Népszabadság, 1987. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-02 / 51. szám
Ára: 1,80 Ft VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPSZABADSÁG 1987. március 2., hétfő AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLV. évfolyam, 51. szmvi Nyugdíjasok oldala (4. oldal) Új postai nagyüzemet adtak át Gépesített anyagmozgatás Székesfehérvárott Szombaton Székesfehérvárott felavatták a Magyar Posta küldeményfeldolgozó hálózatának egyik legnagyobb, legkorszerűbb üzemét. Az ünnepségen — amelyen ott volt Tóth Illés államtitkár, a Magyar Posta elnöke , Kertész Pál elnökhelyettes méltatta az új, 450 millió forintos költséggel felépített és berendezett létesítmény jelentőségét. Elmondta, hogy az üzem Fejér, Veszprém és Somogy megye 360 postahivatalának közvetítésével, 635 ezer embert szolgál ki, továbbítja a leveleiket, a csomagjaikat, az általuk küldött, nekik címzett újságokat, folyóiratokat, pénzt s az egyéb postai küldeményeket. Az anyagmozgatás nyolcvan százalékát, az egyéb munkáknak pedig a hatvan százalékát gépesítették. A szovjet gyártmányú feldolgozó-, osztályozó-, továbbítóberendezések naponta 234 ezer levelet, négyezer csomagot, 100-20 ezer színes lapot dolgoznak fel, osztályoznak, s továbbítanak hetven irányba, 36 úgynevezett jegyzékelőjárattal, 14 helyi járattal és 13 mozgópostával. Emellett háromszázmillió forintos napi pénzforgalmat is lebonyolítanak. A munkát a gépeken kívül mikroszámítógépre alapozott, videokamerákkal, hangosbeszélőkkel támogatott termelésirányítási rendszer is segíti. Az új üzem átadásával számottevően javultak a postai dolgozók munkakörülményei: öltöző, fürdő, két műszakban nyitva tartó büfé, melegítőkonyha, étterem, ezernégyszáz ember egészségügyi ellátására alkalmas rendelő is helyet kapott az épületben. (MTI) A csomagosztályozó az új postán. KARACZY SZILÁRD FELV. — MTI FOTO Madzsib: A megbékélésnek míves alternatíváig Kommunista műszakok nagyvállalatoknál Az Afganisztáni NDP főtitkárának interjúja a Népszabadságnak (Kiküldött munkatársunk telexjelentése.) A nemzeti megbékélési politika, a január 15-ével meghirdetett tűzszünet viszonylag igen rövid idő alatt jelentős eredményeket hozott — mondotta vasárnap Nadzsilli afgán vezető, fogadva a Népszabadság Kabulban tartózkodó munkatársát. Lapunknak adott különnyilatkozata teljes szövegét későbbi időpontban közöljük. Az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt és az állam vezetése elhatározta, hogy a nehézségek ellenére tovább keresi a tárgyalások lehetőségét, mivel az ország számára ma a béke az egyetlen elfogadható alternatíva — jelentette ki Nadzsib, hozzáfűzve, hogy az afgán párt továbbra is keresi a párbeszédet az emigráns politikai csoportosulásokkal. Az afgán vezető egyebek között arról beszélt, hogy a nemzeti megbékélési politika jelentős visszhangot keltett az országban és a külföldön táborokban, emigrációban élő afgánok között is. A legfontosabb, hogy napról napra mind többen térnek haza az emigrációból, hagynak fel a kormányellenes fegyveres tevékenységgel. Igaz, az úgynevezett hetek (a pakisztáni központú, hét legnagyobb ellenforradalmi szervezet) sietve elutasították kezdeményezésünket. Ma viszont már azt tapasztaljuk, hogy közöttük is vannak, akik felülvizsgálják korábbi álláspontjukat — hangsúlyozta. — Az afgán kormány a most folyó genfi közvetett megbeszélésekhez új, rugalmas javaslatokkal állt elő — mondotta az ANDP KB főtitkára. — A nemzeti megbékélésnek végső soron a Pakisztánnal folyó tárgyalásokra is kedvezően kell hatnia. Ugyanakkor gondot okoz, hogy az Egyesült Államok merev álláspontot foglal el, s úgy tűnik, erre készteti pakisztáni szövetségesét is. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az iszlámábádi kormány Afganisztánt a menekülttáborok elleni légitámadással vádolja. Nadzsib felhívta a figyelmet a kabuli hírügynökség most kiadott hivatalos nyilatkozatára, amelyben leszögezik: e vádak fő célja az, hogy akadályozzák az előrehaladást Genfben. Hivatalos afgán források szerint a tárgyalásokon már csak a szovjet csapatok kivonásának menetrendjéről kell megállapodni. — A kabuli vezetés tárgyalásos megállapodásra, politikai rendezésre törekszik. Az afgán nép kifáradt a háborúban, a nemzeti megbékélés létszükséglet — szögezte le egyebek között a lapunknak adott interjújában az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának főtitkára. Miklós Gábor A hétvégén az ország több nagyvállalatánál tartottak kommunista műszakot. Ezzel részben a januári időjárás okozta termeléskiesést pótolják, részben a munkások szociális körülményeinek javításához járulnak hozzá. A Ganz Danubius Hajó- és Darugyár központjában és gyáraiban több ezren dolgoztak ezen a napon. Jövedelmüket a kisnyugdíjasok támogatására ajánlották fel. A miskolci MÁV Járműjavítóban hétszázan dolgoztak. Tizenhét vasúti kocsit hoztak rendbe és adtak át a forgalomnak, továbbá az alkatrészgyártó részlegben ütközőkészülékeket gyártottak csehszlovákiai exportra, valamint központi teherkocsivonóberendezéseket készítettek tunéziai megrendelésre. A sárospataki üzemegységben a targoncákat tették üzemképessé, illetve biztonságossá, a műhelyekben a vagonok javításához készítettek alkatrészeket. A külső munkahelyeken — az ország több részében — a MÁV vasútvonalainak berendezéseit javították. A Jászberényi Hűtőgépgyár a januári kemény tél okozta termeléskiesés pótlására, a szezonális termékek gyártásának meggyorsítására szervezett kommunista műszakot. A központi, továbbá a jászárokszállási, a jászboldogházai üzemekben négy és fél ezer dolgozó hatmillió forint értékű árut termelt. Csak háztartási hűtőszekrényekből és fagyasztókból 2500 készült el. A vállalat termékeinek egyébként az idén belföldön is, külföldön is biztos piaca van. Csupán háztartási készülékekből 260 ezret gyártanak, de többet is tudnának értékesíteni, ha nagyobb lenne a kapacitásuk. A kommunista műszakokkal a dolgozók hozzájárulnak ahhoz, hogy a hűtőgépgyár az első negyedévben pontosan teljesítse exportmegrendeléseit. (MTI) Az áttörés esélye Világszenzációt hozott ez a hétvége. Mihail Gorbacsov javaslata, amelynek szövegét e számunkban közöljük, áttörést hozhat a kényes szovjet-amerikai biztonságpolitikai párbeszédben. A Moszkva által sürgetett újfajta gondolkodásmód itt úgy ölt testet, hogy a reykjaviki „csomag" felbontásával, az eurorakéták szovjet-amerikai nullamegoldásának kiemelésével - kedvező tengerentúli válasz esetén — karnyújtásnyira kerülhet a két világhatalom első, bár részleges atomleszerelési megállapodása. Páratlan esély ez a világnak, páratlan esély ez Európának. Az új moszkvai nyitás annál is nagyobb visszhangot keltett, mert olyan pillanatban történt, amikor a túloldal lépései éppenséggel kevés okot adtak a derűlátásra. Elegendő arra emlékeztetni, hogy a múlt héten mint kényszerítették a folytatódó amerikai nukleáris kísérletek a Szovjetuniót másfél évi egyoldalú moratóriumának feladására - történetesen azokban a napokban, amikor az Egyesült Államok elnökének megbízottai a nyugati fővárosokban a rakétaelhárító rendszerekről kötött ABM-szerződés értelmezésének és az űrfegyverkezési program időhatárainak „szűkebb” és „tágabb" változatairól vitatkoztak az aggódó szövetségesekkel. Ebben a szovjet-amerikai párbeszédnek kevéssé kedvező helyzetben Moszkva nem csapta be az ajtót, hanem inkább fokozta az erőfeszítéseket, hogy megkeresse azt az archimédeszi pontot, amelyre támaszkodva kimozdíthatja az egy helyben topogásból a genfi fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat, ahol végül is az önmagukban ígéretes reykjaviki dossziék fekszenek az asztalon. Az idő ugyanis a rakétafejlesztés és -telepítés spirálja miatt egyre jobban sürget. Amihez hovatovább egy sajátos politikai ok is társul. 1988 választási év lesz az Egyesült Államokban, ami a dolog természeténél fogva lefékezheti a párbeszéd folyamatát, elodázhat máskülönben lehetséges megállapodásokat. Szovjet részről már korábban jelezték, hogy sem a Reykjavík utáni nehézségek, sem pedig az „Irangate" ügy miatt nem írták le tárgyalópartnerként a Reagan-kormányzatot, ellenkező esetben évekbe telnék, mire egy jövendő washingtoni vezetéssel újra asztalhoz lehetne ülni. Ebből a szempontból is jelzés értékű, hogy Gorbacsov mostani javaslata röviddel az „irangate”-et vizsgáló amerikai különbizottság jelentésének közzététele után hangzott el. A szovjet vezetés, amikor nagy figyelmet keltett politikai gesztussal már Reykjavíkban átvette saját javaslataiba az amerikai nullamegoldást, bebizonyította, hogy képes a nagyvonalú kompromiszszumra. A mostani Gorbacsov-indítvány „az egyetértés csomagjának” felbontásával azt is megmutatta, hogy Moszkva a megegyezésért milyen messzire kész elmenni. Nem kerülheti el azonban a figyelmet, hogy az eurorakéták mint közepes hatótávolságú eszközök külön kezeléséről szólván, a főtitkár azt is világosan kifejtette, hogy a hadászati rakéták ügye szervesen összefügg az „űrvédelem”, illetve az űrfegyverkezés kérdéskörével. De vajon hiú remény-e, hogy egy - talán közeli - eurorakéta-megállapodás biztatóbb légkörében könynyebben lehetne megoldást találni az utóbbi problémakomplexumra is? A Gorbacsov-javaslat akár ebben az értelemben is az áttörés archimédeszi pontja lehet. Serény Péter A Szovjetunió kész külön megállapodni az eurorakéták leszereléséről MIHAIL GORBACSOV NYILATKOZATA A MOSZKVAI TELEVÍZIÓBAN Világszerte óriási érdeklődés kíséri Mihail Gorbacsov szombat esti bejelentését arról, hogy a Szovjetunió a nukleáris fegyverzetcsökkentési tárgyalások előmozdítására kész kiemelni az európai közép-hatótávolságú rakéták kérdését a reykjaviki csomagból, s külön megállapodni azok leszereléséről. Az alábbiakban előbb a nagy jelentőségű javaslat szövegét közöljük, majd a legfontosabb reagálásokat ismertetjük. Mihail Gorbacsov nyilatkozatában hangsúlyozta: — A Szovjetunió 1986. január 15-én történelmi léptékű programot hirdetett meg, a nukleáris fegyverek szakaszos felszámolásának programját. Amikor ezt javasoltuk, abból a szilárd meggyőződésből indultunk ki, hogy a jövő biztonsága — nukleáris fegyverektől mentes biztonság. A szovjet vezetés, az ország védelmi tanácsa, amelynek vezetését rám bízták, mindig a figyelmének központjában tartja országunk, szövetségeseink biztonságának problémáit és az egyetemes biztonság kérdéseit. A legkisebb mértékben sem kételkedünk abban, hogy a földgolyó biztonságát, az emberiség fennmaradását közös erőfeszítésekkel és politikai eszközökkel, nem pedig fegyverekkel kell szavatolni. A népek, a pártok és mozgalmak túlnyomó többségének józan gondolkodása, az emberiség léte megőrzésével kapcsolatos természetes cselekvési ösztön kizárja, hogy elfogadjuk az emberiség öngyilkosságának logikáját. A világ előtt viselt nagyfokú felelősségtől áthatva a Szovjetunió azért száll síkra, hogy találjanak kölcsönösen elfogadható megoldásokat a nukleáris fegyverektől és erőszaktól mentes béke megteremtésére. A Moszkvában nemrégiben megrendezett fórumon ismételten megéreztük tudomány és a kultúra, a politika és a vallások képviselőinek várakozását, aggodalmát, feszült útkeresését, ismét határozottan éreztük, hogy korunk fordulópontot jelent. Reykjavík megmutatta, hogy a nukleáris leszerelés nagyon is megvalósítható politika. Az izlandi fővárosban egyetlen lépésre voltunk olyan döntések egész csoportjától, amelyek összességükben a nukleáris veszély frontjának mély áttörését jelentették volna. Ebben rejlik Reykjavík minden nagyszerűsége és tragédiája. A nagyszerű az volt, hogy megnyíltak a nukleáris fegyverektől mentes világ elérhető távlatai. A tragédia pedig az, hogy jelentős erők megakadályozták a megállapodást, továbbra is a nukleáris erőre épülő gondolkodás foglyai maradtak. Mindenki tudja, hogy mi történt Reykjavík után. Az amerikai kormányzat éles fordulattal eltávolodott az elért eredményektől. A szovjet—amerikai tárgyalásokat — a dinamizmusuk és konkrétságuk növelését célzó erőfeszítéseink ellenére — ismét előre megfontolt szándékkal akadályozzák. Ugyanazok a politikusok, akik Reykjavíkban logikusnak tartották a hadászati támadófegyverek, a közepes hatótávolságú rakéták, az űrfegyverek és a nukleáris robbantások kérdéskörét érintő javaslatok összefüggéseiben, egységesként történő áttekintését, ma azzal foglalkoznak, hogy minden egyes területen akadályozzák a megállapodást, arra hivatkozva, hogy a Szovjetunió ragaszkodik az egyidejű, csomagkénti megoldásukhoz. Valójában a tárgyalásokat szűk, önző érdekek akadályozzák, az, hogy nem akarnak lemondani a katonai és technológiai fölény hajszolásáról, a — mindenekelőtt a világűrben megvalósítandó — előretörés lehetőségével kapcsolatos illuzórikus számításokról. Az ilyen szemlélet idegen tőlünk, sőt mi több, elfogadhatatlan számunkra. Elvi alapokon nyugvó irányvonalunk, hogy töretlenül keressük a megoldásokat, amelyek megnyitják a kölcsönösen elfogadható megállapodásokhoz, az egyenlő biztonsághoz vezető utat. Az SZKP KB Politikai Bizottsága, miután a napokban áttekintette azoknak a kérdéseknek a körét, amelyek a nukleáris fegyverektől mentes világ megteremtésével kapcsolatosak, úgy döntött, hogy még egy jelentős lépést tesz ebben az irányban. (Folytatás a 3. oldalon.) Labdarúgóidénynyitó áttörni a „kínai falat”. Ez egyébként más nemzeteknek sem sikerült, amit jelez, hogy a kínaiak hat aranyérmet hoztak el. Születtek világrekordok New Yorkban fedett pályán hármasugrásban és Pozsonyban sportlövészetben. Idehaza pedig a cselgáncs szurkolóinak volt csemege, és — a vártnál jobb magyar eredmények miatt — öröm a Gránit Hungária Kupa kétnapos küzdelemsorozata. Mégis, úgy hiszszük a legnagyobb érdeklődés a labdarúgó NB I idénynyitó mérkőzéseit kísérte, négy döntetlen, az V. Dózsa nagyarányú győzelme és a csapatok többségének igencsak idényeleji formája kíván említést. — Mi hozzá se nyúltunk! — jelzi Méhesi és Lengyel (Részletes sportfelemelt kézzel. A játékvezető másként látta, és Szabó tudósításaink a 11. buktatásáért 11-est ítélt az Eger ellen. (II. Dózsa—Eger és a 12. oldalon 50.) RÉDEI FERENC FELVÉTELE találhatók.) Ha az időjárás nem vett is róla tudomást a hétvégén, igencsak közeledni látszik a tavasz. A hírügynökségek mind nagyobb számban ontják a sporthíreket. A hétvége kétségkívül legérdekesebb eseménye volt az indiai asztalitenisz-világbajnokság fináléja. Sajnos a magyarok még nem tudták igazán hatásosan