Népszabadság, 2016. március (74. évfolyam, 51-75. szám)

2016-03-12 / 61. szám

2016. március 12., szombat NÉPSZABADSÁG ARCOK hétvége15 „Éppen egy szupercellát figyeltünk, ami­kor felettem vadul szikrázni kezdett a villa­mos vezeték. Annyi időm sem volt, hogy fel­fogjam, mi történik, pár méterre tőlem be­csapott a villám”, meséli Molnár „Storman” Ákos, milyen kockázatokkal kell szembenéz­nie egy viharvadásznak. A civilben 3D-gra­­fikus Molnár gyerekkora óta rajong a ziva­tarokért. „Ez valamiféle zsigeri érdeklődés, nem tudom megmondani, honnan jött. Ha vihar volt, már gyerekkoromban is izgatot­tan bámultam kifelé az ablakon, és elmélyül­ve tanulmányoztam, aztán lerajzoltam a fel­hőformákat.” Majd a Twister című film 1996- os bemutatása és az internet révén begyűrű­ző amerikai és ausztrál szakirodalom böngé­szése során döbbent rá, hogy ő tulajdonkép­pen „viharvadász”. Molnár azért inkább autodidakta meteo­rológusnak tartja magát. 1994 óta vezet idő­járási naplót, eleinte fekete-fehér képeket ké­szített a zivatarokról, viharokról, majd amint több pénze lett, beszerzett egy videokamerát. Meteorológiai tudása hamar túllépte a Búvár zsebkönyvek kínálta kereteket, s mivel gye­rekkorának egy részét Fülöpházán töltötte, a pusztaság nyújtotta remek kilátásnak kö­szönhetően még az olcsó gépével is jó képe­ket tudott készíteni. „Amint lehetett, bekö­töttem a netet, és rávetettem magam az an­gol nyelvű irodalomra”, ecseteli, mikor is­merte fel, hogy amit ő hobbinak gondolt, az Egyesült Államokban az 1960-as évek óta egy külön szakma. Sőt, ahogy az USA-ban ez lenni szokott, egyben szórakoztatás része is. Számos játékfilm készült a munkájukról, a National Geographicon és a Discoveryn pe­dig dokum­entumfilm-sorozatok mutatták be és tették sztárrá a viharvadászokat. Nem meglepő, hogy Molnár olyan ember, aki nem New Yorkot vagy Washingtont vá­lasztja, ha lehetősége adódik a tengerentúlra utazni, hanem a közép-nyugati országrészben található prérit. „Murphy törvénye engem is utolért: pár éve kiutaztam, de az első két hét­ben egy tornádót sem sikerült elkapni. Végül aztán az időjárás bepótolta a lemaradást, és volt olyan alkalom, amikor egy nap alatt né­gyet is elcsíptünk”, mesél amerikai tapaszta­latairól. Egy szupercella megfigyelése és kö­vetése persze nem játék: rendszerint 100-150 kilométeres széllel, öklömnyi jégdarabokkal, a villámok számát tekintve pedig óránként több ezer kisüléssel jár együtt. Három évvel ezelőtt a Discoveryn futó Viharvadászok című sorozat két szereplője, apa és fia, Tim és Paul Samaras, illetve kollé­gájuk, Carl Young életét vesztette, miközben mérőműszereket helyeztek egy vihar útjába. A valaha mért legnagyobb, 4,2 kilométer szé­lességű tornádó kitépte az autóból Paul Sa­­marast és Youngot. Carl testét fél mérfölddel sodorta el a vihar, Tim Samarasra az autójá­ban találtak rá, be volt ugyan kötve, de a ko­csi annyira megrongálódott, hogy ő sem él­te túl. Mondhatnánk persze, hogy Magyaror­szág nem Oklahoma, ahol átlagosan 54 pusz­tító erejű forgószél alakul ki évente, és a zó­na, ahol átvonulnak, külön nevet kapott: Tor­nado Alley (Tornádó Átjáró). Ám Molnár sze­rint több jel is arra utal, hogy bizonyos szem­pontból a klímaváltozás miatt egyre szélső­ségesebb lehet hazánk időjárása. Összessé­gében szárazabbá, melegebbé válhat éghaj­latunk, de nyaranta jellemzőbbek lehetnek a helyi extrém csapadékos esetek. Továbbá egyes tanulmányok szerint a légköri feltéte­lek olyan irányba változhatnak, hogy térsé­günkben végeredményben több heves vihar jöhet létre, mely magában foglalja a szuper­cellák, tornádók esélyét is. Egyébként amikor ezek mibenlétéről kérdezem, csak úgy sorjáz­nak a szakszavak, újra és újra elmondatom vele a definíciót, hogy megértsem. A Búvár zsebkönyvek olvasója mára magasan képzett szakember lett. Végül felfogom, hogy a ziva­tarok „királyának” nevezett szupercella kiala­kulásához több összetevő szükséges. Először is nagy nedvességtartalmú levegő, ami a fel­hők létrejöttéhez alapvetően szükséges. To­vábbá ha a földfelszín közelében jóval mele­gebb van, mint a magasban, felborul a légkö­ri egyensúly, és sebesen emelkedő légbuboré­kok keletkezhetnek. Ezt a folyamatot jellem­zően egy betörő hidegfront indítja meg. Az­tán kell még szélnyírás, azaz a különböző ré­tegekben eltérő irányban és sebességgel fú­jó szelek összjátéka, melyek megpörgetik és felerősítik a feláramlást, így egyfajta önger­jesztő mechanizmus révén végül előáll maga a szupercella, ami aztán tornádót is szülhet. A jelenség már akkor is tornádónak számít, ha a lenyúló felhőtölcsér nem ér a földig, de a talaj közelében látszik a forgó légoszlop által felkavart törmelék. Ha ennek viszont nincs nyoma, akkor csak tubáról beszélünk. Az elmúlt években egyre több kárt okoztak a heves viharok Magyarországon, ám Molnár szerint még nem lehet egyértelműen kijelen­teni, hogy ez a globális felmele­gedés következménye. A legna­gyobb hazai tornádó sem mos­tanság, hanem 1924-ben pusz­tított Biatorbágy közelében: fal­vakat tarolt le, kilenc embert ölt meg. 1955-ben a Hortobá­gyon csapott le az aratás ide­jén egy durva forgószél, tizenket­­ten haltak meg. 1997 novembe­rében Kunszentmártonban a he­lyiek szerint nyulakat és disznó­kat kapott fel a tornádó. Molnár azt mondja, Magyarországon át­lagosan évi 10 tornádó is kiala­kulhat, de 2013-ban volt olyan nap, amikor egy nap alatt négy keletkezett. Storman egyébként az 1990- es évek végén az internetes fóru­mokon lógva döbbent rá, hogy szenvedélyével nincs egyedül. Találkozókat szervezett, ahol a viharvadászok személyesen is megismerték egymást, és létre­hozták az Amatőr Meteorológu­sok Egyesületét. Ebből nőtt ki és vált önállóvá 2010-ben a Vihar­vadászok és Viharkárfelmérők Közhasznú Egyesülete, melynek Molnár az alelnöke. Azt mondja, napjainkban nagyjából pár tu­catnyi ember vadászik idehaza a viharokra, de egyre több a lelkes „amatőr”, aki rengeteg képet küld be az egye­sületnek, amely honlapján igyekszik „min­den eddiginél pontosabb képet” adni Ma­gyarország „szupercella- és tornádóveszé­lyeztetettségéről”. Az egyesület hivatalosan is együttműködik az Országos Meteorológiai Szolgálattal (OMSZ), mely radarképekkel és különböző időjárási modellek részletes térképeivel látja el őket. Saját adataikat ezekkel kiegészítve meg tudják állapítani, hol fog szupercella kiala­kulni. Kocsiba vágják magukat, tableteken folyamatosan nézik az online adatokat, meg­közelítik és részletesen dokumentálják a vi­hart. Fényképeznek, videofelvételeket készí­tenek, majd elvonulása után felmérik a ká­rokat, az információkat beküldik az OMSZ- nek. Bár tudásukat összemérve a magyar vi­harvadászok felveszik a versenyt az ame­rikai kollégáikkal, felszerelésükben azért nagy a különbség. A hazaiak a saját autóju­kat használják, nincs bennük extra megerő­sítés. Egyelőre a mobil radarokról is csak ál­modoznak. „Egy-egy komolyabb cucc - ami­ket a Discoveryn láthatunk - több millió dol­láros tétel, de egy fapados változat is pár mil­lió forintnál kezdődik.” „Nyolc évvel ezelőtt végignéztük a gátéri tornádó teljes életciklusát. A helyieknek nagy szerencséjük volt, mert csak a falu szélét érte el a tölcsér, így nem okozott túl nagy kárt, igaz, pár tanyát megrongált.” A vi­har elvonulása után a viharva­dászok interjúkat készítettek a falubeliekkel, többen azt mesél­ték, olyan légnyomáskülönbség alakult ki, hogy beszorultak az ajtók. Molnár szerint eddig még egy magyar viharvadász sem sé­rült meg, különösebb kár a fel­szerelésükben sem esett akció közben. „Külföldi viharvadász cimboráimnak már tört be szél­védőjük a hatalmas jégdarabok miatt, ez benne van a pakliban. Egyik viharvadászcsapatunk pe­dig azt látta, hogy egy fa rádől az úton előttük haladó autóra, de a sofőrnek a sokkon kívül más ba­ja nem lett. Persze ha pár má­sodperccel később történik az eset, akkor a viharvadászokat találja telibe.” Szerinte nem arról van szó, hogy a hazai viharvadá­szok gyávák volnának, de nem is a vagánykodás a cél. „Egy pro­fi viharvadász az égkép alapján pár pillanat alatt felméri, hogy mi zajlik a légkörben, de a ter­mészet kiszámíthatatlansága et­től még nem szűnik meg.” A bal­esetről szóló leírások alapján Sa­­marasék nem hazardíroztak. Molnár szerint senki nem jósolhatta meg, hogy ilyen hatal­masra duzzad a tornádó, ráadásul olyan hir­telen változtatott irányt, hogy Samarasék már nem tudtak meglépni előle. „Ez nem katasztrófaturizmus, nem újgaz­dag hülyegyerekek szórakozása”, hangsúlyoz­za Storman. Sokkal inkább kutatómunka, amely segíthet megérteni az OMSZ munka­társainak is, hogy alakulnak ki Magyarorszá­gon a szupercellák, milyen következményei vannak a klímaváltozásnak. Ezért az egyesü­let rendszeresen szervez konferenciákat, elő­adásokat tartanak egyetemeken. Ami pedig a szenvedélyt illeti, Molnár éppen az újabb amerikai útját készíti elő, idén is a tornádók „őshazájában”, Oklahomában fog nyaralni. Pontosabban vadászni. NÉVJEGY MOLNÁR ÁKOS Informatikus, 3D-grafikus, gyerekkora óta a viha­rok megfigyelése a szen­vedélye. A Magyarorszá­gi Viharvadászok és Vihar­kárfelmérők Közhasznú Egyesület alelnöke. 1982- ben Szabadszálláson szü­letett, a család elköltözé­se után Fülöpházán kezd­te az iskolát, majd a viha­rok dokumentálását, fény­képezését. Meteorológiai tudásának 95 százalékát az internetről szedte ös­­­sze. Az érettségit követő­en visszaült az iskolapad­ba, a Számalk Szakközép­­iskola multimédia-képzé­sét elvégezve lett 3D-grafi­­kus. A többi hobbija is leg­alább olyan különleges, mint a viharvadászat: ra­jong a metalzenéért, a pó­kokért, a gombákért és a kvantumfizikáért. M. LÁSZLÓ FERENC

Next