Népszabadság, 2001. október (59. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-30 / 253. szám
10 NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2001. OKTÓBER 30., KEDD Az államtitkár hazatérése Pécsi találgatások: ki lesz az MSZP-s polgármester fideszes kihívója? Nagy fölénnyel győzött Pécs 7-es számú választókerületében a vasárnap tartott időközi önkormányzati választáson Mikes Éva, a város fideszes országgyűlési képviselője, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára. Mikes Éva - az MDF és az MKDSZ támogatását is maga mögött tudva - a szavazatok 46 százalékát gyűjtötte be. Az MSZP jelöltje 21 százalékot szerzett, a MIÉP-é 14-et, az SZDSZ-é 10-et, a Kisgazdapárté nyolcat, a Munkáspárté két százalékot. Mint megtudtuk, a választók 30,5 százaléka élt szavazati jogával. Mire lehet következtetni Mikes Éva győzelméből? Miért indul egy államtitkár időközi önkormányzati választáson? - egyebek között ezekre a kérdésekre keresett választ pécsi tudósítónk. Pécs belvárosában, a 7-es számú választókerületben a jobboldal győzelme nem volt meglepő, merthogy - az amúgy szocialisták uralta - baranyai megyeszékhely eme körzetében 1990 óta mindig a konzervatív oldal jelöltje lett a befutó. Legutóbb a most diplomáciai megbízatása miatt mandátumáról lemondó színészrendező, Márton András nyert ugyanitt. Az MDNP-színekben induló Márton a voksok 63 százalékát begyűjtötte azon az 1999-es - vagyis szintén időközi - választáson. S noha a vasárnapi eredmény nem volt meglepő, az sokakat töprengésre késztetett Pécsett, hogy miért Mikes Éva indult ezen az időközi választáson. Hiszen a jogász végzettségű pécsi politikus nemcsak fideszes parlamenti képviselő, hanem a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára is. Vajon miért érezte fontosnak Mikes Éva, hogy számos elfoglaltsága mellett beüljön a pécsi közgyűlés ellenzéki szerepkörre kárhoztatott Fideszfrakciójába? Pécsiek válasza szerint majdnem biztosra vehető, hogy a fiatal demokraták polgármesterjelöltje a 2002-es önkormányzati választáson Mikes Éva lesz. Nyilvánvalóan azért akar tagja lenni a városi közgyűlésnek, hogy a helyi tévé által egyenes adásban közvetített testületi üléseken a következő egy esztendőben erősítse a fideszesek hangját, s a vitákban megmérkőzzön a város szocialista polgármesterével, Toiller Lászlóval. Idézzük fel az elmúlt tizenegy év pécsi polgármester-választásait. 1990-ben a liberálisok nyertek Pécsett: Krippl Zoltán, szabad demokrata polgármester mellett két fideszes alpolgármestere volt a városnak, mégpedig Mikes Éva és Páva Zsolt személyében. Az 1994-es helyhatósági választások előtt a két liberális párt, valamint az MDF és a kisgazdák létrehoztak egy polgári szövetséget Pécsett. Állítólag az SZDSZ országos vezetése erőltette ezt az akkortájt furcsának számító együttműködést, a szabad demokraták ugyanis így akarták jelezni a velük kormánykoalícióban lévő, s időnként rajtuk átgázoló MSZP-nek, hogy több megbecsülésre tartanak igényt. Az SZDSZ ugyanis nincs ráutalva a szocialistákra, s a párt a jobboldal irányába is koalícióképes. A pécsi polgári szövetség polgármester-jelöltje Páva Zsolt lett. A posztra Mikes Éva is esélyes volt, ám a konzervatív oldal tartott Mikes határozottságától, s inkább a kompromisszumkészebb Pávát támogatta. A polgári szövetség megnyerte a választást, aztán másfél év elteltével a működésképtelen koalíció szétesett. A pécsi közgyűlésben a szabad demokraták összeálltak a szocialistákkal, s akkortól ez a két párt irányította a várost. Páva Zsolt polgármester maradt, ám már ellenzéki pozícióban. Pártja azt várta tőle, hogy ahol csak lehet, vétózza meg az MSZP-SZDSZ koalíció elképzeléseit. Páva a lövészárokásásra és az obstrukciós munkára alkalmatlan volt, emiatt megromlott a viszonya pártja csúcsvezetésével és a helyi fideszesekkel. Az 1998-as országgyűlési választáson az MSZP jól szerepelt Pécsett: Toller és Szili Katalin is győzött a körzetében, egy másik kerületben pedig Mikes Éva lett a befutó. A Fidesz - látva az MSZP pécsi erejét - sokáig tanácstalan volt, hogy ki legyen az önkormányzati választáson Toller ellenfele. A fiatal demokraták az utolsó pillanatban - talán kissé rögtönzésszerűen - Trombitás Zoltán mellet döntöttek. Trombitás 1990 és 1998 között pártja parlamenti képviselője volt, s Orbán egyik bizalmi emberének számított, ám időközben kegyvesztett lett, s a Fidesz nem indította el őt az 1998-as országgyűlési képviselő-választáson. Ráadásul Trombitás - tizenhat évi házasság után - 1998-ban vált el Mikes Évától. Mindez közrejátszhatott abban, hogy a korábban kemény megfogalmazásokat kedvelő Trombitás enerváltan harcolt Tollerrel, s a szocialista politikus hat százalékkal legyőzte őt. Az elmúlt három év közgyűlési vitái során a Fidesz nem kímélte Tollert és a várost irányító MSZP-t. Ám az önkormányzati ügyekben évtizedes rutinnal bíró Toller - frakcióját szigorúan kézben tartva - a támadásokat magabiztosan és nemritkán humorral hárítja el. Ez a humor időnként páki, máskor meg intellektuális, de ami tény: általában hatásos. A konzervatív oldal régóta töri a fejét azon, ki tudná az MSZP-s polgármestert a következő választáson legyőzni. Sokan azt mondják, hogy erre a tradicionális, polgári családból származó, konfliktust kerülő, elegáns megjelenésű Páva Zsoltnak lenne a legtöbb esélye, mivel ellene a korteshadjáratban Toller nem vethetné be komiszkodó iróniáját. Csakhogy Páva konfliktuskerülő szelídsége nem illik bele a Fidesz stratégiájába, így aztán amint kiderült, hogy a Fidesz gladiátoros küzdőmodorában jártas Mikes Éva indul a belvárosi, 7-es választókerületben az időközi önkormányzati képviselő-választáson, sokan arra gondoltak: a jövő ősszel ő lesz majd Toller kihívója. Ezt erősíti, hogy a jogász végzettségű Mikesnek alpolgármesteri múltja és szakértői tevékenysége okán komoly önkormányzati tapasztalata van. Róla egyébként a városházi apparátus emlékei is jók, a hivatal dolgozói azt mondják, hogy 1990 és 1994 között gyakorlatilag az alpolgármester Mikes végezte a kuli munkát, ő vállalta az ütközéseket, tájékozott volt, gyors és munkabíró. Mikes Éva korainak tartja a polgármester-jelöltségről szóló feltételezéseket. A 41 éves politikus azt állítja: pártjának - vele együtt - legalább öt polgármesterjelöltje van Pécsett, s még mindig Páva tűnik a befutónak. Mikes Éva hozzátette: ő tulajdonképpen nem is akar polgármester lenni. Nem aspirált a posztra 1994-ben sem, úgyhogy akkoriban feleslegesen félt tőle az MDF és a Kisgazdapárt pécsi szervezete. Ő 1994-ben a fővárosba vágyott, el is ment pártja parlamenti frakciójának szakértői teamjéhez. 1998-ban sem fordult meg a fejében, hogy ő legyen Pécs polgármestere, s most sem ez vezérli. Azt mondja: tenni akar Pécs belvárosáért, a szakszerűbb önkormányzati munkáért, ígéri, hogy országgyűlési és államtitkári munkája ellenére ott lesz valamennyi pécsi közgyűlésen. A helyi politikát figyelemmel kísérő pécsiek mindezen bölcsen mosolyognak, és továbbra is azt mondják: a nagyobb feladatokhoz szokott Mikes Éva aligha tért haza másért, mint a polgármesterségért. Ha pedig ez így van, akkor a következő hónapokban drámai - és megjósolhatjuk: szórakoztató - csaták várhatók a pécsi közgyűlésben Mikes és Toller között. A pécsiek abban bíznak, hogy mindez valóban a város boldogulása érdekében történik majd, s nem csupán arról lesz szó, hogy a két politikus miképp építi a választásokig önnön karizmáját. Ungár Tamás Mikes Éva Toller László A Danone és a humánpolitika Némi riadalmat keltett a munkaadók körében, hogy a Danone Magyarországon eddig példátlan segítséget, támogatást ígért azoknak, akiket a hatékonyság érdekében elbocsát vagy Székesfehérvárra irányít át a Győri Kekszgyárból. Az országos szolidaritás, a helyi kiállás és a kormány közbelépése nyomán fennmaradó, ám a közeljövőben átszervezett Rába-parti üzemben 330 dolgozóval kevesebbre lesz szükség a jövőben. A Danone nyilvánosan és dokumentáltan vállalta, hogy a cégtől elküldött dolgozók átképzéséhez hozzájárul, illetve a lehetséges új munkaadókat érdekeltté teszi a foglalkoztatásukban. Aki más vállalathoz megy dolgozni, az a felmerülő költségein kívül — 732 ezer forintot kap a Danone-tól. A francia társaság viseli a korkedvezményes nyugdíjazások költségeit is. Az önálló vállalkozásba kezdő egykori kekszgyáriak ugyancsak érdemi támogatásra számíthatnak. A Danone székesfehérvári gyárában munkát vállaló győriek pedig kétmillió-hatszázezer forintos többletjuttatást kapnak különböző formában. A Győri Kekszgyár szimbólum lett. Hónapokkal ezelőtt úgy látszott, hogy nemzeti gazdasági érdekeket, ipari hagyományokat és a foglalkoztatási szempontokat figyelmen kívül hagyó multinacionális profitmohóság jelképévé alacsonyodi. A győri gyár átszervezését kísérő humánpolitikai intézkedések végrehajtása után azonban a rendszerváltást követő piacgazdaság nehezen megkerülhető jó magyar példájaként emlegethetik Európa-szerte. Váratlan és különös fordulat ez egy olyan országban, ahol lyukas gyerekcipőben jár a dolgozói érdekvédelem. Ahol bocsátották már el dolgozók százait úgy, hogy az egyik reggelre érvénytelenítették a belépőkártyáikat, s a tétlenül toporgó emberekkel a gyárkapu előtt közölték: akiknek a belépését megtagadja az elektronikus rendszer, az el van bocsátva, fáradjon az irodába aláírni a papírokat. A Danone ígéreteitől kissé megriadó magyar és külföldi társaságok humánpolitikai szakemberei most attól tartanak: a Győri Kekszgyár példája hivatkozási alapul szolgál más vállalatok racionalizálása esetében is. Márpedig - érvelnek a személyügyi vezetők - nem járnak jó idők mostanában a gazdaságra. Érződik a világméretű recesszió hatása, kiszámíthatatlanabb lett a piac. Szinte egyik napról a másikra kell terméket váltani, ami átszervezésekkel járó rugalmasságot kíván. Már most is gyakran megtörténik, hogy valamelyik ágazat válsága miatt csökkenteni kell a termelést, s ennek következtében a dolgozók százaitól szabadulnak meg a külföldi és a magyar gazdasági társaságok. A multinacionális vállalkozások persze általában több lábon állnak, s gyakran csak hónapokra van szükségük ahhoz, hogy újabb, a piacon keresett termékek gyártását készítsék elő. Ekkor újra munkavállalókat keresnek, s a korábban elbocsátottak zömét ismét foglalkoztatni tudják. Igen ám, de mi lesz, ha minden egyes átszervezéskor a Danone gondoskodását kérik tőlük számon a munkahelyüket vesztő emberek? Néhány menedzser véleménye szerint azért sem lehet mérvadó a Danone példája, mert a világcég különalkut kötött a magyar kormánnyal, s a győri gyár fenntartásáért cserébe komoly támogatásokban, kedvezményekben részesül majd. Ezekből pedig könnyedén kifizeti a dolgozóknak ígért juttatásokat. Lehet persze, hogy van alapja ennek az érvelésnek, ám a munkahelyüket elveszítő dolgozók nem az okokat kutatják. Nekik az a fontos, hogy ha már nem maradhatnak a gyárban, akkor lehetőség szerint gondoskodjanak róluk, segítsék újabb munkához, vagy legalább némileg kárpótolják őket. A Danone győri intézkedése egy kis reményt ad arra, hogy lehet másképp is terjeszkedni, racionalizálni, mint ahogy eddig történt. Hajba Ferenc Több mint ezren tüntettek áprilisban a győri gyárért fotó: mtmatusz Károly Reklám, nevezési díj, tanulmányi verseny Szolnoki történet gyerekekről, üzleti célokról és arról, szatócsbolttá válik-e az iskola „Mi nem lehet paprikás: a krumpli, a hangulat, az egér vagy a csirke?, hogyan lehet szavakra tagolni az alábbi szókígyót: csodálatos erdőben élt egy öreg medvea bocsaival, s ezen belül mi az ellentéte a megoldás ötödik szavának: a csúnya, az ifjú, az agg vagy a több?Címe: két feladvány egy úgynevezett magyar verseny feladataiból, amelyet az ország több tucat általános iskolájában osztottak szét a napokban. A szegedi Bendegúz Gyermek és Ifjúsági Akadémia immáron harmadik éve szervez afféle levelező tanulmányi versenyeket, amelyekre az idén már huszonkétezer, főként alsó tagozatos kisgyerek jelentkezett. A versenyen való részvétel feltétele az 1100 forintos nevezési díj befizetése. A versenyfeladatokat sikeresen megoldók fordulónként apróbb ajándékokat kapnak: csokit, matricát, tollat. Az ötfordulós versenysorozat végén pedig kézhez vehetik a Bendegúz Akadémia értesítését arról, hogy a megoldásaik alapján arany-, ezüst- vagy bronzérmesnek számítanak-e. Néhány szülő úgy véli: a verseny nem a gyerekek érdekeit szolgálja, pusztán szponzorált reklámjátékról van szó. A feladványok mellé ugyanis egy bizonyos fajta csokoládét és ahhoz kapcsolódóan egy újabb játékos feladatot kapnak a gyerekek. Ennek megoldásához viszont további három szelet csokoládét is meg kell megvásárolniuk abból a bizonyos fajtából, sőt, ha több csokit vesznek - szól a feladvány -, nagyobb esélyük lesz arra, hogy megnyerjék a fődíjat: egy utazást Eurodisneylandbe. - Ha az iskola szatócsbolttá válik, akkor nem lehet majd csodálkozni azon, hogy felnőve esetleg nyelvvizsga-bizonyítványokat, jogosítványokat vásárolnak majd ezek a gyerekek - mondja az egyik szülő. Az ő fia - Pistinek hívják, második osztályos - az egyik szolnoki általános iskolába jár, s szeptemberben őt is beléptették az úgynevezett „Bendégúzjátékba”. - A mi fiunk inkább rajzolni szeret, de amikor a tanítónő közölte velünk, hogy magyarverseny lesz az iskolában, s javasolta, hogy a Pisti is vegyen részt rajta, belementünk. Gondoltuk, ha érdemesnek találja arra, hogy másodikos létére egy magyarversenyen elinduljon, akkor mi ehhez hozzájárulunk - meséli a férfi. Majd így folytatja: - Két nap múlva újabb üzenet jött a tanítónőtől, aki ezúttal ezeregyszáz forintos nevezési díjat kért tőlünk. Ezen egy kicsit csodálkoztunk - addig ugyanis nem volt szó efféle költségekről -, de odaadtuk a pénzt. Egy hét múlva kiderült, hogy a versenyfeladatokat otthon kell megoldani, s akár a szülő is segíthet a gyereknek. Nem sokkal később Pisti hazahozta a feladványokat, s mellé azt a bizonyos csokoládét. Nem akartam elkeseríteni a gyereket, s nem mondtam el neki: bizony jól átverték. Nem azt várják ugyanis tőle, hogy megmutassa, mit tud, hanem a verseny ürügyén idejekorán fogyasztót varázsolnak belőle. Mi pedig azóta azon töprengünk, hogy vajon a tanítónő tudatosan vezetett-e félre bennünket, vagy már neki is teljesen természetes, hogy a gyerekekben még meglévő őszinte versenyszellemet ilyen módon, üzleti célokra használják fel - mondja az édesapa. Megkerestem egy szolnoki tanítónőt - nem Pisti oktatójáról van szó -, aki a Rákóczi úti általános iskolában az akció elindulása óta, vagyis immáron harmadik esztendeje foglalkozik a Bendegúz-versenyek szervezésével. Nemes Lászlóné azt mondja: Szolnokon is több olyan iskoláról tud, ahol ez a játék népszerűvé vált a gyerekek körében. Szerinte a verseny feladványai színvonalasak, s kihívást jelentenek a kicsik számára. - Senkinek nem mondjuk azt, hogy kötelező részt venni a versenyen, ezért ha egy pedagógus erőszakosan, a tekintélyével visszaélve veszi rá a tanulókat a játékra, hibát követ el - mondja. Hozzáteszi: az ő iskolájában a feladatokat nem kell hazavinniük a gyerekeknek, ott, az iskolában, egy közös foglalkozáson oldják meg a példákat, így a versenyszellemnek valamilyen formája legalább megmarad - fogalmaz a tanítónő. Míg beszélgetünk, több tanár is körénk seregük. Mindannyian arra panaszkodnak, hogy a pénz hatalmát ma már nem lehet az iskola falain kívül rekeszteni. A gyerekek számára a pénz, a jólét, a gazdagság és a szegénység lett az egyik központi kérdés, s az iskola is nap mint nap kénytelen szembesülni azzal, hogy ma már mindenért fizetni kell. Korábban jócskán akadtak olyan versenyek, amelyeket az állam támogatott, ma viszont szinte minden vetélkedőn pénzt kérnek a szervezők a részvételért - mondja Szekeres Zsuzsa matematikatanár. A német szakos Törőcsik Erzsébet hozzáteszi: egy pedagógus számára sikerélményt jelent, ha a tanítványa rangos versenyeket nyer. Általában a tehetséges tanulókkal külön is foglalkoznak. Persze rendkívül kellemetlen az a szituáció, amikor megmondjuk egy gyereknek, hogy szeretnénk őt benevezni egy tanulmányi versenyre, de azért hozzon magával hatszáz-nyolcszáz vagy ezer forintot. A legtöbb tanár nem is vállalja fel ezt a helyzetet, inkább mi magunk kifizetjük a gyerek helyett ezt a pénzt. Kivehetnénk ugyan az osztálypénztárból is, de az a többi, nem versenyző gyerekkel szemben lenne tisztességtelen - mondják a pedagógusok. Pamukné Szirányi Ilona, a Bendegúz Gyermek és Ifjúsági Akadémia munkatársa azt állítja: hozzájuk még egyetlen szülő vagy iskola sem fordult panasszal azért, mert nevezési díjat kellett fizetni a versenyért. Az elmúlt hároméves működésük során mindössze egy budapesti magániskola jelezte: nem kívánnak részt venni a játékban, mert alacsony színvonalúnak tartják az angol nyelvi forduló kérdéseit. Ezt követően az angol témakört kidolgozó pedagógus helyett egy másik tanárt bíztak meg a feladvány öszszeállításával. Pamukné Szirányi Ilona hozzáteszi: ma már szponzorok nélkül nem tudnának egy ilyen, több ezer gyereket megdolgoztató tanulmányi versenyt lebonyolítani. A nyomtatás költségét, a feladványok kidolgozóinak honorálását, a postai díjakat is a szervezőknek kell fizetniük, s a gyerek által befizetett fejenkénti 1100 forint mindezt nem fedezné - állítja. Amikor arról kérdezem, vajon hol a határ a tanulmányi verseny és a szponzorált reklámjáték között, Pamukné Szirányi Ilona azt válaszolja: a reklám fogalmát nehéz meghatározni. Szerinte arra vonatkozóan sincsenek pontos szabályok, milyen fajta reklámokat lehet bevinni az iskola falai közé, illetve melyeknek kell mindenképpen kívül maradniuk azokon. Pisti apukája viszont azt fontolgatja, hogy a fogyasztóvédelmi hivatalhoz fordul, szerinte ugyanis tisztességtelen eszközökkel veszik rá a gyerekeket arra, hogy egy bizonyos édességet válasszanak. Úgy véli: elfogadhatatlan, hogy a „csoki célközönségét” egy nemes verseny álcája alatt, az iskola falai között találják meg a termékmenedzserek. Doros Judit Ha több csokit vesznek - szól a feladvány - nagyobb esélyük lesz arra, hogy megnyerjék a fődíjat.