Népszabadság, 1996. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-24 / 197. szám
24 NÉPSZABADSÁG Izgalmas fizikai kísérletek előkészítésén dolgoznak Kaliforniában a Stanford Gyorsító Központban. Aszimmetrikus elektron-pozitron találkozónyalábos részecskegyorsítót építenek, az elektron-pozitron ütközésekben keletkező B részecskék bomlásánál az úgynevezett CP-sértést fogják tanulmányozni, s ennek révén a fizika alapjait, világunk felépítését döntően meghatározó, ma még nyitott kérdésekre remélnek választ. Az anyag és az antianyag csak töltésében különbözik egymástól, egyébként valamennyi fizikai tulajdonságuk azonos. A jól ismert negatív töltésű elemi részecske, az elektron antianyag párja a pozitív töltésű, pozitron nevű részecske. A pozitív töltésű proton antianyag megfelelője, az antiproton negatív töltésű. 1964-ig úgy vélték a fizikusok, hogy a fizika törvényei töltésszimmetrikusak, például egy antiprotonból és pozitronból álló rendszer (egy anti-hidrogénatom) ugyanúgy viselkedik, mint egy protonelektron rendszer, vagyis a hidrogénatom. A töltésszimmetria mellett természetesen a térbeli szimmetriát is feltételezték. A folyamatok térbeli tükröződése ugyanolyan, mint a tükörben való jól ismert tükröződés, ezt nevezik szaknyelven paritásnak. A paritás „sérülését”, vagyis azt, hogy a törvény nem mindig és mindenütt érvényesül, már 1956-ban Lee és Yang feltételezte, majd 1957-ben kísérletileg be is bizonyította, s még abban az évben megkapták ezért a fizikai Nobel-díjat. 1964-ben L. Fitch és J. Cronin egzotikus elemi részecskék, a semleges K-mezonok (más néven kaonok) bomlását megfigyelve a töltés- és paritásszimmetria egyidejű sérülését tapasztalta, e folyamatok ugyanis nem az ismert szimmetriaelvek szerint mentek végbe. Ez a híres CP-sértés (C charge, töltés, Pa parity, paritás) ma már tankönyvi alaptétel, de akkor nagyon megdöbbentette a fizikusokat; felfedezői 1980-ban fizikai Nobel-díjat kaptak. A megfigyelések szerint a semleges K-mezon nemcsak három pimezonra (pionra) bomlik, ahogy minden korábbi törvény és tapasztalat szerint bomlania kellene, hanem az esetek nagyon kis hányadában (két ezrelék) csak két pionra bomlik, ekkor sérül a CP-szimmetria. A folyamatnak máig sincs kielégítő magyarázata, bár többféle elméletet is kidolgoztak az értelmezésére. A CP-sértés alapvető szerepet játszhatott abban, hogy a világegyetem, legalábbis a ma általunk ismert része, csak anyagból áll, antianyagot nem tartalmaz. A világegyetem történetének legkorábbi szakaszában, közvetlenül az ősrobbanás után, még egyenlő mennyiségben alakul ki anyag és antianyag, a folyamatok szimmetrikusak voltak. A CP-sértő folyamatok során alakulhatott eltérően az anyag és az antianyag sorsa, alakult ki a mai világ. Ezért is nagyon izgalmas, hogy az eddig csak a K-mezonokon észlelt jelenséget megpróbálják más felépítésű, tulajdonságú elemi részecskéknél, a B-mezonoknál is kimutatni. A B-mezonok igen rövid életűek, ezért laboratóriumban, részecskegyorsítóban kell előállítani őket. Stanford régóta a kísérleti részecskefizika egyik fellegvára. Az új gyorsító, az úgynevezett „B-gyár” építését 1993. október elején jelentette be Clinton elnök. (Ugyanabban a hónapban, két és fél héttel később, az amerikai kongresszus két háza közti egyeztetésen végleg elvetették a világ legnagyobbjának tervezett amerikai szupergyorsító, az SSC texasi megépítését.) Az új stanfordi gyorsító a szülőszoba szerepét tölti be, nagy energiákra felgyorsított elektronokat és pozitronokat ütköztetnek össze, az elektron és antirészecskéje a találkozásukkor szétsugárzódik, új részecskék születnek, majd nagy részük rövid idő alatt elbomlik, más részecskékké alakul át. Az új gyorsító abban tér majd el a többi elektronpozitron ütköztetőtől, hogy itt nem a megszokott, egyforma energiára gyorsítják fel a nyalábokat. Az elektronokat körülbelül 8 gigaelektronvoltra, míg a pozitronokat csak 3,5 gigaelektronvoltra gyorsítják fel, ez az aszimmetria is hozzásegít ahhoz, hogy nagy számban keletkezzenek majd semleges B-mezonok. Az összetett, több előgyorsítót is alkalmazó gyorsítórendszerben felhasználják a stanfordi központ meglevő létesítményeit is, így csak egy új gyorsítógyűrűt kell építeni. A tervek szerint 1998 végén kezdik meg a gyorsító üzemi próbáit, 1999-re készül el az elektron- és pozitronnyalábok ütközési tartományát körülvevő bonyolult észlelőrendszer, ekkor kezdődhetnek a nagy érdeklődéssel várt fizikai kísérletek. Jéki László A B részecskék és a fizika alapjai HÉTVÉGE 1996. augusztus 24., szombat Szemölcsgyógyítás bűvöletben Európa hipnotizőrei Budapesten A hipnózist már több mint négyezer éve használják a gyógyításban. A kezelés során azonban sokáig a hipnotizőr fölényét hangsúlyozó, elsősorban utasításokon és parancsokon alapuló technikákat használták. Az újabb eljárások viszont egyre inkább a hipnotizált ember személyiségéhez és speciális igényeihez alkalmazkodnak. A klinikai tapasztalatok és a tudományos eredmények felhasználásával a hipnózis kilépett a misztikus érthetetlenségből. Az egykori paratudomány helyet szorított magának a tudományosan vizsgálható területek között. Ennek ellenére még manapság is számos téves elképzelés kering a jelenségről. A moziban és a tévében gyakorta találkozni olyan alkotásokkal, amelyekben varázslatos erejű mágusok fantasztikus tettekre kényszerítik az általuk hipnotizáltakat. Augusztus 17. és 23. között Budapesten azonban nem a mágusok tartottak találkozót, hanem a kontinens e területre specializálódott orvosai, pszichológusai gyűltek össze a 7. európai hipnózis kongresszuson. A hipnózist a legszélesebb körben elfogadott nézet szerint - egyfajta módosult tudatállapotnak tekintik. A tapasztalatok szerint bizonyos mértékben majdnem minden ember hipnotizálható. Az egyes emberek élményei azonban nagyon különbözőek lehetnek. Ez függ a hipnózis aktuális mélységétől, valamint attól is, hogy az illető személy cselekvés közben vagy a képzeletében éli-e át könnyebben a hipnotikus élményeket. Ha a hipnózis során valakit elveivel ellentétes cselekedetre akarnak kényszeríteni, akkor az legtöbbször kilép a hipnózisból, a kezeléssel azonban sajnos bizonyos esetekben ártani is lehet. Közismert, hogy a rendszerváltás után - elsősorban a volt Szovjetunió utódállamaiból - számos „mágus” érkezett hazánkba, akiknek ténykedését aggódva figyelték a hazai pszichológusok és orvosok. Ezek a hipnotizőrök megfelelő szakértelem nélkül dolgoztak, s gyakorta megalázták a bemutatásra vállalkozókat, így tartós lelki sérülést idézhettek elő. Van, akinél pszichotikus hallucináció lépett fel a kontár beavatkozás nyomán. A megfelelően képzett szakember azonban kizárólag gyógyítani akar. A módszer bizonyos keretek között alkalmas lelki és testi betegségek kezelésére, tünetek enyhítésére, fájdalomcsillapításra, a szorongások oldására. Van, aki hipnózist használ a súlyos hányingerrel és émelygéssel küzdő terhes nők kezelésére, illetve a stresszmentes szülésre való felkészítéskor is. Mások az égési sérülések okozta fájdalmak enyhítésére, a járulékos fertőzések megelőzésére használják. Mivel a hipnózis segítségével az immunrendszer is aktiválható, a módszer vírusos eredetű szemölcsök gyógyítására is alkalmas. Egészséges emberek esetében pedig a fizikai és a szellemi teljesítmény javítható, rejtett belső tartalékok mozgósíthatók. A hipnózist korábban az alváshoz hasonló állapotnak tekintették, de ma már tudjuk, hogy az alvásszerűség nem lényegi ismérve a hipnózisnak, hiszen élettani háttere az éber állapothoz áll közelebb, és aktiváló eljárással is kiváltható. Ezt éppen az ELTE kísérleti pszichológiai tanszékének vezetője, Bányai Éva és az amerikai Ernest R. Hilgard bizonyította be. A kutatók felismerték, hogy szobabiciklit tekerve is hipnózisba kerülhet a páciens. A magyar kutató később megdöbbenve tapasztalta, hogy a folyamatosan hipnotizált állapotban kerékpározó páciens nem érez izomlázat, a kezelője viszont igen. Magyarázata szerint a hipnózis két résztvevője között az élet legfontosabb kapcsolatai rekonstruálódnak. Előfordul, hogy a kezelő és a kezelt teljesen egymásra hangolódik, szívverésük, légzésük is egyforma lesz. Biztonságos körülmények közepette a két ember között olyan szoros kapcsolat szövődik, mint amilyen csak az anya és gyermeke között jöhet létre. Noha a Magyar Hipnózis Egyesület csupán öt éve alakult, a hipnózis hazai művelői évszázados tapasztalattal rendelkeznek. A múlt század elejétől terápiás céllal hazánkban is alkalmazták a hipnózist. Századunk egyik legjelentősebb elméletalkotója pedig egy magyar pszichológus, Ferenczi Sándor volt. Az ötvenes években az eljárást misztikusnak bélyegezték, és mint ilyet politikai alapon üldözték. Húsz évnek kellett eltelnie, mire előbb a tudományos kutatás keretei között, majd a terápiás gyakorlatban is újra alkalmazni lehetett. Zseni Annamária a főváros egyik kórházában a pszichiátriai rehabilitációs osztály vezetőjeként kábítószer-függőségben szenvedőkkel foglalkozik. A szakember szerint a szenvedélybetegek esetében a drog megvonása után jelentkező fájdalmak a hipnózissal szinte teljesen megszüntethetők, de a módszer a függőség leküzdésében is segít. A doktornő egyik betege két éve drogmentes, s ez a terapeuta és a beteg folyamatos együttműködésének köszönhető. (Két kezelés között legfeljebb két hét telik el.) A miskolci Szent Ferenc Kórház pszichoterápiás osztályának vezetője, Vas József elsősorban tudathasadásos, illetve az elmebetegség és a személyiségzavar határesetének tekinthető betegségeket gyógyít. Nézete szerint az ilyen emberek kezelésénél a hipnózis csak az egyik eljárás, ám könnyen lehet, hogy ennek segítségével a betegek visszatérhetnek egy olyan állapotba, ahonnan újraépíthető a személyiség. Bányai Éva szerint a konferencia legfontosabb bejelentése a szóingerek feldolgozásához kötődik. Az élettani szekcióban elhangzott előadás szerint az ember hipnózisban másként reagál a szavakra, mint éber állapotban. Utóbbi esetben ugyanis a jobb félteke feladata ezek értelmezése, a legfrissebb eredmények szerint a hipnózisban viszont a bal agyfélteke dolgozza fel ezeket az ingereket. A felismerés alapján talán könnyebben megérthető, miért olyan hatékony a hipnózis a testi eredetű betegségek gyógyításában. A találkozó másik érdekessége, hogy a szakemberek egymáson mutatták be tudományukat, azaz a hipnotizőrök hipnotizőröket hipnotizáltak, s a tapasztalatokat közösen értékelték. A konferencia egyébként a nagyközönség előtt zárt volt, amit a szervezők azzal magyaráztak, hogy az előadások mást mondanak a szakembereknek, és mást mondanának a laikusoknak. Sarlatánok továbbképzése pedig egyáltalán nem szerpelt a célok között. Ötvös Zoltán Az orosz Jevtusenko professzor egy budapesti bemutatón BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE Atlantisz az Antarktiszon? Az USA számos tudósa elhatározta: harcba szállnak a tudománytalan ostobaságokat terjesztő tévéműsorokkal szemben. Az NBC által még február végén sugárzott, Az ember misztikus eredetei című programtól telt be a pohár, nem utolsósorban attól, hogy a tévétársaság a műsort az első felháborodáshullám ellenére (vagy éppen azért?) a nyáron megismételte, mi több, utána még egy kétórás műsorban mindenféle apokaliptikus jóslatokkal meg is toldotta. A film nem kevesebbet állít, mint hogy az evolúció elmélete megdőlt, mivel az ember már a dinoszauruszok kortársaként élt a Földön, az emberi civilizáció legalább százmillió éves, az elsüllyedt Atlantisz pedig megtalálható az Antarktiszon. Beleszőtték azt a szokásos állítást is, hogy a tudósok értékes leleteket rejtenek el a közönség elől, nehogy azok megcáfolják az ő értékeléseiket. Talán nem is érdemes a részleteket tovább ismertetni, hiszen az áradatként özönlő áltudományos és irracionális történetek előbb-utóbb hozzánk is eljutnak az USA-ból. Elég, ha csak az X-akták sorozatot említjük, amelyet a magyar közszolgálati tévé főműsoridőben közvetít. Az Eredetek első sugárzása után az Internet valósággal izzott a felháborodott levelezéstől. A nyári ismétlés után pedig egy sereg amerikai tudós és médiaszakértő úgy határozott, intézményes módon is megpróbál valahogyan gátat emelni a hamisság és ostobaság terjesztésének a médiumokban. A paranormális bejelentések tudományos vizsgálatával foglalkozó bizottság (CSICOP) keretein belül létrehozták a Médiatisztesség nevű tanácsot, remélve, hogy előbb-utóbb sikerül rávenniük a hálózatokat: szenteljenek több adásidőt az ésszerűségnek, a valódi tudományos eredményeknek és érveknek. A tét nem kicsi, mondta Paul Kurtz professzor, a CSICOP elnöke, hiszen itt világméretű problémáról van szó, mivel az USA médiumainak anyagait az egész világon átveszik. A tanács figyelni fogja a tévéműsorokat, és felhívja a publicistákat, a műsorkritikusokat, hogy cikkeikben foglaljanak állást a tiszta ész mellett. Egyes szakemberek azonban arra is figyelmeztetnek: elengedhetetlen, hogy maguk a tudósok se féltsék tudományos presztízsüket, és ne átalljanak közérthetően, meggyőzően írni és beszélni szakmájuk eredményeiről, a kockázatokról és kihívásokról. Csillag Zsigmond Evolúció a lombikban A rovarok hátukon járó gerincesek - állapította meg pusztán anatómiai megfigyelések alapján, közel 200 éve Geoffroy St. Hilaire francia természettudós. A XX. században nevetségesnek tartott meghökkentő ötletben rejlő igazságot mára tudományos eredmények igazolják. A sejtek ugyanis tudják, hogy a szervezetben hová kerüljenek, és ennek függvényében mit csináljanak. Ahhoz, hogy a megfelelő helyen a megfelelő szerv - szárny, láb vagy gyomor - fejlődjön, a gének egy olyan csoportjára van szükség, amely koordináta-rendszerhez hasonlóan felosztja a test régióit. Ugyanazok a gének, amelyek a gerincesekben ezeket a régiókat háttól has felé meghatározzák, az ízeltlábúakban is megvannak, csak pontosan fordított sorrendben. Az egyedfejlődés evolúciós folyamatának kérdésköre világszerte sok biológust izgat, ami megmutatkozott az elmúlt napokban Budapesten megrendezett rendszertani és evolúcióbiológiai világkongresszuson is. Míg St. Hilaire felvetésére csak mostanra született a magyarázat, a kongresszuson több olyan téma is szerepelt, amelyekben a kutatások még csak most kezdődtek meg számos izgalmas megoldást tartogatva - tudtuk meg Szatmári Eörstől, a tanácskozás szervezőjétől. Ezek egyike az utolsó nagy evolúciós átmenet, a nyelv kialakulásának kérdése. Az emberi beszéd bonyolult agyműködés következménye, amelyet genetikai tényezők befolyásolnak. A nyelvi készség nem alakulhatott ki egyetlen mutáció hatására. Létezniük kellett köztes fokozatoknak is, amelyek a majmok makogása és a jelenleg beszélt emberi nyelv között álltak. A beszéd evolúciójának kutatását megnehezíti, hogy a nyelvnek ezeket az átmeneteit nem ismerhetjük. Az evolúcióval foglalkozó kutatók számára az átmenetek hiánya Charles Darwin óta máig megoldatlan probléma. Miért különülnek el az egyes fajok, formák, tulajdonságok, viselkedési mintázatok olyan határozottan egymástól, ha egyszer ezek az evolúció során folyamatos leszármazás útján alakultak ki? A tigris, az oroszlán és a macska között nagyon finoman az összes átmenetnek jelen kellene lenni, csakúgy, mint a távolabbról rokon fajok között is. Valószínű, hogy a fajok közti szakadék fenntartásában az ivaros szaporodásnak alapvető szerepe van. Ezért gyakoribbak a nehezen meghatározható átmenetek a parthenogenetikusan - szűznemzéssel - szaporodó fajok között. A kongresszus ideje alatt olyan fontos tanácskozásra is sor került, mint a zoológiai nomenklatúra bizottság ülése, amely a Földön jelenleg élő körülbelül 2-30 millió faj megnevezését, rendszertani besorolását végzi. Óriási zűrzavarhoz vezethet ugyanis, ha ez nem valamilyen értelmes rendszer szerint történik. Az epigenetika az evolúcióbiológia egy egészen fiatal ágát képviseli. Fogalma egy másodlagos öröklődési rendszert takar. Ezt legjobban a sejtes öröklődés példájával lehet szemléltetni. Minden testi sejtünk genetikai állománya, DNS-e ugyanaz. Az viszont, hogy melyik gén van ki- vagy bekapcsolva - azaz melyik fejti ki éppen hatását -, szisztematikus és öröklődő különbségeket jelent. Felépítése és működése tekintetében a májsejt lényegesen különbözik például az izomsejttől, holott mindkettő a megtermékenyített petesejtből keletkezik az egyedfejlődés során. A májsejt osztódásával májsejtet hoz létre, vagyis örökíti saját jellegzetes tulajdonságait. Az ivarsejtek képződése során ezek a ki-bekapcsoltsági állapotok alaphelyzetbe állnak vissza, mint amikor a számítógépen megnyomjuk a rését gombot. Ilyenkor minden törlődik és a folyamat újraindítható. De mi történik akkor, ha mégsem áll vissza minden kapcsoló? Ebben az esetben egy szerzett tulajdonság öröklődéséről van szó. Erre egyre több példát találunk az élővilágban, főként a növényeknél. Az experimentális - kísérleti - evolúcióbiológia témakörében végzett vizsgálatok során mikroorganizmusok és osztódni képes molekulák evolúcióját kísérik figyelemmel mesterséges körülmények között, több ezer nemzedéken keresztül. A kísérletek eredményei semmi meglepőt nem hoztak, bámulatosan igazolták az elméleti elképzeléseket. Ezeknek a kísérleteknek az az óriási jelentőségük, hogy az evolúciógenetika nem tekinthető többé spekulatív tudománynak. Virág Katalin