Népszabadság, 2011. július (69. évfolyam, 152-177. szám)
2011-07-08 / 158. szám
14 Népszabadság 2011. július 8., péntek Kultúra Dolgozni csak szépen TÁNC Horeczky Krisztina A tánc - A Párizsi Opera Balettje Forgalmazó: Anjou Lafayette Az 1930-as születésű Frederick Wiseman az amerikai független dokumentumfilm elnyűhetetlen veteránja: önmaga producereként 1967 óta veszi górcső alá a szociális intézmények működését, így a saját gyártású, páratlan oeuvre-ben kivételes a New York-i American Ballet Theatre-ről szóló, 1995-ös Ballet, vagy a párizsi Comédie-Francaiseről forgatott opus, mely teátrumban a képíró többször bizonyított színházi rendezőként. A Párizsi Opera Balettjét és a mindmáig a nemzedékváltásról gondoskodó balettiskolát 1713-ban alapították. Az 1995-től Brigitte Lefevre vezette, 154 tagú társulat repertoárjára az alábbi műveket tűzték a 2008-as évadban: Wayne McGregor: Genus, Mats Ek: Bernarda Alba háza, Pina Bausch: Orfeusz és Euridiké, Sasha Waltz: Rómeó és Júlia, Angelin Preljocaj: Médea álma, Rudolf Nurejev: Diótörő, Pierre Lacotte: Paquita. A 2009-es mozgókép a vége főcímben sorolja föl az említett darabokat. Nincsenek cím- és névaláírások, sőt nem is utalnak rá, hogy ki látható a gyöngyvásznon. Wiseman sztárokat népszerűsítő, ismeretterjesztő portré helyett a világ egyik legkitűnőbb, szigorú hierarchiára épülő balettkompániájának hétköznapi létezését vizsgálja, parvenü belterjesség, glamúr és narratíva nélkül. John Davey kamerája minden szereplőt kizárólag a munkájában elmerülve mutat, légyen az a Médeaként lúdbőröztető Emilie Cozette, a Genusban (is) briliáns Marie- Agnes Gillot, egy méhész, a tüllszoknyára gyöngyöket varró férfiú, a hajnalban serénykedő takarító. Járjunk a próbateremben, az igazgatói irodában, a jelmezkészítő műhelyben vagy a menzán, itt senkinek sincs ún. privát megnyilvánulása, amint a direktor sem voyeur, hanem megfigyelő, ráérő szemlélő(dő). A 159 perces A tánc legfőbb helyszíne tükörország, a próbaterem. Wiseman arra fókuszál, hogyan jöttek létre a fönt fölsorolt produkciók, kiemelt figyelemmel a Genusra, a Médea álmára és a Paquitára. A César-díjra jelölt doku azért, attól is különleges, mert szikrázó intellektussal közelít egy (túl)esztétizáló műfajhoz. Korunk rockbálványként ünnepelt tánckomponistája, a brit McGregor (1970), valamint Pierre Lacotte (1932) s a két pompás balettmester: Laurent Hilaire (1962) és Patrice Bart (1945) gyökeresen mást képvisel, de mindőjük a mozdulat, a mozgás filozófiáját, rendszerét kutatja, megindító elmélyültséggel. José Martinez többször ismétel meg egy variációt Bartnak, aki annyit mond: rendben, így már értelme van annak, hogy elrugaszkodsz a földtől. Hilaire Cocteau-tól idéz, a kínlódó Cozette-et nyugtatva: „Az értelmezés a közönségen múlik." A lenyügözően szórakoztató Lacotte egy személyben a Muppet Show kritikuspáholyának két házsártos öregura. A klasszikus balett tiszta technikájának könyörtelen főpapja maga a konstans fölháborodás, zéró tekintélytisztelettel. Egykori prímabalerina nejének, az őt hasztalan csillapítani igyekvő Ghislaine Thesmarnak dohog szüntelen, és gyanítom, rendre igaza is van - korholja bár éppen a csillogó Agnes Letestut. A mindvégig semleges rendező nem von glóriát az alkotás, a művész(et) köré. Ízléséről árulkodik azonban, hogy az izgága, vézna, tar zseni McGregorral kezdi, és egy Genus-részlettel fejezi be a filmjét. Közben érintik a nyugdíjreformot, Maurice Béjart hamvasztását, amelyről az igazgató asszony természetesen egy sztrájk miatt távozott - mert sztrájk nélkül Frankhonban nem nyugszik le a nap. A párizsi háztetőkbe szerelmes Wiseman sosem idealizál, ám ezúttal egy álomvilágot tár elénk, amelyben a stílus, a megszállottság, a szépség, a bölcsesség, az emberség és a minőség magától értetődő. Nicolas Le Riche Laetitia Pujollal Rudolf Nurejev koreográfiáját táncolja forrás: zipporah films HIRDETÉS Az eredeti mű irodalmi értékű átdolgozásaiatt... Robinson Az utolsó 80 nap alatt A vasálarcos Crusoe mohikán a Föld körül Regénysorozat kalandvágyó nagyiknak és unokáknak 9-99 éves korig. Megjelenik kéthetente. Előfizetés és részletfizetési információ: 06 (1) 292-9530 vagy www.nol.hu/konyv A kötetek ára 790 Ft, kézbesítési díj könyvenként 150 Ft Hajdúszoboszló H-4200 Hajdúszoboszló, Mátyás király sétány 10. Tel.: (06-52) 361-411 Fax: (06-52) 361-759 hotelbeke@hunguesthotels.com www.hotelbeke.hunguesthotels.com Hunguest Hotel Béke **** Érvényes: 2011.07.01 - 09.01., min. 5 éjszakás foglalás esetén. Gyermekakció: 4-12 év között 5 000 Ft / éj. Tartalom: szállás félpanzióval, a szálloda gyógyfürdőjének, úszómedencéjének és az új „Szaunavilág" (illatkamra, gőz- és infrakabin, finn szauna) igénybevétele, fitneszterem, fürdőköntös, zárt parkoló. Hunguest Hotel Béke Apartmanház CSALÁDI AKCIÓ Érvényes: 2011.07.01 - 09.01., min. 2 éjszakás foglalás esetén Family apartmanban 4 fős családi önellátással már 5 775 Ft-tól / fő / éj Tartalom: elhelyezés 45 m2 -es légkondicionált, konyhapulttal felszerelt apartmanokban, a szálloda saját gyógyfürdőjének, uszodájának, „Szaunavilágának” és fitnesztermének használata, zárt parkoló. ’család: 2 felnőtt + 2 12 év alatti gyermek Az idegenforgalmi adó ezen felül 410 Ft / fő / él minden vendégnek 18 éven felül. ___,. magyarországi szállodánk üdülési csekk elfogadóhely! SzobákKorlátozott számban állnak rendelkezésre! Az árváltoztatás jogát fenntartjuk! www.hunguesthotels.com Hunguest Hotels Szobafoglalási és Törzsvendég Centrum 1061 Bp., Székely Mihály u. 3. Tel.: (06-1) 481-9150 www.facebook.com/hunguesthotels Hétfői kenyér TELEVÍZIÓ Csider István Zoltán Van abban valami bársonyosan megnyagtató, megnyugtatóan bársonyos, hogy miközben ezerrel főljük a közmédia reformja, vagyis hát ne káromkodjunk: szerkezetátalakítása, s emberségesen, méltányosan és a politikai szempontokat természetesen abszolút mellőzve, a szakmai múlt és az érdemek elismerése mellett rúgják ki a közszolgálati rádió, televízió munkatársainak igen nagy százalékát - eközben azért van, ami nem változik. Mert az még ma is úgy van, hogy aki letett valamit a tévé tetején pihenő horgolt terítőcskére, az bizony megkapja, ami neki jár. Mindenki azt kapja, ami neki jár. Ilyenformán az égvilágon semmi meglepő nincs abban, hogy a közszolgálati televízió egyes csatornája (m1) a méltányosság jegyében vasárnap esténként azt adja a nézőnek, amit a néző megérdemel. A néző ugyanis nyári vasárnap estéken, nyolc órától Balázs Pétert érdemel, Balázs Péter meg képernyőt. Minden túlzás nélkül állítható persze, hogy aki vasárnap esténként a közszolgálatit nézi, ahelyett hogy valami mást csinálna, az konkrétan bármit megérdemel, azzal mindent meg lehet és meg is kell csinálni, leszámítva persze néhány élet- és vagyonellenes vagy egyéb bűncselekményt. A Nevetni kell, ennyi az egész című, Balázs Péter kabaréja alcímű ötvenperces program, úgysem találják ki: ismétlő válogatás a Magyar Televízió roppant gazdag archívumának kabarészámaiból, a már hivatkozott alcím szerint a szelektor maga a műsorvezető. Ha pedig valóban így van, akkor a színész-színigazgató nemcsak mint Jászai-díjas artista kerül be az annalesekbe, hanem még a hajlott kezű szentek Magyarhonban nem túl kis létszámú klubjában is tisztséget vállalhat hamarost. A jelenetek túlnyomó többségében ő maga is szerepel ugyanis. Én készséggel elhiszem, hogy Balázs Péter a magyar tévés kabaré-, illetve hát bohózat-, tréfaipar hosszú ideig megkerülhetetlen és fontos szereplője volt, de hát ennek szerencsére vége van. (Igaz, vége van a magyar tévés kabaré-, illetve bohózat- és tréfaiparnak is. Az MTV esetében legalábbis biztosan.) Sokan azt mondják, a magyar közszolgálatnak is vége van, de ha már így alakul, nem az ilyen megúszós kabaréismétlésekkel kellene hattyúdalozni. Mert nyár ide, uborkaszezon oda, ez így méltatlan. Vagyis nem: a jelen állapotokat tekintve nagyon is méltó a közszolgálati tévéhez. Csak éppen mégis fáj, hogy olyan tréfákkal kíván szórakoztatni a közpénzből fenntartott csatorna, amelyek már keletkezésük (felvételük idején is kínos-közeliek voltak, ma meg, Istennek hála, egyenesen csodálkozni való leletszámba mennek. Csakhogy nem kultúrtöténeti baklövésekről szólna ez a műsor, hanem nevettetni szeretne. Nem azt mondom, hogy nem kell foglalkozni Nótival vagy Zilahyval - csak azt kérdezem, hogy minek? Nem azt mondom, hogy az örök toposzok, úgymint piások egymás közt, férj-feleség, megcsalt férj-megcsalt feleség, szóval hogy ezek nem feldolgozandók - csak azt kérdezem, hogy tényleg így? Balázs Péter valóban nevet ezeken a tréfákon? Mit szólna Balázs Péter, ha pénteken hétfői kenyeret kapna a kisköziben? Mosolyogna akkor is? Az operatőr kibírta röhögés nélkül a vörös függöny (tán a szolnoki Szigligeti Színház vörös függönye) előtt, majd a színházi nézőtéren (tán a szolnoki Szigligeti Színház nézőterén) pátoszba ojtott modorossággal eldünnyögött kontókat? A vasárnap esti nézőnek úgyis mindegy? Szerintem persze nem mindegy, a többi kérdésre meg úgy sincs válasz. A Nevetni kell, ennyit az egésznek sarzsiszaga van, meg még doh. És akkor egy népegészségügyi jó tanács: gyereket semmiképp ne engedjenek köztévéközelbe vasárnap este, még 12 éven felülit se, így is épp elég hülye és humortalan ez az ország. Minek tetézni a bajt.