Népszabadság, 1989. december (47. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-19 / 300. szám
1989. december 19., kedd NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT Katonaság a tüntetők ellen Temesváron Az alábbiakban tudósítóink és a hírügynökség jelentése alapján kísérelünk meg képet adni a romániai fejleményekről. Mint bukaresti tudósítónk, Oltványi Ottó jelenítette, Romániában a tömegtájékoztatási szervek nem adtak hírt a temesvári fejleményekről. A televízió hétfő esti híradója beszámolt Nicolae Ceausescu iráni hivatalos baráti látogatásának első napjáról. Az tény, hogy Romániában rendkívüli intézkedéseket léptettek életbe. Ez elsősorban a határok zárlatára vonatkozik. Diplomáciai forrás szerint a turistaforgalom egyelőre szünetel, turistákat nem engednek be az országba, legalábbis a normális, megszokott formákban. Hétfőn több mint 50 izraeli állampolgár érkezett az otopeni repülőtérre, de nem kaptak beléptetési engedélyt. Az NSZK elektronikus tömegtájékoztatása szerint Tőkés László református lelkész letartóztatása és tervezett kitelepítése ellen több tízezren tüntettek szombaton és vasárnap Temesvárott — jelentette bonnni tudósítónk, Győri Sándor. A tiltakozó tömeg Ceausescu-ellenes jelszavakat kiabált, s elégették a román vezető könyveit és portréit. A hadsereg és a biztonsági szolgálat, a Securitate rohamosztagai páncélosokat és helikoptereket is bevetettek a megmozdulások leverésére. Minthogy ez eredménytelennek bizonyult, vasárnap délután szemtanúk állítása szerint a biztonsági erők belelőttek a tömegbe. A tudni vélt 300—400 halott mellett állítólag több százra rúg a sebesültek száma. A SZER müncheni központjának román szekciója a Népszabadság kérdésére hétfő este elmondta: habár a halálos áldozatok számát nem tudja megerősíteni, de az információ forrása, William Török író, hitelt érdemlő, megbízható ember. A SZER, csakúgy, mint Düsseldorfban élő ellenzéki román csoportok információja szerint Dél-Romániából folyamatosan irányítanak át katonai egységeket Nagybánya, Arad és Nagyvárad körzetébe. Temesvár mellett ebben a három városban legfeszültebb most a helyzet. Egyes értesülések szerint a legproblematikusabb körzetekbe már nem a klaszsziikus katonai egységeket küldik, hanem a biztonsági szolgálat uniformisba bújtatott tagjait. Hasonló csapatmozgás észlelhető Kolozsvár és Brassó környékén is. Ugyanakkor Mihnea Berindei, a romániai emberi jogok ligájának párizsi képviselője az MTI tudósítójának nyilatkozva eltúlzottnak nevezte a hírt, hogy a román karhatalmi fegyveres erők és a tüntetők vasárnapi összecsapásának Temesváron 300 halálos áldozata lenne. Mint mondotta, ez a hír „megbízhatatlan, nem szavahihető” forrásból származik. Annyi azonban bizonyos, hogy az összecsapásnak sok sérültje és esetleg halottja is van, mivel a tüntetés helyszínére nagyszámú mentőautó érkezett. Az is bizonyos, hogy igen sok tüntetőt vettek őrizetbe. Románia nagyvárosaiban hétfőn a Párizsba érkezett megbízható hírek szerint teljes volt a karhatalmi készültség. Berindei értesülései alapján a következőképp számolt be az MTI tudósítójának az eseményekről: még pénteken mintegy kétszáz helyii lakos vette körül élő védőgyűrűként a kitelepítésre ítélt Tőkés László lelkész házát. Az őrzők száma szombaton a felszólítások ellenére egyre gyarapodott, és szombaton éjfélre már mintegy ezren voltak, köztük nemcsak magyarok, hanem nagy számban románok is. A rendőri erők megpróbáltak beavatkozni, kisebb összecsapások is voltak, de akkor még áldozatok nélkül, és a tömeget nem osztották szét. Vasárnap délelőtt Tőkés László, őrzői védelmében, meg tudta tartani, az önitens tiszteletet. A tömeg tovább nőtt, s ekkor már Ceausescu-ellenes jelszavaikat is kiabáltak. „Ébredj, Románia népe” — kiáltozták a tüntetők, „Le az erőszakkal” volt a másik jelszó. Délután már mintegy tízezer emberből állt a tömeg, majd a megyei tanács épülete elé vonult, s estére el is foglalta. A tüntetők leszaggatták és szétszabdalták Ceausescu képeit, a román zászló közepéből kivágták a címert, berendezési tárgyakat törtek össze, vörös zászlókat égettek. A tüntetők ellen előbb a rendőri erők vonultak ki, majd erősítésként tűzoltók érkeztek fecskendőkkel, végül megjelentek a karhatalmi katonák, akik feltűzött szuronnyal támadtak a megmozdulás részvevőire. Lövések is eldördültek ... Berindei közlése szerint a temesvári események nyomán kisebb tüntetés volt Aradon, de ebben csak mintegy ezren vettek részt. Nagyarányú karhatalmi készültség van Brassóban és Bukarestben, Temesváron hétfőn napközben ismét voltak kisebb megmozdulások. Mint belgrádi tudósítónk, Márkus Gyula jelentette, Mirko Atanackovics temesvári jugoszláv főkonzul a városban lezajlott tüntetésekről a következőket mondta a Tanjugnak: A tüntetők és a rendőrség közötti kétnapos csatározás után Temesváron hétfő reggelre megnyugodott a helyzet, és a jelek szerint a rendőri erők ismét teljesen ellenőrzik a várost, amelyben hétfőn lényegében nyugalom volt, bár a legforgalmasabb pontokat biztonsági alakulatok ellenőrzik. Diplomáciai körök értesülése szerint a román hatóságok elhatározták, hogy új év utánig turistákat sem egyénileg, sem csoportosan nem engednek be az országba. Egyes információk szerint kisebb megmozdulások voltak Aradon is. Ami a román—jugoszláv határszakaszt illeti: az újvidéki Magyar Szó ügyeletes külpolitikai szerkesztője, Vadócz Károly, a Népszabadság telefonérdeklődésére elmondta, bánáti tudósítójuk jelentése szerint a jugoszláv állampolgárokat a román határőrizeti szervek visszaküldik. A szerbcsernyei átkelőhelyen mindössze néhány szovjet rendszámú személygépkocsit engedtek át. A határzár okáról a román fél semmilyen tájékoztatást nem adott. Szófiai tudósítónk, Nagy Károly jelentette: a bolgár tvhíradó hétfőn képes tudósításban számolt be arról, hogy reggel óta nem engedik be a bolgár területről érkező külföldi és bolgár utasok nagyobb részét Romániába. Mint a ruszei illetékesek elmondták, előzetesen semmiféle figyelmeztetést sem kaptak arról, hogy változásokat terveznek a határforgalom kezelésében. A hivatalos bolgár érdeklődésre azt válaszolta a román fél, hogy a belépési tilalom ideiglenes, s csak a Romániába utazó személyekre vonatkozik, a tranzitutasok előtt nincs akadály. A valóságban azonban a tranzitutasok nagyobb részét is visszaküldték. Magyar—román határhelyzet Hétfő délután a román vasutak forgalmi igazgatójának aláírásával távirat érkezett a MÁV vezérigazgatóságához. Ebben közlük, hogy az illetékes román hatóságok döntése alapján, azonnali hatállyal — további intézkedésig — korlátozást vezetnek be a nemzetközi vasúti utasforgalomban. A korlátozás valamennyi olyan egyéni és csoportos utazásra kiterjed, amely romániai célállomásokra irányul. A közlemény szerint nem vonatkozik a korlátozás a diplomatákra, a szolgálati vagy üzleti céllal utazókra. Nem vonatkozik a rendelkezés a tranzitutasokra és a Romániában tanuló külföldi diákokra sem. A gyulai határátkelőnél — mint Kőváry E. Péter jelenti — hétfőn, néhány autós román állampolgár kivételével, csak a kamionok jutottak át Romániába, de ezek is csupán rendkívüli lassúsággal. Az esti órákban már félszáz sorakozott belőlük a határsorompó előtt. Személygépkocsi odaátról egy sem érkezett. A nemzetközi vonatokról is leszállították a magyar állampolgárokat Lökösháza után, Kürtösnél. A Kürtös felől érkező vonatokkal pedig a románokat nem engedték át Magyarországra odaátról. A Gyulánál magyar földre érkezett kamionosok egybehangzóan állítják, hogy Temesvárt katonaság zárta körül, Aradnál pedig állandó az igazoltatás. Az már a Békés Megyei Népújság értesülése, hogy vasárnap az esti gyorssal egy NSZK-állampolgár érkezett Temesvárról Lökösházára, aki elmondta: szombat este 10 óra körül csaknem ötezer ember gyűlt össze Temesvár főterén, ahol pajzzsal és vízágyúval felszerelt rendőrökbe ütköztek. Ő mondta azt a hírt is, hogy Tőkés Lászlót vasárnap hajnalban a Securitate „kilopta” lakásából. A nagytoki átkelőhelyről — mint Tanács István jelenti — a határra éjfél után nem sokkal érkezett háromfiatalember, akik vasárnap este bejutottak Temesvár külvárosába, ott azonban a rendőrség megállította és kiszállította őket a kocsiból. Kihallgatták, megverték őket, fényképezőgépüket összetörték s kötelezték őket arra, hogy a legrövidebb időn belül hagyják el az országot. Négy osztrák fiatalemberrel sikerült beszélni, ők azt állították, hogy vasárnapról hétfőre virradó éjjel újabb, az előző éjszakainál is nagyobb tüntetés volt Temesváron. A hadsereg lezárta a város központját, csaknem 20 ezres tömeg igyekezett a külvárosokból és a környező településekről a centrumba, a városi tanács és a pártbizottság épületéhez. Köziben balitokattörtek föl, gyújtogattak. A hadsereg állítólag kézi fegyverekből rálőtt a tüntetőkre, és a város belterületét megszállva tartó páncélozott járművek a tömeg közé hajtottak. Felháborodott tiltakozások világszerte Az Egyesült Államok — mint tudósítónk jelenti — felhívja a román kormányt, hogy hagyjon fel Tőkés László lelkész és híveinek üldözésével, akik emberi és lelkiismereti jogaikat gyakorolják — mondta Tutweiler amerikai külügyi szóvivő hétfőn, a legfrissebb bukaresti hírekre reagálva. Arra a kérdésre, hogy a román biztonsági erők általa is brutálisnak minősített temesvári fellépése nyomán készül-e az amerikai kormányzat valamilyen szankcióra Bukaresttel szemben, a szóvivő azt válaszolta, hogy a tiltakozás formájának megválasztása amerikai részről még folyamatban van. Közlése szerint egyébként az Egyesült Államok bukaresti nagykövetét a román biztonsági erők megakadályozták abban, hogy felkeresse Tőkés Lászlót, így ezzel kapcsolatban előkészületben van a tiltakozás. A román állami és pártvezetéshez intézett nyilatkozatot fogadott el hétfői ülésén az NDK nemzeti kerekasztala — jelenti tudósítónk. — A parlamentben képviselt pártokat, valamint egyéb társadalmi szervezeteket, ellenzéki és alternatív mozgalmakat felvonultató kerekasztal részvevői szolidaritást vállalnak a román néppel és szabadságharcával. Az NDK saját keserű tapasztalataira hivatkozva követelik a román vezetéstől: hagyjon fel a brutális erőszak alkalmazásával saját népével szemben és ne álljon a demokratikus fejlődés útjába. Azonnali hatállyal megtiltották az osztrák állampolgárok beutazását Romániába — jelentette be hétfő délután Bécsben az osztrák külügyminisztérium. Az intézkedésről a minisztériumot a bécsi román nagykövetség egy képviselője tájékoztatta, közölve, hogy a tilalom egyelőre két hétre szól, s csak a szolgálati ügyekben utazókra nem vonatkozik. A bukaresti osztrák nagykövetséggel a külügyminisztérium hétfő dél óta nem tud kapcsolatba lépni telefonon. A diplomáciai képviselet teleben jelentette Bécsbe, hogy a bukaresti repülőtérről az új rendelkezés nyomán két osztrákot máris visszafordítottak. Helmut Zilk, Bécs polgármestere, a bécsi román nagykövethez intézett levelében tiltakozását fejezte ki a temesvári tüntetés vérbefojtása miatt. Tüntetés a Hősök terén (Munkatársunktól.) Tegnap késő délután hatalmas tömeg gyülekezett a Hősök terén, az SZDSZ, a Fidesz és az MDF szervezte nagygyűlésre, melyet a Tőkés László sorsáért adódók rendeztek. A szó-'-'Vlatok megkezdésekor a téren mintegy 40 ezer ember volt, s mire megindultak a román nagykövetség felé, körülbelül kétszeresére emelkedett a részvevők száma. Elsőként Csurka István író, a Magyar Demokrata Fórum elnökségi tagja szólott, méltatva Tőkés László emberi nagyságát, s azt, hogy szilárd kiállása politikai tömegmozgalmat indított el a diktatórikus berendezkedésű Romániában. A szónokok között volt Tamás Gáspár Miklós, Erdélyből áttelepült filozófus is, aki az újjáéledő magyar—román barátságról, a két nép közös érdekeiről és céljairól szólt. Üdvözölte a tömeget és megköszönte Magyarország vendégszeretetét a Románia Libera politikai szervezet vezetője is. A szónoklatok vége felé Bánffy György színművész, orzsággyűlési képviselő felolvasta a Magyar Köztársaság törvényhozásának tegnap délután elfogadott nyilatkozatát, miszerint a kormány tegyen lépéseket az emberi jogok romániai helyreállítása érdekében. Mielőtt a tömeg a román nagykövetség felé vonult volna — hazánk, Románia és az Európai Közösség zászlajaival, kifejező transzparensekkel — a rendezők bejelentették, hogy jelen van a téren a (gaulle-ista) francia RPR parlamenti frakciójának csoportja is. A fegyelmezett tömeg ezt követően a Dózsa György úton át a Thököly útra vonult, Tőkés László nevét és a „Szabadságot Romániának” jelszót Skandálva. Valamivel több, mint két éve, hogy Romániában megmozdult a föld. Brassóban túlcsordult a pohár. A Vörös Csillag Kamiongyár munkásai az utcára vonultak. „Kenyeret akarunk!” és „Le a diktátorral!” jelszóval. Évtizedek óta nem fordult elő ilyen román városban: tömegtüntetés ott, ahol még a ius murmurandi, vagyis a morgolódás joga is tiltva vagyon. A rendőrség, ahogy a szakzsargon mondja, helyreállította a rendet, és több százan kerültek tömlőcbe. És most: Temesvár. Ha hinni lehet a jelentéseknek a véres hétvégéről, úgy a politika tektonikus mozgásainak Richter-skáláján ez összehasonlíthatatlanul nagyobb erejű rengés. Ha hinni lehet a jelentéseknek? Nem a hírközlő orgánumok tehetnek arról, hogy ilyen óvatosan vagyunk kénytelenek fogalmazni. Abban a korban, amikor Európát a szabadság kísértete járja be, amikor Helsinki szelleme valóban kiteljesedik, amikor másutt átvágják a vasfüggönyt és megbontják a falat, Románia hermetikusan lezárja határait a külföldiek előtt. Egy szófiai jelentés szerint, „mint az állatokat” kergették vissza a határról az érvényes úti okmányok- Brassó, Temesvár...- kal rendelkező bolgárokat. Bukaresti utasításra elvágják egész nagyvárosok telefonkapcsolatát, és még a hírek áramlását is megakadályozzák. Illetve megakadályoznák... A hírek természete ugyanis olyan, hogy előbb-utóbb kiszivárognak. Ezért annyit bízvást elmondhatunk, hogy Temesvárott a múlt hét végén a Ceausescu-rendszer leplezetlenül mutatta meg igazi arcát. Akik a vízágyúkat működtették, és — a jelentések szerint — tüzet vezényeltek a tömegre, annak az embernek parancsa szerint jártak el, aki talán az utolsó totalitárius rezsim feje Európában. Hiszen Tőkés László lelkész letartóztatása, tervezett kilakoltatása szülővárosából letagadhatatlan kihívás a világ közvéleménye ellen: e bátor humanista a két és fél milliós erdélyi magyarság eleven lelkiismerete, helytállásával szimbolikussá vált alakja. Egy helyi kiskirály tehát nem dönthetett az ő ügyében. Minden jel arra mutat, itt hidegvérűen provokálták az embereket, hogy lesújthassanak azokra, akik tiltakoztak e gyalázatosság ellen. Nagyon is valószínű: a Conducator a vak érzelmeket, a nacionalizmust akarja felszítani e cinikusan eltervezett akcióval, hogy elűzze otthonából, hogy földönfutóvá tegye Európa legnagyobb nemzeti kisebbségét, és újrarajzolja az etnográfiai térképet. De a hozzánk eljutott hírekből most úgy tűnik, e terv nem egészen válik be. Temesvár józan román lakói, a grozai gondolkodás örökösei, maguk is részt vettek a Tőkés László háza körüli élő láncban, a tüntetésiben. A Conducator Teheránban a mullahok vendégeként a sajtófényképészek kedvéért mosolyog. De valószínűleg ő sem nyugodt. Lehet, hogy elnézte az évszámot? A történelem már látott rezsimeket, nem is olyan régen, amelyek csikorgó lánctalpakkal demonstrálták erejüket, mielőtt a nép haragja megbuktatta őket. Brassó, Temesvár ... Ezen az estén amidőn fáklyáktól fényes a Hősök tere, amikor szívünk Tőkés Lászlóval van, sejtjük, a folytatás nem lehet nagyon messze. V. P. 3 Gorbacsov vagy Meiny Megelőző néhány lapszámunk legalább egy szempontból elképzelhetetlen lett volna egy évvel ezelőtt. A kelet-európai hírek, a Berlinből, Varsóból, Prágából, Pozsonyból, Szófiából, sőt immár Temesvárról érkező jelentések szinte minden mást kiszorítanak az újság külpolitikai oldalairól. Minden közép-kelet-európai ország másképp éli meg a tegnap életképesnek hitt modell ellehetetlenülését, és teljesen érthetően mindegyik országban a hazai történések állnak a figyelem homlokterében. Mégsem volna helyes figyelmen kívül hagyni, hogy mindabban, ami az összes többi országban — nálunk is — történt, óriási szerepet játszottak a Gorbacsov nevéhez fűződő szovjetunióbeli fejlemények. Nem a „tegnapi módon” játszottak szerepet, nem úgy, hogy a szovjet politika közvetlenül beavatkozva adott volna ösztönzést valamilyen változásnak. A glasznoszty és a peresztrojka — a szputnyik óta legelterjedtebbé vált orosz szavak — hatottak a jerikói harsonák erejével ott is, ahol vastag falak álltak... S éppen, mert a Gorbacsov-jelenség hatása ilyen nagy volt, elengedhetetlen, hogy odafigyeljünk Moszkvára. A gorbacsovi reformok hajója — ez bizonyos — a korábbinál viharosabb vizeken halad. Korán jött a hideg tél Moszkvába, ahol sok rubelért is keveset kapni. Az ellátási nehézségek óriásiak, a polcok üresek, a sorok hosszúak. A belkereskedelem csődje nyilvánvaló, s az a tény, hogy immár alapvető cikkekkel sem tudják ellátni az országot, minden korábbinál radikálisabb irányváltásra kényszerítette a vezetést. A források átcsoportosításának — amit Rizskov miniszterelnök jelentett be a múlt héten — az a lényege, hogy a gazdaság többi részében vállalják a stagnálást, cserébe a fogyasztási cikkek és szolgáltatások növeléséért. A vezető szovjet reformközgazdászok egyike történelmi párhuzammal ezt (az első világháború utáni nehéz békeszerződésre célozva) gazdasági Breszt—Litovszknak nevezte. S nemcsak a szovjet belgazdaságról van szó. Az NDK új kormányfője a minap közölte az amerikai külügyminiszterrel, hogy bizonyos energiahordozókból a Szovjetunió nem fogja tudni leszállítani a korábban tervezett mennyiséget, nem a szándék híján, hanem mert a vártnál kevesebb áll rendelkezésre. Mindez pedig a Szovjetunió más partnereit is érintheti... A második kérdés a nemzetiségi megmozdulásoké. Az ország egyes részeiben továbbra is csak a fegyveres erő képes fenntartani a rendet. Közben néhány köztársaság gyakorlatilag teljes önállóságot követel, és éles vita dúl országszerte: föderáció vagy konföderáció. A harmadik kérdés újabb keletű és különösen bonyolult. A gorbacsovi reformok — amint erre utaltunk — a változások élesztői voltak másutt, és ez a „másutt” most visszahat a Szovjetunióra! A korrupciós ügyek, ahatalommal való visszaélés feltárása, az ezekre reagáló konkrét lépések és érzelmi megnyilvánulások (legutóbb az NDK- ban) — mindez nem kerüli el a tizenhétmilliós szovjetunióbeli nagy hatalmú irányító apparátus, az úgynevezett nomenklatúra figyelmét. E réteg egy része, a glasznosztyot a maga javára fordítva, nyíltan is fellép Gorbacsov ellen. Az apparátus saját privilégiumai érdekében szívesen emlegeti a lenini örökséget, a történelmi vívmányokat. Így történhetett meg, hogy egy szibériai területi párttitkár, bizonyos Melnyikov megrótta Gorbacsovot a KB-ülésen, amiért a Nyugat kegyeit keresi, sőt a pápa áldását kéri. Ám Gorbacsov nemcsak a pápa áldását kapta meg, hanem az egész törvényhozásét. Igaz, a politikai vihar ott sem szünetel. Az egyik oldalon Melnyikov elvbarátai, a másik oldalon Jelcin és a vele egyetértők aktívabbak, mint valaha. Milyen utat választ ilyen körülmények közt a Szovjetunió? A gazdasági Breszt—Litovszk józan és racionális döntés. A vezetés olyan gesztusai, mint a fegyverszállítások megszüntetése bizonyos latin-amerikai országok után Kambodzsába is, további jelzések a Nyugatnak, hogy Moszkva átértékeli gondolkodásmódját, amely az igazságosnak tekintett (népi felszabadító) háborúik feltétlen, kötelező támogatásának leegyszerűsítő téziséből indult ki. Gorbacsov a kezében összpontosított óriási hatalmat minden jel szerint arra használja fel, hogy a folyamatok szabályozhatóságát biztosítsa, a párt megújítását folytassa, a peresztrojka folyamatát erősítse. S az, hogy sikerrel járjon, hogy a Szovjetunió stabilizálódjon, felbecsülhetetlenül fontos a világ és kiváltképp régiónk számára. Ennek az alternatívája ugyanis egy messze, a határokon túl is érezhető hosszú hideg tél, dermesztő szelekkel Melnyikov szülőföldjéről. Mindenei, aki vigyázó szemét Moszkvára veti, bízvást reméli, hogy nem ezt hozza a jövő. Vajda Péter