Krónika, Népszava, 1880 (8. évfolyam, 1–52. sz.)

1880-09-12 / 37. szám

"VIII- évfolyam. 37. sssAm.. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadó­hivatal külső dob-utcza 33. az. Minden a lap szellemi ré­szére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide in­tézendők. Hirdetések jutányosan számíttatnak. NCPSZ­A Társadalmi és gazdászati néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. 152 B­u­d­apest, ISBO. szeptember 12-én. Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr. Fél évre . . . 1 „ 20 „ Negyedévre. . — „ 60 „ Egy hóra . . — „ 20 „ Egyes példány ára 5 kr. Előfizetéseket minden posta­hivatal elfogad. Világosság és sötétség. Aki utazott már éjszakának idején oly vidékeken, hol gőzkocsit, vagy gőzhajót csak hirből ismernek, az tudja, hogy mit tesz az sötétben bolyongva, kitéve lenni ezer esély­nek és lépten-nyomon életveszélynek. Türel­metlenül lesi, számítja az éji utas a hajnali szürkületet, a hasadó hajnalt s a nap keltét! Ellenben a baglyok, denevérek s egyéb éjjeli állatok csak a sötétségben élhetnek ked­vökre; nappalra pedig behúzódnak odvaikba, üregeikbe. Az igaz tudomány és szabadság a vilá­gosság, a zsarnokság és áltudomány pedig a sötétség. Így bolyongott az emberiség ezredéveken át a tudatlanság éjjelében s ma már a hajnali szürkületben számítgatja a nap feljöttének idejét: a tudomány, szabadság és igazság nap­jának megvirradását! És azok az éjjeli állatok, melyek sűrü csoportokban, szerves szövetségben állanak a hajnali szürkület elterjedésének útjába, me­lyek denevér-szárnyaikat a világosság elé ter­jesztve, reánk vetik árnyaikat s el akarják hi­tetni a világgal, hogy még mindig csak éjfél van; ezek a jó madarak, ezek a vampyrok, a­­ papok, a r­e­ak­c­z­i­o­n­á­r­i­u­s zsarno­kok! Miként a sötétség természetes ellensége a világosságnak, azonképen a fekete papsereg is a legengesztelhetlenebb gyűlölője minden szabadságnak, minden czivilisád­ónak, felvilá­gosodásnak. Ennek a pokoli hordának főczin­kosai a jezsuiták bűnbandájának szövetségére támaszkodó római pápák, a Jézus tanait el­ferdítő, megtagadó népámitok, akik a pogány Néró kegyetlenkedéseit a spanyol inkvizíczió­ban messzire túlszárnyalták és elég ördögi gonoszak voltak mindezt „az isten nagyobb dicsőségére" cselekedni! Ez a szerves banda áll útjába a haladás­nak, ez fogja föl állataival a világosságot és ez akarja az emberiséget a bigottság éjjelébe burkolni. Mindez be van bizonyítva a megc­á­folhatlan argumentum, a történelem által; mindezt tudja a czivilizált világ, de a papság­nak meg van hatalma a jezsuitákban és a zsarnokokban, kik gazdagságukat, hatalmukat féltik és csakis a papi tanok terjesztése és az­által a butaságnak kiirthatlansága segélyével tudják biztosítottnak. Papuralom és világi zsarnokság megértik egymást, jól megférnek együtt, mert egyik­nek bukása maga után vonja a másikat; mind­egyik kincsekre, befolyásra, hatalomra, világ­uralomra törekszik ; mindegyik törekvésének alapja a legundokabb önzés, a mohó kapzsi­ság; érdekeik és czéljaik azonosak, nekik tehát egymást támogatások szükséges; és ha néha a konczon összemarakodnak is, csakha­mar megint szent a béke ! A vén Bismarck, m­ert érdekei kívánták, megnyirbálta ugyan a papizmus denevér szár­nyait, de csak azért, mert már az ő szemeit is is ki akarták verni; neki pedig szüksége van a látásra, a préda utáni körültekintésre. Most már engedi a levagdalt szárnyakat újra nőni, mert eszközökre, segélyre szorult ! — De a papizmus is gondolt egyet. Hogy a zsarnokság czimboraságát biztosítsa, neki áll a közös ellenségnek, az úgynevezett „vörös rémnek" és ugyancsak czikáztatja menydör­gős villámait a vatikán-fészekből és átkozza a szabadságért küzdő hősöket, bajnokokat, kik önzetlenül az igazságért küzdenek ezer veszé­lyek közt ezer ellenséggel! XIII. Leó pápaságra jutása első évében kibocsájtotta enczyklikáját, mely a papizmus miheztartását szabályozza azon emberek „felekezetével" (!) szemközt, „kik különféle s majdnem barbár neveken szoczialistáknak, kommunistáknak, nihilistáknak hivatnak, akik az egész világon elterjedve s egymás közt go­nosz szövetségben, a legszorosabban egye­­sülve, nem a titkos összejövetelek sötétségé­ben keresnek többé menedéket, hanem nyilván és vakmerően a napvilágra jővén, régi elhatá­rozásukat, minden polgári társulat alapjainak felforgatását, végrehajtani törekednek. A sötétség pokoli programmja átkot szór ezen szektákra (!) és veszélyesnek tartja azt, hogy a szoczialisták „minden ember legtelje­sebb egyenlőségét hirdetik az ő jogaikban s kötelességeikben". Csalogattatva a vi­lági javak bitvágyától, mely min­den gonoszságnak gyökere (melyet akik megkívántak, eltévelyedtek a hittől. Tim. 1.6.10.) megtámadják a természeti törvény által szentesitett tulaj­donjogot s kimondhatlan vakme­rőséggel mindent közös vagyonná tenni óhajtanak. S e borzasztó (!) né­zeteiket előadják az ő összejövete­leiken, hirdetik röpiratokban s ter­kesztik a nép közt a napilapok özö­nében!" És miután a papizmus szerint ezek folytán az emberiség közel jutott végső rom­lásához , felhívja az egyház legfőbb pásztorait meg a hatalmakat az enczyklika, hogy tí­zzel vassal álljanak ezen veszedelmes szekták ki­pusztításához és az inquisitót csak bizzák rájuk, majd visszaállítják ők a megzavart „rendet"! Elhiszszük. De nem fogják ebre bizni többé a hájat! Ilyfajta encziklikát bocsájtott ki a fe­kete-eszű papizmus a belgák ellen is legköze­lebb és í­ég ilyenebbet készül menydörögni a jezsuitabandát kiűzött franczia köztársaság ellen. Sem a belgák, sem a francziák, sem egyéb nemzetek szabad szellemű férfiai nem fognak megijedni, annál kevésbé visszaret­tenni az üldözésektől sem, nemhogy az ot­romba papi encziklika alaptalan és esztelen fenyegetéseitől. Dühöngjetek ti hamis­ tanok hirdetői, már tehetetlenekké tett benneteket a kor isrázsásos szelleme, utolér a Nemesis­t­k és míg a Világosság napfényre deriti aljassá­gaitokat, amiket a sötétség leple alatt hábori­tatlanul müveltetek, addig elvakítja éjhez szo­kott szemeiteket s benneteket lök abba a ve­rembe, mit ti a haladásnak és szabadságnak ástatok. Ez lesz a sírotok nyomorultak, me­lyet a közvélemény megvetése fog örökre el­takarni ! És miért a sok átkozódás ellenünk, mi önfejeitekre hull vissza? Miért a szakadatlan üldöztetés ? Bűnösök vagyunk e mi?! Hiszen amit ellenünk felhozni birtok, az a hazug ámitások lánczolata. És ezen érvek­nek is a legnagyobb része ellenetekben bírhat bizonyító erővel; állításaitok önmagukkal el­lenkeznek és megdöntik vádjaitokat. De hát ti megtartjátok-e a „szent­ irás" és Jézus rendeleteit, tanait? „Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisz­ti­tsatok stb." ingyen vettétek, ingyen a­d­já­tok. Mért fizettetitek magatokat minden hóku­sz-pókuszért. ? „Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se pénzt a ti erszénytekbe." Miért vannak oly rengeteg birtokaitok, miért adjá­tok pénzért a bűnbocsánatot? Minek ti nektek a „péterfillérek" milliói? „Ne paráználkodjál, ne ölj!" És ti talán nem cselekszitek?—„Add el minden marhádat és osztogasd a szegények­nek." „Az embernek fia nem jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szol­gáljon és adja sz ő életét váltságul sokakért." Ti pedig uralkodtok és szolgáitok fölött zsar­nokoskodtok! „Akinek két köntöse vagyon, közölje azzal, akinek nincsen, és akinek va­gyon eledele, hasonlatosképen cselekedjen! Ti pedig még másokról is lehúzzátok a ruháját, meg a bőrét is! Jézus szeretetet tanított, ti pedig átkokat szórtok az emberségre. Ti el­ferdítitek az igazat és tömitek a­ papzsákot! Ti pharizeusok, hűtlen sáfárok vagytok, ezen­felül rágalmazók." Még azt meritek állítani, hogy a szoczia­listák a világi javak bitvágyától csalogattat­nak! Aljas hazugság! Minket nem önzés vezérel, hanem az emberiség szeretete, a köz­jólét, a közös boldogság. Azt akarjuk, hogy mindazon jókban, javakban az emberek közö­sen részesüljenek, amiket a nagy természet úgyis édes mindnyájunk számára adott; mi igazságot akarunk, az igazság pedig egyenlő kötelességekért egyenlő jogokat is szab meg. Mi ellenségei vagyunk a gonoszságnak, az ököljognak, erőszaknak, ellenségei a háborúk­­nak. Mi békét akarunk és a béke áldásában mindenkit egyenlő mérték szerint részesíteni! Mi azt akarjuk, hogy a társadalomnak csak munkás, hasznos tagjai legyenek; deréket nem­ szivelünk; dolgozzék mindenki és a henyélő ne uralkodjék a munkálkodók fölött. Mi becsületes, erényes embereket akarunk nevelni; azt akarjuk, hogy mindenki tanuljon és mindenki tudja, a­mire szüksége van. Tudományos, munkás, békés, erkölcsös és erényes embereket, igazságos társadalmi rendet, közjólétet és szabadságot kívánunk. Mi a világosság emberei vagyunk! Ha ez nálatok bűn, ha ezért bennünket üldöztök, ha odavetitek a keztyüt, mi nem fogunk gyáván meghátrálni, felveszszük a harczot és védjük magunkat, védjük az igaz­ságot. A sötétség és világosság küzdeni fognak tehát tovább! De nem lehet e harcz hosszú, nem is lehet kétes. Győzni kell a világosságnak. Hasad már a hajnal. Francziaországban már megszólalt a a vörös kakas! Közel már az idő, — csak perczek az em­beriség életében — amidőn felvirrad az igaz­ság napja és elpusztul a­­ sötétség! A munkásosztály öntudatra ébred, föl­fogja érdekeit s ha a munka emberei összetar­tanak, oly hatalmat képeznek, mely ha meny­dörögni fogja: „l­e­g­y­e­n világosság!" — romokba dől az ócska társadalmi­ rendszer — s maga alá fogja temetni a denevéreket a sötétség embereivel együtt! Hasad a hajnal, férfiak ébredjetek! .... Csorba Géza.

Next