Népszabadság, 2014. március (72. évfolyam, 51-75. szám)

2014-03-14 / 62. szám

16 Népszabadság­­ 2014. március 14., péntek Kultúra Faunok és százszorszépek Nyolcvanöt éves korában Prágában elhunyt Vera Chytilová, cseh filmren­dező. E­mlékszem a megdöb­benésre: valaki mondta, hogy megy a cseh­szlovák film­klubba, ahol éppen Vera Chytilová film­jét fogják vetíteni. Hová és kiét? Nem tudod, kedves barátom, hogy nem azért megyünk moziba, hogy még a sajátunkénál is nagyobb nyomorúsá­got lássunk, hanem épp ellenkezőleg? Kiszakadni, följebb lépni, bőrdzseki­ben motorozni, virágos mezőn anda­­logni, a világ legszebb nőivel smárol­ni. Nekem ne mondja senki, hogy a világ legszebb női csehszlovákok. Milyen csodálatos is volna most mindezt úgy folytatni, hogy változtak az idők, de hát tessék ránézni a mo­zik és televíziók műsorára. Menzel az egyedüli, aki áttörte a bizalmatlansá­gunk és nagy tudásunk kerítését, de hát az ő bájának nehéz lett volna el­lenállni. Chytilová megmaradt a fél­homályban, cseh új hullám, nyilván ő is olyan, mint a másik, de mégsem az. Tényleg nem az. Még most, az élet­mű lezárultával is az ember kényte­len arra gondolni, mennyire meg le­hettek rémülve a forgatott anyagot látván a stúdióban. Hogy lesz ebből film? Hogy lesz ebből történet? Hogy lesz ebből bármi? Nincs egy normális snitt, egy nyugodt svenk, valahol min­dig megmozdul a kamera, beleránta­nak az optikába, zötyög, zakatol a vi­lág. Egészen más filmezés, mint amit a magyar iskolában tanítottak, nem képalkotás, világítás, látni tanítás, ha­nem maga a hétköznapi nézés, lükte­tés, rendetlenség. A végén mégis ott a film, ott a történet, mondjuk az Egy faun megkésett délutánja. Jirí Stivin fuvolaszólójával, viccesen, kímélet­len szeretettel. A faun kergeti a nő­ket, egészen csinosakat is talál magá­nak, közben retteg a házmesternőtől, mert az mindig lepojácázza, amikor a ronda öltönyeiben és színes ingeiben az utcára lép. Ott van a világ, amely­ben éltünk, a hivatali mindennapok, szorongás a liftben és rezsó az ablak­ban, amelyen a kávét lehet főzőcskéz­­ni. Magyar film, tökéletesen magyar, még ha Prágát mutatják is közben. Csak egy kép, de az ember rájön, hogy róla szól a film, vagy róla fog szól­ni egy napon. Ha játszanak majd ak­kor is Chytilová-filmeket. Mert most épp nem túl jók az esélyek, néhány ko­pott kópia, fáradt szinkronnal a tévék archívumából. Talán a halálhír ihleté­sére előkeresnek közülük egyet-egyet. Fáy Miklós Támogatás Budapesten tartja plenáris ülését az Európa Tanács filmalapja Magyarország befizet vagy pénzt vesz ki? Csákvári Géza Filmdiplomáciai siker vagy közönsé­ges médiahack? - ez az alapvető kér­dés az Eurimages, az Európa Tanács filmalapjának a héten Budapesten zaj­ló 134. plenáris ülése kapcsán. A ren­dezvényt lebonyolító Magyar Nemze­ti Filmalap nemzetközi igazgatója, Be­­reczki Csaba az MTI-nek azt nyilatkoz­ta: az Eurimages jelenléte elismerése annak az elmúlt három évben folyta­tott munkának, amely során az új ma­gyar filmszakmai szervezet újraszer­vezte a hazai filmtámogatást, és bemu­tatkozott a nemzetközi színtéren. Ho­vatovább ez filmdiplomáciai jelzés, hi­szen az Eurimages első felvetésre elfo­gadta a filmalap meghívását. - Meglepő interpretációja ez a je­lenlétünknek, mivel minden tagál­lam meghívását elfogadjuk - mond­ta a Népszabadságnak Jobst Flog, az Eurimages német nemzetiségű elnö­ke. - Budapest már jóval korábban je­lezte, hogy nyitott szervezetünk ple­náris ülésének megrendezésére, de ki kellett várnia, amíg sorra került. Nincs semmi kifogásunk Magyarország el­len, de nem is kivételezhetünk vele. Arra a felvetésünkre, hogy az Eu­rimages egyébként zárt ülését három héttel a választások előttre szervezték, és a Magyar Nemzeti Filmalap kam­pányol vele, az elnök röviden csak ennyit válaszolt: - Erről sem mi te­hetünk. Az Eurimages nem politi­zál. Még Oroszország is tag. Mivel az Eurimages büdzséjé­hez mind a 36 tagállamnak hozzá kell járulnia, mindenkinek a maxi­mális visszatérülés elérése a célja. A megtérülés mértéke határozza meg tagdíjat, ahogy az Eurimages hívja­ a hozzájárulást. Mindezek mellett az évente befizetendő összeget be­folyásolja a GDP, a népesség, a le­gyártott, illetve az Eurimages-hoz pályázott koprodukciók száma. A szervezet ötéves periódusokban vizsgálja ezeket az adatokat. Ez a rendszer 2010-ben lépett élet­be, addig csakis a GDP és a népesség alapján számították ki a tagdíjat, tehát a gazdag országok sokat fizettek, a sze­gényebbek kevesebbet. De mivel sokan nem tartották ezt igazságosnak, most már azt is figyelembe veszik, mennyire aktív az adott ország filmipara, illetve milyen sikerrel használják az alap tá­mogatási rendszerét. A Eurimages strasbourgi irodájá­nak adatai szerint a Magyar Nemze­ti Filmalap az ország hozzájárulása­ként 2013-ban 240 486 eurót fizetett be, és 52 287 euró jött vissza támo­gatásként magyar filmgyártó cégek­hez. Ezzel szemben a magyar képvise­let szerint 551 407 eurót kaptak a ma­gyar filmkészítők. A tízszeres különb­ség oka egyszerű: volt két, tízszázalé­kos magyar részvétellel készített kop­rodukció, az ehhez kapott Eurimages-támogatást itthon teljes összeggel vet­ték figyelembe, pedig nyilván csak ti­­zedrésze illette meg a magyar közre­működőket. 2013-ban nem sikerült többségi ma­gyar koprodukcióval pénzt nyerni. Az utolsó olyan nemzetközi együttműkö­déssel készült film, amelyben a magyar rész volt a legnagyobb, Mindniczó Kornél Fehér istene volt 2012-ben: a megítélt 340 ezer euróból a 67,96 szá­zalékos többségi magyar koproducer Proton Cinema 231064 eurót kapott. Abban az évben a magyar mérleg sok­kal jobb volt, mint a tavalyi: a befize­tett 236 ezres tagdíj mellett 348 ezer eurós volt a megtérülés. Igaz, ha 2008- at nézzük, megdöbbentő a különbség: 201138 eurós hozzájárulás, 699 217 euró támogatás (a Tarr Béla rendezte A torinói ló is nyert ebben az eszten­dőben). Ennyi a különbség, ha műkö­dő filmgyártása és hatékony szakmai képviselete van egy országnak. - Korábban Magyarország si­keresebb volt a koprodukciók te­rén, mint az elmúlt három évben - mondta az olasz ügyvezető igaz­gató, Roberto Oll­a. Hozzátette: ez nemcsak azon múlik, hogy az adott ország pontosan hány filmet gyárt, ha­nem hogy azon belül milyen típusú művek készülnek. Például az igen aktív olasz filmipar viszonylag si­kertelen az Eurimages-nál, mivel viszonylag kevés mű készül kopro­dukcióban. Plog elnök szerint az Eurimages rendszere elsősorban a kisebb orszá­goknak kedvez, ahol a nézők nem iga­zán tudnak nyereségessé tenni egy-egy művet, így a koprodukció szinte elen­gedhetetlen ahhoz, hogy az ipar mű­ködjék. A skandináv országokban szin­te minden egyes nagyjátékfilm kopro­dukció. Az biztos, Magyarország az utóbbi három évben nem sorolható a nagy nyertesek közé. - Ezt hívják szo­lidaritásnak - érvel Olla, ahogy mond­ja, az Eurimages nem üzleti, hanem kulturális alap, és bár a sikertelenség hosszú távon nem kifizetődő, de majd csökkenti a jövőben a tagdíjat. Arra a tényre, hogy Magyarorszá­gon az Andy Vajna kormánybiztos által megálmodott filmfinanszírozási rend­szer kialakítása és a Magyar Nemze­ti Filmalap beindulása következtében csaknem három évre tetszhalott álla­potba került a filmgyártás, az elnök így reagált: - Van véleményem, de nem mondhatom el, mert az Eurimages el­nökeként mind a 36 tagállamot képvi­selem. Nemzeti belügyekbe nincs be­leszólásunk. A szervezetnek ugyanez az állás­pontja Tarr Béla, a Magyar Filmmű­vészek Szövetsége elnökének megke­resésével kapcsolatban is. A szövetség a Magyar Nemzeti Filmalapot illegi­timnek és politikai erővel létrehozott szervezetnek tartja, nem ért egyet a Vajna-reformok következtében létre­jött egyablakos rendszerrel. Ezért lét­re akart hozni egy független filmala­pot az Eurimages támogatásával. Ro­berto Olla lapunknak megerősítette: tárgyaltak Tarr Bélával, de a nemzet­közi alapnak nincs lehetősége alterna­tív finanszírozó szervek létrehozásá­ra. Ugyanakkor, ha létrejön egy másik magyarországi alap, szívesen együtt­működnek vele. Az ügyvezető hang­súlyozta: nem egyedi eset, hogy egy országban a szakma egy része konf­liktusba kerül az aktuális finanszíro­zási rendszerrel, az Eurimages igyek­szik nem beavatkozni, illetve úgy iga­zodni az eseményekhez, hogy filmek létrejöttét segítse. Minden tag­ország ajánlko­­zását elfogadjuk, Magyarország is kivárta a sorát. Az aktívabb tagállamok több pénzhez jutnak, a sikerteleneknek csökken a tagdíjuk. ROBERTO OLLA, AZ EURIMAGES ÜGYVEZETŐJE HIRDETÉS Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat nyilvános árverésen értékesíteni kívánja a Budapest X., Pilisi utca 70. szám alatti, 40909/14 helyrajzi számú, 1396 m2 alapterületű ingatlanát 10 500 000 Ft + áfa kikiáltási áron. Az ingatlannal kapcsolatban érdeklődni a 06-1-4338-176-os telefonszámon lehet, részletes tájékoztató a www.kobanya.hu honlapon található. A SZEGEDI ÜGYVÉDI KAMARA Dr. Csata Ildikó szegedi ügyvédet 2014. március 3-ával - saját kérelmére -, Dr. Király László szegedi ügyvédet 2014. március 11 -ével - saját kérelmére­­, törölte az ügyvédi névjegyzékből. 7 éjszakai szállás repülőgéppel, magyar asszisztenciával április 1. - október 21. között, heti indulással 79 000 Ft/fő-től + illetékek: 27 000 Ft/fő Tel.: (1) 2971900 informacio@otptravel.hu www.otptravel.hu­­ (jfrotp Travel www.nepszabadsag.hu , s Nemzeti képviselő Magyarország Eurimages-képvisele­­tét 2010. augusztus óta ellátó Be­­reczki Csabát az Orbán-kormány nevezte ki. Ahogy Roberto Olla fogalmaz, az éppen regnáló nemzeti kormányok fizetik a hozzájárulást, így ők is döntenek arról, ki legyen a képviselő az igazgatótanácsban. A jövőben legalább azt el szeretnék érni: filmforgalmazásban és -diplo­máciában járatos szakemberek kerüljenek pozícióba. Jobst Plog hozzátette: általános gyakorlat, hogy a nemzeti képviselő kinevezé­se ideje alatt szünetelteti minden egyéb szakmai tevékenységét. Miként a bizalom TELEVÍZIÓ Doros Judit Gaviál-e a krokodil vagy krokodil-e a gaviál? S vajon hélix vagy bacilus alakot ölthet-e a baktérium? Vörös­marty született előbb, vagy Petőfi! S a bachata az vajon tánc, netán étel, s ha valamelyik, akkor Dominikából vagy Kubából származik inkább? Ezekkel a kérdésekkel indult újra a Bízunk benned! című vetélkedő műsor a ma­gyar egyesen. Az első kérdés: ad-e többet ez a műsor bármilyen más, je­lenleg futó kvíznél? Nem ad. Azzal a plusznak szánt ötlettel va­riál, hogy nemcsak az általános mű­veltségre összpontosít, hanem olyan értékeket is felmutat, mint család, összefogás, bizalom, hit (négy kerék, három gyerek...). Egyes pontokon a versenyző mögött álló család, focicsa­pat, nem tudom, majd még mi dönti el, tudja-e vajon az értük küzdő a vá­laszt, vagy sem. - Izgalomnak ez elég sovánka - ahogy dédanyám mondta volt, ami­kor a falusi hangosbeszélő közölte, mikor lesz a kötelező eboltás. A lényegéből fakadóan unalmas kérdés-felelet adásban fontos a részt­vevők személyisége. Vannak előttünk jó példák Egri Jánostól Vágó Istvá­non és Friderikusz Sándoron át Gun­­del Takács Gáborig. Mostani műsor­vezetőnk, Rátonyi Krisztina még nem sorolható ide, mert bájos, szépen is beszél, s csak úgy sugárzik belőle a pozitívság, mégsem tartja jól kézben a műsort. Nem torkolljuk le például a csapattagokat, hogy „csitt... halkab­ban....”, van erre más módszer, példá­ul lejjebb venni a mikrofonjuk hang­ját. Elvégre televízió-műsor ez, nem tréfás vetélkedő úttörőtáborban. De az alapötlet szimpatikus: ál­mokért játszanak a versenyzők (ami esetünkben szebb kifejezése a pénz­nek). Van, aki autóról álmodik, van, aki egy Bajnokok Ligája-mérkőzésen való részvételről. Mi meg arról, hogy összecsiszolódik még ez a műsor. Legalábbis: bízunk benne.

Next