Népszabadság, 2003. június (61. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-07 / 132. szám

9 2003. JÚNIUS 7., SZOMBAT hétvége ■ Mi történt, miért történt? A magnetitlerakódások - kevésbé tudományosan a rozsdásodás - először 1996-ban jelentkeztek a ket­tes blokkon. A kiváltó okok részletes elemzése még ma sem fejeződött be, ám a kialakult helyzet nagy valószínűséggel összefüggésben van az egyes­ kettes­­hármas blokkon végzett vegyszeres kezeléssel. A rozsdásodás miatt a kettes blokkon 1998-ban le kel­lett cserélni az üzemanyagot. Az erőmű vezetése ak­kor úgy vélte, hogy a probléma megoldódott, 2000- ben azonban a lerakódások ismét jelentkeztek. Ta­valy a hármas blokkon ez a lerakódás olyan mértéket öltött, hogy az idén februárban a termelést leállítot­ták, a fűtőelemeket lecserélték. A rozsdás fűtőelemek megtisztítására az oxálsavas le­mosást alkalmazzák. Az első lemosásra 2000 és 2001 fordulóján került sor - akkor 170 elemet tisztí­tottak meg. A fűtőelemek akkor kivétel nélkül két éven át pihentetett, így minimális hőtermelésű ka­zetták voltak. A lemosótartályt a német Siemens cég készítette. Ebben az eszközben egy alkalommal hét kazettát tisztítottak. Tavaly felmerült, hogy a korábbi tartály helyett nagyobb kellene. A Siemens-jogutód Framatome ANP nevű céget megbízták a kettes blokk pihentető medencéjében tárolt hatvan, illetve a reak­torból kivett 210 darab elszennyeződött kazetta meg­tisztításával. Áprilisig hatvan pihentetett és 120 reak­torból kivett kazettát rozsdátlanítottak a harmincas tartállyal. Április 10-én hűtési rendellenesség miatt az utolsó harminc kazetta megsérült, a tartályból ra­dioaktív nemesgáz és jód került ki. Az utóbbi hetek­ben kiderült, hogy a tartály tervezési hibája miatt el­kerülhetetlenül be kellett következnie az esemény­nek. A tervezési hiba lényege, hogy a hűtőfolyadék nagy része nem áramlott keresztül az egész tartályon, annak csak az alsó részén volt hatékony, a felső rész gyakorlatilag hűtés nélkül maradt. (A terv átment a Framatome ANP belső szűrőjén is, Pakson viszont nem volt tervzsűri.) A kazetták felső részei egyre me­legedtek, gyorsan elforralták a körülöttük lévő pangó vizet, egy idő után szárazra kerültek. Egyre több víz forrt el, egyre nagyobb rész került szárazra. A blokk vezénylőtermében dolgozók észlelték, hogy a me­dencében hét centiméterrel megemelkedett a víz­szint, de nem tulajdonítottak neki különösebb jelen­tőséget. Nem voltak ugyanis információik a tisztítás módszeréről, nem kapcsolták össze a jelenséget a tisztítás tényével. A tartályt üzemeltető német szak­embereknek sem tűnt fel, hogy a berendezésből tá­vozó víz hőmérséklete folyamatosan csökken, ami pedig egyértelműen jelezte, hogy az egyenletesen termelődő hő egy része bennmaradt a tartályban. A fedél megmozdításakor a gőz eltávozott, a beáramló hideg víz által okozott „hősokk" pedig szétroncsolta a kazettákat. * Paks a politika szorításában A politika az utóbbi évtizedben mélyen belenyúlt a paksi atomerőmű életébe. Mindegyik kormány a saját hű emberét szerette látni a vezérigazgatói székben. A szakértelem nem mindig számított a legfontosabb ki­­választási szempontnak. ÖTVÖS ZOLTÁN Paksot néhány hónapja még a kontinens legjobb, legbiztonságosabb atomerőmű­vei között tartották számon. Szovjet ter­vek alapján készült ugyan, de a magyar szakértelemnek és az extra biztonságnö­velő intézkedéseknek köszönhetően elér­te a hasonló korú nyugati erőművek biz­tonsági színvonalát. Az április 10-i baleset után azonban Paks nimbusza szertefosz­lott. A kettes blokk melletti tartály mélyén most 3,6 tonnányi sérült fűtőanyag vár sorsára. Ma még senki sem tudja - hiszen csak a tartály tetejét látták eddig a szak­emberek -, hogy milyen állapotban van­nak a fűtőelemek. Fizikusok számításai szerint megfelelő mennyiségű bórsav adagolása esetén nem léphet fel ellenőriz­hetetlen láncreakció. De a helyzet egyálta­lán nem egyszerű, további alapos elemzé­sek után döntik csak el, hogy miként eme­lik ki onnan a sérült fűtőelemeket. A pro­cedúra akár egy évnél tovább is eltarthat. A kazetták biztonságos kiemelése és el­helyezése mellett most mindenkit az iz­gat, miként állhatott elő olyan helyzet, hogy a megcélzott feladatra tökéletesen alkalmatlan, sőt katasztrófaveszélyes be­rendezést üzemeltettek az atomerőmű­ben. Miként engedélyezhette az Országos Atomenergia Pivatal ezt a tisztítótartályt, és a paksiak miért nem vették észre, amit utólag már mindenki elismer, hogy szinte banális tervezési hiba miatt törvényszerű­en bekövetkezett a veszélyhelyzet? A kö­rülmények szerencsétlen összejátszásáról beszélnek némelyek, de ennél sokkal többről van szó. A körülmények ugyanis nem játszhattak volna össze ilyen szeren­csétlenül, ha az erőműben rend van. Szá­mos szakember szerint az elmúlt évtized­ben hozott politikai és gazdasági dönté­sek vezettek el április 10-hez. A politika az elmúlt évtizedben mélyen belenyúlt az erőmű életébe. Mindegyik politikai rezsim, kormány a saját hű em­berét szerette látni a vezérigazgatói szék­ben. A szakértelem nem mindig számított a legfontosabb kiválasztási szempontnak. Az első vezérigazgató, Pónya József vitat­hatatlan tekintély az atomszakmában, Paks nimbuszát ő alapozta meg, állítólag még az illetékes szovjet miniszterrel is vi­tába szállt, ha az erőmű érdeke úgy kíván­ta. 1991-es nyugdíjba vonulása után az Antall-kormány által kinevezett új vezér­igazgató Petz Ernő lett. Neki is voltak atomerőművi tapasztalatai. A Horn-kor­­mány 1994 végén az erőmű másik mun­katársát, Szabó Józsefet nevezte ki. Szabó politikai kötődése akkor sem volt titok és ma sem az: az MSZP színeiben ország­­gyűlési képviselő. Az Orbán-kormány 1998 végén leváltotta Szabót, helyére Nagy Sándort, az erőmű addigi biztonsá­gi főmérnökét nevezte ki. A politikai okokra visszavezethető, a parlamenti cik­lusokhoz kötött vezércserék egyikéről sem mondható el, hogy lám, X. Y. regnálá­sa alatt indult el Paks lefelé a lejtőn. De hogy a gyakori vezércsere milyen negatív következményekkel járhat, arra már 1999 elején felhívta a figyelmet Vajda György professzor, az Országos Atomenergia Hi­vatal akkori főigazgatója. - Súlyos következményekkel járhat, ha a politika beavatkozik az atomerőmű éle­tébe, és a kormányváltásokat vezetők - még ha hozzáértőkről van is szó - cseréje követi. Az erőmű szakemberei között így állandó az aggodalom, hogy négyéven­ként bizonytalanná válik az egzisztenciá­juk. A gyakorlat ellen tiltakoztam az An­tall- és a Hom-éra idején is. Volt, amikor figyeltek erre, és volt, amikor nem - nyi­latkozta lapunknak Vajda még 1999-ben. 2001 januárjában megint személyi vál­tozás történt Paks élén. Az Orbán-kor­mány menesztette az általa kinevezett Nagy Sándort, és Baji Csabát emelte a ve­zérigazgatói székbe. Baji fideszes elköte­lezettségéhez nem fért kétség, sem köz­gazdász végzettsége, sem pedig előző munkahelyei nem predesztinálták Paks élére. Ez volt az első eset, hogy olyan em­bernek adták a paksi döntések jogát, aki nem dolgozott még hasonló helyen sem. Azon persze lehet vitatkozni, hogy egy nukleáris létesítmény vezetője feltétlenül atomtudós legyen-e. - Kétféle ember vezethet atomerőmű­vet. Az adott folyamatot szakmai vonalon tökéletesen uraló, illetve menedzser típu­sú - állítja Mészáros György, az előző kor­mányzati ciklus paksi igazgatóságának elnöke.­­ 2000-ig szakmai vezetés irányí­totta a céget, ezt követően menedzselt. Baji a szakmai döntéseket a mérnökökre bízta, tudta, ha jó szakemberekre támasz­kodik, nem lehet baj. A mi időnkben sike­res volt az erőmű. Műszaki és biztonsági állapota megegyezett a hasonló korú nyu­gatiakéval. Ezt az utóbbi hónapokról már nem állíthatja senki. A Medgyessy-kormány 2002 őszén Kocsis Istvánt, az ÁPV Rt. korábbi elnök­vezérigazgatóját állította az atomerőmű élére. Kocsist, bár mérnökember - a paksi szekunder kör tervezői között volt -, a szakmában szintén inkább politikai kine­vezettnek tekintették. Annak azonban, hogy a fűtőelem-ka­zetták mellett átvitt értelemben a paksi biztonsági rendszer is erősen korrodeáló­­dott, akkor még nem lehetett jelét tapasz­talni. Sőt. Az idén februárban bejelentet­ték például, hogy lezárult a Paksi Atom­erőmű Rt.-nél 1996-ban megkezdett, hat­­vanmilliárd forintos költségigényű biz­tonságnövelő program. Kocsis István ve­zérigazgató akkori bejelentése szerint en­nek köszönhetően a paksi létesítmény Eu­rópa legjobb atomerőműveivel azonos szintre került. Április 10-én azonban a kontinens egyik legjobbnak tartott atomerőművé­ben megtörtént a baj: a kettes blokk mel­letti medencéből radioaktív bomláster­mékek kerültek a csarnoktérbe, majd on­nan a környezetbe. Még helyre sem állt a rend az áprilisi baleset után, május 3-án hidrazinadagolás miatt erőteljes pezs­gést tapasztaltak a medencében, s ezt csak háromnapos késéssel jelentették. Vajda György - aki most az Országos Atomenergia Bizottság és az Országos Atomenergia Hivatal mellett működő műszaki-tudományos tanács elnöke - szerint a május 3-i eseménynél gondatla­nul jártak el az erőműben. Az eseményt előidéző művelethez nem kérték a ható­ság engedélyét, és nem jelentették idő­ben a hibát. Vajda szerint az áprilisi ese­mény után még inkább kellett volna ra­gaszkodni az előírásokhoz, ilyenkor minden lépést alapos megfontolások után szabadna csak megtenni. Mindez azt a zaklatott, kapkodó állapotot tükrö­zi, amely ma az erőműben dolgozókat jellemzi. Bár most nem történt végzetes hiba, de történhetett volna.­­ Egy atomerőmű esetében a biztonsá­gos működés előbbre való az elektromos energia előállításánál. Vizsgálataim sze­rint ez az elv Pakson az elmúlt években megsérült - egészíti ki Vajda véleményét Aszódi Attila, az események után kineve­zett miniszteri biztos. A feszültségektől mentes, nyugodt lég­kör biztosítása Pakson legalább olyan fon­tos, mint a műszaki problémák megoldá­sa - állapította meg az Országos Atom­energia Hivatal (OAH) és az Országos Atomenergia Bizottság (OAB) közös tu­dományos tanácsadó testülete a napok­ban. A 12 tagú tudományos testület elnö­ke, Vajda György megismételte azt a véle­ményét, hogy évek óta megfigyelhető a biztonsági kultúra romlása Pakson. Nem szolgálta a stab­itást, hogy kormányvál­tások alkalmával mindig új vezetőt ne­veztek ki a részvénytársaság élére, a ve­zérigazgatók pedig lecserélték az alattuk lévőket, ennek következményeként ötve­­nen-hatvanan kerültek új beosztásba. Rá­adásul előfordult, hogy teljesen más szak­területről, más képzettséggel neveztek ki Paksra vezetőt, s egy ilyen zárt szakmai közösségben nehezen fogadják el azt, aki kívülről jön. Mindez óhatatlanul együtt járt a jó szellem megbomlásával, sértődésekkel, önigazolásokkal, felelősségáthárítással. Ez a biztonság rovására ment. Rónaky Jó­zsef, az Országos Atomenergia Hivatal mostani főigazgatója szerint az atomerő­mű tipikusan olyan munkahely, ahol min­den munkatársnak folyamatosan azon kell törnie a fejét: hogyan, miként növel­hető a biztonság. Biztos, hogy így kell mű­ködnie valaminek, s nem lehetne más­képp? A folyton cserélődő vezetés okozta állandó igazodási kényszer azonban el­nyomja a miérteket. Senki sem akar kitűn­ni, feltűnni a kérdéseivel. A mindenkori politikának mindig az volt a legfontosabb, hogy Paks minél töb­bet termeljen. Az atomerőmű állítja elő legolcsóbban az áramot, minél nagyobb a részaránya a villamos rendszerben, annál kevesebbe kerül az országnak az energia. Erősen ösztönözték hát a paksi vezetőket az áramtermelés fokozására. És ők igye­keztek is. A fűtőelem-kazetták állandó rozsdáso­­dása azonban jelentős teljesítménycsök­kenést okozott a négyből három blokk­ban. (A korrózió és a lerakódás bizonyos határokon belül természetes jelenség egy atomerőműben. Ám a gőzfejlesztőknek 1996-ban, majd 2000-2001-ben egyszerre nagy számban elvégzett vegyszeres keze­lése után - amelynek végén az úgyneve­zett passziválást rosszul hajtották végre - a korábbinál jóval több magnetit keletke­zett.) A kazettákat meg kellett tisztítani a rozsdától, ehhez le kellett állni a termelés­sel, ami újabb kieséseket okozott. A ko­rábbi technológia szerint a kazettákat he­tes csoportokban tisztították, ez a mód­szer jól működött. A hétkazettás tisztítás­ról vélhetően azért tértek át a végül hibás­nak bizonyuló harmincasra, mert így gyorsabban haladtak, rövidebb lett az ál­lásidő. Az erőmű előző vezetése mossa kezeit. Mészáros György volt igazgatósági elnök szerint a harminc kazetta tisztítására szol­gáló tartályt nem ők rendelték meg, ma­gáról a mosatási technikáról sem ők dön­töttek. A berendezés műszaki paraméte­reit, az engedélyezést és a szerződés fel­tételeit már az új kormány határozta meg. Kocsis István mostani vezérigazgató ez­zel szemben azt állítja, hogy minden lé­nyeges már tavaly nyáron eldőlt, a 2002 őszén belépő új vezetés már nem módo­síthatta a szerződés feltételeit. Ha egy ilyen, látszólag egyszerű kér­dést, hogy végül is ki döntött, nem lehet megválaszolni, akkor tudja-e egyáltalán valaki, hogy mi folyik Pakson? Más vonatkozásban is ellentmondáso­sak a felelősséggel kapcsolatos nyilatko­zatok. Az erőmű belső vizsgálata nyomán a biztonsági igazgató lemondott, többeket más beosztásba helyeztek, csökkentették a fizetésüket, és megvonták a prémiumu­kat. Kocsis vezérigazgató nem érzi magát felelősnek, szerinte a biztonsági igazgató a hatáskörébe tartozó ügyekben önállóan döntött. Ezt mások másként látják. Rónaky József OAH főigazgató szerint az atomerőmű vezérigazgatója egy személy­ben mindenért felel, ami Pakson történik. Érdekes, hogy maga Kocsis vezérigazgató is ebben a szellemben nyilatkozott a 168 Órának, igaz, még hetekkel az események előtt. „Vezérigazgatóként ráadásul egy­személyes felelőse vagyok a nukleáris biztonságnak, az országos energiaellátás 40 százalékának és az atomerőmű védel­mének" - mondta a vezérigazgató a heti­lap 2003. március 27-i számában. Tizen­négy nap múlva alapvetően megváltozott a saját felelősségével kapcsolatos nézete. Az Országos Atomenergia Hivatal sem tülekedik a felelősség vállalásáért. A múlt héten közzétett jelentése szerint az OAH a tisztításhoz csupán az elvi műkö­dési engedélyt adta ki - a kérelmet késve nyújtották be a paksiak -, a konkrét mű­szaki paramétereket a paksiak egyeztet­ték, ők azokról utólag értesültek. „A Framatome és a Paksi Atomerőmű Rt. egyébként eltért az elvi engedélyben meghatározott feltételektől. Ennek okát nem tudjuk" - állítja Rónaky József. Az eltérés lényege, hogy az eredeti enge­délyben csupán a kazetták kirakásának rövid idejére akarták az óránkénti húsz köbméternyi hűtővizet keringtető búvár­­szivattyút használni, ám a végső doku­mentumban már tetszőleges ideig fenn­tartható üzemmód szerepelt. Az első öt tisztítás befejezése után minden esetben gyorsan kiemelték a fűtőelemeket, április tizedikén viszont másra használták a kiemelődarut, így még öt-hat órával ké­sőbb is a kis teljesítményű szivattyú mű­ködött. Ez az idő elegendő volt arra, hogy a rossz konstrukció hibái kiütközzenek, és bekövetkezzen a baleset. A tisztítótartály tervezési hibáját egyébként még egy kezdő mérnöknek is illett volna észrevennie. Menet közben pedig számos figyelmeztető jel, mérési eredmény utalt arra, hogy a tartályban nem úgy mennek a folyamatok, ahogy menniük kellett volna. De a baljós jelekre senki sem figyelt fel. Az atomenergetika hívei attól tartanak, hogy Paks jövője megpecsételődött. A presztízsvesztés miatt elúszott a tervezett élettartam-hosszabbítás. Ha valóban el­úszott, akkor viszont már most el kell gondolkodni azon, hogy Paks 2012 és 2017 között esedékes bezárása után hon­nan kap az ország energiát. ■ A PAKSI ATOMERŐMŰ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSE (ezer GWh) 14,2 14,1 14,0 13,9 13,8 13,7 13,5 v»»* V»»9 V*»' V* V»* VJI»* ^ ■ Forrás: npp.hu Pónya József 1980-1991 Petz Ernő 1991-1994 Szabó József 1994-1998 A tisztítótartályban csaknem két hó- Kocsis István napja hűtik a megsérült kazettákat 2002- NÉPSZABADSÁG

Next