Népszabadság, 2006. június (64. évfolyam, 127-151. szám)
2006-06-26 / 147. szám
16 • 2006. JÚNIUS 24., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Extra/Média v J A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszanz ® nepszabadsag.hu Csákvári Géza Filmvásárokon tudatosul az emberben, hogy a mozgókép csak nagyon ritka esetben művészet - különösen, ha a dobozba zárt verzióról beszélünk. A legtöbbször csak egyszerű termék, amit ha sokan megnéznek, értékes, ha nem, akkor értéktelen. Ez nem volt másképp az idei Discop ’66-on sem, amit a héten tartottak a Sofitel Átriumban. Ez a feltörekvő keleteurópai tévés piac egyik legfontosabb eseménye. Azaz lényegében itt dől el, hogy mit nézünk majd. Ez piac, nem bazár, így a pénz nélküli érdeklődő kissé idegenül is érzi magát itt. Talán mert ebben a közegben túl hamar hangzik el a „ki vagy mivagy mit akarsz és mennyid van” egyperces. Azért el lehet csípni egy telefonbeszélgetést, amelyben egy öltönyös a Megasztár díszletét ecseteli egy távol lévő nagyon fontosnak, akinél valószínűleg a pénz van. Első pillantásra, mintha irdatlan sokan lennének a Discopon. Több mint 1400 regisztrált vendég van, ebből nyolcszáz vásárlóként regisztrálta magát. A 15 éve indult Discop szervezését tavaly vette át az erre szakosodott amerikai NATPE. Ezzel együtt egyre komolyabban veszik a vásárt az amerikai stúdiók is. A budapesti helyszín ellenére a Discop honlapján egyetlen magyar szót sem találni, bár az a piactéren is nyilvánvaló, hogy nem ez a televízió nemzetközi nyelve. Mindenhol máshol város széli vásárközpontokban ütnek tábort a filmesek, budapesti sajátosság a szálloda ilyen irányú hasznosítása. Ennek előnye, hogy a résztvevők a belvárosban vannak. Hátránya, hogy az első három emeleten lévő kiállítókhoz szinte lehetetlen feljutni, lépcsőnek nyoma sincs, a liftre viszont annyit kell várni, mint az ügyeletes orvosra az SZTK-ban. Inkább próbálkozom a másik fő helyszínnel, az alagsorral, ahol viszont a légkondit nem indították be a rendszer leterheltsége miatt. Itt lehet különböző adminisztrációkat nyélbe ütni, fontos e-mailjeinket elintézni vagy megnézni a fachjainkat. A ráérések sorban állhatnak még ingyenmasszázsért, a bizniszrománcban utazók az esti programokon - welcome drink és hajós buli - próbálkozhatnak. A kiállítókon túl még számos testvérrendezvény is képviselteti magát. Egy cseh résztvevőtől megtudom, hogy East Silver néven dokumentumfilmes vásár van Jihlavában, ahol a Discoppal szemben ingyenes a részvétel. Ambiciózus tervekről hallok, ők akarnak lenni a régió vezető vására, amelyhez filmfesztivál is párosul. Ez a kettő általában mindig együtt jár, például Cannes-ban is. Már a föld alatti szinten is számos kiállító kínálja a portékáját: egy-egy produkciós iroda egy tévével és DVD-lejátszóval ellátott kisasztalon próbálja meggyőzni a laptopos vevőket. Olyan, mint egy túlzsúfolt amerikai típusú iroda. Érdeklődöm egy japán mangaszéria után, amit hazai csatorna úgysem venne meg. Jól gondoltam, nem volt eddig konkurens hazai érdeklődő. Felbátorodom. Elkezdem keresni az épületben az amerikai Fox stúdió kirendeltségét, hogy ejtsek néhány szót velük egy zseniális sorozatról, ám képtelen vagyok megtalálni őket. Vannak viszont számomra teljesen ismeretlen gyártóknak teljesen ismeretlen színészekkel készült, bizonyára csak a rosszindulatom miatt gagyinak gondolt szappanoperái. Ezekből lesznek a délutáni műsorsáv helykitöltői. A Fox hiábavaló keresésének kudarcát enyhítendő hatszáz forintért megiszom a világ legdrágább gyömbérét. Eközben szóba elegyedek két évek óta idejáró külföldi szakemberrel. Egyre jobbnak tartják a vásárt, mivel a régió tévécsatornái az utóbbi években magukhoz tértek a rendszerváltás utáni leépülésből. Azaz elkezdtek újra műsorokat gyártani, és a Discop nemcsak arról szól, hogy a nyugatiak eladják a dolgaikat, hanem most már oda-vissza működik az üzlet. Dobozba zárt termék Adásvétel - légkondicionáló nélkül Bárkay Tamás komisza Műsorajánló Miami állatrendőrség, Animal Planet, június 30., 04.00 Képernyős alkudozás. Tizenöt éve Budapest látja vendégül a régió legnagyobb tévéfilmes vásárát Szappanoperáktól a realityig. A szálloda alagsorában eldől, hogy mi kerül a képernyőkre Fotók: Sopronyi Gyula Nem mertem remélni, hogy öt perc után már a szexnél tartunk. Isten hozta önöket Magyarországon - fordult a vendégek felé a vitavezetéssel megbízott Simon András az Európai televíziós párbeszéd 2006 elnevezésű nemzetközi médiakonferencián. A Budapesten tartott szerdai fórum vitaindítója amúgy nem a szex, hanem az volt, hogy egy nagy masszának tekinthető-e az európai tévénéző, vagy országonként vannak eltérések a televíziózási szokásokban. Simon kiszólása előtt Bányai Gábor tévés producer éppen ott tartott, hogy milyen sok múlik egy sikeres műsor esetében a fordításon. És hozott egy személyes példát: amikor angolul próbálta meg elmagyarázni valakinek, hogy azért ragaszkodik az egyik szereplőjéhez, mert jó az orgánuma, az könnyen érthető úgy is, hogy nagy a nemi szerve. Márpedig Bányai szerint a néző számára nem mindegy, hogy mit kap. Képernyős szexről amúgy nem volt szó. Amiből arra lehetett következtetni, hogy nem ezzel lehet sikert aratni elsősorban az európai tévénézőknél. Közös recept nincs, bár kétségtelen, hogy ha valahol van egy sikeres műsorformátum, az előbb vagy utóbb minden országban képernyőre kerül. Nálunk is. Hogy ott is marad-e, az viszont már éppen azon múlik, hogy kap-e valamilyen helyi ízt. Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója szerint a nemzetközi televíziózás némileg úgy működik, mint a McDonald’s. Mindenhol van étterme, de az arab országokban például nincs a menük között disznóhúsos szendvics. A TV 2- nek műsorokat szállító Bányai Gábor arra emlékezett vissza, hogy a frissen induló magyar kereskedelmi tévék külföldi tulajdonosai eleinte egy az egyben próbálták átültetni a nemzetközi mintákat. Néhány kudarc után szakítottak ezzel. Az Áll az alku például szintén licenc, de attól működik, mert magyarrá tették Gundel Takács Gábor stílusával és a bankigazgató kitalálásával, szerepeltetésével. De a Legyen Ön is milliomos rendkívüli sikere mögött is ott van Vágó István. A sikeres nemzetközi műsorok jogtulajdonosai is felismerték, hogy nem mindenhol lehet ugyanazt és ugyanúgy eladni. A Big Brother (és a Legyen Ön is milliomos) kiötlője, a holland Endemol például vaskos kötettel érkezett Magyarországra, amelyben részletesen le volt írva a beköltözős valóságshow menete. Ezen nem lehetett változtatni. A Big Brother nálunk a második sorozatnál megbukott, Ausztráliában a hetedik menetnél tartanak. És most járult hozzá az ötletgazda például ahhoz, hogy ne arra szavazhassanak a nézők, aki a legellenszenvesebb, hanem arra, akit a legjobban kedvelnek. Ryszard Sibia, az Endemol lengyelországi vezetője szerint lényegesen pozitívabb lett ettől az egész műsor. Összességében viszont ez volt a legjobb hír a klasszikus valóságshow-k kedvelőinek. Merthogy úgy tűnik, a műfaj gyors felfutás után immár lecsengőben van. Jens Richter német szakember szerint ennek egyszerű a magyarázata: egy férgeket evő játékos például először szenzáció, ám később Magyarországon általában a német-holland eredetű műsorok sikeresek, bejönnek a mediterrán produkciók is, az angolok viszont 90-95 százalékban hatalmasat buknak, unalmassá válik. Mert nem tud vele azonosulni a néző. Ezért van nagy sikerük most a sztoriknak Európában, különösen a helyieknek. Konkrétan a napi szappanoperák hangzottak el példaként. És bár a kontinens nézőiben van közös, azért felfedezhetőek különbségek is. Kolosi háromféle európai nézőtípust különböztet meg: az angol-skandinávot, a mediterránt és a közép-európait. Bányai szerint Magyarországon általában a német-holland eredetű műsorok sikeresek, bejönnek a mediterrán produkciók is, az angolok viszont 90-95 százalékban hatalmasat buknak, így németalföldi-mediterrán nézőnek tekinthető a magyar. Elhangzott az is, hogy a magyar néző egy hűséges társ, miközben például egy német inkább prostituált, legalábbis a tévék szemszögéből. Mert itthon állítólag lényegében csak a tévé bekapcsolására használjuk a távirányítót, aztán ott ragadunk a csatornán. Kolosi ezért nevezte fontosnak, hogy ki kapja meg az első lehetőséget a nézőtől. Ez a hűség máshol nemigen jellemző, nincs még egy ország, ahol a két nagy kereskedelmi tévé elboldogítja a nézők kétharmadát. Hogy mi lehet sikeres itthon? Ami nézett. Producerként Bányai betekintést adott abba, hogy a tévék mit tekintenek sikernek. A skálája így néz ki: a tévék harmincszázalékos közönségarány alatt a műsort szállító producerre egyszerűen bűnözőként tekintenek, 30-35 százalék között „lehet belőled rendes ember”, 35-40 között „klassz ez a kölyök” kategóriába lehet kerülni, 40 százalék felett pedig „egyszerűen isten vagy”. Azt programigazgatóként Kolosi Péter is elismerte, hogy az RTL Klub azt várja el a műsoraitól, hogy a tévénézők legalább 35-40 százalékát kösse le. (H. Z.) A valóságshow-k alkonya