Népszabadság, 1986. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-01 / 153. szám
1986. július 1., kedd NÉPSZABADSÁG 3 Mint lapunk 1. oldalán jeleztük, a lengyel pártkongresszus második munkanapján szólalt fel Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a kongresszuson részt vevő szovjet pártküldöttség vezetője. Ugyancsak hétfőn terjesztette elő a lengyel népgazdaság rövid és hosszú távú fejlesztési terveit Zbigniew Messner lengyel miniszterelnök. Alább ismertetjük a két beszédet. MIHAIL GORBACSOV: Washington elutasító magatartása miatt nem jutott előbbre a leszerelés ügye Mihail Gorbacsov az SZKP KB nevében szívből üdvözölte a lengyel kommunisták tanácskozását, az egész baráti lengyel népet, majd így folytatta: — A LEMP X. kongresszusára az ország történelmének felelősségteljes szakaszában került sor. Ez a tanácskozás összegzi egy olyan periódusnak a tapasztalatait, amelyet az éles eszmei-politikai összetűzések, a helyzet normalizálásáért folytatott nehéz harc, a kibontakozás perspektíváinak feltárása jellemzett. A szocialista Lengyelország kiállta a próbát A történtek osztálytartalma közel sem volt mindig és mindenki számára nyilvánvaló. De ez nem változtat a lényegen. Végső soron magáért a szocializmus létezéséért folyt a harc Lengyelországban. A szocialista Lengyelország kiállta a próbát — ez a legfontosabb eredmény, amellyel a küldöttek erre a kongresszusra érkeztek, s amihez ma teljes joggal gratulálhatunk önöknek — hangsúlyozta az SZKP KB főtitkára. Mihail Gorbacsov rámutatott, hogy a szovjet kommunisták mint elvtársak érdekeltek a LEMP kongresszusán megfogalmazódó elképzelések és kezdeményezések sikerében, abban, hogy Lengyelország erős, független szocialista állam, a szocialista közösség aktív tagja, szilárd láncszeme legyen. Lengyelország és a Szovjetunió — a két legnagyobb európai szocialista állam — szoros együttműködése, szövetsége elengedhetetlen feltétele országaink sikeres fejlődésének, Európa stabilitásának és békéjének. A továbbiakban Mihail Gorbacsov részletesen elemezte azt a válságot, amely a hetvenes évek végén és a nyocvanas évek elején megrázta az egész lengyel társadalmat. Rámutatott, hogy ez a válság ugyanakkor nemcsak a belső ellentmondásokat tükrözte, hanem magában foglalta a ■t rendszer mai harcának minden bonyolultságát, kiélezett formában vihette fel mindazokat a problémákat, amelyekkel a szocializmus, fejlődésének mostani nagyon összetett, döntő szakaszában szembe kerül. — A A lengyelországi válság tanulságai ésppen ezért nemcsak a lengyel kommunisták számára fontosak — állapította meg Mihail Gorbacsov. A leglényegesebb tapasztalat az, hogy a lengyel események — minden bonyolultságuk és sokrétűségük ellenére — világosan bebizonyították: a szocializmus mély gyökereket vert, országaink dolgozói életüket nem a szocializmuson kívül képzelik el. Ez pedig azt jelenti, hogy a szocializmusban elért előrehaladás visszafordíthatatlan. Ugyancsak beigazolódott, hogy a szocializmus ma már nemzetközi valóság, mint olyan államok szövetsége, amelyeket szoros politikai, gazdasági, kulturális és védelmi érdekek fűznek össze. A szocialista rendszert kívülről ért támadások, azok a törekvések, hogy ezt vagy azt azországot kiszakítsák a szocialista közösségből, azt jelentik, hogy nemcsak a nép akaratára, hanem a háború után kialakult egész rendezésre törnek, végső soron a békét fenyegetik. Az események azt is megmutatták, hogy csak a munkásosztály lehet a szocialista építés fő mozgatóereje, és csak a munkásosztály pártja tudja megszervezni, és az új társadalom létrehozására irányítani a néptömegek energiáját. A lengyel válság nem a munkásosztály tiltakozása volt a szocializmus ellen. A válság mindenekelőtt a szocializmusnak a gyakorlatban történő elferdítésével szembeni elégedetlenség volt. A szocialista Lengyelország belső és külső ellenségei saját céljaikra tudták kihasználni ezt az elégedetlenséget. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni — folytatta Mihail Gorbacsov —, hogy a szocializmus ügye történelmileg új, a szocialista építés feltétlenül összekapcsolódik az imperialista erők ellenállásának leküzdésével, az imperializmus gazdasági, politikai, propaganda- és katonai nyomásával való szembeszállással. Végezetül az elmúlt időszak tapasztalata ismét határozottan bizonyította, hogy milyen veszélyesek a hibák, a szocializmus politikai rendszerének alapjait jelentő elvektől való szubjektív elhajlások, a párt- és az állami élet normáinak megsértése, a szociális-gazdasági politikában elkövetett számítási tévedések — mondta az SZKP KB főtitkára. A szocialista forradalom tág teret nyit a társadalom minden oldalú haladásának. De ez a haladás távolról sem következik be automatikusan, nem lehet a termelési viszonyok és a termelőerők kérdését egyszer s mindenkorra elintézettnek tekinteni. A termelés, a tudomány, a technika, a kultúra, az emberi személyiség fejlődése új követelményeket támaszt a társadalom megszervezésével szemben. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta, hogy most a szocializmus saját alapjain történő, fokozatos megújítása szerepel a napirenden. Ezzel kapcsolatban részletesen szólt az SZKP XXVII. kongresszusán megfogalmazott feladatokról, a határozatok végrehajtásának kezdeti tapasztalatairól. Pártjaink előtt az a történelmi feladat áll, hogy a szocializmus természetéből fakadó társadalmi igazságosságot összekapcsoljuk a legnagyobb fokú gazdasági hatékonysággal. A szocializmust erősebbé, dinamikusabban fejlődővé, a kapitalista társadalommal minden mutató tekintetében sikeresen vetélkedővé kell tennünk — mondta Mihail Gorbacsov. — Ehhez a tudományos-műszaki forradalom lehetőségeinek teljes és hatékony kihasználására van szükség. Elsőbbséget az integráció felgyorsításának Feltétlen elsőbbséget kell biztosítanunk a baráti országokkal meglevő kooperációs kapcsolatoknak, a szocialista gazdasági integráció felgyorsításának. Ezen a téren a legnagyobb jelentőségű a tudományos-műszaki haladás kérdéseire kidolgozott komplex KGST-program végrehajtása lesz — hangsúlyozta az SZKP KB főtitkára. Külpolitikai kérdésekre áttérve az SZKP KB főtitkára emlékeztetett rá, hogy a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének júniusi ülésén a részvevők közösen elemezték a nemzetközi helyzetet, s megállapodtak a közös cselekvés irányaiban. Januárban a Szovjetunió közzétette nagyszabású programját a nukleáris fegyvereknek az évezred végéig történő felszámolásáról, az SZKP XXVII. kongresszusán pedig elhangzott az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer kialakítására vonatkozó elképzelés. Ezeket olyan konkrét javaslatok követték, amelyek megkönnyítették annak lehetőségét, hogy megállapodás szülessen a közepes hatótávolságú rakéták eltávolításáról Európából. Nem maradt figyelmen kívül annak lehetősége sem, hogy külön megállapodás megkötésére kerülhessen sor a nyugat-európai nukleáris hatalmakkal — Franciaországgal, Nagy-Britanniával. A vegyi fegyverek felszámolására tett indítványt, és a nukleáris robbantások minden fajtájára augusztus 6-ig meghosszabbított egyoldalú szovjet moratóriumot követte a VSZ tagállamainak részletes javaslata az európai haderők és hagyományos fegyverzet csökkentésére. A leszerelés ügye azonban egy centit sem jutott előre az amerikai kormányzat nyíltan obstrukciós magatartása miatt. S ami még ennél is rosszabb, Washington meg akarja semmisíteni a fegyverkezési hajszát még visszafogó utolsó fékeket — a SALT—II szerződést és más szovjet —amerikai megállapodásokat — mutatott rá Gorbacsov. Ez az álláspont — állapította meg a szónok —, ellentétes a világközösség alapvető érdekeivel, s nincs összhangban a múlt évben Genfben elért megállapodások szellemével. Az amerikaiak bőségesen tesznek fennkölt nyilatkozatokat arról, hogy békére és leszerelésre törekszenek, de ezekkel ellentétesen cselekszenek. Ezt az állítólagos szovjet szerződésszegésekkel igyekeznek igazolni. Arról is beszélnek, hogy megváltozhat álláspontjuk, amennyiben a Szovjetunió „jól fog viselkedni”. A kioktató szerepében tetszelgő amerikai magatartást akár humorral is lehetne szemlélni, csakhogy itt nem kevesebbről van szó, mint az emberiség túléléséről, s a Szovjetunió úgy véli, hogy minden politikusnak a legkomolyabban kell közelítenie ehhez a kérdéshez. Ez természetesen nem csupán Washingtonra vonatkozik. Csak sajnálattal lehet szólni arról, hogy más NATO-tagállamok kormányai — köztük olyanok is, amelyek szavakban igyekeznek elhatárolódni az amerikai politika szélsőségeitől — végső soron engednek az óceánon túlról rájuk nehezedő nyomásnak, s vállalják a fegyverkezési hajsza fokozódásáért rájuk jutó felelősséget. Úgy tetszik, hogy „ellopják és az óceánon túlra viszik egyes nyugateurópai országok önálló politikáját, s a biztonság védelme ürügyén alku tárgyává teszik a 700 milliós európai kontinens népeinek nemzeti érdekeit és sorsát”. Ezzel összefüggésben a főtitkár határozottan leszögezte: a Szovjetunió nem kíván éket verni az Egyesült Államok és NATOT szövetségesei közé, s szovjet részről a kontinens poli- tikai és katonai realitásaiból indulnak ki. Annak idején — idézte fel a hetvenes éveket Gorbacsov — a szocialista országok kedvezően fogadták az Egyesült Államok részvételét az összeurópai folyamatban. Akkor arról volt szó, hogy a folyóm A IX. kongresszus óta eltelt öt évet jellemezve Zbigniew Messner lengyel kormányfő kijelentette: " A gazdasági és társadalmi élet zűrzavarának felszámolása után sikerült ismét fejlődési pályára állítani Lengyelországot. Jelentősen nőtt a nemzeti jövedelem, javult az áruellátás, és kedvezően változtak a lakosság életkörülményei. Radikálisan átszerveztük a gazdasági rendszert. Az ország visszanyerte megérdemelt helyét a szocialista országok közösségében, és javultak pozíciói nemzetközi téren is. A kormány — folytatta — a kedvező irányzatok kiszélesítésére és megerősítésére törekszik, de ehhez mély és minőségileg új, tartós változásokra van szükség. Csak így érhető el, hogy a gazdaság valóban intenzív fejlődési pályára álljon. A legfontosabb stratégiai célok között a kormányfő mindenekelőtt a gazdaság szerkezetének átalakítását, a termelés korszerűsítését, a termelékenység növelését, a kül- és a belgazdasági egyensúly javítását és a lakosság életszínvonalának emelését hangsúlyozta. Az ötéves terv részleteiről szólva elmondta, hogy a nemzeti jövedelem 16—19 százalékos növekedésével számolnak. Ez a rendkívül megnövekedett beruházási igény teljes kielégítésére nem elég, de lehetővé teszi, hogy az előző öt évhez képest a fejlesztésekre fordítható összegek mintegy 17 százalékkal nőjenek. A nemzeti jövedelem tervezett növekedési üteme felerészben az anyagtakarékosságból ered majd. Ezért azok a beruházások élveznek előnyt a jövőben, amelyek anyag- és energiamegtakarítást hoznak, miközben valamennyi fejlesztéstől megkívánják a jövedelmezőséget. Az ipari beruházásokra szánt több mint hárombillió zloty csaknem egyharmadát fordítják majd az energia- és anyagtakarékossági programokra. Jelentősen — a korábbi tervidőszaknál másfélszer — többet költenek az élelmiszeripar fejlesztésére. Részletesen szólt a tudományostechnikai haladás meggyorsításának fontosságáról, arról a tervről, hogy 1990-ig megkétszerezik az ilyen célú kiadásokat Lengyelországban. Ezzel párhuzamosan fokozni kívánják az ország szerepét a KGST keretében maiban részt vevő minden egyes állam milyen módon járulhat hozzá az európai biztonság szilárdításához, az együttműködés bővítéséhez. Jelenleg úgy látszik, hogy az Egyesült Államok pontosan ellentétes célokat követ — a fegyverkezési hajsza fokozására és a konfrontáció szítására törekszik. A Szovjetunió és a többi szocialista ország természetesen levonja következtetéseit Washington kihívó katonai akcióiból. A leghatározottabban vissza fogjuk verni az Egyesült Államok kalandor, romboló akcióit. Nem szabad megengedni, hogy az amerikai imperializmus önkénye határozza meg a világ sorsát — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov, s hozzáfűzte: a Szovjetunió a jövőben is felelősségteljes politikát folytat, s türelmesen fogja alakítani a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavításához szükséges alapokat. A Szovjetunió a párbeszéd híve. Ennek a párbeszédnek azonban olyannak kell lennie, amelyben mindkét fél reális eredmények elérésére törekszik. Nem szabad megengedni, hogy a tárgyalások a fegyverkezési hajsza álcázását szolgálják. A Szovjetunió nem működik együtt az Egyesült Államokkal abban, hogy ilyen módon félrevezessék a világot. A béke védelme közös erőfeszítéseket követel A békét csak valamennyi ország és nép közös erőfeszítéseinek eredményeként lehet megóvni. Arra van szükség, hogy Nyugaton mindenki megértse: nukleáris töltettel felszerelt rakéta indítása lényegében nem csupán gyilkosság, hanem öngyilkos akció is egyidejűleg. A továbbiakban az SZKP KB főtitkára szólt a csernobili atomerőműben bekövetkezett szerencsétlenségről, amely újólag felhívta a figyelmet arra, milyen hatalmas erő rejtőzik az atomenergiában. Gorbacsov egyúttal megköszönte azt a szolidaritást, amit a lengyel nép tanúsított a Szovjetuniót ért baj idején. Beszéde további részében Mihail Gorbacsov rámutatott arra, hogy ameddig létezik az imperialista agresszió veszélye, addig a szocialista országok kénytelenek gondoskodni biztonságukról. Ezt a célt szolgálja a Varsói Szerződés Szervezete, kidolgozott fejlesztési programok megvalósításában is. Az ország külgazdasági kapcsolatairól szólva Messner leszögezte, hogy a meghatározó a jövőben is a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval meglevő együttműködés fenntartása és elmélyítése lesz. Fokozatosan felszámolják a szovjet—lengyel árucsere-forgalomban még meglevő lengyel lemaradást, és a korábbinál nagyobb teret nyitnak a kooperáció, a közös beruházások és a közös vállalkozások előtt. A fejletttőkés országokkal folytatott kereskedelmet még ma is kedvezőtlenül befolyásolják az 1981-es események után Lengyelország ellen hozott gazdasági megtorló intézkedések. Főképpen ezek akadályozzák az országot abban, hogy eleget tegyen adósságtörlesztési kötelezettségeinek — mondta a miniszterelnök, majd arról beszélt, hogy számos tőkés ország fokozatosan megváltoztatja álláspontját, növekvő megértést és együttműködési szándékot mutat. A kormány arra számít, hogy fokozatosan általánossá válik e realista megközelítés, amelyre kedvező hatással lehet Lengyelország visszavétele a Nemzetközi Valutaalapba. Ezután Messner kijelentette, támogatja a hivatalos kapcsolatok felvételét a KGST és a Közös Piac között, és kedvezően ítéli meg a Közös Piac és a KGST-tagországok közötti kétoldalú megállapodások megkötésének lehetőségét. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok élénkítése érdekében alapvető átalakításra szorul a lengyel export szerkezete. Kimerültek a nyersanyagkivitel növelésének lehetőségei. A jövőben elsősorban a feldolgozóipar által előállított korszerű termékek külpiaci értékesítését kell növelni. A kormány támogatni fogja az export növelését szolgáló beruházásokat, és kedvező feltételeket teremt vegyes vállalatok alakításához Lengyelországban. Olyan árfolyampolitikát kíván kialakítani, amely az export fokozását és az import észszerűsítését ösztönzi. A mezőgazdasági politikáról szólva Messner leszögezte, hogy a kormány fenntartja az egyenlő működési és fejlődési lehetőségeket mindhárom szektor: az állami, a szövetkezeti és a magángazdaságok számára. Továbbra is olyan ár- és adóamelynek keretében a szovjet katonák, fegyverbarátaikkal együtt őrzik a békét, egyebek között egész sor szövetséges ország területén. A szocialista országok senkinek sem engedik meg, hogy idegen uralmi érdekek szférájának tekintsék őket. Ugyanakkor azt mondják a Nyugatnak: vegye komolyan a közepes hatótávolságú rakéták felszámolására vonatkozó javaslatot és a hagyományos fegyverzetek csökkentésére tett indítványt. Ebben az esetben lehetővé válik, hogy jelentősen csökkenjen a feszültség Európában. A szovjet csapatok nem örök időkre állomásoznak más országok területén, a horgonyt azonban mindenkinek, és egyszerre kell felszednie. A szocialista országok kötelességüknek tartják, hogy elősegítsék az európai népek közötti jó szándékú és kölcsönösen előnyös együttműködést minden lehetséges területen: a sportban, a kultúra terén, a kereskedelemben, a műszaki-tudományos kapcsolatokban, a termelési kooperációban, az emberek közötti kapcsolatokban. Csakis így lehet erősíteni mindazt, ami a társadalmi rendszerekben meglévő különbségektől függetlenül egyesíti Európát. Beszéde befejező részében a főtitkár megállapította, hogy olyan korban élünk, amikor globális méretekben fonódtak össze az ellentmondásos tendenciák. A történelmi fejlődés jelenlegi felelősségteljes szakaszában pártjaink jelszavává vált az útkereső gondolat és annak ellenőrzése a társadalmi-politikai gyakorlatban. Támogatunk mindent, ami a népek tényleges érdekeit, a békét és társadalmi igazságosságot, az emberi haladást szolgálja. Elutasítjuk viszont mindazt, ami ellentétes ezekkel a célokkal. Forradalmi tanításunk a megismerés nagyszerű eszköze. Lehetővé teszi, hogy a maguk egészében és összefüggéseiben értékeljük a korszak ellentmondásait, feltárjuk okait, s megleljük az igaz választ a legfontosabb problémákra. Azonban a forradalmi tanítást is állandóan fejleszteni kell. Ma kijelenthetjük, hogy a kommunisták teljes mértékben tisztában vannak a legfontosabb tanulsággal: bátran kell fejleszteni elméletünket, s állandóan előre kell haladni — mondotta befejezésül Mihail Gorbacsov. (MTI) politikát kíván folytatni, amely biztosítja a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét. A miniszterelnök a IX. kongreszszuson 1981-ben elhatározott gazdasági reform továbbfejlesztését helyezte kilátásba. — Ma már oly mélyek a reform gyökerei — mondotta —, hogy nem szükséges lépten-nyomon erősítgetni, hogy a reformtól visszaút nincs. Szólt arról is, hogy a reformpolitika eddigi eredményei nem kielégítőek. Ezért a jövőben a korábbinál is következetesebb központi politikára és arra van szükség, hogy jelentős mértékben nőjön a pénzügyi és hitelpolitikai eszközök alkalmazásának hatékonysága. E szigorú gazdaságpolitika következménye lesz az egyes csoportok, gyárak érdekeinek ütközése, a lakosság jövedelmének differenciálódása, amivel előre számolni kell. Az egészséges gazdasági légkör kialakítása érdekében a kormány az eddiginél is nagyobb figyelmet szentelt az infláció megfékezésének. Ezért következetesebb és határozottabb politikát kíván folytatni a piaci kínálat, az árak és a lakossági jövedelmek területén. Az ötéves terv a belkereskedelmi forgalom 16, ezen belül az iparcikkeladás 18 százalékos növekedését tűzi ki célul. Várható a jegyrendszer megszüntetése a hús és húskészítmények forgalmában. A fedezet nélküli lakossági jövedelemkiáramlás megfékezésére progresszív adót kívánunk alkalmazni. Ennek ellenére 1986 és 1990 között még nem várható a lakossági jövedelmek és az árukínálat közötti egyensúly megteremtése. A rossz munkaszervezés és a látszatszervezetekben folyó improduktív munka okozta veszteségek felszámolására a LEMP Központi Bizottságának javaslatára széles körű létszám-felülvizsgálatot határozott el a kormány, mindenekelőtt a nem termelő ágazatokban. Mindez megköveteli a munkatörvénykönyv módosítását is. A miniszterelnök végül arról szólt, hogy az elkövetkező évek nagy és összetett feladatai megkövetelik a központi államapparátus átalakítását is. Ezek a változtatások a kormány politikájának következetes, egységes megvalósítását szolgálják majd. (MTI) Folytatta munkáját a LEMP X. kongresszusa Zbigniew Messner lengyel kormányfő beszámolója a gazdasági helyzetről és a fejlesztési tervekről