Népszabadság, 1984. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-01 / 127. szám
2 Véget ért a washingtoni NATO-tanácskozás Az USA-éval ellentétes vélemények hangzottak el a kelet-nyugati viszonyról ( WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Csütörtökön plenáris üléssel és a tanácskozás dokumentumainak kiadásával befejezte munkáját a NATO-államok washingtoni külügyminiszteri értekezlete. A kedden kezdődött tanácskozás középpontjában a kelet—nyugati kapcsolatok ügye és a Perzsa-öbölben az iraki— iráni háború következtében kialakult helyzet állt. Az értekezlet befejezése után több forrásból nyilvánosságra került értesülések megerősítették: a kelet- nyugati kapcsolatok ügyében a tanácskozáson ellenvélemények is elhangzottak azzal az amerikai politikával szemben, amely továbbra is szembeszegül minden érdemi, az előrehaladásnak utat nyitó kezdeményezéssel. Miután Görögország mellett az NSZK, Kanada, Hollandia és egy-két más állam külügyminisztere is hangot adott annak, hogy valamivel nagyobb rugalmasságra lenne szükség, elhúzódott a tanácskozás záróokmányának, a kelet-nyugati kapcsolatokról szóló washingtoni nyilatkozatnak a befejezése. Végül is ennek szövegébe belekerültek olyan kitételek, amelyek hangoztatják, hogy szükség van „dialógusra, kooperációra és kontaktusra minden szinten a kelet—nyugati kapcsolatok valamennyi kérdésében”, továbbra is szükség van a kelet—nyugati kereskedelem fejlesztésére. Belekerült az okmányba az is, hogy tekintet nélkül a mélyreható kelet-nyugati differenciákra, van lehetőség a közös érdekek érvényre juttatására. Másrészt viszont az Egyesült Államoknak sikerült alapvető célkitűzését érvényesíteni: a dokumentum a Szovjetunió elleni vádaskodásokat, s a nemzetközi erőviszonyok torzított értékelését megismételve elhárítja a felelősséget a NATO-ról és nem helyez kilátásba olyan lépéseket, amelyek a genfi tárgyalások felújításához vezethetnek. Ez határozza meg a dokumentum lényegét, s épp ezért Görögország és Spanyolország külügyminisztere — a szövegezési kompromisszumra irányuló erőfeszítések ellenére — elhatárolta magát az okmány alapvető kitételeitől. Mint ismeretes, az amerikai külügyminisztérium magas rangú képviselője már a tanácskozás befejezése előtt gyakorlatilag kizárta a folytatódó rakétatelepítési politika felülvizsgálatát, világossá téve, az USA ehhez nem járul hozzá, mivel az engedmények — úgymond — a gyengeség jelei lennének. Reagan elnök a külügyminiszterek tiszteletére rendezett szerda esti vacsorán mondott pohárköszöntőjében ugyancsak arra szólította fel a tagállamokat, hogy tanúsítsanak szilárdságot és erősítsék a NATO egységét. A NATO-egység megteremtésére irányuló amerikai szándék abban is megmutatkozott, hogy minden korábbinál intenzívebb nyomás nehezedett Hollandiára, amely eddig nem mondott igent a rakétatelepítésre. Luns NATO-főtitkár és Scultz amerikai külügyminiszter is a tanácskozás befejezése után tartott sajtóértekezleteiken annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy Hága olyan megoldást talál, „amely összhangban lesz a vállalt NATO-kötelezettségekkel”. Az iraki—iráni háború kérdéseit, mint közölték, a szerdán tartott zártkörű tanácskozáson Schultz külügyminiszter vetette fel. A miniszter mondandójából — a részvevők szerint — kitetszett: az Egyesült Államok azt várja a szövetségeseitől, hogy támogassák az amerikai lépéseket az öbölbeli államok amerikai irányítás alatt kialakuló katonai összefogására. Egyszersmind elvárja tőlük azt is, hogy nyilvánítsák ki saját elhatározottságukat is az Egyesült Államokkal egyeztetett lépésekre abban az esetben, ha Szaúd-Arábia és más öbölbeli államok katonai fellépése nem váltja be az ehhez fűzött reményeket. Egy amerikai kormánytisztviselő az értekezlet befejezése előtt tett nyilatkozatában elégedetlenségének adott hangot, mivel a szövetségesek az Egyesült Államoknál kevésbé hajlandók „tettekre”, noha olajimportjuk nagyobb része származik az öböl térségéből. Schultz külügyminiszter pedig azt hangoztatta záró sajtóértekezletén, hogy — noha a NATO nem vállalhat részt az öbölbeli helyzet stabilizálásában — egyes államai közös fellépéssel érvényesíthetik azt az érdeküket, hogy a vízi út „nyitva tartását” biztosítsák. Vajda Péter Heves harcok Nicaragua több tartományában Súlyos harcok dúlnak Nicaraguában, amelynek különböző tartományaiban a hadsereg az elmúlt napokban közel kétszázötven, Hondurasból behatolt ellenforradalmárt tett harcképtelenné — jelentette be szerdán az ország északi körzeteinek katonai szóvivője. Különösen heves tüzérségi összecsapások voltak Matagalpa, illetve Jinotega tartományokban El Tigre, Las Torres és La Tronca térségében. A nicaraguai hadsereg viszszavonulásra kényszerítette a betolakodókat. A nicaraguai nemzeti újjáépítés kormánya szerdán kiadott rendelete értelmében ötven nappal meghoszszabbították az országban 1983 márciusa óta érvényben levő rendkívüli állapotokat. A dekrétum, amelyet Dániel Ortega, a kormányzó tanács koordinátora írt alá, a hosszabbítást azzal indokolta, hogy az utóbbi hónapokban fokozódott az ellenforradalmárok és az Egyesült Államok Nicaragua-ellenes, agresszív tevékenysége. Carlos Gutierrez Costa Rica-i külügyminiszter Madridban bejelentette: csütörtök hajnalban nagy erejű, pokolgép robbant azon a sajtóértekezleten, amelyet Edén Pastora, egy nicaraguai ellenforradalmi különítmény vezetője tartott nicaraguai területen — a határtól két kilométernyire. Ezen mintegy ötven újságíró vett részt. A robbanás következtében három újságíró meghalt, több megsebesült. Gutierrez értesülése szerint Pastora is megsebesült, és Costa Rica-i területen ápolják. A Costa Rica-i küldöttség szóvivője szerint Pastorának — „ha egészségi állapota megengedi” — azonnal el kell hagynia Costa Ricát, ahonnan a múlt év márciusában kiutasították, és nemkívánatos személynek nyilvánították. Nicaragua madridi nagykövete csütörtök délután kormánya megbízásából nyilatkozatban utasította vissza azokat a vádakat, amelyek szerint Managuának köze lenne a történtekhez. „Nem a mi módszerünk a terrorizmus — mondotta —, hanem azoké, akik elaknásították a tengert, s más szabotázsakciókat követnek el országunkban.” Megfigyelők nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a CIA szervezte meg az Eden Pastora sajtóértekezletén végrehajtott robbantást — jelentette a TASZSZ szovjet hírügynökség. Az említett források feltevése szerint a CIA által szervezett robbantásos merényletnek az lehetett a célja, hogy megszabaduljanak a feleslegessé vált Pastorától, és szabad utat nyissanak a Fehér Ház tervei előtt. (MTI) A Pastora-sajtóértekezlet színhelye a robbanás után. MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT NÉHÁNY SORBAN Szófiában bolgár—jugoszláv külügyminisztériumi megbeszéléseket tartottak. A két ország küldöttsége időszerű nemzetközi kérdésekről, valamint a kétoldalú kapcsolatok alakulásáról tárgyalt. A jugoszláv delegációt fogadta Mladenov bolgár külügyminiszter. (Tudósítónktól) Pekingben csütörtökön referátumok és törvénytervezetek elfogadásával véget ért a parlament ülésszaka. A kormányfő beszámolóját jóváhagyó határozat rámutat: a gazdasági élet átszervezése és a nyitott ajtók politikájának végrehajtása a jövő munkájának két pillére. (MTI) A vietnami sajtó csütörtökön közzétette, hogy május 26-tól működnek a kontinentális talapzaton az első olajkutak. Vietnam első kőolaj- és földgázlelőhelyét szovjet segítséggel tárták fel. (Tudósítónktól) Helmuth Kohl nyugatnémet kancellár szerdán Bonnban találkozott János Károly spanyol királlyal, aki kétnapos magánlátogatásra érkezett az NSZK-ba. (MTI) A Hongkongról folytatott kínai- brit tárgyalások második szakaszának 15. fordulója csütörtökön véget ért. A következő fordulóra ugyancsak Pekingben kerül sor, június 12- én és 13-án. (MTI) Hisszen Habré csádi elnök meglepetést keltő nyilatkozatot adott a francia televíziónak. E szerint kész lenne távozni a politikai színtérről, ha ez lehetővé tenné Csád békéjének és egységének helyreállítását. Habré eddig mereven elutasította ezt a gondolatot. (MTI) Botha dél-afrikai kormányfő befejezte hivatalos portugáliai látogatását. Csütörtöktől Svájcban tárgyal a pretoriai miniszterelnök. Eközben Nyugat-Európa-szerte folytatódnak a tiltakozások a fajüldöző rezsim küldöttének látogatása ellen. (MTI). A minap olvashattuk: Kirkpatrick asszonynak, az amerikai ENSZ- képviselet vezetőjének nézetei olyan mély benyomást tettek Ronald Reaganre, hogy kinevezte a kormány tagjává, sőt a jól informáltak már azt rebesgetik, maholnap őt állítja a nemzetbiztonsági tanácsadó kiemelkedően fontos posztjára. Hogy milyenek is ezek a nézetek? Olvassunk csak bele abba az interjúba, amelyet a Der Spiegel munkatársa készített Kirkpatrick asszonnyal. „Az utóbbi években az európai szövetségesek számára egyre nehezebbé vált, hogy megértést tanúsítsanak az Egyesült Államok külpolitikája iránt” — kezdték a beszélgetést a nyugatnémet hetilap szerkesztői, s emlékeztették a nagykövetnőt: „Az ön kormánya nem hagyott kétséget afelől, hogy az enyhülési politikát kudarcnak tartja.” Amire Kirkpatrick asszony szó szerint ezeket válaszolta: „Ha az enyhülési politika kudarcáról beszélek, akkor egy egészen különleges elméletre gondolok, amely ezt a politikát irányította. Ez abból indult ki, hogy a kapcsolatok és a szerződések bősége és a kulturális csere a Nyugat és a Szovjetunió között ahhoz vezet, hogy a szovjetek agresszivitása csökken, hogy kevésbé expanzív magatartást tanúsítanak majd, mihelyt felismerik és élvezik a Nyugathoz fűződő szorosabb kapcsolatok előnyeit... Ám világossá vált, hogy a szovjetek gazdasági függősége, amelyet valamennyien reméltünk, éppen fordított módon alakult. Egyes nyugati országok nemzetgazdasága vált függővé a keleti tömbbel folytatott kereskedelemtől.” Jellemző mentalitás. A világ sorsának alakulása szempontjából rendkívül felelős poszton álló diplomata, aki éppen azért került e felelős posztra, mert így gondolkozik, állásfoglalásával azt is megvilágítja, milyen is megbízóinak politikája. Ezt a politikát azonban nemcsak ideát, Európában bírálják, hanem sokan magában az Egyesült Államokban is. A Time szavaival például: „A Reagan-kormányzat két dologgal tovább rontotta a helyzetet: először, meggyőzte a szovjet vezetőket arról, hogy az Egyesült Államok nem fogadja el a katonai paritást a Moszkvához fűződő kapcsolatok alapjaként; másodszor, megkérdőjelezte a szovjet rendszer létjogosultságát, amikor a pusztulásra ítélt, gonosz birodalomnak" bélyegezte a Szovjetuniót... A kremlinológusok, a politológusok és más kommentátorok nagy hányada gondolkozik hasonlóan. De ha egy államfő beszél így, szavaival felébreszti azt a gyanút, hogy az Egyesült Államok kormányának célja a szocialista rendszer megdöntése.” Csak egyetérthetünk a Time fentebb idézett cikkének következtetésével: „A modus vivendi meglelése mindkét fél érdeke, ámde erre csak akkor van esély, ha Reagan — újraválasztása nyomán — megváltoztatja kormányzatának irányvonalát. El kellene hagynia — akár azt is mondhatnánk, a történelem szemétdombjára kellene vetnie — első elnöki periódusának három maradványát: azt a tévhitet, hogy az Egyesült Államok katonai síkon lemaradt a Szovjetunió mögött; azt az önáltatást, hogy fölényre tehet szert az atomfegyverkezésben a Szovjetunióval szemben, s végül azt a kísértést, hogy medvehajtóvadászatra használja fel az Egyesült Államok elnöki posztját” Mint az International Herald Tribüne Hidegháború és zűrzavar című cikke figyelmeztet: „Az amerikai-szovjet kapcsolatok helyzetén akkor is nehéz javítani, ha szembenézünk az igazsággal. Ám végképp lehetetlen, ha hagyjuk, hogy a saját politikusaink által terjesztett tévhitek félrevezessenek bennünket.” Csoda-e, hogy Nyugaton is egyre többen vannak, akik idegenkednek, félnek attól a hatalomtól, amelynek vezetői téves képzetekre alapozzák politikájukat? Ez az aggodalom csendül ki Erik Knutsen dán költő és színműíró szavaiból is: „Amerika, vesd le paranoiádat. Nem vagy az első a világon. Na és? Honfitársaid nevében azt kérded: ismét teret vesztünk? Felejtsd el az olyan elavult értelmetlenségeket, mint első és legnagyobb, győztesek és vesztesek. Úgy érzed, senki sem szeret téged, az egész világ ellened van? Nem vagyunk ellened és országod ellen. Szeretjük a Függetlenségi Nyilatkozatot, szeretjük Amerika bátor lázadását az óvilág gyarmati hatalma ellen. Szeretjük Amerika életerejét, egyenességét, kifejezőkészségét, a bluest, Charly Parkert, a filmeket és a zongoristákat, Stant és Pant, a Marx testvéreket, Mae Westet, Woody Allent. Vajon az amerikai hajlam a kísérletezésre, az újrakezdésre, az amerikai lendület, az amerikai termelékenység — mindezek az értékek egy bizonyos, történelmileg meghatározott gazdasági rendszertől függnek? Természetesen nem ... Jelre várunk, arra, hogy kiálljon a béke és a szabadság mellett!” Való igaz, az Egyesült Államok gazdaságilag igen fejlett, műszakilag, technológiailag, a fogyasztási javak bősége szempontjából jóval előbbre tart, mint a Szovjetunió és a többi szocialista ország. Ám Amerika mai vezetői nem képesek, mi több, nem akarnak biztonságot, békét nyújtani sem a saját állampolgáraiknak, sem az emberiségnek. A biztonság és a béke ügye azonban nem egyedül őrajtuk múlik. Az emberiség szerencséjére van Szovjetunió, létezik a szocialista országok közössége, amelynek — ha gazdaságilag nem is érte még utol a legfejlettebb tőkés országok színvonalát — van ereje, hogy szembeszálljon a fenyegető veszéllyel, és gátat emeljen egy nukleáris háború, az emberiség elpusztulásának útjába. Ha csupán ennyit jelentene a szocializmus, már akkor is semmivel sem pótolható történelmi szolgálatot tenne az emberiség, a földi civilizáció fennmaradásáért és fejlődéséért. Ezért van rá remény, hogy az az aggodalom, amely Indira Gandhi indiai miniszterelnök; Miguel de la Madrid mexikói elnök; Raul Alfonsin argentin elnök; Julius Nyerere tanzániai elnök; Olof Palme svéd miniszterelnök és Andreasz Papandreu görög kormányfő Négy világrész békekezdeményezése című felhívásából kicsendül, nem marad puszta aggodalom: „Az emberiség létét ma veszély fenyegeti. A fegyverkezési hajsza és a nemzetközi feszültség fokozódása, valamint a nukleáris hatalmak közötti, építő jellegű párbeszéd hiánya nyomán megnövekedett a nukleáris háború veszélye ... A világ különböző részeiből jöttünk, országaink mind vallásukat, mind kultúrájukat, mind politikai rendszerüket tekintve különböznek egymástól. Egyesít azonban bennünket az a meggyőződés, hogy nem törhet ki újabb világháború ...” Nem véletlen, hogy ez a felhívás a Szovjetuniónál, a szocialista világnál tárt kapukra és egyetértésre talált, míg Washington egyből elutasította. Várnai Ferenc „Nem törhet ki...!" NÉPSZABADSÁG 1984. június 1., péntek A hosszú távú terv alapelveiről tárgyalt az SZKP Politikai Bizottsága Legutóbbi ülésén az SZKP KB Politikai Bizottsága áttekintette, hogyan halad a XII. ötéves terv, valamint az ország hosszú távú, 2000-ig szóló gazdasági és társadalomfejlesztési terve alapelveinek kidolgozása. A hosszú távú tervben — hangsúlyozták a felszólalók — kifejezésre kell juttatni és konkretizálni kell a párt gazdasági stratégiáját, meg kell határozni az elkövetkezendő időszak kulcsfontosságú problémáit, hatékony módokat kell meghatározni azok megoldására, és olyan intézkedéseket kell kidolgozni, amelyek lehetővé teszik a szocialista gazdálkodás előnyeinek teljes mértékű kihasználását. A tervek középpontjában az emberekről való gondoskodásnak, növekvő szükségleteik kielégítésének kell állnia — mondotta a politikai bizottság ülésén Konsztantyin Csernyenko, a központi bizottság főtitkára. A feladat az, hogy minőségileg magasabb színvonalúra emeljük a szovjet emberek jólétét, hogy tovább javuljon életkörülményeik egésze. Ezt a célt kell hogy szolgálja a termelés hatékonyságának növelése, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása, az irányítási rendszer korszerűsítése, a népgazdasági ágak rekonstrukciója, a dolgozók erkölcsi és anyagi ösztönzése, a párt szervezeti és politikai tevékenysége. (MTI) Mélyül az olasz kormányválság ( RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Bettina Craxi olasz miniszterelnök ötpárti koalíciós kormánya súlyos válságba került. Miután szerdán és csütörtökön a római parlament öt ízben elutasította a Craxi-kormány különféle törvényjavaslatait és miután az Olasz EP harcba kezdett a Craxi-féle gazdasági dekrétum ellen, a kormány helyzete megingott. Ehhez járult Pietro Longo szociáldemokrata pénzügyminiszter ügye is. A minisztert a pártatlan római parlamenti vizsgáló bizottság azzal vádolja, hogy tagja volt az olasz demokráciát megbuktatni kívánó PS 2-es államellenes szabadkőműves páholynak. Craxi egyelőre védi pénzügyminiszterét. A miniszterelnök kormányvezetése mind kevésbé tetszik az országban. A koalíciós főpartner, a kereszténydemokrácia egyik vezetője, Giovanni Galloni egy csütörtöki nagygyűlésen kijelentette: „Ez a kormány olyan gyönge, hogy még az öngyilkosságra is képtelen.” Craxit ma két oldalról fenyegeti veszély. Egyrészt a kereszténydemokrata párt részéről, amely mind nyíltabban a szocialista miniszterelnök megbuktatására és a kormányzás visszaszerzésére törekszik, másrészt saját pártja, a Szocialista Párt részéről, amely mind kevésbé ért egyet Craxi éles, antikommunista politikai vonalvezetésével. Buzási János A Nha Dán visszautasítja a kínai állításokat az „önvédelemről" ( HANOI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Teljesen alaptalan és logikátlan az a kínai állítás, amely önvédelmi ellencsapásnak minősíti a Vietnam elleni fegyveres határprovokációkat — írja csütörtöki kommentárjában a Nhan Dán, a Vietnami KP központi lapja. Az utóbbi öt évben, 1979. februári inváziójának kudarca óta Kína szüntelenül sokoldalú felforgató tevékenységet folytat Vietnam ellen. A kínai egységek mindmáig megszállva tartanak néhány akkor elfoglalt vietnami területet, é s idén április eleje óta folytatott fegyveres provokációik célja az, hogy újabb hídfőállásokat szerezzenek a Vietnam elleni agresszióhoz — vélekedik a hanoi lap. Alaptalan az önvédelemre való hivatkozás is, hiszen Vietnam nem fenyegeti Kínát, s békét akar népével — szögezi le ismételten a vietnami párt központi lapja. Füzes Oszkár Erősödik a tiltakozás Hondurasban Washington katonai jelenléte ellen Mind határozottabbá válik a hondurasi népi tiltakozás az Egyesült Államok katonai jelenlétének növekedése ellen. A legfrissebb hírek szerint már egyes hondurasi katonai körök is rosszallásukat fejezték ki amiatt, hogy az amerikai tisztek túlságosan „otthon érzik magukat” a hondurasi hadsereg irányításában — jelenti havannai tudósítónk. A Közép-Amerika legszegényebb országaként ismert Honduras több mint egy éve az amerikai hadsereg felvonulási terepeként funkcionál. Az egymást követő hadgyakorlatok újabb fázisaként most éppen az Egyesült Államok, Salvador és Honduras harci egységei vonulgatnak az ország területén. Manőverük központi bázisa Honduras délnyugati része, ahol a legszegényebb, föld nélküli parasztok élnek, elképzelhetetlen nyomorban.