Népszabadság, 1999. július (57. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-28 / 174. szám

Újraéled az OPEC Tavaly óta duplájára nőttek az olajárak a világban A világgazdasági elemzőknek semmi sem jó. Tavaly ilyenkor még az olaj példátlan olcsósága miatt aggódtak, ma viszont már azt találgatják: lesz-e újabb árrobbanás, vagy megáll az olaj a bűvösnek tartott hordónkénti 20 dolláros szinten. A tőzsdei machi­nációkra kevéssé fogékony átlagem­ber számára a kérdés másként vető­dik fel: mennyiből tudja legközelebb megtankolni az autóját? A nagy gazdasági elemzőirodák akár el is csaphatnák szakértőik egy részét, akik még az év elején azt jósolták: fennáll a veszély, hogy ötdolláros mélypontra esnek a világpiaci olajárak. A The Economist című mértékadó brit hetilap például még a hordónkénti tíz dollárt is túl merész jövendölésnek tar­totta, és a világgazdaság lassú növeke­dését - különösen az ázsiai válságot -, a technológia fejlődését és a termelé­kenység növekedését figyelembe véve inkább ennek a felét tartotta reálisnak. Voltak, akik már meg is kongatták a vészharangot, és gondolatban átrendez­ték az olajkitermelő országok listáját: a mélyponton levő olajár ugyanis egyes országokban - így Norvégiában és az Északi-tenger környékén - már a kiter-Forrás: OPEC HORDÓNKÉNTI OLAJÁR A LONDONI TŐZSDÉN­­ (1999) mesés költségeit sem fedezte volna, a világ tehát teljesen ki lett volna szolgál­tatva az olcsó, ám nem éppen stabilitá­sáról híres közel-keleti térségnek. (A Perzsa (Arab)-öbölben kitermelt olaj hordónkénti költsége ugyanis csupán két dollár, míg Indonéziában, Iránban és Nigériában hat-nyolc dollár, Norvé­giában pedig ennél is magasabb.) A jósok azonban jókora bakot lőttek: míg tavaly decemberben kilenc dollárba került egy hordónyi olaj (7,5 hordó­­ tonna), mára visszatornázta magát a bű­vös húszdolláros sávba. Az elemzők jó része nem számított rá, hogy az ázsiai or­szágok viszonylag gyorsan magukhoz térnek a válság után. Az olajárak emelke­dése részben a növekvő - ázsiai és ame­rikai - keresletnek köszönhető, részben pedig az OPEC-államokra korábban nem jellemző mértéktartásnak. Az olajterme­lő országok egy részét tömörítő kartell ugyanis megalapítása óta próbálta - álta­lában kevés sikerrel - összehangolni és szabályozni a piacra kerülő olajmennyi­ségét, hogy ezzel befolyásolja az árakat. Az utóbbi években azonban a tagállam­ok egyre kevésbé vették komolyan az önkorlátozást. Hiába állapodtak meg ün­nepélyesen a politikai vezetők, hogy ke­vesebb olajat értékesítenek a világpia­con, és így majdcsak növekedésnek in­dulnak az árak, az első néhány hét eltelte után valamelyik tagország (esetenként több is) megszegte a vállalt kvótákat. Tavaly sokan már temetni kezdték az OPEC-et, hiszen a többszöri megálla­podások ellenére is mélyponton maradt az olajár. Az olajtermelő országok ex­portbevétele 50 milliárd dollárral (mintegy 30 százalékkal) csökkent, ami súlyos gazdasági-belpolitikai feszültsé­gek forrása lett. Venezuela példátlan re­­cessziójának fő oka, hogy az állami be­vétel 50 százaléka még mindig az olaj­eladásokból származik. Szaúd-Arábiá­­ban tavaly adót kellett emelnie a bevé­telkiesés miatt, Jemenben, a világ leg­kisebb olajtermelő államában pedig ut­cai tüntetéseket váltott ki az élelmiszer­­árak hasonló okból adódó növekedése. Az OPEC háromszor próbált megál­lapodni kvótacsökke­ntésről, de látvá­nyos eredményt csak az idei márciusi konferencia hozott, amelyen több nagy független olajtermelő ország (Mexikó, Norvégia, Oroszország) is képviseltette magát. A megállapodások összesen na­pi 4,3 millió hordóval (napi 22,9 milli­óra) kurtították meg a piacra dobott olajmennyiséget. Ezután az olajárak meglepő gyorsa­sággal indultak meg felfelé, és a kérdés most már inkább az, hogy megállnak-e a sokak szerint reálisnak tartott húsz dollár körül. Más kérdés, hogy az árak (számukra) kedvező alakulását látva meddig tartják magukat a megállapodá­sokhoz az OPEC-tagállamok, illetve mikor érzik úgy, hogy érdemes na­gyobb mennyiséget is piacra dobni. A hivatalos álláspont szerint 2000 áprili­sáig mindenképpen érvényben marad a napi 22,9 millió hordós korlátozás, bár szaúdi körök már jelezték: ha marad a pozitív tendencia, akkor szeptember­ben esetleg ismét lehet tárgyalni a kvó­ták növeléséről. Az OPEC-tagállamok ezúttal állítólag 90 százalékosan betar­tották a megállapodást, amire eddig még nem volt példa. Újraéled... folytatás a 25. oldalon OPEC-TAGÁLLAMOK NAPI TERMELÉSI KVÓTÁI (EZER HORDÓ) Algéria 731 Indonézia __________1187 Irán 3 359 Kuvait ____ 1836 Líbia_______________________________________1227 Nigéria 1885 Katar 593 Szaúd Arábia 7 438 Egyesült Arab Emirátusok 2 000 Venezuela 2 720 Összesen 22 976 HOL MENNYIT KELL DOLGOZNI EGY LITER BENZINÉRT? Ország Átlagórabér az iparban (euró) Benzinár 95 (euró) Munka (perc) Németország 28,68 0,88 1’50” Franciaország 25,531 2’18' Ausztria 24,66 0,84 2'2„ Olaszország 19,121 3'7' Spanyolország 13,32 0,72 3'15’ Magyarország 1,8 0,76 25'20' Forrás: Eurostat, saját számítások Frászoló Az ember frászos tud lenni, ha párszor kirabolják. Az érzés fokozható, ha feltörik a kocsiját és megpróbálják ellopni. Az ember töretlen optimizmusa következtében bol­dog, ha a feltört kocsi megmarad, de azért a frász mélyen beveszi magát a lélekbe. És a legváratlanabb helyzetekben felszínre tör. Példának okáért tankoláskor. Az ember például aggályos lesz, ha azt tapasztalja, hogy amikor beállt tankolni, még volt dísztárcsája, mire kijön fizetés után a shopnak nevezett boltból, már nincs dísztárcsája. Akkor az ember szívébe valahogy beleveszi magát a bizalmatlanság. És gyanak­vó lesz. Nem szereti például, hogy amikor számlát kér, a kisasszony beírja a nevét és pontos címét a gépbe, és a szerkezet kijelzőjén szép, nagy betűkkel, a vásárlóközön­ség felé fordítva megjelenik minden. A gyanakvó, frászos emberben ilyenkor felsej­lik egy rémkép, és ha most mögöttem áll az autótolvaj, máris tudja, hová kell men­nie a kocsiért. Csak egy kis figyelem kérdése, és már megvan az utca, házszám, le­het válogatni a kocsik között. A frászos ember mondja a kisasszonynak: ne tessék a címemet ország-világ elé tárni. A kisasszony úgy néz rá, mint aki még sose hallott autólopásról, viszont a ve­vők hülyeségeitől már a falnak megy. Mond is valamit a nagyobb nyomaték kedvé­ért, hogy ennek így kell lennie, eddig még senki sem szólt miatta, tehát jó. Lehet. Egy olyan országban, ahol az embert legalább tíz évig nem rabolják ki egyszer sem. P. Á. G. NÉPSZABADSÁG Ritkán lesz tele a tank A jó stílus hozadéka 22. oldal Kártyacsata az üzemanyagpiacon 23. oldal Oktánszám 1 9 9 9. JÚLIUS 28., . S Z E R D A Kettős szerep - egy régió A Mól olaj után is kutat 24. oldal Fáradt cégek fáradt olaja 26. oldal Hogyan juthatunk el a kétszáz forintos benzinárig? Az üzemanyagok árában csak mint­egy 30-32 százalékot tesznek ki a be­szerzés és a forgalmazás költségei, a döntő részt az adók adják. Adótarta­lom szempontjából Magyarország az európai skálán Ausztria és Németor­szág között helyezkedik el. Az olajtár­saságoknak meglehetősen kicsi a moz­gásterük, ha az árakról van szó. Amikor a világpiaci árak alacsonyan jártak, az autósok azért mérgelődtek, mert csak egy-két forintos csökkenést tapasztaltak, miközben minden híradás az olajtermelő országok panaszáról szólt. Akkor nehéz volt megmagyarázni, hogy hiába a nemzetközi áresés, ha a fo­rint a dollárhoz képest folyamatosan gyengül, és a világpiacon dollárban kell fizetni az importért. Már akkor lehetett sejteni, hogy ha egyszer fordul a kocka, és felfelé mennek az árak, akkor lesz csak igazán kínos a helyzet, mert akkor a dollár erősödése és az áremelkedés együtt menthetetlenül jelentősebb drá­guláshoz vezet. Ezt lehetett tapasztalni az elmúlt hetekben. Az év elején a dollár árfolyama 213 forint körül volt, nemrégiben pedig meghaladta a 240 forintot. Ugyanezen időszak alatt a magyar üzemanyagárak szempontjából meghatá­rozó mediterrán kikötői árak a 95-ös motor­benzin esetében a 130 dolláros ton­nánkénti árról 210 dollárra emelkedtek. Ez forintban kifejezve azt jelenti, hogy míg januárban egy tonna benzin 27 690 forintba került a kikötői árakat figye­lembe véve, az év közepén már 50 400 forintot kellett érte adni, ami több mint 80 százalékos emelkedés. Ehhez képest a kutaknál érzékelhető áremelkedés csu­pán 15 százalékos volt, a 164 forint kö­rüli literenkénti ár 188-190 forintra nőtt. Ez a különbség abból fakad, hogy az üzemanyagok árában csak mintegy 30- 32 százalékot tesznek ki a beszerzés és forgalmazás költségei, a döntő részt vál­tozatlanul az adók adják. Adótartalom szempontjából Magyarország az európai skálán Ausztria és Németország között helyezkedik el. Az olajtársaságoknak meglehetősen kicsi a mozgásterük, ha az árakról van szó. Nem győzik panaszolni, hogy a térségben Magyarországon a legalacsonyabb a nagy- és kiskereske­delmi árak közötti rés, amelyből a ku­tak valamennyi költ­ségét fedezni kelle­ne. Ebből a szempontból csak Románia kerül Magyarország mögé, ahol két szá­zaléknál is kisebb az árrés, nálunk 4-5 százalék, a többi európai országban 8-10 százalék között van. A hazai fizetőképes kereslet már ezt az árszintet is nehezen fogadja el, ezért nem sok esélyük van a forgalmazóknak, hogy egyhamar maga­sabb árréshez jussnak. A magyar üzemanyagpiacon évek óta erős a verseny. A cégek közül három, a Mal, a Shell és az OMV áll az élen. Ők hárman haladják meg a 10 százalékos piaci részesedést, amit még gazdaságos­nak tartanak. A negyedik helyen levő Aral megközelíti ezt a szintet, a többi vi­lágcég, az Agip, az Avanti, az Esso, a Totál, a Jet és a Tamoil részesedése öt százalék alatt van. Egyelőre nem hallani olyan radikális lépésről, mint amilyet ta­valy tett a BP, amikor az egész kelet-kö­­zép-európai piacot itt hagyta, de a szak­értők nem zárják ki, hogy előbb-utóbb újabb kivonulás várható. Ám egyelőre még folyik a küzdelem. Az Agip pél­dául, ahogy Herbert Schaub vezérigaz­gató elmondta, a franchise-hálózat to­vábbi bővítésével akarja növelni piaci pozícióit. Az olasz cég kútjainak 50 szá­zaléka már eddig is ilyen költségkímélő rendszerben működik, és nem tagadják, további fejlődésüket sem költséges kút­­beruházásokkal kívánják megoldani, ha­nem az úgynevezett fehér kutak tulajdo­nosaival kötnek üzletet. A vevők meghódításának sokféle módját alkalmazzák a cégek. Most, hogy megugrottak az árak, vannak társa­ságok, amelyek csak némi késéssel kö­vetik az áremelkedést, így nem ritka, hogy egyes kutak között akár literenkén­ti tízforintos árkülönbözet is van ugyan­annál a benzinfajtánál. A bevásárlási le­hetőségek és a szolgáltatások is erősen növelik a cégek mozgásterét. Újabb és újabb ötletekkel jelentkeznek. A Shell Smart kártyája mellé éjjel-nappali kö­zérthez hasonló kiszolgálást kínál, az Esso autómosójának áraival és a friss péksüteményekkel hódít. A forgalom alakulásán még nem na­gyon érezni az árak változását. A Ma­gyar Ásványolaj Szövetség (MÁSZ) adatai szerint az év első felében mind­össze egy százalékkal fogyott kevesebb benzin, mint egy évvel korábban ugyan­ebben az időszakban. Akkor 776 millió litert vásároltak a kutaknál, az idén 769 milliónyit. Ez azonban mégis lényeges változásokat takar. A 95-ös motorbenzin fogyasztása 15 százalékkal emelkedett, a 91-esé viszont 7,1 százalékkal csök­kent. A 98-as ólmozott benzin forgalma 69,9 százalékkal esett vissza, ami nem csoda, hiszen megszüntették a használa­tát. Ugyanakkor az ólmozatlan 98-as benzin felhasználása közel hatszorosára nőtt. Jelentősen, 14,3 százalékkal emel­kedett a gázolaj forgalma is. Peredi Ágnes 0-Ausztria Franciao. Nagy-B. Olaszo. Svájc Németo. Szlovákia Románia Ukrajna Szlovénia Horváto.MAGYARO Adó és adó jellegű befizetések össz. (%) 68,35 79,85 81,55 73,51 68,32 68,89 55,76 64,92 48,07 68,11 55,25 68,00 Adó és adó jellegű befizetések össz. (Ft­ I) 137,40 186,60 204,70 174,30 125,30 155,90 83,70 80,70 47,40 92,70 75,30 128,11 Áfa® 36,00 39,90 37,40 39,50 12,80 31,20 28,10 22,40 16,40 21,70 22,70 37,68 Egyéb adók 101,40 146,70 167,30 134,80 112,50 124,70 55,60 58,30 31,00 71,00 52,60 90,43 Nettó ár (adó nélküli) HJ 77,90 47,10 46,30 62,80 58,10 70,40 66,40 43,60 51,20 43,40 61,00 60,29 Forrás: Mól­­t népszab­ADSÁG-grafika DALLOS JENŐ RAJZA

Next