Népszabadság, 1993. december (51. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-01 / 280. szám
Ukrajnában már a petróleumlámpa is hiánycikk Ukrajna második legnagyobb városában, a több mint kétmilliós Harkovban napok óta szünetel a melegvíz-szolgáltatás. Kivételt csupán - legalábbis egyelőre - a gyógy- és gyermekintézmények képeznek. A város vezetői szerint csupán két esetben várható bármilyen javulás: akkor, ha a vezetékekben ismét megjelenik a gáz, vagy akkor, ha felmelegszik az időjárás. Az első feltétel teljesítéséhez mindenekelőtt arra volna szükség, hogy a költségvetésből élő intézmények törlesszék a szállítókkal szembeni tetemes adósságukat, ami közel 70 milliárd karbovanyecre rúg. Az időjárás kegyességében viszont nemigen bízhatnak sem Harkovban, sem Ukrajna-szerte. A meteorológiai előrejelzések szerint a nappali hőmérséklet most „mindössze” mínusz 10 fok körül jár, de rövidesen még komolyabb lehűlések várhatók. Az ukrán állampolgárok tehát reszketnek. Már csak azért is, mert előzetes beosztás szerint már most órákra kikapcsolják a falvakban és városokban a villanyáram-szolgáltatást, csökkentik a fűtést, de reszkethetnek azért is, mert senki sem tudja, milyen meglepetéseket tartogathat számukra a holnap. Az energiaellátás kérdése - mely a függetlenedő állam egyik Achilles-sarka - eddig sem került le az újságok címoldaláról, eddig is fontos meghatározója volt mind a gazdasági, mind a politikai életnek. Méginkább ráterelődött a figyelem azt követően, hogy Oroszország bejelentette: az orosz villamos energia túlfogyasztása esetén nem kizárt az ukrajnai vonalak automatikus lekapcsolása. Mindehhez pedig tudni kell, hogy Kijev mindmáig Moszkvától kapja a villamos áram jelentős részét. A szakemberek véleménye szerint ugyan semmi más nem történt, mint hogy szétválasztották a két ország energiarendszereit. Ez azonban aligha nyugtatja meg a korábbi években egészen máshoz szokott fogyasztókat. Harkov csupán egyike a kirívó példáknak. Kijev egyik legnagyobb negyedében, Obolonyban például másfél napig teljesen szünetelt a fűtés, az áramszolgáltatás. Az iskolákban a gyerekek bundában dideregték végig az órákat. Országszerte több helyen vetették már fel, hogy a jövő évi nyári szünidőt helyezzék át a mostani tanév decemberére-januárjára. Siralmas a helyzet az ipari központokban is: számos vállalat állt le teljesen, s még többen szüneteltetik a második műszakot. A lakóházak egynémelyikében - Ungváron legalábbis - a hőmérő higanyszála ritkán kúszik fel a 16-17 Celsius-fok fölé. Belátható időn belül Ukrajnában csak a csodára számíthatnak, illetve - bármennyire is nincs ínyére ez a függőség - a húzd meg, ereszd meget játszó Oroszországra. Az energiahordozókban gazdag szovjet utódállamok, amelyekhez régi kapcsolatok fűzik Ukrajnát - így Türkménia január elsejétől - már csak kemény valutáért hajlandó földgázt szállítani. Valutában pedig Kijev nemigen dúskál. Pénzhiány miatt rekedt meg a tapogatódzás szintjén az esetleges közel-keleti olajvásárlás is. Elméletileg Ukrajna maga sem szegény energiahordozókban, az ország nyugati régióiban például e század elején évi másfél-két millió tonna olajat termeltek. Ezeket a kutakat azonban a szovjet éra alatt teljesen elhanyagolták, felújításukhoz pedig ismét csak temérdek pénzre volna szükség. A legmegbízhatóbb energia, pontosabban fényforrássá napjaink Ukrajnájában a gyertya és a petróleumlámpa vált. Nem véletlen, hogy rég hiánycikknek számítanak, hiába keresnénk az üzletek polcain. Csak a feketepiacon lehet hozzájutni, ahol a spekulánsok jóval a világpiaci ár fölött vesztegetik ezeket a portékákat. A mindinkább elszegényedő ukrán állampolgár pedig, ha nem akar órákig sötétben ücsörögni, kénytelen mélyen a zsebébe nyúlni. Bár az is igaz, a jéghideg fűtőtesteket a gyertya aligha képes felmelegíteni. Ungvár, 1993. november 30. Kőszeghy Elemér 1993. december 1., szerda KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT_ NÉPSZABADSÁG 3 EBEÉ: válságmegelőzés és konfliktuskezelés Jeszenszky Géza vitaindítója a római külügyminiszteri találkozón ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Szintén nagy teret szentel a kontinens válságainak Christopher amerikai külügyminiszter, aki 150 millió dollárnyi további támogatást ígért Boszniának. A diplomata határozottan megerősítette: a világnak egyetlen térsége sincs, mellyel Washingtont olyan fontos politikai és kulturális kapcsolatok fűznék össze, mint Európával. Ennek a kapcsolatrendszernek a NATO mellett az EBEÉ a legfontosabb eleme. Christopher külön kitért a sajtószabadság kérdésére. Megállapította: bár haladás figyelhető meg a nyomtatott sajtó szabadságának garantálásában, ennek ellenére továbbra is tapasztalható, hogy korlátozzák a sajtótermékek előállítását és terjesztését. „Ennél is nagyobb akadályt jelent a nyílt társadalmak építésében, hogy nincs előrelépés az elektronikus média szabadsága terén. A televízió a demokrácia olyan szócsöve, amit egyetlen pártnak sem szabad kisajátítania” - mondta. A tanácskozás egyik vitaindító előadását Jeszenszky Géza tartotta, úgy is, mint a jövő év decemberében rendezendő EBEÉ-csúcs házigazda országának képviselője. Kifejtette, az európai biztonság ügyét nem lehet egyetlen szervezetre bízni. A katonai biztonság terén véleménye szerint továbbra is a NATO rendelkezik a leghatékonyabb eszközökkel. Gazdasági téren az Európai Uniónak kellene az eddigieknél is aktívabb szerepet vállalnia, többek között azzal, hogy tevékenységi és tagsági körét fokozatosan kiterjeszti Keletre. Az EBEÉ szerepét a külügyminiszter abban látja, hogy az az európai biztonság legátfogóbb szervezeteként egyfajta politikai ernyőt adjon az egyéb szervezetek együttműködéséhez. Az emberi és kisebbségi jogok, a politikai biztonság és a válságmegelőzés ügyében pedig a korábbiaknál is nagyobb szerepet kell vállalnia. Jeszenszky úgy ítélte, hogy a válságkezelés eddigi kudarcai mögött kormányok állnak, melyeknek akarata nélkül az arra hivatott szervezetek soha nem lesznek képesek hatékonyan cselekedni. A válságkezelés javítása érdekében Jeszenszky szerint tovább kell erősíteni az EBEÉ struktúráit. Ebből a szempontból kulcskérdés, hogy az EBEÉ hogyan tudja integrálni más szervezetek, illetve egyes tagállamok erőfeszítéseit. Az egyik legnagyobb kérdésnek azt tartotta, hogyan lehet a látszólag ellentmondó elveket - az államok szuverenitását, illetve a népek önrendelkezését - összeegyeztetni. Véleménye szerint ezen elvek összeütközéséből származik a válságok nagy része, s az EBEÉ-nek egyik feladata e dilemma megoldása. A magyar külügyminiszter üdvözölte Balladur francia miniszterelnök kezdeményezését, amit az Európai Unió is felkarolt. Véleménye szerint az indítvány nem egyszerűen válságmegelőzési eszköz, hanem azokat az okokat tárja fel és igyekszik megoldani, melyek a konfliktusok gyökereit jelentik: az agresszív nacionalizmusokat, illetve a nemzeti kisebbségek jogainak megtagadását. „A kisebbségi kérdés megoldását nem a határok megváltoztatásában látjuk” - húzta alá. Úgy értékelte, hogy az európai határokat számos nemzetközi jogi megállapodás rögzíti, ugyanez nem érvényes a kisebbségi kérdésre. „A második világháború után kísérlet sem volt a jogi rendezésre. Csupán gyenge politikai deklarációk születtek, ám azokat sem tartják be” - állapította meg Jeszenszky Géza. A magyar külügyminiszter felszólásának végén jelezte: a válságok kezelésével kapcsolatos döntéshozatali rendszert úgy kellene átalakítani, hogy a konszenzusos rendszer felől el kell mozdulni a, minősített többség irányába. A délelőtti ülésszakot követő munkaebéden az 52 ország képviselője két nagy kérdést vitatott meg. Az egyik: milyen garanciák mellett lehet kiterjeszteni a jövőben az EBEÉ békefenntartó szerepét. A téma elsősorban a szovjet utódállamok válságával, illetve Oroszország békefenntartó misszióival kapcsolatban vált aktuálissá. A másik nagy dilemma, hogyan kezelje az EBEÉ a délszláv válságot. A magyar hivatalos vélemény szerint az Európai Unió által kidolgozott cselekvési terv alapján kell megkezdeni a konfliktus megoldását, aminek része, hogy a jugoszláv utódállamok mindegyike fokozatosan bekapcsolódjon a nemzetközi közösség munkájába. Külön említést érdemel egy magyar-orosz közös javaslat. A két ország egy olyan dokumentum kidolgozását kezdeményezte, mely állást foglal az agresszív nacionalizmus, a sovinizmus, antiszemitizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelem szükségességéről, és az EBEÉ ebből fakadó feladatairól. Gyarmati István, a magyar előkészítő delegáció vezetője elmondta, Magyarország azt szeretné, ha az EBEÉ a délszláv válsággal kapcsolatos fegyverzetcsökkentési javaslatról a jövő decemberben esedékes budapesti csúcstalálkozó előtt döntést hozna. A Budapestre összehívott felülvizsgálati konferencia jövő év október 10-től december 2-ig tart majd, s a csúcstalálkozó várható időpontja 7. és 8. lesz. Diplomáciai forrásokból egyébként úgy tudni, hogy az EBEÉ budapesti csúcstalálkozóján Magyarország veszi át az EBEÉ elnöki tisztét Olaszországtól. Nagy Csaba Találkozóra készül a visegrádi baloldal December közepén a szlovák fővárosban találkoznak a visegrádi együttműködés négy tagállama szocialista és szociáldemokrata pártjainak vezetői - jelentette Farkas József György. POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A baloldali csúcstalálkozót a házigazdák, a Demokratikus Baloldal Pártja (DBP) és a Szlovák Szociáldemokrata Párt szervezik, az esemény várhatóan december 18-19-én kerül sorra. A vendéglátók mellett a cseh, a lengyel és a magyar szocialista, illetve szociáldemokrata pártok küldöttei foglalnak helyet a pozsonyi tárgyalóasztalnál, hogy áttekintsék az elmúlt időszak közösen hasznosítható tapasztalatait, kapcsolataik alakulását a Szocialista Internacionáléval, továbbá együttműködésük továbbfejlesztésének lehetőségeit. A DBP-től szerzett információink szerint a visegrádi együttműködés történetében eddig egyedülálló pártközi találkozón Magyarországról Horn Gyula és Király Zoltán részvételével számolnak. Ugyancsak a Demokratikus Baloldal Pártjától értesült lapunk arról, hogy a párt elnöke Peter Weiss a jövő hét elején Budapestre látogat, ám nem pártvezetői minőségében, hanem mint a szlovák törvényhozás első elnökhelyettese. A politikus december 7-8-án Dornbach Alajos országgyűlési alelnök meghívásának tesz eleget, s az alkalmat fel kívánja használni a magyar parlament külügyi és más bizottságainak, valamint a különböző képviselőcsoportoknak a vezetőivel folytatandó eszmecserékre is. Ausztria kész segíteni szomszédainak Arra számítunk, hogy Ausztria 1995-ben teljes jogú tagja lesz az Európai Uniónak. Igyekszünk minden segítséget megadni Magyarországnak, hogy követhesse példánkat - nyilatkozta a Népszabadságnak dr. Michael Haupl, az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) bécsi vezetője, városi pártelnök. Az SPÖ öttagú küldöttsége kétnapos látogatást tett Budapesten. Kedden megbeszélést folytattak Horn Gyulával, az MSZP elnökével. Grete Dummer, Julianna Weisz, Manfred Wurm, Karl Swoboda és dr. Haupl küldöttségvezető politikai, gazdasági és szociális jellegű témákról cseréltek véleményt vendéglátójukkal. Dr. Haupl elmondta: pártja azt tartja szem előtt, hogy az ezredfordulón a közép- és keleteurópai országok is tagjai lesznek az Európai Uniónak. Ezért Ausztria semmiképpen sem szeretné ha szomszédai kapcsolatát vitás kérdések bonyolítanák. Bécs emiatt mindig készséggel áll rendelkezésre olyan nehézségek elhárítására, mint amilyen a bős-nagymarosi probléma Budapest és Pozsony között. A delegációvezető szerint egyébként Ausztria továbbra is semleges akar maradni, s biztonsága garanciáját nem a NATO-ba való belépésben látja, hanem az összeurópai biztonság erősítésében. Sz. J. Göncz-vizit Hannoverben Göncz Árpád köztársasági elnök kedden Hannoverbe utazott, ahol ma részt vesz és beszédet mond a Római Klub 25. évfordulós konferenciájának nyitóülésén. MTI-JELENTÉS A jubileumi tanácskozás témája Európa jövője, az új évezred kezdetének Európa-képe. A Római Klub konferenciája az „ember-természet-technika” mottóval 2000-ben megrendezendő hannoveri expo tartalmi előkészítését is szolgálja. Göncz Árpád felszólalására a tervek szerint ma kerül sor, kétnapos hannoveri tartózkodásának egyéb idejét magánjellegű programok teszik ki. Közgazdászok, mérnökök, matematikusok, jövőkutatók, pedagógusok, politikusok, nemzetközi szervezetek alkalmazottai 1968-ban - Aurelio Peccei olasz közgazdász kezdeményezésére - jöttek össze először Rómában, hogy „az emberiség jelenlegi és jövőben veszélyeztetett helyzetéről” tanácskozzanak. Ebből a találkozóból fejlődött ki a Római Klub, amely bizonyos időközönként ülésezik, tanulmányokat készít. Tolat a vonat A múlt héten megegyezés született az MDF és a MIÉP között, hogy a legnagyobb kormánypárt négy parlamenti bizottsági helyet átad a Magyar Igazság és Élet Pártjának. Akár örülhetnénk is, hogy végre európai módon, szép egyetértésben, minden szélsőséges megnyilvánulás nélkül zajlik le valamilyen osztozkodás magyar parlamenti pártok között. Az a tény, hogy itt az MDF egy koalíción kívül álló pártnak tesz gesztusokat, akár jót is jelenthetne. Csak hát a MIÉP-et éppen az MDF vetette ki magából, nem is olyan régen, szélsőségesség, politikai szalonképtelenség miatt. No meg azért, mert Csurka István, a MIÉP mostani társelnöke MDF-alelnök korában gyomorforgató személyes támadást intézett Antall József miniszterelnök ellen. Mintha a miniszterelnök betegsége is valamiféle csurkai forgatókönyvet teljesítene be: mindent, ami az utóbbi hónapokban történt annak érdekében, hogy a szélsőjobb kiszoruljon a legnagyobb kormányzó pártból és a magyar kormánypolitikából, most, Antall József kényszerű távollétében növekvő sebességgel vonnának vissza az MDF és a kormány döntéshelyzetben lévő politikusai. A politikai bennfentesek mára elég jó mozaikképet tudnak összeállítani azokról a személyi változásokról, amelyekben tetten érhető az MDF mostani mozgása, a szélsőjobboldaltól való, nehéz szívvel eldöntött, felemásan megvalósult elhatárolódás, és most, a miniszterelnök akadályoztatása idején mindennek a módszeres visszacsinálása. Nem csupán a csurkista médiumfőnökök elszabadulásáról van szó: más területeken is a szélsőjobb irányába mutatnak egyes legújabb személyi mozgások. A magyar átlagpolgár számára olyan ez az egész, mintha állna egy leeresztett sorompó előtt, amelyen tolat egy tehervonat. Szép lassan elgördülnek a vasúti kocsik az orra előtt, megállnak, aztán megindulnak visszafelé. Nem tudja, milyen sínről jönnek a vagonok, nem tudja, melyikre mennek: az az érzése, hogy ugyanarra, amelyikről jöttek. Nem lennék meglepve, ha valamelyik reggel Csépi Lajos beülne a Nap TV-be, és azt mondaná: az AVÜ visszavonta a meg nem írt Csurka-forgatókönyv ügyében indított pert. Sokat elmélkedtek korábbi, elhamarkodott döntésükön, és belátták, hogy mégiscsak Csurka István tudja a legjobb privatizációs szappanoperát írni, hiszen ezzel Nahlik Gábor személyében a médiaszakma legautentikusabb képviselője is egyetért. Akárhogyan is nézzük, Antall József kényszerű távolléte idején mind több jel utal a koalíciós centrum kiüresedésére. Az MDF küldetéstudatos politikusai addig élezik a helyzetet, amíg megszűnik ismét valóságos lehetőség lenni, hogy itt az európai politika három reprezentáns irányzata közül bármelyiket lehet választani, s hogy ezen belül is pártok és árnyalatok küzdelme és kiegyensúlyozódása adja majd ki az elkövetkező évek kormányzatát. A küldetéses szélsőség a magyar jövőt már jóval a választások előtt leegyszerűsíti a hatalom kérdésére: vagy mi, vagy azok. Nekem meggyőződésem, hogy ha ezt a kérdést így kiélezik, a választók döntése akkor is az lesz, hogy a mostani hatalomnak mennie kell. Lezsákéknak demokratikus keretek közt nincs esélyük a hatalomban maradásra. Az ő elvakultságuktól függ, hogy itt, most, Európa kapujában mit mernek meglépni és mit nem. A magyar társadalom számára azonban a hatalom kérdésének kiélezése is rossz, mert ez összefogásra kényszeríthet mindenkit, akinek a céljai csak a mostani hatalom leváltása, illetve megtartása kérdésében esnek egybe. A ’94-es választásnak azonban többről, a „hogyan tovább?” konkrét útjairól kellene szólnia. Tanács István k Világnapi töprengés Furcsa ez az AIDS. Olyan dolgokkal szembesít bennünket, amelyek mellett máskülönben szemlesütve mennénk el. Különösen így van ez nálunk, ahol különböző okokból oly sokáig nem illett a szexuális kultúráról beszélni. Ezért aztán nem is igen,létezik, a demokrácia és a nyitott társadalom egyik nem lebecsülendő állapotjelzőjeként makacsul ellenáll a fejlesztésére tett - igaz, harmatos - próbálkozásoknak. A fiataloknál kellene kezdeni, ám az iskolai nevelés terveit készítők sem igen vannak birtokában, ezért aztán rendre hatástalanok maradnak elképzeléseik. Nem csoda, ha tavaly összesen egymillió körüli óvszer fogyott hazánkban, ami a terméket koruk miatt még, illetve már nem használókat is számítva fejenként évi egyetlen darabot jelent. Ennél, a nyugat-európainak harmadát-negyedét kitevő értéknél pedig lakosságunk középrétegének azért mégiscsak jóval nagyobb a nemi aktivitása. Sokáig arra is hivatkoztak, mit akarunk, eredmények híján még a tudósok is csak vitatkoznak a betegségről. Ma már azonban ez az érv is kifulladóban van, hiszen a soha nem látott intenzitással folyó nemzetközi erőfeszítések apró léptekkel, de a remény irányába mutatnak. Nemrég francia kutatók a vírus természetének újabb fontos elemét, ismerték fel, s jövőre több fejlődő országban tömeges méretekben kezdődnek el a várhatóan hosszú évekre tervezett vakcinakipróbálások, melyekből a század végére már létrejöhet a hatékony védőoltás. Dollármilliárdok mozdultak meg, és még több kellene. Itt filléres alapon nem várható eredmény. Ezért is kell óvakodni a csodaszerekről vagy nemzeti túlfűtöttségből - magyar megoldásról rendre felröppenő hírektől. A magyar megoldást a fejekben kellene kezdeni, s ez nem megy kampányszerűen. Megfigyelhető, hogy az AIDS-ről sajtónk az év folyamán rendszeresen két nagy hullámban számol be. Nyáron az AIDS-világkonferenciák idején és a december elsejei világnap kapcsán. Ilyenkor egyébként is egymást követik a rendezvények, hiszen az ügyben tenni akaró összes szervezet el akarja költeni az adott évre kapott pénzt. Ami nem lenne baj, csakhogy a hatás gyakorta nem kielégítő. Hiányzik az ésszerű koordináció, az egyik rendezvény szervezői nem tudnak a másikról, és a sajtó szemérmessége miatt a közvélemény nem tud az eseményekről. Nálunk az emberek különben sem igen akarnak tudni az AIDS-ről. Túl vannak az első sokk okozta ijedelmen, és még mindig úgy vélik, a balesetszerű istencsapásként értékelt betegség csak néhány szűk csoportot érinthet. Nem a betegségtől, hanem azoktól félnek, akikhez a betegséget tudatukban társítják. És főleg azoktól, akik hordozók a kórokozót vagy már kezelésre szorulnak. Holott a tévedés végzetes lehet. Persze nem újabb félelmekre van szükség, hanem arra, hogy tisztán lássunk. Hogy tudjuk, AIDS-ügyben még nem vagyunk túl a nehezén, hiszen szakértők az intravénás kábítószerezés és a prostitúció terjedésével régiónk járványügyi helyzetének rohamos romlásával számolnak. Hogy érezzük, az AIDS ellen csak a nyíltság és a tolerancia lehet a megoldás. Ehhez azonban tűnnie kéne az országban ma még uralkodó konzervatív tehetetlenségnek. Palugyai István