Népszava, 1907. szeptember (35. évfolyam, 208–232. sz.)
1907-09-01 / 208. szám
XXXV. évfolyam. Budapest, 1907 szeptember 1. vasárnap. . V KONTŐ / AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. . 19.20 kor. I negyed évre .,80 kor. fél évre .. 9.60 é I egy hóra . . 1.60 Egyes szám ára 6 fillér. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., Rákóczi út 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., Nyár utca 1. sz. (Telefon-szám 82—61.) 11 i „r 1 " 208. szám. A király politikája. Az egyes osztályok politikai helyzetét előző cikkeinkben tárgyaltuk. A munkásosztály politikájával külön foglalkoznunk nem kell, hisz lapunk hasábjai, minden betűje folyton a munkásosztály politikáját hirdeti és támogatja. Van azonban a magyar közéletben még egy nevezetes tényező, melynek a szereplését, a munkásosztályhoz való viszonyát tárgyalnunk kell: ez az uralkodó ! Mi a történelmet és a politikát a tömegek, az osztályok harca, érdeke alapján magyarázzuk. Ezzel látszólag nem egyeztethető össze, hogy egy egyes ember cselekedeteivel, legyen az bár az uralkodó, külön foglalkozzunk. Az uralkodó azonban nem egyes ember, hanem egy igen nevezetes hatalmi tényező. Az uralkodó képviseli az egész uralkodó családot a maga nagy gazdasági hatalmával ; az uralkodóhoz közvetlenül csatlakozik a tisztikar túlnyomó része, a hivatásos katonatisztek, kiknél a tiszti rang atyáról fiúra száll: az udvar és a magas bürokrácia, mely, különösen Ausztriában, máig is külön osztályt képez. Mindezen társadalmi rétegek közvetlenül a királytól függnek, minden körülmények közt vele vannak. Ez a körülmény, minden jogi szemponttól eltekintve, súlyt ad az uralkodó személyének. Mindaddig, míg a társadalmi fejlődés békés úton halad előre, a király hatalmas jogokkal bír. Ura a hadseregnek, kinevezi a minisztériumot, összehívja és feloszlatja tetszése szerint az országgyűlést. Mivel szentesítése nélkül nem lehet törvénnyé semmiféle javaslat, legalább mint akadályozó, döntő szereppel bír a törvényhozásban is! Miféle érdek vezeti valamely uralkodó politikáját ? A felelet nagyon egyszerű: saját és családja uralmának fentartása és megnagyobbítása! Uralma fentartásának eszközei kétfélék: ideológiai és hatalmi eszközök. Ideológiai a jogi helyzete, a tömegekbe belenevelt királyhűség, a hűségeskü, melyet kezébe tesznek le az ország és hadsereg tisztjei stb. Ilyen ideológiai mozzanat magának a hadseregnek a hűsége is. Hatalmi eszköze elsősorban a hadsereg. Ezenkívül az érdekközösség, mely az uralma alatt álló társadalom némely osztálya és közötte fennáll. Hogy a király uralma fenmaradjon, ennek feltétele, hogy saját hatalma és a vele szövetkezett osztály hatalma nagyobb legyen, mint a vele szemben álló osztályok hatalmai De a király érdeke, hogy az uralma alatt álló ország hatalma lehető nagy legyen; minél nagyobb és gazdagabb az ország, annál nagyobb tekintéllyel és jövedelemmel bir az uralkodó, így az uralkodó érdekei hogy országa fejlődjön és gazdagodjék. Mindebből következik, hogy az uralkodó politikája ingatag; hol ezzel, hol azzal a társadalmi réteggel lép szövetségre! A 18. századbeli abszolút uralkodók a fejlődő burzsoáziát támogatták a feudalizmussal szemben ; a francia uralkodóház, nem ismervén fel a burzsoázia erejét, saját vesztét idézte elő politikájával. Általában az uralkodó, minthogy uralma jórészt tekintélyén, tehát ideológiai alapon nyugszik, leginkább a mindenkori uralkodó osztállyal tart, mely szintén a tekintély elvét, hirdeti az előretörő, tisztán emberi jogokra hivatkozó osztályokkal szemben. Kivételes eset, ha valamely elnyomott osztály pártjára áll, így tett a mi uralkodónk nemrég Ausztriában, az általános választójog kérdésében ! Így tett Magyarországon, midőn a koalíciót az általános válaszójog behozatalára kötelezte ! A király ezen állófoglalás'a ^í'mimm'^'vihető. A koalíció erősen támadta a német vezényleti nyelvet, a hadsereg egységét. Ezen támadások sokszor maga a király személye ellen irányultak és veszélyeztették a király tekintélyét. A hadsereg magyarrá tétele kétségkívül érdeke a magyar nemességnek, részben a polgárságnak is, hisz sok ezer semmittevő dzsentrifiú és polgári sarjadék jutna egy álláshoz. A király azonban semmi áron sem akart jogaiból engedni, hisz a hadseregről, hatalma legfőbb eszközéről volt szó. És látván, hogy mily kevés tényleges erő áll a koalíció harca mögött, szétzavarta az országgyűlést, felfüggesztette az alkotmányt; a szétzavart parlament védelmére egyetlen ember sem állott ki! A koalíció végre megadta magát kényrekegyre. Lemondott mindenről, csakhogy hatalomra jusson. És ekkor kötötte ki a király, hogy meg kell csinálni az általános választójogot ! A király igen helyesen gondolkozott. Amily fontos a királyra a felségjogok megtartása, amily fontos a mai uralkodó osztályra, hogy a „nemzeti" követelmények által állandóan izgalomba tartsa a leigázott népet és esetleg fiainak állást szerezzen a hadseregben, oly kevés fontossággal bír a vezényszó, jelvény, stb. kérdése a nép milliói számára. Ha már meg van a nagy baj, hogy három fiatal évet el kell veszíteni, hogy szótlanul kell tűrni durva tisztek minden szeszélyét, az, hogy ez német, vagy magyar nyelven, feketesárga, vagy piros-fehér-zöld jelvény alatt történik-e, már nagyon mindegy! Míg osztályparlament áll fenn, melyben a pártok nem gazdasági, hanem személyi, vallási, közjogi elvek szerint csoportosulnak, a királyt mindig fenyegeti az a veszedelem, hogy valamelyik párt ismét a hadsereg szétválasztását, a magyar Vezényszót választja jelszóul. Míg ellenben joggal felteheti, hogy az általános választójog alapján összeülő népparlamentnek igen-igen hosszú időre más fontosabb teendői lesznek, mint a vezényleti nyelv bolygatása! Így, az ..általános? választói jog kérdése ideiglenes szoros érdekközösséget teremt az uralkodó és a munkásosztály között. Sőt tovább menve, mondhatjuk, hogy hosszú időre nem fog ellentét fennállani az uralkodó és a munkásosztály politikája között. Közjogi kérdések közönyösen hagynak bennünket ; az alkotmánybiztosítékok csak az uralkodó osztályt érdeklik, viszont az uralkodónak elsőrendű érdeke, hogy országainak népessége ne fogyjon . Minthogy a mai uralkodó osztály esztelen politikája százezerszám űzi idegenbe az ország népét, a király természetes ellensége ak! hogy legyen a mai uralkodó osztálynak és politikájának, mely a monarchia katonaanyagát annyira kevesbíti! A kivándorlás megszüntetése csak erélyes gazdasági és szociálpolitika által lehetséges. A király és a munkásság tehát egyformán érdekelve van a modern szociálpolitika megalkotásán! Szóval, Magyarország különleges helyzete az uralkodót oda kell hogy vigye, hogy a munkásság érdekeit, politikáját lehetőleg támogassa ! Mi pedig, mint Pernerstorfer mondá, nagyon elfogulatlan emberek vagyunk és bárkinek a segítségét célunk érdekében szívesen elfogadjuk! A Népszava mai száma 16 oldal. SZEMLE. BELFÖLD. Az általános választójog elsikkasztói. Nekünk nem újság, hogy a koalíciós kormány az általános, titkos választójogot, melyet megvalósítani köteles volna, mindenképpen el akarja sikkasztani. Ilyen szándékról ad ma hírt a „Magyar Szó" is, amely ezt írja: Bécsből megbízható helyről jelentik nekünk, hogy Andrássyék ott végleg el akarják temetni az általános választójogot. Azt híresztelik ugyanis, hogy az általános választójog ma már nem kell Magyarországon senkinek sem. Nem kell a szocialistáknak és nem kell a demokratáknak, Vázsonyiéknak sem. Az alkotmánypárt, a néppárt pedig első pillanattól kezdve sem akarta az általános választójogot, a függetlenségi pártban pedig alig van egy-két ember, aki szintén akarta. Ma tehát az a helyzet Magyarországon, mondják Andrássyék, hogy nem kell az általános választójog.