Népszabadság, 2014. március (72. évfolyam, 51-75. szám)

2014-03-17 / 63. szám

2014. március 17­, hétfő | Népszabadság 7 Magyarország jobban teljesít? - Kultúra Személyre szabva A törvényeket nem általános célok, hanem egy-egy megoldás érdekében alkották Miniszter a kiállításrendező Munkatársainktól A második Orbán-kormány tanult az első hibájából a kultúra terepén: a zengzetes szólamokon, szoborállításo­kon és a múltátíró intézetek létreho­zásán kívül nem érdekli a terület. Két eszközzel gyakorolja az irányítást: in­tézményeit, projektjeit a hűséges la­kások „jutalomfalatkáinak” használja: hadd játsszanak, ha kedvük van hozzá. Másfelől eltakarítja a politikailag nem tetsző szereplőket és intézményeket. Az átszervezések, centralizálások itt is megtörténtek; a különféle döntő-ja­vaslattevő bizottságok, kuratóriumok vagy megszűntek, vagy összeállításuk révén politikai szolgálatot teljesítenek. Mint a kultúra elmúlt négy évével fog­lalkozó értékelésünk mai első részéből kiderül: kivétel alig akad. Minisztérium: a nevében sincs kultúra Az 1848-as első kormánytól számtalan néven működött a kultúráért (is) fele­lős minisztérium. A rendszerváltástól 2010-ig három neve volt: Művelődé­si és Közoktatási Minisztérium (1990- 1998), Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (1998-2006), Oktatá­si és Kulturális Minisztérium. A má­sodik Orbán-kormány megalakulása­kor eltűnt belőle a kultúra szó, új ne­vet és feladatokat kapó csúcsminisz­térium lett belőle Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) néven. Magába foglalta még az Egészségügyi Minisz­tériumot, a Szociális és Munkaügyi Minisztériumot és az Önkormányzati Minisztérium sportpolitikáért felelős részlegét. A miniszter Réthelyi Miklós anatómia professzor lett, aki a parla­mentben tett kijelentése szerint vigyá­zott rá, hogy ne ideológiai, csakis tar­talmi teljesítmény alapján ítéljék meg, mely művész szerepelhet például az érettségi tételsorban: „benne marad a kánonban Németh László szovjetunió­beli úti beszámolója ellenére, Bartók 1919-es szerepvállalása ellenére, Tho­mas Mann, homoszexualitása ellené­re, József Attila kommunista párttag­sága ellenére, s folytathatnánk a sort”. 2012 májusában Balog Zoltán teoló­gus, református lelkész vette át a he­lyét, s meglepő módon éppen a nem­zeti szót dobta orvos elődje után. Az­óta az intézményt Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) hívják. Magyar Művészeti Akadémia: törvény védi Az elmúlt négy év tán legnagyobb - és kiszámíthatatlan hatású - változása a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) nevű, jobboldali kötődésű egyesület akadémiai rangra emelése, hatalmi és anyagi térnyerése. A Makovecz Imre által 1992-ben alapított társaság 2011 áprilisában bekerült az alaptörvény­be is: „Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tudományos és művészeti szabadságát.” Júliusban az Országgyűlés törvénnyel létrehozta az egyesületével egyező nevű és tagságú köztestületet. A művészeti életet po­litikai diszkrimináció nélkül képvise­lő másik szervezet, a Kosáry Domokos által a rendszerváltás idején alapított Széchenyi Irodalmi és Művészeti Aka­démia (SZIMA) háttérbe szorult, ho­lott a Tudományos Akadémia társult szervezete volt. Az MTA elnöke, Pá­linkás József nem állt ki a SZIMA-ért, de statisztált az MMA-nak a köztestü­leti alakuló ülés pulpitusán. A kormányzat 2012-ben az MMA tulajdonába adta előbb a Pesti Vigadó nagy hagyományú, felújított épületét, majd a Műcsarnokot (ez utóbbiban volt némi késlekedés, 2013 októberé­ben szavazta meg az Országgyűlés), aztán a Budakeszi út 38. szám alat­ti Hild-villát is, amelyben a szervezet művészettörténeti kutatóintézetet lé­tesít. Az MMA forrás-újraelosztó sze­rephez is jutott (jelentős pénzt oszthat el pályázatokon: 2012-ben 155 milliót, 2013- 2014-ben pedig 160-160 mil­liót), helyet kapott a Nemzeti Kulturá­lis Alapban (NKA), a Kossuth- és Szé­­chenyi-díj-bizottságban, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságban, a Ma­gyar Ösztöndíj Bizottságban. A költ­ségvetési támogatása 2012-ben 1,5 milliárd, 2013-ban mintegy 2,7 mil­liárd volt, 2014-ben pedig 4,5 milliárd körüli összeg. Az MMA-tagok jelen­tős életjáradékot kapnak. Lényegében anyagi gond nélküli öregkorral jutal­mazzák, ha valaki Makovecz Imre és/ vagy a jelenlegi politikai rezsim barátja volt, s világossá vált: most sem késő be­állni a zászló alá. Előbb 150 ezer, majd 2014- től 200 ezer forintban állapítot­ták meg a rendes tagok havi életjára­dékát. Nemcsak a pénz nőtt, hanem a létszám is: 159-ről 250 főre. A feltöltés az egyes területek vezetőinek javasla­ta alapján történik. Jelentkező bőven akad a havi apanázsra. Fiatal képzőművészek több tiltako­zó performanszt tartottak a Műcsar­nok átadása miatt, bejutottak az aka­démia 2012-es év végi közgyűlésére is, ahol felolvasták tiltakozásukat, ki­lépésre szólítva fel a tagokat. Az ülés­ről néhány akadémikus aktív közre­működésével a biztonságiak távolítot­ták el őket. A tagok egy része nem tudott azo­nosulni sem Fekete Györgynek az­zal a kijelentésével, miszerint „hozzá kell szoknunk, hogy külföldön Kon­­rád Györgyöt is magyarnak tekintik” sem az MMA erőteljes térnyerésével, a Műcsarnok bekebelezésével. Felfüg­gesztette tagságát 2012-ben Rost And­rea, kilépett Cserhalmi György, Ekler Dezső, Fehér László, Kaján Tibor, Kor­­niss Péter, Novák Ferenc, Tompa Gá­bor és Bukta Imre, akinek épp kiállítá­sa volt a Műcsarnokban, s neve akkor az intézmény „bukásának” szimbólu­mává vált (később Bukta újra felvételét kérte az MMA-ba). Folytatódtak a ki­lépések 2013-ban is: Szakonyi Károly, majd Ferdinandy György távozott. AZ MMA befolyásának növeke­dését jelentette a 2013-ban alapított Nemzet Művésze díj, amelyet tíz ka­tegóriában osztanak, s amely havi 655 ezer forintot jelent majd összesen 70 főnek. A bizottság elnöke az MMA el­nöke, tagjainak nyolcvan százalékát az MMA delegálja. Értesüléseink szerint napirenden van a kultúrafinanszírozás legnagyobb szervezetének, a csaknem 14 milliárd forintot szétosztó NKA- nak a megszerzése is. Nemzeti Kulturális Alap: ki az igazi főnök? Az új kormány hivatalba lépése után nem sokkal súlyos, kétmilliárdos zá­rolást rendelt el az Nemzeti Kulturá­lis Alapnál, erre hivatkozva már 2010 nyarán lemondott az MSZP-SZDSZ- kormányzat által kinevezett Harsányt. László elnök, akinek év végéig tartott volna a mandátuma. Jan­kovics Mar­cell Kossuth-díjas filmrendező követte az elnöki székben, ő az első Fidesz-kor­­mány idején is vezette már az NKA-t, de ezúttal csak alig több, mint egy évig maradt. 2011 áprilisában jelezte, hogy tarthatatlannak látja a pénzügyi fo­lyamatokat, mivel az előző évi zárolá­sok után ebben az évben két lépcsőben egymilliárd, majd újabb több mint 600 millió forinthoz nem férhettek hoz­zá, ezért konzultálni kívánt Matolcsy György pénzügyekért felelős minisz­terrel. Végül az év őszén közös meg­egyezéssel távozott az NKA éléről. Utódául - némiképp szokatlan módon - az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnökét, L. Si­mon Lászlót jelölte ki Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter. Az admi­nisztratív költségek csökkentésére hi­vatkozva az új elnök nagy átszervezé­sekbe fogott, a területek összevonásá­val radikálisan csökkentette a pénzosz­tó kollégiumok számát. Az irodalom pénzeiről is döntő kuratóriumok tag­jai közé és élükre az inkább jobboldali elköteleződésű írószövetséghez köze­li jelöltek kerültek (L. Simon évekig a szervezet titkára volt). Az átalakítás után ugyanakkor aránylag kis mérték­ben változtak meg a pénzosztás „poli­tikai” prioritásai. A Magyar Művésze­ti Akadémia ekkor már - köztestüle­ti rangja okán - hivatalból bekerült a kollégiumi tagok jelölésében résztve­vő szervezetek közé. L. Simon államtitkári kinevezé­sét (2012 nyara) követően a saját ma­ga által jegyzett törvénymódosítás - „lex L. Simon” - nyomán az NKA ad­dig nem létező alelnöki posztjára ke­rült (az elnök Balog Zoltán, az embe­ri erőforrások minisztere lett). Az ál­lamtitkár ezzel erős pozíciót harcolt ki magának, hogy növelhesse mozgáste­rét a „kultúrharc” fokozásában érde­kelt párttársaival szemben. Az elnök és az alelnök vétójogát is kiterjesztet­ték: korábban a kollégiumi döntések felülbírálatára jogosult elnök többnyi­re nem politikus volt, ekkortól Balog és L. Simon vétózhat, és még indokol­niuk sem kell; korábban ilyen esetek­ben a bizottságoké volt az utolsó szó, azon túl a miniszteré. A vétójoggal való visszaélésre eddig nem volt példa. A legutolsó átalakítás nyomán is­mét szétvált az L. Simon által össze­boronált előadó-művészeti kollégium - zenei és a színházi-táncművésze­ti kollégiumra -, és a Független Elő­adóművészek Szövetségének és a Ma­gyar Színházi Társaságnak nem lesz képviselője a Színház- és Táncművé­szet Kollégiumában. Az NKA az idén jóval kevesebb pénzből gazdálkodhat, van olyan kollégium, amelynek a ta­valyihoz képest szinte megfeleződött a költségvetése. Hivatalosan eddig meg nem erősített, makacs pletykák szerint a választások után a Nemzeti Kulturá­lis Alap a Magyar Művészeti Akadé­mia irányítása alá kerül. Műemlékvédelem: kormányhivatal dönt A nemzeti múlt restaurációját egyéb­ként szem előtt tartó kormány megle­pő részvétlenséggel szalámizta le az el­múlt négy évben az örökségvédelmet. Megszűnt a műemlékvédelem 172 éves önálló intézménye; a folyamat végtag­­amputációval kezdődött. 2010 nyarán Mezős Tamás, a Kulturális Örökség­­védelmi Hivatal (KÖH) addigi elnöke helyére kinevezték Tamási Juditot, aki szinte ellenállás nélkül hajtotta végre a hatalom akaratát. (Bár azt mondják, kemény belső harcokat vívott a terület pozícióinak érdekében, de ebből kívül­ről semmi sem látszott.) 2011 januárjá­tól előbb leválasztották a KÖH megyei és kerületi irodáit, s betagozták őket a megyei kormányhivatalokba. A mű­emléki beavatkozások építési engedé­lyét ettől kezdve nem a KÖH adta ki, hanem a kormányhivatalok, amelyek­ben a műemlékvédelem csak egy lett a sok véleményező szakhatóság közül. Fellebbezés esetén a másodfokú dön­tés egyelőre a KÖH elnökénél maradt, és a hivatal még a műemlékvédelem központi szerve volt: elvégezte a tudo­mányos munkát, ellátta a műemléki jelölés és a felügyelet feladatát, továb­bá a műtárgyvédelmet. Tamási Judit 2012 nyarán várat­lanul lemondott, helyére Cselovszki Zoltán került, akit néhány hét múl­va állítólag meglepetésként ért, hogy a kormány 2012. szeptember 20-val megszünteti az egész intézményt. Feladatait és munkatársi állományát felosztották a Belügyminisztérium, a kormányhivatalok és az újonnan lét­rehozott Forster Gyula Nemzeti Örök­séggazdálkodási és Szolgáltatási Köz­pont között. (Forster Gyula 1895-től a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke volt.) Ez az intézmény a mű­tárgyvédelemmel, a dokumentáció­val, a világörökségi területekkel fog­lalkozik a KÖH jogutódjaként. Maga Cselovszki is itt folytatta. A Forster feladatkörét október 31-től az „álla­mi kastélykezelő”, vagyis a Műemlé­kek Nemzeti Gondnoksága feladatai­val is bővítették. Karakteres műem­lékvédelem azóta nem érzékelhető: hatósági része betagozódott a szürke közigazgatásba, tudományos munká­ja alig látható. A régészet hatásköreit korlátozták a beruházások érdekeivel szemben. A hatalomváltás után szinte néhány héttel L. Simon László indítványára orvosolták ugyan a megyei múzeu­mok nagy sérelmét, visszakapták jól jövedelmező ásatási jogukat az illeté­kességi területükön folyó nagyberu­házások előtt, amit 2007-ben veszí­tettek el. De 2011 őszén egy törvény­­módosítás 30 plusz 30 napban kor­látozta a nagyberuházások előtt ása­tásra fordítható időt, a beruházónak pedig csak a beruházás teljes költsé­gének egy százalékát, de legfeljebb 200 millió forintot kell fizetnie. Ez a nagyberuházásoknál lehetetlenül ke­vés. A 2011-es törvénymódosítás ha­tására nagyberuházások sora állt le a régészeti munkák elvégzésének lehe­tetlenné válása miatt. Tovább rontot­ta a régészet helyzetét, hogy 2011-től a KÖH megyei és kerületi irodáinak elvesztésével a régészeti hatósági jog­körök is a kormányhivatalok munká­jába tagozódtak. 2012 novemberében az örökségvé­delmi törvény újabb módosításával to­vább korlátozták a régészetet: csak az emberi lét 1711 előtti, földben vagy víz­ben rejtőző ,jelentős nyomát” sorolták a védendő régészeti örökség kategó­riába. Ettől fogva a régészeti örökség egy jelentős - nem jelentős nyomnak” számító - részét a megsemmisülés ve­szélye fenyegeti. A jelentős” szó betol­dása ellen mindeddig hiába tiltakozott a köztársasági elnöknél, majd az om­­budsmannál a Magyar Régész Szövet­ség. Nyilvánvaló, hogy a feltételeket a beruházói lobbi diktálta. Közgyűjtemények: „lex Esterházy” 2011-ben - a megyei önkormányzati­ság kiüresítésének fontos lépéseként - előbb a megyei kormányhivatalok­hoz tették a megyei közgyűjtemé­nyek (könyvtárak, múzeumok) fenn­tartói jogait, majd - alig pár hónap­pal később - a területileg illetékes ön­­kormányzatokhoz, a levéltárak pedig minisztériumi fenntartásba kerültek. Kérdés, hogy a kisebb települések ké­­pesek-e fenntartani ezeket az intézmé­nyeket. Azóta is akadnak botrányok az átszervezés nyomán, legutóbb a pé­csi városvezetés szakmailag felkészü­letlen, a jogszabályi előírásoknak sem megfelelő műgyűjtőt akar kineveztetni a Janus Pannonius Múzeum élére. Egy tavalyi törvénymódosítás nyo­mán az emberi erőforrások minisztere saját hatáskörben dönthet műtárgyak mozgatásáról, ezzel ő vált az ország el­ső számú kiállítás rendezőjévé. A mó­dosítást közvetlenül a felújított fer­­tődi Esterházy-kastély berendezésé­nek igénye motiválta. Az erre vonatko­zó tervekkel kapcsolatban az országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárá­nak vezetője és az Iparművészeti Mú­zeum igazgatója kifejezte fenntartása­it, majd az utóbbi - egyebek közt emi­att - le is mondott tisztségéről. Egy másik jogszabályváltozás fel­gyorsítaná és kevesebb garanciához kötné a tisztázatlan körülmények kö­zött állami tulajdonba került műtár­gyak „visszaszolgáltatását” vélt tulaj­donosaiknak, ez a döntés sokak szerint komoly veszélyt jelenthet a magyar műkincs állományra. Fekete György átveszi a Vigadó kulcsát Balog Zoltántól fotó: mti - kovács tamás

Next