Népszabadság, 2006. június (64. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-02 / 128. szám

2 • 2006. JÚNIUS 2., PÉNTEK • NÉPSZABADSÁG Magyarország Az MSZOSZ feltételekkel fogadja el a költségvetés „kiigazításait” Gyurcsány Ferenc: Pluszterhek miatt munkahelyek szűnhetnének meg A költségvetési egyensúly érdekében feszültségekre kell számítani - mondta tegnap Gyurcsány Ferenc egy szakszervezeti fóru­mon. Az MSZOSZ elnöke arról biztosította a leendő miniszterelnököt, hogy szakszervezetként kiszá­mítható partnerek lesznek. Kun J. Erzsébet Inkább gesztusértékű, mint­sem konkrét érdekegyeztető látogatást tett tegnap Gyur­csány Ferenc, Kiss Péter leendő munkaügyi miniszterrel a ver­senyszféra legnagyobb szak­­szervezeti szövetségénél. Az MSZOSZ kibővített választmá­nyi ülésén a leendő kormányfő - a várakozást nem cáfolva - konkrét bejelentést nem tett. Cserében egyelőre az érdekvé­dők sem tettek fel kényes kér­déseket. Annak ellenére sem, hogy a résztvevőknek a sajtó nyilvánosságától sem kellett tartaniuk, mivel Gyurcsány és az MSZOSZ elnökének rövid bevezetője után az újságírókat udvariasan bár, de kitessékel­ték a teremből. Addig is Gyurcsány Ferenc annyit ismert el, hogy az Or­szágos Érdekegyeztető Ta­nácsban kötött korábbi hos­­­szú távú megállapodások kö­zül egyet nem tud betartani a kormány: az államháztartási hiány csökkentése érdekében kényszerűen át kell alakítani az adócsökkentésről szóló többéves programot. A cél most az, hogy ne kerüljenek veszélybe a következő évek átfogó fejlesztési programjai - indokolt Gyurcsány Ferenc. Elmondta ugyanakkor, hogy a minimálbérek emelésére vo­natkozó hároméves megálla­podást legfeljebb úgy módo­síthatják, hogy az a munkavál­lalók számára a jelenleginél előnyösebb legyen. A nyugdíjasokat Gyurcsány Ferenc azzal nyugtatta meg, hogy a kormány elszánt az igazságtalanságok, a nyugdí­jak és a munkajövedelmek kö­zötti különbségek csökkenté­sére, az ezen a területen meghirdetett programtól nem tágít. Közölte a leendő kor­mányfő azt is, hogy - a szak­­szervezetek jelzése alapján - megkezdte a munkavállalók kiszolgáltatottsága elleni fel­lépést. Az egyik nagy multina­cionális vállalat például a kö­vetkező öt évben azért nem tud állami támogatásra pá­lyázni, mert az elmúlt hóna­pokban bizonyítottan megsér­tette a munkaügyi szabályo­kat. (Gyurcsány nem nevezte meg konkrétan a céget, úgy tudjuk azonban, hogy a Suzu­ki Rt.-ről van szó - a szerk.) Az MSZOSZ elnöke vilá­gossá tette, hogy tiltakoznak egy olyan adórendszer beve­zetése ellen, amely a gazda­goknak kedvezne, és a szegé­nyeket hátrányos helyzetbe hozná. Wittich Tamás azt mondta: elvárják, hogy a mini­málbér továbbra is adómen­tességet élvezzen. Azt viszont megerősítette, hogy nem odázható tovább a reformfo­lyamat elindítása. Azt azon­ban, a munkavállalók elvárják - közölte -, hogy a változások nyomán az állam hatékonnyá és szolgáltatóvá váljon, az egészségügy jobb legyen, az oktatás a munkaerőpiacon hasznosítható tudást adjon. Az elnök visszautasította azokat a bírálatokat, amelyek szerint nem szakszervezetként viselkednek, amikor külön egyeztetéseket folytatnak a mi­niszterelnökkel. Mint mondta: több javaslatuk visszaköszön a kormányprogramban, amely a munkavállalók életminőségé­nek javítását ígéri, így a munka törvénykönyvének a munkahe­lyi kiszolgáltatottság megszű­nését célzó módosítása is. Alaptalannak nevezte a „fa­­nyalgásokat”, amelyek szerint m­,a most megismert­­ program nem konkrét. Információink szerint a zárt ülésen többen is felvetet­ték, hogy a közterhekből töb­bet kellene vállalniuk a mun­káltatóknak. Gyurcsány erre úgy reagált: számolni kell az­zal, ha a vállalkozások nagy­nak találják a terheket, mun­kahelyeket szüntetnek meg. Kiss Péter, Wittich Tamás, Gyurcsány Ferenc - a találkozásnak inkább gesztusértéke volt Fotó: Kovács Bence Hogyan lehet itt kabinetet alakítani? Menetrendvázlat Budapesttől Velencén át Őszödig Gyurcsány Ferenc ma be­mutatja új kormányát, amelyből már csak a kül­ügyminiszter személye nem ismert. A tárcák veze­tőiről az SZDSZ velencei frakcióülésén, majd pár nappal később az MSZP balatonőszödi tanácskozá­sán döntöttek. Vajon mi történt a két helyszínen, no meg előtte - és persze utána? Haszán Zoltán-Nagy B. György Amikor Magyar Bálint a múlt csütörtökön bejelentette, hogy lemond az oktatási tárcáról, végleg eldőlt, ami persze már korábban eldőlt: újra lesz MSZP-SZDSZ koalíció. Gyur­­csány Ferencnek így nem kellett bebizonyítania, hogy komoly az a többször elhangzott kije­lentése - ha a szabad demokra­ták ragaszkodnak oktatási mi­niszterükhöz, keressenek új miniszterelnököt. „Elmentünk a falig” - mondja a végső dön­tés estéjéről egy SZDSZ-es po­litikus. Formálisan tehát min­denki megtette a magáét, és Magyar is méltósággal távoz­hatott a küzdőtérről. A koalíciós tárgyalások egyébként simának ígérkez­tek. A felek tudták, mire szá­míthatnak. A pártokról azon­ban egy ilyen „tiszta lappal in­dulunk” helyzetben ismét be­bizonyosodott, hogy két igen eltérő ideológiájú és szociali­­zációjú szervezetről van szó. A szemléletbeli különbségek­re jó példa az a szűk körű pre­zentáció, amelyen a szlovák egészségügyi reform két ötlet­gazdája osztotta meg hallgató­ságával a tapasztalatait: még ők is azt mondták, hogy az em­berek 75 százaléka ellenzi az egészségügy átalakítását. Az SZDSZ-nek jó eredmény ugyan a fennmaradó 25 száza­lék is, az MSZP-nek viszont már nem annyira. Az egyeztetéseken több­ször nekifutottak olyan témák­nak, amelyekről úgy tűnt, ko­rábban már egyezségre jutot­tak. Ilyen volt a megyei köz­­igazgatás karcsúsítása. Csak­hogy hiába állapodtak meg a pártok főtárgyalói abban, hogy a megyei képviselők számát 40-50 százalékkal csökkentik, másnap jött Kovács Tibor a szocialistáktól, és közölte, hogy legföljebb egy-két fős csökkentésbe mennek bele, márpedig az is karcsúsítás. Ál­lítólag Gyurcsány egyszer bo­rult ki­­ a szocialista frakció tanácskozásán, ahol a képvise­lők izgatottan kalkulálták megcsappant javadalmazásu­kat, s próbáltak valamit „igazí­tani” rajta. Ahogy azonban lenni szo­kott, végül nem a programvi­ták váltak a legfontosabbá, ha­nem a személyi kérdések. Ezt jelzi, hogy a múlt hét végén az MSZP választmányának tagjai és az SZDSZ küldöttei is lé­nyegében biankó felhatalma­zást adtak a koalíciós szerző­dés aláírására, az általuk meg­ismert anyagokban ugyanis csak általánosságok szerepel­tek. Kiderült az is, hogy a neu­ralgikus témákat végül a sző­nyeg alá söpörték: az SZDSZ által favorizált több-biztosítós modell a „majd visszatérünk rá valamikor” kategóriába került, az adócsökkentés szin­tén, a közigazgatás átalakítása pedig nagyrészt azon múlik, hogy abból mit fogad el a Fidesz. A miniszterek személye ügyében azonban nincs helye a jövő időnek. Ott dönteni kell. Az SZDSZ-ben megértet­ték ugyan, hogy az Orbán Vik­torral folytatott tévévitában azért „rúgta ki” Gyurcsány Magyar Bálintot, mert a peda­gógusok voksaira is igényt tar­­­tott, de az eljárást méltatlan­nak tartották. Ráadásul - aho­gyan egy SZDSZ-es politikus fogalmazott - a szabad demok­raták mindig meg fogják véde­ni azt a miniszterüket, akit azért támadnak, mert reform­jaival ellenségeket szerzett. Különösen igaz ez a párt leg­szűkebb vezetéséhez tartozó, „emblematikus” Magyar ese­tében. Ugyanakkor azt is pon­tosan tudták, hogy nincs reális esély politikusuk megmenté­sére, hiszen a szocialisták, rá­adásul a közvélemény is Gyurcsány gyengeségének tartotta volna, ha mégsem kül­di el őt, ráadásul a tárcát Hiller István MSZP-elnöknek már odaígérte. Ezenkívül az okok láncolatában ott húzódik egy másik is: Gyurcsány úgy terve­zi, hogy a következő tisztújí­táskor formálisan is átveszi a párt irányítását. A szabad de­mokraták tehát „elmentek a fa­lig”, ami arra mindenképpen jó volt, hogy megőrizzék a lát­szatot, s Magyar különösebb megrázkódtatás nélkül léphes­sen a Fejlesztési Tanács igaz­gatói tisztébe. A helyzetet bonyolította, hogy az SZDSZ most vívta meg a jövő tavaszi elnökvá­lasztásának előcsatározásait is. Nem volt elegáns küzde­lem. Az egyik oldalon Fodor Gábor állt, a másikon a Kuncze Gábor- Magyar Bálint-Pető­ Iván-Horn Gábor négyes, Kóka Jánossal kiegészítve. A pártvezetés számára a tét az volt, hogy Fodor ne jusson olyan tisztséghez - parlamenti alelnökség, igazságügyi vagy környezetvédelmi tárca -, amellyel jó kommunikációs képességeit kihasználva meg­erősíthette volna magát a jövő tavaszi tisztújításig. Könnyen elképzelhető ugyanis, hogy Fodornak már nem a háttérbe vonulását tervező Kuncze Gá­borral, hanem Kóka Jánossal kell majd megvívnia a csatát az elnöki posztért. Márpedig egy Fodor- Kóka párharc nem tekinthető előre lefutottnak, így kerülhetett a kalapból ismét elő Persányi Miklós ne­ve. Korábban se vele, se a kör­nyezetvédelmi tárcával nem számoltak már a pártban. Persányi akkor került ismét képbe, amikor kiderült, hogy az MSZP nem ad át egyszerre három olyan fontos miniszté­riumot, mint a gazdasági, az egészségügyi és az oktatási. Magyar Bálint kiszorítása után a szocialisták nem tehet­ték meg, hogy a számukra szintén nem túlságosan elfo­gadható Molnár Lajost meg­vétózzák, Kóka János pedig a Gyurcsánnyal ápolt jó kapcso­lata miatt is számíthatott a gazdasági tárcára. A neki ere­detileg felajánlott egészség­­ügyi bársonyszékbe ugyanis nem akart beleülni. Az egészségügyi és a gazda­sági miniszter megvolt hát. Hi­ányzott a harmadik. Az SZDSZ egy héttel ezelőtti ügyvivői testületi ülésén dőlt el, hogy az nem a szocialisták által aján­lott külügy lesz, hanem a kör­nyezetvédelem. Pedig a Kül­ügyminisztérium élére két je­löltje is volt az SZDSZ-nek: Szent-Iványi István és Eörsi Mátyás. Csakhogy az ügyvivők minimális, 6-5-ös többséggel úgy ítélték meg, hogy a diplo­mácia kevesebb figyelmet, jó pontot hozhat a párt számára a Hiller István tegnap az utolsó egyeztetések előtt Fotó: Móricz Simon %

Next