Népszava, 1903. február (31. évfolyam, 15–26. sz.)
1903-02-05 / 15. szám
1903 február 5. veszedelmet. Ez az iparkodás pedig hasztalan iparkodás lesz; a vakok szemét talán be lehet így kötni, de az felesleges fáradság, mivel azok úgy se látnak, ellenben a felvilágosodott munkás nem tűri meg a köteléket. De még ha sikerrel versenyezne is a hazai háziipar a külföldivel, lehetne attól várni, hogy a nyomorúságot csak egy árnyalattal is kisebbíteni fogja? Annál kevésbbé, mivel a háziipar már maga is nyomorúság. A nyomor és a háziipar testvérek s halálos ellensége a jólétnek. Ilyenformán Földváry úr tarthat felolvasást ugyan még többször is a teknősbéka és gyorsvonat közötti versenyfutásról, de azt ne várja, hogy felolvasását a saját eszével gondolkozó munkásnép komolynak vegye. KÜLFÖLD, Németország. Gyermekvédelmi törvény. A képviselőház egy törvényjavaslatot fogadott el, mely megtiltja, hogy iskolaköteles — 13 éven aluli — gyermekeket alkalmazzanak az iparban. Elvtársaink a földmivelő munkásokra is kötelezővé akarták tenni e törvényt, de a többség elvetette indítványukat. A földmivelő munkások tudvalevőleg sokkal hátramaradottabbak, mint az ipari munkások ; még mindig bíznak a hazaffias főurakban, tehát nem is csodálkozhatnak azon, hogy, ezen jó urak ily törvényeket hoznak számukra. Francziaország A forradalmi szocialista szövetség második negyedévi értekezletét tartotta meg a napokban, melyen az egyes kerületi szövetségek küldöttek által voltak képviselve. 18 föderáczió, 3 kerületi csoport és az állandó 15 tagú végrehajtó bizottság volt jelen az értekezleten. 13 pártszövetség levélben mentette ki magát. Az egyes jelentésekből meg lehet állapítani, hogy a párt folyton gyarapodik és a proletáriátus mindinkább belátja, hogy egyedüli feladata a burzsoá- és kapitalista állam megdöntése, nem pedig a pártzavargás. Az elmúlt negyedévben a pártvezetőség 24 gyűlést tartott és több kerületi értekezleten képviseltette magát. A „Le Socialiste" czímű heti pártlap előfizetőinek száma 33 százalékkal növekedett, úgy, hogy a lap költségeit nemsokára az előfizetők fogják fedezni. Külön sajtóbizottságot választottak, melynek kötelessége a pártlap terjesztése. A Seineföderáczió ajánlatára elhatározták, hogy az általuk kiadott katonaság-ellenes lapot — mihelyt csak lehetséges lesz — a párt fogja átvenni. A párt bevétele október 1-től december 31-ig 1479 frankkal (1 frank 45 krajczár) növekedett. A közeledő pótválasztásokra a végrehajtó-bizottság e£,Y külön bizottságot fog kinevezni. A Commentryben megtartott kongresszus, melyen a különböző csoportok egyesülni akartak, elhatározta, hogy 1903. április 1-ig programmtervezetet kell kidolgozni, melyről a legközelebbi pártgyűlésen fognak tanácskozni. A központi bizottságot felszólították, hogy egy községi programmot dolgozzon ki. Végül az értekezlet „nemzetközi szolidaritásból" jóváhagyta a nemzetközi szocialista bizottság ama határozatát, mely szerint az amsterdami kongresszus csak 1904-ben lesz megtartva. • A bányászsztrájk áldozatai. A Lolt-vidéki bizottság fölhívja a munkásokat, hogy az utóbbi bányászsztrájk áldozatait segélyezzék. A vállalkozók ugyanis békét kötöttek szerződésileg, de mint rendesen, most is megrendszabályoztak egy nagy sereg bányászt. Ehhez járul még 300 bourhorsi bányász, kik üzembeszüntetés folytán kenyerüket veszítették. Belgium. A szenátus elvetette Piquard, szoczialista szenátor indítványát, mely a bányák államosítását czélozta. Eszerint a bányák tovább is a magánkizsákmányolók tulajdonába maradnak, kik kényükkedvük szerint sarczolhatják meg a szegény népet. Németalföld. Az általános választói jog. Hollandiában egy külön bizottság van, mely folyton az általános választói jogért agitál. A bizottsághoz hét szövetség tartozik . A szocziáldemokrata munkáspárt, a nők választói jogáért küzdő egyesület, a szocziáldemo NÉPSZAVA krata tanítói szövetség stb. stb. Ezen egyesületek 30.665 tagot számlálnak. A bizottság most tartotta meg kongresszusát Amsterdamban. A jelentés szerint 135 tüntető gyűlést tartottak a választói jog érdekében. A múlt évben Utrechtben megtarált országos tüntetés nagyon sikerült. Az idei országos tüntetést Rotterdamban fogják megtartani. Egy agitátor alkalmazását határozta el a kongresszus, kinek kötetelessége, az országot beutazni és minden községben gyűlést tartani az általános választói érdekében. A nők szervezkedése. Kicsinylő mosolylyal beszélgetnek néhanapján a mi uraink, a földnek, a pénznek korlátlan birtokosai a nők jogáról, a „gyengébb" nem felszabadításáról. Beengedik ugyan őket a tudomány templomaiba és dicsekednek azzal, hogy ma már a nő is lehet tanár vagy orvos, sőt azon sem háborodnak fel, ha valamelyik leány rágyújt egy cigarettára vagy egyedül megteszi az utat Londonból Budapestig. Ennél többre nem is gondolnak, azoknak a nőknek az életéről meg mit sem akarnak tudni, kik millió számra kora gyermekségüktől agg korukig silány bérért a dohos pinczemühelyekben s a gyárak gyilkoló gépei között tengődnek és életükkel, egészségükkel hizlalják a tőkét. A forradalmi szocziáldemokráczia sohasem feledkezett meg a nőkről: védelmet, jogokat mindig egyformán követelt a nők és a férfiak részére A szervezkedés nehéz munkájában azonban eddig a nők kevés részt vettek; ne firtassuk, hogy mennyiben vagyunk mi, férfiak, bűnösök ebben ? Inkább örüljünk annak, hogy ezen most maguk a nők akarnak segíteni mindenütt, ahol szervezett munkásság él és dolgozik. Budapest és környékének munkásnői az elmúlt két ünnepnap délutánjait felhasználták arra, hogy megvitassák helyzetüket, föltárják sorsukat. A legelső lépés tehát a magyarországi munkásnők szervezkedéséhez és szervezéséhez megtörtént. Hiszszük, hogy minden jó szociáldemokrata szívvel-lélekkel támogatni fogja a nők szervezkedését. * A munkásnők értekezletén szomorú bizonyítékok kerültek napfényre a nők munkaerejének kizsákmányolása mellett. Vegyük sorjába a különböző szakmákat. A fehérnemű tisztító munkásnők rendes munkaideje tart reggel 7 órától este 7, gyakrabban 8 óráig, délben fél órai megszakítással ; pénteken, szombaton egész éjjel dolgoznak reggelig. Egy ing vasalásáért kapnak 12 fillért, ami egy órát vesz igénybe, heti keresetük így 10—11 koronával többre nem megy. Felmondási idő náluk nincs. A műhelyek egészségtelenek, a legtöbb műhely bűzös pinczelyuk. A szabónőlő átlagos munkaideje 13 óra, heti keresményük 6 és 10 korona között váltakozik. A műhelyekben reggeltől estig gáz mellett dolgoznak, ezért alevegő ott elviselhetetlen a büdösség miatt. Igen sokan munkakönyv nélkül dolgoznak és ha ezek panaszkodni mennek az ipartestülethez, szóba sem állnak velük. A nyomdai munkásnők munkaideje 9 óra, heti munkabérük 11 korona, sokan, akik nem szakegyleti tagok, dolgoznak 6—7 koronáért is. A nyomdákban a levegő egészségtelen, mert a legtöbb nyomda a pinczében van. A gépmesterek durván bánnak velük. A czipőfelsőrész-készítő munkásnők, tűzönök, munkaideje 10 óra, heti keresetük 12 koronától 16—18 koronáig megy. Szervezve 300-an vannak. 12 éves leányokat is gép mellé ültetnek. A könyvkötő munkásnők száma körülbelül ezer Budapesten Munkaidejük 10 óra, hónapokon át dolgoznak, amikor sok a munka, éjjel 12, 2, 3 óráig. Munkabérük kezdődik heti 5 koronánál és felmegy 12 koronáig. Felmondási idő hol 8, hol egy nap sem. Az egyes szakmák után azok a gyárak jöttek szóba, ahol nagy számban vannak munkásnők. Az újpesti Egger-féle villanygyárban a munkaidő 8—9 óra, heti keresetük 7—12 korona. Kezdetben 4 korona a heti fizetés. A levegő büdös, hiába szellőztetnek. Felmondási idő nincs, bármikor kidobhatják őket. A Wagner Jenő és Wagner Emil vegyészeti gyárban (Soroksári utcza) a munkásnők napi 10 órát dolgoznak és keresnek 8—10 koronát akkordban. Vannak napszámosnők, akik napi 80 fillérnél, egy koronánál többet nem kapnak. Az újpesti pamutfonó gyárban a munkaidő 11 óra, heti keresményük 10—11—12 korona. A csinosabb leányok keresnek 30 koronát. Felvesznek 11, 12 esztendős leányokat is, akik mint kezdők 6 koronát kapnak; a napszámban dolgozók napi bére 1 korona 20 fillér. A váczi úti jutagyárban a nyár óta csak öt napot dolgoznak ; heti keresetük 12—14—16 korona. A kereskedelmi alkalmazottak helyzetéről is beszámolt egy „hivatalnoknő"; napi munkaidejük 13 óra, fizetésük 20 koronánál kezdődik és a legtöbb 40—50 korona fizetésnél megállapodik. Igen sok beáll üzletbe 10 korona fizetés mellett is, mert százan és százan züllenek el állás híján. Végül azoknak az egyetemi hallgatónőknek megélhetési viszonyait adta elő egy tanárjelöltnő, akik tanítással keresik meg a kenyerüket. Állást kapniuk rendkívüli nehéz, ha nincs protekciójuk, cselédszámba veszik őket a bánásmód tekintetében. Vannak olyanok, akik lakásért vagy ebédkosztért kénytelenek 2—3 gyermeket tanítani egész délután. Öt-tíz forintért is adnak sokan órákat, ezenkívül sétáltatják, öltöztetik velük a gyerekeket. C íme, ilyen szomorú állapotok tárultak elénk eme szűkkörű értekezleten, amely — reméljük — kezdetét képezi a nők komoly, czéltudatos szervezkedésének, a küzdelemnek egy jobb sorsért, emberségesebb létért. Gazdasági politika. Irta: Wellner Jakab. (Folytatás.) IV. Garami elvtárs a kongresszus alkalmával az olasz-franczia vámháború adataival igyekezett bizonyítani a vámok káros hatását. A példa adatait igen könnyen mutathatnám be más világításban, mint Garami elvtárs. Azonban azt hiszem, ez fölösleges munka volna. Abban valószínűleg minden elvtárs egyetért velem, hogy a vámháborúk adatai nem bírnak bizonyító erővel a védvám ellen. De ettől eltekintve, a szabadkereskedelem és védvám kérdésénél nem szabad általánosítani. Ezzel is úgy vagyunk, mint az egyszeri orvos, aki a káposztát, amely a kovácsnak használt, más betegnek is ajánlotta. A kovács meggyógyult az orvosságtól, a másik pácziens belehalt. Csak néhány adatot sorolok fel annak igazolására, hogy az olasz vámháború mit sem bizonyít. Garami állítja, hogy a kultúra előbbre való, mint az ipar. Tehát először is Magyarország ma sokkal magasabb kultúrfokon áll, mint Olaszorság a vámháború idején. 1886-ban Olaszorság 28,469.628 lakosa közül 19,141.157 nem tudott sem írni, sem olvasni. Ez 67,3%-nak felel meg, vagyis azt jelenti, hogy 100 lakos közül 67 nem tudott írni és olvasni. Magyarországon ma 100 lakos közül 48 van, aki nem tud sem írni, sem olvasni. Másodszor, Olaszországban annak idején még óriási mértékben kiaknázták a nőket és gyermekeket. Továbbá a munkásvédelem legelemibb feltételei sem voltak megvalósítva. Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy nálunk a nőket és gyer-mekeket nem zsákmányolják ki és hogy