Népszabadság, 1981. szeptember (39. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-30 / 229. szám

KÖZGAZDASÁG Gazdálkodás és ellenőrzés Az irányítás, a végrehajtás, a gazdálkodás hatékonyságá­nak javítása országunk ered­ményes gazdaságpolitikájának kulcskérdése, így természetes, hogy egyre több szó esik az el­lenőrzés fontosságáról, hatá­rozottságának erősítéséről. Amikor ugyanis a gazdálkodás minőségi szempontjai kerül­nek előtérbe, törvényszerű, hogy egyre szélesebb körű tár­sadalmi érdeklődés övezi a kö­vetelmények és a tények ösz­­szehasonlításának, reális érté­kelésének eredményét, a hibák és azok okainak feltárását. A Magyar Szocialista Mun­káspárt XI. kongresszusának határozata alapján 1977 óta magas szintű jogszabályok deklarálták az állami ellenőr­,­zés hatékonysága növelésének szükségességét. Objektív mérlegelés Az utóbbi négy évben vala­mennyi ellenőrző szervezet — többször közösen is — azon fáradozott, hogy munkáját mi­ként tudja megújítani. A pénz­ügyi-gazdasági ellenőrzés mér­te és elemezte, hogy a vizsgá­latok megállapításait, az álta­lánosított tapasztalatokat ho­gyan hasznosítják az ellenőr­zött vállalatok, szövetkezetek, intézmények. Új módszereket dolgoztunk ki, hogy a visszás­ságokat, fogyatékosságokat mi­nél alaposabban mutassuk ki. A vizsgálatok a tények gondos, objektív mérlegelése, elemzése és minősítése nyomán megala­pozottabbá váltak. Mind rit­kább, hogy torz a tükör, ame­lyet az ellenőrök az ellenőr­zöttek elé tartanak, reálisabb a kép, amelyet mutat, és több segítséget nyújt a hibák kija­vításához. Mégis vannak, akik ettől a képtől félnek, energiát és fáradságot nem kímélve magyarázni próbálják a hibá­kat, azok kijavítása helyett. A revizorok, miközben elem­zik a gazdasági élet jelensé­geit — az ésszerű kockázatvál­lalást, a követendő példákat éppúgy, mint a fogyatékosságo­kat, a célok realitását és vég­rehajtásuk szabályosságát — tájékoztatnak és a szabályos és hatékony gazdálkodásra is ösztönöznek. A gazdasági élet szereplői­nek magatartását kialakító té­nyezők ismeretéhez és formá­lásához, a gazdálkodás fegyel­mének megszilárdításához nagy segítséget adhatnak a tömeg­­tájékoztató eszközök és fóru­mok is. Ennek tudatában na­gyon fontosnak tartom az in­formációk pontosságát, kétol­­dalúságát, a sajtó támogatását. Napjainkban Magyarorszá­gon értelmes ellenőrzést vé­gezni azért is nehéz feladat, mert a revizoroknak nemcsak a központi akaratot és szán­dékot kell alaposan ismerni­ük, hanem például hétezer gazdálkodó egység működését, gazdálkodásuk feltételrend­szerét is. A vizsgálatok mindig konkrét vállalat vagy szövet­kezet gazdálkodására irányul­nak, a megállapításokat ezért elsősorban az ellenőrzött egy­ségek hasznosíthatják. De az ellenőrzés is csak akkor lehet több­oldalúan eredményes, ha a központi irányítás számára fontos társadalmi-gazdasági tendenciákra irányítja a fi­gyelmet, az egyedi vizsgálatok tapasztalatait úgy összegezi, hogy azok általánosíthatók is legyenek. Az ellenőrző szerve­zeteknek feladataikat úgy kell tudniuk elvégezni, hogy a po­zitív és negatív változások je­leit karakterisztikus példákkal támasszák alá, megkönnyítve ezzel a központi döntéseket. Az ellenőrzések mérhető társadalmi haszna tehát: a szabályos gazdálkodás segíté­se, a fejlődés ütemére és mér­tékére vonatkozó döntésekhez a tények reális elemzése, be­mutatása, javaslatok kidolgo­zása. Szigorúbb mérce A szabályozó rendszer 1980. évi változtatása a vállalati pénzügyi ellenőrzés számára sokoldalú feladatot jelentett. Mérni, elemezni, értékelni, minősíteni és biztosítani kel­lett az új helyzetben a válla­lati gazdálkodás szabályszerű­ségét, segítve ezzel a gyorsabb fejlődésre képes, a kockázatot vállaló, hatékonyabb gazdál­kodásra törekvő, a megválto­zott feltételeket gyorsan felis­merő és ahhoz alkalmazkodó vállalatokat. Ugyanakkor az országos tapasztalatok birto­kában támogatni kellett a pénzügyi szabályokat alkotók munkáját, hogy a szükséges­sé váló módosítások ne késse­nek, és szabályozó rendszerünk mind teljesebben biztosítsa a normativitást, mind kevesebb egyedi beavatkozásra kerüljön sor. A több ezer vizsgálat alap­ján megállapítottuk, hogy a gazdálkodók többsége az el­múlt másfél évben mindin­kább igazodott a központi cé­lokhoz. A vállalatok helyzete — a kezdeti bizonytalanság ellenére — kiegyensúlyozot­tabbá válik, az új feltételek­hez való alkalmazkodás kész­sége egyre jobban felismerhe­tő. Manipulációs törekvések A gazdálkodás hatékonysá­gát szolgáló intézkedések mel­lett tapasztalható, hogy a szi­gorúbb követelményekhez va­ló alkalmazkodás az indokolt­nál hosszabb időt igényel, a termékváltás nem elég gyors, az igényesebb piacokon stag­nált a feldolgozóipari export. Elemzéseink szerint gyorsabb fejlődés lenne elérhető, ha a vállalatok többet tennének az erőforrások, a kapacitások jobb kihasználásáért, a készle­tek optimalizálásáért, az éssze­­rű költséggazdálkodásért, a ta­karékosság érvényesüléséért. Meg kell azt is említeni, hogy a támogatások 1980-ban bekö­vetkezett mérséklése ellenére vannak ágazatok és vállalatok, ahol az állami segítség mérté­ke nem indokolt, nem ösztö­nöz a tartalékok hasznosításá­ra. Ellenőrzéseink a legutóbbi másfél évben növekvő összegű szabálytalanságokat tártak fel a mérleg- és az eredményva­lódiság, az érdekeltségi alapok képzése és felhasználása, az állammal szembeni kötelezett­ségek elszámolása és teljesíté­se, a számviteli rend és bi­zonylati fegyelem tekinteté­ben. Továbbra sem kielégítő az adatszolgáltatási fegyelem. Az előbb említett növekvő összegű szabálytalanságok oka legalább kettős: egyrészt a szabályozómódosítások idő­szakában gyakoribbak a gaz­dálkodók különféle manipulá­ciós törekvései, nagyobb a bi­zonytalanság, másrészt nőtt az ellenőrzések alapossága. A revizor számára mindig öröm, ha követendő, ésszerű, pozitív vállalati magatartásra bukkan a vizsgálatok során. A jelen gazdasági eseményeinek megfigyelése egyre több ilyen példát is felszínre hoz. Ered­ménynek tartjuk, hogy például a múlt évben a költségve­tési befizetési kötelezettség el­mulasztása (az adóhiány) nem érte el a vállalatok összes be­fizetési kötelezettségének egy százalékát sem, tehát egészé­ben a költségvetési fegyelem jónak mondható. Természete­sen ez nem elégedettséget je­lent, mert az összesen „mö­gött” a szélsőségek igen na­gyok. Vannak vállalatok és szö­vetkezetek, melyek nagy össze­gekkel károsították volna meg a költségvetést az ellenőrzés elmaradása esetén. Ezek az ösz­­szegek természetesen a költ­ségvetésből is hiányoztak vol­na, hiszen lakásban, infrastruk­túra-fejlesztésben és egyéb olyan javakban öltenek testet, melyek közvetlenül hatnak az életszínvonalra. De az ilyen vállalatoknál a fő gond: ha nyilvántartásaik még a költ­ségvetési kapcsolatok pontos számbavételét sem biztosít­ják, hogyan hozhatnak meg­alapozott gazdasági döntése­ket? A kérdésre a válasz, gon­dolom, egyértelmű. A Pénzügyminisztérium Be­vételi Főigazgatósága lényeges és kritikus kérdésként kezeli: miként vélekednek a végre­hajtók a pénzügyi irányítás­ról, a szabályozás alkalmaz­hatóságáról, a gazdasági­pénzügyi jogalkotásról. E cél­ból végzett tájékoztató és elemző munkánk alkalmával számos szélsőséges vélemény­nyel is találkoztunk. Tény, hogy a bonyolult gazdasági helyzetben az érvényes és kö­telező jogszabályok számának növekedése, egyik-másik sza­bályozási konstrukció kompli­­káltsága, a nem kellően pontos, magyarázatra szoruló vagy éppen korrekciót igénylő ren­deletek és utasítások végre­hajtása sok energiát köt le. Az ellenőrzés sajátos kom­munikációs rendszerének egyik lényeges feladata a visszajel­zés. E funkciót gyakorolva a vállalati pénzügyi vezetés szá­mára összefoglaltuk a gazdál­kodók véleményét a pénzügyi igazgatásról, lehetőséget biz­tosítva az önkontrollra, és se­gítve a vezetés tevékenységét. A vállalati pénzügyi ellen­őrzés — a fenti néhány gondo­lat, úgy vélem, igazolja — ösz­­szetett feladat. A hatékony gazdálkodásra olyan ellenőr­zés képes ösztönözni, adott esetben „kikényszeríteni” azt, amelyik a hiányosságok feltá­rása mellett feladatának te­kinti az önálló vállalati gazdál­kodás támogatását, a népgaz­dasági célokkal egybeeső fel­adatok végrehajtásának segíté­sét, a gazdálkodási fegyelem erősítését, mindezzel a társa­dalmi munka hatékonyságá­nak növelését. Sütő Dezső PM-főigazgató A multinacionális vállalatok új módszerei A multinacionális vállala­tok (népszerűen: multik) egyik fontos megkülönböztető jegye az egész világra kiterjedő érde­keltséghálózatuk. Az eddig fel­halmozódott gyakorlati tapasz­talatok birtokában a fejlett tő­kés országok — főként az Egye­sült Államok — menedzserkép­zése arra az alapra épül, hogy a legsikeresebb vállalkozások, amelyeket — multikról lévén szó — ma már talán nem is le­het a szó eredeti értelmében vállalkozásoknak nevezni, glo­bálisan szerveződnek. Straté­giai döntéseik is ezért szük­ségképp globális hatásúak. A múltban oly népszerű módszerek — bábkormányok felállítása vagy ennek az el­lenkezője, a nem rokonszenves rendszerek megbuktatása, amely téren főként az United Fruit vált hírhedtté Közép- Amerikában — ma már mind kevésbé alkalmazhatók. A rab­lógazdálkodás kora, úgy tetszik, lejárt, eltűntek a multinacio­nális vállalatok számára érde­kes, új szabad területek, aho­vá behatolhatnak. A hang­súly a megtartásra, az alkal­mazkodás új formáinak kibon­tására tevődött át. A kormányokkal egyetem­ben tehát az üzleti világ is fo­kozott veszélyekkel kénytelen szembenézni külföldön, ugyan­akkor viszonylag kisebb ha­talma van e veszélyek ellensú­lyozására, mint a múltban. A legharcedzettebbek e területen az olajtársaságok és nyersanyag­kitermelő cégek, amelyek a század eddig eltelt esztendei­ben gyakorlatot szereztek ah­hoz, hogy politikailag inga­tag régiókban működjenek. A politikai kockázat nagy­ságát a fejlett tőkés országok vonatkozásában is mérni kell. Jóllehet az utóbbiak esetében kisebbnek tetszhet maga a koc­kázat, az óriási tőkekoncent­ráció miatt viszont több a vesz­tenivaló. A franciaországi ál­lamosítások kérdése erre jó példa. A szocialista párt 12 mammutcéget érintő államosí­tási programjában három je­lentős külföldi érdekeltségű vállalat is szerepelt: az I. T. T. amerikai konglomerátum ki­zárólagos tulajdonú leányvál­lalata, a C. I. I.—Honeywell Bull vegyes vállalatban 47 szá­zalékos érdekeltséggel rendel­kező ugyancsak amerikai Ho­neywell Information Systems és a Roussel-Udlas gyógyszer­­ipari monopólium részvényei­nek 57,9 százalékát a kezében tartó nyugatnémet Hoechst. Az államosítási terv bejelen­tésére mindhárom konszern élesen reagált, részvényeseiket rendkívüli közgyűlésen érde­keik legmesszebbmenőbb kép­viseletéről és ellenállásukról biztosították. A multik túlnyomó többsé­ge számára ma még mindig egyszerűbbnek látszik nem venni tudomást a helyi politi­kai felhők gyülekezéséről, mint szembenézni velük. Még­is, mintha a legnagyobb válla­latok házatáján valami mozgo­lódás lenne észrevehető az utóbbi években. Az alkalma­zott módszerek sokaságából próbáljunk meg néhány jel­lemző csoportot képezni. Töb­ben, hogy az igen sokba kerü­lő meglepetésektől megkímél­jék magukat, politikai tanács­adókhoz fordulnak. A Bechtel Corp., az egyik iráni „vesztes”, közel-keleti ügyekben az egykori CIA-igaz­­gatóhoz és iráni nagykövethez, Richard Helmshez fordul ta­nácsért, aki egyéni céget ala­pított Safeer néven (perzsául „nagykövetet” jelent). A Gene­ral Motors és a Caterpillar en­nél tovább léptek, és promi­nens külföldi üzletemberekből, nyugdíjba vonult kormányhi­vatalnokokból tanácsadó tes­tületet alakítottak, aminek egyébként is hagyományai vannak Amerikában. , Henry Kissinger volt amerikai kül­ügyminiszter több vállalatnak dolgozik: a Marcknek, a Gold­­mannak és Sachsnak, vala­mint a Chase Manhattan Bank­nak, mely utóbbinál a külföl­di kölcsönöket elbíráló bizott­ságban is ott ül. Gyors ütemben növekszik az új biztosítási ágazat: a politi­kai kockázat elleni biztosítás. De nincs az a biztosítás, amely valamennyi veszély esetére vé­dené a külföldi közvetlen be­ruházást végrehajtó vállalatot. Épp ezért néhány mammut­­vállalat magán „titkosszolgá­latot” állított fel. A hivatalo­sakhoz képest azonban az ezek­ben részt vevők nyíltan tevé­kenykednek. Sámuel De Pal­ma, az I. T. T. politikai elem­zője szerint „nem az informá­ciók hiánya a problémánk, ha­nem kiszűrni közülük azokat, melyekből előrejelzést lehet készíteni a vállalat számára”. Bár a politikai szakértők ere­jéből sokszor csak vérszegény és a valóság talajáról elru­gaszkodott következtetések tel­nek, mégis, mind többen gon­dolják, hogy nem pusztán mú­ló divathóbortról van szó. A jövő multinacionális vállalatá­nak szervezetében még a ko­rábbiaknál is fontosabb he­lyet tölt be a politikai válto­zások előrejelzése. Ifj. Martinké Károly A Központi Statisztikai Hivatal népszámlálási adatai alap­ján készült ábráról látható, hogy a keresők magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint tíz évvel ezelőtt. A hat osz­tálynál kevesebbet és a 6—7 osztályt végzettek aránya jelen­tősen csökkent. A magasabb végzettséggel rendelkezők és a szakmunkás-képesítésűek aránya viszont emelkedett. Az iskolai végzettség emelkedése a férfiakat és a nőket egyaránt jelle­mezte. A középiskolát és a felsőfokú tanintézeteket végzettek aránya a nőknél valamivel gyorsabban emelkedett, mint a fér­fiaknál. A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Szovjet-brazil bauxitüzlet A Szovjetunió megállapo­dott a Vale do Rio Doce bra­zil állami bányászati társaság­gal, hogy hárommillió dollárért 100 ezer tonna bauxitot vásá­rol tőle. Szovjet részről a riói kereskedelmi kirendeltség il­letékesei írták alá a szerződést, amely rövid időn belül immár a második, hiszen júniusban 109 ezer tonna bauxitot vásá­rolt a Szovjetunió, amelyet sa­ját hajóin a múlt hónapban már elszállított. A bauxitra a nyik­olaj évi timföldgyárban van szükség, s ez a Fekete-tenger mellett mű­ködik. A brazil cég szóvivője szerint egyik szovjet partnere úgy nyilatkozott, hogy előnyös­nek tartja a közvetlen keres­kedelmi kapcsolatokat egy bauxitkitermelő céggel, és re­méli, hogy a jövőben is köt­hetnek üzleteket a közvetítők mellőzésével. (AP—DJ, Reu­ter) Az EGK nyersanyag-kutatási programja A Közös Piac brüsszeli bi­zottsága 85 millió dolláros ku­tatási programot akar megva­lósítani, hogy csökkenjen a közösség rászorultsága bizo­nyos életfontosságú nyers­anyagok importjára. Javasla­ta rámutat, hogy az EGK-or­szágok a rézszükséglet 65, ón- és alumíniumszükségletük 80%-át kénytelenek külföld­ről beszerezni, az ugyancsak igen fontos titán pedig teljes egészében bevitelből szárma­zik. A bizottság programja, ame­lyet három év alatt tervez megvalósítani, három fő terü­letre terjed ki: a közösségen belül további ásványkutatási munkák, és a nem gazdaságos bányák hasznosítását szolgáló technológiák fejlesztése, az importból származó anyagok újrafeldolgozásának segítése, a helyettesítő anyagok kifej­lesztése a belföldön hiányzó anyagok pótlására. (Reuter) Olasz gyógyszer-külkereskedelem Tovább romlott az olasz gyógyszer-külkereskedelem mérlege: az első öt hónap 54,7 milliárd lírás deficitje több mint duplája az egész tavalyi évben összehozott 23,8 milliár­dos hiánynak. A gyógyszerex­port 22 százalékkal 293,5 mil­liárd lírára nőtt, miközben az import 42 százalékkal 348,2 milliárdra szökött fel.­­ Az olasz gyógyszergyárak szerint az 1979 óta gyakorolt állami árellenőrzés, amellyel termelési költségeik 30 száza­lékos emelkedése áll szemben, gyakorlatilag kiszorítja őket a belföldi piacról. Hátrányos számukra az olasz gyógyszer­­fogyasztási szokások megválto­zása is. A belföldi orvosságok rovására ugyanis mind nép­szerűbbek a multinacionális konszernek által gyártott már­kás gyógyszerek. (AP—DJ) A BAM újabb szakasza Megnyitották a Bajkál— Amur vasútvonal (BAM) újabb szakaszát, amely a kelet-szibé­riai szénmezőket köti össze a Csendes-óceánnal. Mint a TASZSZ hírügynökség jelen­tette, az első szénszállítmány már el is érte Poszjot kikötőt, ahonnan a jakutiai szenet Ja­pánba szállítják. A szovjet hírügynökség em­lékeztet rá, hogy a jakutiai szénmezők fogják ellátni a tá­vol-keleti szovjet iparvidéke­ket szénnel, de szállítanak az ország európai részébe is. A BAM-vasút, mint ismeretes, 3000 kilométer hosszú lesz, át­adását 1984-re tervezik. Nem­csak a Szovjetunió Japánnal folytatott külkereskedelmét és a belföldi szállítási lehetősége­ket fogja javítani, hanem rész­ben kiegészíti majd a már meglevő transzszibériai vasút­vonalat is. (Reuter) Egyes kozmetikai cikkek, testápoló szerek, árengedményes vásár kölnivizek. Szeptember 28-tól október 10-ig háztartási cikkek, kefék és festékek 20-30-40%-os árkedvezménnyel kaphatók . a Higiénia Vegyiáru • •Axiethoxban és a kijelölt budapesti szaküzletekben, áruházakban.

Next