Népszabadság, 2006. június (64. évfolyam, 127-151. szám)
2006-06-02 / 128. szám
2 • 2006. JÚNIUS 2., PÉNTEK • NÉPSZABADSÁG Magyarország Az MSZOSZ feltételekkel fogadja el a költségvetés „kiigazításait” Gyurcsány Ferenc: Pluszterhek miatt munkahelyek szűnhetnének meg A költségvetési egyensúly érdekében feszültségekre kell számítani - mondta tegnap Gyurcsány Ferenc egy szakszervezeti fórumon. Az MSZOSZ elnöke arról biztosította a leendő miniszterelnököt, hogy szakszervezetként kiszámítható partnerek lesznek. Kun J. Erzsébet Inkább gesztusértékű, mintsem konkrét érdekegyeztető látogatást tett tegnap Gyurcsány Ferenc, Kiss Péter leendő munkaügyi miniszterrel a versenyszféra legnagyobb szakszervezeti szövetségénél. Az MSZOSZ kibővített választmányi ülésén a leendő kormányfő - a várakozást nem cáfolva - konkrét bejelentést nem tett. Cserében egyelőre az érdekvédők sem tettek fel kényes kérdéseket. Annak ellenére sem, hogy a résztvevőknek a sajtó nyilvánosságától sem kellett tartaniuk, mivel Gyurcsány és az MSZOSZ elnökének rövid bevezetője után az újságírókat udvariasan bár, de kitessékelték a teremből. Addig is Gyurcsány Ferenc annyit ismert el, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban kötött korábbi hosszú távú megállapodások közül egyet nem tud betartani a kormány: az államháztartási hiány csökkentése érdekében kényszerűen át kell alakítani az adócsökkentésről szóló többéves programot. A cél most az, hogy ne kerüljenek veszélybe a következő évek átfogó fejlesztési programjai - indokolt Gyurcsány Ferenc. Elmondta ugyanakkor, hogy a minimálbérek emelésére vonatkozó hároméves megállapodást legfeljebb úgy módosíthatják, hogy az a munkavállalók számára a jelenleginél előnyösebb legyen. A nyugdíjasokat Gyurcsány Ferenc azzal nyugtatta meg, hogy a kormány elszánt az igazságtalanságok, a nyugdíjak és a munkajövedelmek közötti különbségek csökkentésére, az ezen a területen meghirdetett programtól nem tágít. Közölte a leendő kormányfő azt is, hogy - a szakszervezetek jelzése alapján - megkezdte a munkavállalók kiszolgáltatottsága elleni fellépést. Az egyik nagy multinacionális vállalat például a következő öt évben azért nem tud állami támogatásra pályázni, mert az elmúlt hónapokban bizonyítottan megsértette a munkaügyi szabályokat. (Gyurcsány nem nevezte meg konkrétan a céget, úgy tudjuk azonban, hogy a Suzuki Rt.-ről van szó - a szerk.) Az MSZOSZ elnöke világossá tette, hogy tiltakoznak egy olyan adórendszer bevezetése ellen, amely a gazdagoknak kedvezne, és a szegényeket hátrányos helyzetbe hozná. Wittich Tamás azt mondta: elvárják, hogy a minimálbér továbbra is adómentességet élvezzen. Azt viszont megerősítette, hogy nem odázható tovább a reformfolyamat elindítása. Azt azonban, a munkavállalók elvárják - közölte -, hogy a változások nyomán az állam hatékonnyá és szolgáltatóvá váljon, az egészségügy jobb legyen, az oktatás a munkaerőpiacon hasznosítható tudást adjon. Az elnök visszautasította azokat a bírálatokat, amelyek szerint nem szakszervezetként viselkednek, amikor külön egyeztetéseket folytatnak a miniszterelnökkel. Mint mondta: több javaslatuk visszaköszön a kormányprogramban, amely a munkavállalók életminőségének javítását ígéri, így a munka törvénykönyvének a munkahelyi kiszolgáltatottság megszűnését célzó módosítása is. Alaptalannak nevezte a „fanyalgásokat”, amelyek szerint m,a most megismert program nem konkrét. Információink szerint a zárt ülésen többen is felvetették, hogy a közterhekből többet kellene vállalniuk a munkáltatóknak. Gyurcsány erre úgy reagált: számolni kell azzal, ha a vállalkozások nagynak találják a terheket, munkahelyeket szüntetnek meg. Kiss Péter, Wittich Tamás, Gyurcsány Ferenc - a találkozásnak inkább gesztusértéke volt Fotó: Kovács Bence Hogyan lehet itt kabinetet alakítani? Menetrendvázlat Budapesttől Velencén át Őszödig Gyurcsány Ferenc ma bemutatja új kormányát, amelyből már csak a külügyminiszter személye nem ismert. A tárcák vezetőiről az SZDSZ velencei frakcióülésén, majd pár nappal később az MSZP balatonőszödi tanácskozásán döntöttek. Vajon mi történt a két helyszínen, no meg előtte - és persze utána? Haszán Zoltán-Nagy B. György Amikor Magyar Bálint a múlt csütörtökön bejelentette, hogy lemond az oktatási tárcáról, végleg eldőlt, ami persze már korábban eldőlt: újra lesz MSZP-SZDSZ koalíció. Gyurcsány Ferencnek így nem kellett bebizonyítania, hogy komoly az a többször elhangzott kijelentése - ha a szabad demokraták ragaszkodnak oktatási miniszterükhöz, keressenek új miniszterelnököt. „Elmentünk a falig” - mondja a végső döntés estéjéről egy SZDSZ-es politikus. Formálisan tehát mindenki megtette a magáét, és Magyar is méltósággal távozhatott a küzdőtérről. A koalíciós tárgyalások egyébként simának ígérkeztek. A felek tudták, mire számíthatnak. A pártokról azonban egy ilyen „tiszta lappal indulunk” helyzetben ismét bebizonyosodott, hogy két igen eltérő ideológiájú és szocializációjú szervezetről van szó. A szemléletbeli különbségekre jó példa az a szűk körű prezentáció, amelyen a szlovák egészségügyi reform két ötletgazdája osztotta meg hallgatóságával a tapasztalatait: még ők is azt mondták, hogy az emberek 75 százaléka ellenzi az egészségügy átalakítását. Az SZDSZ-nek jó eredmény ugyan a fennmaradó 25 százalék is, az MSZP-nek viszont már nem annyira. Az egyeztetéseken többször nekifutottak olyan témáknak, amelyekről úgy tűnt, korábban már egyezségre jutottak. Ilyen volt a megyei közigazgatás karcsúsítása. Csakhogy hiába állapodtak meg a pártok főtárgyalói abban, hogy a megyei képviselők számát 40-50 százalékkal csökkentik, másnap jött Kovács Tibor a szocialistáktól, és közölte, hogy legföljebb egy-két fős csökkentésbe mennek bele, márpedig az is karcsúsítás. Állítólag Gyurcsány egyszer borult ki a szocialista frakció tanácskozásán, ahol a képviselők izgatottan kalkulálták megcsappant javadalmazásukat, s próbáltak valamit „igazítani” rajta. Ahogy azonban lenni szokott, végül nem a programviták váltak a legfontosabbá, hanem a személyi kérdések. Ezt jelzi, hogy a múlt hét végén az MSZP választmányának tagjai és az SZDSZ küldöttei is lényegében biankó felhatalmazást adtak a koalíciós szerződés aláírására, az általuk megismert anyagokban ugyanis csak általánosságok szerepeltek. Kiderült az is, hogy a neuralgikus témákat végül a szőnyeg alá söpörték: az SZDSZ által favorizált több-biztosítós modell a „majd visszatérünk rá valamikor” kategóriába került, az adócsökkentés szintén, a közigazgatás átalakítása pedig nagyrészt azon múlik, hogy abból mit fogad el a Fidesz. A miniszterek személye ügyében azonban nincs helye a jövő időnek. Ott dönteni kell. Az SZDSZ-ben megértették ugyan, hogy az Orbán Viktorral folytatott tévévitában azért „rúgta ki” Gyurcsány Magyar Bálintot, mert a pedagógusok voksaira is igényt tartott, de az eljárást méltatlannak tartották. Ráadásul - ahogyan egy SZDSZ-es politikus fogalmazott - a szabad demokraták mindig meg fogják védeni azt a miniszterüket, akit azért támadnak, mert reformjaival ellenségeket szerzett. Különösen igaz ez a párt legszűkebb vezetéséhez tartozó, „emblematikus” Magyar esetében. Ugyanakkor azt is pontosan tudták, hogy nincs reális esély politikusuk megmentésére, hiszen a szocialisták, ráadásul a közvélemény is Gyurcsány gyengeségének tartotta volna, ha mégsem küldi el őt, ráadásul a tárcát Hiller István MSZP-elnöknek már odaígérte. Ezenkívül az okok láncolatában ott húzódik egy másik is: Gyurcsány úgy tervezi, hogy a következő tisztújításkor formálisan is átveszi a párt irányítását. A szabad demokraták tehát „elmentek a falig”, ami arra mindenképpen jó volt, hogy megőrizzék a látszatot, s Magyar különösebb megrázkódtatás nélkül léphessen a Fejlesztési Tanács igazgatói tisztébe. A helyzetet bonyolította, hogy az SZDSZ most vívta meg a jövő tavaszi elnökválasztásának előcsatározásait is. Nem volt elegáns küzdelem. Az egyik oldalon Fodor Gábor állt, a másikon a Kuncze Gábor- Magyar Bálint-Pető Iván-Horn Gábor négyes, Kóka Jánossal kiegészítve. A pártvezetés számára a tét az volt, hogy Fodor ne jusson olyan tisztséghez - parlamenti alelnökség, igazságügyi vagy környezetvédelmi tárca -, amellyel jó kommunikációs képességeit kihasználva megerősíthette volna magát a jövő tavaszi tisztújításig. Könnyen elképzelhető ugyanis, hogy Fodornak már nem a háttérbe vonulását tervező Kuncze Gáborral, hanem Kóka Jánossal kell majd megvívnia a csatát az elnöki posztért. Márpedig egy Fodor- Kóka párharc nem tekinthető előre lefutottnak, így kerülhetett a kalapból ismét elő Persányi Miklós neve. Korábban se vele, se a környezetvédelmi tárcával nem számoltak már a pártban. Persányi akkor került ismét képbe, amikor kiderült, hogy az MSZP nem ad át egyszerre három olyan fontos minisztériumot, mint a gazdasági, az egészségügyi és az oktatási. Magyar Bálint kiszorítása után a szocialisták nem tehették meg, hogy a számukra szintén nem túlságosan elfogadható Molnár Lajost megvétózzák, Kóka János pedig a Gyurcsánnyal ápolt jó kapcsolata miatt is számíthatott a gazdasági tárcára. A neki eredetileg felajánlott egészségügyi bársonyszékbe ugyanis nem akart beleülni. Az egészségügyi és a gazdasági miniszter megvolt hát. Hiányzott a harmadik. Az SZDSZ egy héttel ezelőtti ügyvivői testületi ülésén dőlt el, hogy az nem a szocialisták által ajánlott külügy lesz, hanem a környezetvédelem. Pedig a Külügyminisztérium élére két jelöltje is volt az SZDSZ-nek: Szent-Iványi István és Eörsi Mátyás. Csakhogy az ügyvivők minimális, 6-5-ös többséggel úgy ítélték meg, hogy a diplomácia kevesebb figyelmet, jó pontot hozhat a párt számára a Hiller István tegnap az utolsó egyeztetések előtt Fotó: Móricz Simon %