Népszabadság, 1981. szeptember (39. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-30 / 229. szám
KÖZGAZDASÁG Gazdálkodás és ellenőrzés Az irányítás, a végrehajtás, a gazdálkodás hatékonyságának javítása országunk eredményes gazdaságpolitikájának kulcskérdése, így természetes, hogy egyre több szó esik az ellenőrzés fontosságáról, határozottságának erősítéséről. Amikor ugyanis a gazdálkodás minőségi szempontjai kerülnek előtérbe, törvényszerű, hogy egyre szélesebb körű társadalmi érdeklődés övezi a követelmények és a tények öszszehasonlításának, reális értékelésének eredményét, a hibák és azok okainak feltárását. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határozata alapján 1977 óta magas szintű jogszabályok deklarálták az állami ellenőr,zés hatékonysága növelésének szükségességét. Objektív mérlegelés Az utóbbi négy évben valamennyi ellenőrző szervezet — többször közösen is — azon fáradozott, hogy munkáját miként tudja megújítani. A pénzügyi-gazdasági ellenőrzés mérte és elemezte, hogy a vizsgálatok megállapításait, az általánosított tapasztalatokat hogyan hasznosítják az ellenőrzött vállalatok, szövetkezetek, intézmények. Új módszereket dolgoztunk ki, hogy a visszásságokat, fogyatékosságokat minél alaposabban mutassuk ki. A vizsgálatok a tények gondos, objektív mérlegelése, elemzése és minősítése nyomán megalapozottabbá váltak. Mind ritkább, hogy torz a tükör, amelyet az ellenőrök az ellenőrzöttek elé tartanak, reálisabb a kép, amelyet mutat, és több segítséget nyújt a hibák kijavításához. Mégis vannak, akik ettől a képtől félnek, energiát és fáradságot nem kímélve magyarázni próbálják a hibákat, azok kijavítása helyett. A revizorok, miközben elemzik a gazdasági élet jelenségeit — az ésszerű kockázatvállalást, a követendő példákat éppúgy, mint a fogyatékosságokat, a célok realitását és végrehajtásuk szabályosságát — tájékoztatnak és a szabályos és hatékony gazdálkodásra is ösztönöznek. A gazdasági élet szereplőinek magatartását kialakító tényezők ismeretéhez és formálásához, a gazdálkodás fegyelmének megszilárdításához nagy segítséget adhatnak a tömegtájékoztató eszközök és fórumok is. Ennek tudatában nagyon fontosnak tartom az információk pontosságát, kétoldalúságát, a sajtó támogatását. Napjainkban Magyarországon értelmes ellenőrzést végezni azért is nehéz feladat, mert a revizoroknak nemcsak a központi akaratot és szándékot kell alaposan ismerniük, hanem például hétezer gazdálkodó egység működését, gazdálkodásuk feltételrendszerét is. A vizsgálatok mindig konkrét vállalat vagy szövetkezet gazdálkodására irányulnak, a megállapításokat ezért elsősorban az ellenőrzött egységek hasznosíthatják. De az ellenőrzés is csak akkor lehet többoldalúan eredményes, ha a központi irányítás számára fontos társadalmi-gazdasági tendenciákra irányítja a figyelmet, az egyedi vizsgálatok tapasztalatait úgy összegezi, hogy azok általánosíthatók is legyenek. Az ellenőrző szervezeteknek feladataikat úgy kell tudniuk elvégezni, hogy a pozitív és negatív változások jeleit karakterisztikus példákkal támasszák alá, megkönnyítve ezzel a központi döntéseket. Az ellenőrzések mérhető társadalmi haszna tehát: a szabályos gazdálkodás segítése, a fejlődés ütemére és mértékére vonatkozó döntésekhez a tények reális elemzése, bemutatása, javaslatok kidolgozása. Szigorúbb mérce A szabályozó rendszer 1980. évi változtatása a vállalati pénzügyi ellenőrzés számára sokoldalú feladatot jelentett. Mérni, elemezni, értékelni, minősíteni és biztosítani kellett az új helyzetben a vállalati gazdálkodás szabályszerűségét, segítve ezzel a gyorsabb fejlődésre képes, a kockázatot vállaló, hatékonyabb gazdálkodásra törekvő, a megváltozott feltételeket gyorsan felismerő és ahhoz alkalmazkodó vállalatokat. Ugyanakkor az országos tapasztalatok birtokában támogatni kellett a pénzügyi szabályokat alkotók munkáját, hogy a szükségessé váló módosítások ne késsenek, és szabályozó rendszerünk mind teljesebben biztosítsa a normativitást, mind kevesebb egyedi beavatkozásra kerüljön sor. A több ezer vizsgálat alapján megállapítottuk, hogy a gazdálkodók többsége az elmúlt másfél évben mindinkább igazodott a központi célokhoz. A vállalatok helyzete — a kezdeti bizonytalanság ellenére — kiegyensúlyozottabbá válik, az új feltételekhez való alkalmazkodás készsége egyre jobban felismerhető. Manipulációs törekvések A gazdálkodás hatékonyságát szolgáló intézkedések mellett tapasztalható, hogy a szigorúbb követelményekhez való alkalmazkodás az indokoltnál hosszabb időt igényel, a termékváltás nem elég gyors, az igényesebb piacokon stagnált a feldolgozóipari export. Elemzéseink szerint gyorsabb fejlődés lenne elérhető, ha a vállalatok többet tennének az erőforrások, a kapacitások jobb kihasználásáért, a készletek optimalizálásáért, az ésszerű költséggazdálkodásért, a takarékosság érvényesüléséért. Meg kell azt is említeni, hogy a támogatások 1980-ban bekövetkezett mérséklése ellenére vannak ágazatok és vállalatok, ahol az állami segítség mértéke nem indokolt, nem ösztönöz a tartalékok hasznosítására. Ellenőrzéseink a legutóbbi másfél évben növekvő összegű szabálytalanságokat tártak fel a mérleg- és az eredményvalódiság, az érdekeltségi alapok képzése és felhasználása, az állammal szembeni kötelezettségek elszámolása és teljesítése, a számviteli rend és bizonylati fegyelem tekintetében. Továbbra sem kielégítő az adatszolgáltatási fegyelem. Az előbb említett növekvő összegű szabálytalanságok oka legalább kettős: egyrészt a szabályozómódosítások időszakában gyakoribbak a gazdálkodók különféle manipulációs törekvései, nagyobb a bizonytalanság, másrészt nőtt az ellenőrzések alapossága. A revizor számára mindig öröm, ha követendő, ésszerű, pozitív vállalati magatartásra bukkan a vizsgálatok során. A jelen gazdasági eseményeinek megfigyelése egyre több ilyen példát is felszínre hoz. Eredménynek tartjuk, hogy például a múlt évben a költségvetési befizetési kötelezettség elmulasztása (az adóhiány) nem érte el a vállalatok összes befizetési kötelezettségének egy százalékát sem, tehát egészében a költségvetési fegyelem jónak mondható. Természetesen ez nem elégedettséget jelent, mert az összesen „mögött” a szélsőségek igen nagyok. Vannak vállalatok és szövetkezetek, melyek nagy összegekkel károsították volna meg a költségvetést az ellenőrzés elmaradása esetén. Ezek az öszszegek természetesen a költségvetésből is hiányoztak volna, hiszen lakásban, infrastruktúra-fejlesztésben és egyéb olyan javakban öltenek testet, melyek közvetlenül hatnak az életszínvonalra. De az ilyen vállalatoknál a fő gond: ha nyilvántartásaik még a költségvetési kapcsolatok pontos számbavételét sem biztosítják, hogyan hozhatnak megalapozott gazdasági döntéseket? A kérdésre a válasz, gondolom, egyértelmű. A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága lényeges és kritikus kérdésként kezeli: miként vélekednek a végrehajtók a pénzügyi irányításról, a szabályozás alkalmazhatóságáról, a gazdaságipénzügyi jogalkotásról. E célból végzett tájékoztató és elemző munkánk alkalmával számos szélsőséges véleménynyel is találkoztunk. Tény, hogy a bonyolult gazdasági helyzetben az érvényes és kötelező jogszabályok számának növekedése, egyik-másik szabályozási konstrukció komplikáltsága, a nem kellően pontos, magyarázatra szoruló vagy éppen korrekciót igénylő rendeletek és utasítások végrehajtása sok energiát köt le. Az ellenőrzés sajátos kommunikációs rendszerének egyik lényeges feladata a visszajelzés. E funkciót gyakorolva a vállalati pénzügyi vezetés számára összefoglaltuk a gazdálkodók véleményét a pénzügyi igazgatásról, lehetőséget biztosítva az önkontrollra, és segítve a vezetés tevékenységét. A vállalati pénzügyi ellenőrzés — a fenti néhány gondolat, úgy vélem, igazolja — öszszetett feladat. A hatékony gazdálkodásra olyan ellenőrzés képes ösztönözni, adott esetben „kikényszeríteni” azt, amelyik a hiányosságok feltárása mellett feladatának tekinti az önálló vállalati gazdálkodás támogatását, a népgazdasági célokkal egybeeső feladatok végrehajtásának segítését, a gazdálkodási fegyelem erősítését, mindezzel a társadalmi munka hatékonyságának növelését. Sütő Dezső PM-főigazgató A multinacionális vállalatok új módszerei A multinacionális vállalatok (népszerűen: multik) egyik fontos megkülönböztető jegye az egész világra kiterjedő érdekeltséghálózatuk. Az eddig felhalmozódott gyakorlati tapasztalatok birtokában a fejlett tőkés országok — főként az Egyesült Államok — menedzserképzése arra az alapra épül, hogy a legsikeresebb vállalkozások, amelyeket — multikról lévén szó — ma már talán nem is lehet a szó eredeti értelmében vállalkozásoknak nevezni, globálisan szerveződnek. Stratégiai döntéseik is ezért szükségképp globális hatásúak. A múltban oly népszerű módszerek — bábkormányok felállítása vagy ennek az ellenkezője, a nem rokonszenves rendszerek megbuktatása, amely téren főként az United Fruit vált hírhedtté Közép- Amerikában — ma már mind kevésbé alkalmazhatók. A rablógazdálkodás kora, úgy tetszik, lejárt, eltűntek a multinacionális vállalatok számára érdekes, új szabad területek, ahová behatolhatnak. A hangsúly a megtartásra, az alkalmazkodás új formáinak kibontására tevődött át. A kormányokkal egyetemben tehát az üzleti világ is fokozott veszélyekkel kénytelen szembenézni külföldön, ugyanakkor viszonylag kisebb hatalma van e veszélyek ellensúlyozására, mint a múltban. A legharcedzettebbek e területen az olajtársaságok és nyersanyagkitermelő cégek, amelyek a század eddig eltelt esztendeiben gyakorlatot szereztek ahhoz, hogy politikailag ingatag régiókban működjenek. A politikai kockázat nagyságát a fejlett tőkés országok vonatkozásában is mérni kell. Jóllehet az utóbbiak esetében kisebbnek tetszhet maga a kockázat, az óriási tőkekoncentráció miatt viszont több a vesztenivaló. A franciaországi államosítások kérdése erre jó példa. A szocialista párt 12 mammutcéget érintő államosítási programjában három jelentős külföldi érdekeltségű vállalat is szerepelt: az I. T. T. amerikai konglomerátum kizárólagos tulajdonú leányvállalata, a C. I. I.—Honeywell Bull vegyes vállalatban 47 százalékos érdekeltséggel rendelkező ugyancsak amerikai Honeywell Information Systems és a Roussel-Udlas gyógyszeripari monopólium részvényeinek 57,9 százalékát a kezében tartó nyugatnémet Hoechst. Az államosítási terv bejelentésére mindhárom konszern élesen reagált, részvényeseiket rendkívüli közgyűlésen érdekeik legmesszebbmenőbb képviseletéről és ellenállásukról biztosították. A multik túlnyomó többsége számára ma még mindig egyszerűbbnek látszik nem venni tudomást a helyi politikai felhők gyülekezéséről, mint szembenézni velük. Mégis, mintha a legnagyobb vállalatok házatáján valami mozgolódás lenne észrevehető az utóbbi években. Az alkalmazott módszerek sokaságából próbáljunk meg néhány jellemző csoportot képezni. Többen, hogy az igen sokba kerülő meglepetésektől megkíméljék magukat, politikai tanácsadókhoz fordulnak. A Bechtel Corp., az egyik iráni „vesztes”, közel-keleti ügyekben az egykori CIA-igazgatóhoz és iráni nagykövethez, Richard Helmshez fordul tanácsért, aki egyéni céget alapított Safeer néven (perzsául „nagykövetet” jelent). A General Motors és a Caterpillar ennél tovább léptek, és prominens külföldi üzletemberekből, nyugdíjba vonult kormányhivatalnokokból tanácsadó testületet alakítottak, aminek egyébként is hagyományai vannak Amerikában. , Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter több vállalatnak dolgozik: a Marcknek, a Goldmannak és Sachsnak, valamint a Chase Manhattan Banknak, mely utóbbinál a külföldi kölcsönöket elbíráló bizottságban is ott ül. Gyors ütemben növekszik az új biztosítási ágazat: a politikai kockázat elleni biztosítás. De nincs az a biztosítás, amely valamennyi veszély esetére védené a külföldi közvetlen beruházást végrehajtó vállalatot. Épp ezért néhány mammutvállalat magán „titkosszolgálatot” állított fel. A hivatalosakhoz képest azonban az ezekben részt vevők nyíltan tevékenykednek. Sámuel De Palma, az I. T. T. politikai elemzője szerint „nem az információk hiánya a problémánk, hanem kiszűrni közülük azokat, melyekből előrejelzést lehet készíteni a vállalat számára”. Bár a politikai szakértők erejéből sokszor csak vérszegény és a valóság talajáról elrugaszkodott következtetések telnek, mégis, mind többen gondolják, hogy nem pusztán múló divathóbortról van szó. A jövő multinacionális vállalatának szervezetében még a korábbiaknál is fontosabb helyet tölt be a politikai változások előrejelzése. Ifj. Martinké Károly A Központi Statisztikai Hivatal népszámlálási adatai alapján készült ábráról látható, hogy a keresők magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint tíz évvel ezelőtt. A hat osztálynál kevesebbet és a 6—7 osztályt végzettek aránya jelentősen csökkent. A magasabb végzettséggel rendelkezők és a szakmunkás-képesítésűek aránya viszont emelkedett. Az iskolai végzettség emelkedése a férfiakat és a nőket egyaránt jellemezte. A középiskolát és a felsőfokú tanintézeteket végzettek aránya a nőknél valamivel gyorsabban emelkedett, mint a férfiaknál. A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Szovjet-brazil bauxitüzlet A Szovjetunió megállapodott a Vale do Rio Doce brazil állami bányászati társasággal, hogy hárommillió dollárért 100 ezer tonna bauxitot vásárol tőle. Szovjet részről a riói kereskedelmi kirendeltség illetékesei írták alá a szerződést, amely rövid időn belül immár a második, hiszen júniusban 109 ezer tonna bauxitot vásárolt a Szovjetunió, amelyet saját hajóin a múlt hónapban már elszállított. A bauxitra a nyikolaj évi timföldgyárban van szükség, s ez a Fekete-tenger mellett működik. A brazil cég szóvivője szerint egyik szovjet partnere úgy nyilatkozott, hogy előnyösnek tartja a közvetlen kereskedelmi kapcsolatokat egy bauxitkitermelő céggel, és reméli, hogy a jövőben is köthetnek üzleteket a közvetítők mellőzésével. (AP—DJ, Reuter) Az EGK nyersanyag-kutatási programja A Közös Piac brüsszeli bizottsága 85 millió dolláros kutatási programot akar megvalósítani, hogy csökkenjen a közösség rászorultsága bizonyos életfontosságú nyersanyagok importjára. Javaslata rámutat, hogy az EGK-országok a rézszükséglet 65, ón- és alumíniumszükségletük 80%-át kénytelenek külföldről beszerezni, az ugyancsak igen fontos titán pedig teljes egészében bevitelből származik. A bizottság programja, amelyet három év alatt tervez megvalósítani, három fő területre terjed ki: a közösségen belül további ásványkutatási munkák, és a nem gazdaságos bányák hasznosítását szolgáló technológiák fejlesztése, az importból származó anyagok újrafeldolgozásának segítése, a helyettesítő anyagok kifejlesztése a belföldön hiányzó anyagok pótlására. (Reuter) Olasz gyógyszer-külkereskedelem Tovább romlott az olasz gyógyszer-külkereskedelem mérlege: az első öt hónap 54,7 milliárd lírás deficitje több mint duplája az egész tavalyi évben összehozott 23,8 milliárdos hiánynak. A gyógyszerexport 22 százalékkal 293,5 milliárd lírára nőtt, miközben az import 42 százalékkal 348,2 milliárdra szökött fel. Az olasz gyógyszergyárak szerint az 1979 óta gyakorolt állami árellenőrzés, amellyel termelési költségeik 30 százalékos emelkedése áll szemben, gyakorlatilag kiszorítja őket a belföldi piacról. Hátrányos számukra az olasz gyógyszerfogyasztási szokások megváltozása is. A belföldi orvosságok rovására ugyanis mind népszerűbbek a multinacionális konszernek által gyártott márkás gyógyszerek. (AP—DJ) A BAM újabb szakasza Megnyitották a Bajkál— Amur vasútvonal (BAM) újabb szakaszát, amely a kelet-szibériai szénmezőket köti össze a Csendes-óceánnal. Mint a TASZSZ hírügynökség jelentette, az első szénszállítmány már el is érte Poszjot kikötőt, ahonnan a jakutiai szenet Japánba szállítják. A szovjet hírügynökség emlékeztet rá, hogy a jakutiai szénmezők fogják ellátni a távol-keleti szovjet iparvidékeket szénnel, de szállítanak az ország európai részébe is. A BAM-vasút, mint ismeretes, 3000 kilométer hosszú lesz, átadását 1984-re tervezik. Nemcsak a Szovjetunió Japánnal folytatott külkereskedelmét és a belföldi szállítási lehetőségeket fogja javítani, hanem részben kiegészíti majd a már meglevő transzszibériai vasútvonalat is. (Reuter) Egyes kozmetikai cikkek, testápoló szerek, árengedményes vásár kölnivizek. Szeptember 28-tól október 10-ig háztartási cikkek, kefék és festékek 20-30-40%-os árkedvezménnyel kaphatók . a Higiénia Vegyiáru • •Axiethoxban és a kijelölt budapesti szaküzletekben, áruházakban.