Népszabadság, 1982. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-20 / 16. szám

Hitelpolitika 1982-ben A hitelpolitikával szembeni legfőbb követelmény, hogy a gazdaságpolitika céljainak megfelelően — a népgazdasági tervvel és szabályozó rendszerrel összhangban — segítse a termelési szerkezet átalakítását, és ezzel a jövedelemtermelő-képesség fokozását, ösztönözzön az egyensúly — és különösen a külgazdasági egyensúly — javítására. A termelés és az értékesítés, valamint a felhalmozás területén a hitelezésnek arra kell irányulnia, hogy a gazdasági fejlődés minőségi változást eredményező folyamatai széles körben és minél eredményesebben bontakozzanak ki. A jövedelmezőség, a hatékonyság javulását eredményező folyamatok erősítése, illetve a gazdaságtalan termelés visszafejlesztése végett erősíteni kell a hitelpolitika szelektív jellegét, a hitel befolyásoló szerepét. A hitelnyújtás feltételrendszerét a szabályozó rendszerrel összhangban kell meghatározni, hogy a jövedelmezően működő vállalatok és szövetkezetek hitelképessége növekedjék, s ezzel biztosított legyen dinamikus fejlődésük. A gazdasági egyensúlyt szolgáló termelési és értékesítési tevékenység ösztönzését hitelpreferenciákkal is támogatjuk. Korlátozott lehetőségek A hitelpolitika előzőekben vázolt, általánosan meghatározott céljával és feladatával egyezően hagyta jóvá a kormány az 1982. évi hitelpolitikai irányelveket. Ennek megfelelően a gazdálkodó szervezetek fejlesztési törekvései közül a bank elsősorban: a termelési szerkezet kedvező irányú átalakítását, a külgazdasági egyensúly javítását szolgáló új exportkapacitások létrehozását, illetve a meglevők szinten tartását és bővítését biztosító, az energiaigényesség mérséklését, a takarékos energiafelhasználást célzó, a hulladékok és a másodlagos nyersanyagok hasznosítását segítő, valamint a lakossági ellátás színvonalát javító beruházásokat támogatja. A beruházási hitelnyújtás lehetőségei ebben az évben korlátozottak. Az egyensúlyi követelményeknek megfelelően, a lehetséges 22,5 milliárd forint folyósítása és a korábbi kölcsönök esedékes, 24,5 milliárd forintnyi törlesztési előirányzata eredményeként kétmilliárd forinttal kell csökkennie a hitelállománynak. A szűkülő lehetőségek mellett sem csökken az exportkapacitások bővítését szolgáló hitelkeret, az energiafelhasználás ésszerűsítését, illetve a hulladék és a másodlagos nyersanyagok feldolgozását szolgáló beruházásokhoz pedig külön keretek állnak rendelkezésre 1,5, illetve 0,5 milliárd forint összegben. S ha figyelembe vesszük, hogy ezek a célok gyakran kapcsolódnak exportfejlesztéshez, illetve importmegtakarításhoz, akkor a lehetőség jóval nagyobb az elkülönített keretekben megszabott összegnél. Szigorú mérce A népgazdasági tervből következő feladatok, az egyensúlyi követelmények szükségessé tették a gazdálkodás feltételeinek további szigorítását, ennek megfelelően a szabályozók egyes elemeinek, illetve a mértékek kisebb változtatását. A hitelpolitikában is szükségessé vált a feltételrendszer kisebb kiigazítása, illetve módosítása. Elsősorban a beruházási tevékenységnek a terv céljai és keretei között tartása érdekében kellett a hitelfeltételeket szigorító intézkedéseket tenni. Az 1981. évben a beruházási hitel odaítélésének előfeltételeit képező jövedelmezőségi követelményeket a korábbihoz képest két százalékkal emelték. A nagyobb követelményt a hitelt kérő vállalatok és szövetkezetek széles köre vállalta, s az elkészült beruházások zöménél teljesíteni is tudta. A rendelkezésre álló nyereségadatok a jövedelmezőségi mérce további emelését indokolták, ezért ez évtől újabb egy százalékkal növekednek a megkívánt eszközarányos nyereségre vonatkozó előírások. A vállalati tevékenységtől függő besorolás szerint az új jövedelmezőségi követelmény általában 15%, ennél kisebb lehet az építőanyag-iparban, az élelmiszeriparban, s általában az alapanyag-termelésben, valamint a belkereskedelemben és a szállítás, hírközlés beruházásainál, ahol a megkövetelt jövedelmezőségi minimum évi 11%, míg a mezőgazdaságban, valamint a szolgáltatások esetén évi 9 százalék. Az eszközarányos jövedelmezőségi mérce szigorítása mellett, a bank változatlanul előnyben részesíti azokat a beruházási javaslatokat, amelyek autonóm módon — a beruházás révén létrejövő fejlesztési alapból — a hitel futamideje alatt megtérülnek. Számításaink szerint az autonóm megtérülés követelményének azok a beruházások felelnek meg, amelyek legalább 23—25% eszközarányos nyereséget eredményeznek. A saját erő tekintetében még az 1981. évben megszűnt az a korábbi előírás, hogy a beruházási hitel feltételéül a gazdálkodó szervezetek legalább 30%-ban saját fejlesztési forrást biztosítsanak beruházásaikhoz. A kötelező mérték meghatározása nélkül, változatlanul érvényes az az alapelv, hogy hitel csak a saját erő kiegészítésére adható, és ezért — figyelembe véve a vállalatok fejlesztési alapjainak nagyságát, illetve az azt terhelő kötelezettségeket — a bank a lehetséges maximális saját erő bevonására törekszik. Tekintettel a szűkülő hitelezési lehetőségekre, elsősorban azok a vállalatok remélhetik hitelkérelmük kedvező elbírálását, amelyek — az egyéb előírt célok és mutatók teljesítése mellett — nagyobb részt vállalnak a beruházás megvalósításának költségeiből. Figyelemmel a gazdálkodó szervezetek jövedelmének alakulására, valamint a hitelforrások előteremtése költségeinek növekedésére, szükségessé vált a hitelek után fizetendő kamatok egyszázalékos emelése. A beruházási hitelek esetében ez maximálisan 11%-os kamatterhet jelent. A kamatok emelése a beruházási hitelek tekintetében nemcsak az újólag folyósított hiteleket érinti, hanem hatálya kiterjed a korábban folyósított hitelek állományára is. A nagyobb kamat megfontoltabb döntésekre, a valóban hatékony, jövedelmező beruházások tervezésére és megvalósítására készteti a vállalatokat és szövetkezeteket. Preferált célok A hitelfeltételek előzőekben ismertetett változtatása mellett szólni kell azokról a hitelcélokról, amelyek a népgazdaság számára a legfontosabbak, és amelyek ennek megfelelő preferenciákat is élveznek. Beruházások tekintetében ilyen preferenciákat élvező hitelcélnak kell tekinteni azexportkapacitás bővítését, az energiafelhasználás racionalizálását szolgáló program megvalósítását, valamint a hulladékok és a másodlagos nyersanyagok hasznosítását, feldolgozását előmozdító fejlesztéseket. Az exportkapacitást bővítő, illetve az importot helyettesítő, azok pótlását szolgáló beruházásoknál a preferenciák nem változnak: a hitel maximális lejárata — az általános tíz évvel szemben — tizenkét év, és a hitelszerződésben vállalt feltételek teljesítése esetén 33% kamatvisszatérítés igényelhető. "Bizonyos szigorítást jelent viszont az, hogy a nettó devizahozamból való megtérülés ideje rövidebb lett, a kivitelezési idő és a devizában való megtérülési idő együttesen legfeljebb négy, illetve a hústermeléssel összefüggő mezőgazdasági beruházásoknál öt év. Ez azt jelenti, hogy az új hitelengedélyezéseknél, ha egy év a kivitelezési idő, akkor a nettó devizahozamból adódó megtérülési idő három év lehet; kétévi kivitelezés esetén maximálisan kétévi megtérülés vehető tudomásul, az ennél kedvezőtlenebb ajánlatok pedig kiszorulnak a hitelverseny során. E szigorítás segíti, hogy a befektetések az ilyen hitelből létrejövő kapacitás exporttöbbletéből még ebben a tervperiódusban megtérüljenek. Az energiafelhasználás észszerűsítését, illetve a hulladékok és a másodlagos nyersanyagok feldolgozását segítő fejlesztések hatékony és gyors megvalósulását nemcsak a külön keret segíti, hanem az is, hogy az e célokra szolgáló hitelek lejárati és kamatfeltételei kedvezőbbek az általános hitelfeltételekénél. Az energia felhasználását, ésszerűsítését célzó hitelek után a kamatjóváírás mértéke 33%, a hitel visszafizetési ideje — a befektetés öt éven belüli megtérülése esetén — maximálisan tíz év, három éven belüli megtérülés esetén pedig 12 év. A hulladékok feldolgozását célzó fejlesztéseknél — a vállalt feltételek teljesítése esetén — 25%-os kamatvisszatérítés érvényesül. Forgóeszközhitelezés . A forgóeszköz-hitelezési rendszer feltételei lényegében nem változnak. A bank a rövid és a középlejáratú forgóeszközhitelezéssel változatlanul a termelés és forgalom zavartalan pénzellátását, a hitelképes vállalatoknál és szövetkezeteknél a folyamatos gazdálkodást kívánja elősegíteni. A forgóeszköz-hitelezéssel szemben az is követelmény, hogy késztessen a vállalati forgóeszközök és ezen belül is elsősorban a készletek optimális szintjének kialakítására, a felesleges készletek leépítésére. Ezért a forgóeszköz-hitelezési rendszer kialakult keretei között keresni kell azokat a módszereket, amelyeknek segítségével az eddiginél erősebb befolyást lehet gyakorolni a vállalati forgóeszköz- illetve készletgazdálkodásra. A tartós készletnövekmény finanszírozásának feltételei szigorúbbak. Ha a tartós készlet növekedésének megfelelő, közvetlen forgóalap-feltöltést — a fejlesztési alap elégtelensége miatt — a vállalat nem képes végrehajtani, és így hitel igénybevételére kényszerül, az ilyen címen adható hitel összege a tartós eszköznövekmény 50%át nem haladhatja meg. Ugyanakkor kedvezményként biztosítja a bank, hogy az exportot dinamikusan — legalább 15%-os ütemben — bővítő vagy az árbevétel jelentős hányadában — 25%-ában — exportot teljesítő vállalatoknál az ilyen esetben adható hitel a készletnövekmény 70%áig terjedhet A készletgazdálkodás javításának előmozdítására a bank gondosan vizsgálja azoknak a vállalatoknak a készletgazdálkodását, amelyek jelentős mennyiségben szereznek be importból származó anyagokat és alkatrészeket. A hitel feltételeinek szigorú megállapításával ösztönzi a vállalatokat arra, hogy törekedjenek az importanyagokkal való fokozott takarékosságra. Dr. Palkovits Rezső az MNB elnökhelyettese A fejlett szocializizmusban a szovjet társszsadalom és gazdaság fejlődésének távlatait az SZKP hosszú távú irányvonala határozza meg. Ennek értelmében fokozni kell a hatékonyságot, és minden tekintetben intenzívebbé kell tenni a társadalmi termelést. Ennek alapján növelhető az anyagi jólét, így lehet mindjobban kielégíteni a nép szellemi szükségleteit — állapítja meg Ny. K. Bajbakov miniszterelnökhelyettes, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnöke a Közgazdasági Szemle 1981. évi 12. számában megjelent cikkében. Mit jelent hazánkban a társadalmi termelés intenzifikálása, a fejlődés intenzív útjára való áttérés — teszi fel a szerző a kérdést. A fejlődés ilyen útja feltételezi a termelési források tökéletesebb, ésszerűbb kihasználását, és ennek alapján a társadalmi termelés hatékonyságának növekedését. Az alapvető termelőerők minőségi jellemzőinek változása, az élőmunka, a termelő állóalapok és a beruházások, a nyersanyagok, az anyagok, a tüzelőanyagok és a villamos energia felhasználási hatékonyságának ezzel összefüggő növekedése a társadalmi termelés intenzívebbé tételének fő iránya. A termelés intenzívebbé válásának egyik fő iránya a termelékenységgel mérhető élőmunka-ráfordítások minőségi javítása és hatékonyságuk növekedése. 1981—1985 között szinte a teljes termelésnövekedésnek a termelékenység javulásából kell származnia: az iparban 90 százalékot meghaladóan, a mezőgazdaságban pedig 100 százalékban. A nemzeti jövedelem növekedésének legalább 85—90 százalékát a termelékenység növekedése révén fogjuk elérni — emeli ki a cikk írója. Az intenzifikálás irányvonala fejeződött ki a nemzeti jövedelem és a beruházások növekedési üteme közötti arányokra vonatkozó előirányzatokban. A X. ötéves tervben a fogyasztásra felhasznált nemzeti jövedelem 21 százalékkal, a felhalmozásra fordított pedig 29 százalékkal növekedett. A XI. ötéves terv előirányzata szerint a nemzeti jövedelem fogyasztásra szánt része 18—20 százalékkal, a felhalmozásra fordítandó rész pedig 12—15 százalékkal növekszik. Ez lesz az első olyan ötéves időszak, amelyikben a nemzeti jövedelem gyorsabban nő, mint a beruházások. Ez annak eredménye lesz, hogy ésszerűbben használjuk ki a létrehozott termelési potenciált, és megnő a beruházások hatékonysága is. E szempontból elsődleges szerepe lesz a felújítások és az új építkezések közötti optimális arányok kialakításának. Az intenzifikálás és a gazdasági hatékonyság fokozása sok tekintetben függ a termelés anyagigényességének csökkentésétől. Az új ötéves tervben az 1976—1980 közötti időszak mutatóihoz képest nagyobb feladatokat irányozunk elő a legfontosabb gyártmányok anyagköltségének csökkentését illetően. Napjainkban igen nagy jelentőségű a tüzelőanyag- és energiatakarékosság. Nemcsak arról van szó, hogy e készletek korlátozottan állnak rendelkezésre, és megújításokra nincs lehetőség, hanem arról is, hogy a kitermelés áttevődik az ország keleti és északi körzeteibe. A már korábban művelés alá vont körzetekben több lelőhely kimerült, vagy romlottak a bányászati és a geológiai körülmények, szegényebb és nehezebben hozzáférhető lelőhelyeket is be kellett vonni a kitermelésbe. Az irányítás tökéletesítése és a gazdálkodás színvonalának javítása kapcsán megjelölt feladatok is az új ötéves terv sikeres megvalósítását célozzák. Mindenekelőtt a gazdasági mechanizmus tökéletesítésével biztosítani kell a termelés hatékonyságának fokozására és a munka minőségének javítására kidolgozott komplex intézkedések bevezetését. Az intézkedésrendszer részei: az irányítás szervezetének, a munkastílusnak és -módszernek a javítása; a dolgozók kezdeményezőkészségének, alkotótevékenységének fejlesztése a gazdaságirányításban; a takarékossági rendszer megszilárdítása; az ország gazdasági és társadalmi fejlesztésére vonatkozó párthatározatok teljesítése, a gazdaság intenzív fejlesztésre való áttérésének befejezése. * A szovjet gazdaság fejlődése KÖZGAZDASÁG Exportárindexek a tőkés világpiacon (1975 - 100) A VILÁGGAZDASÁG HÍREI *_______________________________________________________ Csehszlovák hengermű a Szovjetunióban A csehszlovák Skoda vállalat két hengerművet szállít a Szovjetunióba. Az egyiket az Azovi-tenger mellett fekvő zsdanovi acélkombinát számára, ez évente 2,5 millió tonna durvalemezt gyárt, legfeljebb 3000 milliméter szélességben. A másik hengerművet, amely 20 hengerállványon elektrolemezeket gyárt, a Felső-Iszety mellett épült acélkombinát részére szállítják. Itt már 1973— 74 óta két hasonló hengermű dolgozik, amelyek együttesen az ország legnagyobb elektrolemez-termelő bázisát alkotják. (Metál Bulletin) Mezőgazdasági kutatás A Világbank azt tervezi, hogy a jövőben a jelenlegi évi 350 millió dollárról 550 millióra növeli a fejlődő országok mezőgazdasági kutatásaira szánt kölcsöneit. A Washingtonban közzétett jelentés megállapítja, hogy az ázsiai, a latin-amerikai és az afrikai fejlődő országoknak az eddigieknél sokkal többet kell foglalkozniuk a mezőgazdasági kutatással, ha meg akarják oldani gyors ütemben növekvő lakosságuk élelmezését. A Világbank adatai szerint évente 900 milliárd dollár értékben termelnek a világ országai mezőgazdasági terményeket, kutatásra azonban mindössze 5 milliárd dollárt fordítanak. Ennek is csupán a negyede jut a fejlődő országok** ra. A Világbank szakértői úgy vélik, hogy mindaddig nem lehet sikeres semmiféle mezőgazdasági kutatási program, amíg az egyes kormányok nem hajlandók intenzíven támogatni új technológiák meghonosítását. (AP—DJ) Az MNB devizaárfolyamai Érvényben: 1982. január 19-től Devizanem Vételi Közép- Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6488,45 6494,94 6501,43 Ausztrál dollár 3850,36 3854,21 3858,06 Belga frank 88,58 88,67 88,76 Dán korona 461,88 462,34 462,80 Francia frank 593,68 594,27 594,86 Hollandi forint 1375,42 1376,80 1378,18 Japán jen (1000) 154,12 154,27 154,42 Kanadai dollár 2902,55 2905,46 2908,37 Kuvaiti dinár 12214,23 12226,46 12238,69 Norvég korona 588,96 589,55 590,14 NSZK-márka 1507,37 1508,88 1510,39 Olasz líra (1000) 28,17 28,20 28,23 Osztrák schilling 215,14 215,36 215,58 Portugál escudo 52,06 52,11 52,16 Spanyol peseta 35,02 35,06 35,10 Svájci frank 1859,81 1861,67 1863,53 Svéd korona 616,40 617,02 617,64 Tr. és cl. rubel 2597,40 2600,00 2602,60 USA-dollár 3439,53 3442,97 3446,41 U _ JANUÁR 18-TÓL HŰTŐGÉP CSERE .. 1 A lakásán cserélünk. 60—80 literes hűtőgép vásárlása esetén régi QB készülékéért 500 forintos, 80 literesnél nagyobb \ wxZBSL M készülék vásárlásánál 1000 forintos vásárlási utalványt adunk. Felvilágosítás telefonon: