Népszabadság, 2014. március (72. évfolyam, 51-75. szám)
2014-03-14 / 62. szám
16 Népszabadság 2014. március 14., péntek Kultúra Faunok és százszorszépek Nyolcvanöt éves korában Prágában elhunyt Vera Chytilová, cseh filmrendező. Emlékszem a megdöbbenésre: valaki mondta, hogy megy a csehszlovák filmklubba, ahol éppen Vera Chytilová filmjét fogják vetíteni. Hová és kiét? Nem tudod, kedves barátom, hogy nem azért megyünk moziba, hogy még a sajátunkénál is nagyobb nyomorúságot lássunk, hanem épp ellenkezőleg? Kiszakadni, följebb lépni, bőrdzsekiben motorozni, virágos mezőn andalogni, a világ legszebb nőivel smárolni. Nekem ne mondja senki, hogy a világ legszebb női csehszlovákok. Milyen csodálatos is volna most mindezt úgy folytatni, hogy változtak az idők, de hát tessék ránézni a mozik és televíziók műsorára. Menzel az egyedüli, aki áttörte a bizalmatlanságunk és nagy tudásunk kerítését, de hát az ő bájának nehéz lett volna ellenállni. Chytilová megmaradt a félhomályban, cseh új hullám, nyilván ő is olyan, mint a másik, de mégsem az. Tényleg nem az. Még most, az életmű lezárultával is az ember kénytelen arra gondolni, mennyire meg lehettek rémülve a forgatott anyagot látván a stúdióban. Hogy lesz ebből film? Hogy lesz ebből történet? Hogy lesz ebből bármi? Nincs egy normális snitt, egy nyugodt svenk, valahol mindig megmozdul a kamera, belerántanak az optikába, zötyög, zakatol a világ. Egészen más filmezés, mint amit a magyar iskolában tanítottak, nem képalkotás, világítás, látni tanítás, hanem maga a hétköznapi nézés, lüktetés, rendetlenség. A végén mégis ott a film, ott a történet, mondjuk az Egy faun megkésett délutánja. Jirí Stivin fuvolaszólójával, viccesen, kíméletlen szeretettel. A faun kergeti a nőket, egészen csinosakat is talál magának, közben retteg a házmesternőtől, mert az mindig lepojácázza, amikor a ronda öltönyeiben és színes ingeiben az utcára lép. Ott van a világ, amelyben éltünk, a hivatali mindennapok, szorongás a liftben és rezsó az ablakban, amelyen a kávét lehet főzőcskézni. Magyar film, tökéletesen magyar, még ha Prágát mutatják is közben. Csak egy kép, de az ember rájön, hogy róla szól a film, vagy róla fog szólni egy napon. Ha játszanak majd akkor is Chytilová-filmeket. Mert most épp nem túl jók az esélyek, néhány kopott kópia, fáradt szinkronnal a tévék archívumából. Talán a halálhír ihletésére előkeresnek közülük egyet-egyet. Fáy Miklós Támogatás Budapesten tartja plenáris ülését az Európa Tanács filmalapja Magyarország befizet vagy pénzt vesz ki? Csákvári Géza Filmdiplomáciai siker vagy közönséges médiahack? - ez az alapvető kérdés az Eurimages, az Európa Tanács filmalapjának a héten Budapesten zajló 134. plenáris ülése kapcsán. A rendezvényt lebonyolító Magyar Nemzeti Filmalap nemzetközi igazgatója, Bereczki Csaba az MTI-nek azt nyilatkozta: az Eurimages jelenléte elismerése annak az elmúlt három évben folytatott munkának, amely során az új magyar filmszakmai szervezet újraszervezte a hazai filmtámogatást, és bemutatkozott a nemzetközi színtéren. Hovatovább ez filmdiplomáciai jelzés, hiszen az Eurimages első felvetésre elfogadta a filmalap meghívását. - Meglepő interpretációja ez a jelenlétünknek, mivel minden tagállam meghívását elfogadjuk - mondta a Népszabadságnak Jobst Flog, az Eurimages német nemzetiségű elnöke. - Budapest már jóval korábban jelezte, hogy nyitott szervezetünk plenáris ülésének megrendezésére, de ki kellett várnia, amíg sorra került. Nincs semmi kifogásunk Magyarország ellen, de nem is kivételezhetünk vele. Arra a felvetésünkre, hogy az Eurimages egyébként zárt ülését három héttel a választások előttre szervezték, és a Magyar Nemzeti Filmalap kampányol vele, az elnök röviden csak ennyit válaszolt: - Erről sem mi tehetünk. Az Eurimages nem politizál. Még Oroszország is tag. Mivel az Eurimages büdzséjéhez mind a 36 tagállamnak hozzá kell járulnia, mindenkinek a maximális visszatérülés elérése a célja. A megtérülés mértéke határozza meg tagdíjat, ahogy az Eurimages hívja a hozzájárulást. Mindezek mellett az évente befizetendő összeget befolyásolja a GDP, a népesség, a legyártott, illetve az Eurimages-hoz pályázott koprodukciók száma. A szervezet ötéves periódusokban vizsgálja ezeket az adatokat. Ez a rendszer 2010-ben lépett életbe, addig csakis a GDP és a népesség alapján számították ki a tagdíjat, tehát a gazdag országok sokat fizettek, a szegényebbek kevesebbet. De mivel sokan nem tartották ezt igazságosnak, most már azt is figyelembe veszik, mennyire aktív az adott ország filmipara, illetve milyen sikerrel használják az alap támogatási rendszerét. A Eurimages strasbourgi irodájának adatai szerint a Magyar Nemzeti Filmalap az ország hozzájárulásaként 2013-ban 240 486 eurót fizetett be, és 52 287 euró jött vissza támogatásként magyar filmgyártó cégekhez. Ezzel szemben a magyar képviselet szerint 551 407 eurót kaptak a magyar filmkészítők. A tízszeres különbség oka egyszerű: volt két, tízszázalékos magyar részvétellel készített koprodukció, az ehhez kapott Eurimages-támogatást itthon teljes összeggel vették figyelembe, pedig nyilván csak tizedrésze illette meg a magyar közreműködőket. 2013-ban nem sikerült többségi magyar koprodukcióval pénzt nyerni. Az utolsó olyan nemzetközi együttműködéssel készült film, amelyben a magyar rész volt a legnagyobb, Mindniczó Kornél Fehér istene volt 2012-ben: a megítélt 340 ezer euróból a 67,96 százalékos többségi magyar koproducer Proton Cinema 231064 eurót kapott. Abban az évben a magyar mérleg sokkal jobb volt, mint a tavalyi: a befizetett 236 ezres tagdíj mellett 348 ezer eurós volt a megtérülés. Igaz, ha 2008- at nézzük, megdöbbentő a különbség: 201138 eurós hozzájárulás, 699 217 euró támogatás (a Tarr Béla rendezte A torinói ló is nyert ebben az esztendőben). Ennyi a különbség, ha működő filmgyártása és hatékony szakmai képviselete van egy országnak. - Korábban Magyarország sikeresebb volt a koprodukciók terén, mint az elmúlt három évben - mondta az olasz ügyvezető igazgató, Roberto Olla. Hozzátette: ez nemcsak azon múlik, hogy az adott ország pontosan hány filmet gyárt, hanem hogy azon belül milyen típusú művek készülnek. Például az igen aktív olasz filmipar viszonylag sikertelen az Eurimages-nál, mivel viszonylag kevés mű készül koprodukcióban. Plog elnök szerint az Eurimages rendszere elsősorban a kisebb országoknak kedvez, ahol a nézők nem igazán tudnak nyereségessé tenni egy-egy művet, így a koprodukció szinte elengedhetetlen ahhoz, hogy az ipar működjék. A skandináv országokban szinte minden egyes nagyjátékfilm koprodukció. Az biztos, Magyarország az utóbbi három évben nem sorolható a nagy nyertesek közé. - Ezt hívják szolidaritásnak - érvel Olla, ahogy mondja, az Eurimages nem üzleti, hanem kulturális alap, és bár a sikertelenség hosszú távon nem kifizetődő, de majd csökkenti a jövőben a tagdíjat. Arra a tényre, hogy Magyarországon az Andy Vajna kormánybiztos által megálmodott filmfinanszírozási rendszer kialakítása és a Magyar Nemzeti Filmalap beindulása következtében csaknem három évre tetszhalott állapotba került a filmgyártás, az elnök így reagált: - Van véleményem, de nem mondhatom el, mert az Eurimages elnökeként mind a 36 tagállamot képviselem. Nemzeti belügyekbe nincs beleszólásunk. A szervezetnek ugyanez az álláspontja Tarr Béla, a Magyar Filmművészek Szövetsége elnökének megkeresésével kapcsolatban is. A szövetség a Magyar Nemzeti Filmalapot illegitimnek és politikai erővel létrehozott szervezetnek tartja, nem ért egyet a Vajna-reformok következtében létrejött egyablakos rendszerrel. Ezért létre akart hozni egy független filmalapot az Eurimages támogatásával. Roberto Olla lapunknak megerősítette: tárgyaltak Tarr Bélával, de a nemzetközi alapnak nincs lehetősége alternatív finanszírozó szervek létrehozására. Ugyanakkor, ha létrejön egy másik magyarországi alap, szívesen együttműködnek vele. Az ügyvezető hangsúlyozta: nem egyedi eset, hogy egy országban a szakma egy része konfliktusba kerül az aktuális finanszírozási rendszerrel, az Eurimages igyekszik nem beavatkozni, illetve úgy igazodni az eseményekhez, hogy filmek létrejöttét segítse. Minden tagország ajánlkozását elfogadjuk, Magyarország is kivárta a sorát. Az aktívabb tagállamok több pénzhez jutnak, a sikerteleneknek csökken a tagdíjuk. ROBERTO OLLA, AZ EURIMAGES ÜGYVEZETŐJE HIRDETÉS Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat nyilvános árverésen értékesíteni kívánja a Budapest X., Pilisi utca 70. szám alatti, 40909/14 helyrajzi számú, 1396 m2 alapterületű ingatlanát 10 500 000 Ft + áfa kikiáltási áron. Az ingatlannal kapcsolatban érdeklődni a 06-1-4338-176-os telefonszámon lehet, részletes tájékoztató a www.kobanya.hu honlapon található. A SZEGEDI ÜGYVÉDI KAMARA Dr. Csata Ildikó szegedi ügyvédet 2014. március 3-ával - saját kérelmére -, Dr. Király László szegedi ügyvédet 2014. március 11 -ével - saját kérelmére, törölte az ügyvédi névjegyzékből. 7 éjszakai szállás repülőgéppel, magyar asszisztenciával április 1. - október 21. között, heti indulással 79 000 Ft/fő-től + illetékek: 27 000 Ft/fő Tel.: (1) 2971900 informacio@otptravel.hu www.otptravel.hu (jfrotp Travel www.nepszabadsag.hu , s Nemzeti képviselő Magyarország Eurimages-képviseletét 2010. augusztus óta ellátó Bereczki Csabát az Orbán-kormány nevezte ki. Ahogy Roberto Olla fogalmaz, az éppen regnáló nemzeti kormányok fizetik a hozzájárulást, így ők is döntenek arról, ki legyen a képviselő az igazgatótanácsban. A jövőben legalább azt el szeretnék érni: filmforgalmazásban és -diplomáciában járatos szakemberek kerüljenek pozícióba. Jobst Plog hozzátette: általános gyakorlat, hogy a nemzeti képviselő kinevezése ideje alatt szünetelteti minden egyéb szakmai tevékenységét. Miként a bizalom TELEVÍZIÓ Doros Judit Gaviál-e a krokodil vagy krokodil-e a gaviál? S vajon hélix vagy bacilus alakot ölthet-e a baktérium? Vörösmarty született előbb, vagy Petőfi! S a bachata az vajon tánc, netán étel, s ha valamelyik, akkor Dominikából vagy Kubából származik inkább? Ezekkel a kérdésekkel indult újra a Bízunk benned! című vetélkedő műsor a magyar egyesen. Az első kérdés: ad-e többet ez a műsor bármilyen más, jelenleg futó kvíznél? Nem ad. Azzal a plusznak szánt ötlettel variál, hogy nemcsak az általános műveltségre összpontosít, hanem olyan értékeket is felmutat, mint család, összefogás, bizalom, hit (négy kerék, három gyerek...). Egyes pontokon a versenyző mögött álló család, focicsapat, nem tudom, majd még mi dönti el, tudja-e vajon az értük küzdő a választ, vagy sem. - Izgalomnak ez elég sovánka - ahogy dédanyám mondta volt, amikor a falusi hangosbeszélő közölte, mikor lesz a kötelező eboltás. A lényegéből fakadóan unalmas kérdés-felelet adásban fontos a résztvevők személyisége. Vannak előttünk jó példák Egri Jánostól Vágó Istvánon és Friderikusz Sándoron át Gundel Takács Gáborig. Mostani műsorvezetőnk, Rátonyi Krisztina még nem sorolható ide, mert bájos, szépen is beszél, s csak úgy sugárzik belőle a pozitívság, mégsem tartja jól kézben a műsort. Nem torkolljuk le például a csapattagokat, hogy „csitt... halkabban....”, van erre más módszer, például lejjebb venni a mikrofonjuk hangját. Elvégre televízió-műsor ez, nem tréfás vetélkedő úttörőtáborban. De az alapötlet szimpatikus: álmokért játszanak a versenyzők (ami esetünkben szebb kifejezése a pénznek). Van, aki autóról álmodik, van, aki egy Bajnokok Ligája-mérkőzésen való részvételről. Mi meg arról, hogy összecsiszolódik még ez a műsor. Legalábbis: bízunk benne.