Népszabadság, 1995. július (53. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-01 / 152. szám

1995. július 1., szombat. KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT­ , NÉPSZABADSÁG 3 Unióbővítés - csak lépcsőzetesen Franz Vranitzky: A Nyugat magatartása kétarcú Az Európai Unió keleti kibővíté­se rövid időn belül valószínűleg nem valósítható meg - hangzott el egy bécsi rendezvényen. A legnagyobb nemzetközi szakszervezeti szövetség, a fém­iparosok bécsi kongresszusa al­kalmából politikai kerekasztal­­beszélgetést tartottak, amelyre Kelet-Európából csak Magyar­­országot, személy szerint Horn Gyulát hívták meg. Ő a részvé­telt lemondta, helyette Gottfried­ Péter államtitkár képviselte Ma­gyarországot és a reformorszá­gok csoportját. A vitában Franz Vranitzky osztrák kancellár vendéglátóként csak olyan érve­ket sorolt fel, amelyek a bővítés mellett szóltak. Érzékeltette, hogy a Nyugatnak geopolitikai, biztonságpolitikai, gazdasági, ökológiai érdeke Ausztria összes keleti szomszédjának integrálá­sa, de a kancellár elismerte, a Nyugat igencsak ellentmondá­sos, kétarcú magatartást képvi­sel az ügyben. Kifelé egyértel­műen állást foglal a bővítés mel­lett - és, ezt el is kell hinni. Csak­hogy az unión belüli belső viták, érdekellentétek időhúzó takti­kát kényszerítenek ki a tagok­ból, s az is kétségtelen, hogy az EU - akárcsak a keleti jelentke­zők - nincs igazán felkészülve a bővülésre, komoly belső refor­mokra szorul még. A vitában végül is az a nézet győzött, hogy a keleti jelentke­zők mindegyikét be kell vonni az unió fejlesztési elképzelései­nek kidolgozásába. A jelenlegi helyzetben csakis a lépcsőzetes, lassú integráció az egyedüli reá­lis lehetőség. Vranitzky ezzel kapcsolatban megismételte Horn Gyulával közös javasla­tát: mostantól kezdve minde­nekelőtt keleti irányban kell fejleszteni a nyugat-európai infrastruktúrákat, távközlési, vasúti és energiarendszereket. Z. P. Több kulturális jogot igényelnek a horvátországi magyarok ZÁGRÁBI TUDÓSÍTÓNKTÓL A magyar kisebbség a Horvát Köztársaságban az agónia álla­potában van, úgy a kulturális infrastruktúra terén, mint a saját azonossága, politikai érdekei képviselete és az általános élet­­képességek kérdéseiben - álla­pítja meg dr. Horváth László, a Horvátországi Magyar Demok­rata Közösség alelnöke a Vjes­­nikben megjelent terjedelmes cikkében. A feltűnést keltő cik­ket a lap az Álláspontok című ol­vasó rovatában közli, és sokol­dalú kritikus elemzése a horvát­országi magyar kisebbség jelen­legi helyzetének. A cikk a nem­rég megkötött horvát-magyar kisebbségvédelmi egyezmény konkrét megvalósításának lehe­tőségeit igyekszik felrajzolni. Horváth bevezetésül megem­líti, hogy a magyarok száma Horvátországban statisztikailag 1918-ban 124 ezer volt, az 1991- es összeírás alkalmával azonban csak 22 ezret mutatott ki a hiva­talos adatszolgáltatás. A hábo­rús­ körülmények folytán 9 ezer magyar volt kénytelen elmene­külni, legnagyobb részt Bara­nyából és Kelet-Szlavóniából. A cikk szerint a közoktatás kérdésében az állapotok riasz­tóak, az óvodáktól az egyetemi oktatásig úgyszólván nincs in­tézmény, ahol a teljes magyar nyelvű iskoláztatásra lehetőség volna. Ma a horvátországi ma­gyar gyermekek 90 százaléká­nak nincs lehetősége anyanyel­vét tanulni - szögezi le a cikkí­ró. Az új közigazgatási beosztás szerint a magyar falvak horvát községekhez tartoznak úgy, hogy a magyar önkormányzatra sincs lehetőség. A médiák hely­zete is lesújtó, az állami szub­venciók elenyészőek, hasonló a helyzet a kulturális önképzés, a könyvtárak és más kulturális tevékenységek terén is. A cikk szerzője részletes elemzése és összehasonlítása alapján leszögezi, hogy a ma­gyarországi horvát kisebbség­nek ma sokkal szélesebb jogaik és lehetőségeik vannak, mint a­­ Horvátországban­ élő magya­roknak. Alacsonyak a kelet-európai bérek BÉCSI TUDÓSÍTÁSUNK Az osztrákok körülbelül tízszer annyit keresnek, mint a kelet­európaiak - derül ki a Nemzet­közi összehasonlító Gazdasági Tanulmányok Intézetének leg­újabb kutatási eredményéből. Az adatok szerint igen nagy a szóró­dás, a szlovén dolgozók például harmadannyi jövedelemhez jut­nak, mint az osztrákok, míg a magyarok csak hatodannyihoz. Viszont Ukrajnában vagy Ro­mániában a havi átlagjövede­lem huszadannyi sincs, mint Ausztriában. A kutatók min­dehhez hozzáteszik: nagy szere­pet játszik az arányok alakulá­sánál a valuták egymáshoz való viszonya. Az intézet tanulmánya sze­rint a kelet-közép-európai bruttó bérek legfeljebb 10-12 év múlva közelíthetik meg a nyu­gatiakat. Ez önmagában azon­ban nem szükségszerűen hátrá­nyos körülmény - állapítják meg a kutatók mert a jelenle­gi helyzetben az osztrák és álta­lában a nyugati tőke egyre több pénzt kíván befektetni az olcsó Keleten, mint a drága Nyuga­ton. Sikeres az Euréka KIKÜLDÖTT TUDÓSÍTÓNKTÓL Tizenkétmilliárd ECU értékben 720 kutatási program, ebből 147 új működik az Európai Techno­lógiai Kutatási Együttműködés (Euréka) keretén belül - jelentet­ték be a tagországok miniszteri konferenciáján. A svájci Interla­­kenben rendezett találkozón a résztvevők egyhangúlag elfogad­ták Cseh- és Lengyelország fel­vételét, ezzel már 25 tagja van az együttműködésnek. Hazánk az utóbbi évben tíz új programba kapcsolódott be, je­lenleg összesen 37 magyar érde­keltségű kutatás folyik, főként az energetikában és a környezet­védelemben. Eddig 2,5 millió ECU támogatás jutott a hazai résztvevőknek. Torzított kisebbségi adatok Képviselők szlovákiai tapasztalataikról MUNKATÁRSUNKTÓL A szlovák fél szerint a nyelvtör­vénynek van újabb változata, de erről az ottani parlamenti képviselők sem tudnak - közöl­ték tegnapi sajtóértekezletükön a parlament emberi jogi, ki­sebbségi és vallásügyi bizottsá­gának tagjai, akik háromnapos szlovákiai látogatásuk tapasz­talait összegezték. A megbeszé­léseket eredményesnek minősí­tették, mert értékelésük szerint reális képet kaptak arról, hogy a szlovák parlamenti vezetők hogyan gondolkodnak a ma­gyar kisebbséget érintő kérdé­sekről, a magyar-szlovák alap­­szerződés ratifikálásáról, a nyelvtörvényről, az egyházak körülményeiről, a Csemadok helyzetéről és a várható köz­­igazgatási reformról. A hatpárti delegáció tagjai nem titkolták, hogy útjuk során találkoztak indulatos stílussal is a vendéglátók részéről. Ismé­telten visszautasították azt a szlovák megjegyzést, hogy a küldöttség tájékozatlan és fel­készületlen volt, hiszen koráb­ban éppen azért utaztak néhá­­nyan Pozsonyba, hogy a mosta­ni utat előkészítsék. Budapes­ten is hangot adtak annak a vé­leményüknek, hogy az úgyneve­zett alternatív oktatás beveze­tésével szlovák részről tulaj­donképpen a magyar nyelv használatát akarják visszaszo­rítani azáltal, hogy a szaktár­gyakat szlovák nyelven kíván­ják oktatni. A szlovákiai magyarság egyetért a szlovák nyelv iskolai oktatásával, de azt kéri, hogy a tanulók a szaktárgyakat is anyanyelvükön tanulhassák. Az elképzelés bevezetését megfé­lemlítő intézkedések előzték meg: öt iskolaigazgatót mentet­tek fel állásából. A magyar képviselők szóvá tették, hogy szlovák részről olyan torzított statisztikai ada­tokat tártak eléjük, amelyekkel kedvezőbb képet rajzolhatnak a kisebbségeknek, köztük a ma­gyar kisebbségnek nyújtott tá­mogatásról. A Csemadok, amely 1948 óta ápolja a magyar kultúrát, azi idén például nem kapott állami támogatást. Az SNS kiáll az alternatív oktatás mellett MTVELENTES A szlovák kormánykoalícióhoz tartozó, szélsőséges magyarelle­nes magatartást tanúsító Szlo­vák Nemzeti Párt (SNS) szerint a szlovákiai magyarok alternatív oktatás elleni csütörtöki tiltako­zásait „a magyar kisebbség párt­jainak tevékenysége nyomán ki­alakult helyzet első figyelmezte­tő jeleként” kell értelmezni. A párt meghökkentőnek ta­lálja, hogy a magyarok elutasít­ják „a gyermekeik oktatásának minőségét javító” alternatív is­kolát, „ráadásul az állami isko­lák egyes magyar igazgatói megtagadják a kormányprog­ramból eredő feladatok teljesí­tését”, amikor a magyar szülők körében nem népszerűsítik az alternatív iskolatípust. Anna Malíková, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke egy pén­teki sajtótájékoztatóján kijelen­tette, hogy pártja szigorú vizsgá­latot kezdeményez, amely azt lesz hivatott elbírálni, vajon a magyar tiltakozások összhang­ban állnak-e a törvényekkel. Malíková Szlovákia EU-felvéte­li kérelmével kapcsolatosan azt mondta, hogy jóllehet, ők nem utasítják el ezt a lépést, elvárják, hogy Szlovákia egyenrangú tag­ként kerüljön az európai orszá­gok közösségébe. II. János Pál pápa méltatta az alapszerződést A katolikus egyházfő megkezdte négynapos szlovákiai látogatását ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL II. János Pál válaszbeszédé­ben is kitért a nemzetiségi problémák megoldásának fon­tosságára (a pápa „nemzeti kö­zösségről” beszélt, ami megfelel a szlovákiai magyar politikai pártok szóhasználatának). Az egyházfő kiemelten méltatta a magyar-szlovák alapszerződés közelmúltban történt aláírását, amellyel - szavai szerint - meg­nyílt a lehetőség az esetleges vi­tás kérdések jövőbeni nyugodt, békés rendezésére. Hasonló­képpen elismerően szólt a szlo­­vák-cseh szétválás sima lebo­nyolításáról, ami példaként szolgálhat az egész világ szá­mára a hasonló helyzetek meg­oldására. A pápa visszatekintett a leg­utóbbi ittjárta óta történtekre, kifejezte reményét, hogy láto­gatása hozzájárul Szlovákiának a demokrácia útján történő elő­rehaladásához. Hangsúlyozta az egyház szerepét a társada­lom megújulásában, a szociális érzések, a szolidaritás megerő­sítésében, hangsúlyozta a felnö­vő generációk megóvásának fontosságát a könnyű sikerek­től, és az igazi értékeket nélkü­löző életmód hatásaitól. II. János Pál ez után az ismert papamobillal végighajtott a vá­roson, ahol az út mellett tízez­rek üdvözölték. Elsőnek az egykori koronázó templomot, a Szent Márton­­székesegyházat kereste fel, ahol püspökök, papok, apácák, teo­lógiai növendékek előtt mon­dott beszédet, elsősorban az egyházi szolgálat kérdéseit ele­mezve. Késő délután a pápa Nyitrára utazott, ott a Kálvá­ria-dombon az ifjúsággal talál­kozott, áldást osztva az egybe­gyűltekre. A pápa repülőtéri fogadtatása reuters-fotó Pakkhelyzet A jóléti állam koraszülött, de inkubá­torát nem lehet egyik pillanatról a má­sikra kikapcsolni. Ezzel a zavaros kép­pel írható le a tegnapi alkotmánybírósági határozat. A Bok­ros-féle csomagot az alkotmányőrök harminc-negyvenmil­­liárddal megkönnyítették, de tévedés úgy gondolni, hogy fellélegezhet a társadalom. Az Alkotmánybíróság gyorsan hozta meg döntéseit. A bí­rákat az vezette, hogy az alkotmányellenesnek minősített rendelkezések ne lépjenek életbe, különösen azok, amelyek nagy lakossági csoportokat, illetve ágazatokat érintenek. A bíróságot nem réteg- vagy lobbyérdekek vezetik, hanem al­kotmányossági szempontok. Többször hivatkoztak rá, hogy a hatályos magyar alaptörvényen túl vezérli őket az íratlan alkotmány is. Ez nem a „törvény szelleme”, amit néha szem­beállítanak a paragrafus betűjével. Ez az emberi, állampol­gári jogok teljessége, ahová a köztársaság alkotmányos rendszere törekedik. A személyi szám meghosszabbításának tilalma is ide tartozik, hiszen ez a magánéletet védi az álla­mi túlhatalomtól. Kérdés azonban: nem növeli-e ez a döntés például a feketegazdaság szereplőinek játékterét? Megakad-e most a szanálás? Az ítéletnek arra kell ösztö­nöznie az államháztartás gazdáit, hogy takarékossági terve­iket készítve kevésbé mechanikusan járjanak el. A költség­­vetési bevételek növelését úgy képzelték el, hogy a legális jövedelemre raknak pluszterheket. Az illegálist nehezebb utolérni. A tb-alapok kiterjesztésének most megsemmisített két tételét a publicisztika nem véletlenül minősítette ellen­szolgáltatás nélküli pótsarcnak. A bíróság nem is fogadta el a megalapozást, mely szerint a magyar szociális rendszer ál­talában véve nem biztosítási, hanem szolidaritási alapon, a „fizessenek a gazdagok” jegyében működik. A Bokros-csomag olyan rendelkezéseket is bevezetett vol­na, amelyek a jóléti rendszert alapjában kurtítják meg. A bíróság értelmezése szerint a társadalomnak tudomásul kell vennie, hogy az állam forrásai kiapadtak. Ám az állam nem hozhatja polgárait kilátástalan helyzetbe. Egyes törvényi passzusok életbeléptetésének halasztása tehát ezért fontos precedens. Három és fél hónapja jelentették be Bokros Lajos stabili­zációs tervét. Rapid módon vitte keresztül a pénzügyminisz­ter és kormánya a parlamenten a megszorításokat. A koalí­ciós többség egy része fanyalgó szolidaritással, az ellenzék elutasítással fogadta a koncepciót. Bokrosnak sikerült igen rövid idő alatt az ország legnépszerűtlenebb emberévé le­­küszdenie magát, nem utolsósorban a befolyásos értelmisé­get is megcélzó tervei miatt. A szanálási tervnek végig rossz sajtója volt, mert a megvalósítás gyorsaságát többre tartot­ták a tervhez megszerezhető társadalmi támogatásnál. A döntésre számítania kellett volna a kormányzatnak. Az Alkotmánybíróság már korábban megsemmisítette a Horn-kormánynak a televízió és az egyetemi rendszer autonómiáját sértő intézkedéseit. Akárcsak most, a köz­vetlen kormányzati beavatkozás módszerét nyilvánították alkotmányellenesnek. A jogállam hozzáértő jogászok al­kalmazását igényli. A törvény-előkészítő nem statisztálhat úgy, ahogy ezt az igazságügy-miniszter tette. A kormány­nak tudomásul kell vennie, hogy racionális szempontjai nem egyedül valóak. Felelőssége sem kizárólagos. Az Al­kotmánybíróság címére küldött politikusi nyilatkozatok a politika tekintélyét rombolják. Göncz Árpád elmondta, azért nem kért normakontrollt, hogy a stabilizációs csomag egészének bevezetését ne aka­dályozza. Az államfő - az alkotmánybírósági döntés után - számíthat arra, hogy ezt a lépését vitatni fogják. Az alkotmánybírósági döntés gyarapítja az ellenzék po­litikai tőkéjét és növeli felelősségét. Tudniuk kell, hogy a kormánynak csökkentenie kell a kiadásokat és növelni a bevételeket. Erre nemcsak a májustól márciusig tartó kor­mányzati tétovázás, hanem az előző négy év politikai dön­tései miatt van szükség. Tehát nincs okuk arra, hogy most nagy áldomást csapjanak. Jó lenne tudni, hogy a Nemzetközi Valutaalap hogyan fogadja a mostani döntéseket. Tekinthetik azokat ajánlá­saik elutasításának, de értékelhetnék úgy is, mint a jogál­lamiság gazdasági-politikai biztonságnövelő jegyét. Az állampolgároknak, a gazdaság szereplőinek tudniuk kell, hogy a kormány be akarja majd hozni a most törölt milliárdokat, feltehetően adókat, illetékeket emel majd, elhalasztja a társadalombiztosítási járulékok ígért csök­kentését és tovább kurtítja a juttatásokat. De nem mindegy, hogyan teszi. 1/ ’ A ' ’ ’ • A Munkáspárt ismét megemlékezik Ká­tvanar árvái­dár Jánosról. A sírhoz kimennek majd sokan. Lesznek beszédek, lesz sok-sok virág. Forgat legalább három tévéstáb is. Megszólaltatnak két síró öregasszonyt és legalább egy elégedetlen középkorú férfit. A kamera majd alulról fényképezi Thürmer pártelnök tetemes pocakját és bemutat egy tétova úttörőt. Aztán lesz­nek okos publicisztikák, felbőszülten kommunistázó levelek a jobboldali lapokban és metszően intellektuális írások a fő­sodor liberális lapjaiban. A hat éve eltemetett öregember nem szűnik meg jelképnek lenni. Minden nyilatkozó, visszaemlékező vele viaskodik. A társadalom meg nem tudja, miről is van szó. Ma már nem is beszélnek Kádár-korszakról, meg pártállamról. Ma a ke­mény demokráciában a „puha diktatúra” kifejezés a menő. A jelenlegi politikai osztály akkor tanulta ki a szakmát. A mai gazdasági vezetők, bankárok, vállalkozók a kádárizmus egy reform előre, két ellenreform hátra korszakában sajátí­tották el a szabályozókkal művelhető zsonglőrmutatványo­kat. A mai felnőttek akkor voltak kisdobosok vagy hittano­­sok (esetleg együtt a kettő), akkor szocializálódtak. A korhoz (és névadójához) való viszonyunk rendezetlen, mert többségünknek önmagával, a saját múltjával, tudatos vagy begyakorolt cselekedeteivel kellene előbb jó viszonyba kerülnie. Vannak, akik azt mondják: „Minden leírt sorom újra megjelenhetne, minden tettem, cselekedetem, testületi tagságom vállalható. Én megérdemeltem a kitüntetéseket.” Ők a közszereplők, újságírók, politikusok, a „krém”. Az át­lagembernek szerencsére ilyesfajta igazolásra nincs szüksé­ge. A többségnek a Kádár-kor kiszámíthatóságot, tervezhe­tő jövőt, szerény gyarapodást hozott, a demokrácia kis lépé­seit abban a diktatúra-koordinátarendszerben, amelynek lé­tébe beletörődött. Az államszocializmus irracionalitását elő­ször meghamisította, majd - ugyancsak meghamisítva, csak ellenkező előjellel - megszépítette a leváltása utáni kor ki­ábrándító valósága. És téved, aki azt hiszi, hogy mind kádá­rista, aki nem haraggal néz vissza a főtitkárra. Kádár - ez a kényszerű apafigura - a valós magyar kon­zervativizmus megtestesítője. Paternalista vezető volt, és ez az állapot sokáig megfelelt sokaknak. Politikai filozófiája, a lehetőleg nem ártani itthon, és csak kicsit mocorogni a vi­lágban, megfelelt a társadalom történelmi tapasztalatainak. Öröksége feldolgozatlan, miközben emlékét és jussát egy­szerre tépi megannyi politikai tábor. Árvái, akiknek csak az emlék maradt, a temetőbe gyűlnek emlékezni róla. Miklós Gábor

Next