Népszabadság, 2009. február (67. évfolyam, 27-50. szám)
2009-02-02 / 27. szám
www.nol.hu Kisebb parlamentet javasol a kormány Folytatás az 1. oldalról Ez több, mint a jelenlegi alapjövedelem. Ezzel úgy ítélik meg, hogy kikerülhetővé válnak az önkényes emelések, illetve átláthatóbbá tehetőek a financiális feltételek. Az eddig számla nélkül felvehető költségtérítések rendszere megszűnne, a kormány az átlagos munkavállalókra vonatkozó szokásos költségek megtérítését javasolja, szigorú elszámolás alapján. Szállást és útiköltséget lehetne elszámoltatni, de csak számla ellenében. Ugyanígy a piaci életben ismert kilométer alapú útdíjelszámolás vonatkozna a honatyákra is. A Népszabadság információi szerint a rendkívüli kormányülésen a kisebb parlamentről szóló javaslat kapcsán alig volt vita, az önkormányzati rendszer átalakítását illetően annál inkább. Az alapokban azonban minden felszólaló egyetértett. Gyurcsány Ferenc azt mondta: az önkormányzatok működési költségei évente 25 milliárd forintot tesznek ki, ez pedig a jelenlegi 26 ezres összképviselői létszám felére csökkentésével jelentősen apasztható. A kabinet számításai szerint négy év alatt 100 milliárd lenne megspórolható a rendszer egyszerűsítésével és kurtításával úgy, hogy eközben a közigazgatásban végzett munka minősége nem romlik. Úgy tudjuk, hogy Gyenesei István önkormányzati miniszter ma egyeztet a kormányfővel a következő feladatok kidolgozásáról. Az önkormányzati reform, pontosabban „megújulás” (a reform szó körül is volt ugyanis némi vita) egyik alaptétele: kevesebb bürokrácia és több demokrácia a rendszerben. Az állam és az önkormányzatok közötti feladatelosztást újra kívánják gondolni, elsősorban kistérségi alapon - a miniszter a körjegyzőségi struktúrát támogatná a hatékonyság és egyszerűség jegyében. Úgy tudjuk, hogy január elejére már elkészült egy „feladatgyűjtemény”, amelyben a szaktárca többek között 101 törvényhely átmeneti felfüggesztését javasolja. Ezek olyan - nélkülözhető - önkormányzati kötelezettségeket tartalmaznak, amelyek átmeneti figyelmen kívül hagyásával jelentősen spórolhatnak a helyi közigazgatásban. A reform további részleteiben még nincs végleges álláspont, az intézkedések kidolgozása és arról az ellenzékkel való egyeztetés megkezdése folyamatos. Összecsuklott a rendkívüli kormányülés utáni tájékoztatón Budai Bernadett; a kormányszóvivőt a miniszterelnök fogta meg, emelte fel és vitte ki a szomszédos irodába. A sajtótájékoztató félbeszakadt, majd tíz perccel később folytatódott, de már Budai Bernadett nélkül. A szóvivőhöz mentőt hívtak és kórházba szállították. A hivatalos tájékoztatás szerint influenzás, pár napig kórházban kell maradnia. Fotók: Reviczky Zsolt A Fidesz nem hisz a kabinetnek Csuhaj Ildikó „A Fidesznek déja vu érzése van, mert Medgyessy Péter teljes kudarca és kormányzati alkalmatlansága akkor vált véglegessé, amikor elkezdett hiteltelen közjogi javaslatokról beszélni” - jelentette ki Szijjártó Péter, arra reagálva, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tegnap közölte: a kormány szerint 199 fős parlamentre és egyfordulós arányos választási rendszerre lenne szükség. A Fidesz-szóvivő emlékeztetett rá, hogy korábban a szocialisták 67-szer szavazták le a Fidesz kisebb parlamentre vonatkozó indítványának napirendre vételét. Azt a Fidesz-javaslatot pedig napirendre sem vették, mely a megyei közgyűlések létszámának a felére csökkentéséről szólt. Lapunknak név nélkül nyilatkozó fideszes frakciótagok kommentálták is Gyurcsány Ferenc javaslatait. Szerintük az egyfordulós listás parlamenti választás a kis pártoknak kedvez, vagyis nem a Fidesznek, így ahhoz a Fidesz várhatóan nem is adja a hozzájárulását. A listás, vagyis az arányos rendszer nyomán állandó kormányválságok alakulhatnak ki, hiszen egy ilyen szisztéma szerinti választásokon a győztesnek nehéz olyan eredményt elérni, hogy meglegyen a többsége a parlamentben egyedül is. Ez pedig koalíciós kényszert ír elő. Ehelyett a Fidesz a vegyes rendszert preferálja, vagyis „a többségi elvet”. Felvetésünkre, hogy a 199 fős javaslatot a Fidesz nehezen tudja elutasítani, hiszen maga is 200 fős Országgyűlést indítványozott, a frakció egyik prominense azt mondta: a Fidesz ragaszkodik, hogy az első lépés az alkotmánymódosítás legyen, vagyis az alaptörvény mondja ki a 200 vagy 199 fős Országgyűlést - s csak ez után jöhetne a választójogi rendszer ehhez igazítása. „Ezt pedig a szocialisták nyilván nem fogadják el” - tette hozzá. Az önkormányzati képviselők létszámának felére csökkentésével a Fidesz is egyetért, de szerintük ahogyan a rendszerben haladunk lefelé, annál kevésbé kell érvényesülnie a feleződésnek. A tiszteletdíjak meghatározásáról szóló miniszterelnöki javaslat sem elfogadható számukra, mert a különböző bizottsági tisztségek után járó juttatásokkal a képviselők jövedelme elérhetné az Orbán Viktor által korábban elfogadhatatlannak minősített egymillió forintos határt. Azzal a Fidesz egyetértene, hogy legyen a képviselőknek számlaadási kötelezettségük, ha költséget akarnak érvényesíteni. Az iránnyal egyetért az SZDSZ A parlament csütörtöki, rendkívüli ülésén bejelentettek után sokan azt vélelmezték, hogy elsősorban a gazdasági válsággal közvetlenül összefüggő intézkedések meghozataláról dönt a kormány vasárnap. Ehhez képest Gyurcsány Ferenc vasárnap alapvetően a közjogi berendezkedést, illetve az önkormányzati rendszert érintő változtatásokat jelentett be, amelyek irányával, céljaival az SZDSZ egyetért - nyilatkozta lapunknak Gulyás József, szabad demokrata képviselő. Emlékeztetett arra, hogy a liberális párt mind az Országgyűlés. • Az MDF jó tárgyalási alapnak tartja a miniszterelnök vasárnap tett közjogi javaslatait - mondta Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője vasárnap az MTI-nek, mind pedig az önkormányzati képviselők létszámának csökkentésében kezdeményezőként lépett fel. A választójogi rendszer átalakításáról folytatott ötpárti egyeztetések ugyanakkor kudarcba fulladtak, mint ahogy a Gyurcsány-féle köztisztasági csomag is. Kérdés - tette hozzá Gulyás -, hogy ezúttal hogyan tudnának megállapodásra jutni a parlamenti erők. NÉPSZABADSÁG • 2009. FEBRUÁR 2., HÉTFŐ Magyarország • 3 Örülhet, aki igényt tart rá, hogy az életmódját a rendőrség véleményezze, esetleg kriminalizálja. Erre valamennyiünknek lehet esélyünk, mivel az egész nyugatias polgárság olyan fenntarthatatlan életmódot él, amellyel lakhatatlanná teszi unokái számára a Földet. Szóljon, aki tud nagyobb bűnről, amelyet pusztán az életmód által el lehet követni. Örülhet, aki... Révész Sándor reveszi@nepszabadsag.hu Ha a miskolci rendőrkapitány abban a szellemben folytathatja ténykedését, amelyben pénteki sajtótájékoztatóján megnyilvánult, annak mindenki örülhet, aki... Aki úgy gondolja, hogy enyhítheti a bűncselekmény megítélését, ha az elkövető roma. Pásztor Albert ugyanis így véli: Életszerű előadása szerint a zseniális miskolci rendőrség január 30-án már a decemberben és januárban elkövetett valamennyi rablás tettesét ismerte és elfogta, az összes elfogott kivétel nélkül önként és dalolva nyilatkozott a származásáról, mert valamennyi belátta, hogy ez az ő érdeke, hiszen azt az ő javára figyelembe lehet venni, és ez a kapitány szerint így helyes... Eszünkbe sem jut, hogy a borsodi rendőrség a rendszerváltás előtti gyakorlatához tért vissza, amikor a legteljesebb önkénnyel és finoman szólva nem teljes találati pontossággal dokumentálták, ki a cigány. Azzal igazolták, hogy egy bizonyos életmódot csak cigányok élnek, hogy automatikusan cigánynak minősítettek mindenkit, aki olyan életmódban élt. Örülhet, aki kedveli a hatalomnak való kiszolgáltatottságot, egyetért azzal, hogy a rendőrség nyilvánosságra hozhassa tetszése szerint bármilyen személyes adatunkat, még azokat is, amelyek nyilvántartására sincs joga. Kivált örülhet, aki semmilyen értelmét nem látja az ügyészség, a bíróság fenntartásának, a bizonyítási eljárásnak, az ártatlanság vélelmének, mert valóban nincs is ezeknek semmi értelmük, ha egy rendőri vezető következmények nélkül tényként állíthatja, hogy az általa gyanúsított személyek az elkövetők, ők valamennyien és senki más, s még a tévedés elméleti lehetőségét is elveti. A sokadik eset után, amikor még a bíróság által elítélt (többnyire roma) vádlottakról is egyértelműen kiderült, hogy ártatlanok voltak. Örülhet, aki igényt tart rá, hogy az életmódját a rendőrség véleményezze, esetleg kriminalizálja. Erre valamennyiünknek lehet esélyünk, mivel az egész nyugatias polgárság olyan fenntarthatatlan életmódot él, amellyel lakhatatlanná teszi unokái számára a Földet. Szóljon, aki tud nagyobb bűnről, amelyet pusztán az életmód által el lehet követni. Boldog lehet, akinek elege van a képmutatásból, abból, hogy a sajtó következetesen elhallgatja, ha a disznóságokat gádzsók követték el, holott ezt mindenki tudja. Tessék nekünk mindig odaírni, hogy a vörösterror, a fehérterror, az országcsonkítás, a deportálás, az Európáról való leszakadás, az ország minden lakosának évente százezres nagyságrendű veszteségeket okozó gazdasági csődpolitika és a reformszabotázs, a fővárosi politikai vandalizmus és rendőri brutalitás fő felelősei, csakúgy mint a nagy korrupciós ügyek elkövetői és gyanúsítottjai a Terézvárostól Kiskunhalasig szinte kivétel nélkül gádzsók. Persze hiába kötik a fenti bűnöket a gádzsókhoz, akkor sem fogják az ártatlan gádzsót látatlanban (!) elutasítani a munkásfelvételnél, külön osztályba száműzni az iskolában, kitiltani szórakozóhelyekről, elküldeni, ha lakást akar venni vagy kivenni... A gádzsóból nem lesz szitokszó, amelyet a romák egymás gyalázására használnak. A bűnkiterjesztés a többségnél nem működik. A kisebbségnél működik, csak persze nem a bűn üldözését, hanem szaporítását szolgálja, mert ahol nem csak a bűnöst üldözik, ott több lesz a bűnös. „A kriminalizált gettó önmagát teljesítő prófécia, aki úgy nő föl, hogy üldözik, annak a számára nincs különbség törvényen belüli és kívüli között” írta Solt Ottilia. Ezért tehát, akiknek nincs okuk az örömre, hiába áltatják őket és magukat, azok éppen az egyre erőszakosabb bűncselekmények miskolci áldozatai, a város veszélyeztetett lakossága. És persze velük együtt a több tízezer miskolci roma, akiknek az élethelyzetét, megítélését, sőt a biztonságát is alapvetően befolyásolja, amit az elvileg az ő biztonságukért is felelős rendőrkapitány egy pár száz fős elkövetői csoportról mond. Ha a társadalom felső és alsó rétegeiben olyan markánsan eltér a romák és a gádzsók aránya, akkor nyilván a különböző rétegekre jellemző bűncselekmények elkövetői között is el kell térnie. És persze hiába lehet odafönt sokkal többünktől sokkal többet lopni, összehasonlíthatatlanul erősebb traumát, lelki megrázkódtatást él át az, akit közvetlenül, fizikailag ér vagy akár csak fenyeget a javai és egyben személye, rokonai elleni támadás. Ezért talán érzelmileg könnyebb a korrupció példáján megérteni azt, ami mindenféle bűncselekményre igaz, hogy ti. a személyes felelősség és a társadalom rendszerébe beágyazott okok nem semmisítik meg egymást. És egyikre sem válasz a kollektív vád és büntetés. Magyarország korrupcióval erősen fertőzött ország, de ettől még túlnyomó többségünk nem korrupt. Egyetlen korrupt alak személyes felelősségét sem oldja fel az a tény, hogy például a politikai intézmények finanszírozása rendszerszerűen a korrupcióra épül. Ez a tény nem foghatja vissza sem a bűnüldözést, sem a megvetésünket, viszont hiába is indítunk hisztérikus akciókat a büntetési tételek mértéktelen felemelése érdekében, a korrupciót a folyamatosan öntözött vérpaddal sem lehet letörni, meg azzal az alkalmasint népszerű hazugsággal sem, hogy minden politikus korrupt. Csak azoknak a társadalmi bajoknak és intézményeknek a gyógyításával, amelyek a korrupciót kitermelik. És ez pontosan így van azokkal a bűncselekményekkel is, amelyek az utcán érik a boldogtalan városi népet. És saját házukban a boldogtalan falvak népét. Aki ragaszkodik önsorsrontó indulataihoz és idegesíti mindenféle összetettebb érvelés, mondhatja, hogy a távol élő fogja be a száját. Solt Ottiliának is mondták ezt sok településen a rengetegből, ahol a valóságot kutatta: „Még mielőtt az idegen megszólalhatna, letorkolja a végső érv: ezt csak az tudja, aki itt él. /.../ Az idegen kénytelen-kelletlen hallgat, mert lassan, nagyon lassan, úgy húsz év alatt, mióta annyi cigánytelepen, utcában, házban, munkásszállón járt, annyi kedves, szép, nagyszerű, csúnya, ostoba, szorgalmas, küszködő, lusta, tehetetlen, semmirevaló, szelíd és durva cigányt megismert, szeretett vagy utált, és persze ugyanúgy 'magyart' is, vagyis nem cigányt, megértette, hogy nincs mit mondani. Igen, a hajdan csinos falusi utcai házak lerobbantak, a hajdan elgereblyézett udvarok rendetlenek, s a porták árát lenyomja ez a környezet, sőt eladhatatlanok. A hajdan biztonságos megélhetést nyújtó városokban fogy a munka, s nem sietnek az új beruházók. Bizony, az elvadult, tétlen kamaszok betörnek a boltokba. S az itt élők nem megérteni akarják mindezt, hanem nem akarják. Meg valakin bosszút is kell állni a bizonytalanná vált, romló életért. Nem tudok mit mondani. Iszonyú nagy az űr aközött, amit szeretnénk, és ami van. Indulattal tömködjük.” Majd két évtizede, hogy ezek a sorok megjelentek. Az űr egyre nagyobb, egyre több indulattal tömködjük. Mi lesz velünk húsz esztendő múlva?