Népszava, 1906. augusztus (34. évfolyam, 180–205. sz.)

1906-08-01 / 180. szám

1906. augusztus 5. NÉPSZAVA színűség szerint szóba fog kerülni a kiegyezés kérdése is. Wekerle eddig még nem kapta kéz­hez az osztrák miniszterelnöktől az osztrák kor­mány nézeteiről és kívánságairól kilátásba he­lyezett memorandumot . Ischlböl visszautaztában találkozik osztrák kollegájával, amikor megálla­pítják a kiegyezési tárgyalások megkezdésének időpontját. Ez az idő szeptember első napjaira esik. Ischlből táviratozzák a „Budapesti Tudósító­nak. Wekerle Sándor dr. miniszterelnök és Andrássy Gyula gróf belügyminiszter ma este háromnegyed órai késéssel ideérkeztek. Wekerle dr. holnap délelőtt 11 órakor, Andrássy Gyula gróf déli 12 órakor jelenik meg őfelsége előtt különkihallgatáson. Tüntetés az általános választói jogért Pozsegában. A nemzeti demokrácia feudális kormánya tudvalevőleg mindenről beszél, csak az általános választói jogról nem, melynek alap­ján kormányt vállalt. A kormány e kétszínű játéka nemcsak a magyar munkásságot szólítja harcba, hanem Horvátországban is kemény el­lenállásra számíthat. Pozsegán vasárnap tartotta meg beszámolóját — amint nekünk írják — dr. Bósó Vinkovics kormánypárti képviselő. A beszámolón Krpán Milág elvtársunk is szólásra jelentkezett, de a kormánypárti hősök nem engedték felszólalni. Erre elvtársaink úgy adtak rosszalásuknak ki­fejezést, hogy a Marseillaise hangjai mellett el­vonultak s tüntető sétát rendeztek az általános választói jog érdekében. Midőn a kormánypártiak látták, hogy még olya­nok is csatlakoznak elvtársainkhoz, kik nem tagjai a szervezetnek, vissza akarták őket csalo­gatni a gyűlésre. Azt mondták, hogy egy kor­mánypárti ügyvéd fog majd az érdekükben felszólalni. De elvtársaink nem ültek fel az édeskedésnek, hanem tovább tüntettek, követelve az általános, titkos választói jogot. Nagy keser­vére a kormánypártiaknak, akik alig néhány ember előtt önthették csak ki szívü­k keserűsé­gét. Az általános választói jog ügye mindinkább szélesbedő hullámgyűrűben eléri és harcra tüzeli az elnyomott munkásosztályt a Dráván innen, a Dráván túl. A szerb határzár ügye a mészáros ipar­testület előtt. A budapesti mészáros ipartestület ma délután rendkívüli közgyűlést tartott, melynek tárgya a szerb határzár ügye is az abból ki­folyó marha­drágulás kérdése volt. Elmondta az ipartestület elnöke, hogy az élő marha árának a folytonos drágulása ma már országos bajjá változott, amely amíg egyrészt óriási terheket ró a közönségre, mert a kimért hús árát föl kell emelniök a mészárosoknak, másrészt tönkreteszi a mészáros üzemet. Sem az államkormányzat, sem a főváros hatósága nem tesz meg minden lehetőt a bajok elhárítására. A gazdasági po­litikának minden téren más irányt kell vennie. Segítséget kell kérni a kormánytól, fővárostól. Reisz Dávid a húsdrágaság ellen való legjobb orvoslásnak azt­ tartja, hogy a szerb és oláh határt a marha-behozatalra megnyissák. De meg kell akadályozni a magyarországi marhák kivitelét. Ha Bécs megteheti, hogy az oda bevitt vágómarhát tovább vinni nem engedi, akkor ugyanazt Budapest is megteheti. Kérjék föl a kormányt eme kérelmeik teljesítésére; ha ezt nem teszi, nincs hátra más, mint az, hogy a mészárosok csukják be boltjaikat. Szerdahelyi Henrik dr., állatorvos, szinte lehetetlennek tartja, hogy ez idő szerint olcsó marhát lehessen kapni Magyarországon. A vas­úti tarifa nagy, a szállítás lassú, úgy, hogy az állatok elhullása gyakori dolog, ezt az anyagi veszteséget pedig a kisgazda (amely túl­nyomólag szállítja az állatokat,) el nem bírja. A melléktermények értékesítése kezdetleges ál­lapotban van. A fogyasztási adó tetemes és igazságtalan, mert nincs osztályozva. Orvoslá­sul kívánatosnak tartja, hogy nyittassák meg a szerb és oláh határ. Kívánja a fogyasztási adó törlését, vagy leg­alább leszállítását, a növendékmarha levágásá­nak az eltiltását. A központi vásárcsarnokban a húsnak nagyban való eladásának a megszünte­tését és a liselárusításnak a vágóhídra való kihelyezését. Ezek után az elnök határozati javaslatot ter­jesztett elő, amelyet holnap délelőtt küldöttségi­leg adnak át a polgármesternek. A határozati javaslat felkéri a székesfőváros polgármesterét, hogy a kormánynál sürgősen járjon el, hogy a növendék­ állatok húsának a kimérése eltiltassék, hogy a szerbiai határzár­ t zsaroló miniszter cinkosai. — Saját tudósítónktól. — Budapest, július 31. Szombaton reggel adtuk át a nyilvános­ságnak a Jekelfalussy-merénylet felett való ítélkezés jogát. Negyedfél napja van már, hogy nyilvánosságra jutott az az esemény, amely egy kormányzati rendszer természet­szerű gyümölcse s amelynek közhírré tétele után huszonnégy órával nyugaton bármely kormány bejelentette volna lemondását. Nálunk nem ez történt. Jóllehet eredeti tudósításunk hitelessége minden kétségen felül áll, jóllehet okiratokkal igazoltuk, hogy a szórványos, gyámoltalan és szokat­lanul erőtlen mosakodásra azonnal megadtuk mi, sőt egyes polgári lapok tudósítói is a választ, mely kétséget nem tűr, jóllehet ki­derült, hogy Wekerle hazudott a képviselő­ház, az ország szine előtt, midőn tájékozat­lanságáról fecsegett, jóllehet bizonyos, hogy a munkásnyuzók atyja, Darányi is cinkos­társ az adósbörtön felélesztésében, a nem­zeti demokrata kormány még helyén van s nem is szándékozik távozni onnét. Maradjon is meg. De tartsa meg akkor Jekelfalussyt is: a nemzeti demokrata rend­szerbe éppen beleillik a földesúr pallosjogá­nak miniszteri gyakorlása, a csendőrök segítségével való zsarolás, állítólagos adós­ságoknak fegyverrel való behajtása. Az az ország, amely megtűri, hogy a „szökött cselédek"-et a szolgabíró csend­őrrel vitesse vissza, megérdemli, hogy a miniszterei csendőrrel veressék vasba a­­ feleségük állítólagos adósait, bármely polgárt, akit a „jó magyar" miniszternek eszébe jut megzsarolni. Az az ország, amely Polónyiakat tűr a nyakán, a Jekelfalussyak ellen ne panaszkodjék. Wekerle úr holnap, szerdán délelőtt állí­tólag oly értelemben fog referálni a király­nak, hogy r­ejtse el Jekelfalussyt, akit egy homokos zsákként kidobnak a nemzeti demokrácia léghajójából, amelyből gyorsan száll ki a réseken a népszerűség hidro­génja. Kár pedig kímélni a­­ többi zsákot: az Apponyi-klerikalizmust, a Po­lónyi-kloákát, a Wekerle-féle adópolitika népnyúzását, az Andrássy-hetmanek munkás­gyilkosságait, a Kossuth-panamákat, a Juszli­erőszakot és az egész kinevezett képviselő­had undorító mameluk­ talpnyalását. Hogy a Jekelfalussy-ügyben bűnös a parlamenti többség, amely lehurrogta az in­terpellációt, az már hétfőn kiderült. Hogy azonban húsz egész ember sincs a kép­viselőházban, aki ne vállalna szolidaritást ezzel a merénylettel, amely a munkásság mozgási szabadságának elfojtása után a polgárság vagyonbiztonságának megrendí­tésére akar joggyakorlatot teremteni ,­ az ma derült ki. Áchim András nem tudott húsz aláírást gyűjteni a képviselőház össze­hívását célzó indítványához, hogy a Jekel­falussy-botrány tárgyalható legyen. De nyilvánvaló lett ma egyéb is: Jekel­falussy cinkosául mutatta be az ezerholdas­uralom fővezérét, Darányit is, akitől előre tervezett merénylete előtt tanácsot kért és­­ kapott. Még pedig oly értelemben, aminő­ben cselekedett. A tényállást magát Jekelfalussynak ma este végre-valahára megérkezett nyilatkozat­nak címzett vallomása sem képes elhomá­lyosítani. Jekelfalussy kimondta magára a halálos ítéletet: bevallja, hogy ispánját elfogatta és megzsarolása után szabadon bocsátotta, jóllehet még a szökött cselédet is legfeljebb visszavezettetni volt joga, de másnak állítólagos cselédjét megzsarolni, vagy pláne megrabolni —h Így minősítik újabban Jekelfalussy tettét — arra még a magyar büntetőtörvénykönyvben sincsen paragrafus. Ma már erre a tettre nincs mentség a nemzeti demokrácián rajta marad az adós­börtön visszaállításának szégyenfoltja. Ha Jekelfalussy bukik, a rendszer megmarad. Ha nem, akkor ott díszeleg továbbra is a többi tulipánfi között, apasztván azt a cse­kély népszerűséget is, amelyben a „nagy" minisztériumnak még része van a megfize­tett sajtó kegyelméből. A helyzet jellemzésére még csak azt je­gyezzük meg, hogy nem akadt lap az „Al­kotmányion kívül, amely nyíltan védel­mébe merte volna venni a szoldateszka ezerholdas hősét. Az „Alkotmány" is csak azt mondja védelmére, hogy a jó hazafi, jó magyar és jó keresztény minisztert azért támadják a zsidók, mert gyűlölik. Egy szö­kött cseléd elfogatása és megzsarolása az emberszerető „Alkotmány" szemében nem bűn . . . Ispán és nem cseléd. A kegyelmes úr szőrszálhasogatással cse­lédnek akarja minősíteni Kovács Györgyöt. Jekelfalussy elkövetett és bebizonyított bű­neit nem enyhítené, ha kutyamosó lett lé­­gyen is a lontói udvarházban Kovács ispán. Az „utolsó" béres is tudja, hogy a cseléd beszegődik és a gazdájával nem köt írás­beli szerződést, hanem átadja „cselédköny­vét", amely­be gazdája beírja bérét és egyéb adatokat. Szerződést már csak kép­zettebb, jobban fizetett alkalmazottakkal kötnek: a kereskedők, iparosok az üzlet­vezetőikkel, könyvelőikkel, a földbirtokosok a jószágigazgatóval, a számtartóval, a gazdatiszttel, ispánnal rendesen írásbeli szerződésbe foglalják az alkalmazás felté­teleit, a szolgálatnak minéműségét, díjazá­sát, felmondási idejét. A már említett 1900. évi XXVII. törvénycikk egyenesen el is rendeli az írásbeli szerződésnek mindenkori megkötését. Íme, bemutatjuk szószerinti szövegében azt a szerződést, amellyel Jekelfalussy Lajosné Kovács Györgyöt ispánjául szerződtette lon­tói birtokára (Ödön helyett György ol­vasandó) . Szerződés mely szerint alálírott Kovács Ödön gazdatisztet, ispáni minőségben, 1906 Január 1­től a következő illetmények mellett szerződteti. 1. Készpénz fizetése 1906 ban 350 for. (700 koroná­ ban állapitatott meg. Megelégedés esetén, második évtől 400 for. (800 koronára) emeltetik. 2. További illetményei: 6 m. mázsa búza, 6 m. mázsa rozs, 6 m. mázsa árpa, 2 magyar hold földhasználata, melynek felszántására urasági iga igénybe vétele engedélyeztetik, 1 da." tehén­tartás, a borjúnak legfeljebb hat hetes koráig való tar­tása, 4 öl fa és 40 kilo petróleum. 3. Baromfitartás csak lakását környező udvar és kertben engedélyeztetik. 4. Kovács Ödön ispán, mint a gazdaság minden ágában jártas szakember vállalkozik a gazdatiszti állás betöltésére, úgy szintén szavatosságot és anyagi felelőséget vállal a reábízott magtári kész­­let, és gazdasági pénztár kezelésében. 5. Esetleg előforduló hűtlen kezelés a birtok­tulajdonost a szerződés azonnali felbontására jogosítja. 6. A felmondási idő mind két részről 3 hónap­ban állapittatik meg. Budapest 30/11 1905 Jekelfalussy Lajosné. Ez régen volt, újév táján , feleli az „alt. honv. min." Azóta kihámozták az ispán ál­arcából a közönséges cselédet. azonnal föloldassék és hogy Oláhországból a szarvasmarha behozatala megkönnyíttessék, hogy a HI. osztályú keresetadó és járulékai az adó mérve szerint, a levágás alkalmával, a hús­fogyasztási adóval együtt, a közvágóhídon­ sze­dessék be. Kérik továbbá a fogyasztási adó tel­jes törlését, úgyszintén kérik az adó végleges és igazságos rendezését a progresszív adó meg­valósítását. A javaslatot egyhangúlag elfogadták s ma — szerdán — délelőtt 11 órakor nyújtják át Bárczy István polgármesternek. Tij pénzügyminiszter, Bécsi jól ér­tesült forrásból jelentik: Wekerle Sándor miniszterelnök, a holnapi ischli audiencián fölmentését fogja kérni a királytól a pénz­ügyminiszteri tárca alól. Egyúttal előter­jesztést fog tenni Popovics Sándor állam­titkárnak pénzügyminiszterré való kineve­zése iránt. 9

Next