Népszabadság, 1993. szeptember (51. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-15 / 215. szám

1993. szeptember 15., szerda HAZAI KÖRKÉP IMF: ma döntenek a magyar hitelkérelemről ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL 1992-től folyamatosan zajla­nak a tárgyalások. Idén május­ban kötött elvi megállapodást a magyar pénzügyminiszter, az MNB, továbbá az IMF elnöke. Eszerint új hitelkonstrukció ki­alakítása vált szükségessé. Részletes tárgyalások után augusztusban született meg a magyar hitelfelvételről szóló úgynevezett szándéklevél. Eb­ben a már említett sarokszámo­kon kívül szerepel a megteendő gazdaságpolitikai intézkedés­­sorozat leírása is. Az igazgatótanács kedvező döntése esetén július elsejétől hívható le az első, 100 millió dollár értékű részlet.­­ A ne­gyedik negyedéves hitelt Ma­gyarország csak akkor veszi igénybe, ha az év végére kiala­kuló folyó fizetésimérleg­hiányt nem fedezi az ez évi mű­ködőtőke-beáramlás - jelentet­te ki az MTI-nek Szabó Iván. A pénzügyminiszter hangsú­lyozta, hogy az IMF-megálla­­podás a Világbankkal kialakí­tott együttműködés szempont­jából is igen fontos. Függőben maradt ugyanis a világbanki szerkezetátalakítási kölcsön utolsó 100 millió dolláros rész­letének folyósítása. Ez feltehe­tően az IMF-megállapodást kö­vetően hamarosan megtörténik. Ugyancsak lényeges a megálla­podás egy új világbanki hitel szempontjából is. A Világbank jelenlegi tárgyalások alapján több száz millió dolláros hitelt nyújt a magyarországi bank­konszolidációra. Ez a kölcsön a bankok újratőkésítését hivatott szolgálni, s a költségvetés ki­adásait átmenetileg csökkenti. A pénzügyminiszter szerint ugyanis a bankok tervezett új­ratőkésítése várhatóan a költ­ségvetésnek mintegy 100-200 milliárd forintos kiadást jelent. Gáz és villany: marad az ár Leszámítva a közeljövőben ese­dékes tarifaemelést, a kormány az idén nem, legfeljebb jövőre kíván hozzányúlni az energia­árakhoz - mondotta munkatár­sunknak Szűcs István, az ipari tárca energetikai ügyekért fele­lős helyettes államtitkára. A legutóbbi időben több al­kalommal is elhangzottak kü­lönböző kijelentések az energia­­szolgáltató vállalatok vesztesé­geiről. Ezzel összefüggésben megkérdeztük Szűcs Istvánt, az ipari tárca helyettes állam­titkárát, mi a kormány szándé­ka az energiaárakkal, mikor számíthatunk drágulásra? Szűcs István megerősítette: hosszú távon valóban szükség van a vezetékes energia - azaz a gáz és a villanyáram - árának emelésére, mert ma mindkét energiahordozóért kevesebbet fizet a lakosság, mint ameny­­nyiért importáljuk, illetve amennyiért itthon előállítjuk. A földgázimportra például köbméterenként 2-3 forintot, összességében mintegy 10 mil­liárd forintot fizet rá a Mal Rt. Az áram önköltsége ma 7 forint körül van, ezzel szemben a fo­gyasztók átlagosan 4,60-at fi­zetnek kilowattóránként. További gond a keresztfinan­szírozás, azaz az ipari fogyasz­tók többet fizetnek, a lakosság kevesebbet, miközben a kisfe­szültségű - a legnagyobb távol­ságokra történő - szállítás a legdrágább. De mindent összevetve - hangsúlyozta Szűcs István -, az idén csak a villamos energia ta­rifarendszere módosul, ami a la­kosságnak legfeljebb 4-5 száza­lékát érinti, főképpen azokat, akik ma lakossági, tehát vi­szonylag olcsó árammal termelő tevékenységet folytatnak. Álta­lános áremelésre azonban sem a villamos energia, sem a gáz esetében az idén már biztosan nem kerül sor. Legkorábban jö­vőre számíthatunk a háztartási energia drágulására, amit szán­dékai szerint a tárca az Érdek­egyeztető Tanáccsal is megvitat. Kozma Judit Kísérleti részvénycsomagok Az Állami Vagyonügynökség kísérletképpen három rész­vénycsomagot kínált fel intéz­ményi befektetőknek kárpótlá­si jegyért, összesen 314,5 millió forint értékben. Mint Kazár Péter, az ÁVÜ igazgatója tegnapi sajtóérte­kezletén bejelentette, ezzel a kárpótlási jegyek másodlagos piacát kívánják élénkíteni, és közvetve az elsődleges tulajdo­nosok számára is kedvezőbb árfolyamot teremteni. Az ÁVÜ a privatizáció során eddig a kibocsátott mintegy 80 milliárd forint értékű kárpótlá­si jegyek 11-12 százalékát szív­ta fel. Ugyanakkor valamennyi társaság részvényeiből 10 szá­zalékot, élelmiszer-ipari cégek­nél 20 százalékot már a privati­záció kezdete óta elkülönítet­tek kárpótlási célokra, ezek a részvénycsomagok azonban „befagytak”. A mostani kísér­lettel ezekből állították össze a választékot. A nemzetközi gya­korlat hazai átültetésével érté­kelték a kínálatban szereplő cégeket, hogy viszonylag ob­jektív képet alkothassanak az értékükről. De az ÁVÜ képvi­selői hangsúlyozták, hogy ezt a kísérletet csak egy alkufolya­mat kezdetének tekintik, és a tapasztalatok alapján újra ki­kérik a brókercégek vélemé­nyét. P. Á. G. A Ganz-Danubius állami segítségben bízik Továbbra is kétesélyes a hajó­gyár sorsa. A Ganz-Danubius Hajó- és Gépgyár Rt. tegnapi közgyűlésén világossá vált, hogy a gyár jövője egyrészt a most folyó tárgyalások nyomán várható megrendelések feltéte­leitől, másrészt a finanszírozás lehetőségeitől függ - az viszont már egyértelmű, hogy mindez állami segítség nélkül megold­hatatlan. A közgyűlés döntése értelmé­ben változatlanul érvényben van a társaság csődbejelentése, és készülnek a csődegyezségre. Mint Enzsölné Rédei Mariann, a társaság igazgatóságának el­nöke elmondta, a legsúlyosabb probléma az adósság kezelése. A társaság mintegy 1,5 milliárd forintnyi tartozásából 1,2 mil­­liárddal a többségi tulajdonos­nak, a Budapest Banknak adó­sa. Bokros Lajos, a bank elnök­vezérigazgatója kijelentette, öt tárca miniszterével tárgyalt az ügyben. Felmerült az a lehető­ség, hogy a tizenhárom hazai nagyvállalathoz hasonló segít­séget kapjon az rt., de mivel nem az állam a cég hitelezője, illetékes körökben ezt elvetet­ték. A bankkonszolidáció vi­szont megoldást hozhat a hajó­gyáriaknak. További segítség lenne, ha a rendelések garan­ciáit az állam magára vállalná. A közgyűlésen az is elhang­zott, hogy a gyár működtetése csak akkor tartható fenn, ha teljes kapacitása lekötött, és a rendelések nyereségesek, de legalábbis nullszaldósak. Ezért az is kulcskérdés, hogy a mint­egy másfél milliárd forintos megrendelésállomány teljesíté­se - tíz norvég konténerhajóról, egy hazai szállítmányozó fo­lyam-tengerjáróról és két fővá­rosi garázshajóról van szó - mennyire gazdaságos. Amennyiben a finanszírozás megoldódna és a szerződések létrejönnének, további mintegy 150-200 millió forintnyi beru­házásra lenne szükség, így vi­szont nemcsak a hajógyár 350 dolgozójának maradna meg az állása, hanem a beszállítókat is figyelembe véve, legalább ezer munkahelyet őriznének meg. Peredi Ágnes DIURNUS rír Egy tévészerkesztő arcképéhez Vajon kinek szurkol? És kinek gyűlöl? Milyen országot szeret­ne? Milyen lélekkel szignál olyan műsort, amelyről maga is sejti, hogy sanda, dühös, sunyi? Vajon élvezi? Mit hisz köz­­szolgálatnak? Mit gondol, mikor, s mennyiben lehet a köz­­szolgálat, gyűlölködő? Vajon kikre féltékeny? Vajon hogyan sikerült oly szépen szelektívre átállítania a memóriáját­­ önmagáról? S ha má­sokról van szó, miért működik fordítva e szelektivitás? Vajon Ő ne tudná, hogy a magánember düheit a közszolgálati szer­kesztő köteles kívül hagyni a kapun, ha belép a stúdióba?! S ha Ő nem képes uralkodni az elfogultságán, a gyűlöletein­­ nincs senki fölötte, aki figyelmeztetné: Megállj, ember!? Ezt legfennebb a magántelevíziód magánműsorában adhatod le­­, ott is csak büntetőjogi felelősséged tudatában! Hej, hol vagyunk már a sokat ígért pártatlanságtól, tárgyi­lagosságtól... S hol leszünk holnap, fél év múltán! A szerkesztőnek, magánemberként, senki sem tilthatja meg az érzelmeit. Amint azonban visszaél a hatalmával, s millió példányban sokszorosítja dühét­­ a valamelyest is felelős in­tézmény ezt nem hagyhatja annyiban. Akkor sem, ha netán (titkon vagy nyíltan: mindegy!) rokonszenvezik a magánem­ber-szerkesztő közéleti, pártos szenvedélyével. A csoportok, tendenciák orgánumaiban más határai lehet­nek a személyes érzelmeknek, véleményeknek, akár indula­toknak is - a közszolgálati médiák azonban (különösen e mé­diák házi termékei, azaz belső munkatársainak műsorai!) nem személyeskedhetnek, nem azonosulhatnak csoportindulatok­kal, nem állhatnak be hatalmi verekedésekbe. És főként: nem rágalmazhatnak. Csakis így kerülhető el az is, hogy bárminő politikai váltó­gazdaság bosszúhoz vezessen. A közszolgálati média felelős szakembereinek úgy kellene a munkájukat végezni, hogy bár­ki kerüljön is hatalomra, bizalmat szavazhasson nekik. A részrehajlók, a gyűlölködők aligha érdemelhetik ezt ki. A hatalmukkal ma visszaélők ne játsszák majd meg a mártírt. NÉPSZABADSÁG 5 Az országnak érdeke az agrárfordulat ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Gerbovits Jenő, a Parasztszö­vetség elnöke szerint „beérett az érdekképviseletek vetése, immár világossá vált, hogy mi vagyunk a hatalom, az életet termelő nyugodt erő”. „Az ér­dekképviseletek egységes fellé­pése arról tanúskodik, hogy igen nagy baj van az ágazat­ban. Azon pártok neveit pedig, amelyek - bár felkínálták ne­kik a lehetőséget - nem kíván­tak a demonstrálókhoz szólni, nem szabad elfelejteni a jövő évi választások idején.” Körösi Imre, aki az Agrárka­mara elnökeként szólt az össze­­gyűltekhez, elmondta, hogy bár az agrárágazat gondjai már 1985-ben kezdődtek, az utóbbi három év alatt 500 ezer család hagyott fel a háztájiban folyta­tott állattenyésztéssel, és 200 ezernél több munkanélküli ke­rült ki a mezőgazdaságból. Míg az országban az átlagkereset 23 ezer forint, addig a mezőgazda­ságból élők kénytelenek 16 ezer forinttal beérni - ha a munkál­tató egyáltalán tud fizetni. Ugyanakkor a volt kormány­­párti képviselő hangsúlyozta, hogy a mai kormány már nem kompetens a jövő agrártársa­dalmának irányítására. A felszólalások után a de­monstráció résztvevői vastaps­sal fejezték ki egyetértésüket annak a petíciónak a felolvasá­sa után, amelyet Szaniszló Sándor, a MOSZ társelnöke, Körösi Imre és Gerbovits Jenő adtak át Szabad György házel­nöknek. Az üzenetben többek között arra is felszólítják a parlamenti képviselőket, hogy még az 1994-es költségvetés megtárgyalása előtt tartsanak mezőgazdasági vitanapot. O. H. Gy. A parlament elnöke, Szabad György mintegy félórás eszmecserét folytatott a tegnapi tiltakozó nagygyűlés petícióját átnyújtó kül­döttség tagjaival. Gerbovits Jenő, a Magyar Parasztszövetség elnöke munkatársunknak elmondta: szóban is tájékoztatták a házelnököt az ag­rárszféra égető gondjairól. Szabad György ígéretet tett arra, hogy a le­hető legrövidebb időn belül egyeztet az illetékes bizottságokkal annak érdekében, hogy az Országgyűlés még az idén szenteljen egy munka­napot az agrárválság megvitatásá­nak. A MOSZ társelnöke, Szaniszló Sándor munkatársunk kérdésére ki­fejtette: az érdekvédelmi szerveze­tek bíznak a tárgyalásos rendezés­ben. Körösi Imre, az Agrárkamara el­nöke szerint a parlamenti pártoknak létérdekük, hogy külön foglalkozza­nak a mezőgazdasággal. Nemcsak azért, mert a feldolgozóiparon ke­resztül ez az ágazat lehet a motorja a gazdaság fellendülésének, hanem azért is, mert lényegesen nagyobb az összeomlás veszélye annál, mint amit a pártok ebből elismernek. A megoldás az lehetne, ha a parlamen­ti pártok ellenőrzése alatt egy rend­kívül gyors válságkezelő programot dolgozna ki a kormány az érdekkép­viseletek közreműködésével. Az or­szág érdeke kívánja így, ugyanis az export csökkenése, az árualap zsu­gorodása miatt következett be. Olyan mértékű volt az ágazat vissza­esése - három év alatt több mint 150 milliárd forint -, hogy ha nem kö­vetkezik be döntő fordulat, akkor kiszámíthatatlan folyamatok indul­nak el. Körösi Imre szerint a mező­­gazdasági érdekvédelmi szervezetek azokat a pártokat támogatják majd, amelyek megoldást kínáló agrár­­programokkal jelentkeznek. Ezért - vélekedett Körösi Imre - elemi érde­kük a pártoknak, hogy fordulatot hozó intézkedéseket fogadjanak el; ellenkező esetben jelentős részük el­tűnik a politika süllyesztőjében. Ha mégsem történik semmi, és a jövő évi költségvetési keretek érintetle­nek maradnak, akkor jövőre jön el a mezőgazdaság számára a mélypont - mondta az Agrárkamara elnöke. K. L. J. □ A tb-vel tárgyal a kárpótlási hivatal Hamarosan eldőlhet: milyen el­járás keretében semmisítik meg azokat a kárpótlási jegyeket, amelyek - eleget téve rendelte­tésüknek - visszakerültek a költségvetési szférába. Lapunk érdeklődésére Mar­­czelly Gusztáv, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hi­vatal elnökhelyettese elmondta, hogy a hivatal eddig több mint 50 milliárd forint értékű kár­pótlási jegyet bocsátott ki. Ar­ról egyelőre nincs pontos ada­tuk, hogy mennyi értékpapírt használtak már föl állami va­gyon, vagy termőföld tulajdon­jogának megszerzésére, ám előbb-utóbb a forgalomban le­vő kárpótlási jegyek java része visszajut az „államkasszába”, s ezzel megsemmisül. Az érték­papírok fizikai megsemmisíté­sére megfelelő szabályokat kell kidolgozni, az ezzel foglalkozó szakértői csapat tagjait pedig mára hívták össze. Az elnökhelyettes beszélt az OKKH 195 millió forintos tár­sadalombiztosítási adósságá­nak rendezéséről is. Marczelly Gusztáv kedden találkozót kért a tb illetékeseitől, hogy tisztáz­zák: van-e mód az elmaradás részletekben történő kiegyenlí­tésére. Csak a tárgyalások eredményeképpen derülhet ki, hogy a törlesztés mennyire „rázza meg” a kárpótlási bü­dzsét, ugyanis a hivatalok az egész év során mintegy kétmil­liárd forint költségvetési támo­gatást kapnak. Az adósság egyébként úgy keletkezett, hogy a kárpótlási hivatalok 1700 alkalmazottjának bére után fizetendő tb-járulékot né­hány hónapon keresztül elmu­lasztották átutalni. F. E. G. Költségvetés: kétségek és bizakodások Naszvady György, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára hétfőn egy rádióinterjúban azt állította, hogy a tb 137 milliárd fo­rintos járulék-kinnlévőségéből mindössze 20-25 milliárd forint hajtható be. Ez közvetve azt jelentheti, hogy nagyobb a tb-költ­­ségvetés deficitje, mint tervezik. Ferge Zsuzsa - aki korábban, a képviselők tiszteletdíja körül kialakult helyzet miatt lemondott tb-tagságáról - most megvédte az önkormányzat munkáját. A neves szociológus, aki ön­­kormányzati tagságát azért megtartotta, úgy véli: az el­múlt két és fél hónap alatt az önkormányzatok többet értek el a biztosítottak érdekében, mint a korábbi felügyelőbizott­ságok évek során. Ezt bizonyít­ja az is, hogy tb 1992 óta fel­­halmozott hiányának rendezé­séről megegyezés született a kormánnyal. Ferge Zsuzsa úgy véli, hogy a kormánnyal folyta­tott további tárgyalások sikere érdekében szükség van a társa­dalombiztosítási szakértők „el­lenerejére”. Nagy Sándor, a nyugdíjbiz­tosítási önkormányzat elnöke nem kívánta kommentálni a költségvetési szakember véle­ményét, azt azonban kijelentet­te: a befolyó járulékok összegé­ben, valamint a kinnlévőségek behajtásában még vannak tar­talékaik. A kormánnyal folyta­tott egyezkedésről munkatár­sunk kérdésére elmondta: meg­állapodtak a tb-hiány rendezé­séről, amit - egyebek között - kötvénykibocsátással kívánnak fedezni. Beszélt arról is, hogy hamarosan tízmilliárd forint értékű kötvényt bocsátanak ki, amelynek felét valószínűleg az ÁB-Aegon Biztosító Rt. venné meg. R. S. Drágul a liszt és a kenyér Több megyében a malmok 12-15 százalékkal emelték vagy emelik a liszt árát - jelentették megyei tudósítóink. Kivétel azért van: Csongrád megye. Az áremelés alapvető oka: a drága búza. A sütőipari vállalatok többsége is árat emel, így a ke­nyér is többe kerül majd. TUDÓSÍTÓINKTÓL Hajdú-Bihar megyében mától 15 százalékkal emeli a liszt árát a Hajdúsági Gabona Rt. Szűcs László termelési főmér­nök elmondta, hogy a drágu­lásnak elsősorban az étkezési búza magas ára az oka. A bol­tokban mától a finomliszt kiló­ja 26,60-ról 29 forintra, az öm­lesztett liszté 20,30-ról 23 fo­rintra, a kenyérliszté 17-ről 20 forintra emelkedik. Vannak bol­tok, amelyek a készletek kiapa­dásáig nem emelik a liszt árát. A Szolnok megyei Alföldi Gabona Rt. hétfőtől 15 száza­lékkal emelte a liszt árát. A fi­nomliszt termelői ára 28,60-ról 31,90-re emelkedik kilónként. Fekete László igazgató indok­ként azt mondta, hogy a cég az idén a tavalyihoz képest mint­egy ötven százalékkal drágáb­ban vásárolta a búzát. A Közép-alföldi Sütödék Vállalata - mint Frey Ferenc igazgatótól megtudtuk - októ­ber első napjaitól várhatóan tíz százalékkal adja drágábban termékeit. Szeptember 15-től átlagosan 15 százalékkal emelte a liszt árát a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat­­ a búza árá­nak növekedése miatt. A Nyír­egyházi Sütőipari Vállalat pék­ségei a magasabb árat az ener­gia és segédanyagok árának emelkedésével indokolták, szep­tember 21-től hárítják át a vá­sárlókra, átlagosan 7,5 százalé­kos mértékben. A félfehér ke­nyér ajánlott fogyasztói ára 48 forintról 52-re emelkedik. A Csongrád Megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Vállalat nem emeli a liszt árát - mondta Tráser Ferenc igazgató. A ma­gas búzaár miatt ez a döntés ugyan nem veszélytelen, ám a vállalatnak nagy kihívással kell szembenéznie: a Békés megyei Agrimill - amely ebben a me­gyében is terjeszkedni akar - nagy konkurencia a csongrá­diak számára. Árversenyre kényszeríti a Csongrád megyei gabonaforgalmit, amely úgy vá­laszol, hogy nem emel árat. Berecz Zoltán, a Székesfehér­vári Sütőipari Vállalat igazga­tója elmondta: a Fejér Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatból alakult Cerbona Rt. augusztus végén értesítette a céget, hogy szeptember 1-jével 15 százalékkal emeli a liszt árát. A jelenleg kilónként 19,90-be kerülő finomlisztet 22,80-ért veszi majd a sütőipari vállalat. Mivel azonban a két cég között olyan szerződés van érvényben, hogy az áremelést egy hónappal korábban be kell jelenteni, az árnövekedés októ­ber 1-jétől esedékes. Ezt köve­tően a sütőipari vállalat is,­­várhatóan 7-7,5 százalékkal­­ emelni kényszerül termékei árát, a fehér kenyéré például 45,70-ről 49 forintra emelkedik. A Somogy Megyei Gabona­forgalmi Vállalat szeptember 1-jétől 12-15 százalékkal emel­te a liszt árát. Érdekes viszont, hogy tésztaüzemükben mintegy 25 százalékkal olcsóbban jut­hatnak a vásárlók a különböző termékekhez, mert több mű­szakban, s így olcsóbban ter­melnek. A Somogy Megyei Sü­tőipari Rt. - bár költségei ugyancsak megnövekedtek - az idén nem tervez áremelést. Vincze Károly főkönyvelő el­mondta: számítottak a liszt árá­nak növekedésére, ezért mint­egy három hónapra elegendő mennyiséget vásároltak föl. Háziorvos-szerződés Megkötötte az Országos Egész­ségbiztosítási Pénztár (OEP) a 6764 háziorvosi szolgálattal, közte 1256 magánvállalkozó háziorvossal a finanszírozásra vonatkozó szerződéseket. Je­lenleg az intézményi szerződés­­kötések vannak napirenden. 1993-ban azokkal kötnek megállapodást, akiket koráb­ban is finanszírozott a tb vagy, akiket a népjóléti tárca rangso­ra szerint arra alkalmasnak ta­lált az OEP. Jövőre azonban el­vileg mindazokkal szerződhet­nek, akik a hozzáférhetőség, a szakmai igények, a takarékos­ság és a pénzügyi lehetőségek szempontjából egyaránt megfe­lelnek. Azt, hogy melyek ezek a szolgáltatások, országos adat­­felvétel segítségével állapítják meg. A döntés és az új szerző­dések megkötése a jövő év kö­zepén várható. A mostani szer­ződések június végéig szólnak. Új költségvető A pénzügyminiszter a mai nap­pal Szabó Tamást, a köz­­igazgatási államtitkár személyi titkárát nevezte ki az állami költségvetési főosztály vezető­jévé. Elődje, Führinger Antal a Magyar Nemzeti Bankban foly­tatja munkáját.

Next