek árszínvonala nagyobb mértékben emelkedett, mint amilyent az exportban el tudtunk érni. A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Olivetti—NDK licencszerződés A Tecsinter — az Olivetti leányvállalata — és az NDK- beli Robotron cég között az április elején aláírt megálla­podás értelmében az NDK- beli vállalat Tecsinter-tech­­nológiával porkohászati úton előállított alkatrészeket gyárt irodagépekhez. Az Olivetti szóvivője a szerződés konkrét értékével kapcsolatban csak annyit mondott, hogy az né­hány millió dollárra tehető. A Tecsinter, az Olivetti rendkí­vül fejlett speciális fémkohá­szati termékeket előállító leányvállalata szállítja a pre­cíziós alkatrészekhez szüksé­ges gyártóberendezéseket a Robotronnak. (AP—DJ) Fahiánnyal küzd az osztrák papíripar Rendkívül súlyosnak ítélték az osztrák papíripar faellátási helyzetét a legnagyobb üze­mek vezetői legutóbbi válság­konferenciájukon. A tűzifa-fel­használás nagymértékű emel­kedése és a bútoripar keresle­tének fokozódása következté­ben mintegy 700 ezer köbmé­ter fenyőfa hiányzik. Ha az osztrák erdőgazdaságok nem tesznek meg mindent a ha­­szonfatermelés növelésére, ez komoly hatást gyakorolhat a papíripar termelésére és a foglalkoztatottság alakulására. (APA) A finn gyógyszeripar teljes termelésének egyötödét expor­tálja, az eredmények részben annak is köszönhetők, hogy az utóbbi években az iparágban nagyszabású korszerűsítési be­ruházásokat hajtottak végre. Bár Finnország tavalyi gyógy­szerimportjáról nincsenek még hivatalos statisztikai adatok, de a részfelmérések azt bizo­nyítják, hogy az exporthoz ha­sonlóan a bevitel is emelke­dett. 1979-ben a gyógyszeripa­ri termékek importja 450 mil­lió finn márkára rúgott, az ex­port értékének közel három­szorosára. (Nachrichten für Aussenhandel) Szovjet földgáz Ausztriának A Szojuzpromexport közlé­se szerint a Szovjetunió az idén 2,6 milliárd köbméter föld­gázt szállít Ausztriába — írja az EKOTASZSZ, hozzátéve, hogy ugyanennyi szovjet föld­gázt kapott Ausztria 1980-ban is. Ausztria 1968 óta vásárol földgázt a Szovjetuniótól, s az NSZK, Franciaország és Olasz­ország társaságában a szovjet gáz legjelentősebb nyugati fo­gyasztói közé tartozik. (Világ­­gazdaság) Észak-Európa gazdasági növekedéséről Dánia, Svédország, Norvégia és Finnország együttes nemze­ti össztermékének növekedése reálértékben az idén csupán 1% lesz a tavalyi 2%-kal szem­ben — jósolja négy északi bank közös előrejelzése. A bankok szerint 1981-ben Svéd­országban és Dániában egy­aránt 0,5%-kal csökken a GDP — tavaly az előbbi 2,2%-os nö­vekedést könyvelhetett el, az utóbbi 1%-os csökkenést. A finn növekedést 4%-ra becsü­li az előrejelzés a tavalyi 5,3%­­kal szemben. Norvégiában a GDP idén 3%-kal gyarapszik a tavalyi 3,6% helyett. Az idei évet a recesszió idő­szakának tartja a négy bank, de jövőre már javulásra szá­mít. (Reuter) Finnország gyógyszerexportja Finnország gyógyszerexport­ja a múlt évben is jelentősen növekedett. A gyógyszergyár­tók szövetségének közlése sze­rint a kivitel m­értékben csak­nem egy harmaddal emelke­dett az 1979. évihez viszonyít­va, és elérte a 200 millió finn márkát (1 USA-dollár ) 3,864 finn márka). Az iparág közel 90 ország piacán értékesítette termékeit, a legnagyobb vevő — mint már hosszú évek óta — tavaly is a Szovjetunió volt, a második helyen az NSZK állt. Nagy választékban kaphatók PAPÍRÁRUK, ÍRÓSZEREK, IRODASZEREK ÉS MŰSZAKI RAJZESZKÖZÖK a papír-és írószerboltokban. Budapest XIII., Váci út 33. Telefon: 290-229. NYITVA: NAPONTA 8-TÓL 16 ÓRÁIG, SZOMBATON 8-TÓL 12 ÓRÁIG. BUDAPEST XV., BAJCSY-ZSILINSZKY ÚT 20. TELEFON: 633-258 NYITVA: NAPONTA 7.30-TÓL 15.30 ÓRÁIG, SZOMBATON 10-TŐL 14 ÓRÁIG. SZAKSZERŰ, UDVARIAS KISZOLGÁLÁS.

Next