Népszabadság, 1999. december (57. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-13 / 290. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 1999. DECEMBER 13., HÉTFŐ Orbán elégedett Helsinkivel A kormányfő szerint 2003. január 1-jén Magyarország EU-tag lehet Az EU-tagállamok politikai akaratában bízik, és továbbra is a 2003. január 1-jei csatlakozásban reménykedik Orbán Viktor - bár a hét végi helsinki csúcstalálkozón nem erre utaltak a jelek. A magyar kormányfőt főként az teszi optimistává, amit az unió vezetői a zárónyilatkozatba nem írtak bele. KIKÜLDÖTT TUDÓSÍTÓNKTÓL Új fejezet kezdődik Európa történelmében - mondta lelkesen a bővítési csúcsnak elkeresztelt tanácskozás után Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke. A tizenötök szombaton együtt ebédeltek a társult országok kormányfőivel és külügyminisztereivel, és ezután hasonlóan derűlátó hangnemben nyilatkozott Orbán Viktor. Az elégedettség fő oka a helsinki zárónyilatkozat egyik mondata, amely szerint az EU 2002 végétől kész „üdvözölni” új tagokat. A dokumentum rendkívül ügyesen megfogalmazott mondatát azonban mindenki a saját ízlése szerint értelmezheti. A magyar miniszterelnök szerint az unió végre tisztázott néhány, eddig bizonytalan részletet: kimondta például, hogy az EU-intézmények reformját - beleértve az új EU-szerződés ratifikálását - 2002 végéig be kell fejezni. Ezután azokat a jelentkezőket lehet befogadni, amelyek alkalmasak a tagságra, és a csatlakozási tárgyalásokat már lezárták. Orbán mindezt „sajátos magyar nyelvre áttéve” úgy értelmezte, hogy Magyarország 2003. január 1-jétől az unió teljes jogú tagja lehet. Az EU ennél persze jóval óvatosabb. A csúcstalálkozón Günter Verheugen, az Európai Bizottság bővítésért felelős tagja egyértelművé tette, hogy az új tagok csatlakozási szerződését csak azután lehet ratifikálni, hogy az intézményi reformokat már valamennyi tagállam jóváhagyta. Ha a két ratifikációs folyamat nem történhet párhuzamosan, a bővítés első köre máris kitolódik 2004-re - amennyiben semmi más nem jön közbe. Bár erről a kérdésről végül nem a bizottság, hanem a tagállamok döntenek majd, a finn soros elnökség illetékesei is hangsúlyozták: egyelőre a tagországok többsége sem támogatja a párhuzamos ratifikációt. Magyarország most nem kíván e technikai vitába belefolyni, a lényeg a zárónyilatkozatban lévő politikai üzenet — közölte Martonyi János külügyminiszter. Szerinte az, hogy az EU 2002 végétől kész befogadni az új tagokat, teljesen világos megfogalmazás. Ennek ellentmondanak azok az EU-diplomaták, akik arra hívták fel a figyelmet: jogi szempontból az „üdvözölni” („welcome”) szó nem egyértelmű, egyaránt jelentheti a csatlakozási szerződés aláírását vagy a felvételt. Ám, ha az unió később úgy határoz, hogy csupán a szerződés aláírására gondolt, utána még egy-másfél éves ratifikáció következik a belépésig. Minden azon múlik tehát, mennyire gyors bővítést akarnak az EU-tagállamok. A bizonytalanságot növeli, hogy a tagfelvétel előfeltételének tekintett belső reformok heves és hosszadalmas vitákhoz vezetnek majd. Erre utal az is, hogy a zárónyilatkozatban végül tovább finomították az eredeti tervezet szövegét: beleírták, hogy az unió „mindent elkövet” azért, hogy 2000 decemberéig lezárja a reformokról tárgyaló kormányközi konferenciát. 2002 végére az EU nem „készen lesz”, hanem „készen kellene lennie” arra, hogy az új tagokat befogadja. A további menetrendről egyelőre csak annyit tudni, hogy a Helsinkibe meghívott hat újabb tagjelölttel (Szlovákia, Románia, Bulgária, Lettország, Litvánia, Málta) februárban startolnak a csatlakozási tárgyalások, és a tervek szerint ugyanebben a hónapban kezdődik a kormányközi konferencia is. Orbán Viktor úgy vélte: az, hogy immár 12 társult állammal folynak majd a tárgyalások, nem lassítja hazánk felvételét, hiszen „Magyarország olyan lendületben van, hogy azt nehéz lefékezni”. Pécs Balázs - A reformokról tárgyaló kormányközi konferencia jövő év februárjában kezdődik. A konferenciának lehetőleg 2000 végéig, az új EU-szerződés ratifikációjának pedig 2002 végéig kell lezárulnia. 2003-ra az EU-nak képesnek kell lennie 50-60 ezer fős erő telepítésére, hatvan napon belül, legalább egy évre. Az unión belül politikai, illetve katonai bizottságot hoznak létre a válságkezelő akciók irányítására. Valódi gazdasági szankciókról nem tudtak egyezségre jutni, ehelyett az EU és Oroszország közötti együttműködésben vezettek be néhány megszorítást A HELSINKI EU-CSÚCS DÖNTÉSEI Bővítés: az Európai Unió a hét végén Helsinkiben hat társult országgal bővítette azon államok körét, amelyekkel hivatalos tárgyalásokat kezd a tagfelvételről. Ezek: Lettország, Litvánia, Szlovákia, Románia, Bulgária, Málta, Törökország is tagjelölt lett, de vele - a kurdkérdés megoldatlansága és gyenge emberjogi teljesítménye okán - egyelőre nem tárgyalnak. Az EU 2002 végétől készen áll az új tagok fogadására. AZ EU TAGJAI ÉS TAGSÁGRA VÁRÓK Az EU-intézmények reformjai: Európai védelem: Csecsenföld: NÉPSZABADSÁG-grafika Kétséges a magyar-román csúcs MTI-JELENTÉS A temesvári Magyar Ház kérdéséről és a csanád-kiszombori határátkelő megnyitásának lehetőségéről tárgyalt Dávid Ibolya magyar igazságügy-miniszter Viorel Coifan Temes megyei tanácselnökkel. A miniszter asszony Tőkés László református püspök meghívására vett részt a romániai fordulatot kiváltó temesvári forradalom 10. évfordulójára emlékező rendezvénysorozat szombati programján. Dávid Ibolya a megyei tanácselnök segítségét kérte, hogy a temesvári magyar közösség pénzéből épült ház visszakerülhessen e közösség tulajdonába. Egyúttal megígérte, hogy minden tőle telhetőt megtesz a temesváriak által igényelt határátkelő megnyitásáért. A magyar miniszter nem kívánt találgatásokba bocsátkozni arról, hogy a temesvári megemlékezések során lesz-e Orbán-Vasile találkozó. Mint mondta: tudomása szerint a találkozó megvalósulását kizárólag a két miniszterelnök rendkívül zsúfolt munkaprogramja nehezíti. Az Új Ezredév nevű épülő református központ munkaterületén tartottak ünnepi istentiszteletet. Tőkés István nyugalmazott teológiatanár és Tőkés László református püspök hirdetett igét. A globalizáció megállíthatatlan Interjú Haynal kanadai miniszterhelyettessel Jók az esélyek arra, hogy a világkereskedelem két pillére, a bővítés előtt álló Európai Unió és Amerika között harmonikus kapcsolatok alakuljanak ki. Nem tartok a kereskedelmi tömbök közti háborúskodástól — mondta lapunknak George Haynal, Kanada kül- és nemzetközi kereskedelmi miniszterhelyettese. A magyar származású politikus a regionális integrációkról tájékozódott Magyarországon. — Európai körutam során Magyarországon elsősorban az EU keleti bővítéséről kértem információkat. Meggyőződésem ugyanis, hogy a megfelelő együttműködés kialakításához arra van szükség, hogy megismerjük egymást - mondta George Haynal. Nem tart attól, hogy a két kereskedelmi tömb között nagyobb háborúskodás alakulna ki a jövőben. Bár elismerte, hogy a seattle-i WTO-tanácskozás kudarca után új korszak következhet a világkereskedelemben, úgy véli, hogy jó esély van arra, hogy a jövőben a két regionális integráció egymást fogja támogatni. - A konfliktusok kockázata természetesen fennáll, de a kereskedelmi háborúkat nem tartom valószínűnek - mondta. Szerinte a kanadai befektetők máris nagy reményekkel tekintenek Magyarország EU-csatlakozása elé, hiszen ezzel saját piaci esélyeik is javulnak. Ami a globalizációt illeti, Haynal sze rint a folyamat a seattle-i WTO-kudarc után sem lassul le. - A globalizáció ma már egész életünkre hatással van, olyan tőke-, technológia- és munkaerő-áramlások indultak meg, amelyeket nem lehet feltartóztatni. Ezeket a folyamatokat olykor még a kormányok sem tudják szabályozni. A kérdés Seattle után inkább az, hogy ezek a folyamatok miként illeszthetők bele a kormányok politikájába, és vajon maguk a globalizációs folyamatok hogyan alkalmazkodhatnak a társadalmi igényekhez. A világ egyelőre a globalizáció korai szakaszában van, de jelentősége az ipari forradaloméhoz hasonlítható. Az országok és a kormányok előtti legnagyobb kihívás, hogy hogyan változtathatják a globalizációt olyan energiaforrássá, amely az embereket szolgálja ahelyett, hogy veszélyeztetné őket. L. 4 Göncz Árpád Telamone-békedíjas RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL A népek közötti együttműködés előmozdítása, a különböző nemzetek kultúrájának közelítése felismeréseképpen vasárnap a szicíliai Agrigento város által alapított Telamone-békedíjat adományozták Göncz Árpádnak. A négynapos szicíliai magánlátogatáson tartózkodó magyar köztársasági elnök Agrigento történelmi nevezetességeinek színhelyén, a 2500 éves Templomok Völgyében meggyújtotta a Barátság Fáklyáját. Az agrigentói városháza dísztermében Angelo Capodicasa, a szicíliai tartomány elnöke adta át a Telamonebékedíjat Göncz Árpádnak államférfiúi és irodalmi munkásságának elismeréséül. A 23 évvel ezelőtt alapított díjat eddig olyan személyiségek vehették át, mint Anvar Szadat egykori egyiptomi, Mauio Koivisto finn és Sandro Pertini olasz államfő. A díj névadója, Telamone szimbolikus figura, az antik görög paloták tetőszerkezetét a váltóval tartó, gigászi szoboralakok, amelyek szimbolikus értelemben az emberiség alkotását hordozták a vállukon. A magyar köztársasági elnök szerényen elhárította a párhuzamot az antik gigászok és a mai politikusok között, utóbbiakat egyszerű halandóknak, egy ügy szolgálóinak nevezve. A péntek óta Szicíliában tartózkodó magyar államfő szombaton meglátogatta a híres drámaíró, Luigi Pirandello szülőházát, majd egy másik jelentős szicíliai író, Leonardo Sciascia szülővárosába, Racalmutóba látogatott, ahol Göncz Árpádot a város díszpolgárává választották. A magyar köztársasági elnök a mai napot Szicília egyik legdélibb városában, Vittoriában tölti, ahol megkoszorúzza az itt lévő első világháborús magyar hadifoglyok síremlékét. Seres Attila Dekrológ Államot alapított a Balkánon balkánias államot. Horvátország ma független és területileg teljes állam - e történelmi ténynek kétségkívül Franjo Tudjman az atyja, így a ma őt temető horvát nemzetnek is. Temetni jön Tudjmant e nemzet ma, nem dicsérni. Noha a „fiú” nagyon hasonlít az „apára”. A mai Horvátország ma még Tudjmané, sőt tudjmani. De-ország. Ahogy Tudjman nekrológjához, elnökségének politikai örökségéhez, úgy országa állapotához is minden jelző és megállapítás mögé odakívánkozik egy de. Horvátország független, de egyelőre nem integrációképes, sőt egy kivétellel mindegyik szomszédjával van valami baja. A kivétel szerencsére éppen Magyarország, amelynek 900 éven át társállama volt, mígnem Szerbia társa lett. Ám Horvátország egyelőre sokkal jobban hasonlít Szerbiára, mint Magyarországra. Ahogy Tudjman sokkal jobban hasonlított Milosevicsre, mint bárki másra. Sokat is köszönhet neki. Bármit tett vagy mondott Tudjman, mindig hozzá lehetett tenni, hogy „de nem olyan rossz, mint Milosevics”. A nagyszerb nacionalizmus indokolta Horvátország függetlenedését, a nagyszerb agresszió tette menthetővé Tudjman nyílt szerb- és bosnyákellenességét. Milosevics véres egyszemélyi-családi nacionalista diktatúrájához képest látszott viszonylag ártatlannak a zágrábi vezér középkorias horvátkodása. Pedig ez is egyszemélyes-családi nacionalista demokratára, kicsit véres is, és ezen a szomorú tényen nem változtat az államalapító halálakor érzett kegyelet sem. Tudjman, bár hirdette, de nem tudta modernizálni Horvátországot. Függetlenné tette, de nem szabaddá. Győzött a háborúban, de nem nyerte meg a békét. Megszüntette az egypártrendszert, de helyébe tette a saját pártjának rendszerét. Megalapozta a horvát gazdaság önálló életképességét, de elzárta előle az euroatlanti fejlődési pályát. Helyreállította az ország területi épségét, de nem a nemzet demokratikus egységét. Élete minden nagy csatáját megnyerte, de minden győzelem teherré vált a kezében. E terheket most országa cipeli, a gyász pillanatában is azt fontolgatva, miként lépjen túl rajta. Tudjman akkor lesz történelmi államférfi, ha a tudjmanizmus már csak történelem lesz Horvátországban. Talán nem kegyeletsértő ezt kimondani, mindenesetre az országon kívül és belül ezt mondják ma a legtöbben. Kíméletlenül remélve, hogy Hidjman halála nyithatja meg az utat Horvátország demokratikus, európai fejlődéséhez, ahhoz, hogy de országból normális országgá váljék. Ha igaz persze, amit az ellenzék vezetője is mond, hogy eléggé szilárdak a többpárti demokrácia alapjai. Ivica Racan szociál-liberális koalíciója először nyerhet választást , de ha marad is hatalmon az eddig uralkodó Horvát Demokratikus Unió (HDZ), akkor is változnia kell a horvát belpolitikának. Hogy mikor és mennyit változik, az egész egyszerűen attól függ, hogy meddig és mennyi marad meg vezére nélkül a Tudjman-klán (az elnök személyi hatalmához kötődő hivatalnokok, katonák, üzletemberek) hatalmából. A klánéból, amelynek jelentős része a külföldön élő, enyhén szólva jobboldali és nacionalista horvát emigrációból került haza. Sokat jelezhet a HDZ elnökjelölt-választása: ha a mérsékeltebb Mate Granic nyer, akkor egy parlamentárisabb demokrácia következhet. Ha Vladimir Seks győz, akkor lassúbb lesz a „detudjmanizálás”. Akkor még több évig tarthat a kisebbségi és más demokratikus jogok tényleges érvényesülése, a sajtószabadság és a kisember számára is kedvezően érzékelhető piacgazdaság megszilárdulása. Logikusnak látszik, hogy a tudjmantalanításra nagyobb esély nyílna, ha Horvátország nem a HDZ belharcának kimenetelétől tenné függővé közeljövőjét, hanem az eddigi ellenzékre bízná. Az ország valószínűleg könnyebben hátrálna ki abból a különútból, amelybe Tudjman vezette, és amely saját út volt ugyan, de nem vezetett az európai fejlődés fő áramához. Szövetségesek nélkül lehet független egy ország - de magára marad. Tudjman politikai örökségének van egy általános, elvi súlyú tapasztalata is: még a győztes nacionalizmus is zsákutcába vezet. Füzes Oszkár A fallá lett küszöb alatt Várszegi Asztrik pannonhalmi főapátot, a katolikus klérus vezető méltóságát a magyar parlament egyik pártjának elnöke egy élő televíziós adásban a legdurvább váddal illette, ami csak szellemi embert érhet. Azt állította róla, hogy gondolatait anyagi érdekei határozzák meg. Ezért lehet képes még arra is, hogy közös könyvet írjon Lengyel Lászlóval, akire a politikus házi bábszínházában a bemocskolt pénzvilág megtestesítőjének szerepét lőcsölte. Csurka nem tagadja, hogy nem olvasta az általa nyilvánosan becsmérelt könyvet. A rágalom megfogalmazásához elég volt az a tény, hogy a főpap közös munkát jegyez Lengyel Lászlóval. Innen az indulat, majd a liberálisnak, szabadságpárti embereknek Csurkától kijáró nyílt gyűlölet. Ennek alapján más oka nem lehet a közös alkotásnak, csak a pénz, a gazdagodás akarata. A bűn. A megbecstelenítés e technikája állandó. Immár a helyszíne is. Csurka esetében nyomtatásban az ismert pártlap, és a nézettségi adatokra erősen figyelő kereskedelmi tévé reggeli adása. Ott minden héten legalább egyszer lehetősége nyílik a rágalmazásra. A pártelnökkel szemközt álló újságíróknak nincs eszközük a becsület helyreállítására, mert a kormány második számú vezetője által egyenes emberként jellemzett Csurka soha nem akar bizonyítani. Derül, amikor erre kérik. A hamis tanúbizonyságról szóló parancs nem érinti. Más dimenziókban mozog. Teheti. Mentalitása nem fordul ki a közbeszéd rendszeréből. Vele találkozva nem sötétül el a képernyő magától, ORTT nélkül, mintegy immunreakció-képpen. És ha az ember elkapcsolt, a következő csatornán Torgyán Józseffel találta magát szembe, aki kijelentette, azért támadják, mert mérhetetlenül szerény. Be lehet-e még kapcsolódni e közbeszédbe hétköznapi, artikulált mondatokkal is? A közszolgálati rádió vasárnap reggeli műsora bemutatta a rágalmazó közbeszéd szervezetbe integrált változatát is. A harácsolók ellen küzdő egyesület vezetője számolt be arról, hogy ő és aktivistái felismerik, ki a harácsoló: az, aki jó autóval jár, testes, és öltönyt visel. Az ilyenről megtudják, honnan szerezte a pénzét, és ha kiderül, hogy a múlt rendszerből mentette vagy nemrég harácsolta, akkor addig mennek utána, amíg mindenki meg nem tudja. Az ötletet egy civilizált ország állami (tehát a jogrendszer iránt legalább hivatalból elkötelezett) rádiójának riportere és műsorvezetője az egykori kínai kulturális forradalmat idéző odaadással üdvözölte. Bárkiből lehet így harácsoló. Egyre nagyobb a veszélye annak, hogy aki a közös kommunikációs térbe keveredik, az vagy eljátszik egy varietészerepet, ahol gyakran szót ejthet mérhetetlen szerénységről és megemlékezhet önmaga kivételesen dinamikus egyéniségéről, vagy ha valódi mondatokat szeretne mondani, számolnia kell vele, hogy olyan közegbe kerül, ahol nincsenek erkölcsi szabályok. Ahol kit érdek- vagy csak ízléssérelem ér, szavakkal ölni indul. Várszegi Asztrik helyzete a legtöbbünknél előnyösebb. Ismeri a terepet. Elmélyülten tanulmányozhatta mind az üldözött hitvallók, mind az inkvizítorok gondolkodásmódját. Jó lenne osztozni hitében is, mely szerint „mindazokat az irracionális előítéleteket, amelyek elválasztanak, és gyanakvóvá teszik a keresztényeket, egy konszolidált, lelkileg megszilárdult társadalom a küszöb alá tudja nyomni”. A főapát sok hónappal ezelőtt, a keresztény-zsidó párbeszéd Pannonhalmán rendezett konferenciája után reménykedett ekként, de gondolhatott volna más elválasztottságokra is. Lassan mindre. Erős hit kell hozzá, hogy a küszöböt ne lássuk fallá emelkedni. Nagy N. Péter 3