Népszabadság, 2008. november (66. évfolyam, 256-279. szám)

2008-11-15 / 267. szám

www.nol.hu Fotó: Kurucz Árpád fNH dlagtúrázónak egyébként (nettó) 332 órára és 24 percre volna szük­sége az Országos Kéktúra bejárásá­hoz. Kinek van ma erre ideje és energiája? Mészá­ros János szemé­lyes tapasztalatai szerint elsősorban a fiataloknak és a nyugdíjasoknak. ORSZÁGOS KÉKTÚRA Írottkő-Hollóháza • Jelenlegi hossza: 1128,2 km • Nettó gyaloglás ideje (sík terepen négy kilométeres átlagsebességgel haladva, a szintkülönbségeket 10 méterenként egy­perces korrekcióval számítva): 332,4 óra • Összesített szintkülönbség: 30 213 méter emelkedő és 30 550 méter lejtő • Összegyűjtendő igazoló pecsétek száma: 173 Másfél millió lépés Európa szívében. Első leírása Országos Kék Út néven 1928-ból maradt fenn, a jelzés felfestése csaknem 1938-ig tartott. Első országos bejárása 1938-ban volt Szent Ist­­ván-vándorlás néven. 1952-ben kék turistaút­ként hirdette meg bejárását a Budapesti Loko­motív Sportegyesület. A természetbarát szö­vetség 1961 óta tartja nyilván a­ távot teljesítő­ket. A kéktúra útvonalát sem a megyei bizott­­ságok/szövetségek, sem egyéb szervezetek, il­letve egyének nem változtathatják meg. Az esetleges ilyen irányú javaslatokat vagy igényeket az MTSZ Gyalogtúra Bizottságához kell eljuttatni. Az útvonal egyik „szerelmese”, Pápics Péter István egyetemi évei közepén, 2005-ben készítette el erről saját honlapját, ma már rátette a Google Earth-ben megjelenít­hető útvonalakat. 2007 elején regisztrálta a kektura.eu domén címet, végső esetben egy helyben készült fotó is pótolhatja a hiányzó lenyomatot.­ Ha az utolsó kockába is bekerült a meg­felelő pecsét, a túrázó visszaviheti füzetét a természetbarát szövetség Bajcsy-Zsi­­linszky úti székházába, ahol egy sorszá­mozott jelvényt vehet át. Ez hivatott iga­zolni, hogy viselője végigjárta a túrát. Ré­gebben a jelvény kiérdemléséhez a túrázó­nak egy szigorú bizottság előtt vizsgát is kellett tennie, vagy kétszáz képről kellett felismernie, hogy az ország mely pontján készült. A rendszerváltás hullámai azután a szigorú számonkérést is elmosták, a tele­pecsételt füzetért automatikusan jár a jel­vény. Pálmai Vencel, a gyalogló szakág el­nöke azt mondja, időnként kapnak olyan visszajelzéseket, hogy autóval érkező em­berek pecsételnek, máskor egyvalaki akár egy tucat füzetbe is belenyomja az igazoló bélyegzőt, ezzel azonban nem tudnak mit kezdeni. De mi értelme van csalni ott, ahol nincs verseny? Pálmai Vencel értelmezése sze­rint a kéktúra elsősorban természetjáró és honismereti mozgalom, nem pedig sport. A gyalogló szakág vezetője szerint kár is mérni az időt, ugyanolyan elismerés illeti azt, aki öt év alatt ér a túra végére, mint azt, aki három hónap alatt teljesíti a távot. Mellesleg, a rendszerváltás óta alig több mint ezerötszáz igazoló füzetet adtak le. Az egyes sorszámú jelvényt 1961-ben adta ki a természetbarát szövetség, és még NÉPSZABADSÁG • 2008. NOVEMBER 15., SZOMBAT ■ írott-kő-Hollóháza között: Országos Kéktúra (OKT) 1128 km ■ írott-kő-Szekszárd között: Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra (DDK) 56S km ■ Szekszárd-Sátoraljaújhely között: Alföldi Kéktúra (AK) 848 km Népszabadság-grafika ÉJSZAKAI PECSÉT A kéktúra kiindulópontja Írottkő-Kőszeg. A tú­rázók többnyire a közeli Velem valamelyik ma­gánházában töltik az indulás előtti éjszakát, ami általában 2500-3000 forintba kerül. Az útvonal közepe Dobogókő, a Visegrád közelében járók ugyancsak 2500-3000 forintért találhatnak ma­guknak olcsó szállást, az erdei ösvényekhez kö­zel eső büfében pedig 680 forintért kaphatnak kétfogásos menüt. A kéktúra keleti végállomá­sát a hollóházi porcelángyár portája jelenti, ahol az utolsó igazoló pecsétet üthetik be füze­tükbe. A túrázók kedvéért a gyári porta éjjel­nappal nyitva tart. A későn érkezőket a falu va­lamelyik magánszállásán már 1800 forintért be­fogadják éjszakára. A legolcsóbban az úgynevezett kulcsoshá­zakban lehet megszállni, ezek számát azonban a változatos tulajdonviszonyok miatt ma már csak becsülni lehet. A Tourinform-irodákban például egyáltalán nem tudnak ilyen lehetőségről, ott csupán panziókról és apartmanokról adnak fel­világosítást. A Magyar Természetbarát Szövet­ség helyi tagszervezetei összesen mintegy nyolcvan kulcsosházat tartanak számon, ezek­ben akár már 500 forintért is el lehet tölteni egy éjszakát, de a legdrágább szállás sem kerül töb­be 2200 forintnál. Bár az erdei gyaloglásnál olcsóbb kikapcso­lódást aligha találunk, az igazi természetjárók nem sajnálják a pénzt tartós és kényelmes ba­kancsra, vízálló ruhára és fagypont alatt is me­legen tartó hálózsákra. A divatos sportüzletek­től ódzkodó túrázók között ma is akad, aki szlo­vákiai mesterekkel készíttet kétrétegű (kivehető bélésű) túrabakancsot, melyet akár 10-15 éven át is hordhat, legfeljebb a sarok kopásait kell - sajnos a gyártás helyszínén­­ időről időre meg­csináltatnia. (B.R.) 2008 októberében is csupán 4379-es szám­nál jártunk. Az átlagtúrázónak egyébként (nettó) 332 órára és 24 percre volna szüksége az Országos Kéktúra bejárásához. Kinek van ma erre ideje és energiája? Mészáros János személyes tapasztalatai szerint elsősorban a fiataloknak és a nyugdíjasoknak. A Stadi­on létesítményvezető-helyetteseként dol­gozó túravezető, a Téry Ödön Turista Ba­ráti Társaság elnöke úgy látja, a harminc és hatvan közötti korosztály az utóbbi években mintha kikopott volna az erdei ösvényekről, leszámítva a túrázást és az erdőjárást életformaként felfogó családo­kat. Az ő számukat bárki megbecsülheti, elég, ha azt vesszük számba, ismerőseink között hányan nevelik úgy a gyermekeiket, hogy az ember vendégségbe érkezik az er­dőbe, és ott ennek megfelelően kell visel­kedni is... De Mészáros János emlékszik egy középiskolai tanárra is, aki minden osztályával a négy év alatt végiggyalogolta a kéktúrát, és az erdei ösvényeken tartott rendhagyó órákkal alapozta meg diákjai nem mindennapi földrajzi és biológiai is­mereteit. De ő már évekkel ezelőtt nyug­díjba ment. A kéktúrát első alkalommal 2001 tava­szán futották végig, így csak tizenkilenc napig tartott az út, legalábbis a kihívásra elsőként vállalkozó miskolci Németh Csa­bának, aki extrém távokon induló ultrama­­ratonistaként Európa-szerte ismert futó. (Tavalyelőtt például a 158 kilométeres Mont Blanc-kerülő verseny kétezres me­zőnyében sikerült másodikként célba ér­nie.) „Hegymászóként,­ túravezetőként és futóként több mint harminc ország hegye­it ismertem meg, de a magyar kéktúra egyikhez sem hasonítható élményt adott” - mondja. Pedig semmilyen különleges ki­hívás nem volt benne, leszámítva a napi ötven-hetven kilométeres szakaszokra osztott távokat. Akkor mégis mitől volt emlékezetes? Például a kiskutyától, ame­lyik tizenöt kilométeren keresztül futott utána, a pincértől, aki (vesztére) fogadott vele, hogy nem tud hat adag tésztát meg­enni vacsorára, a vártól, ahol egyedül éj­szakázott. Ami pedig a kihívásokat illeti, a Bükkben vihar után negyedóránként kel­lett a cipőjére tapadt félkilónyi sarat leva­karni, a Mátrában kidőlt fatörzseket kerül­getett és elakadt erdészeti autót tologatott, a Vértesben talált alkalmi ismerőse pedig kitartó faggatás után sem árulta el, hol szedte a szatyrában illatozó gombát. A leg­emlékezetesebb kalandjai rendszerint es­ténként kezdődtek, amikor gőzölgő ruhá­jában betoppant a­­ legközelebbi faluba, hogy szállást vagy útbaigazítást kérjen. Az, ahogyan az emberek a különös ván­dort fogadták, Németh Csabát visszavon­hatatlanul a kéktúra rajongóvá tette, így már azt sem bánta, amikor a békés­csabai Szarvas Gábor két nappal rövidebb idő alatt lefutotta a távot. Turistakresz Dobogókőn­Fotó: Kocsis Zoltán Megálló Szilvásváradon Fotó: Bánhalmi János A rókák is járják a kéktúrát Fotó: Bánhalmi János *

Next