Munkás-Heti-Krónika, 1876 (4. évfolyam, 1–53. sz.)
1876-01-02 / 1. szám
Az óbudai munkásgyűlés. [K. J.] A mult vasárnap délután az óbudai gőzhajózási állomáson levő kiokszban tartott általános munkás gyűlést oly számosan látogatták, hogy1 óra körül a tágas teremhelyiség túlzsúfolva volt s az elkésettek tömege már nem juthatott a terembe s az udvaron kellett helyt foglalni. A tárgyalás vezetésére választottak: Kozinszky József mint elnök ; helyettesül Ihr-Jinger Antal; magyar jegyző Kürschner Jakab; német jegyzőnek Titter Antal. Mint első szóló Lukácsy István lépett föl. Napirendre két tárgy van kitűzve — úgymond szóló — ; először: Mik az okai a munkásoknak sanyarú helyzetének? — másodszor: Hogy lehetne az ínséges helyzetnek véget vetni ? Ezen kérdésekre a felelet nem igen bajosra munkás a maga az oka minden nyomorának. A munkás puszta eszköznek használtatja magát a munkaadók által, mindent megtűr, mindent elszivel, amit vele cserkesznek , sőt oly gyáva, hogy még legsajátabb jogáért is mit sem akar tenni. Daczára, hogy védtelenül áll a munkás a mai társadalomban, azáltal ő maga sem tesz semmit sem saját jogainak védelmére. Egy időn át, olykor évek során át is, biztosítva véli esistenciáját, de egyszerre, váratlanul, úgyszólva napfordultával olyasmi áll be, mi által kenyerét veszti és családjával irgalmatlanul a nyomornak esik áldozatul. Végül kiemeli, hogy a munkásoknak szorosan össze kell tartaniok s közösen oda működniök, hogy helyzetöket a magok erejével javítsák. Ikringer Antal szintén vádolja magukat a munkásokat, hogy sorsukkal nem igen törödnek. A kapitalisták osztálya gyakran szeretik a munkásoknak szemére hányni, hogy könnyelműen élnek, mivel a jobb időkben, ha többet keresnek mit sem takarítanak meg. Ezek az urak pedig jól tudják, hogy a munkásnak, ha a szokásos bérnél többet keres, annál többet dolgoznia is kell s a fokozottabb munkásság által elveszett erőnek visszaszerzésére többet is kell hogy fordítson. De nézzünk egy kissé a mértékletesség ezen apostolainak saját táborába, — mit látunk? Azt látjuk, hogy ezeknek föbbjei egymásután ismeretséget kötnek a — kriminális törvényszékkel. . . . Hol találnak a munkások ma támogatást és segélyt? Sehol! Az országgyűléstől mit sem várhatnak, mivel a munkások abban még képviselve sincsenek. Ennélfogva csak az önsegélyre, azaz a maguk erejére vannak utalva. Szükség tehát hogy erejüket öszpontositsák s a legnagyobb erélyivel oda hassanak, hogy helyzetük javulását maguk előmozdítsák. K á cser Fr. helytelennek tartja azt, hogy oly vállalatoknál, melyeket idegen országbéliek itt űznek, egyszermind külföldi munkásokat alkalmaznak. Eszközöltessék hogy ezt a magyar kormány akadályozza meg, illetőleg hogy az idegen munkások az országból kiutasittassanak. — Kácser beszédjének ezen része a gyűlés által nagy visszatetszéssel és rosszalással fogadtatott. Ezen hangulatnak kifejezést adandó, ismét fölállt Lukácsy István. Lukácsy a szónokot a munka nemzetköziségére utalja és hosszasan magyarázza, hogy ezen indítvány alaptalan és elvellenes. A kapitalista nem kérdi, vajjon mily nemzetiségű a munkás kit alkalmaz, hanem azt kérdezi milyen tehetséges bír. Épugy a munkások sincsenek kötve ama földhöz, amelyen születtek, hanem oda mehetnek hol munkaerejüket jobbra fordítathatják és a hol azt jobban fizetik. Fernkorn Gusztáv hosszasabb beszédben fejtegette a szédelgési állapotok mibenlétét, a tőke öszpontosításának következménye, és bizonyítja, hogy a munkásnép összessége a közvetlen adó fizetése által az államnak a legnagyobb terhét viseli. Nagy tetszéssel fogadott beszéde végén szóló egy német nyelven irt határozati javaslatot terjesztett a gyűlés elé, melynek pontjai a következő szólónak javaslatában ben foglalvák. Kürschner J. A munkások gyávaságát rója meg, kik azt gondolják, hogy nem képesek saját érdeküket védelmezni, midőn már beláthatják, hogy egyedül magukra vannak utalva s mindenütt joguk gyakorlásától meg vannak fosztva. Szükséges tehát, hogy a munkások szervezkedjenek és amit egyeseknek keresztül vinni lehetetlen, annál valószínűbben sikerülne ez az egyesült hatalomnak . Ecseteli továbbá a kisiparos és kisbirtokos siralmas állapotát kik az uzsorások, a mai kapitalisztikus termelési rendszer és a középosztály helyzetének javítására alakított bankok, hitelintézetek stb. által kizsákmányoltatnak s tönkre jutatnak és a proletárságba szoríttatnak, de dacára ezen tényeknek a kisiparosok és kisbirtokos mezőgazdák ugyszólva halálos, ellenségei a munkások törekvéseinek. — Emlitést tesz végre a 8'A millió adó fölemelésről melyet a pénzügyminiszter azzal indokolta, hogy a nép ennyit még Q 1* b ir viselni, de szónoka azt véli, hogy szükségesebb volna a népet előbb adóképessé tenni; felszólal a hazai ipar emelése tárgyában s igen sajálja, miszerint erről az iparos körökben és kormánytermekben igen szép és sok beszédeket hallhatni, de tényben mi sem történik, s a válság egyre növeli a nyomort . Mindezeknél fogva a következő határozati javaslatot ajánlja a gyűlésnek elfogadás végett: „Tekintettel arra, miszerint a munkások jelenlegi sanyarú helyzetének oka egyrészt és főkép az uralkodó osztály viszás gazdászati rendszerében lelhető, — másrészt pedig a munkások maguk is okai ennek, kik gondatlanságuk és közönyösségükkel ezen kedvezőtlen állapotok előidézésére közrehatottak, tekintettel arra hogy az ily szomorú hlyzetűek ismétlődését csak az öszszes munkások szervezkedése fogja megakadályozhatni — e célra a mi itteni általános munkásgyűlés a következő határozati javaslatot fogadja el. Tekintettel arra, miszerint a szorossan vett munkásnép a törvényhozási testületben képviselve nincs, és azért ennek érdekei nem azon mérvben s nem oly módon méltatnak mint ez demokrata alapelveknél fogva elvárható volna . Tekintettel arra, miszerint a jelenlegi helyzet napról napra rosszabb lesz, ugy hogy sorsuknak jobbra fordúlása iránti reménye fölött a munkáisok már már kétségbe esnek — mindj ezeknél fogva legszigorúbb kötelességnek ismertessék el : 1. Hogy az összes munkásság ezen országos bajok — jobban mondva, — szerencsétlenségek okaival tisztába jöjön, és ezek javítására az összes munkásnépet felhívja ; 2. hogy a munkások mindenütt hasonló gyűléseket egybehívjanak ; 3. hogy A munkások saját érdekükben tartoznak, magukat a létező munkásegyletekhez csatlakozni és hol ilyenek még nincsenek e célra új egyleteket alakítani. A budapesti munkásoknak pedig e tekintetben az óbudai általános munkás egylethez való csatlakozás tanácsoltassék . A szép Cadiére kisasszony. - Papok titköre. (Folytatás.) Hogy a kisasszony testi és szellemi betegségének állapotát mennyiben lehet a jezsuitacsalásnak tulajdonítani,azt nem tudom megítélni. Hogy azonban ez utóbbinak felfedezésétől Girard nagyon félt, azon aggodalomból tűnik ki, hogy a kisasszony állapotáról a beavatott és megbízható körön kívül senki sem értesült. Az anyának azt mondta, hogy Katalin huszonnégy óra múlva meg fog halni, ha csak egyetlen szót szól ezen csodálatos eseményekről. Magától értendő, hogy Girard szabadon járt be Cadiéra asszony házába, merthiszen leányának lelke felől kellett gondoskodnia, és — a sebhelyeket vizsgálnia! Ezen látogatásoknál eléggé óvatos volt, hogy Katalin öcscsét, ki akkor a jezsuita collegiumban a hittant tanulta, a ház ajtajáig magával vigye és ennek ismét érette kellett jönnie. .Mindig bezárkózott gyónója szobájába, és nem bírta eleget bámulni a csodálatos sebhelyeket, különösen az oldalán levőt. Midőn Katalin méhkóros görcsökbe és ájulásba esett, a jezsuita ezen időt arra használta, hogy bujaságát vad módon kielégítse, a mennyire lehetett. Midőn a leány felébredt, illetlenül feltakarva találta magát, és mögötte álnok arccal .Jézus tanítványa" állt Cadiéra kisasszony több izben panaszt tett erről Guiolnál, de ezen könnyelmű leány kikacagta, hogy miként láthat ebben illetlenséget,és a testvértársulat többi tagja is elbeszélte neki, hogy Girard páter egészen más szabadalmakat használ náluk, amiért azonban korántsem neheztelnek. Az udvarias jezsuita nagyon iparkodott azon, hogy tanítványai hajlamát mindig jobban megnyerhesse. Nagyon megkönnyítette számukra az áhitatosságot és gondoskodott arról, hogy érzékiségük és világi érzékeik minél több táplálékot nyerjen. Gondoskodott jó szolgálatról, jó konyháról, kirándulásokról és virágcsokrokról. Azonban minden gondolatának királynője mégis csak Katalin maradt. Ennél mindig közelebb jutott czélja felé. Alkalmat idézett elő, hogy látszólagos joggal panaszolhasson engedetlenségéről és miután Katalint Guiol kellőleg előkészítette, alázatosan meggyónt Girardnak, és késznek nyilatkozott, hogy minden büntetést elvállal, mit reá szabni fog. A páter tehát szigorú feddés után tudtára adta, hogy engedetlenségéért vezekelnie kellene. Másnap reggel megjelent nála disciplinával, és mondá : „Az isteni igazság kivánja, hogy mivel nem engedte magát adományaival felruházni, most meztelenre vetkőzzék. Ámbár megérdemlette volna, hogy ennek az egész világ tanuja legyen, a jó Isten azonban megengedi, hogy csak egyedül én és e néma falak legyenek jelen. Előbb azonban hűséget kell esküdnie, hogy megőrzendi a titkot, mert annak felfedezése engemet és önt semmivé tehetné." Katalin úgy cselekedett, miként parancsolta, és midőn ingre vetkőződött, megparancsolta neki, hogy az ágyra feküdjék. Miután ezt is megtette, mely alkalommal párnát tett alája, néhány gyöngéd ütést adott neki csípőjére, melyet azután megcsókolt Most arra kényszerítette, hogy ingét is levesse és alázattal álljon elébe. A leány elájult de midőn ismét magához tért, kinyilatkoztatta, hogy engedelmeskedni fog, és meztelenül elé e térdelt Azután még néhány csapást mért rá, és szabad folyást engedett vágyainak. Katalin nem ellenkezett, és az ördöngös jezsuita elérte célját. E pillanattól kezdve egészen magáénak tekintette a kisasszonyt, és a legravaszabb érzés,kiség tetteire csábította, mely alkalommal azonban mindig elég ügyes volt, hogy szánt álarcot .