Népszava, 1907. október (35. évfolyam, 233–258. sz.)
1907-10-25 / 253. szám
A császár barátai. — Fajtalankodó főurak. — A Moltke-Harden-pör. Egy berlini iró, Siarden „Zukunft" című lapjában megírta, hogy a német császári udvarban olyan emberek vannak, akiknek beteges, homoszexuális hajlamaik vannak. Harden cikkeinek meg lett az az eredményük, amiket szerzőjük várt tőlük: a bizalmas társaság tagjait eltávolították a császári udvartól. De más eredményük is lett. Az egymást nagy szerelemmel szerető főórák az úgynevezett társadalmi szereplés teréről is leszorultak. Hogy tisztázzák magukat, bíróság elé állították, a bátor, szókimondó újságírót. Nemcsak Németország, de az egész világ nagy figyelemmel kíséri a per tárgyalásának a lefolyását. Az újságok egész oldalakat szentelnek lerögzítésére a tagadhatatlanul érdekes, sőt izgató jeleneteknek, amelyekben a tárgyalás természetesen bővelkedik. A tárgyalás első napja, a szerdai, amelyről már írtunk, formaságokkal, az író kihallgatásával telt el. A második nap, a csütörtöki iránt még nagyobb volt az érdeklődés. Ma tanukat hallgattak ki. A tárgyalás második napja leleplezésekkel kezdődött. A bíróság elé állított Harden védője, Bernstein dr., a hallgatóság feszült érdeklődése mellett felajánlotta annak a bizonyítását, hogy az a kör, amelyhez a panaszos Moltke gróf is tartozott, a büntetőtörvény 174. szakasza szerint a legsúlyosabb vétségeket követte el. A tárgyalás azzal kezdődött, hogy Moltke képviselője, Gordon igazságügyi tanácsos, több tanúnak megidézését kérte, akik azt fogják bizonyítani, hogy Moltke gróf kereste asszonyok társaságát is és hogy ezekkel szemben mindig a leglovagiasabb módon viselkedett. Azt kivánja továbbá, hogy felolvassák Elbené asszonynak levelét, amelyben hízelgő módon és szeretettel nyilatkozik Moltke grófról. Erre felemelkedett Bernstein ügyvéd, Harden védője s ezt mondta: — Harden nevében újra visszautasítom a panaszosnak azt az állítását, hogy Hardent cikkeinek megírásánál személyes indító okok vezették volna. Azt állítom és be is fogom bizonyítani, hogy Harden cikkeiben, mint politikus, meg akart semmisíteni olyan embereket, akik ugyancsak mint politikusok megérdemelték, hogy megsemmisítse őket. Be akarom bizonyítani, hogy azok az emberek, akik a császár körül igen nagy állásokat töltenek be, a büntető törvény 174. szakaszában körülírt vétségeket elkövették. Ezt nem Harden mondta az ő cikkeiben, hanem én mondom. Az a társaság, amely ellen Harden oly sikeresen harcolt, valóban rendezett éjjeli orgiákat s erre vonatkozólag számos tanút állíthatok elő, köztük katonákat is. Nem akarom azt állítani, hogy Moltke gróf is részt vett ezekben a dolgokban, de a gróf bizonyára ismerte ezeknek az embereknek erkölcsi és lelki kvalitását. A tárgyalás további folyamán a védőügyvéd a nyilvánosság kizárását indítványozta, amit az elnök el is rendelt. Bollhardt vértestestőr az első tanú ; elbeszéli, hogy akkoriban más magas személyeket is gyanúsítottak természetellenes hajlamokkal. Többször volt Lynar ezredes nyaralójában , mindig félhomályban ült a társaság. Nem tudja határozottan, vájjon gróf Moltke Kunó is ott volt-e ? Abban az időben nyílt titok volt, hogy más magasrangú tisztek, köztük nem egy herceg is, homoszexuális kicsapongásokat követtek el abban a társaságban. Harden. Akkoriban nekem több, hitelt érdemlő tanú hajmeresztő részleteket mondott el. Köztudomású, hogy gróf Hohenau és Lynar emiatt kénytelenek voltak kilépni a hadsereg kötelékéből és az is tudvalevő, hogy Lynar akkor így szólt a trónörököshöz : „Nekünk pusztulnunk kell, holott mások is épp ilyen romlottak." Gróf Hohenau és Lynar részt vettek az orgiákban. Bollhardt kijelenti még, hogy a grófot és Eulenburg Fülöp herceget felismeri. Bollhardt kihallgatása után szóváltás támadt a magánpanaszos jogi képviselője és Bernstein védő közt arról, hogy Eulenburg Fülöp herceg ott volt-e a villában. Harden: Összetévesztésről szó sem lehet. A Gothai Almanachban megmutattam a tanúnak Eulenburg Fülöp herceg arcképét és anélkül, hogy nevét megmondtam volna, Bollhart ráismert és így szólt: „Ez Eulenburg herceg. Ez is ott volt." A tanú a keresztkérdések után is megmarad amellett, hogy látta a villában Eulenburg herceget. Harden: Nekem sokan mondták el azokat a hajmeresztő orgiákat, amik a villában történtek, köztük Bollhart is, aki meglátogatott. Gróf Moltke: Nekem sejtelmem sem volt azokról a szomorú eseményekről. Harden: Bollhart úr, állítja ön, hogy gróf Moltke Kuno és gróf Hohenau természetellenes dolgokat követtek el, fajtalankodtak ? Tanú: Igen. A következő tanú a vértes-testőrezred egy volt őrmestere, aki szolgálati ügyben gyakran megfordult a villában és akinek gróf Lynar tisztiszolgája panaszkodott, hogy nem maradhat meg gazdájánál, mert túlságosan kedves hozzá. Ezt a panaszt szabályosan tovább jelentette felettesének. Akkor mindenki beszélte, hogy gróf Lynar csak férfiakat szeret és mások is fajtalankodtak, köztük gróf Hohenaut is emlegették. Moldenhauer tanú azt vallja, hogy ő nem tudott a tisztek természetellenes viselkedéséről; hallott ugyan egyet-mást, de nem hitte.ltalános feszült érdeklődés közepette állt a törvényszék elé Kessel tábornok, a testőrség parancsnoka. Elnök: Beszélt tábornok úr gróf Moltkeval arról, hogy Eulenburg herceg természetellenes hajlamú ? Kessel tábornok: Sohasem. Harden: Tud-e arról, hogy a testőrség tisztikara mozgalmat indított gróf Hohenau ellen és a rendőrségnél is tudakozódtak? Kessel: Nem. Harden: Volt-e szó arról, hogy Lynart kinevezik a császár szárnysegédévé ? Kessel: Nem tudok róla. Szünet után folytatták a zárt tárgyalást. Bernstein védő azt kérdezi Hüssen-Haeseler tábornoktól, a katonai kabinetiroda főnökétől, hogy azért vesztette-e el gróf Moltke állását, mert nem állott éppen távol Eulenburg herceg cselekedeteitől ? A tanú ezt határozottan tagadta. Az elnök itt megszakította a tárgyalást és folytatását délután 4 órára halasztotta. A törvényszék 3/ 5 órakor elhatározta, hogy a tárgyalást péntek délelőttre halasztja el. Ezen az ülésen valószínűleg Eulenburg Fülöp herceg is megjelenik tanuként. A törvényszék a herceg által benyújtott beadványt nem találta kielégítőnek. Miután a herceg e kérvényében behatóan ecsetelt kedvezőtlen egészségi állapota ellenére Liebenbergből Berlinbe utazott, semmi sem áll útjában annak, hogy személyesen is megjelenjen a törvény előtt. Lelki izgalomtól, amely "a kérvényben okvetlenül elkerülendőnek van feltüntetve, nem kell tartani, mert hiszen a herceg ártatlannak érzi magát... — Kossuth Ferenc szórakozott. Tessék csak gyorsan figyelmeztetni Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztert, hogy a 74518/III. 1907. számú rendeletét sürgősen helyezze hatályon kívül, mert alkalmasint a kiegyezési tárgyalások alatt is elárult nagyfokú szórakozottságában írta alá, ami nagyon valószínű, hiszen ekkor arról is megfeledkezett a kereskedelmi miniszter úr, hogy ő a 48-as és függetlenségi pártnak az elnöke. A kereskedelmi miniszter úr ugyanis ezzel a rendeletével a kisbirtokosok országos kongresszusára zarándokló kisembereknek kedvezményes vasúti jegyeket helyezett kilátásba. Ki rendezi a kongresszust? A „Magyar Lobogó" című „legolcsóbb, legtartalmasabb, hazafias 48-as irányú politikai, közgazdasági, szépirodalmi és vegyes tartalmú képes hetilap" szerkesztősége és kiadóhivatala, mely a vidéket mostanában elárasztja előfizetési felhívásokkal, közölvén Kossuth Ferencnek még 1905 november 28-án kelt és a prenumeránsfogás érdekében irott levelét, melyben ezt mondja a magyar lobogóról a „Magyar Lobogó"-nak : — „Ez alatt küzdve műveit csodákat a magyar . . Ez a levél 1905-ben íródott. A levél alján 1907-es kereskedelmi miniszteri rendelet igér kedvezményes áru vasúti jegyeket a kongreszszusozni készülő magyarnak. A kongresszuson — mint a „Magyar Lobogó" reklámlepedője mondja — az adóreformokról leszen szó a kisbirtokosok országos szövetségének megalakítása keretében. Mit akarnak a kisbirtokosok nevében a „Magyar Lobogó"-ok? Azt, hogy a 10—15 holdas kisember ne fizessen földadót, a segédnélküli kisiparos meg keresett adót, hanem a nagy birtokokat nyomják meg a progresszivitás alapján akkora adóval, amely ezt mind kifutja. No, már most összeül a kongresszus a Kossuth Ferenc kedvezményes jegyével és az orra elé tálalják a kormány adójavaslatait. Hüh, mekkora felháborodás leszen itt, különösen akkor, ha a kiegyezési komédia végeredményét is elbük hozzák. A kedvezményes vasúti jegyet megtiszteltetik azzal, aki adta és egyúttal megkérdik Kossuth Ferenctől, mint a 48-as és függetlenségi párt elnökétől, hogy a magyar lobogó alatt küzdve, ilyen csodát mivelt? No isten, szép magyar lehet! Ezt a kellemetlenséget el kell kerülni, mégpedig azzal, hogy a szórakozottságban aláírt rendeletet visszavonja Kossuth Ferenc úr és ráparancsol a „Magyar Lobogó"-ra, hogy ne kellemetlenkedjék azzal a régi levéllel, de kongresszust se csináljon, mert majd oda üt neki, ahol legjobban fáj. Csak gyorsan, gyorsan, nehogy a lapja előfizetőinek adott kedvezményes jegyek révén összeverődött kongresszus számon kérje a kereskedelmi minisztertől azt a csudát, amit — a magyar lobogó alatt küzdve — elfelejtett megcsinálni. — Tüntetés a nagyváradi jogakadémián. Nagyváradról táviratozza a Népszava tudósítója. Ismeretes, hogy egy Szemenyei aláírású, durva hangú sürgöny arra kívánta volna reávenni a nagyváradi jogakadémia ifjúságát, hogy Ágoston Péter jogakadémiai tanár ellen, ki a szabad tanítás pécsi kongresszusán radikális vezetőszerepet vitt, tüntessen és ezáltal tegye lehetetlenné azt, hogy továbbra is tanítson. E sürgöny folytán az ifjúság már hétfőre nagygyűlést hívott össze. Azonban Molnár Imre legidősebb tanár, a távollevő Bozóky igazgató helyettese nem engedélyezte a gyűlést, mert előre látható volt, hogy a gyűlés Ágoston Péter mellett fog állást foglalni. Kedden megérkezett Bozóky igazgató és szerdára engedélyezte ugyan az ifjúsági gyűlést, de már keddre kari ülést hívott össze, hogy az ifjúság ne maradjon nemes útmutatás nélkül. A kari ülés lefolyása már ismeretes: hódoló felirat Apponyihoz, arcképének megfestetése. Az ifjúság azonban nem követte a fölemelő példát! Szerdán tartott gyűlésén egyhangúlag, felháborodással utasította vissza a bujtogató sürgönyben kifejezett vádakat és tiszteletét és szeretetét fejezte ki Ágoston Péter tanára iránt. — Utóvégre mi csak azt konstatáljuk örömmel, hogy akármily módon is, de a tanszabadságot megvédték Apponyi fekete katonáinak minden ravaszkodása dacára. A Szemenyei-ügyben egyébként még a következő sorokat kaptuk: A Népszava október hó 20. és 22-iki számaiban a Szemenyei-üggyel kapcsolatos közleményeikre vonatkozólag felkérem az igen tisztelt Szerkesztőséget, szíveskedjék közzé tenni azt, hogy az „Országos Széchenyi Szövetséginek Szemenyei nevü tagja nincs, annak a szövetség nevében bárminemű felhívást kibocsátani, a szövetség nevében levelet irni joga nem volt s hogy az inkriminált levelet akaratunk nélkül tudtun- 1 tózkodik. Santillaroban a községháza összeomlott Melitoban három ház összeomlott, anélkül, hogy valaki megsebesült volna. A lakosság itt is a szabadban töltötte az éjet. Reggio di Galabria, október 24. Feruzzanoban a 200 halotton kívül 400 sebesültet húztak ki a romok alól. Újabb csapatok, valamint orvosok indultak oda. A vöröskereszt-egyesület kötszereket küld. Kazanuovában egy ember életét vesztette. A földrengés igen nagy károkat okozott Gatinában, Condufuriban, Octidoban, Caraffában, Sanlucában San Lorenzoban, San Ferdinando di Rosarioban, Cattaforioban, Santa Agatában, Nova Statiiban, Cosoletoban, Beruzzanoban, Biancha-Nuovoban, Satolában, Ardoreben, Mammorában és Recacoreben. Biancha-Nuovoban két ember életét vesztette, hét megsebesült. Róma, október 24. A „Tribuna" meritói jelentése szerint a feruzzanoi halottak száma 300. Róma, október 24. Giolitti miniszterelnök és belügyminiszter a calabriai földrengésekről érkező első hírek után 100.000 órát bocsátott a reggiai calabriai prefektus rendelkezésére és elrendelte, hogy a rendelkezésre álló faanyagot kunyhók felállítására használjak fel. Elrendelte továbbá, hogy utászcsapatokat küldjenek ki és felszólította a vöröskereszt egyesületet, hogy ápolókat és kötszereket küldjenek. A tengerpart mentén fekvő földrengés által sújtott helységeknek hadihajó visz segélyt. NÉPSZAVA 1907 október 26.