Népszabadság, 2000. május (58. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-02 / 101. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 2000. MÁJUS 2., KEDD 3 A magyar példa kisugárzik Martonyi biztonsági kérdésekről tárgyalt Washingtonban Magyarország NATO- és európai elkötelezettségéről és a balkáni stabilizálásban betöltött szerepéről tárgyalt hétfőn amerikai politikai vezetőkkel a magyar külügyminiszter. WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az Egyesült Államok külpolitikájában meghatározó személyiségekkel tárgyalt hétfőn Martonyi János. A külügyminiszter - lapzártánk után - találkozott Madeleine Albrighttal. Előzőleg az elnökhelyettes nemzetbiztonsági főtanácsadójával, James Steinberggel találkozott, tájékoztatta a Népszabadságot Horváth Gábor, a Külügyminisztérium szóvivője. Az USA elismeréssel tekint arra a szerepre, amelyet Magyarország a közép-európai térségben mint új NATO-tag betölt - hangsúlyozta Steinberg. A helyettes főtanácsadó szerint bíznak benne, hogy a szomszédsági politikában, a kisebbségi ügyekben elért magyar eredmények „erős példája” kisugárzik majd a térségre, mindenekelőtt Délkelet-Európára. Martonyi azt mondta, hogy a rendezés fontos eleme a demokratikus szerbiai erők, önkormányzatok, civil szerveződések támogatása. Erre szolgál a „szegedi folyamat”. A magyar kormány másfél millió dollárt szánt erre a célra, s várja az amerikai hozzájárulást. Martonyi elmondta Steinbergnek, hogy az európai védelmi és biztonságpolitikában való részvételünk nincs ellentmondásban transzatlanti elkötelezettségünkkel, hogy a kollektív biztonságnak a NATO a letéteményese. Erre a képességre akkor lenne szükség, ha olyan válsághelyzet alakulna ki Európában, amelynek rendezését a NATO nem vállalná. Magyarország EU-tagjelöltként részt vesz az előkészítő döntések formálásában. Miklós Gábor Elégedett közép-európai elnökök Veszprémi látogatással és emlékfák elültetésével fejeződött be szombaton a közép-európai államfők hetedik magyarországi találkozója, amelyről a résztvevők elégedetten nyilatkoztak. Göncz Árpád meghívására Thomas Klestil osztrák, Petar Sztojanov bolgár, Václav Havel cseh, Stipe Mesic horvát, Aleksander Kwasniewski lengyel, Johannes Rau német, Emil Constantinescu román, Rudolf Schuster szlovák, Milan Kucan szlovén és Leonyid Kucsma ukrán államfő vett részt a találkozón. A veszprémi Szent Mihály-székesegyházban, Szendi József nyugalmazott püspök arra ösztökélte az államfőket: úgy építsék az európai nemzetek közös otthonát, hogy ott minden nép családtagnak érezhesse magát. A csúcs alkalmából Johannes Rau találkozott Veszprém város vezetőivel, majd sajtótájékoztatóján úgy értékelte: A magyarországi németség helyzete sokkal jobb, mint amilyen tíz évvel ezelőtt volt. A német államelnök a beszélgetés során felvetette, hogy érdemes lenne elgondolkodnia a WAZ-lapcsoportnak egy német nyelvű újság megjelentetésén. Göncz Árpád többek között külön megbeszélést folytatott horvát kollégájával, Stipe Mesiccsel. Ezen Göncz felhívta Mesic figyelmét arra, hogy véleménye szerint jogilag rendezett, de „emberileg” rendezetlen a horvátországi magyarok helyzete. Azt javasolta, hogy a háború utáni nehézségek, keserűségek feloldását segítendő, miniszteri vagy miniszterhelyettesi szinten jelöljenek ki egy tisztségviselőt, aki a kisebbségek, így a horvátországi magyarok „jogi panaszhatárok alatti”, a közérzetet rontó kisebb állampolgári problémáival foglalkozna - jelentette az MTI. Hajókiránduláson az államfők FOTÓ: GÁRDI BALÁZS Távirati Stílusban MEGVÁLASZTOTTÁK Franjo Tudjman utódját a volt kormánypárt HDZ élére a párt zágrábi kongresszusán. A 47 éves, politikailag jelentéktelen irodalmár Ivo Sanader eddig a párt alelnöke és a külügyminiszter helyettese volt. A belső frakcióharcoktól terhelt kongresszus befejeztével az eddig jobboldali pártnak számító, bomlófélben levő HDZ-t Sanader mint a jövő centrumpártját jelölte meg. (Zágrábi tudósítónktól.) VÍZUMKÉNYSZERT VEZET BE Szlovákia június 28-tól Ukrajna állampolgáraival szemben - jelentették be Pozsonyban. Ekkortól hasonló lépésre készül Csehország is, amely már május 29- től ugyanilyen megszorító intézkedést vezet be Oroszországgal és Fehéroroszországgal szemben. (Pozsonyi tudósítónktól) ELJUTOTT a francia, német, finn és malajziai segélyszállítmány ahhoz a 21 túszhoz, akiket a Fülöp-szigetekhez tartozó Jolo-szigeten tartanak fogva muzulmán lázadók április 23. óta. A hét országból való turisták, akik közül többen már betegek, élelmet, gyógyszert és ruhát kapnak, valamint orvosi ellátást. (AFP) KIÁSTÁK és újabb, ismeretlen helyre temették a diktatúra egyes áldozatainak földi maradványait külön erre a célra létrehozott brigádok, illetve szervezett csoportok, így akarván eltüntetni a bizonyítékokat. Erre a következtetésre jutott Juan Guzmán chilei bíró, aki hazájában folytat vizsgálatot Augusto Pinochet chilei diktátor ellen. (MTI) Magyar főkonzulátus Kassán Orbán egy pozsonyi fórumon kiállt Szlovákia mellett Magyarország főkonzulátust nyit augusztusban Kassán - jelentette be a hét végén Pozsonyban Martonyi János. A külügyminiszter Orbán Viktor kormányfő társaságában részt vett az Új Atlanti Kezdeményezés nemzetközi tanácskozásán. POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az Új Atlanti Kezdeményezés Pozsonyban rendezett nemzetközi konferenciáján elmondott beszédében Orbán Viktor támogatta a NATO további bővítését. Kifejtette, hogy a második kört Szlovákiával kell kezdeni, amelynek azonban e döntés előtt visszafordíthatatlanná kell tennie jelenlegi külpolitikai irányvonalát, s fontos feladat az ország politikai és gazdasági stabilitásának a megerősítése is. Ha ez nem sikerülne, akkor szerinte belátható időn belül nem lesz NATO- bővítés. A magyar kormányfő az eszmecsere után elmondta, hogy a zárt körben elhangzott kérdések közül számára a legérdekesebb Magyarország jelenlegi külpolitikájával kapcsolatban hangzott el. Orbán úgy válaszolt, hogy a kormány a kétoldalú - például a magyar-osztrák és a magyar—ukrán - kapcsolatok erősítésével stabilizáló hatást fejt ki Közép- és Délkelet-Európa térségére, mert meggyőződése szerint Magyarországnak, NATO-tagként ez a hivatása. Orbán munkaebéden találkozott Mikulás Dzurindával. A szlovák kormányfő hivatalosan is köszönetet mondott azért, hogy az Orbán-kabinet és Magyarország hathatósan támogatja hazájának integrációs törekvéseit. A két miniszterelnöktől a Népszabadság azt kérdezte, hogy egyeztettek-e az Ausztriával kapcsolatos álláspontjaikról. Orbán igennel felelt, s kiderült, hogy véleményük azonos. A Schüssel-kabinet eddig semmi olyat nem tett, ami ellentétben állna az európai értékrenddel. Az osztrák-magyar kapcsolatok alakulásától pedig sok ezer honfitársunk munkahelye függ - tette hozzá. Dzurinda kifejtette, hogy az osztrák demokrácia alapjai szilárdak. Évekkel ezelőtt a jelenlegi osztrák államfő és kormányfő sokat segített a szlovákiai diktatúra megnyilvánulásai ellen fellépő akkori szlovák ellenzéknek. Ezért most rajtunk a sor e támogatás viszonzására — hangsúlyozta a szlovák miniszterelnök, aki bejelentette, hogy ősszel magyarosztrák-szlovák kormányfői találkozót rendeznek Pozsonyban. A pozsonyi nemzetközi tanácskozáson részt vett Martonyi János is, aki kétoldalú eszmecserét folytatott kollégájával, Eduard Kukannal. Megállapodtak abban, hogy Magyarország augusztus 18-án Kassán főkonzulátust nyit. Az aktuson jelen lesz a magyar kormányfő is. Egyezségük alapján felgyorsítják az alapszerződés értelmében megalakult magyar-szlovák vegyes bizottságok munkáját, amelyeknek a számát eggyel a határ menti együttműködést koordináló testülettel növelik. A magyar külügyminiszter tájékoztatása szerint az Esztergom-Párkány közti híd újjáépítésére kitűzött határidőt mindkét fél betartja. Szilvássy József Tíz év Parlament Éppen egy évtizede, hogy a magyar politikai élet újra belenőtt a parlamentbe. 1990. május 2-án ült össze a rendszerváltoztató Országgyűlés, amely magyarázatot adott arra is, mi végre a monumentális palota. Az épület gyengéden rebellis gesztussal addig csak jelezte, hogy megbomlott a harmónia, hogy ehhez a formához tán tartalom is kívánkozna, de végül is csak adta magát a nagy Duna-parti leporellóhoz, mintha csak a turisták számára készült volna. Aztán alig túl a századik születésnapján, mint Csipke(tornyú)Rózsika, egyik pillanatról a másikra felébredt. A jogállami forradalom izgalmaihoz, tévedésekben is nagy formátumához méltó teret adott. A kárpótlástól az igazságtételen át a privatizáción keresztül az új alkotmányosságig méltó kérdésekkel vívtak meg benne a képviselők. Az első Országgyűlés, talán jobban kitöltötte a házat, mint a mai. Hiányzik most Bethlen gróf, Békési László, nekünk különösen Bossányi Katalin, akkor volt képviselő Bokros Lajos, élt még Csengey Dénes, gyakran lépett föl Darvas Iván, e parlamentnek tagja volt Für Lajos, Göncz Árpád, a cigány jogvédő Horváth Aladár, Németh Miklós és Pozsgay Imre, a lelkész Roszik Gábor, Szabad György és Szentágothai János tudós urak, ahogy Tamás Gáspár Miklós is. Egyháziak, filozófusok, történészek sora. A 1994—1998 közötti időszakban benn a szocialisták és a szabad demokraták voltak fölényben, kinn az ellenzék. Tüntetések sokaságát szervezték a kormány ellen a Parlament elé, ami még mandig megfelelt az új idők szellemének. Ha a visszájárul is, megadta a rangot a népfenség épületének. Az utóbbi két évben ismét túl tágas a Parlament. A hatalmas épület egyik legnagyobb tere, a volt főrendiház ülésterme eddig is kihasználatlan volt, kezd azzá válni a képviselők háza is. Háromhetente telik csak meg élettel, ám ekkor is, az interpellációkban egyre gyakrabban kormánypárti képviselők végszavaznak miniszteri programnyilatkozatokhoz. A gyönyörű szlavóniai tölgyből készült padsorok patinája, az óarany tónusú díszítés lassan formát, tartást adó környezetből kulisszává válik. Ha nem volna nagy élet az északi szárnyon, a miniszterelnökségen, lassan visszaállna a rendszerváltás előtti politikaidíszlet-funkció. Ám a miniszterelnökség a koronával együtt már csak rövid ideig marad. A Várba készülnek. Nézhet majd a Parlament a nagy kupolafejével! Alig több mint száz esztendeje azért építtették ily nagyra, hogy ellensúlyozza a szemközti Várdombon trónoló királyi palotát. Most a kormányzat éppen a Várba költözne. Tartalmilag is kiürülőben az Országgyűlés, még ha egyre inkább profi politikusok lesznek is a tagjai. Az erő centrumait a végrehajtó hatalomhoz, a kormányhű önkormányzatokhoz, területfejlesztési és pénzügyi intézményekhez helyezik, majd maguk is mennének, igaz, csak 2002-ben. Nemeskürty István millenniumi kormánybiztos nemrég gyöngéden emlékezett meg az időkről, amikor Magyarország kormányzója csak akkor léphetett be a Parlament épületébe, ha a képviselőház elnökétől engedélyt kapott. Ez így működött, s bár működne ma is így - mondja Nemeskürty. Másképp fog. Már ha egy újabb ciklusban marad a régi szereposztás. A házelnök akadályt nem állítana, de kétséges, hogy a miniszterelnök gyakran keresné a lehetőséget arra, hogy leereszkedjék a Várból a Parlamentbe. Tíz esztendeje Szűrös Mátyás ideiglenes államfő megnyitója után Oszter Sándor Petőfi A nemzetgyűléshez című versét mondta el a Parlamentben. Ez így fejeződik be: „legyen munkátok oly nagy, oly szerencsés / Hogy bámultában, majd ha látni fogják, / Megálljon a világ szeme, / A bennlakókat vallja boldogoknak / És istenítse, akik építették.” A bennlakók jó részét most boldognak vallhatjuk. Az építők istenítése nehezebb. Vagy túl nagyot alkottak, vagy bár jó volt az arányérzékük, ám valami időről időre összemegy. Nagy N. Péter Nem vagyunk okosabbak A kisgazdák az elmúlt hét végén a tíz éve demokratikus Magyarország történetének legszomorúbb színjátékával ajándékozták meg a nemzetet. Kétezer ember - közötte másfél ezer, szavazati jogú küldött - jött össze a párt nagygyűlésére csak azért, hogy az első ütemben egy udvaronhadhoz illő hangon kérlelje Torgyán Józsefet: fogadja már el a köztársasági elnöki tisztre való jelölést; hogy a második ütemben 99,98 százalékos, nem a demokráciák, hanem az egyszemélyi diktatúrák gyakorlatát idéző arányban meg is válassza (jelölje) őt; és hogy a harmadikban végighallgassa, ahogy a hőn szeretett pártelnök visszautasítja a jelölést. Ha a nagygyűlés részvevői hajlandók voltak végigcsinálni ezt az egész szánalmas cirkuszt, akkor 1. vagy sejtelmük sem volt arról, amit egész Magyarország tudott, hogy tudniillik a kártyák régen le vannak osztva, s Torgyán nem fogja jelöltetni magát; 2. vagy készséges közreműködők voltak egy olyan demonstrációban, amely csakis és kizárólag a kisgazdapártnak az elnök körül kialakult „sziklaszilárd egységét” (tapsolsz, voksolsz, pfujolsz ott és akkor, amikor akarom...) volt hivatott felmutatni, teljesen függetlenül a köztársasági elnöki tisztre való jelöléstől. Roppant kíváncsi volnék arra, hogy a nagygyűlés részvevői közül hányan hitték el elnöküknek, hogy őt csakis egy „bolsevista restauráció” veszélyének elhárítása tartja a pártelnöki poszton, és adatja fel vele államfői ambícióit? (Merthogy erre a Fidesz egymagában nem képes. De a kisgazdapárt se őnélküle!) Hánynak futott át az agyán az a halovány sejtés, hogy nem annyira erről (a kolosszális blöffről) van szó, hanem inkább arról, hogy a kisgazda vezér tud számolni. Hogy belátta: miután Orbán képtelen számára az összes fideszes szavazatot garantálni, az MDF (és a MIÉP, bár erre nem tettem volna fel az összes pénzemet) meg egyáltalán nem akarja őt államfőnek, kiteheti magát annak a példátlan blamázsnak, hogy a „nemzeti oldal” nem tudja őt Göncz Árpád megüresedő székébe besegíteni. Bárhogyan okoskodott is Torgyán, biztos, hogy kételyeit nem kötötte a nagygyűlés orrára. De azért mégis ízelítőt adott abból, hogy valójában csalódott ember, aki nemhogy a személyét érő a demokráciában teljesen legitim — támadásokat nem tudja elviselni, de az aggályokat sem, kivált, ha a „nemzeti oldalról” jönnek. Semmi mással nem magyarázható ugyanis az a goromba kirohanás, amelyet a Magyar Demokrata Fórum és annak elnöke - egyébként minisztertársa -, Dávid Ibolya ellen intézett a nagygyűlésen, az MSZP hatalomra segítésén munkálkodó Janus-arcú erőnek minősítve az előbbit és a többpárti demokrácia veszélyeztetőjének az utóbbit. Torgyán József semmi módon nem hajlandó tudomásul venni, hogy az a valami, amit ő a háta mögött fellelhető „széles körű társadalmi támogatottságnak” vél, az nem létezik: az ellenzék szerint sem, a koalíciós partnerek szerint sem, a közvélemény-kutatások szerint sem (azok szerint legkevésbé); és hogy ebben az országban komoly politikai erők és tömegek hisznek egy, a dühöngésre kevésbé hajlamos, viszont valóban integrálásra képes személyiség államfővé választásának a lehetőségében. Hogy valójában a lelke mélyén miben hisz Torgyán, és miben nem, azt nem tudom megmondani. De azt látom - és ennyivel okosabbak vagyunk szombat óta -, hogy ellenfelei „elvetemültségét” ott ellensúlyozza, ahol erre mindig képes: a saját pártjában. Miután belátta, hogy a magyar közjogi intézményrendszerbe nem tudja magát „bebetonozni” (mostantól öt évre), megnyitotta maga előtt a kisgazdapárt életfogytiglani birtoklása felé vezető utat: a nagygyűlés elsöpörte az eddigi pártalkotmánynak azt a korlátozó rendelkezését, hogy valaki csak három cikluson át lehet pártelnök. Torgyán 2002-ben is újraválasztható, meg azután is, akárhányszor. Egyébként nem vagyunk szombat óta okosabbak. Csak azt tudjuk, amit eddig is tudtunk, bár senki sem mondta nekünk: Torgyán nem fogja vállalni az államfői jelölést, és majd Orbán Viktorral - kettesben - megegyeznek, hogy ki legyen a kisgazdapárt jelöltje. Itt legfeljebb az ígérhet némi bajt, hogy a sértett Dávid Ibolya szerint az államfőjelölés „nem két párt belügye”. Mi mondható erre? Nem is, hanem alapjában két emberé. Aczél Endre