Népszabadság, 1994. június (52. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-01 / 126. szám

1994. június 1., szerda_ KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT_ NÉPSZABADSÁG 3 Az MSZP nem készül populista lépésekre BÉCS Ausztria kancellárja megnyug­tatónak tartja, hogy stabil kor­mánya lesz Magyarországnak. Bécsi tudósítónknak adott érté­kelésében Franz Vranitzky po­zitívumnak nevezte, hogy a ma­gyarok ennyire egyértelműen fejezték ki véleményüket. A kancellár ugyanakkor óvta a közvéleményt az esetleges túl­zott várakozásoktól. Kijelentet­te: „A magyar politikát a józan­ság és a szakszerűség fogja mos­tantól jellemezni.” A kormányfő egyúttal vissza­utasította az egyik vezető bécsi újságíró véleményét, miszerint a Nyugat fenntartásait hangoz­tatja az olasz újfasisztákkal szemben, akkor tegye ugyanezt a régi magyar kommunisták visszatérése kapcsán is. POZSONY Moravcík szlovák miniszterel­nök a magyarországi választá­sok eredményeit értékelve a győztes szocialistákról úgy vé­lekedett, hogy elegendő tapasz­talattal rendelkeznek a szlo­vák-magyar kapcsolatok prag­matikus kezeléséhez. „E párt képviselőivel folytatott korábbi megbeszélései arra a reményre jogosítanak fel, hogy sikerül megállapodnunk az országaink közötti nyitott kérdések célsze­rű megoldásában” - mondta a pozsonyi kormányfő. BUKAREST A magyar választópolgárok jól döntöttek, amikor bizalmat szavaztak a magyar szocialis­táknak - jelentette ki Oliviu­ Gherman, a kormányon lévő Romániai Szociális Demokrácia Pártjának (RSZDP) elnöke. A román szenátus elnöke a Népszabadság bukaresti tudósí­tójának emlékeztetett rá, hogy az MSZP választási kampányá­nak egyik sarkalatos tétele a szomszédos országokkal való történelmi kibékülés szorgal­mazása volt. Ez a célkitűzés hozzájárulhat ahhoz, hogy lé­nyegesen javuljon Magyaror­szág és Románia viszonya - mondotta Gherman. BONN A szocialisták választási győ­zelme nem jelent semmiféle for­dulatot sem az eddigi piacgaz­dasági reformokban, sem pedig Magyarország európai integrá­ciós törekvéseiben. Az új buda­pesti kormány azonban jól tud­ja, hogy nem lesz könnyű dolga, mert a távozó konzervatív koa­líció nem hagy számára túlsá­gosan nagy gazdaságpolitikai játékteret. Ezt a következtetést vonja le a Frankfurter Allgemeine Zei­tung (FAZ) keddi kommentár­jában. A tekintélyes FAZ-hoz hasonlóan a magyarországi vá­lasztásokkal foglalkozó Han­delsblatt és a Frankfurter Rundschau is úgy látja: a Nyu­gatnak nincs miért aggódnia, az MSZP elsöprő győzelme nem a kommunizmus kísértetének új­jáéledésére, hanem a magyar választóknak az MDF vezette konzervatív kormánnyal szem­beni elégedetlenségére vezethe­tő vissza. WASHINGTON „Lenin visszatér” címmel elem­zi a The New York Times, a ma­gyar szocialisták választási győzelmét. Washingtoni tudósí­tónk szerint a komolyabb újsá­gok azt fejtegetik, hogy a szo­cialista kormányzás jövője attól függ: a konzervatív Nagy Sán­­dor-féle vonal vagy a korsze­rűbb Békesi-irányzat kereke­dik-e felül. A kommentátorok általában nem értik, hogy ke­rülnek a szakszervezetek képvi­selői a kormánypárt parlamenti frakciójába, ezt az érdekképvi­selet és a politikai rendszer mű­ködési zavarának tartják. Was­hingtoni vélemények szerint az MSZP valójában egymást kizá­ró koncepciókat és érdekeket gyűjt magába. MOSZKVA A szocialistákra szavazó sok munkanélkülire, koldusszegény nyugdíjasra, harcos szakszerve­zeti aktivistára természetesen csalódás vár. Az „árnyék-pénz­ügyminiszter”, Békesi László már figyelmeztetett rá, hogy a gazdasági helyzet legfeljebb 1997-től indulhat javulásnak - jósolja a magyarországi válasz­tási eredményeket ismertetve a keddi Izvesztyija. Az újság sze­rint az, hogy a magyarok „a Gulag helyett a gulyásra emlé­keztek”, még nem jelenti, hogy az MSZP populista lépésekre készülne. A Pravda idézi Békesi Lász­lónak a keleti piacok vissza­szerzésének jelentőségéről tett kijelentését. Az újság a magyar parlamenti rendszer szilárdsá­gának jeleként kiemeli a magas részvételi arányt. Fejtő Ferenc: A magyarok a szakértelemre szavaztak ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL - Hogyan értékeli a többi párt választási szereplését? - Még megfejtendő számom­ra az SZDSZ viszonylagos gyenge eredménye. Különösen az keltett meglepetést, hogy Bu­dapesten egyetlen SZDSZ- jelölt sem tudott győzni az egyéni választókörzetben. Az is furcsa, hogy az MDF viszont éppen vidéken szerepelt gyen­gébben. Ez utóbbi azt bizonyít­ja: az MDF-filozófia lényegét jelentő nép-nemzeti gondolat fölött eljárt az idő, s az embere­ket sokkal jobban érdekli saját sorsuk alakulása, a megélhetés feltételei. Szavazatukat arra adták, akitől szakszerű, kor­mányzást remélnek. - Természetesnek véli tehát a kö­zöttük lévő koalíció lehetőségét? - Nemzeti érdek lenne, hogy koalíciójuk révén kétharmados többség legyen a parlamentben, ami megkönnyítené a függőben lévő törvények meghozatalát. Az MSZP-nek is érdekében áll, hogy ne egyedül kormányozzon. - Újabban inkább az SZDSZ lát­szik ódzkodni ettől. - Érthető az SZDSZ húzódo­­zása. Egy junior párt helyzetébe kerülhet, s ha csak a választási számarányokat tekintjük, egy csatlós párt szerepét kellene el­játszania. Erre nyilván nem hajlandó. Más a helyzet, ha az MSZP nem alantas szerepet szán neki, s ezt elegáns gesztu­sokkal, komoly tárcák átenge­désével érzékelteti. Ez kifelé is bizonyság lenne, hogy nem le­het­­szó semmiféle visszarende­ződésről.­­ A miniszterelnök személyét le­futottnak tekinti-e? - Nyilvánvalóan Horn Gyula lesz a kormányfő. Ez hagy ugyan bizonyos támadási felü­leteket, de én látok benne annyi ügyességet, céltudatosságot és tapintatot, hogy képes legyen ezeket visszaverni. - A francia és általában a nyuga­ti szóhasználat szerint az MSZP-vel az exkommunisták tértek vissza a hatalomba. Él-e önben bármiféle aggodalom a párt múltja miatt? - Bizonyos fenntartások in­dokoltnak tűnhetnek, hiszen a pártot fémjelző személyiségek évtizedeket töltöttek a hata­lomban. Nyugaton azonban kezdik érzékelni, hogy általuk nem a régi, Kádár-korszakbeli káderek térnek vissza, hanem a pártállamot lebontó reform­kommunisták. Ők maguk is kü­lönböző kategóriákba sorolha­tók. Van közöttük pragmatikus, liberálszocialista, technokrata.­­ A szakszervezettel fenntartott jó kapcsolatuk nem rejthet bizonyos csapdákat? - Két dologgal kell majd megküzdenie az új kormányzat­nak. Az egyik a gazdasági hely­zet, amelyben javulás egyhamar nem várható, sőt a mélypont 1995-ben valószínű. A választók ennek tudatában adták szava­zatukat a szocialistákra és a li­berálisokra, tőlük várják, hogy a lehető legkisebb „vérveszte­séggel” vezessék ki az országot a krízisből. A másik nehézség: a szakszervezet. Az azonnali szo­ciális javulás érdekében lép­­nek-e föl, kockáztatva az inflá­ció meglódulását vagy türelemre intik tagjaikat? Ez nagy kérdés lesz. Az új kormánynak oly mó­don kell kielégítenie a várakozá­sokat, hogy közben ne tegye koc­kára a gazdasági fejlődését. Seres Attila Kemény vita várható a kettős helységnévtáblákról A szlovák parlament mai rend­kívüli ülésének egyetlen témája a kétnyelvű helységnévtáblákra vonatkozó törvényjavaslat - je­lenti Farkas József György. POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A kormányjavaslat szerint a második helységnévtábla kihe­lyezésekor azon települések jönnének számításba, ahol a nemzetiségi lakosság aránya meghaladja a 20 százalékot. Mint Duka Zólyomi Árpád Együttélés-frakcióvezető a Népszabadságnak részletezte, a legtöbb energiát az elnevezések jegyzékének összeállítása köve­telte. Ez természetesen előrelé­pés a „nemzetiek” által ajánlott elképzeléssel szemben, amely például Bős helyett Gabcsikovot írt volna elő. Az ukránok által is lakott falvak táblája pedig ci­rill betűs lesz - ha a parlament áldását adja rá. A magyar jegy­zék 503 községnevet tartalmaz és egy 1928-as csehszlovák lis­tán alapul. Bonyolult úton sike­rült megoldani az olyan elneve­zések gondját, amelyek állítólag sértenék a többségi nemzetet (Tótfalu stb.), miután a szlovák véleményezők rávezették a ma­guk javaslatait, s a magyar szakértők, no meg az érintett te­lepülés lakosai azt elfogadták. Végül közös tárgyaláson igye­keztek tisztázni a részleteket. „Ezt senkinek nem kívánom, mert amikorra tudomány páro­sul a nacionalizmussal, sőt a so­vinizmussal, abból semmi jó nem születhet” - emlékezett vissza az ötórás vitára Duka Zó­lyomi. Végül ötven névről nem tudtak megállapodni, ezt a kor­mánykoalíciót alkotó pártok ta­nácsa elé terjesztették, ahol ha­talmi szóval politikai döntés született. Az így összeállított jegyzék is a képviselők elé kerül ma, de hogy mindebből jogsza­bály szülessen, az­­ az Együtt­élés frakcióvezetője szerint - ke­mény csatát feltételez. A VMDK autonómiatervét külföldön is vitatják A választások eredményei - be­vallása szerint - nem lepték meg Szabadka, a legnagyobb magyar önkormányzatú vajda­sági város polgármesterét, Ka­sza Józsefet. A Vajdasági Ma­gyarok Demokratikus Közössé­gének (VMDK) parlamenti kép­viselője kifejezte reményét, hogy az MSZP-nek, nagyará­nyú győzelme ellenére, sikerül megfelelő koalíciós partnert ta­lálnia. Kasza József nem tart a visszarendeződéstől, számít ar­ra, hogy az új kormány a hatá­ron túli magyarok helyzetét el­fogadható módon rendezi a szomszédos országokkal. - Re­mélem, hogy Magyarország és Szerbia viszonya rendeződik - mondta a VMDK-politikus. Hangsúlyozta: a VMDK már­ciusi tisztújító közgyűlése után a szervezetben kialakult külön­böző irányzatok arra utalnak, hogy a vajdasági magyarság ed­digi legitim képviselője mellett más politikai erők is vannak. Az új budapesti kormánynak - je­gyezte meg - a vajdasági ma­gyarság helyzetén kell segíteni, figyelembe véve, hogy a jelenle­gi VMDK-vezetéstől eltérő vé­lemények is vannak. Kasza szerint nagyon nehéz helyzetbe kerülhet a budapesti kormány a vajdasági magyarok helyzetének rendezésénél, mert megmaradásuk zálogát a VMDK hármas autonómiakon­cepciójának megvalósításában látják. Ezt az elképzelést vi­szont most már külföldön sem támogatják. Belföldön soha sem fogadták el, a Balladur-terv pe­dig nem említi a kollektív jogo­kat. Ilyen körülmények között kell egy okos, átgondolt straté­giát kidolgoznia az új magyar kormánynak, hogy mégis meg­találja a módját annak, hogyan segítsen a vajdasági magyarság problémáinak orvoslásában - mondta Kasza József. Árpási Ildikó Az oktatási törvény vízválasztó lehet Az RMDSZ küldöttsége Ion Iliescu köztársasági elnökkel tárgyalt A román parlament elé kerülő és a nemzetiségeket súlyosan diszkrimnináló oktatási tör­vénytervezetről folytattak meg­beszélést tegnap Ion Iliescu el­nökkel az RMDSZ vezetői. BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL Kedden a román államfő az RMDSZ kérésére fogadta a Markó Béla szövetségi elnök ve­zette küldöttséget. A találkozóról Szabó Károly szenátor a Népszabadságnak nyilatkozva elmondta: kizáró­lag a készülő román oktatási törvény kapcsán felmerült gon­dok miatt keresték fel az állam­főt. Mostani állapotában ugyanis a szakbizottságtól a képviselőházi plénum elé kerü­lő új oktatási törvénytervezet siralmas feltételeket helyez ki­látásba. Nevezetesen a távolról sem kielégítő jelenlegi iskolai állapotok lényeges romlását, az egyébként is meglévő nemzeti­ségi diszkrimináció súlyosbítá­sát vetíti előre. Ezt megelőzen­dő, felhívtuk az államfő figyel­mét a kérdés politikai, emberjo­gi vonatkozásaira. A kulcsfon­tosságú törvény elfogadása előtt kifejtettük: ezt a törvényt vízválasztónak tekintjük szö­vetségünk négy és fél évi politi­kája szempontjából, s mivel a szakmai viták lezajlottak, im­már politikai döntésre van szükség. Kértük az államfőt, hogy az alkotmány szerint ren­delkezésére álló lehetőségekkel élve tegye meg a szükséges lépé­seket e bennünket sértő jogsza­bálytervezet törvényerőre eme­lésének megakadályozására. Mert a készülő törvény jelenlegi tervezete olyan létező jogoktól fosztaná meg a kisebbségeket az anyanyelvű oktatás terüle­tén, amelyeket - igaz, csak pa­píron - még a diktatúra idején is törvénybe foglaltak. Iliescu megígérte, megvizs­gálja az RMDSZ módosító ja­vaslatait. N­ ' Gyürkőzzünk neki - adták ki a jelszót a K­gslílda frissen választott törvényhozók 1990 már­­­ciusában, miután az NDK első és egyben utolsó valóban szabad parlamenti választá­sán a nem sokkal korábban sebtiben - Kohl „nyugat­német” kancellár” dirigálásával - nagyrészt tökéletesen is­meretlen „politikusokból” összetákolt keletnémet konzer­vatív pártszövetség elsöprő győzelmet aratott. Rögtön meg­állapodtak az erőtlen liberálisokkal a koalícióban, s ezzel kényelmes többséghez jutottak a törvényhozásban. Mind­azonáltal, hogy a kétharmados többség is meglegyen, vi­szonylag rövid, de annál keményebb alku után a második helyen végzett szociáldemokratákat is becsalogatták a kormányba. A nagykoalíció - Lothar de Maiziere vezetésé­vel - egy hónappal a választások után már felállt, és a£ új törvényhozás időt nem vesztegetve munkához látott. A tör­vényhozókat szorította az idő - no meg a „másik Németor­szág”: ha el akarták kerülni, hogy az NDK napok alatt ki­ürüljön, sürgősen meg kellett teremteni a maradás feltéte­leit. Világos volt, hogy e feltételek döntő­­ anyagi­­ részét a gazdag testvérek fogják előteremteni, de ahhoz, hogy a (nyugatnémet pénz­mag termékeny talajba hullhasson, a mélyszántást előbb az NDK törvényalkotóinak kellett el­végezniük. És elvégezték. Lélegzetelállító üzemben, futó­szalagon gyártották és fogadták el a törvényeket, amelyek nélkül képtelenség lett volna megvalósítani - nota bene 48 óra alatt - a pénzügyi uniót. A német állami egység hely­reállításának nem volt alternatívája, a történelmi lehető­ség viszont alighanem soha vissza nem térő volt. Ez a felis­merés adott szárnyakat a berlini népképviselőknek. Amit alkottak, regisztrálni fogja a történelem, még ha az alkotók neveire - bár csak négy év telt el azóta - jóformán senki sem emlékezik már (ez azonban már egy másik történet...) Azt gondolom, vannak analógiák az akkori keletnémet és a mai magyarországi helyzet között. Mik ezek? 1. Nálunk sincs alternatíva: a társadalmi és gazdasági modernizáció, a felzárkózás kényszerpályájáról nincs leté­rés.­­De végre valóban el kellene indulni ezen a pályán, anélkül, hogy szüntelenül hátra - és még hátrább - tekint­h­­etnénk. Magyarország jövője nem a múltban van, s bárki kerüljön is a kormányrúdhoz, ha ezt megértve a mába és a holnapra tekint, már megérte, hogy a választók meggyőző többsége megvonta bizalmát a holnapot a tegnapban és tegnapelőttben keresgélő uraktól.) 2. Nálunk is soha vissza nem térő az alkalom: a prog­ramjaikban egymáshoz oly közel álló győztes pártok - az MSZP és az SZDSZ - ennyire meggyőző támogatottsága minden bizonnyal megismételhetetlen, s nem valószínű, hogy fiatal demokráciánk végzetes következmények nélkül úszná meg, ha a stratégiai lehetőséget taktikázgatásokkal elpuskáznák. 3. Nálunk is döntőnek tűnik a koalíció, mert legjobban általa biztosítható, hogy az Országgyűlés rövid idő alatt ötödik sebességbe kapcsolva megalkossa azokat a törvé­nyeket és végrehajtsa azokat az alkotmány- és törvénymó­dosításokat, amelyek felgyorsíthatják és visszafordíthatat­lanná tegyék a reformfolyamatot. (Erre ugyan koalíció nél­kül is van lehetőség, ha létre tud jönni tartós kompro­misszum kormány és ellenzék között, ha a többség nem erődemonstrációra használja a parlamentet, és valóban konstruktívan lép fel az ellenzék, de legalább az a része, amelytől ez ésszerűen elvárható. Mégis, a közös kormány­zati felelősség hatékonyabb munkát ígérne.) Már e héten eldől, hogy a szóba jöhető pártok - elsősor­ban az MSZP, az SZDSZ - vezetői folytatnak-e koalíciós tárgyalásokat egymással, ám fontos lenne, hogy ne veszte­gessék az időt, és egymás bemérése közben ne kövessenek el esetleg végzetes kimenetelű bakikat. Az abszolút győz­tesnek nagyvonalúságot kell tanúsítania, a junior partner­nek (esetleg partnereknek) pedig tartózkodnia kell attól, hogy eleve teljesíthetetlen óhajokkal, irreális követelések­kel húzza az időt. Noha alkotmányban rögzített hatalma viszonylag cse­kély, formális súlyát meghaladó szerepet játszhat a követ­kező hetekben Göncz Árpád államfő. Tekintélye, szavai­nak súlya olyan integráló erő lehet, amely segít, hogy mindannyiunk számára alapvetően kedvező mederbe tere­lődjék a képviseletünkben a kormányzás és a törvényalko­tás feladatát és felelősségét vállalók gondolkodása. Léderer Pál Kenderestől Rózsadombig m­ l a most lekö­szönő koalíció Horthy újratemetésekor vesztett el végképp mindent. Mert ugyan magára haragította a társadalom majd minden sze­letét, mert nyelvhasználatában és hatalmi külsőségeiben úgy tett, mintha nem történt volna meg Magyarországon egyfajta társadalmi modernizáció, s mind a mai napig is­meretlen fogalom lenne a társadalmi mobilitás, mert nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy átestünk már egy kí­vánatos és egészséges szekularizáción, így pedig az autópá­lyák felszentelése nem egyéb közröhejnél - tényleg, ne csi­náljunk Krisztusból bohócot! -, de ezek „apróságok”. Ken­deresen veszett el végképp minden. A kormányzó sírjánál nyilvánult meg az új hatalmi elit azon szándéka, hogy az elmúlt negyven évet zárójelbe téve, Kádár diktatúráját Horthy embertelen és tisztára moshatatlan rendszerével „haladja meg”. Ezt nem lehetett beadni hajdani hárommillió zsellérnek, cselédnek, s az ő utódaiknak. Ráadásul a kakastollas csendőrkalaphoz szűrt, gatyát, lajbit öltöttek, „népben-nemzetben” gondolkoztak, vidék­­meg kert-Magyarországról beszéltek és megvetették a zül­lött, a liberális, a gyökértelen városlakókat. Úgy tűnik, Horthy sírja mellől nehéz üzenni a népnek. Úgy tűnik, a Puszták Népe gyökértelen, identitás nélkü­li embereket látott tolongani a sír körül. A Magyar Demokrata Fórum négy választókörzetben tu­dott győzni. Az I., II., XI. és a XII. kerületben. Egyszerűbben a Várban, a Rózsadombon, a Gellérthegyen és a legelegán­sabb budai zöldövezetben. Ezt lehetetlen nem észrevenni. És nagyon nehéz erről sértés nélkül bármit mondani. De az okokat mindenképpen meg kell vizsgálni. Egy alapos szociológiai felmérés szük­ségeltetik a négy kerület lakosságáról. Azt hiszem, igen ta­nulságos lesz. Mint ahogy az is, vajon az „urbánus”, a „Nagykörúton belüli” SZDSZ miképpen tudott minden fő­városi kerületben veszíteni, s vidéken nyerni. Addig is, amíg a felmérések elkészülnek, kimondhatjuk, hogy „kert-Magyarország” odafenn van, a Rózsadombon. Kicsi kert, de legalább szépen művelt. Hogy is hívták régen? Káder dűlő... Ha igaz, akkor ott lakik a keresztény-nemzeti ajpolgár­ság. Ennyit egyelőre az MDF társadalmi bázisáról... Bayer Zsolt

Next