Népszabadság, 2010. augusztus (68. évfolyam, 178-202. szám)

2010-08-02 / 178. szám

www.nol.hu Tör­vényj­avaslat-dömpinggel készül az LMP Korlátoznák a megyei bírósági elnökök újraválaszthatóságát Számos módosító és törvényja­vaslatot nyújtott be az elmúlt hetekben a Lehet Más a Politi­ka parlamenti frakciója, a nyári szünet után pedig további in­­dítványdömpingre készülnek - tudta meg a Népszabadság. Szalay Tamás Lajos Törvényjavaslatot nyújtott be leg­utóbb Schiffer András, az LMP frak­cióvezetője az Országgyűléshez, amelyben egyes közjogi tisztség­­viselők újraválaszthatóságának ki­zárását kezdeményezik. A javas­lat szerint a kilenc évre megválasz­tott alkotmánybírák és az ugyan­ennyi időre pozíciót kapó Költség­­vetési Tanács tagjai, a tizenkét év­re megválasztott ÁSZ-elnök és alel­­nökök, a hat évre mandátumot szer­ző legfőbb ügyész, a Legfelsőbb Bí­róság elnöke és a hasonló időre megválasztott ombudsmanok a jö­vőben nem lennének újraválaszt­hatók. Schiffer szerint a Fidesz- KDNP-frakciószövetség láthatóan „gyarmatosítani” akarja a fékek és egyensúlyok rendszerében fontos pozíciókat. Az újraválaszthatóság kizárásával elkerülhetővé válhat, hogy adott funkcióban ülő vezetők a mandátumuk lejárásának végén megpróbáljanak a többségnek ked­vezni újrázásuk támogatásáért. Schiffer András közölte, hogy a benyújtott javaslat része annak az LMP által már a választási prog­ramban is jelzett közjogi csomag­nak, amelynek további elemeit is fokozatosan benyújtják a jövőben. A készülő javaslatok az LMP an­­tikorrupciós tizenkét pontja, illetve a választási programjában megfo­galmazott célok mentén formálód­nak, így, a Népszabadság informá­ciója szerint várható, hogy az öko­párt új jogalkotási törvény megsza­vazását kezdeményezi annak kikü­szöbölésére, hogy a jogszabály-ter­vezetek véleményeztetése során al­kalmazott határidőket a pártok be­tartsák, ne legyenek látszategyezte­tések. Ez utóbbi terület egyébként felértékelődik a Fidesz-KDNP el­múlt hetekbeli törvénykezési döm­­pingje kapcsán. A kormánypárti­ak ugyanis számos, olykor az Al­kotmányt is érintő módosítást nem kormány-, hanem egyéni indítvány­ként nyújtottak be a T. Házhoz, ami azzal jár együtt, hogy nem kötelező annak hatásvizsgálatát elvégezni, az érintettekkel érdemben egyez­tetni. Továbblépne az LMP az újravá­laszthatóság kérdésében is: az ÁSZ- elnök, a legfelsőbb bíró és a legfőbb ügyész után az ökopárt korlátozná a megyei bíróságok elnökének, illetve a kamarák vezetőinek újraválaszt­hatóságát is. Szintén ősszel várható, hogy az LMP benyújtja az új, jogálla­mi titoktörvényt, amelyben a titkosí­tást sokkal szűkebb keretek közé ja­vasolják szorítani, és ugyanebben a témakörben megszüntetnék a tény­feltáró újságírók büntetőjogi felelős­ségét is. Megnyitnák az előző rend­szer állambiztonsági aktáit, minden­ki számára kutathatóvá téve azokat. Forrásaink szerint az LMP egye­lőre olyan javaslatokkal készül, amelyek nem járnak alkotmánymó­dosítással, de az alkotmányozás so­rán felmerülő kérdésekre is konkrét válaszaik vannak. Az ökopárt állás­pontja szerint például meg kell erő­síteni az Állami Számvevőszék jo­gosítványait bírságoktól az igazga­tási, közjogi és büntetőjogi követ­kezményekig terjedő, „következe­tesen érvényesített szankciórend­szerrel”. Ugyancsak az alkotmányo­zási folyamat része lehet a minden­kori államfő hatásköreinek megerő­sítése, például a köztársasági elnök által jelölt személyek kiválasztásá­nak esetében. Schiffer András frak­cióvezető ezzel kapcsolatban la­punknak megjegyezte: az LMP csak olyan javaslatokat készít elő, illetve kész támogatni, amely a fékek és el­lensúlyok szerepét erősíti, nem pe­dig egyfajta félprezidenciális rend­szert segít elő. Schiffer András­Fotó: Móricz Simon csoportosításáról, a lakosság felkészítéséről. A védekezésért pedig egyetlen személy felelne, mert eléggé kaotikus állapotokat teremthet, ha abba mindenki bele akar szólni. Változik majd a veszélyes üzemekre vonatkozó szabályozás is. Ezek tulajdonosainak fel kell készülniük arra - figyelmeztet a főigazgató -, hogy az eddigieknél nagyobb mértékben érvényesítik a szennyező fi­zet elvét, így megvizsgálják, hogy miért közpén­zekből, illetve a biztosítók tűzvédelmi hozzájá­rulásából állják a lakosságriasztó rendszerek ki­építését és fenntartását. A kritikus infrastruktúra - e körbe tarto­zik többek között a villamosenergia-, a víz- és a gázszolgáltatás, valamint az ár- és belvíz el­leni védekezés rendszere - üzemeltetőinek fe­lelősségét is fokozottan kívánják érvényesíte­ni. Bakondi szerint meg kell teremteni a lehe­tőséget arra, hogy akár hatósági eszközökkel is felléphessenek, ha egy szolgáltató nem terem­ti meg az üzemzavar gyors elhárításának felté­teleit. Ugyancsak büntetéssel sújtanák, ha vala­hol elmulasztják a vízelvezető rendszerek kar­bantartását. Bakondi mindemellett ígéri: a polgári véde­lemnél létszámfejlesztés lesz, és új eszközöket - többek között terepjárókat - állítanak rend­szerbe. A kormány határozott szándéka az is - mondja -, hogy a hivatásos állomány számára ki­számítható életpályát nyújtson, s olyan, a polgá­ri védelmi és tűzoltói szolgálattal járó fokozott kockázatot elismerő fizetést biztosítson, amely másodállás nélkül elég a tisztes megélhetéshez. Ugyanakkor megváltoztatják a tapasztalt negy­venes korosztály tömeges távozásához vezető szabályozást - árnyalja a képet -, amely lehető­vé teszi, hogy a hivatásosok 25 év után a nettó fi­zetést meghaladó nyugdíjat kaphassanak. Bakondi György, kinevezésekor Fotó: MTI - Szigetváry Zsolt NÉPSZABADSÁG • 2010. AUGUSZTUS 2., HÉTFŐ Magyarország • 3 A kirúgás persze lehet jó és erköl­csös lépés is, mint ahogyan minden bizonnyal az is igen erkölcsösnek találtatik valami­lyen fensőbb tör­vényszék előtt, hogy emberek so­kaságát kényszer­­szabadságra za­varnák, majd egy nappal a jó és er­kölcsös törvény elfogadása után úgy rúgják ki őket, hogy a lábuk nem éri a földet. Kétmillió Tóth Ákos totha@nepszabadsag.hu A Fidesz a Hagyó Miklósoktól megborult szocialista pártra mutat­va, kellő érzékenységgel hivatkozik a jó erkölcsre a végkielégítések kapcsán. Jó és erkölcsös dolog tehát kétmillió forint végkielégítést kapni hosszú évek jó és erkölcsös munkája után, jó és erkölcsös, ha az afölött járó összeget 98 százalékos adóval sújtják, mert - így a Fidesz végső érvként­­ ennyit bír el a magyar gazdaság jelenle­gi állapotában. Most akkor jó és erkölcsös a kétmilliós határ, vagy inkább a gazdasági kényszer diktálja? Miután gazdasági szakem­berek szerint érzékelhető költségvetési megtakarítást nem jelent az intézkedés, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a jó és er­kölcsös végkielégítés határa húzódik ma kétmillió forintnál. Most a kétmillió tehát és az alatta lévő összeg erkölcsös, ami efölött jár­na, már nem jó és/vagy nem erkölcsös. Mindegy is. Ez az államnak bizonyosan jó, hiszen ezzel garantálja, hogy itt mától, szemben az előző kormányfők­) gyakorlatával, erkölcsös kormányzás folyik, és minden bizonnyal erkölcsösnek tekinti, hogy egy pedagógus úgy harmincöt év munka után a remélhetőhöz képest még veszteséget is könyveljen el, amikor egyik napról a másikra kirúgják. Ki akarna pedagógusokat vagy ápolónőket elküldeni? - kérdi ártatlanul Orbán Viktor, mintha még nem hallott volna olyanról, hogy valakit csak úgy kirúgnak. Mondjuk mert nem akarja, hogy gyerekeket hittanra oktassanak, mert azt gondolja, hogy a vallás­nak nincs helye az iskolában. Vagy csak azért, mert nem tetszik az arca. A kirúgás persze lehet jó és erkölcsös lépés is, mint aho­gyan minden bizonnyal az is igen erkölcsösnek találtatik valami­lyen fensőbb törvényszék előtt, hogy emberek sokaságát kény­szerszabadságra zavarják, majd egy nappal a jó és erkölcsös tör­vény elfogadása után úgy rúgják ki őket, hogy a lábuk nem éri a földet. Merthogy ez így jó. Már ha a kirúgottak erkölcstelenek voltak. Nyilván az is nagyon jó és erkölcsös, hogy Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője hódmezővásárhelyi polgármesterként lis­­tázgatja a jó és erkölcsös szegényeket, akik elfogadják az étkezé­si jegyet, meg a rossz és erkölcstelen szegényeket, akik nem, s ar­ra hivatkozva, hogy igen, lehet, hogy a joggal kissé ellentétes ez a lépés, de hát a szegénység nem lehet mentség a törvénytelenség­re. Vajon rossz és erkölcstelen-e ilyenkor föltenni azt a kérdést, szerényen, halkan, hogy tessék mondani, a polgármesterség föl­ment a törvénytelenség alól? Ha igen, akkor aztán hurrázhatnak a szocialisták, lám, Hunvald Györgyüknek nem kéne most előze­tesben ülnie. De akkor mit kezdjünk azzal az alaptézissel, hogy a jog ere­dete, forrása maga az erkölcs? Ha Lázár János az erkölcs nevé­ben, már-már erkölcsi felhatalmazással jogtalankodhat, akkor eb­ből viszont az is következik, hogy jogrendünk nem nyugszik er­kölcsi alapokon, így már könnyen érthetővé válik, miért is akar a Fidesz új alkotmányt, olyat, amely majd tükrözi azt az új erköl­­csiséget, amelynek egyik hordozója és alakítója Pozsgay Imre, és amelynek szellemében egy olyan ember, Schmitt Pál óvja majd államfőként a magyar jogállamiságot, akire Orbán Viktor szerint föl lehet tekinteni. Minden bizonnyal azért, mert jó és erkölcsös. Fürdetés, etetés, gyógyszerezés, fel­ügyelet - szociális ápoló otthonba senki sem tapsi­kolva rakja be ap­­ját-anyját. Hanem, mert önmagát és a gyerekeit is alig tudja felszínen tartani, nemhogy munka helyett/ mellett otthon ápolja szüleit. Elfekvő Friss Róbert frissr@nepszabadsag.hu Előredől a tolószékben, eltorzult arccal erőlködik. Bekakiltam, sut­togja. Sír. Hetvenhét éves, tehetetlen gyerek. Várjuk a nővért. A nővér később azt mondja, születés és halál között még ellavíro­zunk valahogy... ha gyerekkorban nem kapunk „felismerhetetlen” vakbélgyulladást, felnőttként „azonosíthatatlan” infarktust. Ha a sors szeszélye Orvos kezébe terel bennünket, és olyan kórház ka­puján lépünk be, ahonnan aztán ki is tudunk lépni. Szerencsénk­re még van Szinuszgörbe. Orvos is van, nem csak orvos. kórház is van, nem csak kórház. Csak túl sok a Véletlen. Ám a kezdet és a vég még ennyire sem egyszerű. Hiába pe­rel szülészorvost dr. Mikola, az egészségügyet sokak szerint még életben tartó évi negyvenmilliárdos hálapénzt nem tudja egyet­len morgással eltüntetni sem a betegek kezéből, sem a fehér köpe­nyek zsebéből, kezdje bár a kezdetnél: a gyerek az gyerek, az orvos­ba vetett hitnek nincs ára. Mint ahogy nem tudja megakadályozni azt sem, hogy újra és újra gazemberek adjanak el „öregek otthoná­nak” bérelt épületeket, s embertelen körülmények között tartsanak ott magatehetetleneket. Az egyik pótcselekvés, a másik botrány, de oka van mindkettőnek. Rendszerbeli oka, amiről viszont alig beszél valaki. Rend lesz mindkét vonalon, semmi kétségem. Már­­hogy előírás lesz elég. Ami a szociális otthonokat illeti - borítéko­lom -, annyira, hogy még az a néhány intézmény is csődbe megy majd, amelyik eddig meg tudott élni a korrekt ellátásból. Minden­ki rendért kiabál, csak az a 18 ezer öreg néma, aki helyre vár az or­szágban, hogy tisztességes körülmények között tudja leélni utolsó éveit. És ez az, ami nem megy. Nincs ugyanis hol. Fürdetés, etetés, gyógyszerezés, felügyelet - szociális ápoló ott­honba senki sem tapsikolva rakja be apját-anyját. Hanem, mert ön­magát és a gyerekeit is alig tudja felszínen tartani, nemhogy mun­ka helyett/mellett otthon ápolja szüleit, esetleg százezerért szak­képzett nővért fogadjon melléjük, várva a túlterhelt háziorvos láto­gatásait. Akadnak állami/önkormányzati és egyházi intézmények, ahová bekerülni maga a csoda, vagy amit még a pénz ehhez hozzá tud adni: hely, ahová a belépőjegy több millió forint, esetleg egy le­adott lakás, a nyugdíj. Anyagi öngyilkosság. És ennek is örülni kell. Marad még a kórházi hálózat. Boríték, és betegként, aktív ágyon szedheti le a fejpénzt a biztosítótól a magatehetetlen után a kórház, ahol két nővérre jut ötven „beteg”, és étel helyett csöpög az infú­zió. Esetleg egy elfekvő, hogy időt nyerjünk a temetkezési költsé­gek összegyűjtésére. Ez ma a Rendszer. Az elfekvő szociális rendszer. A csecsemőt ötven-százezerért még ki tudjuk hozni épségben a szülészetről, de hogy mit csinálunk vele tehetetlen öregkorában, fogalmunk sincs, mert nem is lehet. Két éve volt itt egy „szociális népszavazás”, amelyért ellenzékben annyira rajongott a hatalmon már oly óva­tos kormányfő. Akkor háromszáz forintért kukába dobtak minden olyan elképzelést is, amely az aktív ágyak rovására az öregek ápo­ló ágyait gyarapították volna. A nővér legyint: nekem ennyi sem jut majd. Egy anyagilag és idegileg kimerült aktív korosztály lesi a jövőt, hová fekhet majd le, békében várva a halált - vagy valakit, aki még utoljára segítene.

Next