Népszabadság, 2009. augusztus (67. évfolyam, 179-203. szám)
2009-08-01 / 179. szám
www.nol.hu Porrajmos: emlékezés a cigány áldozatokra A roma holokauszt hatvanötödik évfordulója Még mindig keveset tudunk, de egy idő óta legalább beszélünk a roma holokausztról. A hatvanötödik évfordulón több rendezvényt is tartanak, a kormány kinyilvánította: elkötelezett abban, hogy megvédje cigány honfitársaink jogait, biztonságát és életét. Munkatársunktól „Füstölt a trágya, mer’ esett az eső, és a ganajra dobták a meztelen gyerekeket. Még meleg vot az a kis hal lett, ahogy kidobták. Ráesett az eső, ősz volt, szabályosan gőzölgött. A másfél éves húgom is ott halt meg. Valamilyen betegséget kapott szegény. Istenem, kidobták azt is, biztos, mint a többit, a trágyára.” Megrázó mondatok egy cigány túlélő, Kolompár Matild visszaemlékezéséből, ami annak idején a Porrajmos című kötetben látott napvilágot. (A porrajmos - vagy pharrajimos - a holokauszt kifejezés cigány megfelelője. A könyv a Roma Sajtóközpont kiadásában jelent meg.) Hosszú évtizedeken át kevesen tudtak arról, hogy a második világháború idején a magyarországi cigányok is üldöztetést szenvedteknak jelentős érdemei vannak abban, hogy tájékozottabb lett a közvélemény. Horváth Aladár és társai először 1997-ben szerveztek virrasztást az áldozatok emlékére. A rendezvényt azóta minden évben megtartják. Az egymással amúgy kemény vitákat folytató Bársony János és Karsai László sokat tett azért, hogy a romák üldöztetése minél inkább a magyar történelem és a kollektív emlékezet részévé váljon. Varga Ágota filmrendező jóvoltából dokumentumfilm készült, és Szita Szabolcs történész szerkesztésében oktatási segédkönyv is megjelent a cigány holokausztról. Ismereteink azonban még mindig erősen hiányosak. Nem mindenki ért egyet az állítással, hogy a „német nemzetiszocialisták kizárólag a zsidókat szánták teljes megsemmisítésre”: ellenvélemények szerint idővel, ha a nácik hatalmon maradnak, a romákra is ez a sors várt volna. A szakértők között nem alakult ki konszenzus a magyarországi cigány áldozatok megközelítőleg pontos számáról sem. „A közeljövő feladata, hogy a nagy eltérésű, ötezer és ötvenezer közötti, inkább becsült veszteségadatokat a további tudományos kutatás szűkebb határok közé vonja” - írta 2001-ben Szita Szabolcs. A kérdés megválaszolásához azóta sem sikerült sokkal közelebb kerülni. Tegyük hozzá: külföldön sem. Módfelett eltérő adatokat (200 ezertől egészen a másfél millióig) lehet olvasni arról, hogy Európában hány roma veszett oda a náci népirtásban. A cigány holokauszt emléknapja nem a megfelelő alkalom arra, hogy az áldozatok számáról polemizáljunk. A Cigány Világszövetség 1971- ben nyilvánította augusztus 2-át a romák háborús üldöztetésének nemzetközi gyásznapjává. A dátum arra emlékeztet, hogy 1944-ben, augusztus 2-áról 3-ára virradóra a fajgyűlölő politika nevében cigányok ezreit pusztították el az auschwitz-birkenaui haláltáborban. Az emlékezés - rendezvények, kiállítások, műalkotások és kiadványok mellett - többfelé tárgyiasult formákat öltöttek. A megölt romáknak emlékművük van Nagykanizsán, Nyíregyházán, emlékhelyük Székesfehérváron, emléktáblájuk a Vas megyei Toronyban. A közelmúltig kellett várni arra, hogy a cigány áldozatok a fővárosban is méltó emlékművet kapjanak. Kezdetben a pénzhiány, majd technikai problémák akadályozták a munkát: a mintegy három méter magas, fekete gránitoszlopot végül 2006-ban adták át a IX. kerületben, a Duna-parton lévő Nehru parkban. Emlékezés. Az OCÖ székházánál (képünkön) tegnap emlékeztek meg a roma holokauszt áldozatairól. A rendezvények már csütörtökön elkezdődtek. Molnár Csaba kancelláriaminiszter Nagykanizsán azt mondta: a roma holokauszt nem pusztán a cigányság, hanem az egész magyar nemzet egyik legszörnyűbb sorstragédiája volt. A kormány közleményben nyilvánította ki: „elkötelezett abban, hogy minden eszközzel védje valamennyi kisebbség, köztük a cigány emberek jogait, biztonságát és életét”. Szolidaritási nyilatkozatot adott ki az MSZP józsefvárosi szervezete és az SZDSZ Új Generációja. A Roma Polgárjogi Alapítvány, a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom és más szervezetek vasárnap a Nehru parkban tartanak közös gyertyagyújtást. Fotó: Kocsis Zoltán el. A Roma Polgárjogi AlapítványTovábbra sem tudni, mikor bontják a turult a XII. kerületben Schmidt Gábor Immáron negyedik éve kavarja föl az indulatokat és vált a politikai csatározások eszközévé és jelképévé a XII. kerületben, a Böszörményi út és az Istenhegyi út sarkán álló turulszobor. A főváros engedélye nélkül felállított műalkotás sorsa a ferencvárosi jegyző kezében van. A Fővárosi Bíróság júniusban újabb eljárásában is megállapította: a szobrot engedély nélkül emelték - ezzel saját korábbi, bontási határozatát hagyta helyben -, és a IX. kerületet jelölte ki, hogy felszólítsa a bontásra a hegyvidéki önkormányzatot. Azt továbbra sem tudni, mikor szereznek érvényt a bíróság döntésének. Horváth Péter, a IX. kerületi polgármesteri hivatal irodavezetője azt mondta, nem kapták meg a bírósági határozatot, intézkedni csak azt követően tudnak. A következő lépés az évek óta tartó jogi hercehurcában az lesz, hogy Ferencváros egy I hónapos határidővel felszólítja a Hegyvidéket a turul lebontására, ha pedig ennek nem tesz eleget, akár hatóságilag, karhatalommal is végrehajtatják a határozatot. A XII. kerület eddig minden jogi - és nem mellesleg: politikai - eszközt igénybe vett, hogy legalizálja a szobrot és húzza az időt a bontás előtt. A bontást újból kimondó bírósági ítélet után tudatták, „nem kerülhet sor az ötvenes éveket idéző szobordöntésre a Hegyvidéken”. Pokorni Zoltán Fidesz-alelnök, kerületi polgármester pártja júniusi kongresszusán kijelentette, amíg ő a polgármester, a turul állni fog. A második világháború polgári és katonai áldozatai emlékművének szánt turulszobrot 2005-ben avatta fel Pokorni elődje, Mitnyan György. A műalkotás talapzatára volt engedély, a szoborra viszont nem adta áldását a budapesti szoborügyekben vétójoggal rendelkező Fővárosi Közgyűlés. Ezután kezdődött az immáron négy éve zajló jogi huzavona, a közigazgatási hivatal 2006. augusztusi bontási határozatát a XII. kerület bíróságon támadta meg, majd 2007 tavaszán változtatási tilalmat rendelt el a turul környékére. A bíróság 2008 tavaszán mondta ki, hogy az engedély nélküli szobrot le kell bontani harminc napon belül. Az ügy ezután ismét a főváros elé került, a turullal foglalkozó közgyűlést azonban az ülésteremben megjelent jobbikos tüntetők közbekiabálásai miatt berekesztették, majd a megismételt ülésen is elutasította a városháza, hogy tulajdonosi hozzájárulást adjon. A XII. kerület ezután sem adta fel, az I. kerülethez fordult fennmaradási engedélyt kérve. Ezt azonban a közigazgatási hivatal törvénytelennek minősítette, a bontás végrehajtására pedig a ferencvárosi jegyzőt jelölte ki. A Hegyvidék a bontás felfüggesztését is el akarta érni bírósági úton, de kérését elutasították. 2008 nyarán a Jobbik és más radikális szervezetek szervezésében másfél ezer résztvevővel „turulvédő demonstrációt” tartottak az emlékműnél, a bontás ellen tiltakozva. J m De neki is meg kellene értenie, hogy a város nem az ő hűbérbirtoka. Történnek Debrecenben olyan dolgok, amelyekbe neki nem lehet beleszólása. Biztosan furcsán hangzik ez neki, de így van. NÉPSZABADSÁG • 2009. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT Magyarország • 3 Azt nem feltételezzük - mert rémisztő lehetőség volna hogy az NBH-nál csupa alkalmatlan dolgozna, így marad a második lehetőség. Ebből pedig az következik, hogy a nyomozás fölfedését az sürgette, hogy a félkész anyaggal mentsék meg az MSZP számára kiszámíthatóan következetes Dávid Ibolyát az őt támadó Almássy Kornéltól. Ha ez igaz, akkor a helyzet még annál is rosszabb... Környezettanulmány Tóth Ákos totha@nepszabadsag.hu A Legfőbb Ügyészség azt vizsgálja, indíthat-e eljárást Laborc Sándor, illetve az NBH ellen hamis vád miatt. A hamis vád az lett volna, hogy az UD-ügyben eljáró ügyész - finoman szólva is - nem tett meg mindent a nyomozás sikeréért. E ponton a jelenleg nyilvános információk alapján úgy tűnik, az UD-ügyben folytatott jogi és politikai csata első fejezete lezárult. A második akkor kezdődik, amikor ősszel Dávid Ibolya és Herényi Károly mentelmi jogáról dönt az Országgyűlés. Az első menetet - bár több kérdésre nincs még pontos válasz - az ügyészség megnyerte. Az ügyészséggel győzött a Fidesz. Az ügy gyanúsítottja most már a volt titkosszolgálati miniszter, Szilvásy György, és ha a parlament úgy döntene, azzá válhat az MDF két vezetője is. Laborc Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója lemond. A fideszes Demeter Ervin dörzsölheti a tenyerét, megúszta, hogy mindenféle telefonbeszélgetést folytatott az UD vezetőivel arról, mit kéne megtudniuk Laborc Sándorról, például: Az MSZP komoly, érvekkel, tényekkel ellátott ellentámadásra képtelen. Ha elfogadjuk, hogy Laborc Sándor meg van győződve a maga igazáról, leegyszerűsítve arról, hogy az UD Zrt. egyfajta árnyék-titkosszolgálatként, mások mellett a Fidesz megbízásából, törvénytelen eszközökkel törvénytelen manővereket hajtott végre, csak ezt nem sikerült jogszerűen igazolni az ügyészség ellenállása miatt, akkor két eset lehetséges. 1. A Nemzetbiztonsági Hivatalban amatőrök dolgoznak, akik nem ismerik a jogot, és nem tudják, hogy milyen bizonyíték használható föl ma Magyarországon jogszerűen. 2. Nagyon is tisztában vannak a jogszerűséggel, de valami oknál fogva a munkájukat idő előtt voltak kénytelenek föltárni, így az valójában befejezetlen maradt, s ezért maradtak benne kapitális baklövések. Azt nem feltételezzük - mert rémisztő lehetőség volna -, hogy az NBH-nál csupa alkalmatlan dolgozna, így marad a második lehetőség. Ebből pedig az következik, hogy a nyomozás fölfedését az sürgette, hogy a félkész anyaggal mentsék meg az MSZP számára kiszámíthatóan következetes Dávid Ibolyát az őt támadó Almássy Kornéltól. Ha ez igaz, akkor a helyzet még annál is rosszabb, mintha az NBH ügyetlensége volna ok és okozat. Ez ugyanis azt föltételezi, hogy az NBH politikai nyomásra teregette ki idő előtt - és nyomozás közben - az információit. Ez sokat elárulna a Magyarországon uralkodó közállapotokról, és helyes, ha az ezért felelősök már nincsenek a helyükön. Ugyanakkor továbbra is érthetetlen, hogy mi lenne a vád Dávid Ibolya ellen, akit egy hangfelvétel tanúsága szerint Fidesz-közeli személyek megbízásából meg akartak figyeltetni az UD Zrt.-vel. És e ponton érkezünk a valóságon túli igazsághoz. Mert lehet, hogy az ügyészség teljesen jogszerűen és következetesen eljárva sorra lesöpörte az asztalról az NBH bizonyítékait és érveit, lehetséges, hogy az NBH elrontott mindent, amit elronthatott, de meg nem történtté nem lehet tenni azt, hogy a lehallgatott telefonbeszélgetések tanúsága szerint fideszes (árnyaltabban: párthoz közeli) személyek használták az UD Zrt.-t különböző, finoman szólva is furcsa megbízásokra, Laborc Sándor utáni nyomozásra, például, miként hangfelvétel igazolja azt is, hogy a mostani miniszterelnökről, Bajnai Gordonról is készült (volna) „környezettanulmány”. A szemünkben már nem mániákus az, aki egy társaságban, bizalmas beszélgetésnél az akut is kivezeti a mobilokból. Mert ki tudja? És tényleg. A szobor mögött Kácsor Zsolt kacsorgt.online.hu Nem a szoborral van a baj. Nincsen abban semmi kivetnivaló, hogy egy budapesti képzőművész Kósa Lajosról, Debrecen polgármesteréről készít - a szocreál stílusára emlékeztető - szobrot 2009-ben. Felkérésre dolgozott: a debreceni MODEM galéria kérte arra, hogy Esterházy Péternek a puha diktatúrában fogant Kis magyar pornográfia című könyve alapján megrendezendő kiállításra szállítson valamit. S neki Kósa Lajos jutott eszébe Debrecenről és a Kis magyar pornográfiáról. Lehet, hogy poénnak szánta, kiállítási gegnek, nem tudjuk, de nem is fontos. Az is lehet, hogy komolyan azt gondolta: művészeti eszközökkel fejezi ki Kósa Lajos nagy népszerűségét és befolyását Debrecenben. Mondom, nem ezzel a szoborral van baj. Az a baj, hogy Kósa Lajos azt hiszi, neki ehhez a kiállításhoz köze van. Egy polgármester úgy véli, hogy neki joga van beleszólni a városi tulajdonú művészeti központ tárlatába. Nyomást gyakorolni az igazgatóra, hogy egy kiállítási műtárgyat a hivatalos tárlatmegnyitóról vigyenek el. Megbecsült helyi művészeket és országos hírű Kossuth-díjasokat tájékoztatás nélkül majd egy óráig várakoztatni. Tanácskozást összehívni annak megvitatására, hogy a megnyitó közönsége elől eldugott szobornak mi legyen a sorsa. Majd jóindulatúan engedélyezni, hogy a szobrot mégis állítsák ki. Kósa Lajos mint művészeti kurátor. Elhiszem, hogy a polgármester édesgyermekének tekinti a MODEM-et, mint megannyi más debreceni nagyberuházást. Elvégre ő biztosította a látványos építkezésekhez, a grandiózus fejlesztésekhez a politikai és anyagi fedezetet. (Utóbbit az adófizetők pénzéből.) Terveket szőtt, pénzt szerzett, tárgyalt, dolgozott, vesződött. Elhiszem, hogy fontos neki Debrecen. De neki is meg kellene értenie, hogy a város nem az ő hűbérbirtoka. Történnek Debrecenben olyan dolgok, amelyekbe neki nem lehet beleszólása. Biztosan furcsán hangzik ez neki, de így van. Művészeti kérdésekben diktátorok szoktak karakteres véleményt nyilvánítani, majd intézkedni: mi az, ami az istenadta nép elé kerülhet, s mi az, amitől a népet óvni kell? Lásd Nyikita Hruscsov 1962-es kirohanását a Manyézsban, az absztrakt festők moszkvai kiállításán, amelyet tüstént be is zárattak. Kósa Lajos persze nem diktátor. De ő az ország egyik legnépszerűbb politikusa, akinek a pártja az ország kormányzására készül. Itt a pillanat, hogy Kósa Lajos szembenézzen ezzel. 1