Népszava, 1903. február (31. évfolyam, 15–26. sz.)

1903-02-05 / 15. szám

1903 február 5. veszedelmet. Ez az iparkodás pedig hasz­talan iparkodás lesz; a vakok szemét talán be lehet így kötni, de az felesleges fáradság, mivel azok úgy se látnak, ellen­ben a felvilágosodott munkás nem tűri meg a köteléket. De még ha sikerrel ver­senyezne is a hazai háziipar a külföldi­vel, lehetne attól várni, hogy a nyomorú­ságot csak egy árnyalattal is kisebbíteni fogja? Annál kevésbbé, mivel a háziipar már maga is nyomorúság. A nyomor és a háziipar testvérek s halálos ellensége a jó­létnek. Ilyenformán Földváry úr tarthat felolvasást ugyan még többször is a tek­nősbéka és gyorsvonat közötti verseny­futásról, de azt ne várja, hogy felolvasá­sát a saját eszével gondolkozó munkás­nép komolynak vegye. K­Ü­L­F­Ö­L­D, Németország. Gyermekvédelmi törvény. A képviselőház egy törvényjavaslatot fogadott el, mely megtiltja, hogy iskolaköteles — 13 éven aluli — gyermekeket al­kalmazzanak az iparban. Elvtársaink a földmivelő munkásokra is kötelezővé akarták tenni e törvényt, de a többség elvetette indítványukat. A földmi­velő­ munkások tudvalevőleg sokkal hátramaradottabbak, mint az ipari munkások ; még mindig bíznak­ a hazaffias főurakban, tehát nem is csodálkozhatnak azon, hogy, ezen jó urak ily törvényeket hoznak számukra. Francziaország A forradalmi szoc­ialista­ szövetség második negyedévi értekezletét tartotta meg a napokban, melyen az egyes kerületi­ szövetségek küldöttek által voltak képviselve. 18 föderáczió, 3 kerületi csoport és az állandó 15 tagú végrehajtó­ bizottság volt jelen az értekezleten. 13 pártszövetség levélben mentette ki magát. Az egyes jelentésekből meg lehet állapítani, h­ogy a párt folyton gyarapodik és a proletáriátus mindinkább belátja, hogy egyedüli feladata a burzsoá- és kapitalista­ állam megdöntése, nem pedig a pártzavargás. Az elmúlt negyedévben a pártvezetőség 24 gyű­lést tartott és több kerületi értekezleten képvisel­tette magát. A „Le Socialiste" czímű­ heti pártlap előfizetőinek száma 33 százalékkal növekedett, úgy, hogy a lap költségeit nemsokára az előfizetők fogják fedezni. Külön sajtóbizottságot választottak, melynek kötelessége a pártlap terjesztése. A Seine­föderáczió ajánlatára elhatározták, hogy az általuk kiadott katonaság-ellenes lapot — mihelyt csak lehetséges lesz — a párt fogja átvenni. A párt bevétele október 1-től dec­ember 31-ig 1479 frankkal (1 frank 45 krajczár) növekedett. A közeledő pótválasztásokra a végrehajtó-biz­ott­ság e£,Y külön bizottságot fog kinevezni. A Commentryben megtartott kongresszus, me­lyen a különböző csoportok egyesülni akartak, elhatározta, hogy 1903. április 1-ig programm­tervezetet kell kidolgozni, melyről a legközelebbi pártgyűlésen fognak tanácskozni. A központi bizottságot felszólították, hogy egy községi pro­grammot dolgozzon ki. Végül az értekezlet „nemzetközi szolidaritásból" jóváhagyta a nemzetközi szoc­ialista­ bizottság ama határozatát, mely szerint az amsterdami kongress­zus csak 1904-ben lesz megtartva. • A bányász­sztrájk áldozatai. A Lolt-vidéki bizott­ság fölhívja a munkásokat, hogy az utóbbi bányász­sztrájk áldozatait segélyezzék. A vállalkozók ugyanis békét kötöttek szerződésileg, de mint rendesen, most is megrendszabályoztak egy nagy sereg bányászt. Ehhez járul még 300 bourhorsi bányász, kik üzembeszüntetés folytán kenyerüket veszítették. Belgium. A szenátus elvetette Piquard, szoczialista szenátor indítványát, mely a bányák államosítását czélozta. Eszerint a bányák tovább is a magánkizsák­mányolók tulajdonába maradnak, kik kényük­kedvük szerint sarczolhatják meg a szegény népet. Németalföld. Az általános választói jog. Hollandiában egy külön bizottság van, mely folyton az általános választói jogért agitál. A bizottsághoz hét szövetség tarto­zik . A szocziáldemokrata munkáspárt, a nők vá­lasztói jogáért küzdő egyesület, a szocziál­demo­ NÉPSZAVA krata tanítói szövetség stb. stb. Ezen egyesületek 30.665 tagot számlálnak. A bizottság most tartotta meg kongresszusát Amsterdamban. A jelentés szerint 135 tüntető gyűlést tartottak a választói jog érdekében. A múlt évben Utrechtben megtar­ált országos tünte­tés nagyon sikerült. Az idei­ országos tüntetést Rotterdamban fogják megtartani. Egy agitátor alkalmazását határozta el a kongresszus, kinek kötetelessége, az országot beutazni és minden községben gyűlést tartani az általános választói érdekében. A nők szervezkedése. Kicsinylő mosolylyal beszélgetnek néha­napján a mi uraink, a földnek, a pénznek korlátlan birtokosai a nők jogáról, a „gyengébb" nem felszabadításáról. Be­engedik ugyan őket a tudomány tem­plomaiba és dicsekednek azzal, hogy ma már a nő is lehet tanár vagy orvos, sőt azon sem háborodnak fel, ha valamelyik leány rágyújt egy c­igarettára vagy egye­dül megteszi az utat Londonból Buda­pestig. Ennél többre nem is gondolnak, azoknak a nőknek az életéről meg mit sem akarnak tudni, kik millió számra kora gyermekségüktől agg korukig silány bér­ért a dohos pinczemühelyekben s a gyárak gyilkoló gépei között tengődnek és éle­tükkel, egészségükkel hizlalják a tőkét. A forradalmi szocziáldemokráczia soha­sem feledkezett meg a nőkről: védelmet, jogokat mindig egyformán követelt a nők és a férfiak részére A szervezkedés nehéz munkájában azonban eddig a nők kevés részt vettek; ne firtassuk, hogy mennyi­ben vagyunk mi, férfiak, bűnösök ebben ? Inkább örüljünk annak, hogy ezen most maguk a nők akarnak segíteni mindenütt, ahol szervezett munkásság él és dolgozik. Budapest és környékének munkásnői az elmúlt két ünnepnap délutánjait felhasz­nálták arra, hogy megvitassák helyzetüket, föltárják sorsukat. A legelső lépés tehát a magyarországi munkásnők szervezke­déséhez és szervezéséhez megtörtént. Hisz­szük, hogy minden jó szoc­iáldemokrata szívvel-lélekkel támogatni fogja a nők szervezkedését. * A munkásnők értekezletén szomorú bizonyítékok kerültek napfényre a nők munkaerejének kizsákmányolása mellett. Vegyük sorjába a különböző szakmákat. A fehérnemű tisztító munkásnők rendes munkaideje tart reggel 7 órától este 7, gyakrabban 8 óráig, délben fél órai meg­szakítással ; pénteken, szombaton egész éjjel dolgoznak reggelig. Egy ing vasalásá­ért kapnak 12 fillért, ami egy órát vesz igénybe, heti keresetük így 10—11 koro­nával többre nem megy. Felmondási idő náluk nincs. A műhelyek egészségtelenek, a legtöbb műhely bűzös pinczelyuk. A szabónőlő átlagos munkaideje 13 óra, heti keresményük 6 és 10 korona között váltakozik. A műhelyekben reggeltől­ estig gáz mellett dolgoznak, ezért a­­levegő ott elviselhetetlen a büdösség miatt. Igen sokan munkakönyv nélkül dolgoznak és ha ezek panaszkodni mennek az ipar­testülethez, szóba sem állnak velük. A nyomdai munkásnők munkaideje 9 óra, heti munkabérük 11 korona, sokan, akik nem szakegyleti tagok, dolgoznak 6—7 koronáért is. A nyomdákban a levegő egészségtelen, mert a legtöbb nyomda a pinczében van. A gépmesterek durván bánnak velük. A czipőfelsőrész-készítő munkásnők, tűzö­nök, munkaideje 10 óra, heti keresetük 12 koronától 16—18 koronáig megy. Szervezve 300-an vannak. 12 éves leányokat is gép mellé ültetnek. A könyvkötő munkásnők száma körül­belül ezer Budapesten Munkaidejük 10 óra, hónapokon át dolgoznak, amikor sok a munka, éjjel 12, 2, 3 óráig. Munkabérük kezdődik heti 5 koronánál és felmegy 12 koronáig. Felmondási idő hol 8, hol egy nap sem. Az egyes szakmák után azok a gyárak jöttek szóba, ahol nagy számban vannak munkásnők. Az újpesti Egger-féle villany­gyár­ban a munkaidő 8—9 óra, heti keresetük 7—12 korona. Kezdetben 4 korona a heti fize­tés. A levegő büdös, hiába szellőztet­nek. Felmondási idő nincs, bármikor ki­dobhatják őket. A Wagner Jenő és Wagner Emil vegyé­szeti gyárban (Soroksári­ utcza) a munkás­nők napi 10 órát dolgoznak és keresnek 8—10 koronát akkordban. Vannak nap­számosnők, akik napi 80 fillérnél, egy koronánál többet nem kapnak. Az újpesti pamutfonó gyárban a munka­idő 11 óra, heti keresményük 10—11—12 korona. A csinosabb leányok keresnek 30 koronát. Felvesznek 11, 12 esztendős leányokat is, akik mint kezdők 6 koronát kapnak; a napszámban dolgozók napi bére 1 korona 20 fillér. A váczi­ úti jutagyárban a nyár óta csak öt napot dolgoznak ; heti keresetük 12—14—16 korona. A kereskedelmi alkalmazottak helyzetéről is beszámolt egy „hivatalnoknő"; napi munkaidejük 13 óra, fizetésük 20 koroná­nál kezdődik és a legtöbb 40—50 korona fizetésnél megállapodik. Igen sok beáll üzletbe 10 korona fizetés mellett is, mert százan és százan züllenek el állás híján. Végül azoknak az egyetemi hallgatónők­nek­ megélhetési viszonyait adta elő egy tanárjelöltnő, akik tanítással keresik meg a kenyerüket. Állást kapniuk rendkívüli nehéz, ha nincs protekc­iójuk, cseléd­számba veszik őket a bánásmód tekinte­tében. Vannak olyanok, akik lakásért vagy ebédkosztért kénytelenek 2—3 gyer­meket tanítani egész délután. Öt-tíz fo­rintért is adnak sokan órákat, ezenkívül sétáltatják, öltöztetik velük a gyerekeket. C íme, ilyen szomorú állapotok tárul­tak elénk eme szűkkörű értekezleten, amely — reméljük — kezdetét képezi a nők komoly, czéltudatos szervezkedésé­nek, a küzdelemnek egy jobb sorsért, em­berségesebb létért. Gazdasági politika. Irta: Wellner Jakab. (Folytatás.) IV. Garami elvtárs a kongresszus alkalmá­val az olasz-franczia vámháború adataival igyekezett bizonyítani a vámok káros ha­tását. A példa adatait igen könnyen mu­tathatnám be más világításban, mint Ga­rami elvtárs. Azonban azt hiszem, ez fölösleges munka volna. Abban valószínű­leg minden elvtárs egyetért velem, hogy a vámháborúk adatai nem bírnak bizo­nyító erővel a védvám ellen. De ettől el­tekintve, a szabadkereskedelem és véd­vám kérdésénél nem szabad általánosítani. Ezzel is úgy vagyunk, mint az egyszeri orvos, aki a káposztát, amely a kovács­nak használt, más betegnek is ajánlotta. A kovács meggyógyult az orvosságtól, a másik pácziens belehalt. Csak néhány adatot sorolok fel annak igazolására, hogy az olasz vámháború mit sem bizonyít. Garami állítja, hogy a kultúra előbbre való, mint az ipar. Tehát először is Ma­gyarország ma sokkal magasabb kultúr­fokon áll, mint Olaszorság a vámháború idején. 1886-ban Olaszorság 28,469.628 lakosa közül 19,141.157 nem tudott sem írni, sem olvasni. Ez 67,3%-nak felel meg, vagyis azt jelenti, hogy 100 lakos közül 67 nem tudott írni és olvasni. Magyar­országon ma 100 lakos közül 48 van, aki nem tud sem írni, sem olvasni. Másodszor, Olaszországban annak idején még óriási mértékben kiaknázták a nőket és gyermekeket. Továbbá a munkásvédelem legelemibb feltételei sem voltak meg­valósítva. Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy nálunk a nőket és gyer-­­mekeket nem zsákmányolják ki és hogy

Next