Népszava, 1892 (20. évfolyam, 1–53. sz.)

1892-06-17 / 25. szám

a hatóságok már negyedszer utasították vissza az alapszabályokat mindenkor más-más kifogásokkal. Csak most legutóbb mentek a hatóságok annyira, hogy közelebbről megjelöljék azokat az alapszabály pontokat, melyek nekik nem tet­szenek. Miután ezek a módosítások lényegtelen természetűek, indítványozzák, hogy a gyűlés fogadja el az alapszabályoknak oly értelmű megváltoztatását, hogy az egyesület végre-valahára megalakulhasson és elkezdhesse működését. A szónokok, a szakegyesületek fontosságára is utaltak és felhívták a jelenlevőket, hogy a huza­vona által ne veszítsék el kedvüket az organizác­iótól, hanem ellen­kezőleg csak most fejtsenek ki energikus tevékenységet az ügy érdekében. A gyűlés, a szónokok indítványa értelmében döntött és elhatározta, hogy alapszabályukat utólag is benyújtja jóváhagyás végett. Az „indítványok” pontjánál több felszólaló ama aljas viszonyokat vázolta, a­melyek egyes műhelyekben uralkodnak, ezekre a viszonyokra külön czikkünk­ben visszatérünk. A napirend kilévén merítve, a gyűlés véget ért. Különfélék. A nyomor. Sajnálatos túlkapásokra ragadja a szegény, elnyo­mott embereket a nyomor és inség. Írországban, ebben a kiválólag agrárius országban, a­melynek lakosságát az angol tőkepénzesek valósággal kiszipolyozzák a munkásnépet, napirenden vannak a gyilkosságok és erőszakoskodások, a­melyekkel az elkeseredett mun­kásemberek megboszulják a szenvedett bántalmakat kínzóikon. Most egy újabb agrárius gyilkosság híre érkezett onnan. Flynn James bérlő (Ezek a bérlők nyomják el leginkább a munkásokat. Szerk.) a napokban két leányával kocsin jött vissza a lóversenyekről bérle­tére, az uton azonban feltartóztatták kocsiját s mig egy pár ember a két leányt fogta, addig a többi kövekkel agyba-főbe verte a bérlőt. Eközben az uton egy másik kocsi érkezett, mire a támadók megfutottak. Flynn leányai a monte-i rendőrlaktanyába szállították atyjukat, a­hol megvizsgálták az agyonkínzott bérlő sebeit. Feje hat helyen be volt törve és felső ajka felhasítva. Flynn annyira ki volt merülve, hogy ki sem lehetett hallgatni, a rendőrség azonban egyes vallomásai alapján Rush Patrik, Derreland James és Slevin Patrik nevű munkásokat elfogta, a­kik mindhárman Flynn bérletén dolgoznak. Intő például szolgálhatnának az ilyen esetek minden ország kizsákmányolóinak! A nép szószólója. A „Hét" czímű­ társadalmi folyóirat, a­melyben nem rit­kán fordulnak elő figyelemreméltó közlemények, a múlt héten az általunk is megemlített mágnás-zsidó beczre való tekintettel a következő jellemző sorokat írta, a­melyekkel mi természetesen nem mindenben érthetünk egyet: „Tribunus plebis. Nem a legrosszabb társadalmi szervezet az, melynek arisztokrácziája és demokrácziája egyaránt van.*) A római társadalomnak is, épen a jobb idejében, voltak patricziusai és plebejusai. A jobb idő azonban csak akkor kezdődött, mikor a patricziusok és a plebejusok egyensúlya helyreállt. Ennek előtte roppant túlsúlyuk volt a patricziusoknak, — ennek után pedig a plebeju­sok óriási éretlen tömege sodorta a respublikát a népszerű „panem et circensest"**) nyújtó katonás zsarnokok korlátlan hatalmába. Az egyensúlyt a legjobb időkben a patricziusok és a plebejusok közt az utóbbiak védelmére, szervezésére és veze­tésére rendelt, nagyhatalmú, szent és sérthetetlen néptribunok adták meg. Ezek addig értek igazán sokat, amíg nem voltak államhivatalnokok, hanem csu­pán eleven, fürge és fenyegető őrszemei a népnek. Kolomposok, kik ha megtud­ták, hogy egy plebejuson insultust követtek el a gőgös patricziusok, fölrázták a nehézkes, tunya plebset s tűrő birkából tüzet okádó sárkánnyá varázsolták. A gőgös patricziusok erre bölcsen megszeppentek, a plebs elégtételt nyert és visz­szaváltozott megint nehézkes, aluszékony, jámbor birkává. Meg volt az egyen­súly és nem volt semmi baj. A plebejusban hiányzó patriczius-erényeknek Róma hasznát vette , a patriczius túlkapások szarvát pedig letörte a tribunus plebis. A mi társadalmunk is patricziusokra és plebejusokra oszlik. De ki tagadhatná hogy nálunk nincs többé egyensúlyban a két nagy fő­osztály. A patricziusok túlsúlya óriási kezd lenni. A plebejusok közül egy-kettő próbál tiltakozni, küzdeni ez ellen,­­ de vesztére. Az összesség alszik s nincs tribunos plebis, aki néha felköltse a népet és megremegtesse, medrébe szorítsa a patriczius hatal­maskodást. A mult évtized elején volt még egy nép­tribününk***) a kinek elég ereje és vakmerősége fölkorbácsolni a nép szenvedélyeit s megmutatni fölfelé, hogy ez a birka fenevaddá lehet, ha ingerlik. Hanem annak az utolsó néptribun­nak egy csöpp lelkiismerete és jóhiszeműsége sem vala. Csuful bukott le a nép vállairól s magát a néptribunságot­ is utálttá tette. Azóta senki sem akar vállal­kozni a nép szervezésére és vezetésére. És a roppant plebs oldott kéveként szét­hullva, csak eszköz, médium, anyag, s tetszés szerint kimért, vagy nem kimért vadaskert egy maroknyi kemény, bátor, gazdag és pompásan szer­vezett patriczius kezében. Valóban, ideje volna már, hogy támadjon köz­tük is egy elszánt tribunus plebis." Nekünk az egész közleményre csak az a megjegyzésünk van, hogy az a „plebs", a­melyekre a közlemény írója gondol­t. i. a burzsoázia megérdemli sor­sát, ha csak eszközt képez „egy maroknyi kemény, bátor, gazdag és pompásan szervezett patrícius (arisztokrata) kezében", mert az a „plebs" vagyis a bur­zsoázia, a­mely a közleményben, mint szánandó elnyomott polgárság van föltün­tetve, egy cseppet sem jobb a patricziusoknál, vagyis a mágnásoknál. Ő is csak mint „eszközt, médiumot, anyagot s tetszés szerint kimért vagy nem kimért vadaskertet" tekinti az i­gazi plebset, a proletárságot. Ha arról van szó, hogy *) Bizony a legrosszabb az! A legjobb társadalmi szervezet ott van, a­melynek kebelében csak egyenjogú, sem a rang, sem a vagyon által meg nem kü­lömböztetett polgárokat ismernek. Szerk. **) Kenyeret és czirkuszjátékokat." A római nép jelszava. ***) Úgy látszik Verbovay Gyulát gondolja a közlemény írója. a proletárokat elnyomják, szíves-örömest fog kezet az arisztokratákkal, de félté­kenyen följajdul, ha a mágnásosztály következetesen­­ benne sem lát egyebet, alsóbb lényeknél. Az egész különbség az arisztokráczia és a burzsoázia közt az, hogy míg az előbbieknél az ember csak a bárónál kezdődik, addig az utóbbiak igazi embernek csak azt ismerik el, a­ki legalább tízezer forint vagyon fölött rendelkezik. Egyben azonban úgy hasonlítanak egymáshoz, mint az egyik tojás a másikhoz: abban t. i. hogy mind a ketten közös czéljuknak tekintik a proletariá­tusnak, a munkásosztálynak elnyomását és kizsákmányolását. Gyűlések. A bufiápia ti paszományos és gombkötő­ munkások és munkás­nők vasárnap, június 19-én délelőtt 9 órakor a Schodl-féle ven­déglőben (Kerepesi­ út 11.) nyilvános gyűlést tartanak a következő napirenddel:­­ A szakegyesületek czélja és haszna. 2. Az alapszabályok megvitatása. 3. Indítványok. Pozsony. Vasárnap, június 19-én, délelőtt 10 órakor a városi sörházban nyilvános szabó­ gyűlés tartozik a következő napirenddel: A szabók helyzete. 2. A szervező bizottság választása. 3. Indítványok. Arad. Az itteni elvtársak, vasárnap, június hó 19-én, délután 3 órakor a Magyar­ utcza 10. sz. a. levő párthelyiségben értekezle­tet tartanak, melynek tárgyát­ a bizalmi férfiak választása képezi. Felhívás a budapesti szabósegédekhez ! Szaktársak! Ráth Károly iparhatósági biztos újabb felhívás­ban fordul hozzánk, hogy június hó 22-én, délután 6 órakor jöjjünk össze az új városház termében és ott hallgassuk meg az ipar­testületi segélypénztár alapszabályait. E felhívásban azt mondja Ráth Károly, hogy f. é. április 4-én és június 13-án a bé­kéltető-bizottsággal tartott együttes ülésen az ipartestületi segély­pénztári alapszabálytervezet stb. meg lett állapítva. Ezzel Ráth Károly valótlanságot mondott és a tények szándé­kos elferdítésével akar hatni a munkásokra. Ti tudjátok szaktársak, hogy a f. é. április hó 22-én tartott nyilvános szabógyűlés azt az egyhangúlag hozott határo­zatát közölte a békéltető-bizottság segédtagjaival, hogy a fővárosi szabósegédek nem mennek bele a testületi kényszer-segélypénztárba, hogy ennek felállítása ellen tiltakoznak és utasították a bizottsá­got, hogy ebben az értelemben tolmácsolja a segédek akaratát. A békéltető-bizottság segédtagjai becsülettel teljesítették munkástársaik által hozzájuk utalt kötelességet és úgy április 4-én valamint június 13-án nyílt ülésen a leghatározottabban tilta­koztak a testületi­ pénztár létesítése ellen. És ezt a tényt Ráth­ Károly, ki mind a két ülésen jelen volt, elferdítve, valótlan alak­ban közli a munkásokkal az ő felhívásában. Ezen eljárás ellen tiltakozunk és ennek nyílt kifejezést óhaj­tunk adni, valamint leálc­ázni az olyan férfiút, kinek czélja: a mun­kásokat függetlenségüktől megfosztani és e czélja megvalósítására a hazugságban keres menedéket. E czélra kedden, folyó év június hó 21-én esti 8 órakor a VIII. ker. Szentkirályi­ utczában levő Biró-féle vendéglőben a buda­pesti szabó­segédek nyilvános gyűlést tartanak, melyre megjelenni minden szaktárs tartsa kötelességének. A gyűlés napirendje: A testületi segélypénztár. Szaktársak! Látjátok, milyen játékot űznek velünk; látjátok, hogy milyen eszközökkel akarnak fölöttünk gyámkodni. Jelenjetek meg minél tömegesebben a gyűlésen és tiltakozzatok ezen eljárás ellen, tiltakozzatok az ipartestületi kényszer-pénztár ellen. Szaktársi üdvözlettel Budapesten, 1892. junius hó 16. A békéltető bizottság segédtagja. Értesítés: Tisztelt tagtársak! Ezennel tudomásukra hozzuk, hogy alap­szabályainkat illetve a „Magyarországi czipészek országos termelő szövetkezeté"-nek alapszabályait a kereskedelmi törvényszék jóvá­hagyta, az­az a c­éget bejegyezte, és így ügyünk törvényes alakot nyert, melyből kifolyólag felkérjük tisztelt tag- és összes szak­társainkat, hogy folyó hó 19-én vasárnap d. u. 3 órakor a Wesselényi- és Klauzál-utcza sarkán lévő Beck-féle vendéglőben megtartandó értekezletre, minél nagyobb számmal megjelenni szíveskedjenek. Tisztelettel az igazgatóság.

Next