Népszava, 1892 (20. évfolyam, 1–53. sz.)
1892-06-17 / 25. szám
a hatóságok már negyedszer utasították vissza az alapszabályokat mindenkor más-más kifogásokkal. Csak most legutóbb mentek a hatóságok annyira, hogy közelebbről megjelöljék azokat az alapszabály pontokat, melyek nekik nem tetszenek. Miután ezek a módosítások lényegtelen természetűek, indítványozzák, hogy a gyűlés fogadja el az alapszabályoknak oly értelmű megváltoztatását, hogy az egyesület végre-valahára megalakulhasson és elkezdhesse működését. A szónokok, a szakegyesületek fontosságára is utaltak és felhívták a jelenlevőket, hogy a huzavona által ne veszítsék el kedvüket az organizációtól, hanem ellenkezőleg csak most fejtsenek ki energikus tevékenységet az ügy érdekében. A gyűlés, a szónokok indítványa értelmében döntött és elhatározta, hogy alapszabályukat utólag is benyújtja jóváhagyás végett. Az „indítványok” pontjánál több felszólaló ama aljas viszonyokat vázolta, amelyek egyes műhelyekben uralkodnak, ezekre a viszonyokra külön czikkünkben visszatérünk. A napirend kilévén merítve, a gyűlés véget ért. Különfélék. A nyomor. Sajnálatos túlkapásokra ragadja a szegény, elnyomott embereket a nyomor és inség. Írországban, ebben a kiválólag agrárius országban, amelynek lakosságát az angol tőkepénzesek valósággal kiszipolyozzák a munkásnépet, napirenden vannak a gyilkosságok és erőszakoskodások, amelyekkel az elkeseredett munkásemberek megboszulják a szenvedett bántalmakat kínzóikon. Most egy újabb agrárius gyilkosság híre érkezett onnan. Flynn James bérlő (Ezek a bérlők nyomják el leginkább a munkásokat. Szerk.) a napokban két leányával kocsin jött vissza a lóversenyekről bérletére, az uton azonban feltartóztatták kocsiját s mig egy pár ember a két leányt fogta, addig a többi kövekkel agyba-főbe verte a bérlőt. Eközben az uton egy másik kocsi érkezett, mire a támadók megfutottak. Flynn leányai a monte-i rendőrlaktanyába szállították atyjukat, ahol megvizsgálták az agyonkínzott bérlő sebeit. Feje hat helyen be volt törve és felső ajka felhasítva. Flynn annyira ki volt merülve, hogy ki sem lehetett hallgatni, a rendőrség azonban egyes vallomásai alapján Rush Patrik, Derreland James és Slevin Patrik nevű munkásokat elfogta, akik mindhárman Flynn bérletén dolgoznak. Intő például szolgálhatnának az ilyen esetek minden ország kizsákmányolóinak! A nép szószólója. A „Hét" czímű társadalmi folyóirat, amelyben nem ritkán fordulnak elő figyelemreméltó közlemények, a múlt héten az általunk is megemlített mágnás-zsidó beczre való tekintettel a következő jellemző sorokat írta, amelyekkel mi természetesen nem mindenben érthetünk egyet: „Tribunus plebis. Nem a legrosszabb társadalmi szervezet az, melynek arisztokrácziája és demokrácziája egyaránt van.*) A római társadalomnak is, épen a jobb idejében, voltak patricziusai és plebejusai. A jobb idő azonban csak akkor kezdődött, mikor a patricziusok és a plebejusok egyensúlya helyreállt. Ennek előtte roppant túlsúlyuk volt a patricziusoknak, — ennek után pedig a plebejusok óriási éretlen tömege sodorta a respublikát a népszerű „panem et circensest"**) nyújtó katonás zsarnokok korlátlan hatalmába. Az egyensúlyt a legjobb időkben a patricziusok és a plebejusok közt az utóbbiak védelmére, szervezésére és vezetésére rendelt, nagyhatalmú, szent és sérthetetlen néptribunok adták meg. Ezek addig értek igazán sokat, amíg nem voltak államhivatalnokok, hanem csupán eleven, fürge és fenyegető őrszemei a népnek. Kolomposok, kik ha megtudták, hogy egy plebejuson insultust követtek el a gőgös patricziusok, fölrázták a nehézkes, tunya plebset s tűrő birkából tüzet okádó sárkánnyá varázsolták. A gőgös patricziusok erre bölcsen megszeppentek, a plebs elégtételt nyert és viszszaváltozott megint nehézkes, aluszékony, jámbor birkává. Meg volt az egyensúly és nem volt semmi baj. A plebejusban hiányzó patriczius-erényeknek Róma hasznát vette , a patriczius túlkapások szarvát pedig letörte a tribunus plebis. A mi társadalmunk is patricziusokra és plebejusokra oszlik. De ki tagadhatná hogy nálunk nincs többé egyensúlyban a két nagy főosztály. A patricziusok túlsúlya óriási kezd lenni. A plebejusok közül egy-kettő próbál tiltakozni, küzdeni ez ellen, de vesztére. Az összesség alszik s nincs tribunos plebis, aki néha felköltse a népet és megremegtesse, medrébe szorítsa a patriczius hatalmaskodást. A mult évtized elején volt még egy néptribününk***) a kinek elég ereje és vakmerősége fölkorbácsolni a nép szenvedélyeit s megmutatni fölfelé, hogy ez a birka fenevaddá lehet, ha ingerlik. Hanem annak az utolsó néptribunnak egy csöpp lelkiismerete és jóhiszeműsége sem vala. Csuful bukott le a nép vállairól s magát a néptribunságot is utálttá tette. Azóta senki sem akar vállalkozni a nép szervezésére és vezetésére. És a roppant plebs oldott kéveként széthullva, csak eszköz, médium, anyag, s tetszés szerint kimért, vagy nem kimért vadaskert egy maroknyi kemény, bátor, gazdag és pompásan szervezett patriczius kezében. Valóban, ideje volna már, hogy támadjon köztük is egy elszánt tribunus plebis." Nekünk az egész közleményre csak az a megjegyzésünk van, hogy az a „plebs", amelyekre a közlemény írója gondolt. i. a burzsoázia megérdemli sorsát, ha csak eszközt képez „egy maroknyi kemény, bátor, gazdag és pompásan szervezett patrícius (arisztokrata) kezében", mert az a „plebs" vagyis a burzsoázia, amely a közleményben, mint szánandó elnyomott polgárság van föltüntetve, egy cseppet sem jobb a patricziusoknál, vagyis a mágnásoknál. Ő is csak mint „eszközt, médiumot, anyagot s tetszés szerint kimért vagy nem kimért vadaskertet" tekinti az igazi plebset, a proletárságot. Ha arról van szó, hogy *) Bizony a legrosszabb az! A legjobb társadalmi szervezet ott van, amelynek kebelében csak egyenjogú, sem a rang, sem a vagyon által meg nem külömböztetett polgárokat ismernek. Szerk. **) Kenyeret és czirkuszjátékokat." A római nép jelszava. ***) Úgy látszik Verbovay Gyulát gondolja a közlemény írója. a proletárokat elnyomják, szíves-örömest fog kezet az arisztokratákkal, de féltékenyen följajdul, ha a mágnásosztály következetesen benne sem lát egyebet, alsóbb lényeknél. Az egész különbség az arisztokráczia és a burzsoázia közt az, hogy míg az előbbieknél az ember csak a bárónál kezdődik, addig az utóbbiak igazi embernek csak azt ismerik el, aki legalább tízezer forint vagyon fölött rendelkezik. Egyben azonban úgy hasonlítanak egymáshoz, mint az egyik tojás a másikhoz: abban t. i. hogy mind a ketten közös czéljuknak tekintik a proletariátusnak, a munkásosztálynak elnyomását és kizsákmányolását. Gyűlések. A bufiápia ti paszományos és gombkötő munkások és munkásnők vasárnap, június 19-én délelőtt 9 órakor a Schodl-féle vendéglőben (Kerepesi út 11.) nyilvános gyűlést tartanak a következő napirenddel: A szakegyesületek czélja és haszna. 2. Az alapszabályok megvitatása. 3. Indítványok. Pozsony. Vasárnap, június 19-én, délelőtt 10 órakor a városi sörházban nyilvános szabó gyűlés tartozik a következő napirenddel: A szabók helyzete. 2. A szervező bizottság választása. 3. Indítványok. Arad. Az itteni elvtársak, vasárnap, június hó 19-én, délután 3 órakor a Magyar utcza 10. sz. a. levő párthelyiségben értekezletet tartanak, melynek tárgyát a bizalmi férfiak választása képezi. Felhívás a budapesti szabósegédekhez ! Szaktársak! Ráth Károly iparhatósági biztos újabb felhívásban fordul hozzánk, hogy június hó 22-én, délután 6 órakor jöjjünk össze az új városház termében és ott hallgassuk meg az ipartestületi segélypénztár alapszabályait. E felhívásban azt mondja Ráth Károly, hogy f. é. április 4-én és június 13-án a békéltető-bizottsággal tartott együttes ülésen az ipartestületi segélypénztári alapszabálytervezet stb. meg lett állapítva. Ezzel Ráth Károly valótlanságot mondott és a tények szándékos elferdítésével akar hatni a munkásokra. Ti tudjátok szaktársak, hogy a f. é. április hó 22-én tartott nyilvános szabógyűlés azt az egyhangúlag hozott határozatát közölte a békéltető-bizottság segédtagjaival, hogy a fővárosi szabósegédek nem mennek bele a testületi kényszer-segélypénztárba, hogy ennek felállítása ellen tiltakoznak és utasították a bizottságot, hogy ebben az értelemben tolmácsolja a segédek akaratát. A békéltető-bizottság segédtagjai becsülettel teljesítették munkástársaik által hozzájuk utalt kötelességet és úgy április 4-én valamint június 13-án nyílt ülésen a leghatározottabban tiltakoztak a testületi pénztár létesítése ellen. És ezt a tényt Ráth Károly, ki mind a két ülésen jelen volt, elferdítve, valótlan alakban közli a munkásokkal az ő felhívásában. Ezen eljárás ellen tiltakozunk és ennek nyílt kifejezést óhajtunk adni, valamint leálcázni az olyan férfiút, kinek czélja: a munkásokat függetlenségüktől megfosztani és e czélja megvalósítására a hazugságban keres menedéket. E czélra kedden, folyó év június hó 21-én esti 8 órakor a VIII. ker. Szentkirályi utczában levő Biró-féle vendéglőben a budapesti szabósegédek nyilvános gyűlést tartanak, melyre megjelenni minden szaktárs tartsa kötelességének. A gyűlés napirendje: A testületi segélypénztár. Szaktársak! Látjátok, milyen játékot űznek velünk; látjátok, hogy milyen eszközökkel akarnak fölöttünk gyámkodni. Jelenjetek meg minél tömegesebben a gyűlésen és tiltakozzatok ezen eljárás ellen, tiltakozzatok az ipartestületi kényszer-pénztár ellen. Szaktársi üdvözlettel Budapesten, 1892. junius hó 16. A békéltető bizottság segédtagja. Értesítés: Tisztelt tagtársak! Ezennel tudomásukra hozzuk, hogy alapszabályainkat illetve a „Magyarországi czipészek országos termelő szövetkezeté"-nek alapszabályait a kereskedelmi törvényszék jóváhagyta, azaz a céget bejegyezte, és így ügyünk törvényes alakot nyert, melyből kifolyólag felkérjük tisztelt tag- és összes szaktársainkat, hogy folyó hó 19-én vasárnap d. u. 3 órakor a Wesselényi- és Klauzál-utcza sarkán lévő Beck-féle vendéglőben megtartandó értekezletre, minél nagyobb számmal megjelenni szíveskedjenek. Tisztelettel az igazgatóság.