Népszabadság, 2004. augusztus (62. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-07 / 184. szám
2 2004. AUGUSZTUS 7., SZOMBAT hétvége Láthatót? Angyalbőr nélkül: Magyarországon gyakorlatilag megszűnt a sorkötelezettség Laktanyatakarítás, őrzés és konyhai munkák. Ezekre a feladatokra keres civileket a hadsereg most, hogy a szabócenti visszavágásában száz alatt tartanak az utolsó sorkatonák a laktanyákban. A mérőszalaggyártók rosszul járnak vásárlókörük nagy részének elvesztésével, de talán csak ők szomorkodnak a behívások megszüntetése miatt. Közvélemény-kutatások szerint a sorkötelezettség megszüntetésének támogatottsága nyolcvanszázalékos, ám ez egészen a közelmúltig nem volt elmondható. HASZÁN ZOLTÁN Lát hajót? -Nem. - Akkor mossa le még egyszer az ablakot. Koszos, azért nem látja. - Na, most már látja hajót? -Igen. - Akkor mossa újra, mert kurva koszos az az ablak, ha hajót lát a Hortobágyon." Ez a kedves beszélgetés kiképző és újonc között zajlott le rendszeresen a debreceni laktanyában. Minden bizonnyal szép emlék, sajnálhatjuk, hogy a jövőben már nem hangzik el, miután novemberben leszerel az utolsó sorkatona is. A modern általános hadkötelezettséget Franciaországban, a forradalom megvédésére vezették be 1793-ban, hogy a XIX. század végére elterjedjen egész Európában. Az Osztrák-Magyar Monarchia a nagyhatalmi ambícióinak hitelesítésére tért át az általános kötelező sorozásra. A tömeges mozgósítások az első világháborúban kezdődtek, amikor a „Fel Belgrádra!" lelkesedés elegendő volt ahhoz, hogy mindössze az utcára kihelyezett plakátokon értesítse a hadsereg a férfiakat, hol kell jelentkezniük a kiképzésre. A vesztes háborút követő trianoni szerződés megszüntette az általános védkötelezettséget, a honvédség csak önkénteseket fogadhatott, korlátozott létszámban. A tilalom idején a honvédség utánpótlását különböző módszerekkel próbálták biztosítani, útjára indították például a leventemozgalmat, amelyben tizenéves fiúkat treníroztak, a hagyományos erkölcsi értékrendet, az erő, az egészség, a vitézség kultuszát táplálták beléjük. A második világháború előtt, 1939-ben kezdődött a honvédség létszámának feltöltése. A háborúban volt olyan alakulat, amelyet néhány héttel a mozgósítás után rendeltek ki a Don-kanyarba. Az alkotmányban 1949-ben szerepelt először a minden nagykorú fiatalra vonatkozó bevonulási kötelezettség. Az imperializmus ellen három évig készítették fel a katonákat. A hosszú laktanyaélet a politikai enyhüléssel rövidült, előbb két, majd 1977-től másfél évre. Szemléletbeli változást a rendszerváltás hozott. 1989-ben, a „régi" parlament utolsó ülésén mondták ki, hogy nem lehet mindenkit fegyveres szolgálatra kötelezni. A polgári szolgálat bevezetése azoknak nyújtott menedéket, akik a katonai szolgálatot vallási vagy politikai okokból tagadták meg. Előbbiek körébe tartoztak a Jehova tanúi, nazarénusok, reformadventisták, a Bokor katolikus bázisközösség tagjai, akik a nyár szembenállás miatt hároméves tízhónapos börtönbüntetést kaptak. Csapody Tamás, az Alba Kör alapítója szerint például a rendszerváltás egyik, Parlament melletti tömegdemonstrációját 1988-ban azért tartották, hogy a baracskai fogházban bebörtönzött lelkiismereti foglyokat engedjék ki. A katonai szolgálat nyát megtagadóit egyébként mind ez idáig börtönbüntetés fenyegette. Ha valaki nem állt elő egy bármennyire is hihetetlennek tűnő indokkal a bliccelés megmagyarázására, büntetőeljárás indult ellene. Márpedig a vallási okok miatti szolgálatmegtagadók iyen álokokat nem keresnek. Az utolsó, májusi bevonuláson is volt egy fiatal, aki erre hivatkozott. Szenes Zoltán vezérkari főnök egy nyilatkozatában utalt arra, hogy az ezért járó büntetést a sorkatonaság megszüntetésének bejelentése után nem forszírozza a honvédség. A rendszerváltás után minden kormány faragott a sorkatonai szolgálati időn. Ennek részben a hadseregre fordított mind kevesebb pénz miatt gazdasági, a tömeghadseregekkel leszámoló katonai és nem utolsósorban a fiatalok körében minden bizonnyal népszerűségfokozó politikai okai voltak. Angyalbőrben 1992-től egy évet, 1998-tól kilenc hónapot, 2002-től fél esztendőt kellett kihúzni. Mindezek ellenére a 90-es évek első felében a magyar felnőtt lakosság abszolút többsége még amellett foglalt állást, hogy a sorkatonai szolgálatra szükség van. Vizsgálták ennek motivációit is. Az okok Szabó János A haderőváltás Magyarországon című könyve szerint a következők voltak: a hadsereg tradicionális nevelő-szocializációs szerepének elfogadása, hazafiasság, a haza védelme, nosztalgia a fiatalkori katonai szolgálat iránt, gazdasági szempontok (olcsóbb a sorozott hadsereg), a fiatalok fizikailag és pszichológialag megerősödnek, megférfiasodnak a hadseregben, elvben igazságos a jelenlegi rendszer, ha én kibírtam, és hasznomra vált, bírják ki a maiak is. A váltás támogatói ezzel szemben a sorkatonai szolgálat értelmetlenségét, a kiképzés hiányát, a rossz körülményeket, a fiatalok megváltozott értékrendszerét, a fegyelem és az autoritás elutasítását és a pacifizmus terjedését hozták fel érvként. 1992 és 1996 között 56 százalékról 63 százalékra nőtt azok aránya, akik szerint inkább hasznos a sorkatonai szolgálat, az inkább káros minősítést választók száma is nőtt, igaz, mindössze 11-ről 15 százalékra. Eközben a honvédelmi vezetés számos gesztust tett a behívott fiatalok irányában: bevihették a civil ruhájukat a laktanyába, amit használhattak a kimenő egyenruha helyett, próbajelleggel sört árultak a kantinokban, sőt eltörölték a kötelező reggeli tornát is. Ez utóbbi egyébként a közvélemény háromnegyedének ellenérzését váltotta ki. Lassan mégis változott a sorkötelezettség megítélése, 1997-99 között kiegyenlítődött a támogatók és ellenzők aránya, sőt a NATO-népszavazás kampányában már hangsúlyos elem volt az az egyébként valótlan, egy nagymama szájába adott állítás, hogy ha belépünk, akkor a fiúnak nem kell bevonulnia. Végérvényesen akkor kerültek többségbe az önkéntes hadsereg hívei, amikor 1999 végén a kiképzőközpontokban agyhártyagyulladásjárvány tört ki, több katona megbetegedett, a zár alá vett laktanyákból pedig karácsonyra és szilveszterre nem mehettek haza az újoncok. Ekkor kerültek a figyelem középpontjába a pénzhiány miatt csak toldozgatott-foldozgatott épületek, bár az ombudsman korábban több vizsgálatában is felhívta a figyelmet az alkotmányos alapjogokat sértő körülményekre. Néhány idézet ezek közül, nem az ötvenes vagy hatvanas évekből, hanem 1999-2000-ből: „a fűtést központi fűtéssel, illetve olajtüzeléssel oldják meg, a férőhelyek mintegy harmada (713 férőhely) központi fűtéses. Az olajkályhákba a napi kiképzés végén gyújtanak be, és takarodóig (22.00 óra) használhatók. Takarodó után az esetleges üzemzavar vagy szén-monoxid-termelődés veszélye miatt a kályhákat tilos használni. A hálókörletek a külső hőmérséklettől függően a hajnali órákra már annyira lehűlnek, hogy a katonák melegítőben alszanak, és reggel hideg helyiségben öltözködnek. Téli kiképzési időszakban emiatt különösen sok a felső légúti, megfázásos megbetegedés". Ez volt a kifejezetten kiképzőközpontnak kialakított Szabadszállásról az ombudsmani vélemény, de álljon itt egy általánosabb megállapítás: „az élelmezési ellátás - a sorkatonák általános véleménye szerint - kevés és rossz, a katonák úgy nyilatkoztak, hogy a laktanyai ellátás keretében kapott élelem kiegészítésre szorul. Kérdésre elmondták, hogy friss zöldséget és gyümölcsöt csak elvétve, és inkább csak a nyári időszakban kapnak. A meghallgatott parancsnokok és a logisztikai vezetők ezt megerősítették. Általános problémaként jelentkeznek a fűtés és a melegvíz-ellátás hiányosságai és a tisztálkodási lehetőségek szűkössége. Egy századra általában 2-4 zuhanyozó jut, sok esetben azonban azok többsége nem működik. Kecskeméten jártunk olyan épületekben is, ahol egy századszinten csupán két mosdó és egy WC működött, a többi el volt dugulva, illetve hiányoztak a csapok. A vizesblokkok piszkosak voltak, padlózatukat szennyes lé borította. Kalocsán és Tapolcán csak olyan rövid ideig van meleg víz, hogy abban csak néhányan tudnak fürdeni. A sorkatonák egyenruházata gyakran kopott, néhány esetben rongyos volt, gyakori, hogy nem megfelelő méretű ruhát, illetve bakancsot kell viselniük." A civilből kopasz lesz Surranó I SORKÖTELEZETTSÉG EURÓPÁBAN NÉPSZABADSÁG-grafika NÉPSZABADSÁG