Népszabadság, 2000. szeptember (58. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-25 / 225. szám
NÉPSZABADSÁG BANK & BEFEKTETÉS 2000. SZEPTEMBER 25., HÉTFŐ 15 Húszezres: küszöbön a premier? A Magyar Nemzeti Bank (MNB) még az ősszel dönt a bankjegysorozat következő tagjának, az eddig tartalék címletként kezelt húszezerforintosnak a bevetéséről, amely ezek után rövid időn belül forgalomba kerülhet. Az új bankjegy az eddigieken túl egy újabb, egyelőre titkosan kezelt biztonsági elemet is tartalmaz, uralkodó színe a narancssárga és a szürkéskék, előoldalán Deák Ferenc, hátoldalán pedig a múlt századi képviselőház szerepel. Az új címlet bevezetésére azért van szükség, mert az augusztus végén forgalomban lévő 915,4 milliárd forint értékű bankjegy- és érmeállomány 74 százalékát a nagy összegű fizetéseknél használatos tízezresek teszik ki. Ez pedig már túl magas arány, ami a készpénzállomány folyamatos növekedésével még tovább is emelkedik - mondta el Radó Ákos, a jegybank emissziós főosztályának vezetője. Új címletek kibocsátására általában azért kerül sor, hogy javítsanak a címletösszetételen. Ez azt jelenti, hogy optimális esetben a kis és nagy értékű vásárlások is könnyen lebonyolíthatóak az adott bankjegy- és érmeállománnyal, miközben a lehető legkisebb mennyiségű bankjegy van forgalomban. A pénz ugyanis kopik, pótlása pedig sokba kerül, és nem mellékesen kényelmetlen is egyszerre túl sok bankjegyet kezelni vagy fizetni velük. Ezenkívül a hamisításokat is egyszerűbb megelőzni csekélyebb mennyiségnél. A bankjegyek átlagos élettartama három év. Eltérések persze adódnak, a kisebb címletek hamarabb elkopnak, mint a kevesebbet forgó, nagy értékűek. A bankjegy pótlásának költségei közül nem a darabonkénti 20-40 forintba kerülő előállítás a legtetemesebb, hanem a tárolás, a bezúzás, a jegybank és a bankok közötti szállítás, valamint a pénz kezelése és őrzése. A megfelelő címletösszetétel megállapításánál a jegybank elsősorban az IMF által is ajánlott, nemzetközi tapasztalatokra épülő D-metric módszer iránymutatását veszi figyelembe. Eszerint a legnagyobb bankjegycímlet a napi átlagbér ötszörösének felel meg. A húszezerforintos bevezetése ennek alapján nem indokolatlan - jegyezte meg Radó Ákos. A forgalomba hozatal pontos időpontja egyelőre nem ismert, de nem hosszú időtávról van szó, annál is inkább mivel a bankjegyeket már tavaly kinyomtatták. Az MNB számításai szerint a húszezres megjelenésével hamarosan mintegy 5-10 százalékkal csökken a jelenleg legtöbbet használt öt- és tízezres darabszáma. Ezeket a feleslegessé váló bankjegyeket a hitelintézetek befizetik az MNB-be, amely tárolja, majd pedig szükség esetén újra forgalomba hozza azokat. A jegybank arra számít, hogy a húszezres a teljes állományon belül 1-2 év alatt éri el végleges arányát. Az új bankó a hétköznapi forgalomba a hitelintézeteken és a postákon keresztül kerül, akik készpénzigényük szerint vesznek fel különböző címleteket a jegybanktól. Elterjedésére azonban az is kihat, hogy bekerül-e a bankjegykiadó automatákba. Jelenleg az átlagos pénzkivétel 15 ezer forint, és az automatákban általában csak négy különböző címlet helyezhető el. Így tehát a bankoknak meg kell vizsgálniuk ügyfeleik pénzfelvételi szokásait. Érdekük, hogy az automatákat minél ritkábban kelljen feltölteniük, de azért ne maradjon ott túl sokáig nagy mennyiségű pénz sem, hiszen ekkor biztos jutaléktól esnének el. A húszezres után egyelőre nem készül újabb tartalék címlet, mivel nem valószínű, hogy a forint hátralévő idejében (amíg Magyarországon is az euró válik a törvényes fizetőeszközzé) szükség lesz nagyobb címletre. Egyébként elméletileg a következő címlet az eddigi magyar bankjegy-kibocsátási logika szerint - a jelenleg viszonylag magas értéket képviselő - az ötvenezres lenne. Vonczem Gabriella Afí vtM/m Bükk A régi bankjegysorozat emlékezetes címletei Inflációs (köz)érzet Számtalan gazdasági adat, mutató, index között, amit nap mint nap közzétesznek, az infláció az, amit leginkább megért az átlagpolgár. GDP- és GNP-növekedés, termelékenység, fizetési mérleg, államháztartási hiány és a többi furcsán hangzó szám hatásait a mindennapi ember közvetlenül nemigen érzékeli. Ha oda is figyel az ismétlődő bejelentésekre, legfeljebb örülhet, ha azt mondják neki, kedvező, elszomorodhat, ha arról hall, hogy a vártnál rosszabbul alakul. Az inflációról azonban nemcsak hogy megtanulta az elmúlt évtizedben, mi fán terem, de naponta megtapasztalhatja a zsebén, a pénztárcáján a hatásait. Az árak emelkedését elsősorban azon méri, hogyan kap egyre kevesebbet a pénzéért. A legtöbb esetben épp emiatt nem is igen hiszi, amit a rádióban-tévében a szakemberektől és a hivatalosságoktól hallani. Nem is várható el tőle, hogy kiigazodjon a sokféle körmönfont számítási módban, hiszen gyakran még a kormány, a jegybank, a független kutatóintézetek szakemberei is összevesznek ezek fölött. Akár a kopott sarki boltban, akár a szép régi vásárcsarnokban nézi a kitett cédulákat, akár a fényes új bevásárlóközpontban vagy a sokszínű benzinkutaknál figyeli, hogyan pörög a pénztárgép, valahogy mindig erőteljesebbnek érzi az árak kúszását, mint amit a hivatalos számok mutatnak. (Ami miatt persze még nem is lenne gondja, ha a havi borítékban hasonló gyorsaságú mozgásokat tapasztalna.) Nincs is ezen csodálkoznivaló, hiszen az infláció mindenkinek más és más. A pénz romlása különböző mértékben érint mindenkit, attól függően, hogy mit és hogyan fogyaszt, hol, mit, milyen gyakran - és tegyük hozzá még azt is, milyen körültekintéssel és milyen ügyesen vásárol. Mást érzékel az, aki jövedelmének a felét élelmiszerekre költi, mást az, akinek a költségvetésében ez alig öt-tíz százalékot tesz ki. Mást az, aki építkezik, lakást vásárol, bérel, egzisztenciát teremt, s mást az, aki megállapodott már, kényelmesen él, hajlékra nincsen gondja. Mást lát az, aki autón, mást, aki vonaton, villamoson, metrón jár, mást, akinek állandóan a kezében a mobiltelefonja, s megint mást, aki levelet is csak akkor ír, táviratot is csak akkor ad fel, ha baj van. (S persze megint másként látja a dolgot a szakember is, aki hivatalában a költségvetés, a jegybank adatai vagy a kutatási eredmények fölé hajolva számolgat.) Sajátos szemmel néznek a pénz romlására a bankárok, brókerek, biztosítók, a magán- és az intézményi befektetők. Mindazok, akik nemcsak keresik és költik a pénzt, hanem hivatásszerűen foglalkoznak vele. Nekik nem elegendő a múlt adatait ismerni és érezni, hanem a jövőt is meg kell becsülniük. Ők azok, akik nem egyszerűen elszenvedői a pénz romlásának, mint a legtöbb ember, s nem is puszta tanulmányozói, mint a gazdaság mozgásainak kutatói. Az ő számukra az infláció - s vele a kamatok a hozamok az árfolyamok alakulása - több ennél: ha kicsi, ha magas, munkájuk egyik alapvető nyersanyaga. Hasonlóan ahhoz, ahogy az esztergályosnak a fém, a mezőgazdásznak a vetőmag, filmesnek a kép, vagy az írónak a gondolat. Egyszerre igazodnak hozzá, és várakozásaikkal, ezen keresztül pedig üzleteikkel alakítják is. Náluk fokozottan érvényes, hogy a pénz értékét elsősorban a bele vetett hit és a bizalom adja. Az elmúlt években nem volt sok okuk panaszra. A pénzemberek több-kevesebb biztonsággal számítottak az infláció folyamatos csökkenésére, s így alakították üzleteiket. Ezt a stabil bizalmat rendre visszaigazolták az állampapírpiac hozamai, a tőzsde árfolyamai és a bankok kamatai. S a gazdaság lassú talpra állása mellett ez a bizalom maga is hozzájárult ahhoz, hogy a pénz romlása egyre kisebb méreteket öltsön. Az, hogy az infláció csökkenése az idén megtört, kellemetlenül érinti az átlagembert, csodálkozásra készteti a kutatót, magyarázkodásra ösztönzi a kormányt. A gazdaság teljesítménye indokolja a reményt, hogy csak átmeneti a javulás megtorpanása, aminek így súlyosabb következményei egyelőre nincsenek. Nem mindegy azonban, hogy a mostanában néhányszor megzavart pénzvilág még meglévő optimizmusa ismét erősíti, vagy hitetlenkedése gyengíteni kezdi a forintba vetett bizalmat. Lenkei Gábor BA-tervek Szlovákiában MUNKATÁRSUNKTÓL A Bank Austria (BA) azt tervezi, hogy ajánlatot tesz a legnagyobb szlovák pénzintézet, a Slovenska Sporitelna megvételére - jelentette be az osztrák bank szóvivője, aki azt is megerősítette, hogy a német ElypoVereinsbank által felvásárolt BA tevékeny részese kíván lenni a cseh bankprivatizáció következő szakaszának. A Sporitelna megszerzésével a BA közvetlenül versenyre kel hazai vetélytársával, az Erste Bankkal, amely bejelentette, hogy ajánlatot fog adni a cseh Cecska Sporitelna 52 százalékos tulajdonhányadára.