Népszava, 1889 (17. évfolyam, 1–52. sz.)
1889-01-06 / 1. szám
XVIL évfolyam. Megjelen minden vel A MA Bteljelen »laden ráróni» p. Satrkeintéség és kiadóhivatal: VII. kar. MM itb-itw« M. «Mutréi Mirak én kékfrintok M* küldendők. Társdalmi és közgazdasáGI ÁLTALÁNOS MUNKÁST Budapest, 1889. janud Az uj év elején . . . Lapunk mai számával tizenhetedik évfolyamát kezdi meg. Tizenhat évi küzdelem után csakis ujabb küzdelem vár reánk. Szünet nélküli küzdelem a munkás-és néposztály jogaiért, érdekei megóvása és fejlesztéséért. Ha az uj folyam megkezdése alkalmával csak rövid pillantást velünk a lefolyt években kifejtett tevékenységre, az eredményre és a szerzett tapasztalatokra, úgy némi megnyugvást találunk, mert mégsem működtünk hiába Nehéz volt a küzdelem és különösen a lefolyt évek elején. A munkásosztály nagy része még távol állt a mozgalomtól s valami rendkívüli jelenség volt a magyar társadalomban, hogy a munkások mint külön osztály, külön orgánumban hangsúlyozzák törekvéseiket, mozgalmuk czélját és azon követeléseiket, melyek kielégítését az állam- s társadalomtól, a kormány-s törvényhozástól várták s várják most is. Nem jó szemmel nézték az uralkodó osztályok e törekvést, nem tetszett nekik a nyilt és kíméletlen fellépés, nem rokonszenveztek a képviselt elvvel és követett magatartással s mikor már kifogytak a czéltalan erőlködések argumentáczióiból, akkor kisütötték, hogy a magyar munkások közt idegen elemek, külföldiek terjesztik a szoczializmus tanait. Felvettük a harczot ezen erőlködéssel szemben is, és az évek során keresztül sikerült e lapok útján beigazolnunk, hogy a magyar viszonyok épen olyan alkalmasak szoczialistákat létrehozni, mint akármelyik más ország viszonyai és nem szükséges, hogy külföldi agitátorok hintsék el itt a szoczializmus magvait, elvoltak azok vetve és ki is keltek. A hazai munkásosztály az olvasás és gondolkodás mesterségét elvégre megszokni kezdte. A lap körül mindjobban csoportosultak és a lap utján hirdetett elv és törekvés mindig több hivet gyűjtött és igy jött létre a munkáspárt. Oly párt az ma, mely a politikai erkölcs dolgában felette áll valamennyi pártnak és törekvése általános jellegénél, valamint kitűzött czélja tisztaságánál fogva alkalmas de méltó is arra, hogy a magyar köznép általában e párthoz tartozzék. Nem hisszük, hogy még nagyon távol legyen az idő, melyben a létező politikai pártok óriási politikai paszszivákkal csődöt fognak mondani. Az erőlködések, az elkeseredett harcz, hogy a felszínen maradhassanak, a mesterséges kapaczitálás megannyi neme az árral való úszásnak kétségtelenné teszik ezen feltevésünket. De azért ne ringassuk meg mény puha párnáin. Megkettőzvel kell dolgoznunk, hogy jegyzenket felvilágosítsuk és másrészt, talajt, melybe a nép jog magvát és termékenységében folyton nyerjen. A jog és jog törekvése ez a jogtalansi igazságtalanság ellen. Tizenhat évig e elvet követték e lapok és ezentúl is fognak maradni azon program, me melynek megvalósítása a néposztó emanczipálását jelenti. Nem rövid tize év, hanem egy évszázad tanúskodik a lett, hogy a néposztályok el fogják érni, a mire törekszenek, ha a czél eléré, egyesülve szervezkednek. Az igazság és jog még mindig szött, ha keresték és ha győzelmét elejtették. Magyarország néposztálya elég jóra és műveit az igazság felismerésére és elé£ bátor annak diadalt biztosítani. Hiszen erre már elég példát szogáltatott. Az igazság mellettünk van, a jogért még küzdenünk kell, mert az uralkodó osztály kiváltságának tekinti azt, és nem akar belőle engedni egy parányi részecskét sem, pedig csak annyit akarunk belőle, hogy neki is maradjon, nekünk is jusson. De hatalmánál fogva kiváltságává teszi és visszaszorítja a népet, ha érte feléje közeledik. A viszonyok ezen felismerése csak bátorítani képes e törekvés folytatására. Mi meg fogjuk tenni kötelességünket lapunk útján továbbra is, tegyék meg munkástársaink is kötelességüket. Támogassanak bennünket, hiszen saját érdeküket mozdítják elő azzal. Támogassanak bennünket és önmagukat támogatják. Közöserővel működjünk tovább és Magyarország munkás-és néposztálya meg fog győződni tények útján, hogy nem hiába küzdött és hogy az eredmény méltó volt a küzdelemre. A közviszonyok óriási lépésekkel változnak, ne maradjunk hátra! ( A véderőről szóló törvényjavaslat.*) (IV. befejező közlemény). A kormány elállott eredeti szándékától e javaslat tárgyalását illetőleg. Eredetileg ugyanis még a karácsonyi szünet előtt akarta letárgyaltatni a képviselőházakkal, de mégis elhalasztotta újév utánra. Nyilván azért, mert nem akart az országnak ily karácsonyi ajándékkal kedveskedni. Pedig jelenlegi viszonyaink között legalkalmasabb ajándék lett volna ez, a béke szent ünnepére. De térjünk át magára a javaslatra. Már volt alkalmunk felemlíteni azon intézkedést, mely szerint az I-fő korosztály a 20-ik évről a * Tirgy Laims,* miatt késett. Szerk. ter v.dünk elsatnyuokok urait, melyett az ifjú nemzását előidézik. Ha tehát a hadügyminiszter több katonát akar az I-ső korosztályból, észszerű intézkedés az lett volna, ha megszüntetni igyekszenek azon szocziális bajokat, melyek megakadályozzák az ifjúság testi fejlődését, e helyett azonban azon sokkal egyszerűbb módot választotta, hogy az I-fő korosztályt áttette a 21-ik évre, nem gondolván azzal, minő terheket rak ezáltal is a népre, minő kár- - következményei lehetnek s lesznek is; de ha a hadügyminiszternek csak katona, sok katona kell, s régóta ismeretes már a jezsuiták jelmondata: »czél szentesíti az eszközt« ... . E fennebbi intézkedéssel egyidejűleg megnehezítik azoknak a nősülhetését, kikre még katonai kötelezettség teljesítése vár. De természetesen csak az u. n. törvényes nősülést fogja e javaslat korlátozhatni az úgynevezett »vad házasságok«-ra befolyással nem lehet, de lesz annyiban, hogy számukat nagy mérvben növeln fogja. * A magyarországi papság már sokszor igen ékes dikéziókat mondott a vadházasságok ellen, sőt minduntalan hallhatjuk ma is még keserű panaszaikat az erkölcsök romlása s a törvénytelen házasságok szaporodása miatt. Tény az is, hogy alig van állama Európának, talán Belgiumot véve ki, hol a klérusnak oly hatalma és az államügyekre oly befolyása lenne mint nálunk, de tény az is, hogy a mi klérusunk nemcsak, hogy sokszor él e hatalmával s befolyásával, de sokszor visszaél is vele. Ám most, midőn oly állami intézkedésről van szó, mely szükségképen maga után fogja vonni azt, mi miatt a papok oly sokat jajgatnak, most — szemeiket talán forgatják, de — hallgatnak. Azt hisszük, habár csak egyes szakaszokat mutattunk is be, de a javaslat célját és eszközeit eléggé megvilágítottuk. Különben is maga a javaslat oly lepüetetlenül szól, hogy lehetetlen félreérteni. Kimutattuk, hogy minden terheivel a népre nehezedik, a néptől követel újabb s ujabb áldozatokat, mindezen sok követelésével szemben, nimdn pontja sem, mely