Népszabadság, 1989. augusztus (47. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-31 / 205. szám
1989. augusztus 31., csütörtök NÉPSZABADSÁG - MOZGALMI ÉLET „Öt perccel” az országos tanácskozás előtt Konstruktív vita a reformirányzatok között Gyorsinterjú dr. Steiner Arnolddal — Mennyiben érdeke a Budapesti Partbizottságnak a reformkorok e hét végi országos tanácskozásának sikere! A kérdést dr. Steiner Árváldnak, a Budapesti Pártbizottság titkárának tettük fel. Így válaszolt: — A Budapesti Pártbizottság igyekszik mindent megtenni azért, hogy az országos reformkori tanácskozás sikeres legyen. Segítségnyújtásunk elég széles körű: az anyagi és technikai, valamint szervezési segítség mellett az Új Fórum külonivádalát is mnanszírozzuk, és biztosítjuk, hogy a tanácskozás ideje alatt kulturális-szabadidős programok is legyenek. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a mai helyzetben az MSZMP számára létkérdés, hogy népszerűsítsük és sikerre vigyük a pártértekezlet óta kibontakozó reformszellemet. — Ön szerint várható-e az áhított szintézis az áramlatok között? — A korszerű párt megteremtésével az összes reformirányzat egyetért, csupán a célhoz vezető út, a lépések sorrendje, üteme tekintetében oszlanak meg a vélemények. — Kétségtelen: a reformkorok egyre népszerűbbek, de azért még éri szó a házunk elejét. A Budapesti Pártbizottság megítélése szerint a reformirányzatok között folyó vita alapvetően egészséges, konstruktív, a párt és az ország érdekeit szolgálja. Még akkor is, ha előfordulnak benne félreorientáló, pusztán személyi érdekeket tükröző taktikai elemek is. Ez utóbbiakra talán jó példa a radikális reformirányzatot képviselő körök kezdeti bezárkózása, időnkénti agresszivitása. De önkritikusan illik szólni a pártcentrum bizonytalankodásairól, késlekedő döntéseiről, a reformkörökkel szembeni bizalmatlanságról is. — Szavai arra utalnak, hogy nemcsak a reformnézetkülönbségek jelentenek gondot. — Valóban úgy véljük, hogy a reformirányzatok közötti súrlódásoknál nagyobb gondot jelent, hogy a párton belüli aktív politizálás még mindig viszonylag szűk körre terjed ki. A tagság tömegei még kivárnak, passzívak. Ugyanakkor az aktív erők figyelmét túlságosan lekötik a párt belső átalakításának szervezeti problémái, nem alakult még ki magvas és hiteles politikai mondanivaló. Mindezeknek jelentős szerepe van abban, hogy a párt presztízse nem nőtt, tovább erősödött az MSZMP-vel szembeni bizalmatlanság. Ezzel a helyzettel valamennyi reformirányzatnak számolnia kell. Bízunk abban, hogy az országos tanácskozás felismeri ezt. — Felsorolná, hogy ön szerint melyek most a legégetőbb feladatok? — A baloldalnak a korszerű Magyarország megteremtésével összefüggő társadalmi folyamatok élére kell állnia, s felül kell emelkednie a pillanatnyi politikai érdekeken. Fontos lenne erősíteni a tömegek problémái iránti érzékenységet, márpedig ennek az a feltétele, hogy a reformmozgalom törekvéseiben szorosabb összhang alakuljon ki a gazdasági és politikai téma között. Minden lépésünkben és megnyilatkozásunkban szorosan kell kapcsolódnunk a tagsághoz. Nem sokáig halasztható, hogy megtaláljuk a korszerű politikai párt szervezetépítésének legcélszerűbb formáját, át kell alakítanunk működését, bele kell illesztenünk a többpártrendszerbe. Nem utolsósorban korszerűsítésre szorul a vezetési struktúra is. Át kell gondolnunk, hogyan jöhet létre valóban jól működő demokratikus vezetés, amely beszámoltatható és visszahívható, és hogyan érvényesülhetne az „új arcok kellenek” és a „legyenek profik a politikusok” jogos követelményét. A párt akkor léphet előbbre, ha a reformelkötelezett reálpolitika győz a kongresszuson. L. Zs. Belső szolidaritás, alapszervezeti autonómia Az MSZMP Hajdú-Bihar megyei és Debrecen városi reformszárnya 1989 áprilisában tette közzé platformtervezetét. A végleges platformot májusban, a szegedi találkozó előtt fogadtuk el. Konkrét politikai lépéseinket az ebben kifejtett tézisek határozzák meg. Több mint egy hónappal a kongresszus, néhány nappal a második országos reformkori találkozó előtt platformunk következő téziseit érezzük különösen időszerűnek. A kelet-európai szocializmusokat olyan sikertelen modernizációs kísérleteknek tekintjük, amelyek a társadalom minden elemét maga alá gyűrő, ellenőrizhetetlen és korlátozhatatlan politikai hatalom sztálini modelljére épültek. E modell képtelennek bizonyult vállalt történelmi feladatára, ezért alapjaiban kell megváltoztatni. A társadalom szerves fejlődési folyamatait felismerve, egy sajátos magyar történelmi úton kell az európai kultúrába illeszkednünk. Ehhez nélkülözhetetlen a legjobb haladó hagyományokat magában foglaló demokratikusintézményrendszer kiépítése, amelyben megfelelő súllyal vannak jelen a helyi társadalmakat képviselő önkormányzatok. Szociális piacgazdaságra van szükség, amely vegyes tulajdonú gazdaságon alapul, és amelyben minden tulajdonforma egyenjogú. A felelősséget és az érdekeltséget a tulajdonosi tudat, a teljesítmény és a szaktudás garantálhatja. Biztosítani kell a tulajdon társadalmi ellenőrzését. A politikai pluralizálódást, a valóban demokratikus többpártrendszert nemzeti érdeknek tekintjük. Nélkülözhetetlennek tartjuk a törvényhozói, a bírói és a végrehajtó hatalom szétválasztását, a társadalom valódi érdektagoltságát tükröző országgyűlés létrehozását. Egy demokratikus társadalom elképzelhetetlen olyan, gazdasági és politikai autonómiával rendelkező helyi társadalmak nélkül, amelyek immár nem bürokratikus egységek. Ezt az elvet a készülő szervezeti szabályzattal teljes összhangban pártunk szerveződésére is érvényesnek tartjuk, amit gyakorlati politikai lépéseinkben következetesen képviselünk. Ez a megfontolás tükröződik abban, hogy a megye más településein később megalakuló reformkörök autonómiáját tiszteletben tartva, saját nevünket Debrecen Városi Reformkörre módosítottuk. Tevékenységünk egyik lefontosabb kérdésének tekintjük az elvi és operatív helyi politizálást. Ezeket a célokat csak egy versenyképes és korszerű szocialista párt szolgálhatja, amelyet szervezeti demokratizmus, bürokráciamentesség, platformszabadság, belső szolidaritás és az alapszervezeti autonómia gyakorlati megvalósítása vezérel. Társadalmunknak gyökeres átalakulásra van szüksége, de természetesen békés úton. El kell szigetelnünk az MSZMP azon „rendpárti” csoportjait, személyiségeit, akik a szocializmus állítólagos fenyegetettségére hivatkozva a demokratizálódási folyamatokat lassítják és konzervatív irányváltást készítenek elő. Élesen elhatároljuk magunkat azoktól az erőktől, amelyek a Munkások Marxista—Leninista Pártját létrehozva, ismét a megfélemlítés eszközeivel kívánnák céljaikat elérni. Felhívjuk a II. országos MSZMP reformkori találkozó részvevőit, hogy minden eszközzel szorgalmazzák a fegyveres testületek pártoktól való függetlenségének törvénybe iktatását és a Munkásőrség feloszlatását egy esetleges „baloldali” puccs megelőzése érdekében. Dombi Margit a Debreceni Reformkor választmányi tagja VETÉLYTÁRSAK EGY PLATFORMON Döntő lesz a személyiség Ha egy csinos, fiatal, karcsú, szőke óvónő és egy nagy szájú, szemüveges jogász közül kell választani, az ember azt hinné, hogy az utóbbinak nem sok esélye van. De Ugron Éva és dr. Somos Iván esetében kissé bonyolultabb a helyzet, mert ők — hatodmagukkal — a főváros VII. kerületének kongresszusi küldöttségére pályáznak. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy mindketten a pártreform elkötelezett hívei: Ugron Éva a kerületi pedagógus-pártbizottság tagjaként, Somos Iván a VII/15-ös reform-alapszervezet, illetve a Budapesti reformkörök szóvivőjeként vallja, hogy ez a kongresszus az utolsó esély a pártrendezésre. — Az a küldöttcsoport, ahol mindkettőnket jelölték, tulajdonképpen a kerület értelmiségeit tömöríti — kezdi a helyzetismertetést a beszédesebb jogtanácsos —, pedagógusokat, egészségügyben dolgozókat, művészeket foglal magába többségében. Éva a klasszikus módon lett jelölt, engem spontán jelöléssel indított a versenyben a tagság. — Ki mit képviselne a kongresszuson, ha végül küldöttként vehetne részt a munkában? — Pedagógus vagyok, és ez nyilvánvalóan meghatározza „ars poeticámat” is. De immár nem egy réteg gondjaira és problémáira kell felhívnom a figyelmet, hanem arra, hogy a pedagógusok érdekei egyben a nemzet érdekei, a párton belüli reformerők érdekei is. Az egész humán infrastruktúra, a szellemi tőke ilyen mértékű leértékelődése egyre jóvátehetetlenebb károkat okoz, már nem lehet azt mondani, hogy előbb-utóbb meglesz a böjtje — hiszen már az eddigi tévedéseket böjtöljük — szögezi le Ugron Éva. — Természetesen nálam is a szakmában gyökereznek a politikai céljaim is. Nemcsak azért, mert meggyőződésem, hogy az látja át igazán és teljes egészében a társadalmi folyamatokat, aki nem főállású politikus, hanem szakmája szűrőjén át a mindennapok csepegtetik a lényeget. Sokkal inkább azért, mert szerintem az egyik leglényegesebb feladat a szervezeti átalakítás, a párton belüli törvényesség, ha úgy tetszik, egy párton belüli alkotmány megteremtése — állítja Somos Iván. — Már megint alma és körte között kell választani: nyilván a pedagógus a szellemi tőke felhalmozása, a technokrata szavazó pedig a jogállamiság, a korszerű szervezeti szabályzat mellett voksol majd. Ha két ilyen fontos témáról van szó, végül is mi dönt? — Valójában még nem ütköztettük meg kortesprogramjainkat, nem tudjuk, hogy szőkébb környezetünkben kinek kinek mi a fontosabb. Nem is beszélve arról, hogy mi csak ketten vagyunk a hat szóban forgó jelölt közül. Egy orvos nagy valószínűséggel az egészségügy cseppet sem kevésbé fontos kérdésére helyezné a hangsúlyt, a művészeti dolgozó a kultúra sanyarú helyzetére. Azt hiszem, végül az egyéniség dönt. Kinek van szava, hangja, hitele... — Nagyon örülök, hogy éles a verseny, pezsgő a vita — vág a jogtanácsos szavába Ugron Éva. — Igaz, a jelölések elején még működtek a régi reflexek, nem volt könnyű megszabadulni az örökölt mechanizmustól. Emlékszem, a kerületi pártbizottság azt javasolta, válasszuk meg a kongresszusi küldöttcsoport szóvivőjét. Jóval az előtt, hogy a küldöttek megismerhették volna egymást. — Ugyanakkor az nagyon jó — folytatja Somos doktor —, hogy nem kényszerültünk idő előtti választásba, senki nem akart „kiképzett” küldöttet faragni egyikünkből sem, és senki sem próbálta „előénekelni”, hogy miről kell dalolnunk a kongresszuson. — Nagyon a lelkükre veszik, ha nem nyernek? — Nekem az a fontos, hogy erősítsük a (szerintem!) legmarkánsabb platform, a reformkörök diadalát. És ha nem én képviselem majd őket, hanem sikerül meggyőznöm akármelyik jelöltet, akkor számomra győzelem a vereség is. — Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy mindig a nagyhangúak, a retorikapolitikusok a legnépszerűbbek, én azt tartom a leglényegesebbnek, hogy végül is a demokratikus szocializmus valóságos tartalommal jelenjen meg, hogy az apparátus pártjából a tagság pártja váljék — ha ezt képviseli a küldött, akkor lényegében mindegy, melyikünk az. Láng. Zsurzsa SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE ! Egy új szocialista párt csírái Kecskeméten Egy-két éve, ha hoztak egy párthatározatot, a mellé tett intézkedési terv a „feldolgozásra” hónapokat, a megvalósítás beindítására is fél, egy évet adott. Az országos reformkori tanácskozás idején lesz fél éve, hogy „határozat” nélkül megalakult a kecskeméti (kezdetben megyei) MSZMP-reformkör. Jól jelzi a politikai idő felgyorsulását, hogy ez alatt a fél év alatt több esemény zajlott újszülött reformkörünk körül, mint korábban öt év alatt egy városi vagy megyei pártbizottságban. A lényegi történéseket illetően utunk nem sokban különbözik a többi, hasonló szerveződéstől. Számunkra mégis nyilvánaz egyszeri, talán megismételhetetlen élményeket, küzdelmeket, katarzisokat és bizony nehéz pillanatokat is jelenti. Ötödik-hatodikként alakultunk az országban, egy termelési tanácskozás színvonalú megyei pártértekezletet követő, „talán mégis csoda történik” üres heteinek várakozása után. Tehát tagadás és akarás egyaránt benne volt, van szándékainkban. Túllépve az „egységbontás”, az egyénenkénti , korábbi életút miatti, nem kevés konfliktust hordozó — belső és illúziókkal való leszámolások, az önmeghatározás vívódó vitáin, valós politikai közösséggé kovácsolódtunk. Értetlenség, gyanakvás, néhol durva — burkolt és nyílt — támadások mind a hivatalos vezetés egyes képviselői, mind újabban az ellenzék bizonyos körei felől a mai napig tapasztalható helyben is. Közben pedig rendszeres, heti 3-5 órás összejövetelek, igazi politikai viták. Eddig 25 ilyen találkozásunk volt. Az egyéb párt-, társadalmi, stb. munka mellett jóval több, mint 3 munkahétnyi időt töltöttünk így együtt, (de) munkaidőn kívül! Ebben nincs benne, hogy meghívtak bennünket vagy 30 pártszervezethez ismerkedni, vitatkozni. Ezek a beszélgetések azért is fontosak voltak, mert a kölcsönös félreértések, a velünk szembeni ellenérzések itt oldódtak legjobban. Tartottunk jó néhány fórumot, s sok feladatot adtak a választás hetei. Az áprilisi kecskeméti reformműhely „mellett” szervezett találkozó után , amelyért akkor még majdnem „könyvjutalom” járt..., aktívan részt vettünk a szegedi és budapesti reformkori tanácskozások előkészületeiben. Nyilvánosan állást foglaltunk, véleményt mondtunk több mint tucatnyi országos és helyi ügyben, cikkeket írtunk — nem visszhang nélkül, és nem eredménytelenül. A platformszabadságtól, a kínai eseményekhez és ,a helyi közelmúlthoz való viszonyunkon keresztül a pártprogram és szervezeti szabályzat tervezetéig, a választási eredmények értékeléséig terjed ez a lista. Mégis, máig keveselljük a másokkal folytatott, igazi, őszinte, tisztázó vitákat. Az egyenrangúság teljes tiszteletben tartásával, segítők, tanácsadók voltunk mintegy 20 megyei reformszerveződés, közte 3 kecskeméti „belőlünk kinőtt” alapszervezet létrejöttében. Az a 25-30 fő alapító-szervező MSZMP-tag, akik a kör máig is rendszeres részvevői, környezetükben — sőt azon túl is — mint jegyzett politikai személyiségek szerepelnek ma már. Az igazi megnérettetést számunkra a két választás jelentette: az időközi képviselő-választás, ahol „saját” jelöltet állítottunk, és a kongresszusi küldötteké. Az elsőn formálisan veszítettünk , de ott nyert politikai tapasztalatainkat és valós tőkénket senki sem veheti el. A kongresszusi küldöttek városi választásain hat jelöltet indítottunk. Közülük négyen bejutottak a kilenc küldött közé, s igen kedvező szavazati aránnyal. A végeredmény alapján úgy érezzük, akár több jelöltet is indíthattunk volna a siker reményében. Ebben, úgy érezzük, a tagság nem jelentéktelen részének reformelkötelezettsége nyilvánult meg. A kongreszszusi küldöttválasztások is nyilvánvalóvá tették, hogy a városban a reformkörön kívül is vannak reformerők, melyekkel szövetkezhetünk és együtt kell működnünk. A megyei reformkori találkozón kezdeményezett felhívásunk (mely politikai hitvallásunk lényegét fogalmazta meg) a következő: a kongreszszuson olyan új szocialista pártot akarunk létrehozni, amely vonzó és hiteles az MSZMP-n belüli és kívüli reformerők, a társadalom egésze számára. A reformeszmét szeretnénk szolgálni a jövőben is — immár egy új szocialista párt munkásaiként. Dr. Brúszel László és Kerényi György az MSZMP kecskeméti reformköre szóvivői, kongresszusi küldöttek Esélyegyenlőség, területi politizálás A KSH kommunistáinak reformgondolatai hónapokig érlelődtek, amíg reformkörünk május 9-én megalakult. A magot néhány kommunista jelentette, az egyszerű párttagtól a pb-titkárig. Visszagondolva, ezeket az embereket a politikai fórumok formalitása, a párttagságra kényszerített alibi viták, az arctalan, üres vitaanyagok nem elégítették ki. Elsősorban egymással politizáltunk és a pártonkívüliekkel, de nem a hagyományos keretek között. Reformkörünk fő feladatának tekinti a legégetőbb társadalom- és gazdaságpolitikai kérdések megvitatását, az eltérő álláspontok ütköztetését és a kiútkeresést. A zárt bizottságokban született anyagok nyilvános szakmai vitái után az általunk elfogadott gazdaságpolitikai koncepciók népszerűsítését is vállaljuk, így szerveztük meg második találkozónkon a különböző álláspontok gyűjtését az átmeneti időszak gazdaságpolitikájáról, melyet egyik szervezőnk közvetített Szegeden. Két közgazdászunk meghívást kapott a Ganz Villamossági Művekbe gazdaságpolitikai vitára. Tagjaink egy része a kerület politikai életébe is bekapcsolódott, így jött létre június 15-én a II. kerület 1. sz. reform-alapszervezete. Tagjai a II. kerületben lakó különböző foglalkozású aktív és nyugdíjas dolgozók. Elveink a Szegeden elfogadott platformmal azonosak. Alapítónyilatkozatunkban elvetjük a demokratikus centralizmust, és igényeljük a párt vagyonának társadalmasítását. A pártok közötti esélyegyenlőség megteremtését a területi politizálással is bizonyítani kívánjuk. Felvesszük a kapcsolatot a kerületi tanácstagokkal, a választókerületek képviselőivel, a népfronttal, más politikai szervezetekkel. A kerület speciális gondjainak megoldásában tevékenyen részt szeretnénk vállalni. A KSH reformkörének május óta tartott rendezvényein párttagjaink megismerhették az MSZMP gazdaságpolitikai koncepcióját és a reformkörök platformját. Mindez a kerületi pártértekezlet küldötteinek megválasztásakor jó információs alap volt az MSZMP-n belüli platformok közötti választáshoz is. A KSH pártbizottsága és a II. kerületi 1. sz. reform-alapszervezet a kerületi küldöttválasztó pártértekezlet előtt fórumot rendezett, melynek célja a jelöltek politikai állásfoglalásának alaposabb megismerése, kikristályosodása volt. Erre a jelölteket személyre szólóan, a kerület kommunistáit pedig a pártbizottságokonkeresztül meghívtuk. Szeretnénk ezt megismételni, és a budapesti pártértekezlet előtt, szeptember 20-án, fél 5 órakor a KSH nagy tanácstermében újabb fórumot összehívni, amelyre a kongresszus, illetve a budapesti pártértekezlet már megválasztott ,kerületi küldötteit és valamennyi felelősségteljesen gondolkodó kommunistáját meghívjuk. Balázs Józsefné Vigh Judit Központi Statisztikai Hivatal reformkor