Népszabadság, 1984. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-24 / 120. szám
Rongyrázás Nyolcadikos fiam ballagásra készül a Bocskai úti iskolában. A szülői értekezleten bejelentették, hogy csináltathat az osztály tablót, amely egy életre szóló emlék marad. A szülők egyetértettek a gondolattal, ám amikor a pedagógus azt javasolta, hogy úttörőingben készíttessék a fényképeket, néhányan fontoskodva megjegyezték: „egy ilyen vissza nem térő alkalomhoz nem illik holmi konfekciós ing”. A szabónál méretre csináltatott mindjárt más. Rögtön akadt vállalkozó is, aki kézbe vette az ügyet, s megrendelte az egyik kisiparosnál az extra ingeket, 437 forintért. A kissé borsos árú ingeken — meggyőződhettem róla — semmi különös nem látható; a serdülők egy-két év alatt éppen úgy kinövik őket, mint a konfekcióst. Ám az igaz, hogy ezekkel nemcsak akkor rázható a rongy, amikor majd portörlő lesz belőlük. Szolnoki Sándor Budapest XII., Pagony utca 32. Tízpercenként! A szentendrei Felszabadulás lakótelepen — különösen a reggeli órákban — zavarok vannak a közlekedésben, s akik a fővárosba járnak dolgozni, sokat bosszankodnak emiatt. Érthetetlen ok miatt az illetékes forgalomirányítók olyan megoldást választottak, hogy reggel egyszerre két buszt indítanak, mégpedig húszpercenként. Előfordul, hogy a két jármű nem telik meg utasokkal, máskor meg zsúfoltak a kocsik. Sokkal ésszerűbb volna, ha lakótelepünkről tízpercenként indítanának egy-egy autóbuszt. Kanyó László Szentendre SZÓT KÉR AZ OLVASÓ Korszerű műhelyt kapnak végre Megoldódik a mozgássérült fiatalok régi problémája A lakása közelében, levő Marczibányi téri Mozgássérült Intézet néhány lakójának nehéz körülményeire Hollós István budapesti olvasónk hívta fel a figyelmünket. Arról van szó, hogy huszonegy mozgássérült fiatalnak biztosít műszerészi munkát a Filmtechnikai Vállalat a Keleti Károly utca 32. szám alatti műhelyben. Ám a nehezen mozgó, vagy járásra képtelen, fiatalembereknek rendkívül körülményes közlekedniük a Marczibányi térről levezető tizennyolc lépcsőn. A téli fagyos időben, különösen sok izgalmat éltek át az intézet lakói sőt a környékbeliek is, mivel gondozóik szinte lélegzetelállító körülmények között, közben vitték le az egyébként tolókocsiban közlekedőket a lépcsőkön, hogy időben eljussanak a műhelybe. Az intézet vezetősége, a kerületi tanács illetékesei, s még sokan mások megmozdultak, és próbáltak segítséget nyújtani. Többféle tervük volt erre, köztük persze a legmegfelelőbbnek az tetszett, hogy az intézethez közel, a lépcsők közbeiktatása nélkül, egy földszintes helyiségben létesítsenek műszerészműhelyt. Az ezzel kapcsolatos megújuló kísérletek azonban, — hol ezért, hol azért, de elsősorban kellő anyagiak hiányában —, sorra kudarcba fulladtak. Természetesen számunkra sem volt közömbös, hogy ez a fontos, közérdekű gond végül megoldódik-e vagy sem. Ismételt tájékozódásunk során annyit felderítettünk, hogy nem az illetékes szervek jó szándékán feneklett meg újból és újból az annyira óhajtott megoldás. Az illetékes szerveket, köztük a II. kerületi tanácsot sem lehet ebben az ügyben elmarasztalni. Hogy mégis elmozdult a holtpontról a huszonegy fiatal műszerész kilátástalan helyzete, az szinte a véletlennek köszönhető. Mint arról az intézet igazgatója, Bekő Lajosné örömmel beszámolt, az intézet területén ugyanis megüresedett a nővérszállás, s rögtön arra gondoltak, hogy a felszabadult területen fogják kialakítani a Filmtechnikai Vállalat új műhelyét. Így néhány hét múlva fiataljaik már ideális és egészséges, kényelmes körülmények között folytathatják hasznos tevékenységüket. A Filmtechnikai Vállalat, a kerületi tanács, a Köjál és mindazok a szervek, amelyek valamit tehetnek az ügyben, minden támogatást megígértek a műhely végleges kialakításához. A vállalat illetékesei elkészítik a legcélszerűbben kialakítható műhelynek és a hozzá csatlakozó két raktárnak a tervét, a régi műhelyből átszállítható speciális munkapadok pontos beállítását, a kéziszerszámok, a műszerek elhelyezését. Megígérték azt is, hogy ha szükséges, a tmk-műhelyükből irányítanak a helyszínre segítséget, vagy külső szakembereket is igénybe vesznek. Ehhez az aktivitáshoz hozzájárult, hogy a vállalat vezetői felismerték: a fiatal műszerészek lelkiismeretes és kifogástalan munkával segítik a termelést, s így rászolgáltak erre a támogatásra. Pataki Klára Emlékezés egy tudósra Szepezdfürdőn, az országút mellett — mindig rendezett környezetben — bárki megcsodálhatja a Leitgeb József kőfaragó mester készítette hatalmas kőoszlopot, melyre a 120 éve született néprajztudósunk, Sebestyén Gyula, a nagy dán nyelvtudóssal, Thomsennel folytatott vitáját vésette fel ősi hun-székely-magyar rovásírással. Az oszlop alatti emléktáblán az alábbi szép szöveg olvasható: Pogánykőbe Sebestyén Gyula (1864—1946), a nagy magyar néprajztudós, a magyar hősmondák utolsó regöse, a rovásírás megfejtője 1934-ben a magyarok ősi írásjelével ezt a szöveget vésette: „Ez a kő emléke annak, hogy a fenti épületben (Sebestyén Gyula várszerű nyaralójában) állapították meg az itt látható hun-székely rovásírás történelmi hitelességét.” Fotóval illusztrált levelében Szekér Ernő balatonfüredi olvasónk még arról is tudósított bennünket, hogy a születési évforduló alkalmából a minap megkoszorúzták a tudós köveskáli sírját. Hol van itt környezetvédelem ? A cinkotai Lucernás, Biztató és Csobai utca között van egy bányaterület, amely vagy tíz éve keseríti meg az életünket. A tanács az Aszfaltútépítő Vállalatnak és a Szilas menti Tsz-nek adta bérbe a bányát, nem törődve azzal, hogy ez milyen csapás az itt lakókra. A két üzem ugyanis naponta száz-százhúsz tehergépkocsit küld a bányába, ide borítják a hulladékot, építési törmeléket. (De sokszor fáj a szívünk a pazarlás láttán, mert hibátlan útburkoló kockakövek, bontásból származó téglák is a bánya mélyére kerülnek, holott ezt a lakosság még jól felhasználhatná.) A gépkocsik súlyos terhükkel szó szerint vágtáznak az utcáinkban, s valósággal életveszélyben vagyunk miattuk. Nem beszélve arról, micsoda porfelhő keletkezik minden egyes kocsi után, lakásainkat nem is tudjuk szellőztetni. Amióta a tanács ehhez az esztelen, környezetszennyező bérbeadáshoz hozzájárult, teljesen tönkretették a kocsik az utat és a környék lakóinak jó közérzetét. Minden tanácstagi beszámolón téma a bánya sorsa, de eddig csak felmérések történtek, intézkedés nem. Pedig a tanács is tudja, hogy van mód a forgalom elterelésére. A lakosság azonnali intézkedést kér, ezért tolmácsolom óhajukat. Özv. Csapó Lászlóné Budapest XVI., Csobai u. 19. A 2-es körzet lakóbizottsági felelőse. Előzékenyen is lehet Sajnos változatlanul gyakran olvashatunk arról, hogy üzletek, vállalatok alkalmazottai, eladói a vásárlókkal szemben udvariatlanul, kultúrálatlanul viselkednek. Szerencsére akad példa az ellenkezőjére is. Csaknem két évvel ezelőtt vásároltam egy Csele márkájú kútfejet, amelyet a kertemben levő kúthoz szereltem fel. A minap ennek egyik közdarabja eltörött, üzletről üzletre jártam, hogy beszerezzem a szükséges alkatrészt, ám sehol sem kaptam meg. Gondoltam, megpróbálok segítséget kérni a mohácsi öntödétől, ugyanis ők gyártják ezeket az alkatrészeket. Levelet írtam nekik, s kértem: utánvéttel küldjenek címemre egy új közdarabot. Néhány nap múlva udvarias levélben tudatták, hogy postára adták a kívánt alkatrészt, amit rendben meg is kaptam. A kutat így ismét használatba vehettem. Dr. Nagy Barna ny. gazdasági igazgató Budapest A MOFÉM FIGYELMÉBE Mi lesz az alkatrész- utánpótlással? Az immár tizenöt-húsz éves épületek lakásaiban az évek során a legtöbb vízvezetéki szerelvényben elhasználódtak az alkatrészek, egyikük-másikuk pótlásra szorul. Csakhogy hiába járunk alkatrész után, jó néhányuk nem kapható, vagy mert nem gyártják már, vagy egyszerűen elfeledkeztek az alkatrész-utánpótlásról. Ilyen például a Mofort Rex—2 szelepfelsőrész, amely nélkül a régi csaptelep nem használható. S ha ez nincs, akkor a filléres alkatrész hiánya miatt komplett csaptelepeket kell feltenni, ez pedig tetemes kár az egyénnek, a népgazdaságnak. Ugyancsak pótolhatatlanul fontos a W. C. öblítőtartályában levő, úgynevezett béka elzáró úszószelep. Ha esetleg ez a használat során elromlott, tömítéssel meg lehetett javítani, amíg kapható volt. Most azonban a Mofém „újított”. E praktikus szerkezet helyett az úgynevezett membrános W. C. pisztolyszelepet ajánlja. Csakhogy ez korántsem ennyire jó. Legtöbbször már a beszereléskor sem zárja el a tartályba ömlő vizet, miután a főszerepet játszó kis szeleprúd (melyet az elzáró szelepzár a tartályban felemelkedő víz a membrángumihoz szorít) mindig elmozdul, s így az elzáródás nem történik meg. Mindezt azért teszem szóvá, mert a Fővárosi Vízművek tájékoztató füzetet bocsátott a lakosság rendelkezésére, amelyben hasznos tanácsokat ad a házi vízvezetéki szerelvények javításához. Ebben a Mofém gyártmányait népszerűsíti. Csakhogy a Vízművek is és a Mofém gyár is elfeledkezett az alkatrész-utánpótlásról! Datner József Budapest Rendet a plakátragasztásban! Május 3-án közöltük a Plakátok tiltott helyen című írásunkat, amelyben szóvá tettük, hogy a plakátragasztók nem a hirdetések elhelyezésére kijelölt helyre ragasztják a reklámnyomtatványokat, hanem a lakóházak falát, az aluljárók lejáratait, a közművek berendezéseit „tapétázzák” ki velük. Ráadásul ezek a „vadragasztások” nemcsak csúfítják a városképet, hanem roppant költséges az eltávolításuk, a károk helyreállítása is. Cikkünkhöz több olvasónk szólt hozzá. Meglepett az a nagyfokú tehetetlenség, amit az illetékesek tanúsítanak a szabálysértőkkel szervben — írja például Kovács Kelemen budapesti olvasónk. — Igazai van a szerzőnek, hogy ezek a leglehetetlenebb helyeken virító plakátok sértik a jó ízlést, és az így okozott kár mindanynyiunk kára. Ahatóságok nem tanúsítanak szigort azokkal szemben, akik kényelemből vagy éppen felelőtlenségből kényük-kedvük szerint teleragasztják a várost. Meg kellene bírságolni nemcsak a végrehajtókat, vagyis a plakátragasztókat, hanem a hirdetőket is, hiszen azok felelősséggel tartoznak a munkavállalóikért. Szigorúság nélkül nem lehet a szabálysértéseket megakadályozni, és rendet, tisztaságot teremteni! Vida György (Budapest) levelében megírta, hogy 1983-ig az Ecseri útimetrómegállónál levő Kanizsa bútorüzlet falát is állandóan teleragasztották hirdetésekkel, cédulákkal. Miután azonban kitették „A falra ragasztani hatóságilag tilos és büntetendő!” szövegű felhívást, a tilalom megtette a magáét. Azóta a bútorüzlet falára nem került egyetlen plakát, de még kis hirdetési cédula sem. Miért nem lehet például ezt a kézenfekvő módszert másutt is alkalmazni? — kérdi joggal. Levelesné meg az aranyat érő eső t Már azt sem bánnám, fiacskám, ha a biztosító forintban fizetne! mészáros András karikatúrája Az új Nemzeti Színházért A martonvásári Beethoven Művelődési Központban a napokban gálaműsort rendeztek, hogy ezzel is anyagi hozzájárulást nyújtsanak az új Nemzeti Színház felépítéséhez. A műsor első felében a Beethoven Általános Iskola Énekkara és a Beethoven Művelődési Központ „Százszorszép” népi táncegyüttese szerepelt, a második felében pedig a Nemzeti Színház művészei. Sinkovits Imre színművész a többi között elmondotta, hogy egy évvel ezelőtt is járt Martonvásáron. Akkor a Mezőgazdasági Kutatóintézet Brunszvik klubjában megkérdezték: lesz-e új Nemzeti Színház? Most pedig már azért vannak jelen, hogy közös akarattal és cselekedettel támogassák e jelentős építkezést. A jól sikerült est teljes bevétele az új Nemzeti Színház felépítését szolgálja, s az öszszeget a martonvásári Vöröskereszt két alapszervezete tízezer forintos felajánlással toldotta meg. Lencsés Ferenc Martonvásár „Örömmel csatlakozom én is” A biztonságos közlekedésért Négyéves kisfiam a XI. kerületi Fogócska utcai óvodába jár. Az óvónők és az óvoda egész személyzete nagy szakértelemmel és lelkiismeretesen foglalkozik a gyermekekkel. A napokban, amikor a gyermekért mentem, a Fővárosi Közlekedésbiztonsági Tanács levelét nyomták a kezembe. Ez arról értesíti a szülőket, hogy a fővárosban elindított „Tanítsa meg családját biztonságosan közlekedni!” mozgalomhoz eddig csaknem tizenötezer család csatlakozott. Mint a levélből megtudtuk, a mozgalom lényege: a gépjárművezetésre jogosult családfő (családtag) vállalja szüleinek, gyermekeinek, közvetlen hozzátartozóinak a biztonságos közlekedésre való nevelését. Az idén változatos programokkal, különféle vetélkedőkkel tovább akarják fejleszteni a mozgalmat, s mellékeltek egy jelentkezési lapot is. Nagyon hasznos, jó kezdeményezésnek tartom ezt, s külön azt is, hogy már az óvodás korú gyermekek szüleit felhívják a mozgalomhoz való csatlakozásra. Hiszen a nagy forgalom miatt sok a baleset, egyre veszélyesebbé válik a közlekedés, ezért szükséges, hogy gyermekeinket kicsi korukban megtanítsuk a közlekedés alapelemeire. Szívesen, örömmel csatlakozom én is ehhez a mozgalomhoz. Bakos Miklósné Budapest ÜZENJÜK Burgmann Ádámnénak, Kálra: Május 10-i tájékoztatónkban számhiba miatt tévesen Informáltuk, amiért elnézését kérjük. Ugyanis kölcsönnel épített új lakásnál a használatbavételi engedély kiadásától számított öt éven belül energiatakarékos központi fűtés kialakítására csak akkor nyújtható kölcsön, ha az új lakás használatbavételi engedélyét 1982. szeptember 30. előtt adta ki az építési hatóság. Füredi Józsefnek, Lőrincibe: A 4/1981/IpM számú rendelet értelmében a kisiparra vonatkozó jogszabályok szempontjából ipari tevékenység az ipari termék előállítása, javítása és karbantartása, az építőipari tevékenység, valamint az egyéb olyan szolgáltatás, amely nem minősül mezőgazdasági, kereskedelmi vagy önálló szellemi tevékenységnek. A rovar- és rágcsálóirtás a fentiek szerint csak iparjogosítvány kiváltása után végezhető. Koós Dezsőnek, Borsodnádasdra. Az épület- és lakásbiztosítási kötvény feltételei szerint a biztosítás nem terjed ki — egyebek között — a motoros meghajtású gépjárművekben (például gépkocsiban) bekövetkezett károkra. Ezért a gépkocsiját ért tűzkárt a biztosító nem térítheti meg. Gyetván Lászlónak, Kutasóra: A járművezető-képzés B kategóriában két részből áll: az elméleti tantárgyak és a vezetési gyakorlat oktatása. A közlekedési miniszter rendelete alapján a járművezetőképzés tanfolyamon történik, melyen a részvétel kötelező. A rendelet lehetőséget ad arra, hogy a gyakorlati oktatást családtag is végezhesse. Ennek feltétele, hogy a hozzátartozó oktatónak legalább hároméves gépjármű-vezetői engedélye legyen, továbbá a gépjárművet, amelyen a tanítás történik, az oktató által kezelhető üzemi fékberendezéssel (pótfékpedállal) s két visszapillantó tükörrel kell felszerelni. Adapter rádióhoz és autórádióhoz A nyugati norma szerint működő rádiót, autórádiót a készülékek minden beavatkozás nélkül alkalmassá teszik hazai URH-állomások vételére. Az OC típ. URH adapter a keverőből kivezetett, csipesszel ellátott vezetékkel a rádiókészülék teleszkóp-antennájára vagy a készülék URH-antennabemenetére csatlakoztatható. Ára: 385,- Ft Az AOC típ. URH-adapter koax dugós vezetéke közvetlenül az autórádió antennabemenetére csatlakoztatható. Ára: 405,- Ft. Megvásárolhatók: az Alkatrész Elektron Áruházban, az Elektron Áruházban Budapest VI., Lenin krt. 77., Budapest VI., Bajcsy-Zsilinszky út 45., vidéken az Elektron Szaküzletben.