Népszabadság, 1995. október (53. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-02 / 231. szám
1995. október 2., hétfő KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT, NÉPSZABADSÁG 3 Prizma-díj a magyar kormányfőnek ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL A hét végén több vezető német lap - Frankfurter Allgemeine Zeitung, a Die Welt és a Welt am Sonntag - is úgy fogalmazott, hogy a hétfői bonni Kohl-Horn találkozón várhatóan bejelentik a hazai szerkezetátalakítási programot segítő hitelmegállapodást. A rendkívül kedvezményes feltételek mellett folyósítandó mintegy egymilliárd márkás összeg egyik felére a szövetségi állam, a másikra pedig Bajorország és Baden-Württemberg tartomány vállal garanciát. A hitelt konkrét projektek megvalósítására lehet majd igénybe venni - ezek közé tartoznak közlekedési, környezetvédelmi és más, jobbára infrastrukturális beruházások. A magyar miniszterelnök a 3 Sat televíziónak adott interjújában elmondta, hogy az invesztíciók egyfelől lehetőséget nyújtanak a magyar gazdaság európai integrációs felkészítéséhez, ugyanakkor komoly piaci lehetőséget kínálnak német cégeknek. Dési András Németország: a legfontosabb külgazdasági partner MUNKATÁRSUNKTÓL Németország hazánk legfontosabb külgazdasági partnere, a kölcsönös áruforgalom a magyar külkereskedelem több mint egynegyedét teszi ki. Az EU-államokkal bonyolított kereskedelmünkből negyven százalékkal részesedik. A kölcsönös áruszállítások egyenlege magyar szempontból tartósan romlik. 1991-ben az aktívum csaknem százmillió márka volt, a múlt év viszont már közel egymilliárd márka magyar passzívummal zárult. Az idei év első hat hónapjában az irányzat nem módosult, a magyar export 2,2 milliárd márkát, a behozatal 2,6 milliárdot ért el. A gazdasági kapcsolatoknak fontos eleme a vállalkozási szerződések alapján végzett építő- és szerelőipari tevékenység, amelynek összértéke tavaly meghaladta az 1,2 milliárd márkát. Németország vezette tavaly - mintegy 600 millió márka tőkeexportjával - a külföldi befektetők magyarországi rangsorát. Egyúttal Magyarország állt az első helyen a kelet-közép-európai államok közül a német befektetéseket tekintve. A kölni gazdaságkutató intézet hárommilliárd márkára teszi az 1990 és 1994 között befektetett német tőkét. A magyar adatok tükrében az eddigi több, mint kilencmilliárd dollár nagyságrendű külföldi tőkebefektetésből csaknem húszszázaléknyi a német részesedés. Ugyanakkor idén ez a lendület mintha megtört volna: az eddigi adatok szerint a német cégek első ízben fektetnek be több pénzt Csehországban, mint Magyarországon. Jól alkalmazkodnak a visegrádi államok MTI-JELENTÉS A visegrádi államok megdöbbentően jó adaptációs képességről tettek tanúbizonyságot, annak ellenére, hogy a társadalmaikat megrázó változások hatalmas szociális költséggel jártak - így vonja meg a berlini fal leomlása óta eltelt esztendők mérlegét a Le Monde című francia napilap vasárnapi száma. Az újság vezércikke szerint most, amikor sürgetővé vált a NATO, illetve az EU keleti kibővítésének kérdése, Közép-Európa országai bátorító jelzéseket adnak a nyugati táborhoz való tartozásukról. Ráadásul a jugoszláv válság által keltett apokaliptikus forgatókönyvek sem váltak valóra a térségben. Hat év elteltével megkapó a különbség az egykori közép-európai csatlósállamok, illetve hajdani orosz mentorok fejlődése között. Egyik oldalon a nyugati modell konszolidálódását látni, miközben Oroszország továbbra is nyugtalanító maradt. Bár az egykori szocialista Európa új demokráciáinál is látni kisiklásokat, kétségtelen, hogy egyre mélyül a szakadék Európa középső része és az orosz Kelet között - írja a Le Monde. Euro lesz majd a közös pénz neve? A német kancellár nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a közös európai pénzre csak a tervezettnél egy-két évvel később térjenek át - értesült a Der Spiegel alapján az AFP. A német hetilap ma megjelenő számában olyan értesülést közöl, amely szerint Helmut Kohl „bizalmas körben” úgy vélekedett, hogy „nem jönne el a világ vége”, ha nem a maastrichti szerződésben rögzített határidőben vezetnék be az európai közös pénzt. Ugyanakkor az Európai Unió tagállamainak Valenciában tanácskozó pénzügyminiszterei a hét végén megerősítették, hogy a közös fizetőeszközt - a maastrichti szerződésnek megfelelően - 1999. január elsejével kell bevezetni. A közös pénz elnevezéséről az EU állam- és kormányfőinek decemberi madridi csúcstalálkozóján döntenek majd. Valenciában Theo Waigel német pénzügyminiszter az euro nevet javasolta. A legtöbb ország az ECU név mellett kardoskodott, de ennek Bonn ellene szegült. Fegyveresek az EBESZ-misszió körül ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Ezt Jelcin elnök csecsenföldi megbízottja, Oleg Lohov, illetve Szergej Krilov külügyminiszter-helyettes meg is ígérte. Mészáros ezzel együtt kijelentette, hogy az épület egyedüli őre továbbra is a misszió által befogadott korcs kutya marad. A magyar diplomata szerint Gantamirov aligha cselekedett a saját szakállára, és a ház körül lévő rendőrök szavaiból arra következtetett, hogy az események összefüggésben vannak az orosz fél által a csecseneknek szeptember 19-én átadott, majd visszavont ultimátummal. Ebben szeptember 29-re követelték a csecsenek kezén lévő nehézfegyverek leadását. Mészáros úgy vélekedett, hogy a missziót mindenképpen folytatni kell, de a történteket magában mindenkinek „fel kell dolgoznia”. A román demokratizálódás közös érdek Sem Romániának, sem Magyarországnak nem érdeke, hogy a nagymértékben egyeztetett alapszerződést ne véglegesítsék - jelentette ki a bukaresti magyar nagykövet. BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL Szőcs Ferenc a román rádiónak nyilatkozva rámutatott: ma már mindkét országban egészen mások a politikai, gazdasági és társadalmi feltételek, mint 1989 előtt voltak, és a megváltozott körülmények lehetővé teszik a kétoldalú kapcsolatoknak a korábbiaknál magasabb szintre emelését. A nagykövet kijelentette: Magyarországnak is érdeke, hogy Romániában előrehaladjon a demokratizálódás és a gazdasági fejlődés. Fontos számunkra, hogy az erdélyi magyarság közérzete jó legyen, és folytatódjanak az erdélyi magyarsággal kapcsolatos tárgyalások. Magyarországnak is érdeke, hogy Románia integrációs törekvései sikerrel járjanak - mondta Szőcs. Az alapszerződésről a magyar diplomata kijelentette: „Néhány kisebb kérdéskört leszámítva a szerződés szövege már készen áll. Sem Romániának, sem Magyarországnak nem lenne érdeke, hogy egy nagymértékben egyeztetett szöveget félretegyünk, és ne véglegesítsünk. ” □ A bukaresti Jurnalul National a kétoldalú kapcsolatokról azt írta: „a román politika minden háború előtti és utáni nacionalista fellángolásával” együtt nem Románia hibája, hogy a két ország viszonylatában nem lehet a francia-német megbékéléshez hasonló állapotokról beszélni. Új Szabadon engedik Kovác elnök fiát? Lapértesülések szerint ma kiengedhetik a szlovák államfő Bécsben őrizetben tartott fiát. A szlovák államfő augusztus 31-én elrabolt, s Ausztriába átcsempészett fiát egy hónapja őrizetben tartják Bécsben. Az ifjabb Michal Kovácot egy korábbi csalási ügy kapcsán a müncheni főügyészség készült kihallgatni, ám mielőtt erre Pozsonyban sor kerülhetett volna, az emberrablók a 34 éves férfit átcsempészték a határon, és az osztrák hatóságok kezére játszották. A pozsonyi Sme című liberális napilap tudni véli, hogy a helyzetben akár ma változás következhet be: óvadék ellenében kiengedhetik az őrizetből a foglyot, akinek azonban továbbra is az osztrák hatóságok rendelkezésére kell állnia. A kaució összegét a védőügyvéd szerint már összegyűjtötték, maga az érintett pedig a hírek szerint nem is igyekezne vissza Szlovákiába, ahonnan elhurcolták, és ahol semmi oka biztonságban éreznie magát. Az ügy a szlovák belpolitika egyik legizgalmasabb problémája, amely naponta újabb meglepetéseket és botrányokat produkál. A nyomozócsoport élén már többször hajtottak végre személycserét, de akárki is vezette a vizsgálatot, előbb-utóbb a Szlovák Információs Szolgálat (SIS) berkeiig jutott el, ahol azután falnak ütközött. Iván Lexa a SIS főnöke ugyanis nem adott felmentést beosztottjainak titoktartási fogadalmuk alól, ám a főügyésznél és a belügyminiszternél feljelentette a nyomozókat „meg nem engedett nyomásgyakorlás” miatt. Az üggyel legutóbb a szlovák államvédelmi tanács is foglalkozott, szigorúan megróva mind a rendőrséget, mind a titkosszolgálatot a belháborúért. Vladimír Meciar kormányfő egy hét végi rádióinterjújában kifejtette, hogy itt a játék a SIS befeketítésére megy ki, mellyel közvetve voltaképp a kormányt igyekeznek megbuktatni. F. J. Gy. Az adósságtörlesztésről is tárgyaltak Moszkvában A grozniji események némiképp megzavarták Szent-Iványi Istvánnak, a Külügyminisztérium politikai államtitkárának Szergej Krilov orosz külügyminiszter-helyettessel folytatott moszkvai tárgyalásait is. A magyar politikus az EBESZ előző, jelenlegi és következő soros elnöke nevében tiltakozott a missziót ért incidens miatt. A megbeszélésen az államtitkár három kérdést vetett föl, ezek között is elsőként a kétoldalú árucsere-forgalomban tapasztalható, egyre növekvő magyar passzívumot. Ez idén várhatóan egymilliárd dollár körül alakul, miközben az orosz fél nem teljesíti a korábbi több mint két tucat megállapodásban foglaltakat, így például 300 Ikarus autóbusz vásárlására tett kötelezettséget. Budapest szeretné elérni, ha az energiahordozó-vásárlásokat legalább részben áruval törleszthetnénk. Orosz részről jóindulatúan reagáltak a felvetésekre, de konkrétum nem hangzott el. A volt Szovjetuniótól örökölt adósságát Oroszországnak 1996 végéig kell törlesztenie. Ez a határidő Szent-Iványi szerint jelenleg reálisnak tűnik, de a cél eléréséhez újabb lépésekre van szükség. A világháború után szovjet területre került magyar műkincsek visszaadásának ügyében viszont Horn Gyula tavaszi moszkvai látogatása óta nem történt érdemleges fejlemény. A magyar álláspont szerint konkrét feladattervet kell kidolgozni, és az orosz féltől az együttműködési szándékot megerősítő egyértelmű jelzésre van szükség. Orosz részről érdeklődés tapasztalható a Közép-európai Szabadkereskedelmi Társulás (CEFTA) iránt. Budapest álláspontja szerint a tagság feltétele az EU-val való társult tagsági viszony és a reformok terén elért eredmények hasonló szintje. Krilov ezt gyakorlatilag elutasításként értékelte, akárcsak a kelet-európai gazdasági együttműködés fejlesztésére létrehozandó intézményes keretek orosz ötletére adott kitérő választ. A NATO kibővítésével kapcsolatban nem sikerült kompromisszumra jutni. A mostani orosz álláspont minden eddiginél egyértelműbben elutasító, a kivételeket kizáró volt. A tárgyalás végén azzal álltak fel az asztaltól, hogy Krilov kijelentette: reméli, Magyarország nem lesz holnaptól NATO-tag. Horváth Gábor Selye gimnázium Révkomáromban POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL Selye János nemzetközi hírű tudós nevét vette fel a hét végén a révkomáromi (Komárno) magyar tannyelvű gimnázium. A stresszelmélet világhírű megalkotója 1915 és 1923 között maga is e - most három és fél száz éves - tanintézet diákja volt. A pozsonyi oktatásügyi minisztérium az engedélyt úgy adta meg, hogy az iskola szlovák nevében és adminisztrációs kapcsolataiban a Hans Selye nevet kell használni, mert a tudós bécsi keresztlevelén ez szerepel, és Selye így szerzett nemzetközi hírnevet. " A gimnázium munkatársai sajnálatos módon nem találtak saját archívumukban olyan okiratot, amelyen Selye János neve ilyen formában szerepelt volna. Erdélyi autonómiakezdeményezés Az RMDSZ legfőbb döntéshozó szervének, a Szövetségi Képviselők Tanácsának 45 tagja támogatja azt a székelyföldi kezdeményezést, hogy hívják össze a testület rendkívüli ülését a „romániai magyarnemzeti közösség személyi elvű autonómiájának” megvitatására. Ezt az RMDSZ Erdélyi Magyar Kezdeményezés platformja jelentette be - írta az MTI. És azután? Politikai bombák sorát robbantotta Nagy Sándor, az MSZOSZ távozni készülő elnöke szombati interjújában, amelyet a Magyar Nemzetnek adott. Miközben Horn Gyulának az a véleménye, hogy az ország érdekében lezárták a koalíciós vitát, Nagy úgy vélekedik, „abban az értelemben, hogy két párt azért köt koalíciót, mert közös gondolat alapján közösen keresi egy ország problémáinak megoldására a válaszokat, ez a koalíció ma nem létezik. Csoportérdekekről, hatalmi szempontokról beszélhetünk”. Hallani ilyen véleményeket, általában a politikai színkép jobboldaláról. De ezúttal az MSZP országos listáján második helyen szerepelt politikus mondja ezt. A hatalmi harc mibenlétére nézve eligazítást leginkább az ad, hogy Nagy diagnózisa szerint „az MSZP-n belül vannak olyan politikusok, akik politizálásukban csak saját és egy szűkebb csoport érdekeit tartják szem előtt, akik bizonyos értelemben hazugságra építik politikájukat...” Ők vagy eltévesztették a pártot vagy egy másik párt, az SZDSZ megbízatásait teljesítik. A kijelentés tehát nem egyszerűen a koalícióról mond ítéletet, hanem saját pártjáról is. Persze közhely, hogy a politikai törésvonalak nem a két koalíciós párt közt futnak, hanem ezek a vonalak átívelnek az MSZP-n is. De más a politikai elemzés, latolgatás, és más egy párt vezető személyiségének kinyilatkoztatása. A kérdés ezután csak az, mennyi maradna az MSZP-ből, ha a Nagy szerint oda nem valókat eltávolítanák? Nagy Sándor azt is kijelenti, hogy „A történelemből számos kirekesztést ismerünk. Ha faji alapon történik, fasizmusnak, ha ideológiai bázison, úgy bolsevizmusnak nevezzük”. Teljesen érthető, ha bármely szocialista vezető rossz néven veszi, hogy az SZDSZ igyekezett maximálisan kihasználni vétójogát. Bárki megkockáztathatja még azt az állítást is, hogy a szocialisták saját szempontjukból rossz szerződést kötöttek. Ez mind belefér a normális vitába, de mi köze ennek a fasizmushoz vagy a bolsevizmushoz? Természetesen lehet azt mondani, hogy mindez nem véresen komoly. Nagy nem tagja a szocialista vezető szerveknek. Csakhogy ő ennek ellenére is befolyásos, meghatározó személyisége a szocialistáknak. Emellett Nagyot a múlt hét válságos napjaiban kétszer is fogadta Horn Gyula. És ugyancsak Horn jelentette ki szintén szombaton publikált interjújában, hogy a törvényhozásnak, az MSZP-nek és a kormánynak is hasznára válna, ha Nagy Sándor nagyobb politikai lehetőséget kapna. Ismerve az interjút, vélhetően lesznek, akik megkérdezik: Horn úr, mennyire végiggondolt óhaj ez? Hány százaléka lenne akkor a mai 54 helyett annak az MSZP-nek? És mi lenne azután? Meg még azután? r.. Már a múltkori, □Ól 1113 masiniszta... monstre vasutasszt rájknak is voltak félre nem érthető politikai üzenetei, a történések végül is meggyőztek arról: itt és most - a látszat ellenére - a munkavállalók klasszikus nyomásgyakorlása érvényesült. A tét a kollektív szerződés biztosította jogok védelme volt. Ez volt a vasutassztrájknak az a szintje, amelyik a társadalmi szolidaritásra alapozott. És volt egy harmadik - ki nem mondott - üzenete is a háromnapos demonstrációnak: a MÁV leállása ugyanis képes megbénítani az ország életét, tehát egy kivételes helyzetű szakszervezeti tömörülés hallatja hangját gyengébb befolyással bíró munkavállalói csoportok helyett is. Ez pedig már politikai nyomásgyakorlás. A múlt héten megkezdődtek a jövő évi bértárgyalások a MÁV és szakszervezetei között. A követelések és az ajánlások között ég és föld a különbség. A pénteki eredménytelen tárgyalási forduló után Borsik János, a Mozdonyvezetők Szakszervezetének alelnöke kijelentette, hogy értékelhető bérajánlatra várnak, ellenkező esetben újabb demonstrációkkal kell számolni. Igaz, azt is hozzátette: erre valószínűleg októberben még nem kerül sor. Borsik kijelentésén - önmagában - még nincs miért fennakadni, hiszen része a tárgyalási koreográfiának. Csakhogy tudni lehet: az ambiciózus szakszervezeti vezér már augusztusban jelezte, hogy akár esik, akár fa, novemberben a szocialisták kongresszusára időzítve háromnapos vasutassztrájk lesz. Ami bizony már nem tréfa, és nem is fér bele a munkaharc szokásos fegyvertárába. Ezt ugyanis már nem politikai nyomásgyakorlásnak hívják, hanem politikai zsarolásnak. Abban nem lehet és nem is kell itt állást foglalni, hogy mennyi bérfejlesztés jár a vasutasoknak. A prognosztizált inflációhoz képest a munkaadó MÁV ajánlata kevés, ám az is igaz: a mamutcég továbbra is veszteséges és többmilliárdos állami támogatásra szorul. Ami értelemszerűen az adófizetők pénzéből kerül ki. És ez az a pont, ahol átfogóbb dimenziót kaphat a vasutas bérharc. Esetükben ugyanis az állam alkalmazottjai állnak szemben az állam alkalmazottjaival. Mert hogy szakszervezet ma már leginkább csak az állami szektorban működik. A legutóbbi üzemi tanácsi választásokon kiderült: a magáncégek túlnyomó többségénél nincs szakszervezet. Ez persze nagyon rossz, ez ellen harcolnia kellene a politikában keményen jelenlévő szakszervezeti lobbyknak. De nem ez történik. A vezető kormánypártba beépülve erősítik hadállásaikat az állami tulajdonban lévő, leépülő nehézipari ágazatok érdekképviselői és a gyengébb pozíciójú, de a politikától támogatást váró közalkalmazotti szakszervezetek. És nagyon erősek a közüzemek érdekvédői, így a MÁV szakszervezetei is. Az államon belüli harc bérért, munkahelyért, átgondoltabb reformokért - jóval szélesebb hatókörű. Egybeesik az állam összezsugorodásával, az igazgatás, a kulturális, oktatási, egészségügyi, szociális rendszerek átalakításával, vagyis az államháztartási reformmal. Különleges pikáns ízt visz ebbe a küzdelembe a nagy közüzemek soron lévő privatizációja: a szakszervezetek itt is élesen konfrontálódnak az állami (köztulajdonosi) érdekekkel. Mindez arra enged következtetni, hogy az állami szférán belül folyó béralkuk eleve politikai töltésűek is. A kompromisszumok a gazdaságpolitikai elszántság és a társadalmi tűrőképesség érzékeny egyensúlyában alakulhatnak ki. Egy ilyen nehéz és hosszas alkufolyamatban politikai sztrájkot hirdetni - márpedig az MSZP kongresszusára időzített vasutasdemonstráció bizony ezt jelenti - a játékszabályok egyoldalú felrúgása. Lehet, hogy Borsik János meggondolatlan kijelentése mögött nincs más megfontolás, mint saját szakszervezeti előmenetelének egyengetése. Kérdés: osztják-e ötletét a vasutasok, és a mai helyzetben is érvényesek-e a gyermekdalocska sorai. „Elöl ül a masiniszta, hátul meg a krumpli fejű palacsinta”. Bossányi Katalin