Népszabadság, 1981. július (39. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-15 / 164. szám
KÖZGAZDASÁG NEMZETKÖZI KERESKEDELEM Tartós és változó irányzatok A nemzetközi áruforgalom területén összesűrűsödve, kicsapódva érvényesülnek a világgazdaság fejlődésének szerkezeti, nemzetgazdasági hatékonysági, szabályozó és intézményrendszeri, hatalmi-stratégiai sajátosságai. A Konjunktúra- és Piackutató Intézet ezért is választotta kutatási témájául a nemzetközi kereskedelem hosszabb távon ható irányzatainak elemzését. Az alábbiakban részleteket közlünk Havasi Bélánénak, az intézet tudományos kutatójának tanulmányából. A második világháború okozta károk helyreállítása után a hetvenes évekig a világgazdaságban mind időtartamát, mind dinamikáját tekintve példa nélküli, csupán kisebb törésekkel kísért gazdasági fejlődés bontakozott ki. Az azt megelőző, a két világháborút is magában foglaló körülbelül három évtizedben a világgazdaságot végső soron a nemzeti elzárkózás és — ezzel szoros öszszefüggésben — igen lassú, éves átlagban körülbelül 2%-os gazdasági növekedés jellemezte. A nemzetközi kereskedelem volumene ebben az időszakban évi átlagban mindössze 0,5%-kal növekedett. Ha minden más jellemzőtől eltekintünk is, és csupán a második világháborút követő időszak nemzetközi kereskedelmének és gazdasági növekedésének ütemét hasonllítjuk össze a fenti mutatókkal, az eredmény már önmagában feljogosít arra, hogy megállapítsuk: a világgazdaságnak ez utóbbi fejlődési szakasza minőségileg különbözött a megelőző évtizedekétől. A negyvenes évek végétől a hetvenes évek elejéig éves átlagban a világtermelés több mint 5%kal, a nemzetközi kereskedelem volumene több mint 7%kal növekedett. Új szakasz Ez a periódus elsősorban azért értékelhető a világgazdaság új fejlődési szakaszaként, mert —az előző időszakkal ellentétben — nem a nemzetgazdasági elzárkózás, hanem a nemzetközi kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok szélesedése, a nemzetek közötti specializáció és munkamegosztás fokozódása vált a világgazdaság fejlődésének legátfogóbb jellemzőjévé. A világkereskedelmi erőviszonyokat a legszintetikusabban az egyes országok és országcsoportok piaci pozícióinak alakulása fejezi ki. (Lásd a táblázatot). Az 1955-ös és 1977-es megoszlási viszonyszámokat összevetve, első pillantásra meglepő megállapításra juthatunk: a hetvenes évtized végén a jobb régiók — a fejlett tőkés és a fejlődő, valamint a szocialista országok — lényegében ugyanakkora arányt képviseltek a világ összforgalmában, mint az ötvenes évek közepén, a globális erőviszonyok e tekintetben vizsgálatunk kezdő és záró évében mit sem különböztek egymástól. Ha az elemzésbe bevonjuk az 1970-re vonatkozó adatokat, akkor persze rögtön kitűnik, hogy a vizsgált húsz-egynéhány évet egyáltalán nem jellemezte a világkereskedelem regionális struktúramegmerevedése, éppen ellenkezőleg, az 1955— 1970 közötti másfél évtizedre a fejlett tőkés országok erős, az európai KGST-országok mérsékelt ütemű világpiaci térnyerése nyomta rá a bélyegét, miközben a fejlődő országok világpiaci pozíciói rohamosan romlottak. A hetvenes években azonban olyan világgazdasági fejlemények következtek be, amelyek megfordították ezeket a folyamatokat. Az elmúlt évtizedet éppen a fejlődő országok térnyerése jellemezte — elsősorban a fejlett tőkés régió s részben az európai KGST-országok rovására. Kétségtelen, hogy a világgazdasági erőviszonyok a második világháborút követő időszakban a szocialista országok és kisebb mértékben a fejlődő országok javára tolódtak el, amennyiben a gazdasági növekedés ütemét, illetve a világtermelésben elfoglalt súlyuk alakulását vesszük alapul. Ha azonban a nemzetközi munkamegosztásban valórészvétel mértékét, a világkereskedelmi részarány alakulását tekintjük, már kevésbé egyértelmű a KGST-országok térnyerése. Erre enged következtetni a KGST-országok kicsi, a hetvenes évekig is alig növekvő, azóta pedig folyamatosan csökkenő világpiaci részaránya, s különösen az, hogy a gazdasági fejlődés és a nemzetközi munkamegosztás jellegét, irányát, minőségét meghatározó iparcikk-világkereskedelemben súlyuk nem hogy növekedett volna, jelenleg kisebb, mint 1955-ben volt. Ami a kivitel áruösszetételének alakulását illeti, a statisztikai adatokból kiderül, hogy a fejlett tőkés országok az élelmiszerek és nyersanyagok világkereskedelmének fokozatosan növekvő, a fejlődők pedig fokozatosan csökkenő hányadát adják. Iparcikkek tekintetében pedig ezzel ellentétes folyamat kibontakozásának lehetünktanúi. A fejlődő országok gazdasági kötődését a fejlett tőkés országokhoz nemcsak azoktól való erős és sok területen tendenciájában erősödő importfüggőségük fejezi ki. A fejlődő országok szempontjából nem kisebb a jelentősége annak, hogy kivitelük döntő és elsősorban az iparcikkek tekintetében ,tendenciájában növekvő hányada a fejlett tőkés országokban talál piacra (1955-ben a fejlődő országok iparcikkexportjának 45%-a, 1977-ben 63%-a talált piacra a fejlett tőkés országokban). A hetvenes évek közepétől a világgazdaság és a világkereskedelem növekedése számottevően lassult. A gazdasági növekedés ma megfigyelhető nehézségei döntően éppen abból adódnak, hogy a hetvenes években — jórészt az előző évek gazdasági fejlődése következményeként — olyan feszültségek és ellentmondások kerültek a felszínre a világgazdaságban, amelyek akadályokat gördítenek a munkamegosztási folyamat gyors kibontakoztatása útjába, megnehezítik a nemzetgazdaságok számára például a munkamegosztással szükségszerűen együtt járó import fokozását. A cserearányok megváltozása az olajexportőrök javára, a jövedelmek ezzel összefüggő nemzetközi átrendeződése, a kereskedelmi-fizetési mérlegproblémák nem kis mértékben határt szabnak az olajat vásárló országok fizetőképes keresletének. A kiéleződött mérlegegyensúlyi gondok (s velük összefüggésben az újra és újra megélénkülő protekcionista törekvések) nemcsak az árrobbanás következményeként kialakult új költségarányoknak megfelelő strukturális átrendeződést teszik nehezebbé, hanem azt is, hogy a régebben egyéb okokból (például a bér-költséghányad növekedése) elmaradó tevékenységek olyan ütemben adják át helyüket az élenjáróknak, amely mellett az összgazdasági növekedés régebbihez hasonló dinamizmusa úgy tartható fenn, hogy közben ne súlyosbodjanak a mérlegfeszültségek. A fejlődés iránya alapvetően a megdrágult természetes nyersanyagok iparilag előállítható forrásokból való helyet-A fejlett tőkés országok aránya elsősorban az európai KGST-országok importjában nőtt dinamikusan. 1956—1977 között az európai KGST-országok összbevitele évi átlagban 12,4%-kal bővült. A fejlett tőkés országok súlya az összimportban csaknem megkétszereződött; az 1955. évi 16,3%-ról 31,1%-ra emelkedett. Exportoldalon a fejlődés sokkal kevésbé látványos. Az európai KGST-országok összkivitelének évi átlagos növekedési ütemét (12,1%) a fejlett tőkés országokba jutó kivitele relatíve kismértékben haladta túl (13,9%). Ennek megfelelően a fejlett tőkés régió részaránya az európai KGST-országok összes exportjában jóval kevésbé (19%-ról 27,1%-ra) növekedett, mint az importbentesítése, illetve olyan új (tökéletesített) ipari termékek kifejlesztése, amelyek fajlagos energia- és nyersanyagigénye kisebb, mint az eddig akár „élenjárónak” minősített termékeké. Az ez irányba mutató tudományos-műszaki haladás további új lehetőségeket teremt a nemzetek közötti munkamegosztás dinamikus fejlődése számára is. A gazdasági fejlettség színvonala, a növekedés üteme, az egyensúlyi problémák megoldása hoszszabb távon még inkább az egyes országok ipari munkamegosztáshoz való kapcsolódási képességének függvénye, még ha kevés számú ország számára — átlagosnál kedvezőbb adottságai következtében — időlegesen bizonyos nyersanyagokból származó bevételek növekedése teremti is meg ennek lehetőségeit. Más, tartós felemelkedést biztosító alternatíva nincs. A hetvenes évek feszültségei leginkább éppen, arra késztetik az egyes országokat és a gazdálkodó egységeket, hogy a gazdasági folyamatokat a megváltozott feltételeknek megfelelő mederbe tereljék. A kereslet, a beruházások és a termelés növekedése a tudományos-műszaki fejlődés élenjáró ágazataiban, illetve azon termékek iránt, amelyek előállítása és kivitele az új költségarányokat figyelembe véve jövedelmező, az általános növekedéslassulás közepette is élénk maradt. Mélyülő munkamegosztás Más kérdés, hogy a világgazdaság fejlődése manapság még kevésbé kedvez az egyes gazdaságok és a külkereskedelem extenzív növekedésének, mint a múltban. Csak azok a gazdaságok léphetnek a fejlettség magasabb fokára, amelyek idejében felismerik a műszakitudományos fejlődés, a megváltozott költségarányok indukálta munkamegosztáshoz való kapcsolódás új lehetőségeit, s mérlegegyensúlyi nehézségeiket is az objektív világgazdasági folyamatokhoz való alkalmazkodás komplex problémakörének részeként igyekeznek megoldani. Az erre bármilyen okból képtelen vagy az átlagosnál kevésbé képes országok a globálisan lassúbb piacbővülésből is adódó rendkívül kiélezett versenyben szükségszerűen lemaradnak, világpiaci pozícióikból más országok előnyére kiszorulnak, s helyüket a fejlettségi hierarchiában más nemzetgazdaságok foglalják el. A műszaki-tudományos haladás legújabb vívmányai mindenekelőtt a fejlett tőkés országok közötti, ágazaton belüli munkamegosztás mélyülésében, illetve abban materializálódnak, hogy ezek az országok az úgynevezett élenjáró tevékenységekre specializálódnak. Ebbe az irányba hat egyebek között az is, hogy kereskedelmi, pénzügyi kapcsolataikban olyan mechanizmusokat és intézményeket alakítottak ki, amelyek nagymértékben szolgálják az erőforrások szabad áramlását a nemzetközileg mérve legnagyobb jövedelmezőséget (gyakran technológiai fölényükből is adódó extraprofitot biztosító tevékenységek felé. A gazdasági felemelkedés e szigorú törvényei azonban nem új keletűek, nem a hetvenes évek termékei. A hetvenes évek robbanásszerű megrázkódtatásai csupán még inkább ráébresztették a különböző nemzetgazdaságokat arra: minél gyorsabban igazítják fejlődésüket a világgazdasági folyamatokhoz, minél jobban figyelembe veszik az azokat objektíve szabályozó törvényszerűségeket, annál nagyobb esélyük van gazdasági erejük növelésére, és ennek világgazdasági elismertetésére. A szocialista országok — jóllehet szerény, 8,7%-os részesedésükkel — maguk is alkotó elemei a világgazdaságnak és a világkereskedelemnek, különböző szálakkal kötődnek a kapcsolataikat az áru- és pénzviszonyok törvényszerűségeire alapozó piacgazdaságokhoz, illetve a világpiachoz. Ebből következik, hogy a belső gazdálkodási feltételeknek olyanoknak kell lenniük, hogy a szocialista állam gazdasági szervezői funkcióinak érvényesítése alapján e törvényszerűségek ne csak utólag alakulhassanak ki, ne nemzetgazdasági veszteségek váltsák ki az azokhoz való kényszerű alkalmazkodást, hanem a gazdasági cselekvést folyamatosan orientálhassák. Ez teheti lehetővé, hogy a jövedelmező tevékenységek a gazdaságban túlsúlyra kerüljenek, a hatékonysági kritériumoknak nem megfelelő tevékenységek háttérbe szoruljanak, fokozódjék az össz-nemzetgazdasági hatékonyság. Feladataink A magyar gazdaság mostani növekedése és egyensúlyi gondjai nagyrészt hasonlóak azokhoz, amelyekkel a világ más, hasonló fejlettségű országai is szemben találják magukat. Gazdaságunk nemzetközi összehasonlításban nem kielégítő hatékonysága, a növekedés extenzív tartalékainak kimerülése, majd a hetvenes években a megromlott belső egyensúlyi helyzet mind sürgetőbbé tette és ki is váltotta a világgazdasági folyamatok számunkra is objektív voltának elismerését. A nemzetközi munkamegosztásba való hatékony bekapcsolódás lehetőségeinek felkutatása és e lehetőségek realizálása a kulcskérdése a népgazdasági jövedelmezőség fokozásának, a külső egyensúlyi problémák megoldásának, az egészséges ütemű gazdasági növekedésnek, a fejlettségi hierarchiában elfoglalt helyzetünk konszolidálásának, illetve javításának. Pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a nemzetközi munkamegosztásba való hatékony bekapcsolódás olyan gazdálkodási feltételeket kíván meg, amelyek között a gazdálkodó egységeknek módjukban áll nemzetközi méretekben mérlegelni tevékenységük hasznosságát, és ennek alapján olyan tevékenységekre, olyan termékek, részegységek gyártására és forgalmazására specializálódni, amelyekhez adottságaik nemzetközi összehasonlításban a legelőnyösebbek. A VILÁG ÖSSZKIVITELÉNEK MEGOSZLÁSA A FŐBB RÉGIÓK KÖZÖTT (százalékban): 1955 1970 1977 Fejlett tőkés országok 64,5 71,7 64,7 Fejlődő országok 25,5 17,7 25,8 Európai KGST-országok 8,5 9,8 8,7 Ázsiai szocialista országok 1,5 0,8 0,8 GAZDASÁGI JELZŐTÁBLA A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1981. január—májusában a szocialista ipar termelése 2,1 %-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A gépipar, a vegyipar és a könnyűipar egyaránt mintegy 3,5 %-kal, az élelmiszeripar 2,2 %-kal növelte termelését. Nem érte el az egy évvel azelőttit a bányászat, a kohászat és az építőanyag-ipar termelése. Az értékesítés mintegy négyötödét kitevő belföldi célú értékesítés 3,9 %kal nőtt. Ezen belül az összes értékesítés kb. egyötödét képező nagy- és kiskereskedelmi célú eladás 5,8 %-kal, a kis hányadot képviselő beruházási célú értékesítés 19,8%kal emelkedett, a termelő felhasználók számára értékesített termékmennyiség 2,7 %-kal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. Az exportértékesítés kismértékben csökkent 1980. január—májushoz képest. Az iparban foglalkoztatottak száma 34 000 fővel, 2,1 %-kal kevesebb volt, mint egy évvel azelőtt. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 4,3 %-kal emelkedett. Az év első öt hónapjában a kivitelező építőipar termelése 3,6 %-kal csökkent A mérséklődés az állami építőipari vállalatoknál következett be, a szövetkezeti kivitelezők termelése emelkedett. A kivitelező építőiparban foglalkoztatottak száma a termeléshez hasonló ütemben csökkent, így az egy foglalkoztatottra jutó termelés lényegében megegyezett az egy évvel azelőttivel. A növényi termékek közül nőtt a gabonafélék, a napraforgó, a zöldség- és a gyümölcsfélék felvásárlása. Az élő állatok közül a termelők növelték vágósertés- és baromfieladásaikat, míg a vágómarhaeladás csökkent. Az állati termékek közül tejből és gyapjúból többet, tojásból kevesebbet értékesítettek az egy évvel azelőttinél. A lakosság központi forrásból származó pénzbevétele 6,6 %-kal volt több, mint a múlt év hasonló időszakában. A takarékbetét-állomány az év folyamán 6,7 milliárd forinttal nőtt, nagyobb mértékben, mint tavaly ilyenkor. A kiskereskedelmi forgalom folyó áron 8,6 %-kal, összehasonlító áron 3,8 %-kal emelkedett. Az öthavi forgalom — összehasonlító árak alapján — elsősorban vegyes iparcikkekből és ruházati cikkekből bővült (5,5 111. 4,2 %-kal), a bolti élelmiszerek és élvezeti cikkek eladása 2,2 %-kal, a vendéglátás forgalma 1 %-kal nőtt. 1981. január—májusában a szocialista szervek beruházásra 45,8 milliárd forintot fordítottak, folyó áron 5 %-kal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Az állami beruházások összege 14,6%-kal csökkent, a vállalati beruházásoké 2,2 %-kal emelkedett. 1981. január—május (az előző év azonos időszakának %-ában) Szocialista ipar A bruttó termelési érték volumene Szocialista ipar összesen 102,1 Ezen belül: kohászat 97,7 gépipar 103,6 vegyipar 103,5 építőanyag-ipar 98,1 könnyűipar 103,4 élelmiszeripar 102,2 Szocialista ipar élelmiszeripar nélkül 102,1 Foglalkoztatottak száma 97,9 Egy foglalkoztatottra jutó bruttó termelés 104,3 Foglalkoztatottak havi átlagbére 106,0 Kivitelező építőipar Építőipari termelés 96,4 Foglalkoztatottak száma 96,6 Foglalkoztatottak havi átlagbére 106,6 Külkereskedelem (folyó áron) Behozatal 105,3 Kivitel 108,0 Kiskereskedelemi forgalom (folyó áron) 108,6 Ezen belül: élelmiszerek és élvezeti cikkek 103,1 ruházati cikkek 110,4 vegyes iparcikkek 113,7 Felvásárlás 104,0 Ezen belül: növényi termékek 120,4 élő állatok 99,9 állati termékek 107,8 Közlekedési vállalatok teljesítményei Áruszállítás (árutonnaskm alapján) 103,0 Távolsági utasszállítás (utaskm alapján) 102,7 A lakosság központi forrásból származó pénzbevétele 106,6 Fogyasztóiár-index 103,8 Ebből: az 1981. évi árváltozás 101,4 A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Bezárt egy jugoszláv autógyár Jugoszlávia autóiparának válsága már tavaly körvonalazódott, és 1981 elején megkövetelte első áldozatát. Az öt jugoszláv autógyár egyike, a koperi Cimos gyár márciusban kénytelen volt bezárni azt az üzemét, ahol a Citroennel kooperálva a Diana és a Citroen GS típusú személyautókat szerelték össze. Eladási nehézségek miatt ugyanis már az év első három hónapjában 50 millió dinár körüli veszteség mutatkozott. A Citroen és a Cimos közötti együttműködést azonban fenntartják, ezután kész kocsikat importálnak Franciaországból, és a vállalat egy másik gyára alkatrészeket készít a francia tröszt számára. A bezárt üzem távlatilag a jugoszláv lakta vállalat számára gyárt majd alkatrészeket. A személyautó-gyártás erős visszaesése ellenére Jugoszlávia tavaly mintegy 80 ezer autót exportált, 20 ezerrel többet az exporttervben foglalt mennyiségnél. A folyó évre a kivitel további 10%-os emelkedését tervezik. (NSA) Szovjet szénmosó üzem Indiában A Szovjetunió megállapodott Indiával, hogy segítséget nyújt a Bihar államban található Dzsaina szénmező mellett építendő szénmosó üzem létesítéséhez. Az üzem 1985- re készül el, és évente kéthárom millió tonna kokszolható szén mosására lesz alkalmas. Ezenkívül a Szovjetunió eleget fog tenni annak az indiai kérésnek is, hogy vegyen részt egy nagy kokszolhatószénbánya kifejlesztésében, ugyancsak Dzsamiában. (Reuter) Drágult a finn papír Júliustól 15%-kal emelték az NSZK-ba, Belgiumba és Hollandiába szállított papír árát a finn gyártók — jelentették be Helsinkiben. A drágítást a termelési költségek előre nem látható emelkedésével indokolták, azt is hozzátéve, hogy az energiahordozók árának növekedése a vártnál jobban gyengíti az ágazat gazdasági helyzetét. (Handelsblatt) Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy AROM 244-es típusú alkatrészek érkeztek a Használt Autó és Alkatrészkereskedelmi Üzletág 2. sz. raktárába: Budapest XIX., Vörös Csillag u. 38-40. 1194